61. Pál fia Miklós. 1275.
61. Pál fia Miklós.
1275.
1275.
Fennebb láttuk, hogy Éty fia Pál országbirónak többiek között Miklós nevü fia is volt, ki minden valószinüség szerint István ifj. királynak 1259. évi országbirájával azonos. E Miklós V. István alatt 1263-ban erdélyi vajda s e minőségben azon magyar sereg parancsnok, melyet István a bolgár Szvetszló Jakab despotának segitségére a görögök ellen menesztett. Feketehalom és Isaszegben Miklós még mindig István hive, 1265 után azonban találjuk, hogy közte és a trónörökös között szakadásra került a dolog, a mennyiben ismeretes, hogy Béla halála után Miklós és fivére István, kik a Vasmegyében feküdt dobrai várt elfoglalva tartották Güssingi Henrikkel együtt cseh Ottokárhoz szöktek, kinek szolgálatában és érdekében 1271 kezdetén Nyitra vidékén a magyarok ellen harczoltak. De még ugyanazon évben jónak találták Istvánnal kibékülni s igy olvassuk még 1271-ben, hogy Miklós czimzetes vajda és fivére István comes Telegd és Szabolcs nevü biharmegyei birtokok határa ügyében a nagyváradi káptalan előtt a Telegdiekkel egyezkedik.
V. István halála után Erzsébet királyné alatt 1272 november 17-ikétől 1273 május 14-ikéig ujra tényleges vajda; 1273 június 7-ikétől 1274. augusztus 21-ikéig harmadszor a vajda; 1275 június 17-ikétől október 13-ikáig pedig mint czimzetes vajda országbiró és (julius 27-ikén) Bányamegye főispánja.*
Fejér, V/II. k. 248., 258. ll.; Hazai okmtár, VIII. k. 174. (175. lapján olvassuk, hogy pecsétje pajzsának közepében a czimer hosszukás négyszögeket tüntet elő) 179. ll. Tkalčič, I. k. 53. l.; Wenzel, IV. k. 50. l., IX. k. 115., 119., 121. ll., XII. k. 138. l.; Zalamegye okmtára, I. k. 78. l. (Fejér, V/II. k. 238. l. 1274-re teendő; 397 pedig 1277 helyett 1275-re;) 1275 végén fivéreivel együtt a Gutkeled nb. Joákimtól vezérelt felkelésben vett részt, melyben különösen fivére Görgény és rokona Márk fia Roland, szepesi főispán, garázdálkodott. Roland halála után Görgény és fivérei addig folytatták az ellenségeskedéseket, mig őket Borsa nb. Miklós választott esztergomi érsek legyőzte. Miklós vajda úgy látszik az adorjáni várat védelmezte és minden valószinüség a mellett szól, hogy megadta magát. Görgény, ki e háborut folytatta, 1278-ban lefejeztetett.
A leszármazás a következő:
Éty; Pál 1224–1264 országbiró, szolnoki, fejérmegyei és zalamegyei főispán. neje: Győr nb. Botho leánya 1228–1258;
Éty 1248 bán és Varasdmegye főispánja; Miklós 1257–75 vajda, országbiró; István 1257–78; Görgény † 1278; Venaeda; Éty;
Anna 1270 férje: Turul † 1270 előtt
Éty 1248 bán és Varasdmegye főispánja; Miklós 1257–75 vajda, országbiró; István 1257–78; Görgény † 1278; Venaeda; Éty;
Anna 1270 férje: Turul † 1270 előtt
Bár Miklós utódairól nincs tudomásunk, szükségesnek tartom kiemelni, hogy IV. László 1284. évi február 22-ikén kiállitott okirata szerint Miklós vajda fia Miklós és Guleus fiai Tamás, Salomo és Mihály között a pestmegyei Pótharaszt és Füleharasztja határai miatt per folyván, Miklós Pótharasztot kapja; 1305-ben pedig értesiti a budai káptalan Venczel királyt, hogy Miklós fia Miklós comes haraszti népei a taksonyi lakosokat kirabolták.
