A BÁTHORYAK CSALÁDI TÖRTÉNETÉHEZ. (Egy genealogiai táblával.)

Teljes szövegű keresés

A BÁTHORYAK CSALÁDI TÖRTÉNETÉHEZ.
(Egy genealogiai táblával.)
Keszői Simon krónikás mondja, hogy Péter király korában (1038–1041. és 1044–1047.) Guth és Keled nevü fivérek, sváb nemzetség sarjai, hazájukat, a staufeni várt elhagyták és Magyarországba mentek.* Az egyiket otthon, úgy látszik, Gottfried, Gottlob, Gothardnak nevezték, mely névből a magyar utódok emlékezetében csak az első szótag, Got maradt vissza s melyet akkori irás szerint «Guth»-nak irtak, a másikat talán Cletusnak hivták, miből aztán Keled lett.
1 Schőn Tivadar ur az «Adler» cz. heraldikai és genealogiai társulat havi lapjában (1897. évf. 199. sz.) helyesen jegyzi meg, hogy I. Frigyes sváb herczeg a sváb hohenstaufeni várt csak a XI. század második felében épittette és hogy ennek következtében Guth és Keled hazája nem ott keresendő. Volt azonban még egy más staufeni vár Bádenben a breisgaui Münstervölgy végén, melynek egyik embere «Gottfridus marschalchus de stouphen» 1220 augusztus 8-ikán szerepel. E staufeni nemzetség tagjai a Zähringieknek miniszterialisai voltak és miután Zähringeni Bertold 1061-től 1072-ig karantán herczeg volt és a Zähringiek Magyarországgal érintkezésben voltak, majdnem biztosra vehető, hogy a magyar krónikás staufeni vára a brisgauival azonos; – ezt persze sem Keszői, sem a Gutkeled nemzetség ivadékai nem ismerték, vagy ha ismerték is, inkább a hirnevü hohenstaufeni várral azonositották. – Fejér VIII/V. k. 160. l. szerint már Szent-István király adta volna a Báthoryak ősének, Venczelinnek a bátori, ábrányi, pócsi, rakamazi és nyiregyházi britokokat; de ez tévedés.
A két jövevény utódokat hagyott hátra maga után, kik az évek folyamában az egész országban kiterjeszkedtek és számos család ősatyjaivá lettek; közvetlen utódaik történetét azonban nem ismerjük.
Vid, a két jövevény első sarja, nagy szerepet vitt Slamon király alatt; már 1055-ben országnagy; Salamon alatt Bácsmegye főispánja, a király mindenható tanácsadója; az 1074-ben Mogyoródnál vivott harczban esett el. Családi viszonyairól csak annyit tudunk, hogy Illés nevü veje volt. – Vid után egyetlen egy Gutkeled (mert későbben összevonták a két ős nevét) nemzetségbeli sarjat sem ismerünk s a mit e tekintetben egyik-másik állit, csak puszta vélekedés.
Csak a XIII. század első harmadában akadunk megint a Gutkeled nemzetség egyes tagjaira, a nélkül azonban, hogy azokat közös ősatyától tudnók leszármaztatni. Legkorábban lép fel köztük – ha azon tagokról akarunk szólni, kiket chronologice meghatározhatunk – II. András 7idejében a biharmegyei Salamo fia János, – de hogy a nemzetség akkortájt már számos ágakra szétoszlott, ezt azzal bizonyitjuk, hogy a nemzetség bizonyos tagjai közös vagy közel fekvő birtok és – a mi leggyakrabban fordul elő – valamely egyházi vagy monostori kegyuri jog kapcsából következtethetőleg egymáshoz közelebb rokonsági fokban állottak, mint nemzetségüknek egyéb és az ország távolabbra eső pontjain lakó tagjaihoz és hogy e genealogiailag közelebb és szorosabb kötelék folytán az össznemzetségnek egyes családi csoportjait képezték, kik mindenesetre közös ősatyától származtak, birtokainak felosztása által különféle ágakra szétoszlottak, de a közös leszármazásukról szóló emlékezést és közelebb rokonsági fokukat minden alkalommal nyilvánitják.
Ily családi csoporttal találkozunk 1250 augusztus 11-ikén, midőn a Gutkeled nemzetség következő tagjai IV. Béla előtt bizonyos birtokügy rendezése miatt megjelennek:
1. István, szlavóniai bán († 1260). 2. Privart (1238-ban Ungmegye főispánja.) 3. Csépán fia Keled (él még 1255-ben Bácsmegyében.) 4. Tiba fia Tiba (él még 1280-ban). 5. Miklós fia András. 6. Apaj fia Apaj (előfordul még 1296-ban.) 7. László és fivére Aladár (Mihály fiai. Aladár a Kisvárdaiak őse; társai – Privartot kivéve – számos családok alapitói.)
Miután azonban ezeken kivül ugyanazon családi csoportnak még más tagjait is ismerjük, kézzel fogható, hogy a fent nevezettek csak a csoport képviselői, illetőleg az egyes családok főnökei voltak. Előadják a király előtt, hogy a Szatmármegyében fekvő, Szent-Péternek szentelt sárvári monostoruk a tatárjárás óta majdnem teljesen tönkrement és hogy a monostor anyagi érdekeinek emelése czéljából a monostorhoz tartozó, Bácsmegyében fekvő futaki birtokot (melyet másként Ratkaynak is neveznek) az Iregieknek örökösitik.*
1 Országos levéltár Dipl. 344. sz. – Fejér, IV/II. k., 67. l. közli ugyan ez okiratot, de igen hibásan. András pl. nála bán fia, a miről az eredeti mit sem tud.
Miklósról és fiáról Andrásról azonkivül mit sem tudunk, de ez András, ki egy későbbi okirat szerint a «Kopasz» melléknevet viselte, számos család ősatyja. Hados, Bereczk, György és Benedek nevü fiakat és egy Kata nevü leányt hagyott hátra maga után.
Kata bizonyos Vajda fia Lángos-hoz ment férjhez. Lángos 1279 körül halt meg. Kata, kit az illető okirat* «Gutkeled nb. Kopasz András comes leányá»-nak nevez, 1311 május 31-ikén Bereczk nevü fivérétől hozományi és hitbéri követeléseit elhalt férjének bátori és ábrahámi birtokaiból kapja ki. Előbbi Szatmár-, utóbbi Biharmegyében feküdt. Az okmányt a nagyváradi káptalan állitja ki.
1 Országos levéltár, Dipl. 1776. sz.
Legkorábban bukkanunk Hadosra, ki már 1270-ben az országnagyok sorában szerepel, a mennyiben 1270 szeptember 1-től 1272 február 9-ig Zágrábmegye főispánja.* A többi három fivérnek szintén alkalmuk nyilt, hogy a közpályán müködjenek. Midőn 1277-ben Radoszló és István fivérek (a Blagajiak ősei) Horvátországban a lázadás zászlaját kibontották és stájerországi társakkal együttesen a királyiaknak birtokait pusztitották, László király fennebbi István bán fiát, az ismert Joákimot magyar sereg élén menesztette, hogy a lázadókat szétverje. Kiséretében találjuk rokonait is, Hadost és Bereczket. A csata a Gutkeled nembeliekre nézve balul ütött ki. Joákim elesett, Hados elvesztette jobb kezét, Bereczk jobbjának egyik ujját, mindketten azonkivül fogságba kerültek. – Ebből kiszabadulván, a jövő évben (1278-ban) részt vettek a II. Ottokár elleni morvaföldi csatában, melyben a magyar harczosok sorában Hadoson és Bereczken kivül már Györgyöt és Benedeket is találjuk.
2 Fejér, V/I. k., 156. l. (Hute), Wenzel, VIII. k. 412. l., XII. k. 35., 36. ll.
Ily nagy érdemeknek el nem maradhatott a jutalma.
A fivéreknek sógora, Vajda fia Lángos* fiörökös hátrahagyása nélkül halt meg, minek következtében birtokai az akkori jog szerint a koronára szálltak. A fivérek megkérték a királyt, hogy az üresedésbe jött birtokokat nekik adja. IV. László teljesitette kérelmüket, a mennyiben 1279 márczius 28-ikán a nagyváradi káptalant felhivja, hogy a kérdéses birtokok viszonyairól 8jelentést tegyen és hogy ennek megtörténte után – a válasz kedvező volt – még 1279-ben a szabolcsmegyei Ábrány, Bátor (ma Nyir-Bátor) és Kis-Bátor nevü helységeket a négy fivérnek adományozta.* Korábbi birtokviszonyaikat nem ismerjük, IV. Lászlónak okirata csak azt mondja, hogy Bátor helységnek szomszédjai voltak.
3 Az okirat «Filius Woyvode»-nek mondja; igy tehát nem tudjuk, vajjon vajdának a fia, vagy «Vajda» nevü volt-e az illető.
1 Wenzel, IV. k. 177., 180. ll.
I. Hados eltünik azóta; két fia volt: II. Hados és István. II. Hados 1285 január 11-ikén szabolcsmegyei szolgabiró, 1291-ben Zágrábban mint egy palota tulajdonosa szerepel, 1310-ben már nem él. Istvánnak esetleges utódait nem ismerjük. II. Hados Lőrincz és László nevü fiakat hagyott hátra maga után, kiknek elseje Károly királytól 1314 január 6-ikán a szatmár- (később szabolcs-) megyei Szokoly nevü helységet kapta. Saját és fivérének utódai felvették tőle a «Szokolyi» nevet; történetük e sorok keretén kivül esik; kifogytak a XVII. században.
György, kivel 1279-ben találkoztunk, előfordul 1307-ig. 1310-ben már fiaival találkozunk, Jánossal és Mihálylyal, kik közösen 1347-ig szerepelnek. Mihály (ki 1357-ig él) fiai Péter, Miklós és Simon 1355 február 20-ikán a «Rakamazi» (szabolcsmegyei helység) nevet viselik és mint ilyenek folytatják a családot.
Benedek, ki a «vörös» melléknevet viseli és kivel 1321-ig találkozunk, ez évben már szegény ember, a mennyiben Szabolcsmegyében fekvő birtokát fivérének, Berecznek eladja. Egyetlen egy fiát ismerjük, Póthot, ki legelőször 1355 február 20-ikán emlittetik. Ő is «Rakamazi». 1370-ben már özvegyével: Hontpázmán nb. Királyi Szovárd leányával, Margittal találkozunk.
Bereczk.
Bereczk a Báthoryak egyenes ősatyja; utódjait a lengyel királyi és az erdélyi fejedelmi trónon találjuk.
Bereczk állandóan viseli már a Báthory nevet; megkapja IV. Lászlótól az engedélyt, hogy Bátorban minden szerdán hetivásárt tarthasson.* 1299 november 30-ikán szatmármegyei szolgabiró,* utoljára emlitik 1322 május 21-ikén.*
2 Id. m. IV. k. 379. l. XII. k. 653. l.
3 Hazai okmtár, VII. k. 283. l.
4 Anjoukori okmtár, II. k. 17. l.
Névleg ismeretlen neje bizonyos Markvart bihari birtokosnak a leánya, ki férjének a zarándmegyei Kupa és Szintye nevü birtokokat hozta.* E házasságból származtak János, András, Lukács és Miklós.*
1 Anjoukori okmtár, IV. k. 198. l.
2 Id. m. III. k. 233. l. szerint 1335 deczember 18-án Bereczk fia Jakab is élne, de miután a felette számos többi okirat, melyek Bereczk fiait ismerik, Jakabot nem emlitik, világos, hogy fennebbi okirat adata téves. Ép úgy helytelen Fejér, VIII/V. k., 158. l., hol Bátori Bereczk fia Lőrincz emlittetik; ez Lukács.
András a papi pályát szemelte ki magának. 1322 június 1-én nagyváradi olvasókanonok, 1326-ban, budai prépost, 1329 óta nagyváradi püspök, mely minőségben 1345 derekán (június 3-ika után, a mikor utoljára szerepelt az élők közt), meghalt. Életéből kiemelendő, hogy 1330-ban Károly királynak követe volt Nápolyban és a királyt 1333-ban Nápolyba elkisérte, midőn ez oda utazott, hogy fiának egyikét a nápolyi trónörökös-királyleánynyal eljegyezze.
Bereczk fia Miklós előfordul 1322-től 1356 november 27-ig.* Úgy látszik, hogy a közpályán nem mozgott, mert a kútfők róla mindig csak a fivéreivel és unokaöcscseivel együttesen véghez vitt birtokrendezési ügyek alkalmából tesznek emlitést; egyetlen egyszer találom, hogy 1351 október havában István királyfi szolgálatában Erdélyben tartózkodott.*
3 Anjoukori okmtár, VI. k. 519. l.
4 Zichy okmtár, II. k. 464. k.
Miklós nevü fiut hagyott hátra maga után, kiről csak annyit tudunk, hogy 1373-ban már nem élt.* Miután rokonai akkor birtokait maguk között felosztják, kézzel fogható dolog, hogy fiutódai nem lettek.*
5 Fejér, IX. k. 4., 672. l.
6 Némelyek mondják, hogy Bereczk fia Miklósnak két leánya lett volna, Ágnes és Borbála, kiket Lajos király 1369-ben fiusitott.
Miután Berencz fiai János és Lukács két főágat alapitottak, szükséges, hogy azokat egymástól különitve tárgyaljuk.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages