II.
II.
Miután Harkai Dénes fia, László a Cziráki V. Miklóstól Czirákon, Veszkényben és Családon zálogban tartott birtokokat, nejének, Katalinnak, Árokközi László fia, László leányának 1416-ban (II. 27.) átengedte, s 1419-ben (II. 34.) kelt végrendeletében a Czirákon lévő lovai iránt is intézkedett: úgy látszik, hogy nemsokára meg is halt, mert 1423-ban Cziráki II. Tamás már a saját nejétől, Katalintól, a ki ez adat szerint (II. 52.) Bedefalvi Lászlónak leánya, néhai Harkai Lászlónak pedig neje volt, a Czirák, Veszkény, Peresznye és Család nevü birtokokat visszaváltotta.
Zsigmond király 1425-ben (II. 57.) elrendeli, hogy Mihályi Ugrin s rokonai panaszára a csornai szerzet vizsgálatot tartson V. Miklós és fiai, II. Tamás és V. István s a többi ellen, kik a panaszosok Székas birtokán gazdasági épületet gyujtottak föl, s Chanig nevü birtokukon házi állatokat foglaltak el. Ugyanez évben (II. 59.) a csornai prépost megitélt követelésének kielégitésére V. Miklósnak dénesfalvi birtokát a győri káptalan lefoglalta; de az ő többi birtokai: Czirák, Peresznye, Szemere, Család és Vezekén ez időben idegen kéznél zálogban lévén, a foglalásnak tárgyát nem képezték; ez oklevélben III. Mihály mint osztályos atyafi, s V. Miklós fiai, II. Tamás, IV. János, VI. Miklós és V. István is emlittetnek. Megjegyzendő, hogy Fejérnél 1420-ban* Michael de Zirák mint király embere fordul elő, kit III. Mihálylyal azonosnak tartok.
1 X/6. 252. l.
1429-ben (II. 76.) bizonyos ügyben kihallgatott esküdtbirák és tanuk sorában Cziráki II. Tamás és III. Mihály nevével találkozunk; a kik 1430-ban (II. 91.) Mihályi Péter ellen a királyi kuria elé idéztetnek. 1431-ben (II. 101.) II. Tamás kijelenti a Sopron-vármegyei alispán és szolgabirák előtt, hogy a sopronmegyei Czirák, Vezekén és Család birtokokban bizonyos elzálogolt részeket a Peresznye nevü birtokkal együtt kiváltván, azokat fivéreinek: IV. János, VI. Miklós és V. Istvánnak átengedi, továbbá a nejének, Katalinnak Szemerében lekötött nyolcz féltelket szinte visszaváltandja.
Cziráki III. Mihály, s a négy testvér: II. Tamás, IV. János, VI. Miklós és V. István 1431-ben (II. 103.) Ujkér birtok iránt a Kanizsai család ellen inditott pert leteszik. A Kanizsaiak azon panaszára, hogy ezeknek a székesfejérvári 176vásárra utazó három kismartoni jobbágyát Cziráki II. Tamás (ex consensu Joannis de Nyczk fratris sui generationalis) többek társaságában a poki erdőben megtámadván, ezer forint értékü áruczikkeket tőlük erőszakkal elfoglalt, s őket megkinozta, 1431-ben (II. 105.) Győr vármegye alispánja és szolgabirái jelentik Garai Miklós nádornak, miszerint a vizsgálat a panaszban fölhozott tényeket igazolta. Nem ismerjük ugyan az okát ezen erőszakoskodásnak, de alig tévedünk, ha azt a Kanizsai családdal való surlódásban keressük; hisz ismeretes, hogy az akkori idők szelleméhez képest gyakran a legkisebb egyenetlenség, néha csak csekély félreértés is, véres kimenetelü megtorlásra szolgáltatott alkalmat, melynek, sajnos, számos példáját olvassuk történetünkben.
II. Tamás és neje, Katalin, valamint testvérei, VI. Miklós, V. István és IV. János 1433-ban (II. 118.) III. Mihálytól egy részbirtokot vesznek zálogba Czirák és Dénesfalva határában. Ugyanezen II. Tamás és V. István mint szomszédok és tanuk jelennek meg, midőn 1436-ban (II. 151.) Fraknói Dorottyát Hövej birtokába a csornai szerzet beiktatja; hasonlóan jelen voltak 1445-ben (II. 185. jegyzet) Cziráki IV. János és VI. Miklós mint szomszéd birtokosok Hövej-Család beiktatásánál, mely a csornai konvent részére a vasvári káptalan által végeztetett.
Miután V. Miklós fiának, VI. Miklósnak a Vági család részéről Röjtök nevü birtok fele 1405-ben zálogba adatott, ő azt később, mint az 1436-ban kelt oklevél tanusitja (II. 142.), megint visszabocsátá; de 1450-ben (II. 207.) azt ujra zálogba veszi. Ugyanezen VI. Miklós, IV. János, s a néhai II. Tamás, Egervári Kelemennek körösmegyei jószágát s Mihályi Jánosnak Székas birtokát elfoglalván, 1447-ben (II. 193. és jegyzet) az emlitett hatalmaskodók közül a két élőt, VI. Miklóst és IV. Jánost veszkényi birtokukban az országbiró a csornai konvent által megidéztette; megjegyzendő, hogy ezen oklevél szerint a keszői várnagy, Bronisius, Egervári Kelemenné zálogbirtokos kárára Gencset és Bodonhelyt elfoglalta, s e miatt ellene szinte vizsgálat rendeltetett. Az országbiró 1449-ben (II. 200.) vizsgálatot rendel el több hatalmaskodás tárgyában, melynek egyike ismét VI. Miklós és IV. János testvéreket terheli, kik, noha megelőzőleg, mint láttuk, Székas elfoglalása miatt már biróság elé idézve lettek, most ezen pusztai birtok rétjeit kaszáltatták le Mihályi János és László kárára; mely ügyben az 1450. évben (II. 200. jegyzet) kelt vizsgálati jelentés is a hatalmaskodás tényét igazolá.
Cziráki III. Mihály fia Gáspár VI. Miklóst Szemerében lévő birtokának elidegenitésétől, s másokat annak megszerzésétől 1452-ben (II. 216. és jegyzet.) tiltja; hasonló letiltást tesz IV. János a maga és fiai, II. László és VI. István, azután II. Tamás fia, Lőrincz, s az előbb érintett Gáspár nevében VI. Miklós ellen szinte 1452-ban, hogy a Székas és Fosdréte nevü birtokait Mihályi Jánosnak el ne idegenitse 1453-ben pedig IV. János a testvérét, VI. Miklóst a Székas nevü birtoknak elidegenitésétől ujra tiltá. Mellékesen megjegyezzük, hogy 1481ben (II. 330.) egy Fosdrét nevü rétet Bottka János is birt Czirák határában.
V. László király 1453-ban (II. 223.) a csornai konventet megbizza, hogy vizsgálatot teljesitsen az iránt, hogy való-e, miszerint Mihályi Ugron Jánosnak Gyoró és Agyagos birtokaira vonatkozó iratokat Cziráki IV. János és VI. Miklós, s III. Mihály fia, Gáspár önhatalmilag maguknál tartják; a most nevezettek közül IV. János és VI. Miklós 1455-ben (II. 227. jegyzet.) mint szomszédok jelen vannak, midőn Mihályi Ugrin fia János hátramaradt leányai birtokaikba iktattatnak.
Most nevezett Cziráki Gáspár és fia, Benedek, 1456-ban (II. 236. és jegyzet.) két oklevél szerint Nádasdi Darabos Márk és László, s ennek fia János úgy Darabos Gergelylyel egyezségre lépnek, hogy miután Cz. Gáspár vagyoni állapota miatt birtokait a zálogból ki nem válthatja, a Darabos családbeliek Szemere, Peresznye és Székas nevü elzálogositott birtokait kiválthassák, s ezek felerészét örök joggal megtarthassák; s ezenkivül ugyanakkor a nevezett Czirákiak az ő Czirák és Dénesfalva birtokaik felét a Darabos családbelieknek örök áron nyolczszáz aranyforintért eladák. Ennek következtében 1457-ben (II. 238.) II. Tamás fia, Cziráki Lőrincz a csornai konvent előtt kijelentette, hogy miután Gáspár a Darabos családbeliekkel, néhai VI. Miklósnak Czirák, Dénesfalva és Veszkényben 177levő birtokrésze, s Gáspárnak ugyanottani örökös birtokjogai iránt halálozás esetére kölcsönös egyezségre lépett, azonkivül az érintett cziráki és dénesfalvi zálogos birtokrészeket VI. Miklósnak özvegyétől visszavenni, s a Darabos családbelieknek élvezetébe bocsátani igérkezett, végre veszkényi egész birtokrészét Csornai Istvánnak örök áron eladta: azért ő, Lőrincz, az osztályos atyafiság jogánál fogva őt illető fentebbi birtokjogok elidegenitése, elzálogositása stb. ellen tiltakozott.
Cziráki VI. Miklós, mint meggyőződtünk, 1457-ben már nem élt, s mivel tartozásáról szóló kötelezvénye alapján, annak idején némely alábbi birtokaiba az ő hitelezője Szántói Bottka Péter már be is vezettetett, de ezen birtokok az ő testvérei és rokonai birtokrészeitől kellően elkülönitve nem valának; azért a nádor 1461-ben (II. 250. és jegyzet.) a csornai konventet kiküldi, hogy Szántói Bottka Péter fiát, Jánost, Cziráki VI. Miklósnak Czirák, Dénesfalva, Szemere, Veszkény és Pusztacsalád birtokaiba, kellően szétválasztva mások birtokaitól, iktassa be; de midőn a szerzet s a király embere Cziráki IV. János és Gáspár jelenlétében a beiktatást végrehajtani akarták, Mihályi Csák Mihály, Mihályi Ugrin János leányai, Zsuzsi és Borbála, s Szemerei János és gyermekei annak ellentmondtak. Ugyanezen évben május 14-ikén Cz. IV. János és fiai, VI. István és II. László, úgy Cz. Lőrincz a Szántói Bottka Jánost, Csornai Istvánt és fiait, VI. Cz. Miklós által birt cziráki, dénesfalvai, veszkényi és pusztacsaládi részbirtokok elfoglalásától tiltották. A midőn pedig már megelőzőleg szinte ez évben április 30-ikán a «fej- és jószágvesztésre itélt Cziráki V. Miklós fiának, VI. Miklósnak»* föntérintett birtokaiba a királyi adomány alapján Varbóki Nagy Györgyöt és nejét, Zsuzsánnát, Mihályi Ugrin leányát beiktatni akarák, Cz. IV. János és Gáspár, úgy Szemerei János és gyermekei ellene tiltakozásukat jelentették be.
1 A forrásom jegyzetének szövegéből idézett passusban szó szerint a fej- s jószágvesztés V. Miklósra vonatkozik, de ugy sejtem, hogy azt talán inkább az ő fiára, VI. Miklósra kell értenünk.
Minthogy Mihályi Ugrin János özvegye Veronika, s leányai, Borbála Kisfaludi Benedekné, s Zsófia és Krisztina, a Cz. Gáspár özvegyétől, Borbálától s ennek fiától, II. Benedektől Fasdréte és Székas birtokokat a Répcze mellett elfoglalták: ez ügyben az utóbbiak panaszt emeltek a nádornál, a ki 1466-ban (II. 279. jegyzet) a vármegye közegeit vizsgálat teljesitésével bizta meg. Ugyancsak Cz. Gáspár özvegye s előbb nevezett fia, valamint IV. János fiai, II. László és VI. István ellen a Varbóki György és Mihályi Ugrin János leányai részéről folytatott perben Cziráki IV. János özvegye, Erzsébet kérésére a nádor 1468-ban (II. 279. jegyzet.) bizonyos birságot engedett el.
Azon hatalmaskodás következtében, melyet Viczai György és mások, köztük Cz. IV. János özvegye, Erzsébet s ennek gyermekei, VI. István, II. László és Borbála (Völcsei Kálmánné), azután Cz. Lőrincz és II. Benedek, a Kisfaludi Benedek s neje birtokain, Kisfaludon és máshol elkövettek, a nádor 1469-ben (II. 289.) vizsgálatot rendelt el; a reá következő 1470. évben (II. 290. jegyzet) azonban IV. János özvegye s fiai, VI.. István és II. László Kisfaludi Benedekkel és Ládoni Istvánnal s ezek nejeivel az egymásnak okozott mindenféle kárositásokra nézve kibékülnek.
Cziráki IV. János özvegye, Erzsébet és fiai, VI. István, II. László, s leánya, Borbála (Völcsei Kálmánné), a néhai dédanyjuk, Erzsébet, (Cheer János leánya) leánynegyedi ügye miatt kiközösités alá jutottak; de utóbb e tárgyban a felek közt barátságos egyezség létesülvén, a győri püspöki helytartó a cziráki plébánost, Ferenczet értesité 1470-ben (II. 292.), hogy az egyházi átokkal sujtottak ez átok alól előirt módon általa föloldandók, s azt, ha szükséges, az egyházban is kihirdesse. A most nevezett özvegy és Cz. Gáspár fia, II. Benedek beleegyeztek ugyanazon évben (II. 292. jegyzet), hogy Cziráki Cherekles Bálint egy udvartelket és 12 hold földet, melyet neki még Cz. Gáspár adott zálogba, Niczki Benedeknek hat aranyforintért elzálogosithassa; 1473-ban (II. 304.) pedig IV. János özvegye s fiai, II. László és VI. István a beledi Fias Gergelynél elzálogositott négy jobbágytelket Czirákon visszaváltván, a záloglevelet a csornai konvent érvénytelennek nyilvánitja. Báthori István országbiró rendeletére 178a csornai szerzet Iváni Tamás kapuvári várnagyot Cz. Lőrincznek Czirák, Dénesfalva és Székas nevü birtokrészeibe, Cz. IV. János fia, II. László (az oklevélben tévesen Miklós fiául iratik) s más szomszédok jelenlétében, 1476-ban (II. 311.) beiktatta.
Mint az 1480. évben kelt oklevél tanusitja (II. 326.), a néhai Cz. Gáspár után maradt cziráki és dénesfalvi részbirtokoknak Nádasdi Darabos Jakab fia, Gergely részére történendő átadás ügyét már 1470-ben kezdték tárgyalni; de minthogy Cz. Lőrincz a beiktatásnak ellentmondott, őt a nádor 1478-ban a csornai konvent által megidéztette, a mit az utóbbi 1480-ben teljesitett. Ezen per azonban 1520-ban sem volt még eldöntve; időközben (II. 326. jegyzet.) Darabos Gergely felperes és Cz. Lőrincz alperes is elhalván, a per átszállt Darabos Gergely fiára, Ferenczre, s Cz. Lőrincz utódaira, Cziráki II. Sándor, György és Ferenczre, mint a peres jószágok tényleges birtokosaira; s noha az utóbbiakról a jegyzet nem mondja, hogy Lőrincz fiai voltak, mégis a körülményekből következtetem, hogy ezek az ő gyermekei valának, a kiket némi föntartással a családfán is kimutatok.
Szemerei Geresdi János a Cz. Lőrincztől zálogba birt Tomajpuszta részét 1481-ben (II. 328.) Szemerei Gancz Bálintnak alzálogba adván, arról Cz. Lőrincznek unokatestvére, Cz. II. László is értesittetett; ezen Lászlónak fivére, VI. István pedig 1489-ben (II. 343.) a királyt Veszkény birtok adományozásától, Turóczi Györgyöt ellenben annak megszerzésétől tiltja. Forrásom utolsó adata 1497. évről szól (II. 354.), a midőn a vármegye alispánja és szolgabirái bizonyságot tesznek azon hatalmaskodásról, melyet Ujszázi Péter nejének, Rozintnak fegyveres jobbágyai Cz. II. Lászlónak birtokán elkövettek. Ezen II. László lehetett az, a kinek nejeül Marczaltői Zsófia, fiául pedig István van kimutatva Nagy Iván munkájában; s ezen adattal, föntartva a föntartandókat, a családfát berekesztettem.
1558-ban (II. 389.) Cziráki Miklós mint tanu jelenik meg, midőn Nádasdy Tamást és nejét, s fiát, Ferenczet Kapuvár s Lékavárhoz tartozó javakba iktatja a vasvári káptalan, de azt már nem helyezhetem el a családfán, mert ez adat az általam tárgyalt időszak határán tul esik.
A fölsorolt vázlatos adalékok képezik alapját a mellékelt két táblának, melyeken a családtagokat előtüntettem. A Cziráki – vagy mint utóbb irták és ma is irjuk, a Cziráky – család, a mennyire eredetére visszamenni lehetett, ősi fészke Sopron-vármegye; s azért egykori birtokai is, egynek kivételével, mind e megyében voltak. Veszkényt, mely a nemzetség nevét viseli, ma már nem birja; de a többi közt Ruszt, Czinfalu, Nagyhöflán s némely más helyeken sincs ma birtoka, hanem ezek helyett később máshol szerzett a család jószágokat. Dénesfa a család egyik kiváló tagjára, a kit az oklevél Nagy Dénesnek nevez, emlékezteti az utódjait, a kik azt jelenleg is birják.
Forrásom idézett oklevelei nem a gróf Cziráky, hanem a gróf Esterházy család levéltárában Galanthán őriztetnek, a minek magyarázatát azon körülményben lehet keresni, hogy gróf Esterházy Dániel a XVII. század második felében Cziráky II. Mózes leányát, Krisztinát birta nőül, a ki hihetőleg valamely Cziráky-féle jószágrészszel gyarapitván férjének birtokát, azon alkalommal a Czirákyak levéltára is Galanthára kerülhetett.
179I. TÁBLA.; A Cziráky család.; N. N.; I. Blandriz 1247.; I. Pál 1247.; Zah de genere Vezekény 1264.; II. Pál de genere Vezekény 1264–1291.; Kozma 1291.; I. Sándor 1291.; I. Miklós 1291.; II. Blandriz = Brondez 1265–1292.; III. István 1345.; II. János 1345; I. Mihály 1366–1402 de Czirák; II. András 1345.; III. János 1345–1366; III. Mihály 1402–1433.; I. Benedek 1345.; II. Miklós 1345., 1364, 1366.; V. Miklós = Michk de Zirák 1395–1425.; Euz Péter 1345–1366; IV. Miklós 1402–1409; III. Pál 1345–1366; III. Miklós 1345.; I. István de genere Vezekén 1264–1265; Konrád 1265–1302.; I. András = Endre 1265–1292; Gerváz 1265–1292; Gáspár 1452–1461 özvegye Borbála 1466 és 1468; II. Benedek 1466–1470; II. István 1323–1346; I. Tamás 1323–1345 1346; I. János 1323–1345 1346; IV. István de Peresznye 1357–1383 özvegye Margit 1400; II. Mihály megöletett; I. László 1402–1409; II. Tamás 1402–1436 neje Kata 1423 előbb Harkai László neje; IV. János 1404–1461 özvegye Erzsébet 1468–1473; VI. Miklós 1409–1455 özvegye 1457; V. István 1425–1436; Lőrincz 1452–1481; II. László 1452–1497 neje Marczaltői Zsófia; VII. István; VI. István 1452–1489; Borbála 1469 Völcsei Kálmánné 1470.; II. Sándor 1520; György 1520; Ferencz 1520; VII. István;
II. TÁBLA.; Sykusd de genere Vezekén; Salamon 1264 özvegye Chama Ilmar leánya 1265 magban szakadt; Artun de Vezekén; Ugrin 1264, 1265; Teodor 1265; Mark 1265; Bertalan, de Vezekén; Dénes 1264–1291 neje Flóra a Széleskutiak családjából; Margit 1345 Poghi Károlyné 1332; Erzsébet 1345; Domonkos de Vezekén 1310; Tiborcz de Vezekén; Janko vagy Ivanka 1264 1265; Jakab de Vezekén; II. András
STESSEL JÓZSEF.
