4. Miklós. 1238–1240.
4. Miklós.
1238–1240.
1238–1240.
1238-tól 1240 októberéig bizonyos Miklós az alországbiró.*
Fejér, IV/I. k. 142., 149–152. ll.; Hazai okltár, 7. l.; Knauz, I. k. 332. l.; Wenzel, II. k. 91. l. (é. n.), VII. k. 59. (é. n.) 84. ll. – Fejér, IV/I. k. 149–152. lapjaira nézve a következő megjegyezni valónk van:
Ez okmányban Miklós alországbirón kivül Miklós szebeni prépost királyi alkanczellár is szerepel. Az «Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen (I. k. 69–70. ll.) már most azt állitja, hogy Fejérnek a keltezése, 1239 márczius 6-a, nem helyes és hogy az okirat 1241 márczius 10-ikére helyezendő. Indokolja ezt pedig azzal, hogy 1238 és 124o között nem Miklós, hanem Benedek budai prépost az alkanczellár, Miklós szebeni prépost pedig (618-ik lapon) 1240 julius 23-ikán és 1241 február 29-ikén alkanczellár.
Ezzel szemben áll a következő: 1. Miklós szebeni prépost egy helyen már 1234-ben II. András alkanczellárja, a mint ezt az Urkandenbuch maga 61-ik lapján elismeri. 2. Fejér, IV/I. k. 149-ik lapja mondja, hogy IV. Béla a Salomo nemzetség tagjainak a pozsonymegyei Altalútaljaföldet megitéli, a mennyiben Károly fia Miklós alországbirónak erre vonatkozó itéletlevelét megerösiti. Az alországbirónak ez okmánya a következő szavakkal végződik: «Kelt Budán 1239 márczius 6-ikán Béla király uralkodása alatt Miklós mester, szebeni prépost, a királyi udvar alkanczellárja kezéből»; Bélának tulajdon zárszavai pedig nincsenek közölve. Már most pedig alig hiheti, hogy az alországbirótól kiadott itéletet a király alkanczellárja állitotta volna ki; kérdéses tehát, vajjon Bélának azon okmánya, melynek erejével az alországbiró itéletét helybenhagyta, mikor kelt. Midőn a Vattaiak, Bél- és Salamon-vattaiak ez okmányt 1436-ban Bátori István országbirónak előmutatták, meg lett állapitva, hogy Miklós alországbiró itéletét tényleg Budán 1239 márczius 6-ikán hozta, Bélának megerősitő okmánya pedig keltezéssel nem lett ellátva (Wenzel, VII. k. 84. l.) Ha tehát Fejérnek szövege Miklós prépostra nézve helyes, a mi még kérdés tárgyát képezheti, akkor ő reá nézve is az «1239 márczius 6-ikán» keltezés helyes. Ehhez járul, hogy Károly fia Miklós alországbirót csak 1238-tól 1240-ig ismerjük és hogy 1241 márczius 6-ikán Budán már a tatároknak minden órában megtörténhető berohanásától kellett félni; kérdéses tehát, vajjon ily körülmények között érdemesnek találták-e e napon oly kicsinyes dologgal vesződni.
1239-ben Béla király «Károly fiá»-nak nevezi őt; egy ugyanazon évben általa kiállitott oklevélen függő pecsétjében pedig a tojásdad paizson valami fafélét látunk; köriratából már csak a «sigillum Nicolai» szók vehetők ki.* A Turul 1890. évf. 26-ik lapja pedig azt mondja, hogy Miklós alországbiró 1238-ik (?) évi pecsétén a felfelé álló száras egyes hárslevelet látjuk, minek alapján az illető szerző ez alországbirót Ratold nembelinek tartja.
Knauz, I. k. 333. l.
Részemről csak még ezt akarom hozzáfűzni, hogy a Borsodmegyében birtokos Bél nemzetség egyik tagja: Károly fia Miklós 1246-ban Sajó-Németi mellett földesúr, fia Mika pedig 1293-ban fiörökös nélkül lévén, Németi és Visnyó nevü birtokait rokonainak engedi át.
