I. A Kutschersfeld-féle czimergyüjtemény.

Teljes szövegű keresés

I.
A Kutschersfeld-féle czimergyüjtemény.
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 236. Fol. Lat. jelzet alatt egy ivrétü, zöld papirtáblákba kötött kézirat őriztetik, a mely heraldikusaink figyelmét mindeddig elkerülte, bár nem kevesebb mint 53, jórészt kiadatlan családi czimert tartalmaz. Kézzel irott czime első lapján olvasható: ADPARATVS SCVTAVIVS nonnullarum FAMILIARVM HVNGARIAE colorabus effigiatus et ad usum MVSEI NATIONALIS HUNGARICI compilatus a IOAN. KVTSCHERSFELD DE KVTSCHERA NOB. HVNG. N. BANYEN. in Incl. Mus. National. Hung: Biblioth. Széchényiano-Regnicol. Jurato Cancellista. Pestini Anno M.D.CCC.XII.
A kötet mindössze 55 lapból áll, a melyből a 34. és az 55. üres; az elsőt a czim, a többit pedig különböző időkből való czimerek foglalják el. Ezeket Kutschersfeld a Múzeumba került több gyüjteményből, nagyrészben a Széchényi-féle törzskönyvtárból laponként szedte össze. A czimerek minden rend nélkül következnek egymás után; mivel azonban egymással kapcsolatban álló csoportokba sorozhatók, ismertetésükben a jelenlegi sorrendet nem vesszük tekintetbe.
Az első átlapozásnál feltünik, hogy a kötet legtöbb lapja egyházi társulatok albumaiból származik. Figyelmesebb vizsgálat, a lapok nagyságának és korának egybevetése után azt is meg lehet állapitani, hogy ezek a lapok nem kevesebb, mint nyolcz ilyen albumból vannak kivéve.
A legrégibb s legtöbb lapot egy nagyszombati szent egyesület az Ur Szent Teste Congregatió emlékkönyve szolgáltatta. Ezek, számszerint tizenkettő, a következők:
(4.)* Bársony György nagyváradi püspök († 1678. január 18.) czimere. Eltér a Siebmacherben levőtől, a mely, miután a forrás megjelölése nélkül közöltetik, nem vehető hitelesnek. Leirása a következő: Vörösben, zöld talajba tüzött s két oldalt egy-egy fél lábon álló term. szinü daru által tartott nyilvessző, amelyre zöld koszoruval környezett term. szinü kigyó van helyezve. A czimer barok keretbe van foglalva; fölötte infula és pásztorbot jelzi tulajdonosának méltóságát. Alatta festett mondatszalagon a püspök aláirása olvasható: Georgius Barsony Epp9 Varad.
A zárjelbe tett számok a kötet lapszámát jelentik.
Miután Bársony 1663-tól 1675-ig volt váradi püspök, a czimer festése ezen időközre esik. (11.) Eszterházy Miklós Antal gróf, knini püspök, esztergomi prépost († 1695, auguszt. 5.) czimere. Az ismeretes bővitett Eszterházy czimer; fölötte infula és pásztorbot, alatta pedig a tulajdonos sajátkezü aláirása: Nicolaus Eszterhasy mp. Készült 1693–1695 között.
(12.) Eszterházy Pál gróf († 1712.) czimere. Az Eszterházyak bővitetlen czimere, gyarlón festve. Alatta szalagon a gróf aláirása: Comes Paulus Ezterhasy. A czimer és az aláirás 1687 előttről való, mert ez évben Eszterházy Pál birodalmi herczeg lett.
E lap tulsó felén alul még ezek olvashatók
12Arva Esterhas Kata m. p. Anno 1708. 12. februarii: (Sajátkezü.)
Ill(ustris)simus Comes Antonius junior Eszterhasi de Galantha Anno 1716. Die 30 Mai receptus est in Congrega(tione) et in honorem sui Sancti Patroni pro decoranda confraternitate fieri curavit feretrum S. Antonii eodem anno.
(15.) Fekete János czimere. Kék paizsfővel ellátott ezüst mezőben, zöld talajon könyöklő vörösmezü kar a paizsfőbe is benyúló nyilvesszőt tart; a sisakdisz koronából kinövő, jobbjában szablyát, baljában ezüst ökölpajzsot tartó arany leopárd. Takaró kék-arany, vörös-ezüst. A czimer alatt barok táblán: Fekete János az Ur Sz. Test. Congregacionak Rectora. m. pia. A czimer eddig kiadatlan.
(16.) Ficsur Ádám czimere. Ibolyaszin (!) paizson jobbra fordult, pallost tartó arany griff; sisakdisz koronából kinövő pallost tartó szárnyatlan, kettősfarku arany griff. Takaró kék-arany, vörös-ezüst. A czimer alatti szalagon aláirás: Adamus Ficsur Lib(erae) Regiaeque Civit(a)tis Tyrnavien(sis) Iudex.
A czimer kiadatlan, hanem a családról van emlités a Liber Regiusból kiadott jegyzékben, a mely szerint a Ficsur alias Dejthei pozsonymegyei család 1776-ban nemesi igazolványt kapott. A czimer ügyetlen festő kezétől ered, a ki a paizsot hihetőleg azért festette kék helyett ibolyaszinre, hogy a mellette lefolyó takarótól elüssön.
(17.) Forgách Ádám országbiró czimere, ezen aláirással: Comes Adamus Forgach m. p. Tyrnaviae, 9. Januarii, 1672. A czimer az ismert XVII. századi változat: kékben arany koronából kinövő koronás meztelen nő, félhold és csillag által kisérve, sisakdisz a paizsalak, takaró kék-arany és vörös-ezüst.
(21.) A Pongrácz család czimere a Siebmachernél kiadottól elütő ábrázolásban: kékben aranynyal fegyverzett kétfejü sas, a melynek mellére aranynyal keretelt, hegyével fölfelé álló egyenlőszáru háromszög van helyezve s ebben arany koronából kinyuló, arany kürtöt tartó vörösmezü kar, fölötte arany csillaggal látható. A czimert körülfogó kereten infula, mögötte pásztorbot áll. A czimer fölött és alatta üres mondatszalag van. Ez a czimer kétségtelenül Pongrácz György váczi püspöké (1672–1676).
(24.) Ismeretlen főpap infulával födött czimere kékben arany koronán álló jobbjában szablyát, baljában ezüst pajzsot tartó kettős farku arany oroszlán. A czimer alatt üres mondatszalag.
(29.) A Pálfy grófok infulás és pásztorbotos czimere, üres mondatszalaggal. Bizonyosan Pálffy Ferdinánd egri püspök (1678–1680) számára készült.
(32.) Pontel Mihály czimere: kékben zöld talajon jobbra fordult kettős farku arany oroszlán, jobbjában zöld leveles száron ülő gránát-almát tartva; sisakdisze a paizsalak, koronából kinőve, takaró mindkét oldalról arany-ezüst. A czimer alatt mondatszalagon ezen aláirás: Michael Antonius Pontel, fölötte pedig: Laudetur sanctissimum Sacramentum.
Ilyen nevü családot forrásmunkáink nem ismernek. Pontel Mihályról mindössze annyit tudunk, hogy valószinüleg nagyszombati lakos volt, mert neje – kinek czimerét alább közöljük – itt halt meg s itt tett nagyobb hagyományt.
(39.) A Szelepchény czimer; fölötte zöld papi kalap, mögötte keresztbe fektetett kereszt és pásztorbot. A czimer alatt szalagon: Georgius Szelepchén˙ Archiepiscopus Strigoniensis m. Az aláirás kelte 1666–1685 közé esik.
Valamely budai egyházi társulat XVII. századi emlékalbumából való a 14. hártya-lap, a melyen a passio eszközeivel ékitett keretben a következő czimer látható: Osztott paizs felső piros mezején szájában ezüst patkót tartó fehér strucz, alsó kék mezején pedig jobbra futó természetes szinü vaddisznó, sisakdisz koronán álló nyilazó kentaur, a takaró kék-arany, vörös-ezüst. A czimer fölött piros mondatszalagon Christus Crucifixus anchora salutis meae; alatta zöld szalagon ezen aláirás: Petrus Euerling Physicus Budensis. 1691. A lap alján más kézzel irva: Defunctus 1702. Qui hunc librum fieri curavit.
Minden jel arra mutat, hogy Everling Péter budai orvos nem volt nemes ember; érdekes beszélő czimere (Vadkan = Eber, innen Eberling vagy Everling), ha nem önkényüleg felvett polgári jelvény, úgy csak valamely comes-palatinus adománya. Hasonló nevü családról forrásainkban nincs emlités.
Ezzel egykoru, de más albumból származó lap a 28-ik. 13Anyaga vastag hártya, a melyet a festés egészen a széléig borit. Rajta magyar és osztrák czimerekkel diszitett kapuzatra helyezve, zöld leveles szegélyü, kék keretbe foglalva, rózsaszinü damaszkolt lapon a Nozdroviczky család czimere látható. A czimer a Nagy Ivánnál levő s utána a Siebmacherben is kiadott példánytól eltér, miért is itt közöljük: arannyal damaszkolt kék paizson a bal szélből kinyuló szablyát tartó pánczélos kar, a melyet felül jobbról arany csillag, balról ezüst félhold, alul pedig három arany csillag kisér; sisakdisz koronába tüzött fekete szárnypár közt a paizsbeli kar, lebegő csillag és félhold által kisérve; takaró vörös-ezüst, kék-arany. A czimert befogó kék kereten ezen aranybetüs felirás olvasható: Adm(odum) Reverendus D(omi)nus Andreas Nozdroviczky Cathedr(alis) Eccles(iae) Nitriensis Canonicus, Plebanus Dubniczensis. A lap alján pedig barok keretben évrejtő fölirás:
ANNO
qVo eIVs sVMptIbVs aLtare CongrgatIonIs agon IzantIs DeI s VrreXerat,
a melyből kitünik, hogy a festmény 1692-ben készült.
Miután Nagy Iván s a Siebmacher-féle czimerkönyv a Nozdroviczky család czimerét Burgstaller nem mindig megbizható s az itt ismertetett lapnál száz évvel ujabb munkájából vették, példányunk hitelesebb.
A nagyszombati szent keresztről nevezett congregáczió albumából három lapot őrzött meg a Kutschersfeld-gyüjtemény. Ezek a következők:
(18.) Papirlapon két pálmaág közé helyezve a Furár család czimere: kékben zöld talajon arany csillag és félhold által kisért jobbra lépő, vörössel fegyverzett ezüst sas; sisakdisz a paizsbeli sas koronán állva. Takaró nincs; a czimert barok keret foglalja be, a sisakról pedig mindkét oldalon piros és kék strucztollak lógnak. A czimer fölötti mondatszalagon: Tu es qui restituis haereditatem meam mihi: Alatta: Joannes Furár Regiae et Liberae Civitatis Tyrnaviensis civis et emeritus Tribunus Plebis, Congregationis S. Crucis Benefactor. Ao. 1736.
A Furár család ezen czimerét egy 1726-iki pecsét után a Siebmacher (183. 1., 146. t.). is közli, de a szinek megjelölése nélkül. Azonban rnegállapithatjuk, hogy úgy az, mint az általunk bemutatott hibás; az eredeti, I. Lipót által 1676 június 3-ikán Furár Dánielnek adományozott armális a czimerben nem ezüst sast, hanem természetes szinű, nyitott csőrű pelikánt mutat s a takarót kék-arany és ezüst-vörösnek jelzi. Ez a czimeres nemes-levél Szepesmegye levéltárában őriztetik.*
Turul, VII. évfolyam, 1889., 123. 1.
Az album második lapján (37.) a következő czimer látható: négyelt paizs szivpaizszsal, melynek kék mezején az alsó szélből kinövő derékig meztelen, ezüst kötényes, arany koronás, ijját feszitő szerecsen van; az 1. és 4. mezőn vörösben fekete sas, a 2. és 3-ban kékben három arany korona (először ***, másodszor ***) látható. A czimert zöld kalap fedi, az egészre hét águ koronával fedett, infulával és pásztorbottal ékitett hermelin palást borul. A czimer fölötti szalagon: Dilexi decorem domus tuae. Psal. 25. v. 8., alatta: Il(lustrissimus) ac R(everendissi)mus D(ominus) Ioannes Ludovicus L(iber) B(aro) Schwartzer Electus Episcopus Rosoniensis, Abbas de Casar, Cathedralis Eccl(esić) Nitriensis Praepositus Major, Metropolitanae vero Strigoniensis Canonicus, Proto-Notarius Apostolicus.
Schwartzer János Lajos báró, előkelő svéd család sarja* 1778 január 31-én nyerte el a 14magyar indigenátust. (Liber Regius LI. k. 145 l.) Családja ugyan nem vert gyökeret hazánkban, miután azonban ő maga magyar nemes volt, joggal megvárhatnók, hogy családtörténeti munkáink megemlékezzenek róla.
Életrajzi adatait közli Kollányi; Esztergomi kanonokok, (Esztergom, 1900.), 380. 1.
A harmadik lap (40.) szintén egyházi férfiúé, Szent-Ilonay József cz. püspöké. Rajta zöld biretum és püspöksüveg alatt diszes keretbe foglalva ezen czimer látható: kékben zöld hármas hegy középső csúcsára tüzve három természetes piros rózsaszál, jobbról s balról egy-egy hatágú arany csillaggal kisérve; az egész czimeren ezüstpólya van átfektetve. A czimer fölött üres mondatszalag van, alája ugyanazon kéz, a melytől az előbbi két lap feliratai valók, ezeket irta: Il(lustrissimus) ac R(everendissi)mus D(ominus) Josephus Szentilonay El(ectus) Episcop(us) Arbensis, Abbas B(eatae) M(arić) V(irginis) de Pankotta, Praeprositus S. Thomae de Monte Strigoniensi, E(cclesić) M(etropolitanć) Strigon(iensis) Canonicus, acper Archi Dioecesim Strigoniensem an Spiritualibus Vicarius, et Auditor Generalis.
Szentilonay 1769-ben hunyt el. Czimei után itélve, az albumlap élete végén készülhetett. Családjáról mindössze annyit tudunk, hogy Veszprémmegyében székelt. Czimerét sem Nagy Iván, sem a Siebmacher nem közli.*
Életrajzát közli Kollányi, i. m. 353. 1.
A XVIII. század első feléből való volt azon album, melynek egy mindkét oldalon felhasznált hártya lapja czimerkönyvünk 22. levelét képezi. Az album valószinüleg egy szakolczai egyesületé volt.
A hártyalap első oldalán Kárász Zsigmond szakolczai dékán czimere áll: kékben kettős keresztben végződő arany horgony két oldalt egy-egy arany csillag által kisérve; sisakdisz koronán álló, csőrében zöld pálmaágat tartó fehér galamb; takaró kék-arany, vörös-ezüst. A czimer fölött zöld szalagon vörös betükkel: Adm(odum) R(everendus) ac Exim(ius) D(ominus) D(ominus) Sigismundus Karasz. Alatta másik szalagon: Liberae, Regiaeque Civitatis Szakolc(ensis) Decanus, nec non Almae hujus Congregat(ionis) Rector. Más irással: Obiit Mense Martio, die 23. A. 1754.
Nem lehetetlen, hogy ez a Kárász Zsigmond abból a trencsénmegyei Kárász családból származott, a melyikről Nagy Iván munkája VI. kötetében a 90. lapon közöl adatokat. A czimer eddig sehol sem volt közölve.
A lap tulsó felén Marsinai Ferencz nyitrai perczeptor czimere látható. A Marsinaiak czimerét Nagy Iván Kaprinai kéziratai nyomán közölte, a ki másolatai között a család II. Ferdinándtól 1640 január 20-án nyert birodalmi czimerlevelének szövegét is megőrizte; a magyar Siebmacher pedig az itt emlitett Ferencz pecsétje után. Az előttünk fekvő némileg mind a kettőtől eltér, a miért is álljon itt a leirása: Négyelt paizson az első mező jobb haránt vágva, felül aranyban fekete sas, alul fehérben három bal haránt vörös pólya; ugyanezt tartalmazza a negyedik mező forditott sorrendben; a második és harmadik kék mezőben zöld talajon ágaskodó kettős farku, zöld ágat tartó koronás arany oroszlánt mutat. A paizson két sisak van, az elsőnek koronáján fekete sas, a másodikén jobbjában pallost, baljában vállára vetett négy hadi lobogót tartó kettős farku koronás arany oroszlán van. Az első sisak takarója fekete-arany, másodiké vörös-ezüst. A czimert hadi jelvények veszik körül; fölötte s alatta mondatszalagokon ezen 15vörös betüs felirás van: Perill(ustrissimus) ac G(enerosus) D(ominus) D(ominus) Franciscus S(acri) R(omani) I(mperii) Eques de Marsinai Incliti Comitatus Nitriensis Perceptor, Almae Congregationis Vice-Rector.
A Marsinai családról Nagy Iván (Mo. Cs. VII. k. 337–339. l.) ismét Kaprinai kéziratai nyomán emlékezik meg, a ki viszont az itt emlitett Marsinai Ferencz feljegyzéseit másolta le. Ezek szerint a család azon délmagyarországi Marsinaiaktól ered, a kiknek a Hunyadiak származtatásánál juttatott szerepet a magyar családtörténet. Mondanunk sem kell, hogy ez állitás oklevelekkel nincs támogatva s igy fölötte kétséges. Mindössze annyi bizonyos, hogy Marsinai Menyhért II. Ferdinánd király hüséges vitéze és ezredese 1640-ben német birodalmi armálist kapott, a melyben régi czimere megbővittetett. Menyhért a szolgálatot elhagyván, Morvaországon szerzett birtokot. Itt laktak utódai is, a kik közül Marsinay Ferencz 1676 november 18-án cseh lovagi rangot (s nem mint Nagy Iván irja, honosságot) kapott, az itt bemutatott czimerrel.*
Cseh királyi könyvek, XC. kötet; 127/b. lap. Lásd Doerr: Der Adel der böhmischen Kronländer. Prag, 1900., 161. 1.
Valamelyik nagyszombati Szűz-Mária kongregáczió emlékkönyvéből való a gyüjtemény 36. és 41. hártya lapja. Az elsőn a Schmitt család czimere látható zöld apáti kalap és infula alatt. Megegyezik a Siebmacherben (567. 1. és 405. t.) Schmitth alatt közlöttel, mindössze annyi a különbség, hogy mig ott a takaró vörös-ezüst és kék-arany, az albumlapon kék-ezüst és vörös-arany. A czimer fölött Prudenter et constanter jelmondat, alatta pedig szalagon ez áll: Gregorius Schmitt, E(cclesić) Metropolitanć) Strigonien(sis) Canonicus Abbas B(eatć) M(arić) V(irginis) de Pankotta, Archi Diaconus Gömörien(sis) Liberae Regiaeque Civitatis Tyrnaviensis Plebanus m. p. A lap alján idegen kézzel irva: Electus Marianus Rector die 6. Julii, anno 1734.
A Királyi Könyvek (XXXVII. k., 457. l.) szerint Schmitt György, János és Ferencz 1735. szeptember 20-ikán kaptak czimeres nemeslevelet. Hihető, hogy a czimerszerzők elseje nem Georgius, hanem Gregorius s ez esetben azonos az itt emlitett Schmitt Gergelylyel, miután a czimerek megegyeznek.
Az ezzel összetartozó (41.) hártyalapon az Ujvendéghy család czimerét találjuk. Ezt a czimert ugyanezen lap készittetőjének a nagyszombati scapulárés-társulat albumában* levő emlék lapja után a Siebmacher is közölte. Azonban ez utóbbi emlékkönyvben a czimer sisak és takaró nélkül van lefestve, mig az előttünk fekvő teljes. Leirása igy hangzik: kékben, zöld talajon szemben álló arany grif és arany oroszlán, egyik lábukkal koronát, a másikkal egy-egy zöld leveles-szárú sárga tulipánt (a Siebmacherben fehér liliomot) tartanak; sisakdisz koronába tüzött három zöld leveles sárga tulipán-szál, takaró vörös-ezüst, kék-arany. A czimert zöld infula és arany pásztorbot disziti; fölötte Solt Deo laus, honor et gloria jelmondat, alatta pedig ezen aláirás olvasható: Joannes Uyvendéghy E(cclesić) M(etropolitanć) Strigoniensis Canonicus Praepositus B(eatć) M(arić) V(irginis) de Lyptho, nec non Archidiaconus Zoliensis. Aetatis suae 71. Ez alatt más irással: č vivis abiit 26-ta Junii 1760 aetatis suae 85.*
Országos Levéltár.
Kollányi i. m. szerint (335. 1.) január 26-án halt meg.
Ismét más albumból való a 33-adik, a gyüjtemény legdiszesebb lapja. Hártyára van festve s az Udvözitő kinszenvedésének eszközeivel diszitett boltozatot ábrázol, melynek két oldalánál Sz.-József és Sz.-Erzsébet alakja, közepén pedig rózsaszin háttérre helyezve a következő czimer látható: kék pajzsban zöld talajon jobbra vágtató császári dragonyos; a paizs fölött a sisak helyére vörösréz üst van téve, a mely fölött az osztrák kétfejü sas lebeg, gyomrán a magyar czimerrel. A paizs mögül kék-arany és vörös-ezüst takaró tünik elő. A lap alján keretbe foglalva ezen felirás:
IstVD
InsIgne proMerVIt sIbI pIetas IaCobI ReIter
tabVLas LIbrI argento aVgentIs
A nagy betük az 1733-adik évszámot adják. Világos, hogy a czimer csak polgári jelvény; a rajta levő üst hihetőleg a tulajdonos foglalkozására czéloz, úgy, a mint a paizson levő lovas (Reiter) a nevére.
Az albumlapok legutolsó darabja a kötet 30. lapja. Ez valamennyi között a legkisebb 16alakú; rajta a következő czimer szemlélhető kékben, zöld talaj fölött lebegő, lábai között természetes szinü kigyót tartó fehér gólya, feje fölött nyolcz ágú ezüst csillaggal. Sisakdisz koronába tüzött fekete szárnypár között kiemelkedő természetes szinü kigyó. A czimert takaró helyett barok keret veszi körül. Fölötte s alatta bibliai mondások és a czimer tulajdonosára vonatkozó következő jegyzetek olvashatók: Perillustris ac Generosa Domina Julianna Pexa Consors Perillustris Domini Michaelis Pontel. Benefactrix Congregations, monstrantiae, lampadis, candelabrorum argenteorum (igy).
Pexa Julianna, özvegy Pontel Mihályné 1732-ben a nagyszombati Klarissa-apáczákra 1000 forintot hagyományozott.* Családját a rendelkezésünkre álló munkák nem emlitik.
Rupp Jakab. Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870. I. köt. 101. 1.
A Kutschersfeld-féle czimerkönyv második csoportját temetési czimerek teszik. Ezekből két darabot tartalmaz a kötet; mindkettő többszörösen összehajtogatott igen nagy ívrétü papirlapra van festve. Az első (10.) az Edelspacher család czimerét mutatja, a Siebmacherben levő ábrának (Suppl. 131 . 1., 95. t.) megfelelően. Körötte ezen felirás olvasható: Spectabilis ac Per(i)ll(us)tris D(omi)nus Georgius Edelspacher de Gyorok Co(mita)tus Aradiensis et Csanadiensis T(a)b(u)lae Jud(icia)riae Assessor. Obiit Posonii die 28-o April(is) Aetatis vero 72-o A(nn)o D(omi)ni 1812. A második (27.) czimer németalföldi családé, a Minelli grófoké. Két sárga oroszlán által tartott s kilencz ágú koronával födött négyelt pajzs első és negyedik mezején kékben jobbra lépő arany oroszlán, második és harmadik mezején pedig vörösben fél ezüst szárny van; az egészen arany pólya fekszik, a melyen két feltúrt kék ruhás, egymást fogó kéz látható. A czimert felirás környezi: Illust(rissi)mus D(omi)nus Joannes Dominicus Comes ŕ Minelli. Obiit Posonii, secunda Junii, aetatis suae Annorum 95. 1812.
Külön csoportba sorozhatjuk a kötetben levő XVIII–XIX. századi czimermásolatokat is. Számuk tizennyolcz; értékük igen különböző. Nehány eddig kiadatlan czimert találunk közöttük; a nagyobb rész azonban jól ismerteket ábrázol. Betürendbe szedve igy következnek:
Bernátffi (de Olovácz) bárók czimere. Negyedrétü papirlapra van festve s leirása igy hangzik: zöld talajon álló faragott kőoszlophoz támasztott öt gombú koronával födött kerekaljú pajzs vörös mezejében zöld talajon szárnyas fehér egyszarvú ágaskodik; az oszlop tetején rostély-sisak áll, a melynek, koronájából a pajzsalak nől ki. Az oszlop mellett czimertartó gyanánt talpig pánczélba öltözött, kivont pallosú vitéz áll; az oszlop mögül zöld bokrok látszanak. A czimer alatt ezen aláirás olvasható:
FAMILIAE LIB. BARONVM BERNÁTTFFY
DE OLOVÁCZ ANTEA BERNÁKOVICH.
A czimert némi eltéréssel a Siebmacher magyar része is közli.
Talán nem lesz érdektelen, ha ezen nem régen kihalt családról összegezzük a szétszórtan megjelent adatokat, miután sem a Magyarország családai, sem a magyar Siebmacher nem adnak felvilágositást a család eredetéről s rangemelési dátumairól.
A család eredetileg Bergnakovich, másként Grubissich néven szerepelt s a boszniai Olovoról származott. Mint a boszniai nemes családok jó része, a XVI. század folyamán a török elől Dalmácziába s innen egyik ág Horvátországba menekült. A Dalmátországban maradtak megszerezték a velenczei conte czimet; ez az ág Grubissichnak nevezte magát; a horvátországiak Bergnakovich néven magyar nemesekül szerepeltek s állitólag 1661-ben magyar báróságot nyertek.* Tény az, hogy az 1730-ban elhunyt Plumboi Bergnakovich mk. Grubissich János, a sz. Ferencz-rend szindikusa Illokon levő sirkövén bárónak van nevezve.* Azonban ez a báróság alig ha volt magyarországi, hanem valószinüleg német birodalmi, mert különben érthetetlen lenne, miért kapott a család 1790-ben újból magyar báróságot.* 1803. április 29-én kelt legfelsőbb elhatározás szerint Bernyákovics József és Antal bárók Bernátffyra változtatták a nevüket,* ez által is szorosabbra füzve a kapcsot 17családjuk s az új hazájukká lett Magyarország között. A család 1885-ben Bernátffy József báró kanonokkal fiágban s még ugyanezen évben Kissné, született Bernátffy Idával leányágban is kihalt. Dalmátországi ága ma is virágzik, csakhogy grófi czimét az osztrák nemesi hatóságok nem ismerték el.
Siebmacher's Wappenbuch. Der Adel des Königreichs Dalmatien. (1873.) 112. 1.
Siebmacher's Wappenbuch. Der Adel von Kroatien und Slavonien. (1899.) 15. 1.
A főrendiház évkönyve. 1900. 397. 1.
Liber Regius LXI. k. 109. 1.
A család czimere legelőször a XVI. század legvégén készült Korjenich-Neorich-féle délszláv czimerkönyvben fordul elő. A czimer csak szineire nézve tér el a fentebb leirt példánytól: fekete mezőben jobbra ágaskodó szárnyas arany egyszarvú; sisakdisz tekercsből kinövő szárnyas fekete egyszarvú; takaró fekete-arany.* A dalmát Siebmacher szerint a sisakdisz egyszarvujának szine fekete, mig szárnya arany. Az általunk közlött czimer minden bizonynyal az 1790-iki bárói oklevélből van másolva, még pedig 1803 után, a mikor már a család névváltoztatása megtörtént.
Turul, VI. évf. 106. 1.
(8.) A Csintalan család czimere: Fölfelé menő hajlott szélü ékvágással három részre osztott paizs középső kék mezején hármas zöld halom középső ormán álló csőrében olajágat tartó fehér galamb, a jobb oldali piros mezőben befelé fordult, baljában szablyát tartó arany oroszlán; a baloldali ezüst mezőn jobbjában szablyát tartó vörös griff látható; a sisakdisz koronába tüzött fekete szárnypár közt kinövő medvebőr-süveges kék öltözetű magyar, jobbjában piros-fehér-zöld lobogót tart, balját csipőjéhez illeszti; takaró vörös-arany és vörös-ezüst. A szépen festett czimer aláirása: Nobilis Ignatii Csintalan in. I. Comitatu Pestiensi Superioris Comissarii.
Ezt a czimert s vele a nemességet Csintalan Ignácz Ferencz királytól nyerte. Az armális, a melynek hiteles másolatát Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegye levéltára őrzi, 1808-ban szeptember 25-ikén Pozsonban kelt s Pestmegye közgyülésén 1809 márczius 6-ikán hirdettetett ki. Az adományosnak, a ki ekkor kb. 40 éves férfi volt, az oklevél keltekor még nem voltak gyermekei; nem lehetetlen, hogy családja vele halt ki.
Nem föltétlenül megbizható értesülés szerint ezen Csintalan Ignácz a ma is virágzó Kézdi Szentléleki Csintalan családból származott, a mely mint tősgyökeres szabad székely család 1625 július 2-ikán Bethlen Gábortól nyerte el a lófőséget (primipilatust).
(45.) A File és a Végh család czimere. Tollrajz a XIX. sz. elejéről: vörös paizsban zöld talajon álló, kivont szablyát tartó farkas; sisakdisz a paizsalak koronából kinőve; a takaró szine nincs megadva. Aláirása: Insigne Familiae File de Eőr et Familiae Végh de Anno 1628.
A File család czimerét Nagy Iván (Magyarország családai IV. k., 173. 1.), Lehoczky Stemmatographiája (II. k., 129. l.) után egészen igy, de minden szintjelzés nélkül közölte. Sajátságos, hogy a magyar Siebmacher (173. 1. és 138. t.) az Eőri File család czimerét ettől eltérően irja le: kékben hármas halom középsőjén álló koronából kinövő kettős farkú, szablyát tartó oroszlán; sisakdisz a paizsalak koronából kinőve takaró kék-arany, vörös-ezüst. Ugyanitt az armális kelte 1629 márczius 24-re van téve s czimerszerzőkül File György és fivérei, István és Balázs szerepelnek. Az oklevél hiteles másolata, a mint olvassuk, Bihar vármegye levéltárában őriztetik.
Annak daczára, hogy a Siebmacherben részletes dátum és pontos czimerleirás van közölve, 18hajlandók vagyunk inkább Lehoczky és czimerkönyvünk adatát elfogadni, miután ennek hiteles voltát a Végh családról, illetve ennek czimeréről ismert adatok is bizonyitják. Ugyanis Nagy Iván* (s utána a Siebmacher is) a Laki Végh családról, családi közlés után azt mondja, hogy az 1628-ban kapott armálist s czimere kékben, zöld talajon álló kettős farkú oroszlán kivont kardot tartva; sisakdisz a paizsalak koronából kinőve; takaró kék-arany és vörös-ezüst. Lehetetlen arra nem gondolni, hogy az itt leirt czimer a czimerkönyvünkben szereplő File-Végh czimerrel egy s csak hibásan van leirva. A név, az armális kelte s a czimeralakok nagy hasonlósága szembeszökő. Semmi sem könnyebb, mint egy megkopott czimerábra lompos farkú farkasát kettős farkú oroszlánnak nézni; ennyiben tévedhetett Nagy Iván tudósitója is; az előnév külömböző hangzása pedig nem zárja ki, hogy a két Végh család ugyanaz.
Magyarország családai, XII. k. 124. 1.
A Siebmacher adatát ellenőrizni nincs módunkban; a munka megbizhatóságára elég jellemző, hogy bár idézi Nagy Ivánt, az ennél leirt File-czimerről egy szóval sem emlékezik.
(47.) A Fördör család czimere. Papirlapra járatlan kézzel festett czimerábra: szürke (!) paizson jobbra néző, zöld koszoruval diszitett római sisakos, arany ruhás mellkép; a paizson rostélysisak, melynek arany koronáján pallost tartó pánczélos kar van; takaró kék-arany és vörösarany.
Fördör családról a magyar család- és czimertani munkák semmit sem tudnak. Hogy a család nem is volt magyar származású, elmondja a festmény hátán levő jegyzés.* Equitum Imp(erialium) Duc Aura Fördör alias Fördér. Anno 1806 Michael Fördör pro fidelibus Augustae Domus praestitis servitiis ex gratia et clementia regnantis numisma aureum 25 aureos appendens, ligulae rubrae adpensum obtinuit, cujus facies una effigiem cum inscriptione: Imperator Caes. FRANCISCUS II. P. F Aug., altera vero ensem sceptro sub globo terraqueo et desuper eminente corona imperiale per transversum ligamina interplaxum cum inscriptione: Lege Fide exhibent.
Ez a felirás, miután a czimer fel volt ragasztva, nem volt látható; hogy el lehessen olvasni, hátlapjáról le kellett választani a papirost.
Hogyan került e czimer a Magyar Nemzeti Múzeumba, vagy ki volt Fördör Mihály lovag, nem tudjuk megmondani.
(48.) A Hancsovszky család czimere. Hű másolat Hancsovsky Xav. Ferencz és János 1718 augusztus 24-ikén III. Károly királytól nyert czimerleveléről. Miután a Siebmacher (220. 1. és 173. t.) hibátlanul közli, fölöslegesnek tartjuk leirni. E czimer különös szinei miatt nevezetes, miután benne zöld paizsban, vörös talajon álló arany oroszlán látható.
(49.) A Henter bárók czimere. Irónrajz szinjelzéssel. Nagy Iván a család nemesi czimerét közölte s utána kiadta azt úgy a magyar, mint az erdélyi Siebmacher, úgy is, mint a bárói ág czimerét. Ez azonban – a mint rajzunkról látható – igen sokban eltér amattól. Leirása a következő; felfelé menő ékvágással három részre osztott paizs középső kék mezején hármas zöld halomra helyezett arany koronán álló, nyillal átlőtt nyakú daru, felemelt jobb lábában követ tart; a másik két vörös mezőben egy-egy befelé fordult arany oroszlán, a jobboldali szablyát, a baloldali irótollat tartva; sisakdisz koronába tüzött négy (ezüst, kék, arany, vörös) lobogó s fél fekete szárny között a paizsbeli daru; takaró vörös-arany, kék-ezüst.
A családnak két ága kapott báróságot; 1744 november 13-ikán Szepsi-Szentiványi Henter Dávid itélőmester s gyermekei (czimerbővitéssel) 1754 május 20-ikán pedig Szepes-Szentiványi Henter Ádám táblai ülnök, neje Nagy Borbála s fiuk Antal-Boldizsár-József személyében.* Megfoghatatlan, hogy erről az érdemes s Erdélyben előkelő szerepet játszó családról a Nemzetségi Zsebkönyv és a Főrendiház Évkönyve egy szóval sem tesz emlitést.
Erdélyi Liber Regius IX. k., 606. 1. és X. k., 316. lap.
(2.) A Senkviczi Kovachich család bővitett czimere. Régi másolat az Adámi-féle czimer könyvből hártyára festve. Megfelel a Siebmachernél (336. 1. és a53. t.) b. alatt közlött czimernek.
(53.) A Kubinyi család 1578-iki bővitett czimerének szines másolata. Rézmetszetben megjelent a Kubinyi Péter által 1814-ben kiadott Genealogia Familiae de Felső-Kubin cz. munkában.
(23.) A Lenhossék család 1808. szeptember 21-ikén 19nyert czimere. Papirra festve; pinxit Ioannes Bálint 1813. Valószinüleg maga a czimerszerző, Lenhossék Mihály Ignácz orvos küldte a Múzeumnak. Aláirása: I(nclyti) F(amilić) Lenhossék. A Siebmacherben festett czimer után van közölve, hamis keltezéssel és példányunktól eltérően. Ennek leirása igy hangzik: kékben, zöld hármas halmon álló jobbra fordult arany oroszlán, jobbjában arany Merkur-botot, baljában arany kettős keresztet tartva; sisakdisz a pajzsalak koronából kinőve; takaró mindkét oldalról kék-arany.
(20.) A Marczibányi család rendkivül durván s esetlenül festett czimere.
(35.) A Marsovszky családnak a XVIII. század modorában igen szépen s finoman festett czimere, a melyet a rajta levő jegyzet szerint 1807-ben Marsovszky Károly ajándékozott a M. N. Múzeumnak. Érdekes változat, a mely eltér az ismert 1430-iki czimertől; kékben, letépett hosszúnyakú sasfő; sisakdisz a paizsalak koronából kinőve; takaró kék-arany, vörös-ezüst.
(31.) A Mokosiny család czimere: vörösben, zöld hármas halom középső csúcsán álló, szájában zöld pálmaágat tartó, arany félhold és nap által kisért fehér galamb; sisakdisz koronából kinövő, torkán nyillal átlőtt arany oroszlán; takaró vörös-ezüst és arany-ezüst (!) Felirása (Miller Jakab Ferdinánd múzeumi könyvtárőr kezével; Arma Nobilitaria Familae Mokossiny 1694.
A családról Nagy Iván munkája VII. kötet 541–542. lapján emlékezik. Közli leszármazását a XVI. század közepétől a XVIII. század végéig, czimerét azonban nem ismerteti.
Az ábránkon levő 1694-ik évszám arra látszik mutatni, hogy a család armálisát ez évben nyerte. Ez az adat Nagy Iván genealogiája mellett is megállhat, miután az azon szereplő XVI–XVII. századi Mokossinyak, nagyobbára evangelikus lelkészek, nem voltak okvetlenül nemesek.
(38.) A Nedeczky család czimerének egy változata, a melyet, miután a Siebmacherben levőtől eltér, leirunk: kékben, zöld talajon álló, jobbra fordult fekete medve, a melynek torka nyíllal van átlőve. Sisakdisz a pajzsalak koronából kinőve; takaró kék-arany, vörös-ezüst. A XIX. század elejéről való festmény, negyedrétű papirlapon.
