1425. Mika (= Mihály). 1199.
1425. Mika (= Mihály).
1199.
1199.
Pétert követi 1199-ben Mika biharmegyei főispán,* a ki már 1198-ban, midőn Péter az országbirói hivatalt átvette, ennek biharmegyei főispánságát kapta. Országbirósága rövid ideig tartott; Imre király még 1199 folyamán nádorrá és Bácsmegye főispánjává tette, mely két hivatalát 1202-ig viselte. Meghatározására nincsenek ugyan biztos támpontjaink, de a következő közvetett adatok mégis alkalmasok arra, hogy birtokviszonyaira és életének mozzanataira némi világot vessenek.
Hazai okmtár, V. k. 4. l.
Tudjuk, hogy a Pilismegyében feküdt telkii benczés apátság 1198-ban már létezett, hogy III. Incze pápa 1215 és 1216 között emliti, miszerint Mich comes bizonyos három helységet a fejérvári prépostságnak 3000 markért eladott és hogy Micha comes, a telkii apátság alapitója és kegyura még 1224 április 2-ikán is él, a mennyiben a pápa nevezett napon tanusitja, hogy Micha öt arra kérte, engedje meg, hogy e kolostorban cziszterczitákat telepitsen meg.* De majd meglátjuk, hogy Micha még 1224 után is élt.
Monum. romana episcop. Vesprimiensis I. k. 6., 34., 61. ll.
Azon magyar urak közül, kik Botho nádor főparancsnoksága alatt 1211-ben a Halics ellen menesztett seregben csapatvezérek voltak, «szakállas» Mikát is találjuk;* 1212-től 1221-ig bizonyos Mika Biharmegye főispánja;* 1223-ban pedig Nyitramegyéé; 1223 után már nem találjuk őt az országnagyok sorában, a mi mindenesetre az András és fia Béla között kitört viszályokkal van összefüggésben. András halála után IV. Béla arról panaszkodott a pápánál, hogy többek között szakállas Mika is az atyja uralkodása alatt jogtalanul elfoglalt kincseket bizonyos zárdákban elrejtette s hogy e zárdák főnökei e kincsek kiszolgáltatását megtagadják; mire a pápa 1236 augusztus 12-ikén a kalocsai érseket az ügy rendezésére felhivja; találjuk továbbá, hogy IV. Béla a Mika comes tulajdonában volt, biharmegyei, jenői birtokot Éty fia Pálnak adományozta s hogy a biharmegyei birtokviszonyok megvizsgálásával megbizott bizottság e helység határait 1236-ban körülirta;* végül még találjuk, hogy szakállas Mika Dorogtól, Sándor szabolcsi főispán atyjától, valamikor a Szatmármegyében feküdt Málka nevü birtokot kapta.*
Dr. Pauler Gyula, A magyar nemzet története 1301-ig. II. k. 65. l.
Fejér, III/I. k. 163., 287. ll., VII/I. k. 194. l. (tévesen Neuca); VII/II. k. 210. l. (tévesen Nimcha); Hazai okmtár, VI. k. 11., 15. ll.; Knauz, I. k. 208. l.; Wenzel, VI. k. 360., 368. ll. XI. k. 115., 118., 129., 156., 173. ll. (tévesen: 1223.).
Fejér, IV/I. k. 41., 65. ll.
Hazai okmtár, VI. k. 154. l.
Ha már most mindezeket összevetjük azzal, hogy Mika országbiró pályáját 1198-ban a bihari föispánsággal kezdte, akkor, azt hiszem, helyes uton járunk, ha a telkii apátság alapitóját, Mika országbirót és nádort, Mika bihari főispánt és szakállos Mikát egymással azonositván, bennök egyetlen egy személyt látunk.
