TÁRCZA.
199TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság igazgató-választmánya 1901 november 28-ikán ülést tartott, melyen báró Radvánszky Béla elnöklete alatt. id. Bánó József és Fejérpataky László másodelnökök, Schönherr Gyula titkár, Ádásy Antal jegyző, Tóth Árpád pénztárnok, Borovszky Samu, Csánki Dezső, id. Dániel Gábor, Dézsi Lajos, Illéssy János, Kammerer Ernő, Pettkó Béla, ifj. Reissig Ede, Soós Elemér, zd. Szannyei József és Varjú Elemér ig.-vál. tagok vettek részt.
Az elnök az ülést megnyitván, Varjú Elemér ig.-vál. tagfelolvasta «A Szalók nemzetség» czimű dolgozatot, a mely nyomtatásban a Turul jelen füzetében lát napvilágot.
A folyó ügyek élén a titkár jelentést tett Meliórisz Béla lev. tag elhunytáról. Az ig.-választmány a társaság munkás tagjának elvesztése felett jegyzőkönyvileg fejezte ki sajnálkozását.
A titkár bejelentésére az ig.-választmány örömmel vette tudomásul, hogy Budapest székes főváros könyvtára 200 koronával az alapitók sorába lépett. Uj tagokul megválasztattak 1901-től: Nemeskuti Rexa Arthúr Budapesten (aj, a titkár), 1902-től Dőry Ferencz dr., országos levéltári fogalmazó Budapesten (aj. Csánki Dezső) és Fialka Gusztáv dr., gyakorlóorvos Budapesten (aj. a titkár).
Az igazgató-választmányban megüresedett helyre az ülést megelőző napon beérkezett és az ülésen felbontott ajánló levélben id. Szinnyei József és Áldásy Antal ig.-vál. tagok Kollányi Ferenczet ajánlották, ki is titkos szavazás utján 12 szavazattal 2 ellenében a társaság ig.-választmányi tagjává megválasztatott.
A magyar czimeres emlékek I. füzetéből a Franklin-társulattól átvétetett 480 teljes és 20 csonka példány. Ebből szétküldetett köteles példányokul 4, a Magyar Tud. Akadémia elnökségének és a történelmi bizottság tagjainak 27, a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának 1, a társaság igazgató-választmánya tagjainak 47, az alapitó- és pártoló tagoknak 131, a szerzőnek 5, a hirlapoknak 12 darab. A fenmaradó példányokból 230 db az elnökség által megállapitott és az igazgató-választmány által jóváhagyólag tudomásul vett feltételek mellett Ranschburg Gusztáv könyvkereskedőnek adatott bizományba.
A szeptember 26-iki igazgató-választmányi ülés a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv II. részének szerkesztésével Illéssy János és ifj. Reissig Ede ig.-vál. tagokat bizván meg, felhivta őket a szerkesztési tervezet kidolgozására. Az ifj. Reissig Ede által bemutatott tervezet az ülésen felolvastatván, hosszabb eszmecsere után elhatároztatott, hogy az kinyomatva az igazgatóválasztmány tagjainak megküldetik és egy legközelebb tartandó rendkivüli ülésen fog tárgyalás alá vétetni.
A pénztárnok jelentést tett a társaság vagyoni állapotáról, mely az ülés napján a következő volt: Bevétel 8333 kor. 79 f., kiadás 6593 kor. 20 f., maradvány 1740 kor. 59 f. Vagyonállás: értékpapirokban 25,000 kor., kötelezvényekben 4400 kor., kötelezvény nélküli alapitványokban 1000 kor., a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv tartalék-alapja 200 kor., pénztári készlet 1740 kor. 59 f., összesen 32,340 kor. 59 f.
A pénztár és az évi számadások megvizsgálására s az 1902. évi költségvetés előkészitésére az ig.-választmány id. Szinnyei József elnöklete alatt Borovszky Samu és Éble Gábor ig.-vál. tagokat küldte ki.
A napirend ezzel ki levén meritve, az elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Borovszky Samu és id. Szinnyei József ig.-vál. tagokat kérte fel.
Ezután zárt ülés következett, melyben a titkár bemutatta azon társulati tagok névsorát, a kik öt évnél régebbi idő óta tartoznak tagdijaikkal. Az igazgatóválasztmány ezek egy részét törülte a tagok sorából, a többieket a társulati ügyész utján rendelte tartozásaik törlesztésére felszólitani. S ugyanez alkalommal a titkár előterjesztésére elrendelte mindazon tartozások törlését, melyek oly társulati tagok után maradtak fent, a kik elhalálozás vagy kilépés folytán már megszüntek a társaság kebelébe tartozni.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság deczember 13-ikán tartotta meg nagygyülését, melyen báró Radvánszky Béla elnöklete alatt id. Bánó József másodelnök, Schönherr Gyula titkár, Áldásy Antal jegyző, Tóth Árpád pénztárnok, Barabás Samu, Borovszky Samu, Csoma József, id. Daniel Gábor, Illéssy János, Karácsonyi János, Kollányi Ferencz, Makay Dezső, Nagy Gyula, ifj. Reissig Ede, Soós Elemér, id. Szinnyei József, Tagányi Károly, ig. választmányi tagok, Daróczy Zoltán, lev. tag, Géczy Dezső, Gyarmathy Sándor, báró Györffi Samu és Horváth Sándor évdijas tagok, továbbá özvegy Nagy Ivánné és Szontágh Antalné mint az elnökség által meghivott vendégek vettek részt.
Báró Radvánszky Béla elnök a nagygyülést megnyitván, Karácsonyi János ig. vál. tag felolvasta emlékbeszédét néhai Nagy Iván társulati másodelnök felett. Az emlékbeszéd a Turulban fog megjelenni.
Ezután Schönherr Gyula titkár tett jelentést a társaság 1901. évi működéséről, mely egész terjedelmében a Turul jelen füzetében közöltetik.
Tóth Árpád pénztárnok bemutatta részletes jelentését 200a pénztár és a társaság vagyonának állapotáról. E szerint a pénztári eredmény a nagygyülés napjáig a következő adatokat mutatja:
Bevétel.
| 1. | Pénztári maradvány 1900-ról | 590 | kor | 54 | fill. |
| 2. | Értékpapírok kamatai (24,800 kor. |
| nyer.-kölcsönkötvény után 4%) | 996 | „ | – | „ |
| 3. | 5400 kor. be nem fizetett alapítvány után 5% | 240 | „ | – | „ |
| 4. | Pártoló tagok után befolyt | 2479 | „ | 70 | „ |
| 5. | Évdijas tagok után befolyt | 2309 | „ | – | „ |
| 6. | A Középkori Czimeralbum I. |
takarékpénztárban elhelyezett összeg
a kamatokkal együtt 521 kor. 18 f.;
| b) a M. Tud. Akadémia segélyei 1200 kor.) | 1720 | „ | 18 | „ |
| 7. | A társulati kiadványok eladásából | 616 | „ | 30 | „ |
| 8. | Alapitvány-befizetés | 600 | „ | – | „ |
| 9. | Postai megbizások költségeiből megérült | 39 | „ | 04 | „ |
| 10. | Rendkivüli bevétel | 22 | „ | 37 | „ |
| Összesen | 9614 | kor. | 13 | fill. |
Kiadás.
| 1. | Személyi járandóságok (titkár 600 kor., |
| jegyző 400 kor., pénztárnok 500 kor.) | 1500 | kor. | – | fill. |
| 2. | Pénztárnoknak külön pótléka | 100 | „ | – | „ |
| 3. | A Turul irói és szerkesztői tiszteletdijai |
| b) szerkesztés ivenként 10 k., 250 kor.) | 1055 | „ | – | „ |
| 4. | A Turul 4 füzetének nyomatása és |
| egyéb irodai költségek fejében | 1410 | „ | 39 | „ |
| 5. | Szinnyomatok készitése | 620 | „ | – | „ |
| 6. | Metszetek, rajzok készitése | 219 | „ | 88 | „ |
| 7. | Postai megbizások | 68 | „ | 30 | „ |
| 8. | Irodai átalány | 120 | „ | – | „ |
| 9. | Társulati szolga dijazása | 120 | „ | – | „ |
| 10. | Ujévi ajándékok, pénzbeszedési dijak, |
| másolatok stb. | 224 | „ | 25 | „ |
| 11. | A Középkori Czimeralbum I. és II. |
| kötetének eddigi költségei | 582 | „ | 44 | „ |
| 12. | A Nemzetségi Zsebkönyv folytatására | – | „ | – | „ |
| 13. | Tőkésités | 568 | „ | 94 | „ |
| 14. | Rendkivüli kiadás | 32 | „ | – | „ |
| Összesen | 6621 | kor | 20 | fill. |
| Készépénz | 2992 | kor | 93 | fill. |
Vagyonállás:
| 1. | Értékpapírokban (24,800 k. koronajáradék, |
| 200 k. jelz. hitelbank nyer. kölcs.-kötvény) | 25,000 | kor | – | fill. |
| 2. | Kötelezvényekkel biztositott alapitványok | 4400 | „ | – | „ |
| 3. | Kötelezvény nélküli alapitványok | 1000 | „ | – | „ |
| Az alapitványok összege | 30,400 | kor. | – | fill. |
| 4. | A Nemzetségi Zsebkönyv tartalékalapja | 200 | kor. | – | fill. |
| 5. | A bent kimutatott készpénz | 2992 | „ | 93 | „ |
| Vagyon 1901 decz. 12-én | 33,952 | kor. | 93 | fill. |
Minthogy a választmány a számadások megvizsgálása felől már intézkedett, a nagygyülés a pénztári kimutatást ideiglenesen tudomásul vette.
