AZ ÁRVAI VÁRKÁPOLNA SIRBOLTJAI.
118AZ ÁRVAI VÁRKÁPOLNA SIRBOLTJAI.
Hogy az árvai vár kápolnája alatt sirboltok terülnek el, régi idők óta tudva van; de hogy mit rejtenek, kiknek hamvai porladnak ott? azt teljes biztonsággal máig sem sikerült megállapitani.
Thurzó György fehér márványból faragott szobra, az ő és fia Thurzó Imre, valamint Szunyogh János szép faragasú, szinezett fa czimerei, melyek a várkápolna falait diszitik, kétségtelenné teszik, hogy a nagy nádor és családjának több tagja itt temettetett el. Erről tesz bizonyságot az oltárral szemben, közvetlenül a szentély alatt látható nagy faragott kőlap is, mely a sirbolt bejáratát födi s melynek nehezen olvasható fölirásából megtudjuk, hogy a sirboltot a nádor neje Czobor Erzsébet épittette. Ámde ezen föliratos kőlap csak tévedésbe ejtheti a kutatót.
Egy a század elejéről származó emlékiratban ugyanis azt olvassuk, hogy a várkápolna alatt a Thurzók sirboltja terül el, melyben 28 részint réz, részint ón-koporsóban nyugosznak a család elhúnyt tagjai. De a sirbolt, mely már e század elején felnyittatott, 1894-ben, midőn azt Czigler Győző műegyetemi tanár és tanitványai fölvették s alaposan megvizsgálták, csak egy szük kamarának bizonyult, melyben három nagy, durván összetákolt faládán kivül, csupán csonttörmelékek s ruhafoszlányok voltak találhatók. A gondosan összegyüjtött ruhadarabok: egy préselt bibor-, bársony attila és hasonló zeke, melyeken az aranyzsinórzat és boglárok helye ma is meglátszik, egy selyem-nemez süveg, egy selyemmel himzett atlaszpárna, egykor kétségtelenül a nagy nádor testét fedték. Igy látjuk őtet az egykorú festményen, a ravatalon ábrázolva s azt is tudjuk, hogy aranyozott kardja innen került a nemzeti muzeumba.* Ha azonban az alig 12 méter kiterjedésü sirboltot tekintjük, nem lehet kétségünk az iránt, hogy ama 28 érczkoporsó, melyről a krónikás emlitést tesz, még ha egymás fölé rakták volna is, nem találhatott helyet a szűk üregben.
Brassói Miller Jakab Ferdinánd elismervénye 18 12. márczius 1-ről. Az árvai vár levéltárában. – József fhg. nádor levele u. ott.
Hogyan egyeztessük tehát ezen tapasztalatainkat az emlékirat világos szavaival? Vagy csak hallomás után irta volna le a névtelen krónika irója a mesét ama 28 koporsóról? Aligha. Lám még 1894-ben is, midőn a Thurzók sirboltja fölnyittatott, egy öreg munkás váltig bizonygatta, hogy gyermek korában a sekrestye padlója beszakadt s hogy a szük nyiláson akkor egy gyermek-ifjut le is eresztettek, a ki azonban – még mielőtt a sötét üreg fenekére ért volna – elvesztette a bátorságát; a miért aztán ismét fölhúzták s a nyilást egyszerüen befalazták. Mások ismét állitják, hogy egy izben az oltár háta mögött is hasonló nyilás támadt, melyen át egy jól megvilágitott pinczeüregben elszórt embercsontok s érczkoporsók voltak láthatók.
Mindez arra enged következtetni, hogy a krónikás nem a légből kapta állitását, e mellett tanuskodik a legujabban fölfedezett sirbolt is, melyet e helyütt ismertetni szándékom.
1899-ben már tél felé járt az idő, midőn a kápolna mennyezetét támasztó sugár faragott kőoszlopok egyikét, mely az alap sülyedése miatt már hosszabb idő óta ferdén állott, nagy ovatossággal ismét függőleges állásba hozni igyekeztek. Ily czélból harmadfél méter mélységre emelték ki a régi alapokat és a körülötte lévő nagy mennyiségü törmeléket, mig végre szilárd talajra akadtak.
Ezen munka közben történt, hogy az oszloptól mintegy 3 méter távolságra egy alig fél méternyi nyilás támadt, mely egy eddig teljesen ismeretlen sirbolt fölfedezésére vezetett.
Ezen sirbolt közvetlenül a Thurzók sirboltjához vezető kőlépcsőzet mellett jobb felől terül el s ettől csak egy fallal van elválasztva. Hossza 2,50 méter szélessége 1,75 méter, magassága pedig 1,42 méter. A szük üregben mindössze csak két nagy és két kis ón koporsó volt elhelyezve s ezek is csak úgy találtak ott helyet, hogy a két kis gyermekkoporsó a nagy koporsókra volt állitva.
Minthogy a törmelék eltakaritása után, a sirbolt éjszakfelőli falán is veszedelmes repedés mutatkozott, az elkerülhetetlen javitások eszközlése 119végett az egész boltivet le kellett bontani, a sirboltban lévő koporsókat pedig kiemelni. Ezen munka a lehető legnagyobb ovatossággal ment végbe s a koporsók ekép épen és sértetlenül ideiglenesen a sekrestyében helyeztettek el, a hol – miután időközben a tél is bekövetkezett s a munkát be kellett szüntetni – a következő év augusztus 8-ikáig őriztettek. Ujból beszentelve s a nélkül hogy tartalmuk megvizsgáltatott volna, innen helyeztettek a koporsók «örök nyugalomra» ugyanarra a helyre, hol a végső enyészettől eddig meg voltak óva.
A négy koporsó, melynek pontos leirása alább következik, a XVII. század első felében rövid időkörökben került a sirboltba s ennek tulajdonítandó, hogy a koporsók alakja, anyaga, diszitési motivumai is csaknem azonosak.
Anyaga valamenyinek ón, mely a koporsók alsó oldalfalain máig megtartotta tiszta ezüst szinét és fényét, úgy nemkülönben a koporsók felső- és oldallapjain végig futó, stilizált liliomsziromból szépen szerkesztett, kidomborodó, dusan aranyozott barok-bordure és oroszlánfejek szájából lelógó fogantyuk. A koporsókat ezen kivül olajfestésü czimerek s hasonló, részben igen jól megőrzött, az örök életet jelképező feliratos medaillonok diszitik. De térjünk az egyes koporsók leirására.
Az első nagy koporsó hossza 203 cm; szélessége fölül 76, alól 67 cm; magassága fölül 70, alól 60 cm. A koporsó fedelének középső lapján fölül, a Szunyogh család olajfestésü czimere. Ez alatt dombormüvü aranyozott feszület s következő bevésett felirás:
«Mein Leibe ruhet hier
Die Seele hab ich
Gott befohlen, den ich
Gehorsamt bis in Tod.»
Die Seele hab ich
Gott befohlen, den ich
Gehorsamt bis in Tod.»
Ez alatt domboru zöld levélkoszoruba foglalt olajfestésü medaillon, melynek tárgya kivehetetlen s felirása olvashatlan.
A koporsófedél egyik (jobb) oldal-lapján, fölül és alól hasonló vésett medaillonok között következő bevésett felirás olvasható:
«Hier liegt die hoch- und wohlgeborene Frau, Frau Sidonia Gräfin Henkelin, geborene Szunekin, welche nachdem sie in ihren jungfräulichen Stand in die 15 Jahre weniger Ein Monat in aller Zucht und Tugend verharret, sich alsdann nach Gottes Schickung mit dem hoch- und wohlgeborenen Herrn, Herrn Gabriel Henkel, Graven von Donnersmark, Freiherr zu Quettl und Wesendorf, Erbherr der Land- und Herrschaft Tarnovitz und Beuten in Stand der h. Ehe begeben, und darinnen 20 Jahr gelebet auch in während der Zeit 5 lebendiger Leibeserben gezeuget, als: ein jungen Herrn und vier Fräulein, von welchen gedachtes junger Herr sammt einem Fräulein Gott entschlafen, und hiernach die wohlgedachte Frau Gräfin Anno 1665 den 24. …. durch den zeitlichen Tod von dieser Welt abgefordert. Erstrecket sich also ihr ganzes Alter auf 35 Jahr, weniger etliche Wochen. Gott der Allmächtige wolle ihnen sämmtlich eine innerliche Auferstehung verleihen.»
A koporsófedél másik (bal) oldallapján, hasonló vésett madaillonok között érczbe vésve
«Der Herr Jesus sprach: ich bin
Die Auferstehung und das Leben.
Wer an mich glaubet der wird
Lebend und wer da lebet und
Glaubet an mich, der wird
Nimmermehr, mehr sterben.»
Die Auferstehung und das Leben.
Wer an mich glaubet der wird
Lebend und wer da lebet und
Glaubet an mich, der wird
Nimmermehr, mehr sterben.»
*
(Következik még két hasonló olvashatatlan versszak.)
Ezen kivül jobb és bal felől még két rövid vers van a koporsó oldallapjára bevésve és pedig:
«Was lebt, das Stirbt durch Adams Noth.
Was stirbt, das lebt durch Christi Tod»
Was stirbt, das lebt durch Christi Tod»
és
«Christus Jesus ist unserige Macht
Zur Weisheit zur Gerechtigkeit
Zur Heiligung und zur Erlösung.»
Zur Weisheit zur Gerechtigkeit
Zur Heiligung und zur Erlösung.»
*
A koporsó alsó részének mind két hosszoldalát három érczbe vésett, különféle jelrajzokkal ellátott medaillon, ezek között pedig két-két aranyozott oroszlányfejből lecsüngő karika disziti. Hasonló oroszlányfejek diszitik a koporsó felső és alsó részének szükebb oldallapjait is.
A második nagy koporsó hossza 203 cm.; szélessége fölül 70 cm. alól 58 cm.; magassága fölül 66 cm.; alól: 5,5 cm. – alakja és diszitési módja teljesen azonos az előbbivel.
A koporsó fedelének középső lapján fölül a Henkel-czimer, ez alatt az aranyozott feszület és következő bevésett fölirás van:
«Ich weiss ein besser Leben, da mein Seel fährt, in das, frei ich mich gar, eben sterben ist mein Gewinn.»
120Alól: zöld koszorúba foglalt olajfestésü medaillonban egy csontváz, kezében ásóval, a földet egyengetve a következő körirat:
«Pala unit humum mors.»
A koporsófedél oldallapján jobb felől hasonló medaillonban: homokórára állitott koponya, melynek szemüregeiből két-két buzakalász nő ki. A koponya tetején kis gyertyatartóba foglalt gyertya lobog. Körirat:
«Mors vitć initium.»
Továbbá a következő felirás van bevésve:
«Hier lieget Der hoch und wohlgeborene Herr, Herr Gabriel Graf Henkel Freiherr von Donnersmark, Herr in Gfel- und Vesendorf Erbherr der Land und Herrschaften Beuten Tarnovicz und Oderburg, nahm zur Ehe die hoch- und wohlgeborene Frau Sidoniam, Freiin Szuneghin, auf Jeszenicz im 1645 hat mit ihr in Ehestand gelebt 20 Jahr. Kinder mit ihr gezeugt, einen Sohn Lazarum, der geboren Anno 1651 den 6. Märzen, ist nur 4 Wochen alt worden und vier Fräulein Annam; Sidoniam; Mariam-Jacobinam? Eleonoram, die noch leben, und Emerentiam-Julianam, die den 4. Juli Anno 1653 geboren, den 4-ten Februarii 1654. gestorben ist. Dieses in Gott seeliger Herr Graff ist geboren im Jahr Christi 1610, ist gestorben 1666. den 14. Herbstmonat seines Alters 56. Jahr.»
Ezen feliráson tul ismét egy festett medaillonban: sik mezőből virág emelkedik ki, melynek szirma az angyalfejjel személyesitett szél fuvalmától elhervad. Körirata:
«Sic flos arescit ab Euro.»
A koporsófedél balfelőli oldallapjának felső és alsó részét szárnyas angyalfejek s olajfestésü medaillonok diszitik. A felső medaillonban egy golyóra állitott csonka kereszt látható, melyen koronázott fejü kigyó fut fel. Körirata:
«Superata cruce coronor.»
A alsó medaillon rajza és felirata elmosódott. Ezen két medaillon között az ónlapra vésve következő vers olvasható:
«Der hat auch schon ausgesungen
Dieses Grafen Sprichwort war,
Wenn er hörte auf der Bahr
Einen stehenden zur Stunden
Dasz die Glocken ihren Schall
Gaben von des Tempels Hall
Herr Jesu du hast eben
Ihm auch gleich zur rechten Stund
Was er wünscht aus Herzen Grund
Eine seelige Stund gegeben
Der hier stehend auf der Bahr’,
Sicht und lobt dein Antlitz klar.»
Dieses Grafen Sprichwort war,
Wenn er hörte auf der Bahr
Einen stehenden zur Stunden
Dasz die Glocken ihren Schall
Gaben von des Tempels Hall
Herr Jesu du hast eben
Ihm auch gleich zur rechten Stund
Was er wünscht aus Herzen Grund
Eine seelige Stund gegeben
Der hier stehend auf der Bahr’,
Sicht und lobt dein Antlitz klar.»
A koporsó alsó részének mindkét hosszoldalát 3–3 festett medaillon disziti, s a karikát tartó oroszlányfejek, melyek a koporsó szükebb oldalának mindkét lapján ismétlődnek.
A koporsó alsó oldallapjait diszitő medaillonok közül csak egynek a rajza – halálfej, melynek orr- és szemüregeiből pondrók nyujtják ki undok testeiket – vehető ki s következő csonka körirat:
«Cibus et … esca … vermium.» …
A harmadik (gyermek) koporsó hossza: 91 cm. szélessége fölül: 41 cm. alól: 34 cm. Magassága fölül: 42 cm. alól: 38 cm.
Ezen kis koporsó fedélének felső hosszlapján, aranyozott feszület alatt, következő bevésett felirás olvasható:
«Anno 1653 || den 4. Juli ist ihr || und des hoc- und || wohlgeborenen || Grafen und Herrn || Herrn Gabriel Graf || Henkel Frei || herrn von Donnersmark Herren || von Quettl und Vesendorf || Erbherr der Land || und Herrschaften || Tarnovitz Beuten || und Oderburg Tochter Fräulein || Namens Emerentia || Juliana geb. || Anno 1654. den 24 || Februars in Gott den || Herrn 121seeliglich || entschlafen. Gott || der Allmächtige || wolle …….. ewiges Leben fröhliche Anferstehung || zum ewigen Leben || verleihen. Amen.»
A felirás alatt egy aranyozott szárnyu angyalfej Hasonló angyalfejek diszitik a többi oldalfalakat is.
A negyedek (gyermek) koporsó hossza: 71 cm., szélessége fölül: 38 cm., alól 28 cm.; magassága fölül: 50 cm. alól 38 cm. Diszitése hasonló az előbb leirt gyermekkoporsóéhoz s ettől e tekintetben csak annyiban különbözik, hogy a koporsófedél felső oldallapját a Henkel család olajfestésü czimere disziti. Erre alább még visszatérünk.
A koporsófedél középső hosszlapjára, következő felirás van bevésve:
«Anno 1651 den 6. Marcii auf dem Schloss Neydek ist ihr und des hoch- und wohlgeborenen Herrn Herrn Gabriel Henkel Freiherrn in Quettl und Vesendorf, Erbherr der Land-, und Herrschaften Beuten Tarnovitz und Oderburg …….. Herrlein Lazarus seeliglich entschlafen. Seines Alters 4 Wochen deren Seelen wolle Gott gnädig und barmherzig sein.»
A koporsók mint már fentebb mondva volt 1900. évi augusztus 8-ikán ujból beszenteltetvén, a nélkül hogy felnyittattak volna, az időközben helyreállított sirboltban helyeztettek el. A sirboltot egy fekete márványlap s a következő felirás jelöli:
Gróf Henkel Gábor
és neje: Szunyogh Szidonia grófné
– Thurzó György nádor unokája –
s kiskorú gyermekeik: Lázár és Emerentia
ezen kápolna sirboltjában nyugvó hamvainak
kegyeletes emlékül szentelé:
Erdődi gróf Pálffy József, uradalmi kormányzó
1900.
és neje: Szunyogh Szidonia grófné
– Thurzó György nádor unokája –
s kiskorú gyermekeik: Lázár és Emerentia
ezen kápolna sirboltjában nyugvó hamvainak
kegyeletes emlékül szentelé:
Erdődi gróf Pálffy József, uradalmi kormányzó
1900.
Lássuk már most, hogy kerültek a Henkel család elhunyt tagjai az árvai várkápolna sirboltjába?
Ezen kérdésre nézve a legbiztosabb magyarázatot ama rokoni kötelékben találjuk, mely a Jeszeniczei és Budetini Szunyogh családot a Thurzó családhoz füzte. Gróf Thurzó György nádor legifjabb leánya: Anna ugyanis második neje volt br. Szunyogh Jánosnak s ennek leánya: Szunyogh Szidonia, gróf Henkel Gáborné. És ha tudjuk, hogy a Szunyogh család tagjai a Thurzók kihalta után még egy századon át csaknem állandóan Árva várában laktak s hogy kettő ezek közül: János-György és Antal, Árva vármegye főispánja is volt, akkor csak természetesnek fogjuk találni, hogy az idegen gróf Henkel Gábor hulláját is ide temették, neje és gyermei mellé, kik őtet a halálban megelőzték.
Érdekesnek tartjuk itt végül még néhány észrevételt tenni, a koporsókon látható Henkel-féle czímerről, mely Thurzó György nádor bővitett czímerének összes elemeiből s az árvai vár számos épületén látható Dubove-féle czímerből* van összetéve. Leirása a következő: négyelt pajzs, melynek valamennyi mezeje függőleges vonalakkal ismét ketté van osztva; a jobboldali felső és a baloldali alsó rész jobboldali mezeje pedig vizszintes vonallal ismét két részre, vagyis öszszesen tiz mezőre.
Joannes a Dubove 1531–1546. Árva vár ura. Előbb Zápolya, majd Ferdinánd hive, kitől Árvát az örökös főispáni méltósággal adományul nyerte. Czimere két lépcsőn álló csonka kereszt, melynek karjait jobb és bal felől félhold környezi. Ugyanezt a czimert használják a XVI. században a Korniczi Heinal és Szobek családok.
A felső jobboldali és átellenes negyed rész vizszintesen osztott jobb mezejének felső részében: ágaskodó arany koronás kétfarku fekete oroszlán, fekete szinü alsó részében három arany rózsa (1–1.2); bal mezejében piros alapon fehér egyszarvu, ágaskodva. A felső bal- és alsó jobboldali átellenes részek jobboldali arany mezejében kiterjesztett szárnyú és karmú fekete sas, a baloldali piros mezőben pedig két lépcsőn álló fehér csonka kereszt van. A paizst három sisak disziti. A középső, kiemelkedő nyilt sisak arany koronájából a czimer két mezején előforduló fekete sas, a jobboldaliból, balra fordulva, az aranykoronás fekete oroszlány, a baloldaliból végül jobbra fordulva a fehér egyszrvu kinőve láthatók. Takarók: jobbról fekete-arany, balról piros-fehér.
O Henkel család Magyarországban – legalább már ez időben – nem bIrt honossággal. Róla családtani műveink sem emlékeznek s a család czímerével is csak a legutóbb megjelent Siebmacher-féle műben találkozunk.* A czímer Henkel Györgynek, Egervár udvarbirájának (Judex Curić Castri Agriensis) kezdőbetükkel ellátott pecsétjéről vétetett* és sajátságos, hogy ezen czímer a Thurzó nemzetség régi czímerének (vizszintesen osztott pajzs, fölül koronázott növő oroszlány, alól: három rózsa) szakasztott mása, mely az általunk közlött Henkel-féle czímerben is bennfoglaltatik.
Siebmacher's Wappenbuch: Der Adel von Ungarn. Suppl. 6, Tafel 41.
Nem hallgathatjuk el e helyütt abbeli kételyeinket, vajjon helyesen van-e a pecséten előforduló betük értelme megoldva, s vajjon a «Judex Curie Castri», helyett nem-e inkább «Junior, Comes Castri» teendő?
Teljesen hasonló czímert használ 1600–1604 között Henkel György s 1611-ben Henkel Lázár, utóbbi L. H. – J. V. D. betükkel, melyeknek értelme – ha nem csalódunk: «Lazar Henkel Junior von Donnersmark.)*
Eredeti levelek az árvai vár levéltárában. – Corresp. Thurzó. 1600–738. sz. 1604–657. sz. és 1611. 8. sz.
Eltérnénk feladatunktól, ha a Thurzó és Henkel család czímerének azonosságából a két család 122közös leszármazására következtetve, itt e kérdés bővebb tárgyalásába bocsátkoznánk. De kötelességünknek tartottuk a heraldikusok figyelmét a hasonlatosságra annál is inkább felhivni, mert tény, hogy a Thurzó család eredete mindeddig nincsen megállapítva s hogy a czímer azonos volta e tekintetben kétségkivül némi támpontokat szolgáltathatna.
KUBINYI MIKLÓS.
