Pálmay József. Udvarhely vármegye nemes családjai. Kiadja Betegh Pál könyvnyomdái műintézete Székely-Udvarhelyt. 1900. 268. 1. 4-…
Pálmay József. Udvarhely vármegye nemes családjai. Kiadja Betegh Pál könyvnyomdái műintézete Székely-Udvarhelyt. 1900. 268. 1. 4-ed rét.
A történettudományi detailmunkának egyik ágában, az u. n. családtörténetben örvendetes föllendülés észlelhető. Mind többen és többen kezdik belátni, hogy az egyes családok története a családtagok természetszerű érdeklődése mellett az általános történetirás szempontjából is számithat figyelemre és elismerésre. S valóban, az egyes történelmi korszakokról, áramlatokról, irányokról fölállitott különböző elméletek vagy az egymással szemben álló felfogások igen tanulságosan vizsgálhatók a különböző családok szükebbkörü, de azért a történeti fejlődés nagy áramával érintkezésben levő s hogy úgy mondjuk, annak alkatelemeit képező eseményeiben. Minden család története megannyi igazoló, ellenőrző, módositó adat a nemzeti történet általános nagy tételeihez és semmi kétség, hogy az ilyen részletkutatások, ha bizonyos adattömeget fognak összegyűjteni, nem egy uj árnyalatot fognak szolgáltatni a történet összefoglaló nagy képeihez. Egy nagy bökkenője van ugyan a kérdésnek, s ez az, hogy az ilyen aprólékos munkát nem mindig a történetirás módszerével dolgozó szakemberek végzik. Ezeknek még mindig akad fontosabb teendőjük, s a családtörténeti kutatások elvégzése igen sokszor a müveit dilettánsokra marad. De hát ez némileg a dolog természetéből folyik s ha az ilyen munkára vállalkozó műkedvelőkben meg van a kellő jártasság, lelkiismeretesség az anyag pontos összehordására, már ezzel is igen nagy szolgálatokat tesznek. Adataik történettudományi értékesitését majd elvégzik arra hivatott szakemberek.
Az előttünk fekvő kötet azonban még a dilettáns munkák szinvonaláig is alig emelkedik. Semmi sem könnyebb, mint egy vármegye nemes családairól összeróni néhány ivet, különös figyelemmel az élők hiúságára, s nem törődve sem teljességgel, sem pontossággal. A szerző egyetlen országos levéltárban sem kutatott; néhány ismert nyomtatott forrásmunkán kivül csak Udvarhely vármegye levéltárát használta fel. Legtöbbet meritett az 1614. évi február 18-ikán, továbbá az 1712. évi augusztus hó 9-ikén és végre az 1806 évi január 14. és 15-ikén történt udvarhelyszéki összeirásokból (lustrális könyvekből). Erről a föforrásáról a következőket irja bevezetésében: «Ezen lustralis könyvek a székely nemességet 3 osztályba sorozzák, u. m. a főrendek (primores, nobiles), lófők (primipili) és gyalogok vagy darábantok (pedites, pixidarii). S bár Werbőczy hármas könyvének III. rész 4. czime szerint a szabad székelyek mind nemesek valának s ezen osztályozás elvi különbséget nem eredményezett, mégis be kell vallanunk, hogy igenis volt a három osztály között mégis különbség, mert a főrendek (primor) vagy főnemesi rend (Erdélyben mágnási osztály), ha nagyobb kötelezettségeik is valának, mint a lófő és gyalogoknak, mert előbbieknek saját költségeiken kellett, hogy nagyobb számú lovas katonákat előállitsanak, fölfegyverezzenek és ellássanak, de több jogokat is élveztek mint a két más rend. A primipilus (lófő) csak egymagában lovon jelent meg, de előléphetett primorrá, ha több lovassal jött. A pixidarii (gyalogok) pedig ló nélkül csak fegyverrel állottak ki.»
A feldolgozott anyag terjedelmére nézve elég fölemlitenünk, hogy mintegy hétszázötven család rövidebb-hosszabb történetét tartalmazza könyvünk s a szerző még egy pótfüzetre való anyaggal rendelkezik. Természetesen némely családoknál alig egy-két adat, a mit a szerző fölkutathatott; viszont igen sokszor körülményes, részletező ismertetéseket nyujt. A lehetőségig arra törekszik, hogy minél több irányú családfákkal illusztrálja előadását, de ezekben a genealógiai összeállitásokban sajnosán nélkülözzük a józan kritikát. Gyermekes meséket kész igazságnak vesz s Kr. u. 567-ből való leszármazásokat hitelesnek tekint. A Kolumbán család nemzedékrendjét például 1060-tól hozza le, s nyugodtan leirja, mint esett el a XIII. században, élt K. Ferencz fia Gergely – 1479-ben! Talán mondanunk sem kell, hogy legtöbb adatáról nem mondja meg, honnan való, s ezért jogosan kétségbe vonhatjuk még némely valószinünek látszó adatai hitelességét is. A mi pedig az egyes családok élő tagjainak jellemzésénél mutatkozó, sokszor túlzott és némileg naiv jóakaratot illeti, ebben ez a könyv is rokon hasonló tárgyú társaival.
A részletező ismertetésről a helyszűke miatt le kell ugyan mondanunk, azonban szükségesnek tartjuk azon családok felsorolását, a melyekről szerző kimeritőbb leirásokat és fejtegetéseket közöl. Ezek a következők: Székelyudvarhelyi Ágotha, Árkosi Barabás, Nagyborosnyói Bartha, Kálnoki és Hodgyai Bedő, Benczédi Benczédi, Kisbaczoni Benedek, Iktári gróf Bethlen, Bethleni gróf Bethlen, Homoródszentmártoni Biró, Bolyai Bolyai, Száldobosi Borbáthy, Fordai Borbély, Alsócsernátoni Damokos, Vargyasi Dániel, Patakfalvi Ferenczi, Kocsárdi, Martonosi és Szombatfalvi Gálffy, Gidofalvi Gidofalvy, Légfalvi Gyárfás, Gyarmathi Gyarmathy, Zátoti gróf Gyuloffy, Hallerkeöi gróf Haller, Magyarzsákodi Hegedüs, Kishalmányi Hollaki, Szentgerőczei Jakab, Nagyszalontai, Kecskeméti és Jakabházi Jakabházy, Kassai alias Farkas, Magyargyerőmonostori gróf és báró Kemény, Kénosi és Homoród-városfalvi Kénosy, Olaszteleki Kolumbán, Nagysolymosi Koncz, Göncz-ruszkai gróf Kornis, Timafalvi Kovács, Jánosfalvi László, Gyergyószárhegyi gr. Lázár, Vargyasi Máthé, Lengyelfalvi báró Orbán, Bethlenfalvi Pál, Tartsafalvi Pálffy, Kisrhédei gróf Rhédey, Sándor, Zetelaki Sebestyén, Sárdi Simén, Kissolymosi és Farczádi Simo, Szenterzsébeti Szakáts, Szemerjai Szemerjai, Sepsiszentgyörgyi és Timafalvi Szentgyörgyi, Sepsiszentkirályi és Kissárosi Szent-Királyi, Homoródszentpáli Szentpáli, Szombatfalvi Szombatfalvi, Kadicsfalvi Török, Ábrahámfalvi Ugron családok.
A könyv értékét nagyon emelik a közölt czimerrajzok. Kár, hogy nagyrészük igen sok kivánni valót 48hagy a művészeti kivitelt illetőleg. A rajzok készitője sok buzgóságot fejthetett ki, azonban, úgy látszik, heraldikai rajzok készitésére, czimerek megszerkesztésére nincs meg a kellő ügyessége és leleménye.
Felsoroljuk azon családokat, a melyeknek czimereit rajzban is bemutatja könyvünk. Ezek a Dályai Ábrán (1825-ben használt pecsét után közölve), Bözödi Ádám (1825-ben használt pecsét után közölve), Székelyudvarhelyi Ágotha (Rákóczy György 1662 január 30-iki adománya), Tóti és Voldorfi Apáthy, Kissolymosi Augusztinovics, Homoródalmási Bárra (1777), Nagyborosnyói Bartha (Bethlen Gábor 1618 május 26-iki adománya), Bágyi Baczó (1703), Kovásznai Becsek, Kálnoki és Hodgyai Bedő (1811-iki pecsét után közölve), Kisbaczoni Benedek (Apaffy Mihály 1665 augusztus 25-iki adománya), Torboszloi Bereczki (Bethlen Gábor 1612 május 22-iki adománya), Csiktusnádi Betegh, Homoródszentmártoni Biró, Albisi és Felsőcsernátoni Bod (I. Rákóczy György 1640-iki adománya), Száldobosi Borbáth (Apaffy Mihály 1677 június 12-iki adománya), Tordai Borbély (Báthori Zsigmond 1388 deczember 30-iki adománya), gróf Csáki, Nagyajtai Cserei, Vargyasi Dániel, Álsócsernátoni Domokos, Székelyudvarhelyi Deési (Apaffy Mihály 1683 márczius 31-iki adománya), Kónyádi Derzsi (Apaffy Mihály 1663 július 24-iki adománya), Dersi Elekes (Rákóczy György 1631 november 2-iki adománya), Szenterzsébeti Feiervári (Bethlen Gábor 1620 augusztus 29-iki adománya), Nagygalambfalvi Feleki (I. Ferencz József 1887-iki adománya), Felsőbenczédi Firtos (L Lipót 1701 szeptember 13-iki adománya), Patakfalvi Ferenczi (Bethlen Gábor 1629-iki adománya), Kocsárdi, Martonosi és Szombatfalvi Gálffy, Gambamári báró Gamerra (Ferencz császár 1764 május 5-iki adománya), Székelyudvarhelyi Gáspár (I. Lipót 1698 február 4-iki adománya), Gidofalvi Gidofalvy (I. Lipót 1702 márczius 15-iki adománya), Gonda (1760 szeptember 25.), Gyarmathi Gyarmathy (Apaffy Mihály 1676 február 12-iki adománya), Bodbai Gyertyánffy (1795 június 25.), Vargyasi Györke (Apaffy Mihály 1675 november 26-iki adománya), Marosnémethi és Nádaskai gr. Gyulay, Vargyasi Hajós, Hallerkeöi gr. Haller, Vizaknai Hajdú (Bethlen Gábor 1625-iki adománya), Magyarzsákodi Hegedüs, Kishalmágyi Hollaki, Vargyasi Ilkei (Rákóczi György 1651 február 18-iki adománya), Sófalvi Illyés, Vargyasi Imecs (Apaffy Mihály 1678 június 3-iki adománya), Kányádi Jakab (Apaffy Mihály 1679 április 16-iki adománya) Szentgericzei Jakab (1649 augusztus 26.), Nagyszalontai Jakabházy (III. Ferdinánd 1637 augusztus 23-iki adománya), Kézdivásárhelyi Jancsó (Báthory Gábor 1613 június 13-iki adománya), Kassai alias Farkas (Bethlen Gábor 1616 április 16-iki adománya), Magyargyerőmonostori gróf és báró Kemény, Kénosi és Homoródvárosfalvi Kénosy, Olaszteleki Kolumbán, Nagysolymosi Koncz, Borosjenői és Bögözi gr. Korda, Göncz-ruszkai gr. Kornis, Homoródalmási Kovács (Bethlen Gábor 1628 július 7-iki adománya), Késmárki Lányi (I. Lipót 1666 február 10-iki adománya), Jánosfalvi László (Báthori Gábor 1612 augusztus 16-iki adománya), Gyergyószárhegyi gróf Lázár, Alsólendvai Lendvay (1776), Nagyküküllőfalvi Lukácsffi (Apaffy Mihály 1670-iki adománya), Bikafalvi Máthé (Rákóczi György 1632 július 18-iki adománya), Vargyasi Máthé (Apaffy Mihály 1671 május 14-iki adománya), Kissolymosi Máthéffi (Apaffy Mihály 1667 szeptember 21-iki adománya), Nagy, alias Makay (II. Ferdinánd 1635-iki adománya), Lengyelfalvi báró Orbán, Bethlenfalvi Pál (Rákóczi György 1632-iki adománya), Tartsafalvi Pálffy, Steinbürgi Pildner (Mária Terézia 1747 április 10-iki adománya), Kiskantafalvi Rátz (Rákóczi György 1635 július 20-iki adománya), Plankensteini báró Rauber, Kisrhédey gróf, Rhédey, Agyagfalvi és Enlaki Sala, Bolgárfalvi Sebesy, Homoródalmási Sebestyén (Bethlen Gábor 1622 november 5-iki adománya), Sárdi Simén, Kissolymosi és Farczádi Simó, Dubravai Solymossy (III. Károly 1721-iki adománya), Vargyasi Sós (Rákóczi György 1616 márczius 21-iki adománya), Bérei Szabadi (Bocskai István 1605 szeptember 15-iki adománya), Csikszentmártoni Szabó, Székelyudvarhelyi Szabó (Rákóczi György 1636 október 18-iki adománya), Szenterzsébeti Szakáts, Vargyasi Szász (Apaffy Mihály 1678 július 24. adománya), Szemerjai Szemerjai (Apaffy Mihály 1660-iki adománya), Sepsiszentgyörgyi és Timafalvi Szentgyörgyi (I. Lipót 1701 augusztus 10-iki adománya), Sepsi-Szentkirályi és Kissárosi Szentkirályi, Szombatfalvi Szombatfalvi, Kadicsfalvi Tibád, Kadicsfalvi Török, Ábrahámfalvi Ugron, Nagyváradi Veres családok.
Kétségtelenül sok olyan család nevével találkozunk a Pálmay könyvében, a melyeket talán nem is keresnénk épen Udvarhely vármegye családai között. A magyarázata ennek az, hogy szerző fölvett könyvébe olyan családokat is, a melyek nem tartoznak ugyan a megyei családok közé, azonban bizonyos vonatkozásoknál fogva némi szerepük volt a megye történetében. Jellemző pl., a mint szerző megindokolja, hogy miért tárgyalja a gróf Csáki család történetét. «Megyénket – úgymond – e család csak annyiban érdekli, a mennyiben a szentdemeteri Gyulaffy-féle kastélyt Balási, Nyujtódi és Csáki épitették volna (szóhagyomány).» Ez a körülmény is magyarázza a könyv nagy terjedelmét.
Mindent összevéve, ha nem is hunyhattunk szemet a munka fogyatékosságai felett, el kell ismernünk, hogy Pálmay József sok tekintetben köszönetet érde mel buzgó vállalkozásáért. A székely nemességi kérdé sek gyakori bonyodalmasságában minden hibái mellett is használható kalauz s igen sok esetben historikusok is jó hasznát vehetik.
A könyv nyomdai kiállitása becsületére válik a ki adó műintézetnek. Kár, hogy a czimlap nemzeti ala pon nyugvó szeczessziósságával nem sikerült. A mű ára 16 korona.
–g–