A napirend után Áldásy Antal jegyző bemutatta Doby Antal lev. tagnak a gróf Andrássy család történetét tárgyaló dolgozatát, melynek kéziratát a szerző azzal az ohajtással küldött meg a társaság elnökségének, hogy az a nagygyülés elé terjesztessék. A nagygyülés a társaság buzgó tagja irodalmi munkásságának ez ujabb eredményéről tudomást véve, a munka bemutatásában megnyilatkozó figyelemért köszönetet mondott.
A jegyzőkönyv hitelesitésére az elnök Kollányi Ferencz ig. vál. és Horváth Sándor évijas tagokat kérte fel, s ezzel a nagygyülés véget ért.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1901. évi működéséről.
Tisztelt Nagygyűlés!
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak fennállása 19-ik évében kifejtett munkásságáról kivánva titkán tisztemből kifolyólag beszámolni, jelentésemet két részre osztom. Az elsőben társulati életünk külső lefolyásáról, annak főbb eseményeiről adok számot; a második részben azoknak a tudományszakoknak a terén elért eredményekről törekszem hű képet nyujtani, melyek művelése társaságunk tulajdonképeni feladata.
Mindenekelőtt a társaság tagjainak számában beállott változásokról kell megemlékeznem, mert tagjaink létszáma fejezi ki látható alakban annak az érdeklődésnek mértékét, melylyel a magyar társadalom társaságunk és czéljai iránt viseltetik és ez nyujt alapot azon anyagi eszközök mértékének megállapitásához, a melyek felett czéljaink elérésére irányuló törekvésünkben rendelkezünk.
Sajnos, a lefolyt év eredménye ebben a tekintetben nem mondható teljesen kielégitőnek. Társulatunk tagjainak száma mult évi nagygyülésünkkor 531 volt, ezek között örökös alapitó 6, 400 koronás alapító 35, 200 koronás alapitó 32, összesen 73 alapitó tag (itt természetszerüleg elhunyt alapitóinkat is számitásba veszem, kiknek alapitványaik örök időkre helyet biztositanak őtagjaink névjegyzékében), továbbá 143 pártoló és 315 évdijas tag. A lefolyt évben alapitó tagjaink száma egy 401 koronás és egy 200 koronás alapitóval 75-re emelkedett, s pártoló tagjaink közé egy, évdijas tagjaink közé 12 uj tag vétetett fel. E gyarap
odással szemben azonban – egy elhunyt 400 koronás alapitónkon kivül – elhalálozás, kilépés, illetőleg törlés utján pártoló tagjaink száma hattal, az évdijasoké tizenkilenczczel kevesbedett. Van tehát most 4 élő és 2 elhunyt 1000 koronás, 24 élő és 12 elhunyt 400 koronás, 25 élő és 8 elhunyt 200 koronás alapitónkon kivül 138 pártoló és 308 évdijas tagunk; összes élő tagjaink száma 499 s az elhunyt alapitókkal együtt 521. E szám tizenkettővel kevesebb a tavalyi létszámnál, a mi egy aránylag kevés tagból álló társaságnál mindenesetre jelentékeny csökkenés és nem nagy biztatásul szolgálna a jövőre, ha nem szállitaná le jelentőségét az a körülmény, hogy a névjegyzék szigoru reviziója kapcsán eszközölt törléseknek olyanok estek áldozatul, a kik, mint makacs nemfizetők, csak névleg voltak tagtársaink közé sorozhatók, s ha nem merithetnők, épen a legujabb belépések számából, azt a reményt, hogy ujabb irodalmi vállalataink – melyekről jelentésem további folyamán lesz szó – ujra fel fogjuk kelteni a társaság iránt a magyar társadalom érdeklődését.
A társaság tisztikarában két jelentékeny változás állott be. Mult évi nagygyűlésünkön töltetett be id. Bánó József ig. vál. tag személyében a második másodelnöki szék, mely még boldogult Szilágyi Sándor másodelnökünk halála óta állott üresen, s két esztendei várakozás után ekkor lett elnökségünk létszáma ismét teljessé. A Turul szerkesztéséhez pedig az igazgató-választmány ez év elején Varjú Elemér igazgató-választmányi tagtársunkat adta a jelentésttevő titkár mellé társul, mi által társulatunk egyik legtevékenyebb tagja és a folyóirat buzgó munkatársa füzetett az eddiginél is szorosabb kötelékkel a társaság érdekéhez.
Igazgató-választmányunk kebelében két hely üresedett meg, s ezek egyike lett a nagygyülésünket megelőző ülésen az alapszabályunk által előirt módon betöltve. Az uj igazgató-választmányi tag, Kollány Ferencz, a társaság kebelén kivül, de tudományos feladatainkkal szoros kapcsolatban álló téren kifejtett irodalmi munkásságával tette magát érdemessé a megválasztatása által iránta megnyilatkozó bizalomra.
A személyi változásoknál fájdalmasan kell megemlékeznem társaságunk halottjai felől, s névszerint kell megemlitenem báró Nyáry Béla alapitónkat és Meliórisz Béla korán elhunyt tagtársunkat, kit, mint a Turul buzgó munkatársát, egy év előtt választottunk levelező tagjaink sorába.
Az igazgató-választmány, mely alapszabályaink értelmében a társaság kormányzására hivatva van, ebbeli feladatát a lefolyt évben négy rendes ülésén teljesitette. A február 28-iki ülésén foglalta el az uj másodelnök, id. Bánó József, első izben az elnöki szé ket. Ez ülésen tette meg az igazgató-választmány kötelességszerüleg, a társaság vagyoni kormányzását illető intézkedéseket: vizsgálat alá vette, a szám vizsgáló bizottság jelentése alapján, az 1900. évi számadásokat, melyek 9358 kor. 03 f. bevétellel, 8767 kor 49 f. kiadással és 31,677 kor. 19 f. vagyonállással zárultak; megadta a társaság pénztárnokának a felmentést és megállapitotta a folyó évi költségvetést, mely 10,038 kor. 19 f. bevétellel (az előző évi költségvetés bevételi tételénél 1849 korona 36 fillér nagyobb összegben) és 9980 kor. kiadással (1800 koronával magasabban, mint 1900-ban) hozatott előirányzatba.
Ugyanez ülés határozott az országos múzeumi és könyvtári bizottságban való képviseltetés tárgyában, báró Radvánszky Béla elnököt, id. Bánó József másodelnököt és Áldásy Antal jegyzőt bizva meg társaságunknak a bizottságban való képviselésével.
Az április 27-iki ülésen egyéb folyó ügyek mellett báró Radvánszky Béla elnökünknek a czimermutatókönyv kiadása ügyében a mult évi nagygyülésen tett inditványa foglalkoztatta az igazgató-választmányt. Varjú Elemér tagtársunknak a kérdés állapotát ismertető részletes jelentése alapján az igazgató-választmány bizottságot küldött ki, mely hivatva lesz e mindenesetre szűkséges vállalat szerkesztésének és kiadásának ügyét előkésziteni.
Szeptember 26-iki ülésünkön mutattatott be társaságunk legujabb kiadványa, a «Magyar czimeres emlékek» I. füzete, mely Fejérpataky László másodelnökünk szerkesztésében látott napvilágot, s melyet az igazgató-választmány tagjain kivül 1000 és 400 koronás alapitóink és pártoló tagjaink tagilletményül kaptak meg. Ugyanez ülésen jutott dülőre, hosszas előkészületek után, egy másik vállalatunk, a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv folytatásának ügye. Az Igazgató választmány elhatározta, hogy e vállalatból, melynek első sorozata, a főrangu családokat tartalmazó rész I. kötete 1888-ban jelent meg, a nemesi családokat tartalmazó második sorozatot meginditja, s annak szerkesztésével Illésy János dr. és ifj. Reissig Ede tagtársunkat bizza meg, a kiknek az anyaggyüjtés és a szerkesztés módozataira vonatkozó és a novemberi ülésünkön bemutatott tervezete most várja az igazgató-választmány birálatát és végleges döntését.
A november 28-ikán tartott, ez évi utolsó ig.-választmányi ülésünk főtárgya a Nemzetségi Zsebkönyv folytatása tárgyában benyujtott szerkesztői tervezet előzetes tárgyalásán kivül az igazgató-választmány kiegészitése és a számvizsgáló-bizottság kiküldése volt.
A társaság folyóiratából, a Turulból, a tavalyi nagygyülés után az 1900. évi folyam 4. füzete és a jelen év folyamán a XIX. évfolyam 1., 2. és 3. füzete jelent meg.
És most áttérhetek társaságunk tudományos munkásságának ismertetésére, melynek eredményei az igazgató-választmány ülésein tartott felolvasásokban és a társaság kiadványaiban vannak letéve.
A két tudományág közül, melyek müvelésére a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság hivatva van, a vezérszerepet fennállásunktól kezdve mindig a genealogia követelte magának. Természetes ez ama sokszoros köteléknél fogva, mely a családtörténet problemáit a tulajdonképeni történettudomány feladataihoz füzi. A genealogia a történelem szereplő alakjainak származásával, családi viszonyaival foglalkozva, a legintimebb oldalról igyekszik egyéniségükhöz férni és azt a történetbuvár számára uj életre kelteni. De a czimertan fontosságát sem lehet sem kulturtörténelmi, sem bármi más szempontból kétségbe 202vonni; eltekintve egyéb jelentőségétől, a bonyolult genealogiai kérdések megvilágitásához igen sokszor a czimertani adatok szolgáltatják a döntő bizonyitékot. Nemcsak a szakszerü heraldikusok, de a történetkutatás összes ágainak müvelői is örömmel vehetik tehát tudomásul, hogy a jelen év folyamán társaságunk munkásságának legfontosabb eredményei a heraldikai szak terén nyilatkoznak. És pedig oly módon nyilatkoznak meg, a mely bizonyságot tesz a felől, hogy társaságunk fennállása óta soha sem feledkezett meg azoknak a feladatoknak a fontosságáról, a melyek a heraldika müvelése terén reá várakoznak. Immár tizenkilenczedik éve annak, hogy folyóiratunk, a Turul, szines hasonmásokban közli a középkori hazai armalisok czimerképeit. E közlések gondos és szakavatott fejtegetések kiséretében történtek, s a magyar heraldika müvelői közül alig van valaki, a ki ne járult volna magyarázó czikkeivel a középkori czimertan e páratlan becsü emlékeinek méltatásához. Egy év hiján két évtized szakadatlan czéltudatos munkásságának eredményei most egybefoglalva adatnak át a közönségnek a «Magyar czimeres emlékek» czim alatt meginditott vállalatban, melynek első füzete ez ősz folyamán jelent meg, második füzete valószinüleg még ez év zárta előtt kikerül a sajtó alól. E maga nemében páratlan czimer-album mindenik füzete 25 középkori czimer szines mását tartalmazza; a füzetek szerkesztőjének, Fejérpataky Lászlónak gondja volt reá, hogy uj vállalatunk pontos szövegközlés és szakavatott heraldikai magyarázatok tekintetében is ez bizonyságot tegyen heraldikai szakirodalmunk magas szinvonaláról.
A szerkesztő tollából az első füzet élén terjedelmes tanulmány is jelent meg, mely a czimeradomány eredetét teljesen tisztázva és a czimeres levelekben rejlő tanulságokat egybefoglalva, méltó bevezetésül szolgál a kiadvány anyagának tudományos feldolgozásához.
E bevezető tanulmány egy része az, a mely a XIV. századi czimeradományokkal foglalkozik, a Turulban is megjelent és kétségkivül fokozni fogja az érdeklődést társaságunk tagjai között a kiadvány iránt.
Az a forrás, a melyből e sokszor emlegetett kiadványunk anyagát meritettük, még mindig nem apadt ki és folyóiratunk egyes füzeteznek legfőbb vonzóerejét ma is a középkori armalisainknak a czimerkép szines hasonmásával adott ismertetései képezik. Ki kell itt emelnem, hogy mig korábbi czimerközléseink tulnyomó része Zsigmond korának határai között mozog, addig a lefolyt évben két Zsigmondkori czimeres levél mellett V. László és Mátyás király czimeradományaiból is bemutathattunk egy-egy jellemző példányt.
