Heraldischer Atlas.
Heraldischer Atlas.
Eine Sammlung von heraldischen Musterblättern für Künstler, Gewerbetreibende sowie für Freunde der Waffenkunde. Zusammengestellt und erläutert von Hugo Gerhald Ströhl. 76 Tafeln in Bunt und Schwarzdruck nebs zahlreichen Textillustrationen. Stuttgart. Verlag von Julius Hoffman 1899. Nagy negyedrét, 23 lap bevezetéssel, 4776 szinnyomatú táblával, ugyanannyi szöveg-lappal és 12 oldalra terjedő mutatóval. Ára 25 márka.
A fenti czim alatt hagyta el a sajtót, a nálunk is jól ismert Ströhl bécsi heraldikus legujabb s eddig legterjedelmesebb müve. Ugyane szerzőnek már elébb megjelent heraldikai munkái, a Deutsche Wappenrolle és az Österreichisch-Ungarische Wappenrolle, nevét kedvezően ismertették meg a szakközönséggel. Míg azonban e két emlitett munkája csak a német birodalom s annak uralkodó családjai, valamint Ausztria-Magyarország uralkodó házainak, s ez államok czimereinek ismertetését közli, addig a most előttünk fekvő munka nem csak atlasza, hanem valóságos kézikönyve a heraldikának, melyből annál inkább tanulhat nemcsak a laikus de a szakember is, mert a pompás és jól sikerült czimerrajzok az által, hogy szinezve vannak, kellő képet adnak a czimerek és czimerdíszek szineiről, a mi tudnivalóképen lényeges dolog a heraldikában. Hogy miért fektetett szerző kiváló figyelmet erre a két körülményre, az kitünik könyvének cziméből, mely szerint nem csupán a heraldikával mint tudománynyal foglalkozóknak szánta azt, hanem a művészettel foglalkozóknak is. A heraldikának ugyanis nagy a szerepe a művészet terén is: épületeket, festményeket, disztűárgyakat, faragványokat stb. gyakran kell a művésznek vagy műiparosnak az illető családok czimereivel disziteni; fontos tehát, hogy úgy a czimerrajzok, czimerdiszek alakjára, mint a szinekre hű mintái legyenek. E tekintetben tehát Ströhl munkája gyönyörü kivitelü rajzaival és pompás szinezésével valósággal becses kézikönyv mindazok számára, kik azt ily szempontból akarják használni.
A munkának leiró részét egy 23 oldalra terjedő és 99 a szövegbe nyomatott rajzzal illusztrált bevezetés előzi meg, mely a laikusnak is könnyen érthető nyelven magyarázza meg a legszükségesebb herladikai tudnivalókat. Nem bocsátkozunk ezuttal a szöveg behatóbb ismertetésébe, s a képek közül is csak azokra kivánjuk felhivni a figyelmet, melyek magyar szempontból érdeklik olvasóinkat. A legérdekesebb reánk nézve ezek közül az 1. tábla 6-ik képe, mely ifj. Francolin Jánost mint magyar királyi hirnököt ábrázolja, a bécsi Hübschmann Donát képe után. Az idősebb Francolin is hirnök volt; családjuk, mint a régi hirnökök legtöbbjéé, Burgundból származott, és I. Ferdinánd 1557-ben emelte nemesi rangra. A II. tábla 7-ik ábrája az 1867-iki koronázásnál szerpelt magyar királyi hirnök szinezett képét mutatja be. A XL. tábla 5-ik ábrája Magyarország czimerét mutatja be azon rajzban, melyet Solis Virgil közölt Nürnbergben 1555-ben megjelent Wappenbüchlein czimü könyvében. A LXX. tábla 1-ső ábrája azon magyar czimer rajza, mely a zárai Szent-Simeon-koporsón látható, a melyet tudvalevőleg Nagy-Lajos királyunk neje Erzsébet készittetett Francesco d’Antonio milánói mesterrel. Az LIV. tábla Petneházy Márton, Garai Miklós, Csapi András, Soóvári Soós Miklós, Hunyadi János, Mohorai Vid Mihály, Dévai Dévay Péter czimereit hozza; egyebütt is sürün találunk a könyvben elszórva magyar vonatkozásu részletekre.
Természetes, hogy e munkának tetemes része a heraldika általános ismertetése mellett főkép német és osztrák szempontból tárgyalja anyagát. De e mellett szól az egyházi, az állami, a városi, egyleti heraldikáról is, megismertet a heraldikai szobrászattal, ujabb és régibb mesterek véseteivel, a heraldikával mint az iparművészet ágával, a családfa szerkesztésének szabályaival stb. Gazdag tartalma és majd 1200-ra menő illusztrácziói, melyek, ismétlem, a legpontosabbak, nélkülözhetetlen segédkönyvvé teszik a Ströhl atlaszát minden nyilvános és nagyobb magánkönyvtár, művészeti és iparművészeti iskola és gyűjtemény számára.
Ha a könyvnek külsejét tekintjük, ki kell emelnünk, hogy a kiadó a legszebbet és a maga nemében a legtökéletesebbet produkálta. Úgy a szövegnek, mint az illusztrácziónak nyomtatása a legszebb, és kielégiti a legkényesebb és legkövetelőbb műízlést is, és mindezeket tekintetbe véve bátran állithatjuk, hogy ez a legolcsóbb e nemü diszmunkák egyike.
Végül még csak annyit emlitek meg, hogy a munka becsét bizonyitja azt is, hogy most készülnek az angol szöveggel is kiadni.
Dr. Toldy László.