(6.) A Perényiek czimere XVII. századi változatban, mint a felirás mutaja, valamely kápolnán levő emlékkőről másolva: két ág között (minden paizs nélkül) koronán álló, kigyófarkban végződő, koronás női fejjel ellátott madár. Alatta ezen felirat:
HONORI
MATRIS DOLOROSAE VIRGINIS DEI
PARAE SACELLVM HOC RESTAU
RARI CURAVIT CATHARINA
NATA BARONISSA DE BERENY.
1693.
Hogy az ötödik sorban a másoló vagy a kőfaragó hibájából áll-e Perény helyett Berény, nem tudhatjuk. A czimer nyolczadrétű lapocskára tussal van rajzolva; kora a XVIII. század vége.
(50.) A Gersei Petheők czimerének a XVII. század modorában készült ábrája. Csak mint kuriozum érdemel figyelmet. A czimert valóságos háromszögletű paizs képezi, az ismert négy osztályos Petheő czimerrel; rajta kilencz gyöngyös korona, ezen pedig rostélysisak van, a melynek arany koronájára piros emelvény van helyezve s ezen II. Ulászlónak trónon ülő, mellette két oldalról pedig fiának s leányának álló alakja látható. Takaró piros-arany, kék-ezüst. Alatta Pethő ab Vladislao II.
(51.) 20A Spécz család czimere: arany csillaggal rakott kék bal haránt pólya által osztott pajzson, felül ezüstben repülő barna madár (harkály? Specht?), alúl aranyban, tövestül kitépett három hármas levéllel ellátott lóhere; sisakdisz koronán álló hatágú arany csillag; takaró kék-arany és kék-ezüst.
E czimert Spécz Antal helytartótanácsi fogalmazó 1814. november 18-án nyerte* s valószinüleg ő küldte be másolatban a M. N. Múzeumnak is, miután a lap alján ott látható aláirása: Antonii Spécz. Családjáról és czimeréről sem Nagy Iván, sem a Siebmacher nem emlékezik.
Lieber Regius, LXIII. k., 671. 1.
(52.) A Szalay család czimere: kékben, zöld hármas hegy középső csúcsára helyezett arany koronán álló, csőrében zöld ágat tartó fehér galamb; sisakdisz koronából kinövő szablyát tartó arany oroszlán; takaró kék-arany, vörös-ezüst. Alatta ezen felirás: Arma seu Nobilitatis Insignia Petri Szalay, atque Filiorum ejus Augustini et Ladislai die 30. Junii Anno 1815 impetrata.
A Szalay család ezen nemeslevele eredetiben a családnál található; hiteles másolata meg van Pestmegye levéltárában a nemesi iratok közt «Sz. 55.» jelzet alatt* és a Liber Regiusban a LXIII. kötet 793. lapján. A család már előbb is nemesi jogokat gyakorolt s minden valószinüség szerint azon Szalay Páltól származik, a ki 1625 október 21-ikén kapott nemességet a következő czimerrel: kékben, zöld hármas halom középsőjén álló, csőrében zöld ágat tartó fehér galamb; sisakdisz a paizsalak; takaró kékarany, vörös-ezüst.* A két czimer alapjában véve ugyanaz; az 1815-iki csak bővitése az 1625-ik évinek. Az utóbbinak hiteles másolata Zemplén vármegye levéltárában őriztetik.
Kőszegi, Nemes családok Pest vármegyében, 361. 1.
Siebmacher, Wappenbuch des Adels von Ungarn, 613. 1. és 433 t.
(26.) A sorozat utolsója egy ismeretlen család czimere: ötágú koronával födött s barok keretbe foglalt négyelt paizsban az első és negyedik mezőn kékben fehér hattyú látható, a második és harmadik mező négyelve van, rajta az első s negyedik osztály vörös, a második és harmadik kékkel és fehérrel van koczkázva. A paizs közepén fehér sziv-paizs van, zöld talajon álló fekete bikával. Bizonyosra vehetjük, hogy e czimer valamely külföldi családé.
Hét czimeres lap képviseli a fa- és rézmetszetek csoportját. Kettő ezek közül Korabinszkynak kevesek által ismert czimerkönyvéből való; egyik a Károlyi, másik a Zichy grófoké. Mindkettő barna papirra van nyomva; hihetőleg próbanyomások. A többi sorrendben igy következik.
(5.) A Batthyány grófok czimere. Egy oldalán üres ívrétű papirlap a Batthyányak rézmetszetű czimerével. A czimer barok keretbe van foglalva, fölötte ötágú korona van, körötte pedig ezen felirás: SIGNA GENTILITA EXCELSAE DOMUS S: R: I: COMITUM DE BATHIAN. A kereten a metsző neve: Hiller Sculp: Pragae. A czimer alatt hatsoros nyomtatott vers:
Qui timet exuvias armati ex ore Leonis
Suspiciat scuti summa, subibit amor.
Haec praecelsa cluit Prosapia amore, timore
Servat amore bonos, prava timore premit.
Servet & hoc igitur sub amore timore Clientem,
Qui timet esse malus, sit sub amore bonus.
Készülhetett a XVIII. század utolsó negyedében.
(9.) Ívrétű papirlap a következő rézmetszettel: fölül szalagcsokorral diszitett tojásdad keretben két egymához támasztott ovális paizs, az elsőn zöld hármas hegy fölött lebegő, szablyát tartó pánczélos kar, a másodikon hármas hegy középső ormán ülő, csőrében ágat tartó galamb. A két paizson strucztollas rostélysisak van, a mely fölött korona s papi kalap lebeg; jobbról a görög katholikusoknál használt pásztorbot, balról főpapi korona látható. A kereten ezen felirat van: BELENYENSER PAPIER FABRIQUE.
Világos, hogy a belényesi papirgyár vignettájával van dolgunk, a melyet hihetőleg a papircsomagok jelzésére használtak. Rá is van irva, minő papiron volt: Concept No. 3. Hogy a rajta levő czimer minő családot illet, arról egy félig elmosódott irón-jegyzet tesz tanuságot Familiae Darabant. Tudva azt, hogy Belényes a nagyváradi gör. kath. püspökség tulajdona, egy névkönyv segitségével biztosan megtudhatjuk, ki volt a czimer tulajdonosa. Ez pedig Darabanth Ignácz, a ki 1789. márczius 30-án lett 21nagyváradi gör. kath. püspökké s 1805 október 31-én halt meg. A jobbról álló czimer tehát az övé, mig a balról levő a püspökségé.
