Forgách Ferencz házassága terve.
Forgách Ferencz házassága terve.
Forgách Ferencznek, a volt váradi püspöknek, utóbb erdélyi kanczellárnak, a XVI. század e jelentős történelemirójának életével foglalkozva megemlékeztünk azon tervről is, mely szerint házasodni készült.*
* Forgách Ferencz élete, Századok, 1896. évf. 636–637. ll.
Mivel ismert volt, hogy Báthory István erdélyi fejedelem valamelyes követséget küldött a pápához, a mely Forgách érdekében is szól* és előttünk volt Forgách levele, melyben 1573 november 23-ikán Dudithnak irja, hogy «magam felöl ezt irhatom, hogy még meg nem nősztem; immár örömest megnőszném, mert a pápától dispensatiom vagyon»,* a legtermészetesebbnek látszott a kapcsolat, hogy a pápa e követség folytán megadta Forgáchnak a dispensatiót s hogy meg nem nősült, csak azon mult, hogy «mediocriter» magához illő feleséget sem talált.
* Szilágyi, Erd. Országgy. Eml. II. k. 429. l.
* Károlyi közl., Századok, 1880. évf. 756–757. ll.
A dolog azonban nem ily egyszerü.
Előre kell bocsátanunk – s itt végre-valahára azon helyzetben vagyunk, hogy Forgách születése évet végleg megállapithatjuk – hogy Forgáchot 1556 augusztus 7-ikén nevezte ki Ferdinand váradi püspökké,* midőn, mint maga Forgách irja, 21. évében volt.* Forgách tehát 1535-ben született. Ez megfelel teljesen annak, a mire a természetes következtetés vitt, midőn igy irtam: «Visszamenőleg ez alapból (Forgách Imre adatából, hogy ő [a hetedik gyermek] 1580-ban 41. évében van)* Ferencz születését 1535-re tehetnők.»* De hozzá tettem, hogy előbbre kell tennünk és pedig azért, mivel a számára 1560 július 17-ikén kiállitott pápai megerősitő bulla azt irta, hogy Forgách elérte a püspökségre törvényes kort, vagyis 30. évét betöltötte.*
* A kinev. okl. az orsz. levéltárban, eml. Bunyitay, A nagyváradi püsp. tört. I.
* V. ö. Forgách és Báthory alább tárgyalandó leveleit, 1572-ből, Vat. ltár, Nunt. Poloniae, vol. 6, fol. 144, 147 és Theiner, Annal. Eccl. (Róma, 1858) I. k. 35., 36. ll.
* Forgách Imre naplója. Turul, VII. évf. 70. l.
* Id. ért. Századok, 1896. 520. l.
* A pápai kinev. bulla a Nemz. Múzeum Forgách levéltárban.
Mivel a «te in legitima aetate constitutum» csak «stilus curialis»-nak bizonyul a pápai bullában, szinte hajlandók volnánk a bullának ezen kifejezést is «ad te Presbyterum Nitriensis… Dioecesis… direximus oculos nostrae mentis» csak megszokott mondásnak venni s arra gondolni, hogy Forgách talán fölszentelt pap sem volt. Azonban Forgáchnak e tekintetben való kétséges, roppantul burkolt kifejezései már gyanakodóvá tesznek.
Egyébként térjünk a dolog tárgyalására.
XIII. Gergely pápa 1572 május 13-ikán választatott a katholikus egyház fejévé.
Báthory István Erdély buzgó katholikus fejedelme követséget küldött a pápához. Követe 145Berzeviczi Márton volt,* ki 1572 szeptember havában ment Rómába.
* Az alább emlitett levélből látszik. – E részben érdekesen egészül ki azon pár sor, melyet bold. Szilágyi az Erd. Országgy. Eml. idézett helyén Báthory követségéről ir, s érdekes adalék azon életrajzhoz, melyet Berzeviczy a Századok 1898. évfolyamban B. Márton erdélyi kanczellárról, Forgách utódáról irt.
Kevéssel ennek megérkezte után Báthory István levelet is ir a pápához.*
* Vat. ltár, Nunt. Polon. vol. 6, fol. 147. Theinernél is, id. m. Kelt Gyulafehérvárott, 1572 szeptember 15-ikén.
Elődünk II. János uralkodása alatt, úgymond, Erdélyországban az eretnekség oly hatalomra jutott, hogy a kath. egyházat végső veszedelem fenyegette. De mióta mi Isten jóvoltából a hatalomra jutottunk, az igaz hit ismét visszaszereztetett, sőt Isten kegyelméből jelentékeny gyarapodását szemlélhetjük.
Magyarország területén számosan, a székely földön úgyszólván az összes lakósság visszavette a római kath. egyház szertartásait; több monostor tanult és ájtatos szerzetesekkel diszlik, egyházi szerekkel el van látva.
A mi egész családunk és ősi birtokaink állhatason hivei maradtak a katholikus egyháznak, melynek terjesztésén, visszaállitásán előkelő férfiak, köztük Forgách Ferencz kanczellár fáradoznak.
Ezt a gimesi Forgách Ferencz bárót, folytatja, mikor 21. évében volt, Ferdinand király a váradi püspökség czimével emelte s egyszersmind kilátásba helyezte neki, hogy magát a püspökséget is, melyet azidétt II. János király birt, meg fogja kapni. «Interim etiam gradus seu ordines, quos vocant clericales assumserat, nullis tamen vel celebratis sacris, vel tactis religiosissimis rebus».
Szándékosan nem forditjuk le ezen nagyon kétértelmü sorokat. Nemcsak mi nem értjük, de, mint a pápának alább tárgyalandó levele mutatja, magában a pápai udvarban sem voltak vele tisztában. Az «ordines clericales» jelenthetné a kisebb papi rendeket, de viszont a «nullis celebratis sacris» kifejezés arra mutat, hogy fölszentelt pap volt, mert a «sacra celebrare» kifejezésen misézést érthetünk, a mit tudvalevőleg csak áldozópappá szentelt egyén végezhet.
Utóbb, mondja tovább Báthory, megunván Forgách a várakozást, Miksa császár beleegyezésével lemondott a cziméről s ettől fogva a dolgok különféle állásában s az idők veszedelmes váltakozása közt a politikai ügyekben buzgalommal és jó példával annyit szolgált ennek az országnak (Erdélynek), a mennyit más nem volt volna képes szolgálni.
Mert azonkivül, hogy legnagyobb tekintélyben álló ember nálunk s fölemlitésre méltóan képzett és vallásos, hitbuzgóságával s a katholikus érdekekért való törekvésével kitünik, semmit sem mulaszt el, a mivel a katholikus vallást előmozdithatja.
Kérjük tehát Szentségedet, zárja be levelét, hogy rokonunkat azoktól az «ordines clericales»-től fölmenteni s ezzel lelkiismeretét minden zavartól és aggságoskodástól megmenteni kegyeskedjék.»*
* Az aláirás: Devotus et humilis servus Stephanus Bathory, Voyvoda Transsylvaniae.
Forgách megelégedett ugyan Báthory ajánlásával, ezért mondja, hogy «bőségesebben adnám elő Szentségednek ügyemet, ha a fölséges fejedelem követének meg nem hagyta volna, hogy ügyem okait hűségesen s részletesen adja elő Szentségednek», de azért, hogy a «várvavárt hirt» mentől biztosabban megkapja, maga sem mulasztja el, hogy ügyéről ne irjon.*
* Vat. ltár, Nunt. Pol. VI, 144. Theiner, id. m. 35. l.
Elmondja, hogy, midőn tanulmányait befejezve Italiából megjött, Ferdinand püspökké nevezte ki s azután, éppen úgy, mint Báthory, leirja az élete változását előidéző körülményeket, hogy «assumsi ordines illos, ut vocant, clericales, per quos ad Episcopatus fastiguim ascenditur… nulla adhuc religiosa re tanta nedum divina peracta…» s folytatólag elmondja, hogy letevén czimét Olaszországba menet, majd Erdélybe jött, mert, úgymond, «állásomnak ilyen kétes állapotában debui consilium capere de deponendo gradu, quam ulterius in sacris ordinibus progredi».
146Különben már V. Pius alatt akart folyamodni, el is készitette a fölmentést kérelmező iratát, de, mialatt készülődött, a pápa meghalt, most tehát őt kéri, hogy azon «gradus clericales»-től mentse föl.*
* 1572 szeptember 15-ikén Gyulafehérvárról keltezett levelét mint «Franciscus Forgách Transsylvaniae Cancellarius» irja alá, minden egyházi czim nélkül.
Ugyanazokkal a burkolt kifejezésekkel találkozunk itt is, mint Báthory levelében. Fölvette a rendeket, melyeken a püspökségig emelkedik, de hisz éppen előtte van az ordo presbyteratus, az áldozópapság; nedum divina peracta, mondja, de a «divina peragere» kifejezés is jelent annyit, mint misét mondani, tehát, úgy látszik, mintha a joga meg volt volna, hogy misét mondjon, vagyis föl lett volna szentelve áldozópappá.
Berzeviczinek, Forgách leveléből kitetszőleg, meg volt hagyva, hogy részletesen adja elő az ügyet. A pápa a biborosoktól környezve deczember 12-ikén kitüntető szivességgel fogadta Berzeviczit.* Természetes, hogy szónak kellett lenni ezen alkalommal Forgách ügyéről s a pápa ennek a szavaiból sem tudta megérteni, fölszentelt pap-e a kanczellár vagy sem.
* Theiner id. m. I. k. 36. l., v. ö. Berzeviczi levelét alább.
Különben Berzeviczi egy kis kellemetlenséget okozott ezen fogadtatáskor Báthorynak, mert ezt a pápa előtt tartott üdvözlő beszédében fejedelemnek czimezé. Miksa ezen megütközött s felelősségre vonta utóbb Báthoryt, ki azonban megadta a magyarázatot, hogy a levélben mindütt vajda van irva,* de nyilvánosan nem lehetett másképpen tenni, mert Miksa és közte a viszony titkos, s nagy baj nélkül nem lehetne nyilvánosságra hozni.*
* Mint fönt aláirását idéztük, tényleg igy irta magát. V. ö. erre már előbbi időből Miksa panaszát. Erdélyi Országgy. Eml. II. k. 418. l.
* Erd. Országgy. Eml. II. k. 429. l. 2. jegyzet.
A mit azonban Báthory a maga eljárásáról irt s a mit Berzeviczi Márton a kardinalisok előtt róla a pápának elmondott, az tetszett XIII. Gergelynek. Deczember 29-iki levélben* magasztalólag emlékezik meg Báthory hitbuzgóságáról, s buzditja tovább is hasonló működésre, mit azzal is mutasson meg, hogy elfogadja javaslatát a püspökségek visszaállitására vonatkozólag.
* Vat. ltár Reg. Gregorii XIII. Ann. I. epist. 300. fol. 401.
Majd rátér Forgách ügyére s többi közt azt mondja, hogy, ha áldozópap, állitsa valamely püspökség élére, de magának Forgáchnak is ir.* Jobb szerette volna, ha megmarad állásában, követve az apostol szavát, hogy maradjatok azon hivatásban, melyre hiva vagytok és ha nem gondol arra, hogy megfeleségesedik. Ha nehézségei voltak állásában, kérte volna az Isten segitségét, mi bizonynyal nem maradt volna el. Különben is, ha most baja, nehézségei voltak, még több lesz, ha felesége, gyermekei lesznek. «Ha másképpen tész, magadra vess, ha megbánod», mondja neki a pápa. Egyébként Báthory kérésére megtesz neki annyit, hogy az alszerpapságtól és szerpapságtól fölmenti, de az áldozópapi rendet, ha esetleg abban van («mert nem eléggé teszik nyilvánvalóvá ezt a te vagy magának Istvánnak levele») semmiképpen sem akarjuk érinteni.*
* Ugyancsak deczember 29-ikéről keltezett lev. folytatólag u. ott epist. 302. f. 405.
* «Presbyteratum, si forte in eo es (nam non satis id declarant tuae, aut ipsius Stephani litterae) nulla ratione attingendum putaremus.»
Egyébként mindenről bőséges fölvilágositást fog adni a mi «kedvelt fiunk» Berzeviczi Márton, kinek mindenben teljes hitelt adhatsz.
Berzeviczire hasznosan folyt le a követség, mert a pápa a comói biboros ajánlatára kitüntette, úgy látszik, lovaggá tette, mert levele alatt, melyben ezen biborosnak a közbenjárását megköszöni, «eques» aláirást is használ.* Ugyancsak küldöttsége alkalmával igéretet nyert, hogy megkapja a pápa arczképes emlékérmét, mit hazulról is sürgetett «nem üres, hiu fitogtatás végett, hanem azért, hogy utódaira hagyva családjában örökké éljen XIII. Gergely emléke.»
* Ego autem, irja Gy.-Fehérvárról 1573 julius 21-ikén, Tuae Amplitudini im mortales gratias ago; quod me indignum eo honore te auctore Summus Pontifex istic exornavit… Martinus Berzeviczejus Eques et Consil. Illustr. Princ. Transsylv. Vat. ltár, Nunt. Germ. Vol. 26, fol. 52, Theiner, id. m. 128. l.
Haza érve kiegészithette szóval azon tudósitást, melyet a pápa levélileg Forgáchnak küldött.
Kétségtelenül maga a szerpapság alól való fölmentés, melyet a pápa megadott, igen nagy kegyelem, mert ezen rend alól a fölmentések igen ritkák s az egyháztörténelem alig néhányról tud emlitést tenni.
Már most mi volt Forgáchcsal, nem tudni. Az a körülmény, hogy tényleg nem nősült meg, arra mutatna, hogy felszentelt pap volt, mit a püspökké nevező bulla is mutat; Dudithoz irt levele arra vallana, hogy nem volt felszentelve áldozó papnak. Lehet tehát az is, hogy hatott rá a pápa intése; vagy a nehézségek, melyekkel nősülése terve kapcsolatba jött, csakhamar beálló betegeskedése, mely Olaszországba vitte, hol még dolgozni akart történelmi művén, mert okleveleket vitt e czélra magával,* akadályozták őt meg terve megvalósitásában.
* Acsády, Magyarország három részre oszl. tört.-ben.
SÖRÖS PONGRÁCZ.
