ADALÉK HUNYADY JÁNOS SZÁRMAZÁSÁHOZ.5

Teljes szövegű keresés

49ADALÉK HUNYADY JÁNOS SZÁRMAZÁSÁHOZ.5
Lesz-e idő, mikor e kérdés, minő származásu volt a magyar nemzetnek «rettenthetetlen és szennytelen lovagja», Hunyady János? nem fogja gyötörni a magyar történettudósokat? Lesz, de csak akkor, ha e kérdésre már biztos, kétségtelen feleletet tudunk adni. Addig e felelet után mindig kutatni s minden czélhoz vezető adatot számba venni szigoru kötelességünk. Foglalkoznunk kell tehát Hunyady János családi viszonyaival, őseivel s minden róluk felvilágositást nyujtó körülménynyel.
Csakhogy valami ujnak, az eddig már anynyiszor elmondott, el is csépelt, de a döntéshez még sem elegendő adatokhoz való kapcsolása, roppant nehéz dolog. Fölkelt a nap, a lángbuzgalmu, világhirü keresztény hős, Hunyady János, s nemhogy megvilágitotta volna, hanem inkább homályba boritá a kis csillagokat, az ő kis családi körét és őseit.
E homály eloszlatása végett jöttek először is I. Mátyás királyunk korában a pénzért és udvari kegyért hazudozó hizelgők s felhasználva az emberi hiuság gyöngéit, beszéltek olyan ősökről, a kik Hunyady János koránál ezredévekkel előbb a sirban nyugodtak, de még talán abban is megfordultak, ha hallották az évezredek történetének ilyetén átugrását, meghamisítását s egykori pásztoraiknak vérükből egyenes származtatását.
Jöttek azután az ingyenes, de szerfölött hiszékeny krónikások, különösen Heltai és társai s a kiváncsiságot kielégitendők mondottak csuf, feneketlen, hazug mesét a római császárról, annak erkölcstelen magaviseletéről, a számitó anyáról, a gyűrűről, hollóról stb., csak úgy hizott ezektől a költői képzelet, de századokra odalett a történelmi igazság.
Jöttek végre az oklevél-hamisítók is. A maguk elméjének szülötteit felöltöztetik az egykoru szemtanuk, a kortársak ruháiba, beszéltetik Mátyás királyt az ő őseiről, Hunyadi Jánost az ő osztályos atyafiairól s megtévesztik, félrevezetik az oly jeles, az igazságot őszintén szerető férfiakat is, mint Kaprinai, Kerchelich, Teleki József, Nagy Iván és Réthy.
Csoda-e ezek után, ha e mesterségesen is növesztett homályban még azok is eltévedtek, a kik azt eloszlatni törekedtek? Csoda-e, hogy néha-néha tulzó buzgalmukkal, tévedéseikkel a zavart, a homályt még nagyobbá tevék?!
Úgy vagyunk tehát Hunyady János őseinek felkutatásánál, mint a ki nagy romhalmaz előtt áll. Látja a romokból, hogy ott nagy, jeles épületnek kellett lennie, de mi volt az? Mily nagy, mily erős volt? Nem tudhatja, hacsak a romokat, a törmelékeket el nem távolitja s az alapfalakat meg nem vizsgálja.
Távolitsuk el mi is előbb Hunyady János és I. Mátyás királyunk őseiről a szándékosan vagy jóhiszemüleg rájuk teritett törmelékeket, a homályt okozó adatokat.
A hizelgőktől épitett kártyavárakra elég ráfujnunk. A ki bolonddá akarja magát tétetni, az járjon a hizelgők után.
50A mesemondó krónikásra csak azt a történeti igazságot kell ráolvasnunk, hogy Zsigmond király (s később császár) 1394 előtt nem járt Erdélyben,* 1394-ben pedig Hunyady János már legalább is 7 éves vala. Némuljon el, a kit nyilvánvaló hazugságon kapnak.
Ráth Károly, Magyar királyok utazásai. 87–99. ll.; Turul, VIII. évf. 191. l. Itt Pór A. kimutatja, hogy a moldvai hadjárat nem 1390-ben, mint eddig vélték, hanem 1394 végén és 1395 elején történt. Ekkor jött Zsigmond először Erdélybe.
A megtévesztés leggonoszabb szerzőiről, az oklevélhamisitókról s a kezükből kikerült koholmányokról történetiróink eddig vagy éppen nem, vagy csak félve, feltételesen nyilatkoztak. Adjuk át őket és koholmányaikat most a közmegvetésnek.
A hamisítók közül névszerint csak Marnavics Tomko Jánost ismerjük. Ő készítette azon Hunyadi János nevében szóló s 1448-ra tett levelet, a melyben Nissai Marnavich György zuoniki gróf stb. Hunyady János kedves vérrokonának van nevezve. Tóditotta ezen levélben foglalt hazugságokat a Szilágyi Mihály nevére 1488-ik évszámmal hamisítottban s betetőzte azon Mátyás nevére készitett 1459-ikinek irt levélben, melyben Mátyás király őseiként a bolgár királyok vannak feltüntetve.*
Közlik Kaprinay, Hist. Dipl. II. k. 559. l.; Kerchelich, Notitić prćlim. r. Dalm. Croat. et Slav. 272–273, 280–282. ll.; Fejér, Genus et incunabula J. de Hunyad. 135., 240. ll. Valódiakként használja fel Réthy, Az oláh nyelv és nemzet megalakulása 145–146. ll. A hamisitást kideritette Kukuljević, L. Margalics, Horvát történelmi repert. 105., 109. ll. Különben egész stilusuk pl. starosta Rascić, Dominus in Vojnizza, elárulja, hogy a XVII. században készültek.
Van még egy negyedik hamisítvány is. 1447 január 13-ikáról keltezve s abban Hunyady majd «de Zekel»-nek, majd «Zekel»-nek van nevezve (Kerchelich, Notitić Prćliminares, 270.), de vajjon ezt is Thomko készitette-e? nem tudjuk.
Másik ismeretlen hamisító kezeszennye azon 1447 augusztus 28-ikáról, mások szerint 1448 augusztus 26-ikáról keltezett hirhedt levél, melyben «Chionok»-i Vojk Hunyady János «frater condivisionalis»-aként (osztályos atyafiaként) fordul elő.* Ennek eredetije nincs sehol. A Csolnokosy család e levelet a maga dicsőségének tartja ugyan, de nála sincs meg az eredeti, hanem csak Báthory Gábor 1609-iki átirata.* 1609-nél nem is sokkal hamarabb készitették a Hunyady nevében szóló hamisítványt sem, mert ez úgy beszél, mintha Hunyadvára nem is Hunyadyé, hanem valami idegen családé (1609-ben az Enyingi Törököké) lenne s mintha Erdélyben nem is lenne vajda (persze 1609-ben már nem volt, de bezzeg az volt 1447-ben és 1448-ban Pelsőczy Brebek Imre). Ha e levél az 1009-iki másolatban 1447 augusztus 28-iki kelettel áll, akkor észre lehet venni a hamisságot abból is, hogy 1447 augusztus 25-ikén és 30-ikán Hunyady János Szegeden volt.* E hamisitvány pedig 1447 augusztus 28-ikán Kárán-Sebesen tartózkodottnak állitja. Már pedig lehetetlen, hogy hatvanéves ember kocsin vagy lóháton meglehetős nagy kisérettel megtegye a 212 kilometernyi utat Szegedtől Kárán-Sebesig 2, legfeljebb 3 nap alatt s onnan megint vissza legfeljebb 2 nap alatt.
Fejér, Genus et incunabula Johannis de Hunyad, 111–112. ll.; Cod. Dipl. VIII/II., IV. k.
Századok, 1887. VIII. k. 41. l.
Ráth, Magyar királyok utazásai. 182. l. és Orsz. ltár. Dl. 34.814. sz. (dr. Dőry Ferencz szives közlése).
