55. Ákos nb. Ernő.* 1267–1269. 1274.
55. Ákos nb. Ernő.*
1267–1269. 1274.
1267–1269. 1274.
Latinizált alakja: Erne (genitivusában: Erney), de Ernew is (pl. Anjoukori okmtár, II. k. 332. lapján ddo. 1327).
A Biharmegyében törzsökös ősrégi Ákos nemzetségnek e kimagasló tagja, kinek atyját nem ismerjük, 1246-ban merül fel, midőn a BécsUjhelynél az osztrákok ellen vivott csatában magát kitünteti; 1250-ben ujra találkozunk vele, az akkor lezajlott osztrák hadjárat alatt Himberg 26és vidékének parancsnokát, a stájer Preussel Bernátot ölte meg s ez által a magyar sereg győzelmét biztositotta. 1248 febr. 23-ikán «bán»-nak nevezik, de bánságát nem ismerjük; 1251 július 7-ikén kir. lovászmester és szolgagyőri főispán; 1251 november 30-ikán csak Varasdmegye főispánja. 1256-ban Bácsmegye főispánja; 1260 táján erdélyi «bán», mi valószinüleg arra vezetendő vissza, hogy mint Erdély vajdája egyúttal a szörényi bán is volt. 1263-tól 1264 szeptember 19-ikéig mint czimzetes bán Nyitramegye főispánja. A két király között a 60-as év első felében lezajlott viszálykodások alatt Béla pártján találjuk, 1267 szeptember 15-ikétől 1269 október 13-ikáig (de kétségkivül IV. Béla haláláig) országbiró, Vasmegye főispánja és czimzetes bán.* 1271-ben Varasdmegye főispánja; 1272-ben tárnokmester, somogyi és varasdi főispán; 1273 májusában sói és uzorai bán; 1274 végén másodszor országbiró és a mellett Szatmármegye főispánja.*
Fejér, IV/. III. k. 386. l., VII/I. k. 351. l.; Hazai okmtár, I. k. 41. l.; Knauz, I. k. 560. l.; Wenzel, III. k. 157. l.
Fejér, V/II. k. 215. l.; Hazai okmtár, VIII. k. 170. l.; Wenzel, IV. k. 41. l., IX. k. 75. l., XII. k. 90. l.
Birtokai Borsodmegyében feküdtek. Már 1248 február 23-ikán megkapja Béla királytól csere fejében a borsodmegyei Ecseg-et, melyért az ugyanazon megyében feküdt Cserep-et adta.
Fiáról és utódairól még lesz szó.
