A TURÓCZ-VIDÉKI ÉS NAGY-PALUGYAI PLATTHY CSALÁD TÖRTÉNETE 1260-TÓL 1526-IG
49A TURÓCZ-VIDÉKI ÉS NAGY-PALUGYAI PLATTHY CSALÁD TÖRTÉNETE
1260-TÓL 1526-IG
1260-TÓL 1526-IG
Azon földterület nevének keletkezéséről, melynek legrégibb elnevezése «Praedium Polugea» czim alatt ismeretes, s mely a Lubella és Plostyin patak között fekszik, délről az alacsony Tátra, éjszakról a Vág vize határolja el, már előbb szólottunk a Kispalugyai és Bodafalvi család történetének leirásánál. Megemlékeztünk arról is ugyanott, hogy ezen területnek tudtunkra és oklevélileg bizonyithatólag első birtokosa a XIII. század első felében Miklós, Detre zólyomi comes fia volt, de mert a még ekkor gyér lakosságu Liptómegyét be kelletett népesiteni – új községek és telepek alapitása a rengeteg erdők irtása szempontjából is szükségessé vált – IV. Béla király 1246. évben szeptember 11-ikén Polonaváralján kelt oklevele által Miklós comestól vissza vette, s neki helyette a Hunth várához tartozó Garmath földet adta cserébe.*
* Árpádkori uj okmtár, II. k. 189. l.
Nemsokára ezután a «terra Polugea» mint királyi praedium adományozás alá került, s egymásután keletkeztek e nagy földterületen a telepitések, s a XIII. század végeig már nyolcz benépesitett községet találunk rajta, melyek közül 1267-ben emlitetik villa Poluga azon adománylevélben, melyet IV. Béla király Gekmény és Tywan liptói nemesek részére kiadott a magtalanul elhalt Vide birtoka Videfelde iránt.* 1273 évet megelőzőleg keletkezett Kisew Polugea* Chermona – most Csrmno – 1282-ben hasittatott ki a palugyai határból Seraphin de Aklich – most Okolicsány – részére: «Seraphin de Aklich… petivit a nobis quandam terram Chermona vocatam de terra ville majoris Palugya vocatam abscissam in Liptou existentem»* Ipochháza 1283-ban különitetett el Palugya határából Bachlor fia Ipoth és Aladár fia Leustách részére: «Ipoth filius Bachlor et Leustachius filius Aladarii… terram ad duo aratra sufficientem de terra Palugya excissam sibi dari et conferri perpetuo postularunt»;* 1287-ben keletkezik Zemchefelde, midőn ezen két ekényi birtok Zemche fiai Móricz, Bene és Márkus részére Palluda határából kihasitatik.* 1283. évben kapja László fia Boda kihasitva Polugea határából azon földrészt, mely neve után Bodafalvának hivatott.* Mint község, bár nem létezett még 1273-ban Andaháza – most Andicze – néven, de már a most emlitett évben László király által Bogomér comes részére Salamonfelde iránt kiadott oklevélben a határ leirásánál mint Albert fia Andrásnak háza is emlitetik: «prima meta incipit a parte meridionali sub alpibus in fluvio Lubella et descendit pro cursum ipsius fluvii usque domum Andree filii Alberti»* s az községgé a XIV. század első felében alakult.
* U. ott, III. k. 159. l., Genealogia familie de Felső-Kubin, editio altera. Pest, 1824.
* Árpádkori uj okmtár, IX. k. 16. l.
* Fejér, Cod. Dipl. V/III. k. 122. l.
* Árpádkori uj okmtár, XII. k. 442. l.
* Eredetije Csemiczky József ltárában.
* Fejér, Cod. Dipl. V/III. k. 161. l.
* Árpádkori uj okmtár, IX. k. 16. l.
50Az adományozás utján igy feldarabolt birtoktest, melynek gyüjtő neve «terra Polugea» volt már a XIII. század első felében, s második felében megannyi nevét vette fel a községek alapitóinak; a villa magna Polugea néven fenmaradt birtokrész lett ősi birtoka a Platthy családnak, a melyről előnevét is «de Nagy-Palugya» irta. Ha végig tekintünk az «inter duos palludes» akkori határában keletkezett községeken, sehol sem találhatjuk az 1246-ban emlitett Salamon földe topografiai meghatározását; s tekintve azt, hogy a terra magna Polugiának a XIV. század elejéig még megmaradt, de már jóval megkisebbedett határában 1317-ben még a Csrmno és Dubrava patak menténi területen telepittettek Gálfalva, Gouthfalu, Király-, Czin-, Moltko-Szentkereszt, Ancsikfalva, azon nézetben vagyunk, hogy a sajátképeni Salamonfelde a terra Polugiának azon része volt az 1246. évet megelőzőleg, a melyen 1267-ben a villa magna Polugea már mint község fölépült, s annak első adományos birtokosa Salamon Borznak a fia volt, a mit annál is inkább hiszünk, minthogy az emlitett Salamonfelde, midőn az Bogomér comesnek 1273-ban adományoztatott, mint olyan terület emlittetik, a mely a Nagy-Palugyaiak földétől el van különitve: «quandam terram Polugiam vocatam, quam olim Salamon filius Borz a terra magna ville Polugea distinctam tenebat».* Megerősiti ezen nézetünket még az is, hogy ugyanezen okiratban Salamonfelde Polugiának neveztetik: «cum dictam terram Salamunis Polugiam vocatam».* Bizonyitja ezt még a Salamonfelde határleirása és az 1273. évi adománylevél is Bogomér comes részére,* valamint az 1284. évi okirat, melylyel azt László király Saraphin de Aklichnak adományozza.* Ezen két határleirásban Andicze és Kis-Palugya közé helyezi, mig a Vág felőli oldalon kelet felé Chakan fiainak földjével határos, s az országut felé terjed egy jávorfáig, a mely fa a kis- és nagypalugyai népek földjét határolja.
* Árpádkori uj okmtár, IX. k. 16. l.
* U. ott.
* U. ott.
* Fejér, Cod. Dipl. V/III. k. 226. l.
Megállapitani véljük mindezek alapján, hogy a Platthy család ősi adományos fészke, a praedium Polugeának határában levő azon birtokrész, mely 1267-ben villa Polugeanak neveztetett, okiratilag bebizonyitva a XIII. század első felében Salamonfeldének neveztetett; 1272-ig első birtokosa Borz fia Salamon 1284-ig Seraphin de Aklich a második adományos 1317. évig.
A Platthy család okiratilag ismert első őse Marcheus, ki minden valószinüség szerint idegen országból beszármazott törzsnek volt utóda, s ha lehet a családnak régi időktől fogva használt czimerképére utalni, – kék mezőben szarvaival fölfelé forditott ezüst félholdban álló hatágu aranycsillag – a Hunt-Pázmán nemzetség ivadéka volt. S ha némi lehetőséggel birhat Wagnernek azon közleménye, hogy a család törzse bizonyos Leonhard nevezetü volt,* a kinek életkora a Marcheuséval összevág, s Nagy Iván nem tartja lehetetlennek, hogy Leonhard Marcheusnak atyja lehetett;* az esetben még nagyobb valószinüséggel bir Lehoczkynak följegyzése, mely szerint a Platthyak őse Platthy István stiriai kapitány volt, a kit II. András király 1228. évben a szlavóniai bánok törvényhatósága alól fölmentett, s a horvát- és dalmácziai nyest adót neki adományozta, mert a királyt a maga költségén kiállitott 250 lovassal a szentföldre s onnan vissza Magyarországba kisérte, a kit aztán IV. Béla király constituált.* S valóban nem tudjuk a Platthy család név keletkezését másképen megmagyarázni – mert erre sem birtokainak neve, sem a helyi viszonyok, sem természetrajzi körülmények mint hegyek, vizek, források, erdők nevei, erre inditó okul nem szolgáltak, – ha csak azon föltevésnek nem adunk helyet, hogy a család tagjainál még a XIV. század végén is élénk emlékezetben volt családjuk idegen országból beszármazott ősének Platthy Istvánnak neve, a midőn Marcheus unokái – a mint később kimutatjuk – okiratilag első izben emlittetnek Platthy néven; s talán ezen ősöknek emlékére vették föl családi nevüket. Elhagyva azonban mindezen föltevéseket, melyeket okmányszerüleg bizonyitani nem tudunk, kiindulási pontnak a család történetében 51Marcheus marad. Vajjon ő maga Marcheus, mint adományos magyar nemes, hol és mikor kaphatott donationális birtokot, arra adataink nincsenek; de hogy neki vagy mint elődei örökösének, vagy mint donatáriusnak földbirtokkal birnia kelletett már a XIII. század közepe felé, bizonyitja azon okirat, melyet 1317. év október 20-ikán hely nélkül keltezve: «datum per manus discreti viri magistri Johannis Albensis ecclesie prepositi aule nostre vicecancellarii et archidiaconi de Kukulleo… anno domini MCCCXVII. tredecimo Kalendas Novembris»* Károly király Marcheus négy fia: Othmár, Péter, Fülöp és Márton részére kiadott. Ez okirat szerint Marcheus fiai mind magisterek voltak és mint nemesek emlitetnek: «nobiles viri magistri Othmar, Petrus, Philippus et Martinus filii Marcheus». A nobilis czimzés a birtokos osztályt illetvén, már atyjuknak Marcheusnak birtokosnak kelletett lennie; ki emlitett gyermekeit mint nemes ifjakat neveltethette; bizonyitja ezt továbbá azon tény, hogy mint magisterek kerültek ki az élet gyakorlati terére s akkori szokás szerint Donch mester zólyomi comes udvarában tartózkodtak, s a király többféle ügyeiben eljárván, Donch comessel együtt mint urukkal, kiváló ügyességet tanusitottak; különösen pedig mint vitéz harczosok tüntek ki a trencséni Csák Máté elleni harczokban, s midőn szerzett érdemeiket azzal tetőzték, hogy 1315-ben Visegrád és 1317-ben Komárom elfoglalásánál vérük ontásával pecsételték meg hüségüket a királyhoz, és harczi vitézségüket a csatatéren: e szolgálataik jutalmául «…que iidem nobis in diversis negotiis nostris et agendis una cum magistro Donch comite de Zolyum… domino ipsorum contra Matheum de Trencsinio… in expugnatione castrorum Visegrad et Comarum vocatorum cum sui sanguinis effusione exhibuerunt et impenderunt…»* adta ki nekik a király az 1317. évi október 20-ikán kelt adomány-levelet.
* Wagner, Tabellae geneal. mss. tab. XLV.
* Nagy Iván, Magyarország csal. IX. k. 311. l.
* Lehoczky, Stemmatographia. Pozsony, 1796. II. k. 304. l.
* Fejér, Cod. Dipl. VIII/II. k. 70. l.; Fejérnél hibásan áll az 1307. év, mert a «regni autem nostri anno similiter decimo septimo» az 1317. évet jelezi.
* U. ott.
Ha most már ezen történeti adatokat az események számtételeivel egybe vetjük, azon eredményre kell jutnunk, hogy Marcheus, mint első ismert őse a Platthyaknak, 1317-ben már nem élt, mert róla, mint élőről, az adományozási okiratban emlités nem tétetett s csak annyi van mondva, hogy Othmár, Péter, Fülöp és Márton Marcheusnak a fiai. Föltételezve pedig azt, hogy 1315-ben Visegrád ostrománál a legutóbb nevezett, kit legifjabbnak tekinthetünk, legalább 20 éves kellett hogy legyen, s igy a legidősebb, az elől nevezett Othmár bizonyára 24 éves korában vett részt a visegrádi ostromnál, s e szerint születési éve 1291-re esik, a négy testvér apjának Marcheusnak születési kora legkésőbben az 1260–1270. évek közé tehető.
Marcheus négy fiának a harcztéren és a király ügyeinek hüséges szolgálatában szerzett érdemei királyi megjutalmazás nélkül nem maradhattak, s midőn Othmár és három testvére tett szolgálataikra hivatkozva a liptómegyei Nagy-Polugát magoknak adományoztatni kérték, ezen birtokot Károly király érdemeik felsorolása mellett fentebb idézett oklevelével nekik adományozta.*
* U. ott.
Itt látjuk helyén nagyérdemü genealogusunk Nagy Ivánnak azon téves közlését helyre igazitani, mintha a Platthy család egyszerre egy királyi adománynyal lett volna birtokosa Árvamegyében Csimhova pusztának, Turóczban Divék, Alsó- és Felső-Kálnok és Albert földének és Liptóban Nagy-Palugyának;* mert mig Othmár és testvérei 1317. évi október 20-ikán kapták a liptómegyei Nagy-Palugyát – villam Nogh Poluga in districtu Liptou existentem, –* ezen okiratban sem az árva- sem a turóczmegyei birtokokról egy szó emlités sincsen, s ezeket jóval későbben kapták, sőt semmi esetre sem 1391. év előtt és akkor sem egyszerre; mert a most emlitett évben, midőn Bubek Imre országbiró Szent-Mártonban a birtoklási okiratokat vizsgálta, a Platthy családnak akkor élt tagjai közül egyik sem mutatta be birtoklási jogát a turóczmegyei Albertfelde másképen Dyakfalva felett, a minthogy nem is mutathatta be, mivel Albertfeldének egy 1327. évben május 1-én kelt csereszerződés szerint birtokosai Gál és Jakab, Jakab fiai voltak, a kik azt Pál mesterrel, Gyeleti fiával, ennek vett birtokával elcserélték, 52ezt a csereszerződést a túróczi konvent 1386-ban deczember 9-ikén – in crastinis festi conceptionis beate virginis – átirta.*
* Nagy Iván, Magyarország családai IX. k. 310. l.
* Fejér, id. h.
* Engel, Mon. Ung. Bécs, 1809. 70–71. l.
Ezen birtokrészt tehát Albertfalván csak 1391–1412 között kaphatta Platthy János fia Péter, mert Albertteleke – alio nomine Dyakfalva vocata in comitatu de Thurwch – ugyan ennek 1412. évi ápril 10-ikén Vysolban kelt ujabb királyi donatióval adományoztatott.* Azonban ezen oklevélben sem volt még Felső- és Alsó-Kálnok és Divék, sem pedig az árvamegyei Csimhova praedium adományozás tárgya, és ezen birtokok adományozása csak 1412–1438. évek között történhetett, miután Albert király e birtokokat 1438. évi február 20-ikán – feria quarta proxima ante festum Cathedre beati Petri apostoli – Budán kelt oklevelében* uj adomány czimén adományozta Platthy Péter fiai Miklós, György és Gergely, továbbá Péter testvére Bálint fiának Tamásnak.
* Eredetije Platthy Gyula nagypalugyai ltárában, Litt. A. Nr. 2.
* U. o.. Litt. T. Fasc. 23. Nr. 496.
Liptómegye kulturális mozzanatainak első százada, a XIII. évszáz már letünt volt, a községi telepitések, az erdőirtások nagy részben befejezésükhöz közeledtek, midőn Marcheus fiai Othmár, Péter, Fülöp és Márton 1317-ben Nagy-Polugát adományul kapták, s valamint a Platthy család azon ősei a megye határán kivül, a királyi udvarban, a király hadjárataiban szerzett megjutalmazásául nyerték első adománylevelüket, ugy ezeknek utódai is az egész XIV. századon át a király személye és udvartartása körül igyekeztek hüségüknek és szolgálataiknak jeleit adni, s ezért ősi fészkük megyéjében nem találkozunk szereplésükkel, nem kulturális alkotásaikkal s csak annyiban ismeretes feltünésük itt-ott Liptómegyében, a mennyiben meglevő okirataik alapján mint homo regiusok, vagy mint arbiterek, választott birák neveztetnek a megye területén lefolyt egyes események sorában; s a mennyiben genealogiai szempontból a hatszázéves család nemzedékrendje szakadatlan sorozatban tünteti fel az utódok leszármazását a mai napig. Igy találjuk azon választott biróság tagjai közöt Othmár comest 1319-ben, midőn hosszu viszálykodás után Palugyay András és Madach Pál egymás között egyességre léptek és a most emlitett év július 13-ikán békét kötöttek Donch zólyomi comes előtt.*
* Eredetije Palugyai István bodafalvi ltárában.
Az első adományozás után rövid hét év alatt Othmár és testvérei ujabb érdemeket szereztek arra, hogy Károly király figyelme feléjük forduljon s mintegy elismeréseül hüséges szolgálataiknak «…merita predicti magistri Othmar et fratrum eiusdem… in nostris negociis et agendis necessariis reddere graciosos et acceptos…» helynélküli kelettel 1324. évi október 28-ikán – quinto Kalendas Novembris* – az 1317. évi adománylevelet Nagy-Palugyára, uj királyi pecsétjével fölszerelve megerősitse.
* Eredetije Platthy Gyula nagypalugyai ltárában.
Othmárral élete pályáján még csak két izben találkozunk azontul, először mint választott biróval Boda Miklósnak Chyn Gergely elleni főbenjáró ügyében, midőn is Chyn Leustach, Mátyás és Chyn neje Boda Miklóst Chyn Gergely megöléseért pörbe idézte, s a most emlitettekkel, Othmár comes, Pongrácz és Serephel András fiai, András Lőrincz fia és Donch Tamás fia, választott birák közbenjárására kiegyezett; s az erre vonatkozó bizonyságlevelet Tamás mester liptói alispán és a négy járás birája 1349. évi augusztus 26-ikán «…quarta feria proxima post octavas festi assumptionis virginis gloriose…»* másodizben pedig 1352. évben február 10-ikén – quarto Idus Februarii – I. Lajos király által kiadott okiratban, midőn Othmár és testvérei részére az 1317. évi adománylevelet Nagy-Palugya felett megerősiti.*
* Eredetije Palugyay István ltárában.
* Liptói Regestr. Magy. Tört. Tár, IV. k.
Marcheus fiai közül Othmár és I. Péter úgy látszik, hogy a családot nem terjesztették tovább, magtalanul haltak el, minthogy tudtunkkal ezeknek utódainál a családi okiratokban emlités nem tétetik s egyáltalján 1348-tól 1391-ig a család többi tagjairól sincsenek adatok. – Anda fiának Andrásnak kivételével, a ki 1365-ben Boda Miklós fia Jakabnak növéreit képviselte azon egyességnél, midőn Jakab, Skolasztika, Klára és Chalya nővéreit a bodafalvi birtokból kielégitette s ez iránt a túróczi konvent bizonyságlevelét 53azon év deczember 12-ikén kiadta. Anda minden valószinüség szerint Fülöpnek fia volt,* s csak midőn 1391. évben Bubek Imre országbiró a birtoklási okmányok vizsgálatát tartotta Bódogasszonyfalván, akkor látjuk ismét előtünni Mártonnak fiát Domokost, és Fülöp fiának Jánosnak fiát Bálintot és II. Pétert, mint a kik a Nagy-Palugyára vonatkozó birtokjogukra nézve az 1317. évi, s ugyan azt 1352. évben megerősitő királyi adományleveleket felmutatták.* Márton ágának Domokos fiában magva szakadt, s a család Fülöpnek fiában II. Péterben terjedt tovább, mert mint látni fogjuk, II. Péter testvérének Bálintnak ága ennek Tamás nevü fiával szinte kihalt.
* Loksánszky Béla szentmiklósi ügyvéd gyüjteményében.
* U. ott.
Az 1399. év a Platthy családra nézve jelentőséggel bir, minthogy okiratilag itt találkozunk legelőször a Platthy családnévvel Zsigmond királynak a most emlitett év augusztus 11-ikén Rózsahegyen «…secunda die festi beati Laurentii martyris…» kiadott oklevélben, melyben Petrus de Plath mint homo regius emlitetik, s a túróczi konventnek meghagyatik, hogy Szentannai László fiát Pétert a hadászi birtokba bevezesse.* 1402-ben márczius 17-ikén «…Bude feria sexta proxima ante dominicam ramispalmarum…» Zsigmond király elrendelve a túróczi konventnek Sent-annai Péter Hadáz nevü birtokának határjársát, ott ismét Nagy-Palugyay Pétert küldi ki homo regiusnak.*
* Eredetije Bobrovnyiczky László rózsahegyi ltárában.
* Eredetije u. ott.
Platthy Bálinttal II. Péter testvérével Zsigmond király által Kassán 1407. évi január 1-jén «…Cassovie in festo circumcisionis Domini…» kiadott oklevélben találkozunk, a hol Tornallyay Lászlónak Prónay György elleni panasza ügyében, mint homo regius van megnevezve* «…Georgius de Nazpal vel Valentinus de Plath aut Michael filius Ivanka de Turuch aliis absentibus homo noster…»
* A Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
Platthy Péter, mint Zsigmond király udvarnoka «…Petrus de Platthy aule nostre juvenis…»* a királyi udvarban tartózkodván, ott kiváló érdemeket szerezhetett magának, s ennek következtében nagy befolyásra tett szert, a mit a következő eset világosan bebizonyit: Zsigmond király azon körülmény folytán, hogy Erzsébet és Mária királyné valamint a saját királyi pecsétje elveszett, nehogy ez által bármi nemü visszaélés történhessék, a saját nagyobb pecsétjét összetöretvén, elrendelte 1406. évi január 14-ikén kelt okiratával, hogy mindazon adomány és kiváltságlevelek, melyeket Lajos király titkos pecsétje alatt adott ki, nem különben Erzsébet és Mária királyné, valamint a saját maga által kiadott oklevelek is az 1406. évi Szent-György napjától számitandó egy év alatt vagyis 1407. évi Szent-György napig megerősités végett bemutattassanak; kijelentvén egyszersmind, hogy mindazon oklevelek, melyek a kitüzött határidő alatt be nem terjesztetnek, érvényüket vesztik. Daczára ezen királyi rendeletnek, Besnyői István fiai András, Tamás és János, úgy szintén Besnyői Tamás fia Mihály, Medekuspataka liptómegyei birtokukra vonatkozó Zsigmond király titkos pecsétje alatt kiadott adománylevelet – «litteras nostras donacionales sub priori nostro secreto sigillo supra donacione possessionis Medekuspataka vocate in comitatu Liptoviensi» – megerősités végett be nem terjesztették, s ez okból Medekuspataka – a mai Patak község – birtoka az 1409. évi október 27-ikén Tathán kelt királyi levél szavai szerint ismét királyi kézre került «…et ex eo dicta possessio Medekuspataka rursum ad manus nostras regias rite devoluta existit…»* S mégis három év leforgása után Platthy Péter királyi udvarnok kérelmére «…fidelis nostri Petri de Platthy aule nostre juvenis…» Medekuspataka birtokot Besnyői András, Tamás, János és Mihálynak 1409. évi október 27-ikén Tatán kelt oklevelével «…datum in Tatha in vigiliis festi beatorum Simonis et Juda apostolorum…» uj adomány czimén vissza adta.*
* U. ott.
* U. ott.
* U. ott.
1410. évben Tornalljay Sándor, Miklósnak fia László testvérével összes birtokaikon osztozkodni óhajtván, ez iránt az osztozkodást Zsigmond király Budán február 6-ikán «…Buda feria sexta proxima post festum beate Dorotthee virginis et martyris…» a túróczi konventnél 54elrendeli, s itt mint homo regius a többi között «Petrus de Palaga» (igy) emlitve van.*
* Eredetije Pothornyay Eduard szentiványi ltárában.
Már fentebb emlitettük, hogy a Platthy család ősei a túróczmegyei Albertteleke nevü birtokot 1391–1412. év között kapták adományul; s ha tekintetbe veszszük azt, hogy Platthy Bálint mint homo regius Pronay György elleni ügyben szerepelt 1409-ben Turóczmegyében, föl kell tennünk, hogy már ugyan akkor a túróczmegyei Albertteleke más néven Dyákfalvának adományos birtokosa volt, s csakis mint turóczmegyei birtokos lehetett 1407-ben egy turóczmegyei ügyben mint homo regius megnevezve. Bizonyára sok tanujelét adta II. Platthy Péter a király körüli hüséges szolgálatainak, sok érdemekre tett szert, hogy mindezt Zsigmond király megjutalmazás nélkül nem hagyhatta «…non sine persone sue gravibus dispendiis ac rerum et bonorum larga expositione complacere studuit atque exhibere multimodas fidelitates…»,* s 1412. évi ápril 10-ikén Vizsolyban «…datum in Vysol octava die festi pasce domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo duodecimo…»* kelt királyi oklevéllel Alberttelekét «…Albertteleke alio nomine Dyákfalva in comitatu de Thuroch…» Platthy Péternek és Bálint testvérének adományozta.
* Platthy Gyula nagy-palugyai levéltárában. Litt. A. Nr. 2.
* U. ott.
A Platthy család leszármazási táblájának kiegészitése szempontjából érdekes egy 1415-ben február 25-ikén «…feria secunda in crastino festi beati Mathie apostoli…» a szepesi káptalan által kiadott tiltakozási okirat, melynek szövegéből megtudjuk, hogy II. Platthy Péternek neje Csemeházi Erzsébet volt, s ugyan ekkor három fiu gyermeke Miklós, György és Ráfael élt. Ezen okirat szerint ugyanis Kispalugyai Mihály, Chemeházi Lőrincz, leánya Klára, ennek nővére Erzsébet, Platthy Péter neje, s gyermekeik Miklós, György és Ráfael nevében tiltakozik édes testvérük Csemeházi Lőrincz fia Jakabnak azon szándéka ellen, hogy úgy a saját, mint Klára nővére részét a Csemeházi – előbb Zemchefelde, most Csemitz–birtokban elidegeniteni akarja.* Ekkor tehát Gergely, II. Péternek fia még nem született meg, mert különben az ő nevének, mint tiltakozóénak, szintén elő kellett volna fordulni az emlitett tiltakozási okiratban.
* A Magyar Nemz. Múzeum ltárában.
A fentebb emlitett 1412. évi királyi adományozás esetéből történt, hogy Zsigmond király a túróczi konventet megbizván a beiktatással, ezen jogi ténykedést Csepcsányi Márton mint királyi ember és Lőrincz pap a konvent részéről valának megbizva végrehajtani, a kik azonban figyelembe nem vevén Nedazseri Andrásnak a beiktatás elleni tiltakozását, Platthy Pétert és Bálintot május 29-ikén ünnepélyesen beiktatták Albertteleke nevü birtokba. Ennek következménye lett azon nevezetes octavalis pör, a mely 1425-ben Garai Miklós nádor előtt tárgyaltatván, csak 1417-ben fejeztetett be, midőn is az ellentmondó fél vissza lépvén, a törvényellenesen véghez vitt beiktatás a nádor által is meg lett erősitve.*
* Nagy Iván közlése: Magyarország családai, IX. k. 311–12. ll. A pöriratot nem ismerjük, de forrását Nagy Iván sem emliti.
Ezentul II. Péterrel többé nem találkozunk s valószinünek tartjuk, hogy már 1430. év előtt elhalálozott, s a most érintett évben legidősebb fia Miklós veszi át a birtokszerzésben atyja szerepét. Megvenni szándékozott ugyanis Kalicsnai – később Akalicsnai most Okolicsányi – András és Mihálynak Laziche – előbb Chirumpna, most Lazistye – nevü birtokrészét; a mit megtudván Kereszturi – most Szentkereszti – András fia István, úgy az eladni, mint a venni szándékozók ellen ünnepélyes tiltakozást emel a garam-szent-benedeki konvent előtt 1430. évi június 22-ikén «…octavo die sacratissimi corporis Christi…» különösen eltiltván Platthy Miklóst a vételtől «…ab impignoratione et abalienatione possessionis Laziche Chirumpna vocatarum… Nicolaum vero filium Petri Platy… apignoris receptione…»*
* Eredetije Bobrovniczky László ltárában Rózsahegyen.
Úgy látszik, hogy a család átöröklött erényeihez tartozott a dinasztikus hűség, a feláldozó szolgálat a király személye körül, s apjuk II. Péter szerzett érdemeit annak fiai Miklós, 55György és Gergely – Ráfael időközben elhalt, s Gergely, a ki 1415-ben a Csemeházy Jakab elleni tiltakozásukban Platthy Péter fiai között még emlitve nincsen, s igy bizonyára később született – a magukéval tetézték, s úgy Zsigmond, mint Albert király körüli szolgálataik jutalmául 1412–1438. évek között királyi adományul kapták Turóczmegyében Felső- és Alsó-Kálnokot, Divéket, Árvamegyében pedig a nagy kiterjedésü Csimhova nevü pusztát… Nicolai Georgii et Gregorii filiorum Petri Platthy coguominati de Nagh-Palugya… ac Thome filii quondam Valentini de eadam Nagh-Palugya patruelis fratris eorum Nagy-Palugya predictam in Lypthoviensi, ac Felső-Kálnok, Alsó-Kálnok et Gywek vocatas in Thuroucz comitatibus habitas, item predium Csemhova appellatum in comitatu Arwa … juxta antiquam divisionem inter eos factam comcernentem, nove nostre donationis titulo…* Az uj adományozás ezen szavaiból látható, hogy az 1438. évi Budán február 19-ikén …feria quarta proxima ante festum kathedre beati Petri apostoli… kelt adományozás csak megujitása volt a régebbinek, s az adományosok birtokukon már előbb megosztoztak, s hogy Ráfael már nem élt, mert az adományosok között elő nem fordul. Sajnos, hogy az első adományozásnak sem körülményeit, sem évét nem tudhatjuk, minthogy ezen adományozási okirat a család levéltárában nincsen meg. Még ugyanazon napról február 19-ikéről kelt Albert királynak a turóczi konventhez intézett parancslevele, a melyben elrendeli, hogy II. Péter fiait Miklóst, Györgyöt és Gergelyt, Bálintnak fiát Tamást uj adományozás czimén az emlitett birtokokba Prószéki Boldizsár vagy György királyi ember jelenlétében bevezesse. Sajátságosnak látszik ezen rendeletben, – mely a beiktatás megtörténtéről szóló káptalani jelentésben foglaltatik – a királyi parancsnak egy mondata, a mely az adományozási okiratban nem foglaltatik s némileg azon föltevésre jogosit, mintha Felső- és Alsó-Kálnok, Divék turóczmegyei és Csimhova, árvamegyei birtokokat Albert király adományozta volna II. Péter fiainak «…in quorum dominio… ipsorum progenitores hac tenus perstitisse se ipsosque persistere asserunt de presenti vigore aliarum litterarum nostrarum exinde confectarum…»* Ez tehát azt jelentené, hogy az emlitett birtokok adományozása iránt Albert királynak egy másik előbbről kelt oklevele intézkedik. Ezzel azonban ellentétben áll a február 19-én kelt uj adományozási oklevél azon mondata mely a négy adományosról igy szól: «…uni cuique scilicet quod ad suam proportionem ipsorum iuxta antiquam divisionem inter eos factam concernentem nove nostre donationis titulo dedimus…»* Fölmerült tehát a kérdés, miképen értendő a testvérek között történt régi osztoszkodás, az antiqua divisio, ha Albert király 1438. évi január 1-jén királylyá koronáztatván, uralkodásának második havában, február 19-ikén, kiadott adománylevelében azt mondja, hogy az adományosok régi osztályuk arányában kapják meg az adományozott birtokokat; a turóczi konvent pedig a bevezetési jelentésben pedig ápril 13-ikáról «quintodecimo die dicte introductionis ac statutionis premisorum…» reprodukálja a statutiót elrendelő királyi okiratot, a mely szerint Albert király az emlitett birtokok adományozása iránt egy másik oklevelére hivatkozik «…vigore aliarum litterarum nostrarum ex inde confectarum…» Nézetünk szerint ezen utóbbi hivatkozás csak akképen érthető, hogy ez emlitett birtoktestek még Zsigmond király által adományoztattak II. Péternek, a melyen az adományos fiai megosztozkodtak, s Albert király a régebben adományozott és a testvérek között megosztott birtokokhoz tartozó királyi haszonvételek jogát adományozta Miklós, György, Gergely és Tamásnak február 19-ikét megelőző okiratával.
* Eredetije Platthy Gyula nagypalugyai ltárában, Litt. T. Fasc. 23. Nr. 496.
* Liptómegye ltára által kiadott hiteles másolat. Platthy Gáspár nagypalugyai ltárában.
* Eredetije Platthy Gyula ltárában, Litt. Fasc. 23. Nr. 496.
Ezen birtokokba való iktatás 1438. évi márczius 30-ikán «…die dominica proxima quo cantatur divinum officium Judica me domine…» történt, az erről szóló jelentést pedig a túróczi konvent a beiktatás 15-ik napján, április 13-ikán adta ki.*
* Hiteles másolata Platthy Gáspár nagypalugyai levéltárában, Fasc. 23. Nr. 502.
A XIV. század további folyamán még két 56izben találkozunk a Platthy család tagjaival; egyszer a turóczi konvent által 1481. évi márczius 27-ikén «…feria tercia ante dominicam Letare…» kiadott bizonyságlevélben, melyben Nagypalugyai Platthy György, néhai Györgynek fia, «Georgius filius quondam Georgii», Szentiványi Balázs, Kispalugyai Bálint és Márton nevében azok meghatalmazottjaként szerepel, s tiltakozást emel megbizói nevében Revisnyei Othmár és Jakab azon ténye ellen, hogy Kereszturi Jánosnak Dobry Imre kezére jutott birtokrészét megszerezni s annak minden haszonvételét magának megtartani akarja.* A másik esetben III. Péter, Györgynek fia mint tanu megjelenvén Parisfalvi Litteratus István liptói alispán előtt, tanuságot tesz egy okirat eltulajdonitási ügyben Revisnyei Othmár és fia János között, midőn is a két fél közötti egyességről szóló bizonyságot az alispán 1485. évi május 11-ikén kiadta.*
* Eredetije Lokcsánszky Béla liptó-szt-miklósi ügyvédnél.
* Az eredeti okirat u. ott.
Mig a XIV. században a Platthy család ősei közül Othmár volt az első ősi birtok szerzője Liptómegyében Nagy-Palugyán, a XV. században Péter vált ki a többi családtagok közül, a ki, mint fentebb kimutattuk, a liptómegyei törzsbirtokot Túrócz- és Árvamegyében érdemeinek jutalmául adományozott birtokokkal szaporitotta; a XVI. század elején II. György volt az, a ki a család emelkedésére ujabb fényt vetett, megszerezvén a pozsonyi főispánságot és sopronyi kapitányság diszes állását. Platthy Györgynek fia II. György t. i. azon szerencsés körülménynél fogva, hogy mint Ulászló királynak udvarnoka, a király személye körül teljesitheté szolgálatát, azon kedvező helyzetbe jutott, hogy bőismeretével birt azon vajmi gyakori pénzzavaroknak, melyekkel a királyi udvartartásnak folyton küzdenie kellett; s igy bizonyára többszörös alkalom nyilt arra, hogy az ő felsége udvartartását zavaros helyzetéből kimentse, a mi természetesen magára vonta a király figyelmét, s a tett szolgálatokat hálával viszonozta hiveinek, igy Platthy Györgynek is, mint hüségesen szolgáló udvarnokának «…fideli nostro magnifico Georgio Platti de magna Paludia, quem in servitorem et familiarem nostrum specialem recepimus…»; azon 4000 forintért ugyanis, melyet a királynak adott, a pozsonyi főispánságot és a sopronyi kapitányságot ugyanazon feltételek alatt, a mint azokat Weythmüli Benes és későbben Sárkány Ambrus élvezték, Platthy Györgynek adományozta 1509. évi május 22-ikén «…in festo beatae Helene, regine et vidue…» Brünnben kelt oklevelével.* Ezen okirat sajátképen csak záloglevél volt, mert abban feltételül volt szabva, hogy ezen tisztséget és a sopronyi kapitánysággal járó évi 436 forint harminczadot csak addig birja, mig azt vissza nem váltja a király «…a nobis teneat honorem comitatus et capitaneatus titulo pignoris… infra tempus redemptionis…»
* Hiteles másolata Platthy Gáspár nagypalugyai ltárában, Fasc. 23. Nr. 478.
Ugyanezen Platthy György 1512. évben megjelenvén Vidaföldi Benedek liptómegyei alispán előtt kijelentette, hogy Zahorján nevü községben levő birtokot, mely őt quartalis jusson illeti, Czyn Mihálynak három forintért zálogba vetette «…partem suam, hereditariam que ipsum concernet in possessione Zahorján, jure quartalicio, nobili Michaeli Cyn in florenis tribus… pignori posuisset et obligasset…» Az erről szóló bizonyságlevelet Vidafalvi Benedek alispán 1512. évi május 6-án «…feria quarta proxima post festum inventionis sancte crucis…» Boldogasszonyfalván adta ki.*
* Eredeti okirat Bobrovnyiczky László ltárában Rózsahegyen.
Ezen oklevélből kitünik az, hogy Platthy II. Györgynek anyja I. Györgynek a neje Czyn leány volt, mert ha a zahorjáni birtokrészt mint quartaliciumot öröklés utján birtokolta, azt csak anyja után örökölhette, mint a kinek a fivérei a quartaliciumot természetben kiadták; bizonyitja ezt azon tény is, hogy ezen quartalis birtokrészt Czyn Mihály vette zálogba, a ki mint testvér, sógor vagy legközelebbi vérbeli rokon zálogjogi elsőbbséggel birt, mert ha ez nem úgy lett volna, a zálogba adás ellen bizonyára tiltakoztak volna mindazok, a kik a zálogba vételre nézve a törvények szerint elsőbbségi joggal birtak.
A család történetében a Platthy névvel 1526-ig még egyszer találkozunk II. György 57testvére III. Péter személyében, a ki Báthory Istvánnak 1523. évi január 16-ikán «…Sabbatho proximo post festum Epiphaniarum domini…» Budán Szentkereszthi Czyn Mihálynak Ipochháza birtokába való beiktatási ügyében a szepesi káptalanhoz intézett beiktatási parancsában mint nádori ember emlittetik.* Platthy Péter azonban mint szomszéd és érdekelt fél a nádor embereként nem szerepelhetvén, ezen szerepben Felső-Malethyni Jakab müködött, Platthy Péter pedig mint szomszéd és határos birtokos vett részt a beiktatásnál a többi meghivottakkal együtt.*
* Eredetije Platthy Gyula nagypalugyai ltárában.
* U. ott.
Az előadottak nyomán a Platthy család leszármazását Marcheustól 1526-ig a következő nemzedékrendi táblán tüntetjük fel.
A túróczdivéki és nagypalugyai Platthy család leszármazási táblája 1526-ig.
Marcheus 1260–1316; Othmár mester 1291–1352 első birtokszerző; I. Péter mester 1293–1352; Fülöp mester 1296–1352; Márton mester 1297–1352; Domokos 1391; I. János 1352; Anda 1365; András 1365; II. Péter 1391–1417 (neje: Csemeházy Erzsébet) 1399 legelőször Plath néven; Bálint 1391–1420; Tamás 1438; I. György 1415–80; I. Miklós 1415; Ráfael 1415–37; Gergely 1420; Dorottya (Divék-ujfalusi Gergelyné); II. György 1481–1518 pozsonyi főispán sopronyi kapitány; II. János 1520; III. Péter 1523 (neje: N. Dorottya); Dorottya 1520 (Marczafalvi Mitoska Orbánné)
1899-057
Marcheus 1260–1316; Othmár mester 1291–1352 első birtokszerző; I. Péter mester 1293–1352; Fülöp mester 1296–1352; Márton mester 1297–1352; Domokos 1391; I. János 1352; Anda 1365; András 1365; II. Péter 1391–1417 (neje: Csemeházy Erzsébet) 1399 legelőször Plath néven; Bálint 1391–1420; Tamás 1438; I. György 1415–80; I. Miklós 1415; Ráfael 1415–37; Gergely 1420; Dorottya (Divék-ujfalusi Gergelyné); II. György 1481–1518 pozsonyi főispán sopronyi kapitány; II. János 1520; III. Péter 1523 (neje: N. Dorottya); Dorottya 1520 (Marczafalvi Mitoska Orbánné)
1899-057
MAJLÁTH BÉLA.