De ha 1448 augusztus 26-ikára van is téve a kelet, akkor is kiderül a hamisság, nem csak az előadottakból, hanem úgy is, ha elolvassuk e hamis koholmányban, ezen világosan bele foglalt tételt: «Chionoki Vojk és atyafiai még a hadakozás alól (ab omni exercituali expeditione) is fel vannak mentve.» No már ilyen kiváltságot Hunyady János egy nemesnek sem adhatott, nem is adott, rokonainak meg épen nem.
E koholmány tévesztette meg annyira Teleki Józsefet* és utána Nagy Ivánt,* hogy Hunyady János anyját Hunyady Vojk halála után Csolnokosi Jariszlóhoz férjhezmentnek gondolták, noha a «frater condivisionalis» kifejezés arra nem éppen kényszerítette volna őket.
Hunyadiak kora, I. k. 26. l.
Magyarország családai, V. k. 188–189. ll.
A jóhiszemü, de tévedést okozó irók sorát megkezdi Oláh Miklós, a nevezetes esztergami érsek. Ő állítja, hogy nagyanyja, Marina, Argyesi Manzilla neje, Hunyady János nőtestvére vala s igy a Hunyady őseinek családfájára oklevelekben nem említett gallyacskát helyez.*
Bél, Apparatus ad Hist. Hung. 23. l.
51Ámde Oláh e művét 1536-ban Belgiumban, távol minden eredeti kutforrástól, jóformán csak gyermekkori hallomásból irta; s mindent latra véve az ő tudósításában emlitett Marina nem lehetett Hunyady Jánosnak édes testvére, legfeljebb valamelyik unokahuga.
Követik őt azon irók, (számuk pedig legió) a kik nem tudtak szabadulni Heltai meséjének hatása alól s elfogadják, hogy Hunyady János anyja Morzsinay Erzsébet vala. Pedig Heltai meséjére igazán el lehet mondani: semel deprehensus, centies reus; a ki egyben hazug, másban is hazug. Heltai idejében volt ugyan Rekettyei Morzsinay-család, de ez csak akkortájban, a XVI. században vette föl a magyarosabb hangzásu Morzsinay nevet, eredetileg azonban csak Rekettyei másként Demsusi Morzsina nevet viselt.* E család Hunyady János születése idején nem is viselhette a Marzsinay vagy Morzsinay nevet, mert a most krassómegyei Morsina (vagy Marsina) akkoriban az oláh származásu, de Rékáson lakó Rékásy családé,* azután pedig a királyé vala,* nem pedig a Morzsina-családé. Sőt mi több e Morzsina később Morzsinay-család Hunyady János születése idején még csak szegény, erdőt irtogató kenéz-család vala s a társadalmi különbség miatt lehetetlen, hogy Hunyady János atyja, a czimeres nemes, Hunyad várának ura, e családból vett volna magának feleséget.
V. ö. Századok, 1887. VIII. k. 17. l.; Hunyadmegyei Tört. Társ. évk. IV. k. 81. l.; Teleki okltár, II. k. 1., 5., 59. ll.
Krassómegye története, III. k. 72., 117. ll.; Temesmegyei oklevelek, 340. l.
Krassómegye története, III. k. 370–371. ll.
Betetőzi a Hunyady-család őseire jóhiszemüleg homályt boritó irói véleményeket a hunyadmegyei történelmi társulat évkönyvének 1900. évf. 3. füzetében megjelent közlemény. Ennek szerzője, dr. Wertner Mór is a Morzsinay-féle meséből indul ki s mivel Rekettye helység egyik telepitőjének, Kosztának, unokái közt Sarb (mások szerint Surs) nevü 1360-ban élő férfiut fedez föl, ezt egynek veszi Hunyadi János nagyatyjával Serbevel s igy a Hunyadyak eredetét két nemzedékkel viszi feljebb. Szerencsére, mi itt Tiszántul ismerünk külön Serbán és külön Sorbán családokat s a roppant hasonlatosság daczára is különbséget tudunk tenni, pl. Werner Mór és Wertner Mór között, s igy nem hagyjuk, hogy valaki orrunknál fogva vezessen félre a Sorb – Serbe-féle egyeztetéssel.
E törmelékek eltakaritása után talán kevesebbet látunk, de az tiszta való. Hunyady János biztos megtisztitott családfája e szerint igy áll:
N.; Serbe; N.; I.Vojk 1409–1414 ~ N.; Magos 1409; I. Rabul (László) 1409–1419 ~ Anka, 1429-ben már özvegy; II. Radul 1409; I. János 1409–1456 kormányzó ~ Szilágyi Erzsébet; II. János (Johan) 1419–1440 † 1441 szörényi bán; II. Vojk 1409; N. leány ~ Székely N.; Klára 1423–1453 ~ Dengeleghy Pongrácz
E családfához megjegyezzük még, hogy Hunyady Jánosnak ismeretlen nevü nőtestvérétől született unokaöcscse, Székely János soha sem volt se tót, se horvát bán, hanem székely ispán. Dengeleghy Pongrácznál is családi czimere és jószágainak fekvése nyomán kiderült, hogy a szatmármegyei Dengelegről származott s a Káta nemzetség ivadéka volt.
Bebizonyítjuk másutt azt is, hogy Hunyady János 1410–1414 táján az Ujlakyak udvarában a Szerémségben vagy a macsóvi bánságban 1414 tájától 1427-ig Lazarevics István szerb despota valamelyik magyarországi várában (Munkács, Tokaj, Becse), még pedig valószinüleg Becsén (Török-Becse) szolgált s hogy 1428–1439-ig a király udvari vitéze, majd tanácsosa vala.
Már most aztán, hogy Hunyady János származásának tisztázásához valamivel mi is hozzájáruljunk, két kérdésre próbálunk az eddigiek és még egy pár uj szempont nyomán választ adni: minő származásu és nemzetiségü vala Hunyady János s vajjon atyja Erdélyben született-e?
Három nemzet tartja magáénak e magasztos keresztény hőst, a magyar, az oláh és a szerb. Melyiknek van igaza?
Minket nem vezet e tekintetben sem a harag, sem a szeretet. A harag nem vett rá bennünket, hogy a délszláv származást mutató levelek szigoru vizsgálatát elhagyjuk s hamis voltukat elhallgassuk; a szeretet nem birt rá, hogy Arankának, 52Telekinek s másoknak állításait készpénznek véve azok alapján minden áron a magyar származást vitassuk.
Tudjuk azt is nagyon jól, hogy az «oláh» szó a Hunyadyak korában még nem jelent nemzetiséget, s igy attól a Hunyadyak ősei lehettek délszlávok, albánok és rumunok egyaránt.
Nem is erre, hanem egész más okokra támaszkodva mondjuk ki azon higgadt, nyugodt állitásunkat, hogy Hunyady I. János rumun származásu magyar hős vala.
Mint tudjuk, Hunyady I. János, nagyatyjának Serbe, atyjának Vojk (Vajk) neve egyáltalában nem fejthető meg a magyar nyelvből s nem is volt használatos a magyaroknál vagy a rég azokká váltaknál. Ez maga figyelemreméltó dolog. I. Vajk egyik testvérének «Magas» neve nagyon csábit ugyan, hogy magyarnak tartsuk, de, ha tudjuk, hogy e személynevet másutt «Mogos»-nak, «Magus»-nak irják és a magyarságba még be nem olvadt családok használják,* ezt a bizonyítékot sem fogadhatjuk el.
Szörénymegyei oláh kerületek, 54. 58. ll. Krassómegye története III. k. 290. l.
A Hunyadyak családfáján azonban kétszer is fordul elő biztos utmutatást nyujtó név s ez a Radul. E személynévben az articulus hátulvetése világosan elárulja a rumun származást s azt is, hogy az a család, mely tagjainak ilyen nevet adott, rumun nyelven beszélt.
S mégis Hunyady I. János nemcsak magyar állampolgár, hanem valódi magyar nemzetiségü férfiu is vala. Mert mi tette a középkorban a nemzetiséget, sőt mi teszi azt ma is? Nem a származás, hanem a nyelv, melyet valaki beszél, az érzés, a melylyel valamelyik nemzet ügyét magáénak tartja, s a társadalmi összeköttetések. Ha a származás tenné, akkor Napoleon nem lett volna franczia, I. Miklós czár nem lett volna orosz, és, si licet parva componere magnis, Ratiu nem lenne rumun.
Hunyady János, ha esetleg tudott is kis gyermek korában oláhul, e nyelven apród korától kezdve nem beszélt s az Ujlakyak, a szerb despota és a király szolgálatában nem is beszélhetett, mert nem lakott oly vidéken, a hol az oláh nyelv járatos vala. Az is kétséges, valjon az anyja rumun asszony volt-e? Hunyady János egyik nőtestvérének Klára keresztneve arra mutat, hogy anyjuk magyar nő volt.
Hogy érzés tekintetében Hunyady a magyar nemzettel összeforrott, azon józan eszü ember nem kételkedhetik.
Társadalmi összeköttetései sem voltak a nagy keresztény hősnek az akkori rumunokkal. Legkedvesebb barátja, titkos ájtatosságainak tanuja, Fáncslaky Jakab* magyar, felesége, apósa, sógorai mind régi, gyökeres magyarok. A politikában, hadjáratokban leghivebb szövetségesei, támogatói a Pelsőczi Bebekek, a Marczalyak, a Losonczyak vagy a középsorsu nemesek közül a Toldyak, Bajoniak, Gerlai Ábránfyak, Dóczyak mind-mind a magyarság javához tartoztak. Voltak ugyan 1439-től kezdve Hunyady seregében oláhok is, mint pl. a Kendefy, Demsusi Morsina, Csolnokosy családok tagjai, de csak mint szolgák vagy katonatisztek (familiares) s ebből éppen úgy nem lehet Hunyady rumun voltára következtetni, mint a fekete sereg cseh katonatisztjeiből Mátyás király cseh voltára.
Irodalomtörténeti emlékek, I. k. 36. l.
Semmi sem csatolta tehát Hunyady I. Jánost az akkori rumun néphez, sőt volt egy roppant erős választófal, a mi őt a román néptől egész elkülönítette: a vallás. Hunyady I. János gyermekkorától kezdve katholikus vala az akkori rumunok pedig mind görögkeletiek voltak.
De honnan következtetjük, hogy Hunyady I. János a kath. vallásban nevelkedett? Hunyad vára történetéből. E várat már 1409 előtt birta Hunyady I. János atyja, I. Vojk. De mikor kapta? 1364 után, mert ekkor még a királyé, illetőleg az erdélyi vajdaságé volt* és 1399 előtt, mert ezévi várnagya már nem volt az erdélyi vajda tisztviselője.* 1364 és 1366 közt 1366 táján adta ki I. Lajos azon nevezetes rendeletet, hogy senki az oláhok közül kenézséget és nemességet vagy örökséget nem nyerhet, hacsak a schismaticus (görög keleti) vallást el nem hagyja s katholikussá nem lesz.* Jól tudjuk, hogy e rendeletet a kenézekre nézve nem lehetett végrehajtani, mert lakatlanná váltak volna a királyi uradalmak, ámde annál könnyebb volt annak végrehajtása 53a nemesség vagy örökség adományozásánál. Egyszerüen nem állította ki a kanczellária a czimer- vagy az adománylevelet, míg a kérelmező katholikus voltáról meg nem győződött. Ha Hunyady I. Vojk vagy esetleg még atyja, Serbe Hunyadvára megszerzésekor megtette azt a döntő lépést, a mely őt a magyar nemzetbe nemcsak jogilag, hanem vallásilag is beleolvasztotta, vagy, ha katholikussá lett 1399 előtt; akkor mivel ez év előtt Hunyady I. János csak gyermek volt, neki a kath. vallásban kellett nevelkednie annál is inkább, mert ott voltak Hunyadvára közelében Hátszegen a buzgó, őrködő ferenczrendiek, Hunyady I. Jánosnak annyira kedvelt szerzetesei.* De megengedve, hogy Zsigmond korában már nem törődtek I. Lajos rendeletének végrehajtásával, alig hihető, hogy 1408 táján I. Vojkot fölvették volna az udvari vitézek közé, ha csak előbb katholikussá nem lett. Az meg az akkor érvényes törvények szerint épen lehetetlen, hogy 1428 táján Hunyady nőül kapta volna Szilágyi Erzsébetet, ha még mindig a «félhitü» (schismaticus, görögkeleti) valláson van.
Teleki okltár, I. k. 133. l.
Fejér, Cod. Dipl. X/II. 719. l.
Batthyány, Leges ecclesiasticć, III. k. 406. l. V. ö. Tört. Tár. 1899. évf. 362. l.
V. ö. Batthyány, id. m. 408. l.
A másik vitáspontot is fölemlitjük röviden. Ez abban áll: valjon Hunyady I. János atyja I. Vojk erdélyi vagy havaselyi (oláhországi) születésű-e? Thuróczy János világosan mondja, hogy I. Vojkot nagy vitézségeért Zsigmond király Havaselyről (Oláhország Transalpina) költöztette hazánkba,* mások ellenben, kivált az ujkori történetirók, ezt tagadják.
Chronica capit. XXX. Script. rerum Hung. 1764. 397 l.
E vitás dologban először is azt látjuk, hogy Hunyady I. Vojk vagy atyja nem lehetett rég hazánkba telepedett s itt lassan felemelkedett kenéz vagy valami oláh kerületi vajda. A Kendefy, Mutnoky, Morsina stb. családok példái mutatják, hogy ily állásból a XIV. század folyamán nem lehetett jószágos, czimerleveles nemessé emelkedni. Ellenben a Drágfyak, Dobozi Dánfyak, Rékasyak esetei mutatják, hogy a már Havaselyben vagy Moldvában felemelkedett gazdag bojárok a beköltözködés alkalmával s kivált ha a magyar királyhoz való hűség kényszeritette őket a beköltözésre, könnyen kaptak nemesi jogu jószágot. A Hunyady-ősöknek is ilyen előkelőbb, s a magyar királyi udvar politikájáért üldözött bojároknak kellett lenniök, mert különben nem kaptak volna oly nevezetes uradalmat, mint a hunyadvári, már csak azért sem, mert annak elajándékozása az erdélyi vajda jövedelmének, hatalmának sérelmével járt.
Thuróczynak (az I. Mátyás-korabeli történetirók közül egyedül magyarnak) tehát alapjában véve igaza van. Támogathatjuk állítását azzal is, hogy némi jelek szerint Hunyady János atyja tört úton járt, családjának hagyománya szerint cselekedett, midőn Havaselyt és vajdáját (1395-ben?) elhagyva, hazánkba menekült s itt magának tisztességet, családjának biztos fészket szerzett. Éppen most került napfényre I. Lajos királyunk 1374 julius 6-iki Himfy Benedekhez intézett levele. Irja ebben, hogy Lajstai Stojkán, Nég testvére Dancsul, Radoszló fia Vojk (Wojk filius Raduzlu) és Selibor oláh főurak Lajk havaselyi vajda üldözése elől hozzá menekültek.* Ha Vladislausból lett az oláhban Vladul, Raduzlaból természetesen Radul lett. Radoszló fia Vojkot tehát közönségesen Radul fia Vojknak hivták. Ámde, mint bőségesen láttuk, a Hunyady ősök közt éppen a Radul és Vojk nevek fordulnak 2–2-szer elő, s azért aligha csalatkozunk, ha az 1374-ben hazánkba menekülő Radul fia Vojkot Hunyady I. Vojk nagybátyjának tartjuk.
Századok, 1900. évf. 614. l. Thallóczy L. közleménye.
A magyar történetirás dicsősége lesz, ha az ezen kérdésre vonatkozó döntő bizonyítékot, a vajdahunyadi vár elajándékozásáról szóló első adománylevelet, mielőbb felmutatja.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages