A SARMASÁGI CSALÁD.
180A SARMASÁGI CSALÁD.
Erdély és a fejedelmi korban hozzákapcsolt részek számos tekintélyes családával össze volt forrva a Sarmasági család. Éveken át kutattam a rávonatkozó adatokat. E család egy részének leszármazása már az első izeken belejött az «Árpádok királyi vére» czimü genealogiai monografiámba is; s egyes régi genealogiai táblák alapul vételével sok táblára terjedő leszármazások folytak innen tovább. Kutatásaimmal azonban nem hagytam fel; pedig nem váltak örömömre. Az országos levéltárban s a leleszi konventnél átnézett okleveles adatok ugyanis egy nagy tévedésemről győztek meg, melybe a helyesnek vélt régi genealogiai táblák ejtettek volt, s melyért, addig is, mig idézett munkám kiegészitő kötetében megtehetném, már most töredelmes «mea culpát» mondok. Mert bizony kiderült e hiteles adatokból, hogy a Sarmasági család Báthori leánytól származott része nem terjesztette az Árpádok vérét oly széles körre, miként előbb megállapithatónak véltem; a mi jelen czikkből is ki fog világlani, s mit majd a kiegészitő kötetben is helyre fogok igazitani. – Vigasztal azonban, hogy ez őszinte önbirálat árán is, ujabb kutatásaim mégis rávezettek a Sarmaságiak leszármazásának tisztába hozatalára, mi épen nem volt könnyü feladat. Mert daczára annak, hogy számos ma is élő családnak voltak Sarmasági ősei, minden utánjárásom daczára csakis egynél, a pécs-ujfalusi Péchy családnál sikerült e családot, illetőleg összefüggőbb levéltári anyagot találnom, melynek szives átbocsátásáért e helyen is hálás köszönetet mondok.
Most tehát végre tehetőnek hiszem a Sarmaságiak nemzedékrendét okleveles alapon kellő biztossággal összeállithatni, s azt a «Turul» olvasóinak a következő táblázatokban van szerencsém bemutatni; megjegyezvén, hogy az I. táblán a különféle források számozás által vannak feltüntetve, a II. tábla pedig a Péchy István ur által átbocsátott összefüggő oklevélgyüjtemény alapján készült.
I. TÁBLA.; A Sarmaságiak nemzedékrendje.; Sarmasági I. László2,6,7; Erzsébet6,7 (Rétheni Miklós); I. András2,6,7 1423; I. János2 (1423; I. Ambrus 6,7 1466; Dorottya6; I. Elek2,6,7 1466; II. András6,7 1466; II János2 1493, 1510, 1516 (Albisi Zólyomi Katalin 1542 özvegy); I. Miklós2 1510 (Lónyay Ilona); III. András1,2,3 1493, 1510 1516-ban végrendelk. és † (Solyómi Báthory Kata † 1540 előtt); Zsófia6,7 (T...Albert); Katalin6, 7 (Kémeri János); I. István2 † 1548 előtt (Ewz Borbála, utóbb Perneszi Istvánné 1548-ban s 1550–52); Anna3 1542, 1559, 1573 (a) Farnosi Veress Zsigmond 1542) (b) Kemény János 1559 † 1570-ig); I. Gábor6,7 (Berendi Anna5,7 1591-ben özvegy); Ilona7 (Apaffi Farkas 1574); I. Mihály3,6,7 1539, 1342, 48, 49, 50, 52 (Szentannai Pollyák Klára 1571-ben özv.); I. Gáspár6,7 1547; I. György6,7 1547; II. Elek3 1547 (Garda Erzsébet); Borbála3 (telegdi Bodogh Ferencz); Erzsébet1,2,3 1547, 49, 60, 70, 74 (a) Valkay Mihály de ead. kitől már 1547. előtt özvegy) (b) Kisvárday Mihály 1547, 49, 60, † 1570-ig); II. László1,2,3 1517-ben kiskoru † 1547-ig; IV. András1,2,3 (1547, 49-ben még gyermek † 1574 előtt; II. Miklós2,3 1548-ban gyermek (lásd a II. táblán mint törzset.); I. Zsigmond2 1548 és 52-ben még gyermek (Reczekereszturi Recze N. a Tamás leánya Bydeskuty Katától); II. Mihály3 † 1607-ig (Horváth Anna 1585); III. László3 1602, 1607, 17; III. János3 1571, 1602 † 1607-ig; II. Gáspár3 1607, 1617; Anna4,7 1606 (Királyhalmi Petki István); Zsuzsánna7 (Szennyey? András); Krisztina7 (Bessenyey István)
Források jelzése:
1 Országos levéltár.
2 Leleszi konvent levéltára.
3 Péchy István ur levéltára.
4 Br. Bálintitt cs. levéltára.
6 Gróf Teleki cs. oklevéltára.
6 Genealogiai tábla a Péchy-levéltárban.
7 Mike S. geneal. gyüjteménye.
1 Országos levéltár.
2 Leleszi konvent levéltára.
3 Péchy István ur levéltára.
4 Br. Bálintitt cs. levéltára.
6 Gróf Teleki cs. oklevéltára.
6 Genealogiai tábla a Péchy-levéltárban.
7 Mike S. geneal. gyüjteménye.
181II. TÁBLA.; II. Miklós, ki az I. táblán 1548-ban gyermek, 1584, 85, 88 † 1589 (a) Kun Anna) (b) Révay Anna, előbb Kusalyi Jakcs Boldizsárné, Sarmasági halála után pedig 1592-ben Kendi Gáborné) a)-tól; Anna 1589 (Görcsöni Serédi István 1589); II. István 1581 1592 † 1601-ig (Görcsöni Serédi Dorottya, előbb Nyutódi Horváth Mihályné és Sarmasági halála után 1601-ben Bocskai Anarchy Istvánné); II. Zsigmond 1588, 89, 1592, 1597-ben követ Toscanában, 1599–1602 tordamegyei főispán, 1607–9 consiliarius (Abosi Füzy Borbála, a Gergely leánya 1601, előbb először Gyulai Pálné, azután Jósika Istvánné † 1649-ig); Anna szül. 1591 után 1620, 1633, 38 (a) Bogdány Ferencz 1620), (b) Bánchy Miklós † 1633-ig), (c) Lónyay István 1638); II. György † 1646 (Valkay Erzsébet de ead. az István leánya † 1646-ig); Kata sz. 1639 1646, 7, 1685 (a) Ilosvai Kávási Pál 1656) (b) Csebi Pogány Menyhért 1676, 1685); Erzsébet 1647, 48, 1660, 1675, 76 (a) Csege-kátai Borsolo alias Káthay György † 1647-ig) (b) Szigeti Vas Márton 1660) (c) Peres István † 1675-ig) (d) Fekete Ferencz 1676); Borbála 1647 (Lecskei Sulyok Péter † 1647-ig); I. Ferencz sz. 1610 aug. 1617, 1633, 35, 36; I. Ádám 1617-ben gyermek, 1635-ben még kiskoru, 1636, 42, 49, 59, 61, 62 (Galgói Rácz Anna); III. Zsigmond 1663, 70, 78, 83, 88, 89, 1690, 97, 1702, 8, 10, † 1716-ig (Csebi Pogány Krisztina 1683, 88, 89, 1716-ban özv. † 1723-ig); Mária † 1702-ig (Szilágy-szécsi Guthy Farkas 1702 † 1729-ig); II. Ádám 1688, 93, 1702, 6, 13, 17, 19, 1721, 23, 26, 27, 29, 30, 32, 1740, 42, 43, 45 † 1753-ig (Sáros-m.-berkeszi Katona Anna 1693, 1717, 21 † 1726-ig); II. Ferencz 1698 † 1729-ig (Ábrámfalvi Ugron Zsófia, utóbb Maurer Ferenczné 1729-ben); Krisztina 1729 (a) Kőröspataki Kálnoki Mihály 1729) (b) Sepsi-sz.-iványi Henter Ádám 1761); III. György 1688, 97, 99, 1702 1706-ban főhadnagy; Klára † 1729-ig (Ér-mindszenti Peley Miklós); Zsófia 1729 (Szenczy Ferenc 1729, 1740); Kata 1723, 29 (Jura Tamás † 1729-ig); III. Miklós sz. 1690 1702, 16, 19, 23, 27, 29, 40-ben kővárvidéki táblabiró, 1746, 53, 54, 60 (Irsay Mária de ead. 1746, 60); IV. Zsigmond sz. 1690 1702; Borbála 1723, 26, 29 (O-tordai Nagy István); IV. GYörgy 1726, 29, 30, 32, 33 (Székely Klára 1726, 1730-ban elváltak. 1733, 34.); V. Zsigmond 1753, 58, 60, 63, 67, 68 † 1772-ig (Ér-mindszenti Peley Juliánna); Krisztina 1776-ban kiskoru, 1811-ben özv. (Pécs-ujfalusi Péchy László † 1811-ig); IV. László 1727, 28, 29, 30, 31, 32, 36-ban kővárvidéki helyettes kapitány, 1740, 41 és 54-ben középszolnokmegyei táblabiró, 1742, 45, 50, 51, 69-ben kővárvidéki alkapitány, 1751–54 a ref. superintendesség jószáginspectora, 1751-től kezdve «idősb» jelzővel, 1771, 72, 73, † 1776-ig (Borosjenői Korda Borbála a Sándor leánya egybekeltek 1744 körül, 1750, 51, 58, 59, 66–70, † 1772); Éva 1717-ban férjnél, 1732, † 1749-ig (Deési Érsek-ujvári Mihály 1741); III. István 1729, 30, 32, 40, 41, 45, 51–55 kővárvidéki alkapitány, 1760-ban ugyanottani táblabiró, 1763–68, † 1768 okt. 10. (Gálospetri Csongrádi Borbála 1761, 68); V. László 1768, 73, 76-ban nősülni készül, 1777, 80, 82; Ágnes (Horváth Sámuel); III. Ferencz 1725, 26, 30, † 1731 jan. 21.; Julia 1725, 26, 30, 31, 32, 40, † 1768-ig (Borbándi Kornis Péter 1725, 26); IV. István 1763, 67, 71, 72, 75, 76, 80, 82, 1816, 19, 20, 22, 1830-ban már nagyon vén ember † 1837 (Ér-mindszenti Peley Juliánna, előbb Sarmasági Zsigmond özvegye. Egybekelésökre dispensáltattak 1772-ben, 1780.); Ráchel (Kecsedi és Budaki Váradi János † 1774)
Legelőször a leleszi levéltár 1423-iki aktáiban* találkozunk Sarmasagi András és János-sal, mint a László fiaival.
1 Nro 98.
Mike S. genealogiai gyüjteménye ezekhez sorolja még a táblánkon látható nővérüket is, s a most következő nemzedéknek az emlitett I. Andrástól származására nézve egyedüli forrásunkat képezi.
De megerősitik egyéb adatok annyiban, hogy I. Andrásnak táblánkon látható három fiát, Ambrust, I. Eleket és II. Andrást, mint 1466-ban élőket, nemcsak hogy a Péchy levéltárban levő régi Sarmasági genealogiának élén (testvérekül, mindazáltal atyjuk jelzése nélkül) megtaláljuk,* de Eleket mint 1548-ban élt kis 182unokák ősét, a leleszi konventnek egy e most idézett évi* iratában is.
1 Kortársaik gyanánt itt is, Mike gyüjteményében is egy 1451-iki Petrus Czigány de Sarmaságh és egy 1455-iki Nicolaus Igaz de Sarmaságh vannak megnevezve, előbbinek utódai ismeretlenek, az utóbbié két leány, kik a Csiszér családba mentek nőül. De egyáltalán kideritetlen, hogy e Péter és Miklós ugyanazon családhoz tartoztak-e, s ha igen, minő összeköttetésben.
1 Nro 57. fasc. 5.
Itt a genealogia összezavarodik. A Mike-féle gyüjteményben levő egyik genealogia II. András két leányát úgy irja, miként táblánkon látható, s testvérükül adja Lászlót, mint Báthori Kata férjét, s ettől folytatja tovább a családot. Ugyanott egy más töredék Báthori Kata férjét Andrásnak irja, s nekiek tulajdonit egy László nevü fiút s ismét András nevü unokát. A Péchy levéltár régi genealogiája pedig a fennebb emlitett Ambrus leányául irja a táblánkon is látható Dorottyán kivül Zsófiát is, a csakis T. kezdőbetüvel jelölt vezetéknevü Albertnek nejét, ki táblánkon mint II. András leánya jön elő; aztán megszüntnek tekinti mindezen Sarmaságiak fiágát, s ujra állit fel később közös törzsül egy Lászlót, de úgy látszik, ezt tévedésből azonositja táblánk I. Lászlójával s nagy zavarok közt innen fejleszti tovább a leszármazást.
Szerencsére azonban az oklevelek, habár nem nagy számmal állanak rendelkezésre, mégis kezünkbe adják az Ariadne fonalát, mely e tömkelegből, annyira a mennyire, kivezethet.
Megtaláljuk ugyanis a leleszi konventben 1493-ból együttes ügyét Sarmasági András és Jánosnak, kiket a táblánkon elsőkül jelzettekkel összetéveszteni a kronologia tiltja. 1510-ben már együtt szerepel velük Miklós is. Ugyde egy 1547-iki oklevélből* azt is megtudjuk, hogy ezen András, ki végrendeletét 1516-ban irta meg, – s kinek neje 1540-49-iki oklevelek szerint* Báthori Kata, a Miklós leánya volt, – testvére vala az emlitett Sarmasági Jánosnak.
2 Act. 1547, nro 21, fasc. 3.
3 Leleszi konv. Act. 1548, nro 15, fasc. 4. – Iratjegyzék a Péchy levéltárban 1755-ből összeirva, s az itt idézett 1540 május 10-ikén, és 1549 augusztus 26-ikán kelt iratok az országos levéltárban, a kolozsmonostori konvent iratai közt.
Azt pedig, hogy e Jánosnak, s igy vele együtt András és Miklósnak is atyja a táblánkon már megtalált Sarmasági I. Elek volt, a leleszi konvent egy 1548-iki oklevele szintén bizonyitja.*
1 Act. 1548, nro 57. fasc. 5.
Andrásnak, kit már III-iknak nevezhetünk, Báthori Katától való alig pár egyénre terjedt ivadékát az idézett oklevelek alapján, úgy, miként táblánkon felvettük, teljes biztossággal tudjuk. I. Miklósról ismét a leleszi konvent ad bizonyitékot, hogy neje Lónyay Ilona volt, de utódait nem ismerjük. A testvérükről, II. Jánosról lejövő nemzedék egy része felől pedig szintén a konvent imént idézett oklevele szolgáltat annyiban biztos adatot, a mennyiben innen megtudjuk, hogy egyik fiától, I. Istvántól, kinek neje Őz Borbála (Ewz) utóbb Pemeszi Istvánné vala, II. Miklós nevü unokája származott, – kinek további nemzedékét II. táblánk a Péchy levéltár számos oklevele alapján egész biztossággal adja elé. – Úgyanezen oklevél tanusitja, hogy I. István másik fia, I. Zsigmond volt, ki Recze-kereszturi Recze Tamásnak és Bydeskuthy Katának leányát birta nőül, de magva szakadt.
Kevésbbé biztos alapon állunk ez I. István testvéreit illetőleg. Ezek felsorolásában a Péchy levéltár régi genealogiájának s Mike gyüjteményének egymással összhangzó adataira kellett támaszkodnom; de megbizhatókká teszik ezeket némely oklevelek is, melyek e nemzedékrendekkel összhangzatban vannak, sőt némelyek az itt feltüntetett leszármazást egyenesen igazolják is.
Így I. Gáborról csak egy, Berendi Annát mint özvegyét emlitő, 1591-iki oklevelet találunk,* s ugyanez özvegyet egy későbbi oklevélben is* megnevezve látjuk. II. Eleket s nejét is csak utódainak ügyében nevezi meg egy-két oklevél: I. Gáspárról és I. Györgyről pedig, kiket épen csak az emlitett genealogiák alapján vettem fel a táblázatba, egyáltalán semmi oklevelet nem találtam. Ellenben Annáról, ki előbb Farnosi Veress Zsigmond s utóbb Gyerőmonostori Kemény János neje volt, valamint I. Mihályról határozott okleveles adat tanuskodik,* hogy II. János gyermekei voltak; s 183I. Mihálynak feleségét, fiait s ezektől való unokáit, valamint leányai közül is Annát, Királyhalmi Petki Istvánnét, hasonlókép biztos okleveles alapon ismerjük.* A régi genealogiai táblák e részét tehát a felkutatott oklevelek nemcsak hogy legkevésbbé sem teszik kétségessé, hanem azokkal teljesen összhangban vannak s az emlitett izen levő egyes családtagok leszármazási viszonyait, házasságait és utódait egyenesen, be is bizonyitják.
2 Teleki-codex I. 531.
3 Péchy levélt. 1617-iki oklevél.
4 Péchy levélt. 1542., 1559., 1573., 1607. évi stb. oklevelek.
1 Péchy levélt. 1559., 1571., 1584., 1607.; br. Bálintitt levélt. 1606. évi oklevelek.
Úgyhiszem sikerült tehát a nemzedékrend I. tábláját is helyesen megalkotnom; a II. tábla már minden részében okleveleken alapul.
Most tehát az oklevelekből csak néhány adatot kivánok még felhozni, a Sarmaságiak multjára vonatkozólag.
A nevet is adó Sarmaságon kivül a család többi vagyonának legtekintélyesebb részét kétségkivül III. András Báthori Katával nyerte ága részére; mely azonban fiakban csakhamar kihalt. E Báthori-féle birtokok közt, melyekben ez ág a Báthoriak fejedelmi ágával a XVI. század közepén megosztozik, feltaláljuk az anyai közös ősükről, Moys nádor Árpád-házbeli nejétől örökölt* Somlyó, Perecsen, Hidvég, Györgytelke, Szinér stb. helységeket is.
2 Kis B. Az Árpádok királyi vére; 23. és köv. l.
De nem sokáig maradtak ezek e család kezén. A Sarmaságiak ezen ágában a fiuk keveset éltek. II. László 1516-ban még kiskoru volt, nagybátyjának, II. Jánosnak gyámsága alatt, ki azonban elhalván, anyai nagybátyjának, Báthori Istvánnak gyámhatalma alá került. Meg is házasodott utóbb, de nejét nem találjuk megnevezve az oklevelekben; 1547-ben azonban már nem volt életben, csak fia, IV. András, mint gyermek, kinek gyámja a II. János fia, I. Mihály volt, s ez perelt érdekében a Bánffiakkal. 1574-ben aztán már IV. András sem volt az élők között.
Úgy látszik, ez időtájban az imént emlitett I. Mihály vitte a főszerepet a családban. Ő képviselte, mint gyám, nemcsak testvérének, Annának, a későbbi Kemény Jánosnénak, első férje Veress Zsigmondtól hátramaradt árváit, s miként láttuk a korán elhalt Sarmasági IV. Andrást is, hanem ő követelte magának, 1548-ban, 1550- és 1552-ben, elhalt testvére, I. István gyermekei fölött is a gyámságot s ő perel a család zálogos javaiért. Ez időben ő már meglett ember volt; 1542-ben ugyanis már hadba ment, mely alkalommal nővére, Anna részére Sarmaságon s több helyen zálogositott el birtokrészeket. – 1571-ben pedig nem élt többé, mert Szentannai Pollyák Klárát már mint özvegyét látjuk emlitve.
Ez I. Mihály és testvérei anyjuktól, Zólyomi Katalintól is örököltek jelentékeny vagyont, egyebek közt Biharmegyében Jankafalva, Molnos, Petri, Albis, Oltomány, Semjén, Vámospatak, Sárfő, Tulogd és Csokaly helységekben.
A család ez ágának kezén volt már a XVI. század második felében, Sarmaságon kivül, a középszolnoki Gurzófalva, Dershida, Szoldobágy, Szopor, Girókuta, Kiskorond, Kövesd, Szigeth és Majad birtokok s Remete és Babutelke prćdiumok, s a sarmasági, lompérti és kövesdi dézmák, a krasznamegyei Récse, a tordamegyei Kok és Szelistye birtokok és az ótordai birtokrész, Kolozsmegyében pedig Szent-Mihály-telke és Topa.
A XVII. század elejével e család több tagja, – a mint Basta Györgynek egy 1602 július 26-ikán Nagy-Szebenben kelt, s a Péchy levéltárban eredetiben meglevő protectionalis leveléből következtethető, mely Sarmasági Elek János és László részére adatott ki, – úgy látszik, az úgynevezett «német párttal» tartott.
Jelentékenyebb történeti szerepre azonban csak II. Zsigmond emelkedett. Ezt Báthori Zsigmond, midőn ráunt Erdélyre, a lemondása iránti tárgyalások idején, 1597 július 24-ikén «bizonyos ügyében» Ferdinánd toskánai nagyfejedelemhez. Firenzébe küldte követségbe.* Valószinüleg itt szerzett érdemeiért kapta Báthori Zsigmondtól a krassómegyei Goroszló, Barla és Baksa, Somlyó várához tartozó birtokokat, melyeket 1599-ben a Báthori András bibornok testvérének, Báthori Istvánnak visszabocsátott, de ezek fejében utóbbinak közbenjárására Báthori András fejedelemtől a karánsebesi districtusban Sidóvár várat s Szörénymegyében Lugost a hozzátartozó vidékkel együtt kapta. Midőn 184aztán a bibornok halála után Báthori Zsigmond Erdélybe újra visszatért, 1602 márczius 27-ikén Brassóban kelt oklevél a tordai főispánságra emelte Sarmasági Zsigmondot; az 1602 augusztus 26-ikán Medgyesről kelt «adománylevél»-ben pedig Basta adományozta neki (a család által már egy 1584.-iki igazi törvényes adománylevél alapján birt) sarmasági, lompérti és kövesdi dézmákat.
1 Utlevele a Péchy levéltárban.
Pár évvel utóbb Sarmasági a fejedelemségre vágyó Báthori Gábor megbizottja lesz, hogy részére Erdély fejedelmi székét megszerezze.
Érdekes az erről szóló 1607 január 15-iki megbizólevél, mely Báthori Gábor aláirásával és vörös pecsétével ellátva eredetiben megvan a Péchy levéltárban és igy szól: «Nos comes Gabriel Báthori de Somlyó, comitatuum Krasznensis et de Zabolch comes. Adgyuk mindeneknek az kiknek illik tudásokra ez mi levelünk által, hogy ez levél mutató meghijtt bizodalmas urunknak és atyánkfiának Sarmaságij Sigmond urunknak attunk oly authoritást, hogy ha az Isten, az keresztény császár eő Felsége és az országh arra viszen bennünket, hogy az erdélyi fejedelemségnek székiben ülhetünk, valamit jóakaróinknak my nevünkkel igér, Isten abban eő kegyelmük által előmenetelünket adván, fide mediante igérjük, arra magunkat, mindeneket helybenhagyunk, megadunk és prćstalunk. Kinek nagyobb elhitelire ereősségire és bizonyságára adgyuk ez mi levelünket kezünk irása és pecsétünk alatt. Datum in arce nostra Eched, die decimaquinta, mensis Januarii, anno domini millesimo sexcentesimo septimo».
Sarmasági Zsigmond ekkor már vagyonilag is hatalmas ur volt. A család ősi jószágainak javarésze az ő kezeibe volt összpontosulva. Ezeket mostohaanyja, Révay Anna már 1595-ben kibocsátotta Zsigmondnak és fivérének, II. Istvánnak, ez utóbbi pedig már 1601-ban nem levén életben, mivel csak leánygyermek maradt utána, kinek tartásáért Zsigmond sógornőjével, Serédi Dorottyával kiegyezett: most tehát már a testvérének jutott vagyont is saját kezeihez kapta, melyek aztán, a maga Zsigmond által szerzett uradalmakkal együtt, őt a legvagyonosabb emberek közé emelték.
Még nagyobb gazdagságba jutott, midőn a fejedelem szép rokonát, Abosi Füzi Borbálát vette nőül, ki már két kivégeztetett dúsgazdag főur, Gyulai Pál és Jósika István után maradt özvegységre. Figyelmes is volt iránta. Már 1601-ben 5000 frtért, melyet felesége és mostohagyermekei vagyonából felvett, nekik inscribálta Kövesd, Sarmaság, Sziget, Girókuta, Dershida, Korond és Remete birtokait s magtalan halála esetére rájok hagyta Sidóvárt és Lugost s tartozékaikat is, mely uradalom nem kevesebb, mint negyven helységből állott. A kövesdi és sarmasági s hozzátartozó birtokok inscriptiójáról azonban Sarmaságiné maga és gyermekei nevében utóbb lemondott. – Zsigmondunk pedig, kit 1609-ben majd kövesdi, majd meg branyicskai előnévvel is találunk, melyek közül az első a sarmasági eredeti előnevet a családban utóbb majdnem egészen kiszoritotta, ekkor már fejedelmi tanácsos volt, s adományul kapta Aranymezőt és Csulyát is. A felesége révén kezéhez jutott Branyicska, azonban utóbb a Jósikákra ment vissza, a gerendi kastélyról és hozzátartozó uradalmakról pedig utódai lemondtak a Kemények javára, kik ezért nekik a kővárvidéki Fonáczot adták. Magának Zsigmondnak aztán Báthori Gábor halálával színtén letünt csillaga. Bethlen Gábor ellenében Drugeth Györgygyel tartott, s a deési csatánál sebet is kapott, azután pedig nótát és ezzel birtokvesztést.
Utódai, miként táblánkon látható, elég jó házasságokat kötöttek, de a család előbbi fényét és gazdagságát mégsem állithatták helyre. Az utolsó Sarmasági fiu, IV. István, 1836-ban halt el.
Czimerük a mult században használt pecséteken, kétféle alakban maradt fenn s még igy is némely variansokkal. Az egyik, mely először Sarmasági Miklós 1723-iki aláirásánál M. S. betükkel látható, válltól levágott, pánczélos kart mutat, kezében görbe karddal. Kevéssel később Sarmasági Ferencz aláirásánál 1740-ben a pánczélos kar koronán könyököl és egyenes kardot tart. – 1772-ben Sarmasági László is az először emlitett M. S. betüs pecséttel pecsétel. Ellenben Sarmasági István 1753-iki köriratos pecsétén két szárnytalan genius közt egy nyillal átlőtt nyaku daru látható. Régibb pecséteiket az okleveleken nem találtam.
KIS BÁLINT.