A Darabanth családot kézikönyveinkben hiába keressük; nevét csak a Turul V. évfolyama mellékletéül megjelent Karagyena-féle jegyzékben találjuk meg. Innen kitünik, hogy az armálist Darabanth Ignácz kapta 1797-ben; az oklevél ma is megvan a váradi káptalan hiteles helyi levéltárában, a hová 1807-ben a püspök halála után letétemény gyanánt került. Valószinű, hogy a nemeslevél csupán a püspök személyére szólt, a kinek leszármazói természetesen nem maradtak.
(54.) Szlavniczai Sándor Istvánnak, a hirneves könyvésznek félig eltépett könyvjelzője. Rajta az ismert Sándor czimer szinjelzés nélkül, fölötte ezen felirat: Stephani Sándor de Szlavnita et in Luka.
(41.) Wesselényi Polikszéna bárónő halálára készült sírvers. Ívrétben, egy oldalra nyomtatva. Czime: AZ TEMETŐ SIRBA HELYEZTETETT EMLÉKEZETNEK MÁRVÁNY KÖVE. Ez alatt a Wesselényiek ismeretes szirénás czimere látható, igen durván fába metszve. Alább pedig Méltóságos) L(iber) B(aro) Hadadi Vesselenyi Polyxéna asszonynak, ki született MDCCXLIII eszt. Szent Mihály havának VI. napján, férjhez ment MDCCLX eszt. Szent György havának XXI. napján, é' világból ki-mult Kolos'v(árott) MDCCLXIV eszt. pünköst havának I. napján estvéli VIII órakor.
Következik négy négysoros vers, a melyet közölni fölöslegesnek látszik.
(25.) Ismeretlen kettős czimer valamely durván vésett két tenyérnyi, nagyságú bélyegzőről barna festékkel, kék hátú boriték-papirra nyomva. Egymás mellé állitott ovális paizsok, az első jobb haránt vágással osztva, benne fölül szablyát tartó kar, alúl talajon jobbra menő kecske, előtte fa; a másik paizsban nyílvesszőt tartó emberi kar látható. A paizsokat virágos keret foglalja be, a melyből az első fölött két szárny közt kinövő kecskebak, a második fölött kinövő szarvas emelkedik ki.
Ismertetésünk végére hagytuk a kötet legérdekesebb csoportját. Áll pedig ez négy czimerből, a melyek eredeti armálisokból vannak kivágva. Azt kell hinnünk, hogy a czimerlevelek megcsonkitása a gyüjtemény összeállitásakor történt, mert ha csak a kivágott czimerek jutottak volna a M. N. Múzeum birtokába, úgy a czimerszerzők nevei s az oklevelek kelte nem lenne rávezetve a megfelelő lapokra. A négy czimer korrendben igy következik:
(19.) Szabó de Püspök-Ladány Familiae scutum gentilitium a principe Stephano Bocskay die 12. Decembris anno 1606 concessum. A czimer kék pajzsban, zöld talajon balra lovagló s maga előtt foglyot hajtó vitézt ábrázol; a lovas fején sisak van, testét derékig pánczél födi, a mely alúl kilátszik a vörös kabát, nadrágja barna, csizmája sárga. Kinyujtott jobbjában szablyát tart, karja csuklóban nyíllal át van lőve; az előtte menő fogoly fején piros turbán vagy süveg van, öltözete fehér kabát, vörös nadrág és csizma, fegyvere szablya és puzdra. A paizson levő zárt sisakon diszül koronából kinőve a fogoly nyilazó alakja látható. A takaró kék-arany, vörös-ezüst. A czimer kékkel keretelt diszes táblára van helyezve.
A czimer mint viseletkép is figyelemre méltó, mert Bocskay István fejedelem lovas-hajdúinak öltözetével ismertet meg. Kétséget sem szenved, hogy a czimer a kitüntetett vitéz egyik haditettét 22örökiti meg, talán épen azt, a melylyel a nemességet kiérdemelte. A családról semmiféle adatunk sincs.
(44.) Csak kevéssel újabb s hasonló hadi jelenetes czimer a következő, a melynek aláirása igy hangzik: Familiae Wyth a Mathia II. Rom. Imp. et Rege Hung. 30. Mart. 1618. A magyar, osztrák és cseh czimeres boltozat alá helyezett czimer leirása igy hangzik: kékben, zöld talajon jobbfelé vágtató vitéz lándzsáját egy lova lába előtt heverő törökbe döfi; a fehér paripán lovagló magyar tollas fekete kalpagot s vörös kabátot visel, nadrágja kék, csizmája szürke; a török fején ezüstös turbán van, öltözete kék kabát, vörös nadrág és sárga csizma. A paizson álló rostélysisak koronájából pallost tartó pánczélos kar emelkedik ki; takaró kék-arany, vörös-ezüst.
A családról sem Nagy Iván, sem a Siebmacher nem emlékezik.
(46.) Fene familiae scutum a Ferdinando III 10-a Augusti 1642. elargitum. Kissé megkopott czimer arany keretű kék lapon, a melyet szokás szerint a magyar, az osztrák és a cseh czimer diszit zöld koronába foglalva. Vörössel és kékkel négyelt paizsban az első és negyedik mezőben az osztásvonalból előtörő, szablyát tartó, fekete kétfejű sas, a második és harmadikban zöld talajon álló, befelé fordult fekete hattyú; sisakdisz koronába tüzött fekete szárnypár közt jobbra fordult s szablyát tartó kettős farkú kinövő arany oroszlán; takaró kék-arany és vörös-ezüst.
(43.) Familiae Szeőts alias Hunyadi de Nagy Almás Scutum a principe Georgio Rákóczy 15-a Decembris 1652. elargitum. Igen kicsike czimerkép,* a minőket csak erdélyi czimer-leveleken találunk. (73X73 mm.) Zölddel keretelt rózsaszinű lapon van a czimer; kék paizson födetlen fejű, szakálas és bajuszos, vörös kabátos, lila nadrágos és sárga csizmás férfi, jobbjában pallost tartva, a melyre török fő van szúrva. A paizson zárt sisak van, üres koronával; takaró vörös-ezüst és kék-arany.
Ábránk a czimert eredeti nagyságban ábrázolja.
Ezzel kimeritettük a Kutschersfeld-féle czimerkönyv anyagát, a mely nem nagy terjedelme daczára is, bőséges heraldikai forrásnak bizonyult.
VARJÚ ELEMÉR.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT