37. Fajszi Salomo. 1222.
37. Fajszi Salomo.
1222.
1222.
Midőn Gertrud királynét 1213-ban megölték, bizonyos Salomo atyja, Miska volt az, a ki Béla trónörököst magához vette s mindaddig felügyelete alatt tartotta, mig András király hazatért. E Miska 1214-ben Vasmegye főispánja és megkapja ez évben a zalamegyei Ederics birtokot. Fia Salomo már 1211-ben tárnokmester és 1213-tól 1214-ig a mellett Bácsmegye főispánja is. 1214-től 1222-ig elvesztjük a nyomát, és csak 1222-ben bukkanunk megint reá, midőn Bór-Kálán nb. Pózsa után országbiró és Mosonmegye főispánja lett.* De még ugyanazon évben átveszi a szlavóniai bánságot, melyet Zalamegye főispánságával együtt 1224-ig tart meg.
Wenzel, I. k. 189. l., VI. k. 441. l.
Midőn Jakab nyitrai püspök 1225 június 6-ikán Gráczban II. András és Lipót osztrák herczeg között a békekötést közvetiti, többiek között kiemeli a herczeg, hogy «Salomo ki van elégitve és kibékitve». Miután ez különös kiemelés tárgyát képezte, magától értetődik, hogy itt nem holmi közönséges magyar lakosról van szó, hanem hogy e Salomo előkelő, hatalmas magyar főúr, ki az osztrák határon lévő birtokai révén a herczeg támadásai által lett kárositva. Ebből pedig kitűnik, hogy ez csakis fajszi Salomo bán és országbiró lehet, ki nem csak Zala- és Mosonymegye főispánja volt, hanem kétségkivül mind e két megyében is birtokolt.
1225 után azonban elvész a nyoma.
Neje, a franczia származású Alice, Batisz 18országbíró özvegye, Salomo halála után Bajóti (= Nagymartoni) Bertrandhoz ment nőül.
Salomo birtokviszonyaira fényt vet azon körülmény, hogy veszprémmegyei vázsonyi birtokát – hogy a szentföldre való utazása alól fel legyen mentve – végrendeletileg egyik vitézének, Kopasz Andrásnak hagyományozta. Ettől az Andrástól megvette később az Igmánd nb. Igmándi András. Miután azonkivül tudjuk, hogy Salomo atyja Miska comesnek valamikor Vámoson is volt birtoka, biztosak lehetünk benne, hogy Salomo országbiró családja Veszprém- és Zalamegyében volt megtelepedve.
Ebből kiindulva már most megtaláljuk Salomo családját is. – 1207-ben tanusitja t. i. Lucius fia: Fajszi Miska saját ú. m. fivérei: Tivadar, L. és Kristóf nevében, hogy a tihanyi apátság tőlük Vámosban hét márkát érő telkeket vásárolt.* Miután azonkivül tudjuk, hogy azon Miska comes, 1227-ben még élő vámosi birtokos, kinek Mihály és Absa (= Absolon) nevü fivérei vannak, magát «Örsi»-nek nevezi s igy Fajszi Miskától teljesen megkülönböztetendő személy, megtaláltuk Salomo családját és családi nevét. Megjegyzendő azonban, hogy Miska atyját valószinüleg nem Luciusnak hivták; e név akkor Dalmácziában divott, de Magyarországban nem. Azt hiszem, hogy az okirat eredetijében «Lncij» áll, a mi a «Laurencii» röviditése s hogy Wenzel ezt Lucij-nak olvasta. Miska fivére L. valószinüleg szintén Lőrincz. Ezek szerint nemzedékrendi töredéke következőleg alakul:
Wenzel, VI. k. 320. l.
Lőrincz; Fajszi Miksa 1207–1213 Vasmegye főispánja; Salomo 1211–1224 tárnokmester, bán, országbiró, Bács-, Moson- és Zalamegye főispánja, neje: Alice, Batisz országbiró özvegye; Tivadar 1207; L(őrincz) 1207; Kristóf 1207.