Zsigmondkori czimeres leveleink közül immár a 46-ikat közöltük Mileki János 1418-iki armalisában, melyhez Varjú Elemér szerkesztő-társam irt terjedelmes heraldikai és családtörténeti ismertetést. A czimer – kádba ültetett örvesnyaku medve – azok közé az e korban gyakoribb czimerek közé tartozik, melyek motivumai a tréfa mezejéről vannak véve. Az armális eredetije a vasvár-szombathelyi káptalan levéltárában őriztetik; Vasvármegyében fekszik az a falu is, Milek, a melyről a czimerszerző nevét vette, úgyszintén Taródfa, melytől a másik czimeradományos, Tarródfalvi Pál neve származik. A két család közül ma már csak az utóbbi, a Tarródiaké virágzik, de más czimert használ.
A városi czimeradományok fölötte ritka sorozatából mutat be egy rendkivül tipikus példányt másik Zsigmondkori armális: Pozsony város 1436-iki czimeres-levelének szintén Varjú Elemér tollából származó ismertetése. Az oklevél szorosabb értelemben nem tekinthető armálisnak, mert nem pajzsba foglalt czimert adományoz, hanem pecsétet «czimer gyanánt» – mint szövege mondja –; ábrája tényleg egy rendes városi pecsétet tüntet fel, a pecsét mezejében a város czimerével, a háromtornyu várral és a pecséteknél szokásos körirattal. Érdekességét neveli az a körülmény, hogy az adományról egy napi különbséggel, 1436 julius 8-ikáról és 9-ikéről két külön oklevél maradt fent, mindkettő a pecsét szines képével, s épen a Turul közlése adott alkalmat annak a rendkivül érdekes, de okaiban ma is megmagyarázatlan ténynek konstatálására, hogy a pozsonyi polgárok egyazon czimeradományról két külön királyi oklevelet kaptak a királyi kanczelláriától.
V. Lászlótól a Pethendi Budai család 1454 szeptember 18-ikán kapott czimerét ismertette, a család birtokában levő eredeti után, ifj. Reissig Ede ig.-vál. tagtársunk, dolgozatában kizárólag a heraldikai magyarázatok határai között maradva és nem terjeszkedve ki a ma is élő család genealogiájának kutatására.
A Bothfalvi Both család 1460 február 28-ikán kapott czimerlevele a 20-ik a Mátyás királytól ismert armálisok sorában és a 11-ik, mely a nagy királyt társulatunk czimerközléseinek sorozatában képviseli. A czimer pánczélos vitézt tüntet fel, talán a feketesereg egyik tagjának képmása maradt benne reánk; az armális eredetije ma is a család birtokában őriztetik. Ismertetése, melyben a család története és leszármazása a XIV. század elejétől egész napjainkig le van vezetve, ez évben elhunyt levelező tagunk, Meliórisz Béla irodalmi munkásságának utolsó terméke.
A régi és ujabbkori heraldika között átmenetet képező korból, János, az utolsó nemzeti király idejéből származó érdekes czimertani adatot közöl Varjú Elemér szerkesztőtársam a Gritti Alajos részére adott czimerbővitéssel foglalkozó czikkében, melynek megirására Gritti pecsétjének közlése adott alkalmat.
A heraldikával rokon szak, a pecséttan Gritti pecsétjének most emlitett ismertetésén kivül Áldásy Antal ig.-vál. tag, társulati jegyző «Pecséttani jegyzetek» czim alatt tartott érdekes felolvasásával volt képviselve. A szerző e dolgozatában a pecséttan rövid foglalatját adta általánosságban, s e mellett főleg a pecsétek, elsősorban a magyar királyi pecsétek művészi fejlődésének vizsgálatával foglalkozott. A czikk az orsz. magyar iparművészeti társaság kiadásában megjelenendő «Iparművészet kézikönyve» czimü vállalat számára iratott s a Turul csak a munka megjelenése után fog ismertetésének helyet adhatni.
Pecséttani kérdéssel van összefüggésben, de inkább a történelem egyik legfontosabb segédtudományának, az oklevéltannak keretébe vág Grünn Albert dr. tagtársunk «I. Lajos király oklevél-megerősitő záradéka» czimü dolgozata. Az a gyakorlat, melylyel I. Lajos király az atyja első és második, továbbá saját maga első pecsétje alatt kiadott kiváltságleveleit ez első pecsét elveszte után, 1364-től kezdve megerősitette, őegyedül álló a magyar királyi kanczelláriában. Rendesen, mint tudjuk, uj oklevéllel történik, a régi szövegének teljes átirása mellett, a megerősités. Nagy-Lajos kanczelláriája a megerősitendő oklevél aljára záradék alakjában irta a megerősitési formulát,
a régi pecsét mellé függesztve az uj királyi pecsétet. Ez az eljárás megkönnyitette a kanczellária munkáját, de nem bizonyult czélszerünek és Zsigmond király analog esetben visszatért a régi kanczelláriai gyakorlathoz.
A genealogia terén ez évben is az ősi nemzetségek kérdésének tisztázása körül mutathatjuk fel a legnagyobb eredményeket; és azt hiszem, a társaságunk kebelében müködő szaktudósok épen akkor mutatták meg, hogy hivatásuk magaslatán állanak, midőn annak a kérdésnek a tanulmányozására forditottak legtöbb gondot, a melynek megoldásától a középkori történelem müvelői a legnagyobb hasznot várhatják.
A nemzetségi kérdés alapmotivumai körül kezdi kutatásait ifj. Kállay Ubul tagtársunk «A székek megtelepedésének kérdéséhez» czimü dolgozatában, annak bizonyitását kisérelve meg, hogy a nemzetségek között kapcsolat létezik, s azok, ha összeköttetéseiket kimutattuk, az ősi székek szerint lesznek csoportosithatók. Ez elmélet kapcsán kimutatja, hogy az Ákos, Balog-Semjén és a Borsa nemzetségek közös tőből erednek. Ha theoriáját el nem fogadjuk is, meg kell becsülnünk dolgozatának genealogiai eredményeit, mint becses adalékokat nemzetségeink régibb történetéhez.
Az egyes nemzetségek történetével foglalkozó dolgozatok sok tekintetben figyelemreméltó adatokkal egésziti ki Karácsonyi János ig.-vál. tagtársunk a magyar nemzetségek történetét tárgyaló nagy munkája eddig megjelent két kötetének anyagát és részben megkönnyitik a még hátralevő harmadik kötethez szükséges kutatásokat.
Igy Wertner Mór ig.-vál. tagtársunk egyik dolgozatában a Csák nemzetség legrégibb tagjaival foglalkozik s egyebek közt arra az eredményre jut, hogy az a II. Géza korabeli Pál, a kit eddig e nemzetség legrégibb ismert tagjának tekintettünk, voltaképen a Száty nemzetséghez tartozik.
Ugyanő nemzetségi kutatások czim alatt megkezdett czikksorozatában a Guthkeled, Hont-Pázmán, Károsz, Kalisz, Korzán nemzetségek egyes ágainak történetéhez közöl uj, eddig még felhasználatlan adatokat.
A Gutkeled nemzetséggel foglalkozik ifj. Kállay Ubul tagtársunk is egy kisebb dolgozatában, kimutatva, hogy az Adonyi, Jankafalvi és Nagyveszelyi családok ebből a nemzetségből veszik eredetüket. Egy másik czikke a Tornaiakról korábban megjelent dolgozatát egészitve ki, e családnak az ősi Szoárd nemzetségből való leszármazását állapitja meg.
Daróczy Zoltán tagtársunk az Ethuruh nemzetség kevéssé tisztázott leszármazásához járul egy bár magában álló, de ép ezért figyelmünkre annál méltóbb adattal.
Pór Antal ig.-vál. tagtársunknak Dénes kalocsai érsek nemzetségéről szóló czikke rövid, de nagy anyagkészlettel megirt dolgozat, mely bebizonyitja, hogy a XIV. századi történetünkben nagy szerepet játszott Dénes kalocsai érsek a Hermán nemzetségből való Laczk székely ispán fia volt.
Ugyancsak Pór Antal egy másik dolgozatában azt az általánosan elterjedt nézetet czáfolja, hogy László veszprémi püspök a Hont-Pázmán nemzetség sarja volt; az ő adataiból kitűnik, hogy az a Hont-Pázmán nemzetségbeli László, a kit a veszprémi püspökkel azonositottak, még egri prépost korában meghalt. Dolgozata egyuttal egész kis életrajz, az összes László püspökre vonatkozó adatokat magában foglalja.
A nemzetségekkel foglalkozó dolgozatokat Varjú Elemér szerkesztő-társamnak a Szalók nemzetségről szóló dolgozata zárja be, mely novemberi ig. választmányi ülésünkön olvastatott fel és a Turul ez évi utolsó füzetében jelenik meg. E dolgozat a Szalóky család 1440-ben I. Ulászlótól nyert czimerének ismertetése kapcsán a nemzetségről eddig ismert összes adatokat csoportositja s kimutatja, hogy a heves vármegyei Szalók nemzetség egy a dunántulival.
A középkori genealogiai kérdések kutatói sok becses adatot fognak találni Wertner Mór ig.-vál. tagtársunknak az Árpádkori ország- és udvarbirák genealogiáját tárgyaló közleményében.
Fáradhatatlan genealogusunk az Árpádházbeli királyok és királynék, ország- és udvarbiráinak névsorának összeállitásával és származásuk kérdésének tisztázásával folytatta azt a munkát, melyet az 1899. év folyamán a nádorokkal megkezdett, s a középkori archontologia ügyét vitte előre egy lépéssel.
XV. századbeli családaink legnevezetesebbjének, a Hunyadiaknak eredetével foglalkozva, Karácsonyi János ig.-vál. tagtársunk érdekes és vonzó előadásban összegezte mindazt, a mit eddig Hunyadi János származásáról irtak. A czikk azon ujabb genealogiai theoria czáfolatául iratott, a melyet Wertner Mór a Hunyadmegyei régészeti és történelmi társulat tavalyi évkönyvében megjelent dolgozatában állitott fel, s mely szerint Hunyadi János nagyatyja, Serbe azonos a Rekettye helység egyik Nagy-Lajos-korabeli telepitőjének, Kosztának Serb nevü unokájával.
Karácsonyi dolgozatára Wertner Mór erősen polemikus hangu czikkben válaszolt, vitatva, hogy szavai félre lesznek magyarázva s uj érveket hozva fel saját, fentebb körvonalozott álláspontjának védelmére, mely, ha helyét megállja, két nemzedékkel viszi feljebb a Hunyadiak genealogiáját.
Egyes régibb s ujabb nemesi családaink közül a Czirákyak Stessel József, a nagyiváni Fekete család Mocsáry István, a Sarmasági család Kis Bálint, a Szaplonczayak Petrovay György tagtársainkban találtak szakavatott ismertetőkre. Kubinyi Miklós tagtársunk pedig «Az árvai várkápolna sirboltjai» czimü dolgozatában a gróf Henckel családnak az árvai vár sirboltjában levő koporsóit ismertetve, a Thurzókkal azon szepességi származásu kihalt Henckel család történetéhez járul adalékokkal.
A szakirodalom rovatában Áldásy Antal, Grünn Albert, Varjú Elemér tagtársaink, továbbá Melich János és Toldy László igyekeztek minden irányban tájékoztatni olvasóközönségünket a heraldikai és genealogiai szakirodalom ujabb termékei felől. Ismertetéseik a hazai szakirodalom határain tul a külföld olyan munkáira is kiterjedtek, melyek általános szempontból vagy közelebbi vonatkozásban érdekkel birtak reánk. Az egyik birálat, Schiller Bódog «Az örökös főrendiség eredete Magyarországon» czimü munkája felett, Grünn Albert tagtársunkról, erős polemiára is adott 204alkalmat a szerző és birálója között, mely ujabb tanuságot tett a mellett, mennyi homályos kérdés vár még szakunk és a velük rokon tudományágak terén tisztázásra.
Végezetül emlékezem meg Fejérpataky László másodelnökünknek néhai Szilágyi Sándor felett tartott emlékbeszédéről, mely a Turul ez évi első füzetében jelent meg, s mely méltókép zárta be elhunyt másodelnökünk iránt táplált kegyeletünknek hivatalos formákhoz kötött megnyilatkozásait.
A kegyelet tartozását róttuk le mai nagygyülésünkön is egy másik, még előbb elhunyt vezérünk, az ujabbkori magyar genealogiai irodalom megalapitója emléke iránt.
Társaságunkat az utolsó évtized alatt sok veszteség érte. Halottaink közé épen azok legjavát kell soroznunk, a kik tudományos munkálkodásuk fő czéljául tüzték ki a heraldikai és genealogiai tudományok művelését. Számban is jelentékenyen megfogyatkoztunk. De a kik ma zászlónk alatt tömörülnek, változatlan buzgalommal és kitartással szolgálják czéljainkat. Ismerve erőnket, ismerve az eszközöket a melyek rendelkezésünkre állanak, tudjuk, mire vállalkozhatunk, s ha feladataink nagyságát összemérjük az általunk elért eredményekkel, nyugodt öntudattal bocsáthatjuk müködésünket a közvélemény itélete alá.
Kérem a tisztelt nagygyülést, hogy titkári jelentésemet tudomásul venni méltóztassék.
Budapesten, 1901 deczember 13-ikán.
Schönherr Gyula, társ. titkár.
