II. A Fiatha család.
II. A Fiatha család.
Sokkal kisebb számuak és jelentőségében csekélyebb arányuak azon okiratos adatok, melyek évekig tartó kutatásaink és levéltári forrásnyomozásaink alatt rendelkezésünkre jutottak a másik solymárcsaládra, a Fiathákra vonatkozólag: mindamellett azonban habár történeti értékük leginkább nemzedékrendi adatokban nyilvánul, e helyütt feldolgozni szükségesnek tartottuk, mert amugy is igen sok, kivált az Árpádkorból, azon kérdések száma, a melyekre kielégitő választ már nem kaphatunk, s igy kivánatos minden töredékes vagy csak kisebb jelentőségü anyagnak közrebocsátása is, melyek a régen letünt századok homályára, a magyar föld egyes területére némi világosságot vethetnek, kivált ott, hol a köztörténeti események központjától távol eső területeken a kulturális mozzanatok, a fejlődés, a haladás mozgató ereje a családok történetével szorosan egybe van forrva.
Solumus, a mai kiejtéssel Sólymos jelentéktelen kis falu nevének keletkezéséről már jelen dolgozatunk első részében, a Vidafeldiek történeténél szóllottunk, s csak szükségtelen ismétlésbe esnénk, ha itt ismételve bizonyitani akarnók, hogy annak szó- és értelemszerinti forditása a latin «terra falconariorum». A királyi sólymárok ezen törzsfészkének keletkezési idejére 193nézve azon határozott meggyőződésünket kell koczkáztatnunk, hogy az a XIII. század első tizedeiben már fennállott, s a királyi várjobbágyokkal egyidejüleg szállották meg azt a királyi udvartartás szolgálatában állott sólymárok. Ezen nézetünkben megerősit bennünket IV. Béla királynak 1267. évi deczember 19-ikén* kelt adománylevele, melylyel Gekmin és Tywannak adományozta a magtalanul elhalt Vida földterületét s melyben a határleirásnál mondja a többi között, hogy András Albert fia földétől nyugatnak fordul a völgybe s ott határos Fiatha földével, onnan éjszak felé ereszkedve Solumus község határáig ér. «… usque terram Andree filii Alberti, hinc reflectitur ad occidentem ad vallem et ibi contiguatur terre Fiatha, hine descendit ad septemtrionem usque metas et terminos ville Solumus …»
* Wenzel, Árpádkori uj okmtár, III. k. 159. l.
Becses két adat ez tárgyunkra nézve, mert azokból nyilvánvalólag kiderül, hogy 1267-ben Fiathafalva még nem létezett, s Fiathának csak puszta földterülete volt, melyen később a maga nevéről elkeresztelt Fiathafalvát telepitette; Solumus azonban mint község már meg volt, mivelhogy azt az emlitett oklevél villa Solumusnak irja, a hol Fiatha sólymár elei laktak.
A királyi prediumok, a várföldek elfoglalása, bitorlása a kárpátalji várispánságokban annál könnyebb volt, mentül gyérebb, mentül kisebb volt a telepitvények, a lakosság száma, s mentül nagyobb a kietlen erdőségek területe; s mig II. András alatt a várispánság administrátiójának igen csekély nyomaira akadunk s IV. Béla uralkodása idejében a várföldek szertelen eladományozása folytán a királyi prediumok fogyni kezdettek s a jogtalan foglalások még inkább csökkentették: beállott a birtokvizsgálat szüksége. IV. László uralkodásának első évében mint királyi biztosokat a vizsgálattal megbizta Mihály zólyomi és szepesi comest és Paska mestert, hogy a Zólyom vármegyéhez tartozó összes földek birtoklását megvizsgálják; s igy történt, hogy a Zólyom vármegyéhez tartozó liptói várispánságban megvizsgálván a többi között Fiatha földét is, azt úgy, a mint akkor Fiatha birtokában találták, ugyanannak örök birtokul át is adták. Az erre vonatkozó oklevelet Mihály comes és Paska mester 1273. évben ki is adták.*
* Árpádkori uj okmtár, XII. k. 86. l.
Ezen oklevéllel járult Farcasius jobbágy fia Fiatha IV. László elé 1279. évben, kérvén a királyt, hogy Mihály comes levelét helybenhagyná. s azt királyi privilegiális levelében átirva meg is erősitené; a király Fiatha kérelmét teljesitvén, arról szóló privilegiális levelét ugyanazon évben Fiathának kiadta.* Megtudjuk a királyi oklevél tartalmából, hogy Fiathának Farkasius liptói jobbágy volt az atya «… Fiatha filius Farcasii jobbagionis de Liptou … » Értesülünk belőle továbbá arról, hogy azon földterületet még IV. Béla király adományozta Fiathának, a mely területet a zólyomi comes Churmonának nevez. Levonható a következtetés ebből, hogy Fiatha atyjának Farkasiusnak életkora visszanyul az 1230-as évekig; s Fiatha földének előbbeni birtokosa Churma volt, a kiről ez Fiathára, mint királyi jobbágyfiura szállt adomány utján IV. Béla király idejében.
* U. ott, XII. k. 255. l.
A Fiatha család törzsatyjának további leszármazóira vonatkozólag IV. Lászlónak 1289. évben kelt oklevele tájékoztat bennünket, a melynek szövegét ugyan nem ismerjük, de annak létezését a liptói regestrum fentartotta, s abban van előadva, hogy IV. László megerősiti Miklós zólyomi comesnek oklevelét, mely szerint Solmus birtokból a turóczi konvent tanuskodása mellett két ekényi földet Fiatha fiának Damiánnak átadott és azt elhatárolta.*
* Magyar Tört. Tár, IV. k. 11. l.
Midőn 1298. évben Demeter pozsonyi és zólyomi comesnek udvarbirája és liptói várnagy «… comes Mika et castellanus de Liptó …» ura rendeletéből «ad speciale mandatum domini nostri Demetrii comitis Posoniensis et de Zolum… » a Gekmin szolgája Gergely által elfoglalt földet Gallicus János mesternek visszaadta, ezen ténykedésénél a többi liptói urak között jelen voltak Fiacha és Damián Fiachának fia.*
* A Szent-Ivány család levéltárában.
Majdnem száz éves időköz szakitja meg itt a család további történetének folyamatát. A XIV. század utolsó tizedéig semmiféle okiratos adatokkal nem rendelkezünk, melyek csak 194némileg is világosságot vethetnének az egyes családtagok müködésére, genealógiai viszonyaira, vagy azon eseményekre, melyek a Fiathák családfájának terjeszkedésében más nemzetségekkel való összeköttetésekben mulhatlanul beállottak. Zsigmond király uralkodásának első éveiben találkozunk ismét 1390. évben a Fiathákkal, midőn is t. i. Lubelai Jakab fia Péter, János lipcsei birót megidéztette azon tiltakozás miatt, melylyel egy földrészbe iktatásnál a bevezetésnek ellentmondott. A felhivás megtörténtének egyik királyi tanujaként neveztetik a többi között Fiachai Fiachka fia Miklós is. A király személye elő való megidézést Bebek Imre országbiró a turóczi konvent által rendelte el november 22-ikén Visegrádon kelt oklevelében.*
* A Fejérpataky család levéltárában.
Mindannak daczára azonban, hogy egy száz éves hiány mutatkozik a család történetében, a nemzedékrend folytonosságát megóvta az 1391. évben tartott birtokvizsgálat jegyzőkönyve, a melyben följegyezve találjuk a sólymosi birtok igazolásánál a Fiatha családnak négy generáczióját, mely egyenes leszármazásban legalább két vonalon összeköti a családalapitóval az unokákat. Ugyanis az 1289. évben kelt megerősitő királyi oklevelet Solumus iránt az 1391. évi birtokvizsgálat alkalmával István Demeter fia, Damián fia, Fiatha fia mutatta be; a turóczi konventnek* Fiathafalva, más néven Cheurma felett az 1279. és az 1306. években kelt határjárási okiratát pedig István fia Miklós és másik Miklós, Fiathafalvi Gergely fia terjesztette elő.*
* Liptói regestrum: Magyar Tört. Tár. 11. l.
* U. ott.
A fejetlenség, a hatalmaskodás, a XV. század közepén, a felső megyékben, de különösen Liptó- és Turóczmegyében nemcsak a féktelenül duló oligarchák között ütötte föl fejét kivált a Pongráczok és Giskra, Komorow versenygései, viszálykodásai alatt, de a kisbirtokosok, a kisebb nemesség között is napirenden volt a birtokháboritás, a foglalás, a mi az egyes családok perpatvarkodását, gyülölködését idézte elő, különösen ott, hol a szomszédság, a határos területek már magukban elég anyaggal birtak, s ürügyül szolgálhattak az ellenségeskedésre. Ilyen villongásban versenyeztek egymással a fyacsiczi és dubravai határos birtokosok. Ugyanis Fyacsiczi Fyacska Pál és testvére Fyacsiczi Chuda Balázs fia János folytonos zaklatások és háborgatások miatt gyülölködtek és háboruskodtak Rásztokai Bálint fia Mátyás, Rásztokai András fia Márton, Bensetelki Vitályos fia György és azok osztályos testvére Benedek, dubravai birtokosokkal, mig végre választott birák közbenjárásával egymás között kiegyeztek. A felek közötti kiegyezésre vonatkozó bizonyságlevelet Komorówi Péter comes és a liptói szolgabirák szolgáltatták ki.*
* A Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
A most emlitett papir-oklevél igen hiányos s az alsó része csonka levén, a kiadás évszáma meg nem határozható.
Azon pörben, melyet Vidafeldi József fia István 1452-ben a saját és nőtestvérei Anna Góth Istvánné, és Dorottya Vidafeldi Miklósné nevében Damiánfalvi Nagy Imre fiai Miklós és György ellen az anyjuk után őket megillető quartalitium miatt inditott, Fiacskaházi Gergelynek fia Miklós is emlittetik,* a kinek neje Vidafeldi Miklós Dorottya nevü leánya volt.
* Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában. Eredeti.
Hogy a hussziták elhatalmaskodása, a martalóczok pusztitásai, az oligarchák dulongásai minő hatással voltak Liptómegye társadalmára a község és családnevek eltótosodására, világot vet arra a turóczi konventnek egy 1469. évben május 29-ikén.* kelt oklevele, mely szerint bizonyitja, hogy Szentmiklósi Pongrácz István a saját és a többi érdektársai nevében tiltakozik Komorówi Péternek azon ténye ellen, melylyel az őket jogosan megillető nagy várat (t. i. Liptó várát) a hozzátartozó birtokokkal együtt elfoglalta és ennek hasznát élvezi «… Quomodo videlicet magnificus Petrus de Komorow castrum ipsorum exponentium ut puta magnum castrum cum suis pertinentiis et possessionibus in comitatu Liptoviensi … indebite occupasset, occupataque uteretur etiam de presenti …» A várhoz tartozó községek itt de már nem a régi magyaros nevük szerint, hanem elszlávositva iratnak, igy Tarnocz már Trnovecz, Bobruch Bobrovecz, Boldogasszonyfalva Matky Bozoje, Solymos Sokolcza és Fiathafalva, Fyachkaháza már Fiacsicz néven szerepel.
* Letopis Maticza Slovenskaj XI. évf. II. füzet 81. l.
195A liptómegyei solymár családok leszármazási táblája.
I. Vidafeldiek: 1230–1526-ig. Gallicus I. János mester de Lipto 1230–1299.; Olozy Vilmos 1262 előtt; Olozy II. János klerikus 1273; Comes Gekmin de villa Olozy 1267–1308; Tywan 1267; Tivadar 1273; III. János mester 1312; I. Gergely 1312; Bertalan 1312 †; I. Balázs 1310; I. Péter 1312; I. Bendek 1312 †; II. Gekmány 1330 körül; I. Miklós 1350; IV. János 1350; I. András 1350 (de Dechtár); II. Gergely 1377; I. László 1363; IV. Péter 1390; VII. János de Vidafelde 1390 (homo regius); III. Péter literatus de Olaszy 1391; III. András 1391 (de Vidafelde bobróczi pléb.); Skolast. 1393; Margit 1393; II. Péter 1350; V. János 1350 (homo regius); V. András 1415; IV. András 1393; I. Jakab másként Dekmén 1458; Márton de vidafelde 1438 (az esztergomi egyházmegye jegyzője); I. István 1411; II. Mihály magnus 1410 de Vidafelde (homo regius); I. Mátyás 1377; Máthé 1374; II. László 1374 (homo reg.); József de Vidafelde (másk. de Fiacskaháza 1431 neje Domiánfalui Nagy Imre leánya); IV. László (de Vidafelde 1465-ben do Bertalanfalva); VIII. János (literatus) 1453; II. Mátyás 1453; I. György de Vida 1382; Egyd de Vida 1382; I. Mihály literatus 1386 (de Bertalanfalu 1391 de Vidafelde homo regius); II. István 1452; Anna 1452 (Guoth István neje); Dorottya Vidafeldi Miklós neje; III. György 1452; Katalin 1447 (Szentmiklósi Mihály neje); Klára 1447; Dorottya 1447 (Malatini László neje); III. Mihály 1481–1523 (turóczi konvent jegyzője); II. Jakab; II. Benedek 1512, 1517 (de Vidafelde liptói alispán); Tamás de Vidafelde 1416; VI. Péter 1440; Dorottya 1469 (Draskfalvi Simon neje); VI János 1382; III. László 1391; III. István 1469; András 1415; II.; Fiatha család.; Farcasius 1230 körül; I. Fiatha 1279; I. István 1260; II. Fiatha 1298; Damián 1298; Dominik 1298; I. Miklós 1298; I. Pál 1298; II. Miklós de Vidafelde 1391 neje Vidafeldi József leánya Dorottya; V. Péter 1391; II. Balázs 1391; Demeter 1350; Gergely 1350; II. István 1340; Fiachke 1340; III. István 1391; III. Miklós 1391 (neje Vidafeldi II. Miklós leánya Dorottya); IV. Miklós 1391; II. Miklós 1390; Klára 1447; Dorottya 1447 (Fiatha Miklós neje); II. Pál (dictus de Fiacsics 1456–78); IV. István 1477 (homo regius); Imre 1477 (homo regius); Benedek literátus 1477
196A XIV. században még csak egyszer találkozunk a Fiatha nemzetség egyes tagjával. Előfordulnak ezek a turóczi konventnek egy 1477. évi június 2-ikán* kelt bizonyságlevelében, mely szerint Mátyás király rendeletére Lubellai Péter fiait Jánost és Mátyást Fejérpatak másként Kelecsén és Andicze másnéven Malathyn birtokukba bevezette «… ad facies prescriptorum portionum possessionariorum Fejerpatak, Andicze seu Klechyn et Malathyn … » Mint homo regiusok emlitve vannak Fiachkafalvi István és Imre, a meghivott szomszédok és határbirtokosok közül jelen voltak Fiachkafalvi Pál és Benedek literatus.
* A Fejérpataky család levéltárában.
A Fiatha nemzetségnek legutóbb nevezett három tagját, Istvánt, Imrét és Benedeket, minthogy elődeiket nem ismerjük, a nemzedékrendbe beosztani nem tudjuk.
Midőn a feledés homályából kiszakitottuk a Fiatha családot, tettük azt azon inditó oknál fogva, hogy Liptómegye területe azon kis részének keletkezését, első telepitését, a királyi sólyomnevelők, ápolók, idomitók nemzetségeinek egyes . családjait megismerhessük; mert habár a Fiatha család tagjainak ténykedése a megye közéletében, a kulturális haladás terjesztésében alig vehető számba, a megye történetére nézve nem lehet közömbös dolog még a legcsekélyebb történeti adat sem, nem lehet az egy kihalt család szük körü tevékenysége sem, habár az a megye Árpádkori viszonyainak, a benépesités kezdetleges kisérleteinek megvilágitására csak a pislogó mécs fényével szolgál a homályban.
Összeállitva felhasznált okiratos adataink alapján a Vidafeldi és a Fiatha családok nemzedékrendjét, azt az alábbi leszármazási táblán mutatjuk be az érdeklődő közönségnek, hivén, hogy a magyar családok genealógiai terén némi csekély szolgálatot tettünk a solymárok két nemzetsége történetének feldolgozása és közrebocsátása által.
MAJLÁTH BÉLA.
