SZILÁGYI SÁNDOR. (1837–1899.)
44SZILÁGYI SÁNDOR.
(1837–1899.)
(1837–1899.)
Még nem gyepesedett be a sirdomb, mely társulatunk egyik másodelnökének Nagy Ivánnak porladó hamvai fölé emelkedik, már is ujabb gyász érte társaságunkat. Szilágyi Sándor másodelnökünk hosszas szenvedés után kilehelte minden szép, minden jó iránt fogékonysággal teljes, nemes lelkét.
Nem jött váratlanul a hir. Hosszu időn keresztül aggódó szemmel kisértük a küzdelmet, melyet a törékeny, de szivós testtel a válni készülő lélek folytatott. Hányszor hittük, hogy a vég már csak napok kérdése, de csodálatos természete ujból és ujból diadalmaskodott a lappangó kór felett. És mintha uj erőt meritett volna a küzdelemből, ujult kedvvel látott a munkához, dolgozott, lelkesitett, buzditott. S midőn a halálos kór végleg ágynak dönté, melyből többé fel nem kelhetett, mikor biztosan tudtuk, hogy élete már csak órák, perczek kérdése, folyton reméltük szivünk mélyében, hátha mégis győzedelmeskedik természete, s vissza adja őt ujból az életnek s nekünk, hű gárdájának. Csalódtunk. A hidegülő testből felszabadult lélek elszállott örökre, s mi, kik lesujtva álltunk ravatala mellett, mondhatatlan ürt érzénk magunk körül. Mintha saját lelkünkből szakadt volna ki egy rész, úgy jajdult fel ajkainkról a fájdalom hangja és megtörve a súlyos csapástól, könyes szemekkel kisértük utolsó utjára.
Ha volt, ki széles e hazában a tudományos életnek úgyszólván központját képezte, úgy Szilágyi Sándor volt az, kinek egész élete munkában, folytonos munkában telt el. A hazai történettudománynak fellendülése az utolsó huszonöt év alatt az ő nevével van elválhatatlanul egybeforrva. Nemcsak személyes tevékenysége, egy egész könyvtárt megtöltő irodalmi munkássága, hanem személyes buzditása, vezérlése segitette elő e fellendülést, vetette meg az alapot, melyen a magyar nemzeti mult büszke csarnoka felépült. S ha majdan valaki meg fogja irni a magyar történettudomány történetét, Szilágyi Sándor neve arany betükkel lesz annak lapjára feljegyezve.
E lapokon Szilágyi Sándor dicsőségét, a magyar tudományosság körül szerzett érdemeit nemcsak a betük rideg világa, nemcsak a könyvtárakban hosszú sorozatot elfoglaló munkái fogják megörökiteni. Mert hisz a folyton haladó kutatás az ő munkássága eredményét is sok tekintetben meg fogja változtatni. Nem is munkáiban rejlik Szilágyi Sándor pótolhatatlansága. Mást, nagyobbat alkotott ő, mely irodalmi munkásságát túl fogja élni. Az ifjabb történetirói nemzedék az, mely hivatva van Szilágyi Sándor nevét az utókorra átszármaztatni. Mert Szilágyi Sándor megtette azt, mire csak a sors kiválasztottjai vállalkozhatnak. Maga köré gyüjtötte az ifjabb történetirói nemzedéket, azokba lelkesedést öntött, azokat buzditotta, nevelte, tanácscsal, utbaigazitással támogatta. Hányan vagyunk, kiknek ő egyengette utját a hazai tudományosság rögös, tövises utain. Mi, kik vele folytonos érintkezésben állottunk, tudjuk csak egész bensőnkben átérezni azon veszteséget, melyet Szilágyi Sándor halála a magyar történettudományra jelent.
Érdemeit szakavatott toll fogja méltatni. Addig is tegyük le a halhatatlanság jelképét a czipruságat s az érdem babérkoszoruját sirjára annak, kinek emlékét sziveinkben mindvégig hiven megőrizendjük.
45A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság igazgató-választmánya f. évi január hó 26-ikán Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt ülést tartott, melyen Áldásy Antal, Barabás Samu, Bánó József, Békefi Remig, Boncz Ödön, Borovszky Samu, Dézsi Lajos, Hajnik Imre, Illéssy János, Kammerer Ernő, Komáromy András, Makay Dezső, Pauler Gyula, Pettkó Béla, Soós Elemér, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József, Tagányi Károly, Thaly Kálmán ig. vál. tagok, Fejérpataky Kálmán ügyész, Tóth Árpád pénztárnok és Schönherr Gyula jegyző, titkár-helyettes vettek részt.
Az elnök az ülést megnyitván, napirend előtt bejelentette, hogy azon határozatok, melyeket az ig. választmány, elhunyt másodelnöke Szilágyi Sándor végtisztessége tárgyában f. évi január 13-iki rendkivüli ülésén hozott, végrehajtattak, s hogy a bucsuztatót a társaság nevében, az elnökség felkérésére, gróf Teleki Géza alapitótag, történelmi társulati elnöki minőségében mondott bucsubeszédébe foglalva mondta el.
Illéssy János ig. vál. tag felolvasta «A Marczibányi család czimeresleveléről» czimü értekezését, mely a Turulban fog megjelenni.
A folyó ügyek első tárgyát az üresedésben levő titkári tiszt betöltése képezte. Az alapszabályok 15., 25. és 32. §§-ai értelmében elrendelt titkos szavazás utján beadott 23 szavazatból Schönherr Gyulára 17, Komáromy Andrásra 5 szavazat esett, egy szavazó lap üres volt. A társaság titkárává tehát az 1899–1903. évekre Schönherr Gyula választatott meg.
E választás által a jegyzői tiszt üresedésbe jövén, az elnök felhivta az ig. választmányt annak betöltésére. A titkos szavazás utján beadott 22 szavazat közül Áldásy Antalra 16, Illéssy Jánosra 3, Komáromy Andrásra, és Pettkó Bélára 1–1 esett, egy lap üres volt; és így a társaság jegyzőjévé az 1899–1903. évekre Áldásy Antal ig. vál. tag választatott.
Schönherr Gyula titkár bejelentette gróf Hunyady László ig. vál. tagnak 1898 deczember 30-ikán bekövetkezett halálát. Inditványára az igazgató választmány a veszteség felett érzett részvételének jegyzőkönyvében adott kifejezést és elhatározta, hogy az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz s emlékét a Turul hasábjain nekrologban örökiti meg.
Uj tagokul megválasztattak, és pedig évdijasokul, Pázmány Zoltán jogakadémiai tanár Kecskeméten (ajánlja a titkár), Szatmár vármegye közönsége (aj. Luby Károly), a kalocsai érseki könyvtár, (aj. a titkár), az eperjesi Széchenyi-kör (ajánlja Meliorisz Béla), báró Győrffy Samu Budapesten (aj. Nagy Géza), jalsoviczi Jalsoviczky Sándor Budapesten (aj. Pettkó Béla) és Sztankay Gábor honvédhuszár-kapitány Kassán (aj. a titkár).
A titkár bemutatta Berzeviczy Edmund, Békefi Remig, Dézsi Lajos és Petrovay György leveleit, melyekben ig. választmányi taggá történt megválasztatásukért köszönetet mondanak.
Éble Gáborról, ki az 1898. évi november hó 24-iki ig. vál. ülésen 3 ig. vál. tag szabályszerüleg benyujtott ajánlására az ig választány tagjává választatott, az ülés berekesztése után megállapittatván, hogy nem tagja a társaságnak, az ig. választmány a választást érvénytelennek nyilvánitotta, s miután ugyanő amaz ülésen a számvizsgáló bizottság tagjává is megválasztatott, helyébe a számvizsgáló bizottságba harmadik tagul Borovszky Samu ig. vál. tagot küldte ki.
A titkár előterjesztette a pénztárnok részletes kimutatását az 1898. év eredményéről; ezzel kapcsolatban felolvasta az előirányzat és tényleges eredmény összehasonlitását, mely a következő adatokat tartalmazta:
