«Bocoloza» és «Curnisso»
87«Bocoloza» és «Curnisso»
XII. Benedek pápa egy 1337 április 28-ikán kiállitott levelében többek között elmondja, hogy «Egidius dictus de Bocoloza» és «Stephanus dictus de Curnisso», a pécsi egyházmegyéhez tartozó világi emberek, kik hamisan azt állatják, hogy ők a bátai monostor kegyurai, e monostort több rendbeli erőszakoskodás által megkárositották, miért is az esztergami érseket felhivja, hogy ez ügyben kellőleg eljárjon.* Vajjon e két elferditett nevet meghatározták-e már valahol, nem tudom; jelen sorokban a meghatározandó két férfi családjáról akarunk egyet-mást előadni.
Fejér, VIII. k. 4., 244. k.
* * *
Midőn a szegzárdi apát 1267-ben Baranyamegyében fekvő peterdi birtokát Bodor nádori albirónak eladta, a beleegyező szomszédok sorában többiek között Péter fia: Korunzoi István, a (tolnamegyei) bátai apátság kegyura is szerepelt,* 1276 deczember 3-ikán pedig tanusitja a pécsi káptalan, hogy Csák nb. István bán fia Imre Baranyamegyében fekvő Kurumzovi birtokát a Kórógyiaknak eladta.* Miután itt világosan ki van mondva, hogy az eladott birtok egyik oldalon a bátai (Bacha) monostor birtokával határos, kézzel fogható, hogy ez esetben is arról a Koromzóról van szó, melynek ura István kilencz évvel azelőtt, mint a bátai monostor kegyura szerepel; arról azonban, hogy Csák nb. Imre szintén e monostor kegyura, vagy Koromzói Istvánnak nemzetségbeli rokona lett volna, mitsem tudunk; Imrének nyomait 1276 után teljesen elvesztjük.*
Wenzel, III. k. 172. l.
Wenzel, IX. k. 163. l.
István bán atyja, vagyis Imre nagyatyja Csák nb. Csák, kiről nevén kivül mitsem tudunk. Bővebbet ezekről lásd a Turul XVII. köt. 114–115. oldalán. Az pedig, hogy István bán atyja Csák a hasonnevü sopronmegyei főspánnal azonos, a mint ezt Karácsonyi János «A magyar nemzetségek» cz. művének I. köt. 306. lapján határozottan állitja, be nem bizonyitott feltevésnek tekintendő, mivel ezt a tőle idézett kutforrások nem igazolják.
Koronzói Istvánról 1267 után mitsem tudunk; a következő adatokból azonban kitünik, hogy még egy Mihály nevü fivére is volt, kinek utódait ismerjük.
1323 május 4-ikén tanusitja a pécsi káptalan, hogy Péter fia Mihály fiai: Kurumzovi János és István, Bogár István és Gunyával bizonyos hatalmaskodások iránt kiegyeztek.* István nyugtalan és veszekedő ember volt, ki a reá kiszabott birói marasztalások terhe alatt 1332-ben kénytelen volt, egynehány birtokát másnak átengedni. Igy tanusitja Károly király nevezett évi június 3-ikán, hogy Péter fia Mihály fia Korumzowi István Somogymegyében fekvő Mitáld, Büki és Keleviz nevű birtokait Nagymartoni Pál országbirónak eladja s egyuttal megengedi, hogy a vevő a Csernel fia Miklósnál elzálogositott birtokrészeket kiválthassa, minek fejében az országbiró az ellene folyamatban lévő birságokat neki elengedi.* Hogy a két fivérnek még egyéb somogymegyei birtoka is volt és hogy azoknak egy részén már korábban is tuladtak, egy 1338-ban lezajlott, alább még emlitendő pörből tudjuk, melynek értelmében Koromzowi János és István a somogymegyei Gyugy határában lévő Hartáy nevű szőlőt és a hozzá tartozó 40 hold földet, mely Ine és Vilmos nevü tisztjeik halála után reájok szállt, Kőröshegyi Márton fia Jánosnak († 1326 november 30-ikán) eladták, mely eladás ellen azonban Bokolchai Egyed mester, Péter fia Mihály fiai Koromzowi János és Istvánnak frater palruelisa bizonyos tekintetben tiltakozott.* Jánosról ez az utolsó hir. Istvánról még csak azt tudjuk, hogy a kalocsai káptalan őt és Bokolchai Egyedet 1341 Bátmonostori Töttös ellen a király elé megidéztette s hogy mindketten akkor birtokukban, a tolnamegyei Szeremlén tartózkodtak.*
Zichy-okmtár, I. k. 224. l.
Anjoukori okmtár. II. k. 601. l.
U. ott, III. k. 488., 489. ll.
Zichy-okmtár. I. k. 606. l.
Miután fentebb láttuk, hogy a két Koromzói fivérnek frater patruelisa, Bakolczai Egyed velök érdekközösséget vall, szükséges, hogy a róla ismert adatokat is közöljük.
Péter fia: Bokolchai Egyed 1332 február 9-ikén Somogymegyében fekvő Mitáld nevü ősi birtokát Nagymartoni Simon országbirónak adja el, 1334-ben birtokainak egy részét kicseréli. 88Kemény fia János, a székesfehérvári őrkanonok saját úgy mint rokonai nevében odaadja Egyednek, a Drávántul fekvő (két) Kongyán, Dobzafalva és Bratyancz falvakat, melyekért Egyedtől a somogymegyei Lulla, Gyönköd, Lyaba és Gyugy nevü birtokokat kapja.* Gyugy-ra nézve azonban megjegyzendő, hogy ott Egyed nemzetségi rokonai Ine és Vilmos, elszegényedett emberek, mint szintén nemzetségi rokonaiknak, Koromzói János és Istvánnak tisztviselői éltek. E két rokon meghalt, a nélkül hogy egyikök fiutódot hagyott volna, mire a Koromzóiak siettek, az elhunytak után reájok szállt kis birtokot, a gyugyi határban létező Hartágy nevü szőlőt és körülbelül 40 hold szántóföldet elfoglalni és nem sokára ezután Kőröshegyi Jánosnak tiz márka árán elörökiteni. Kőröshegyi János meghalt 1326 november 30-ikán, mire birtokügyei kiskoru fiára, Ferenczre szálltak. Ez 1338-ban Kemény fia János székesfejérvári őrkanonok ellen ama bizonyos gyugyi szőlőbirtok ügyében pert inditván, a tárgyalás alatt kiderült, hogy Bokolchai Egyed, a Koromzóiak frater patruelisa annak idején kijelentette, hogy a Koromzóiak e birtokot akarata és beleegyezése nélkül eladták, mire ő Kőröshegyi Jánosnak a vételárt visszaadván, a gyugyi birtokot János kanonoknak adta cserébe; a pör a kanonok győzelmével végződött.* Bakolczai Egyedre utoljára 1341-ben akadunk, midőn őt Koromzói Istvánnal együtt tolnamegyei Szeremle nevü birtokukban Bátmonostori Töttös ellen a király elé idézik.*
Anjoukori okmtár, III. k. 95., 104. ll.
Anjoukori okmtár, III. k. 488–494. ll.
Zichy-okmtár, I. k. 606. l.
Ezek után már most kézzelfogható, hogy «Bocolozai» Egyed és «Curnissoi» István, kik 1337-ben a bátai monostort kárositják, nem mások mint Bakolczai Egyed és Koromzói István, kik magukat a bátai monostor kegyurainak mondják. Tényleg találtuk is, hogy egyik ősük, Koronzói István 1267-ben a nevezett monostor kegyura; de arról, hogy ő vagy valamelyik utódja ezt elvesztette volna, okirati adatunk nincs, 1291-ben olvassuk ugyan, hogy III. András 1291 Lőrincz nádor fiának Keménynek (a baranyamegyei Cseményi és eseményi Salóp családok ősének) a szent Mihályról nevezett monostor (a bátainak is ez volt a czime) kegyuraságát adta,* de ez még nem tisztázza a kérdést.
Fejér, VI. k. 1., 137. ll.
De még egyéb is van hátra: a Bakolczaiak és a Koromzóiak közötti rokonság meghatározása. Hogy kettejük között nemzetségi kapocs létezett, az a fentebbi okirati adatok kétségtelenné tették; de mi volt az izenkénti összetartozandóságuk? 1267-ben csak Péter fiát, Koromzói Istvánt ismerjük, később találjuk, hogy Péternek még Mihály nevü fia is volt, kinek fiai János és István a Koromzói nevet használják, mig frater patruelisük. Péter fia Egyed a Bakolczai néven szerepel. Atyjában az 1267 előtt élt Pétert ismerni meg nem engedi az időszámitás; ez ifjabb Péter tehát vagy öregebb Péternek harmadik fia vagy az 1267. évi István fia, a mit tekintettel arra, hogy István a «Koromzói» nevet használta, nem tartunk valószinünek. Ezek szerint a következő stemmatöredék a valószinübb:
Péter; István 1267 a bátai monostor kegyura; Mihály; Péter; Koromzoi Jnos 1323–1338; Koromzoi István 1323–1341; Bakolczai Egyed 1326–1341
Bakolcza, mely az imént tárgyalt időben Tolnamegyéhez tartozott, a jelenleg Baranyamegyében fekvő Bakócza nevü helységgel azonos. Bakolchai Miklós fiai Pál és Péter 1397-ben Tolnamegyében szerepelnek; Pállal találkozunk 1400-ban is. Bakolczai Sebestyén fia György, kir. testőr és állandó udvari tisztviselő elkiséri Zsigmond királyt 1433-ban Rómába; ő a Péter és Pálról nevezett bakóczai templom kegyura. Bakóczai Dmeter 1456 és 1457-ben tolnamegyei nemes;*de vajjon ezek a fentebbieknek utódai vagy nemzségi rokonai? határozottsággal, nem állíthatjuk.
Zichy-okmtár, V. 33., 113., 181., 219., IX, 533., 553., Turul XI. köt. 4. l.
Koromó helységet jelenleg sem Baranya-, sem Tolnamegyében nem találunk, és miután egy Koromzó Győrmegyében is volt, mely még ma is «Koronczó» néven fennáll, vigyáznunk kell, hogy az okmányokban előforduló Koronczaiakat egymással össze ne keverjük. Azon «Kurunczovi» Péter, kinek a somogymegyei Mitáldon történendő beiktatásáról 1366-ban van szó,* kétségkivül a valamikor Baranya-, később Tolnamegyéhez számitott Koromzóból való ember, mig a Fejérnél több helyen* megnevezettek győrmegyebeliek, kiknek elődjei mint «Curumzue»-iek már 1206-ban szerepelnek.*
*ű Fejér, IX. k. 3., 616. l.
Mon. R. episc. Vespr. I. k. 16. l.
Dr. WERTNER MÓR.
