Tinódi Sebestyén armálisa. (Egy szövegrajzzal.)
Tinódi Sebestyén armálisa.
(Egy szövegrajzzal.)
(Egy szövegrajzzal.)
Dr. Szádeczky Lajos a Gálosi Donáth család marosvásárhelyi oklevelei között megtalálta a XVI. század hirneves lantosának, Tinódi Sebestyénnek czimerkérő folyamodványát és czimerlevelét. Felfedezéséről az Erdélyi Múzeum ez évi 7. füzetében számolt be s közölte a két nagyérdekü oklevél szövegét.
Miután a szerkesztőségnek az armális kikölcsönzése czéljából tett lépései nem vezettek eredményre, csak az Erdélyi Múzeum közleménye alapján ismertethetjük meg olvasóinkkal a becses leletet.
A czimerkérő folyamodvány nincs keltezve, de hihetőleg 1552-ben nyujtatott be, miután az armális 1553 augusztus 25-ikén kelt. A szokott rövid fogalmazásban tartalmazza a kérvényező azon esedezését, ajándékozza meg őt Ő felsége nemességgel és czimerrel. Aláirva Sebastianus Litteratus de Thynod. A felfedező szerint az egész kérvény Tinódi irása. Hozzá egy czimerrajz van mellékelve (?), «azonos azzal, a mely a Tinódi Cronicája kolozsvári 1554. kiadványa végén látható».
Tinódi czimere az 1554-ki Cronica utolsó lapján.
A vándor költő kérésének rövidesen eleget tett I. Ferdinánd király. Úgy lehet, befolyásos pártfogói voltak Bécsben, a kik nem resteltek egy-két jó szót szólni érette s ugyan felmagasztalták a lantos diák művészetét az uralkodó előtt. Erre vallanak a czimerlevél szavai, a melyek szerint Sebestyén «arte canendi, historiarumque in lingua Hungarica in rhytmos eleganti compositione» a teremtő Isten kegyelméből korának többi költőit felülmulta, miért is a király őt s általa gyermekeit: Farkast, Sándort, Károlyt, Margitot és Juditot a nemtelen állapotból kiemelvén, Magyarország nemesei sorába igtatja.
A nemességgel Tinódi megkapta az általa kért jelképes czimert is, a melyet az oklevél e szavakkal ir le: «in scuto, dextra parte rubeo sinistra vero ceruleo colorabus distincto, parte rubeo manum ceruleam hominis frameam nudam supra manubrium comprehensam, in cerulea vero parte scuti lutinam sive testudinem crocei coloris; scuto galea militaris diffusis laciniis ac variegatis imposita est, unde manus nudum gladium supra manubrium comprehensam eminet …» A czimer tehát a Cronica 1554-iki kiadásában láthatótól némileg eltér, mivel a Ferdinánd király által adományozott czimer: vörössel és kékkel hasitott pajzson, a jobb osztályban egy szablyát a markolat fölött tartó kéz, a balban sárga (vagy arany) lant, mig a Cronica fametszetén a pajzs osztatlan, s jobb széléből a leirt módon szablyát tartó, a balból lantot fogó kéz nyúlik ki, felül egy, S. T. betükkel megrakott mondatszalag által kisérve. Az oklevélben a czimer nincs lefestve; helye üresen maradt, bizonyosan azért, mert a szegény poétának nem volt rá költsége, hogy megfizesse a kanczellária piktorát.
U. R.
