II. Podhradczky József városi czimerkönyvei.
II.
Podhradczky József városi czimerkönyvei.
Podhradczky József városi czimerkönyvei.
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára Podhradczky Józsefnek három kiadatlan kéziratát őrzi. A három mű ugyanazon tárgygyal foglalkozik: a szabad királyi városok czimereivel s czimeres és pecsétadományozó leveleivel. Tartalmuk részben kiegésziti egymást; némely oklevél, a mely az egyikből hiányzik, megtalálható a másikban.
Szabad királyi városaink czimerei (egy-kettő kivételével) Tagányi Károly munkájában, a Magyarország Czimertárá-ban láttak napvilágot. Ez a munka azonban befejezetlenül maradt s különben is inkább a városok ujabb, mint régi czimereire van figyelemmel; az armálisokat és a vörös pecsétviasz használatára jogositó kiváltságleveleket pedig teljesen mellőzi. Kimeritő gyüjteményünk e tárgyról még nincs s azért úgy hiszem, nem végeztem haszontalan munkát, ha Podhradczky műveit, a melyek az összes 73idevágó okleveleket magukban foglalják, bővebben megismertetem.
Podhradczky a legjobb forrásokból meritett, magukat az eredetieket használta. Részben saját kezüleg másolta az okleveleket, részben pedig az illető városok hites jegyzői által iratta le. Megbizhatóságához tehát semmi kétség sem fér. Teljesnek is mondható, a mennyiben a maga koráig mindent, a mi csak a levéltárakban fellelhető volt, összegyüjt.
A kéziratok közül egyik (2230. Fol. Lat.) két hatalmas ivrétü kötetből áll. Czime igy hangzik:
Collectio Diplomatum, quibus Privilegia ac jura omnium Liberarum Regiarumque civitatum ac Districtuum Inclyti Regni Hungarae, Partiumque Eidem adnexarum continentur. Ordine alphabetico facta per Josephum Podhraczky, Exc. Camerae Regiae Hungar. Aulic. Officialem ex Rationario. Accessere earundem Liberarum Regiarum Civitatum Sigilla delineata.
Ez a két kötet, a mint czime is elárulja, nem csak czimer- és pecséttani vonatkozásu, hanem más természetü okleveleket is tartalmaz; azonban az utóbbiakat, mint a melyek nem tartoznak tárgyunkra, leirásunknál mellőzni fogjuk. Az oklevelekhez minden városnál egy-két gyarló pecsétábra járul, a melyek a közlést nem érdemlik meg.
A másik kézirat vastag negyedrétü kötet (száma 188. Quart Lat.) s elejétől végig a szerző kézirása. Tulajdonkép kivonata az előbbeninek; az ott egész terjedelmükben adott oklevelek itt kivonatosan vannak közölve; a nem heraldikai érdeküek pedig teljesen mellőzve vannak. Azonban helyenként pótlások is találhatók; Podhradczky az előbbi gyüjtemény elkészülte után szerzett oklevél másolatokat ide igtatta be. Ez a kötet is el van látva tollal rajzolt pecsétábrákkal; az ábrák erősen nagyitva vannak és sokkal jobbak a másik kéziratban levőknél. A munka czime:
Notitia Sigillorum Hungariae Liberarum et Regiarum Urbium Originalibus potissimum Monumentis et Testimoniis, ac Iconibus e Prototypis delineatis illustrata, nec non Earundem Cerae Rubrae Usus Historico Diplomatice demonstratus per Josephum Podhradczky Hungarum Udvardino Comaromiensem, Exc. Camerae R. H. A. Officii Rationarii Ingrossistam.
Megemlitendő, hogy a kéziratot egy rövid és kevés érdekeset tartalmazó bevezetés nyitja meg, de liberarum ac regiarum Hungariae urbium sigillis; a melyben hét fejezeten át jórészt Prayból és a Cerographiából összeszedett adatokat találunk a pecsétek régiségéről; anyagáról, szinéről, a városi pecsétek fajairól, felirásairól, ábrázolásairól, s hasonlókról.
Nem lehetetlen, hogy a kézirat sajtó alá volt szánva; azonban nem sokkal elkészülte után Jankowich Miklós megvásárolta, a ki ezeket irta a tábla belsejére: Originale et autographum Mss. ab ipso Auctore 32 florenis Argenteis redemptum per N. J. 1825.
A harmadik kézirat (189. Quart Lat.) ezen czimet viseli: Sciagraphia Sigillorum Omnium Liberarum et Regiarum Civitatuum ac XVI. Oppidorum Scepusiensium Inclyti Regni Hungariae a Josepho Podhradczky. Vékony negyedrétü kötet; kiszinezett pecsétábrákat és városi czimereket tartalmaz rövid magyarázó szöveg kiséretében.
A három kéziratot egyenként ismertetni fölösleges lenne. A bennük foglalt heraldikai és szfragisztikai anyagot a városok nevei szerint betürendbe szedve közöljük, oly módon, hogy alapul a Collectio Diplomatum szolgál; a másik két kéziratot csak annyiban érintjük, a mennyiben olyat tartalmaznak, a mi ebből hiányzik.
Arad város első czimerét Lipót király adományozta 1702-ben. Podhradczky a czimerlevélnek csupán a czimerleirást tartalmazó részét közli Notitia Sigillorum czimü kéziratában. Hangzik pedig ez a következőképen:
«Scutum .... erectum, coloris coerulei, in quo propugnaculum e solidis lapidibus quadratis stratum, duabus fenestris ad jaculandum et vigilandum aptis provisum, ac tribus turriculis, media inter binas demissiores altiore ornatum esse, per medium vero muri pinnati porta suspensis de mure cataractis in urbem patere cernuntur; scutum contegit corona vulgaris aurea, huic autem insistis uniceps aquilla, alis expansis, armis protensis, rostroque aperto effigiata, ad dextram scuti oram conversa. Lemnisci seu laciniae scuti extremitates hinc rubri et candidi, inde flavi et coerulei ambiunt.»
Podhradczky megjegyzi, hogy véleménye szerint az egyfejü sas talán egy II. Ulászló király által a városnak adott czimerből veszi eredetét.
Arad várost Ferencz király egy 1826 január 2-dikán kelt rendeletével vette fel a sz. kir. városok 74sorába. Újabb czimerlevelét (bővités) 1834 április 12-ikén nyerte.*
Liber Reg. LXVI. k., 126. 1.
Bakabánya czimerlevelét Podhradczky nem ismeri, e helyett két rendbeli pecsétjét mutatja be rajzban. Az első betüinek jellegénél fogva középkorinak látszik; mezején Sz. Miklós balra fordult püspöki öltözetü alakja látható, előtte egy sziklából követ törő bányász, mögötte szőlőtőke (vagy fa?). Körirata:
A második pecsét jóval újabb s hihetőleg ugyanazon oklevélben adományoztatott a városnak, a melylyel Bakabányát I. Lipót király 1686-ban szabad királyi várossá tette. Ezen kihasogatott szélü osztott paizsban, a felső mezőn Sz. Miklósnak az osztás vonalból kinövő alakja, az alsón pedig szikla látható, a melyből két egymással szemben térdelő bányász töri a követ. A pecsét körirata: * SIGILL * LIB. REG. MONT. CIVIT. BAKABANIENSIS * 1686.
A város, mint Podhradczky irja, 1560-ban I. Ferdinánd királytól vörös pecsétviasz használatára nyert engedelmet.
Bártfa város 1453-ból való érdekes czimerlevele régóta ismeretes.* Podhradczky gyüjteményében két másolatát találjuk; az egyikhez, melyet az eredetiről 1829-ben ő maga készitett érdekes heraldikai jegyzetek járulnak.
Turul, X. évf. 125. és köv. lap.
Bazin 1647 június 14-ikén III. Ferdinándtól nyerte azon nagy kiváltságlevelét, a melylyel a szab. királyi városok sorába lépett. Ugyanebben megkapta a vörös pecsétviasz használati jogát s maig használt czimerét, a mely a csecsemőt tartó Szent-Annát, a város patronáját ábrázolja. Az oklevél ide vágó szavai ezek:
«... peculari privilegio dicto oppido nostro Bozin usum cerae rubrae in sigillando et quavis sigilli eorum impressione benigne concedimus et sigillum, effigiem Sanctae Annae in ulnis Infantem gestantis repraesentans in legitimo et continuo usu deinceps quoque sine ulla contradictione relinquimus .....»
Podhradczky az egész oklevél másolatát beigtatta gyüjteményébe.
Bélabánya czimerlevelét Podhradczky nem ismeri;* e helyett bemutatja 1737 évszámmal ellátott pecsétjét. Ennek mezején a következő czimer látható: többszörösen kikanyargatott paizson talajra állitva keresztbe tett s szalaggal összekötött kapa és csákány, fölötte keresztbe tett két kalapácscsal, a melyeknek szárai közt egy-egy (összesen négy) gömböcske van; a paizs fölött takarós rostélysisak áll, koronáján nagy D betüvel. Körirat: SIGILLVM LIB. REG. MONT. CIVITATIS BELABANYENSIS. (a pecsétmezőn): 1737. Kétségtelen, hogy a czimer D betüje a város német nevére «Dilln» mutat.
Tagányi (Magyarország Czimertára 52. 1.) szerint a város Rudolf királytól 1572-ben kapta itt is leirt czimerét.
II. József 1788 január 17-ikén kelt rendeletével Bélabányát Selmeczczel egyesitette. Az egyesülés után czimere is felvétetett Selmeczébe.
Beszterczebánya (Novisolium) czimere már középkori pecsétekről ismeretes: vörösben négy ezüst pólya; a város czimerlevele azonban elveszett. Podhradczky a város által czimertartókul használt sólymokról vagy sasokról azt következteti, hogy a czimer adományozója II. Ulászló király volt. E vélekedésnek alig ha van alapja; sokkal valószinübb, hogy e czimert (valójában az országét) Beszterczebánya más városok példájára jóval korábban vésette pecsétjére, a nélkül, hogy valaha hozzá királyi megerősitést szerzett volna.
1516-ban II. Lajos király a vörös viasz használatát engedélyezte a városnak; az erről szóló oklevél másolata Podhradczky nagyobb gyüjteményében található.
Breznóbánya kétszer részesült czimeradományban. Először 1627 július 11-ikén II. Ferdinánd királytól, a ki a városnak régi czimerét megbőviti és megerősiti. Az oklevél ide vágó szavai igy hangzanak:
«antiqua .... et usitata ... civitatis ... Bresno-Bania insignia, quibus ipsa inde ab antiquo usa est et in praesentiarum quoque utitur, sequenti modo duximus locupletanda et denuo danda et conferenda scutum nimirum militare erectum, linea a summa intermedia superiori scuti parte ad inferiorem perpendiculariter ducta, hinc in coeruleum, illinc vero in rubrum duos aequales campos divisum, in qua quidem dextra coerulea scuti area quatuor fluvii, nimirum principaliora Pannoniae flumina: Danubium utpote, 75Savum, Dravum et Tybiscum desigmantes decurrere et praeterlabi, in rubro autem sinistra scuti parte in terna serie sex alba lilia ordine locata effloruisse et excrevisse visuntur; scuto incumbit galea militaris craticulata, sive aperta, cui regium diadema, est appositum, ex quo vir militaris totus cataphractus, ac nigro mystace et barba conspicuus, capite quoque galea, cristis strutionum rubris ornata tecto, manuum sinistra lumbis injecta, dextra vero nudum gladium vibrare ac pubetenus eminere cernitur; a summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illine autem candidis et rubris in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus .... conspiciuntur.»
Másodszor 1650 február 12-ikén III. Ferdinándtól kapott a város czimert, ki is a régebbit újból a városnak adományozza. A czimerleirás a második oklevélben majdnem szóról-szóra azonos az előzővel.
Úgy ezeket az okleveleket, mint a vörös pecsétviasz használatáról szóló 1568-ban kelt kiváltságot Podhradczky nagyobb gyüjteménye Babits János breznóbányai jegyző 1822-ből való másolatában őrizte meg.
Buda város és részeinek pecséteit tartalmas értekezés keretében mutatja be szerzőnk. Ismerteti a régibb pecséteket a birtokában volt lenyomatok után ábrákban is és közli a város három czimerlevelének szövegét. Budának 1533-adiki, János királytól kapott czimerlevele, úgyszintén az, a melyet a város visszafoglalása és jogainak visszaszerzése után 1703 október 3-ikán I. Lipóttól nyert eléggé ismeretesek. A harmadik czimerlevél csak Budának egyik részét, az egykor külön községet képezett Buda-Felhévizet illeti, a melynek azt II. Ulászló király adta, ismeretlen évben. Az oklevél eredetije elveszett; szövegét Podhradczky Nyirkállai Tamásnak azóta szinte eltünt formuláskönyvéből másolta le.
Miután mindezen oklevelek ki vannak adva, bővebb ismertetésüket elhagyjuk.*
Buda két czimerlevelére s pecsétjeire vonatkozólag lásd Toldy László munkáját: Budapest régibb és ujabb czimerei. Budapest, 1896. Budafelhéviz armálisa megjelent a Turul ez évi első füzetének 38–40. lapján.
Debreczen városnak czimerét már a XVI. század elejéről ismerjük; a czimer igen egyszerü s több hazai városéval közös: a husvéti bárány felemelt első jobb lábával a szokott zászlót tartva. Ennek használata hihetőleg nem alapult királyi adományon. Az egyszerü czimert Rudolf király bővitette meg 1600 márczius 16-ikán kelt nagy privilegialis levelével, a melyben a város régi kiváltságlevelei is meg vannak erősitve. Az oklevél a czimerről igy emlékezik meg:
«... quia ... cives ... oppidi Debreczen ab antiquo hucusque pro ipsius oppidi insigniis, scuto erecto coelestini coloris, in cuius fundo super viridem campum in formam trijugis collis exelevatum agnus paschalis albo incrispato vellere, et radiante sanctorum circulo in capite conspicuus, dispositis pedibus in dextrum scuti latus progredienti similis, tota corporis mole tribus insistens pedibus erectus stare et dextro anteriori pede, elevato et incurvato, tamquam super humeros baculum crucis aurei coloris cum dependente et expanso rubro vexillo, alba cruce insignito tenere et retroverso capite vexillum intueri visus est, usus fuisse benigne intelleximus, nos ex uberriori nostra gratia tali modo illa augere et ornare voluimus, nimirum, ut agnus ipse duobus apertis libris, super collem positis insistere debeat; supra scutum vero galea clatrata sive aperta, regia corona ornata emineat, atque in corona avis phoenix naturalis expansis alis et capite elevato rostroque aperto ac viridi laureo serto in pectore ornata, ex odoriferis lignis ignem sibr alis exitans, se ipsam comburere conspicitur; a summitate vero seu cono galeae laciniis seu lemnis cis, hinc rubri et albi, illine vero aurei et coelestini colorum in scuti oram defluentibus, illudque apprime adornantibus .... dedimus, ....»
Ugyanekkor megengedi az uralkodó, hogy a város vörös pecsétviaszt használjon, Rudolf kiváltságlevelét 1689 október 14-ikén I. Lipót átirta és megerősitette. Az átiró oklevél a czimert még külön is megerősit, újból leirva s lefestve azt úgy, a mint Rudolf király oklevelében volt. Lipót oklevelét 1829 junius 5-ikén maga Podhradczky másolta le a város levéltárában őrzött eredetiről. Lipót király öt évvel első adománylevele kelte után újból megörvendeztette Debreczent egy fényes kiváltsággal: 1693 április 11-ikén kelt levelével szabad királyi várossá tette. Az oklevél újabb czimerbővitést is foglal magában; az eddigi czimerhez zöldelő pálmafa s ragyogó nap járult s lett az új czimer:
scutum .... militare erectum, coelestini coloris, fundum illius trijugi viridi monticulo interoccupante e cuius meditulio procera palmae arbor naturali patularum frondium virore adumbrata, subter quam agnus paschalis albo incrispato vellere, et radiante sanctorum circulo, verticetenus conspicuus, gemenis apertis, ac in plana praetacti monticuli superficie collocatis libris insistere gradientique similis dextro anteriori pede paulisper elevato ac incurvato, baculum crucis aurei coloris cum dependente et expanso rubro vexillo, alba cruce insignito tenere, totaque corporis mole in dextram scuti oram conversa, capite nihilominus retorto, vexillum intueri visitur; scuto 76demum incumbentem galeam militarem clathratam sive apertam, regio diademate alitem phoenicem naturaliter effigiatum, expansis alis et capite elevato, rostroque adaperto, ac viridi laures serto pectoretenus praecinctum, ex lignis odoriferis, ad solis ab alto radiantis aestum, ignem sibi alis excitantem, ac crepitantibus flammis se ipsum exurentem proferente ornatam, a summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis hinc rubri et albi illinc autem aurei et coelestini coloris in scuti extremitates se se placide diffundentibus, scutumque ipsum decenter ac venuste exornantibus.»
Az oklevelet Podhradczky Zaffiry László királyi harminczados által 1751 július 14-ikén Debreczenben kiállitott s megpecsélelt másolatban őrizte meg.*
Ezen oklevél a Királyi Könyvekben is meg van: XXII. köt., 263. lap. Ugyanott a LXVII. kötet 126. lapján található Debreczen 1841-diki czimerlevele.
Eperjes egyike azon csekély számu városainknak, a melyek középkori czimerlevéllel dicsekedhetnek. Az armális, a melyet 1453 január 4-ikén V. László királytól kapott Wagner Károly Diplomatarium Comitatus Sarosiensis cz. 1780-ban megjelent munkájában (243. lap) közöltetett, a honnan szerzőnk is beigtatta gyüjteményébe. Szövegéből kétségtelen, hogy csak egyszerü kiállitásu, festett czimerábra nélkül való patens levél, a milyen volt p. o. Kassa városának legelső, Nagy Lajostól kapott czimerlevele. Ugyancsak Wagnernél jelentek meg a város 1548 május 8. és 1558 augusztus 17-ikén I. Ferdinándtól nyert czimerbővitő levelei, valamint a vörös viaszpecsét használatát engedélyező kiváltságlevél, a melyet 1508-ban II. Ulászló király adott a városnak.
A czimerek kitünően festett ábráit Podhradczkynak az eperjesi tanács küldte meg. Itt közöljük a két Ferdinánd-félét hü hasonmásban, megjegyezvén, hogy az első (1548-diki) leirása az oklevélben igy hangzik:
«scutum cujus area .... a parte dextra in quinque ductus aequales, nimirum tres albos et duos intercedentes rubros divisa est transversum, quorum, qui summus est albus utrumque scuti latus complectens, tres rosas rubras similes nativis continet, alii vero quatuor medium tantum reliquae areae spatium versus dextram implent, quibus in altera alba restantis areac parte incognita est aquila nigra collo et capite leniter inflexo, ore hiante, lingua extra in sinistram prospectans, reliquo corpore a pectore in caudam, seu dimidiato apparente, ala extensa, pedem exerens, cujus ungvibus prehensum tenet herbae fragrantiae colliculum seu ramum distinctum fragis (unde civitati huic ..... Eperies Hungarorum .... lingua nomen est) quinque, maturis quidem et rubentibus tribus et aliis duobus immaturis.»
77A második, megbővitett czimert az adománylevél igy irja le:
«Scutum .... erectum, in quatuor aequales partes divisium, cujus duae obliquae et sibi in contrarium oppositae partes coloris fulvi vetus .... insigne figuram, scilicet aquilae dimidiae, pede ramusculum fragorum .... tenentis; aliae vero duae coloris coerulci, sibi similiter invicem oppositae, quaelibet figuram leonis, anterioribus pedibus columnae regio diademate insignitae innitentis continet. Supra scutum apposita est galea cancellata cum corona regia, ex qua gryphus, qui alis expansis altero pede strictum ensem, cui infixa est corona, altero vero ramum rosarum tenere conspicitur, prominet ..... Ad utrumque suti latus defluunt a galea lemnisci, sive laciniae, hinc nigro et fulvo, illinc fulvo et caeruleo coloribus variegatae.»
Eszék azon oklevéllel nyerte czimerét, a melylyel I. Ferencz király a szabad királyi városok közé emelte, 1809 márczius 24-ikén. Az oklevelet Podhradczky a város levéltárában levő eredetiről vett másolatban közli;* mi belőle a czimer leirását veszszük ki:
Meg van a Liber Regiusban LXII. kötet, 664. lap.
«Scutum sigillare rotundum, sub coeruleum exhibens pontem e candido quadrato lapide ter arcuatum flumini decurrenti superaedificatum, de cuius medio assurgit turris quadrangula, tribus fenestris apertis situ *** instructa, ac totidem pinnis coronata. In apice habet aliud minus scutum aureum, hinc et inde volantibus angelis cyano vestitis, tubasque aversis, a scuto faciebus inflantibus stipatum, corona regni nostri Ungariae tectum, ac brachio humano rubra manica induto, evanginatumque frameam in vola stringente insignitum; latera denique pontis, et quidem partis eius posticae singula utrinque uniceps aquila aurea, obtutu ad centrum fixo, alis et cauda expansis, pedibus vero et armis protensis basi supremo pontis margini superstructae insistens exornare, ac circumferutiam ipsius sigilli sequens epigraphe: SIGILLUM LIBERAE REGIAEQVE CIVITATIS ESSEKIENSIS 1809. aureis litteris scripta circumdare conspicitur.
Esztergom régi, még a XIII századból való kettős pecsétjét olvasóink leirásból és képekből igen jól ismerik. Kevesen tudják azonban, hogy az érdekes kettős pecsétnyomónak, a melyet a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára őriz, minő kalandos története van. Podhradczky eredeti okmányok alapján elbeszéli, hogy a pecsétnyomó még igen régi időkben elveszett s hogy, hogy nem, csak a XVIII. század elején került elő, még pedig Esztergomtól jó messze, Gyöngyös vidékén. A becses leletet az esztergomi tanács szerezte meg s bemutatta III. Károly királynak, a ki is annak tulajdonában a várost megerősitette s használatát megengedte. A tanács még ez évben mielőtt a pecsétnyomót használatba vette volna, a pannonhalmi konvent előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a visszaéléseket elkerülendő, mindazon okleveleket, a melyek ennek előtte ezen pecsét alatt keltek semmiseknek, érvényteleneknek nyilvánitja.
Használta-e ezek után Esztergom városa a szép kettős pecsétet oklevelei megerősitésére, nem ismeretes; hihetőleg azonban nem, mert a pecsétnyomót 1814. január havában mint csupán régészeti értékkel biró darabot oda ajándékozták a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
A város czimerét még az ősi pecsétnyomó megszerzése előtt, 1708-ban megerősitette I. József király. Az oklevél február 18-án kelt s Podhradczkynál egész terjedelmében olvasható. Belőle itt csupán a czimer leirását közöljük, a mely igy hangzik:
«Scutum .... erectum, quatuor praecipuos .... regni .... Hungariae fluvios, vera et genuina eiusdem regni insignia denotantes in se continens, utrumque illius latus singulo propugnaculo e solidis et quadratis lapicibus firmam et constantem, ipsorum civium in regem et patriam fidem innuentibus, extracto, ac utroque sua speciale turri rubris tegulis tecta ambiente. Cuius quidem scuti summa pars alias ternas turres primis duabus nonnihil altiores, ac similiter rubris tegulis tectas, omnes omnino suo debito ordine dispositas, et fenestras patulas repellendo, ab ingresso inimico accomodas habentes sustinere, per medium autem earum porta in ipsam civitatem pendulis de eadem pro more cataractis aperta patere visuntur.»
A mint látható, e czimer a régi kettős pecsét két oldalának összetételéből keletkezett. Könnyebb érthetőség kedvéért közöljük hozzá a Podhradczkynál levő ábrát, a melyet szerzőnk pecsétlenyomatról rajzolt.
József kiváltságlevelét III. Károly 1725 február 20-ikán kelt levelében átirta és megerősitette. 78Ugyanebben foglaltatik az időközben feltalált régi pecsét használatát illető helybenhagyás is, a mely igy hangzik:
«in signum uberioris nostrae .... gratiae etiam reinventi antiqui dupplicis majorisque sigilli sui, ex uno latere in fundo coeruleo, super monte viridi, castrum antiqui operis turritum lapidibus cementicii operis, ductibus interstinctis, fenestris portisque obseratis, ac ad defensionem compositis, tegulisque lateritiis rubeis tectum, hac circumscripta inscriptione: SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS ex altero vero latere infundo pariter caeruleo insigne vetus Hungariae in forma triangulari cum inscriptione: SECRETVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS, quemadmodum in principio presentium literarum nostrarum uberius videri esset, in se continentis usum eisdem benigne concessimus.»*
Mind a két oklevél be van vezetve a Liber Regiusba és pedig az előbbi a XXVII. köt. 379-ik, a második a XXXV. kötet 35-ik lapján.
Felső-Bányának egész sereg kiváltságlevelét közli Podhradczky; czimerlevelet azonban hiába keresünk köztük. E helyett mind a három kéziratban a városnak egy, valószinüleg nem középkori pecsétjét találjuk, a melyet a szerző a városi tanács által neki beküldött pecsétlenyomatról rajzolt le. A pecsétmezőn középen szikla áll, a melyet két oldalról egy-egy bányász csákányokkal kopácsol. A pecsét körirata: SIGIL(lum) LIB(erae) AC REGII OPP(idi) MON(tanae) FELSÖ-BÁNYA 1464.*
Tagányi szerint. (Magyarország czimertára, 56. lap) «a város czimerét Corvin Mátyásnak köszönheti, mint az a pecsétjén előforduló 1464. évszámból következtethető. A város középkori pecsétje ki van adva a Turul VII. folyama 139. lapján.
Győr város legrégibb ismert czimerét Mária Terézia adta azzal az oklevelével, a melylyel Győrt szabad királyi várossá tette. Az adománylevél régibb czimerre hivatkozik; melyik uralkodótól nyerte ezt Győr városa nem ismeretes.
Az 1743 márczius 6-ikán kelt oklevélből* ide igtatjuk a czimerre vonatkozó részt:
Meg van a Liber Regiusban is: XXXIX. kötet, 394 lap.
«.... antiqua etiam, quibus hactenus usi sunt armorum insignia non solum clementer approbavimus et ratificavimus, verum etiam in hunc, qui seguitur modum auctas, imposterum etiam futuris ac perpetuis semper temporibus usuanda, ac usum quoque cerae rubrae in sigillando, et quavis sigilli eorundem impressione benigne concessimus: scutum videlicet militare erectum, palariter seu perpendiculariter bipartitum, ac priore quidem sui parte coerulcum representans sigillum vetus, videlicet fasciolam auream, imposita cruce eiusdem metalli, superinducto urbis patrono Sancto Stephano prothomartyre, more hactenus consveto; posteriore autem parte porro horizontaliter bipartitum, superiori parte coeruleum, exhibens, urbis portam, cui clathra ferrea, muro cuspidatim pinnato et turri pariter sed plane pinnata, utraque argentea; inferiore autem parte rubeum, exhibens tres fluvios, Danubium quippe, Arabonam et Rabczam, ibidem confluentes, suis respective differentibus coloribus variegatos.«*
A város utólsó, 1844. julius 4-ikén kelt czimerlevele a Liber Regiusban található: LXVII. köt., 473. lap.
Kaproncza, bár Lajos király már 1356-ban a szabad királyi városok közé emelte, egyetlen czimeradományozó levelet sem bir felmutatni. Podhradczkyt 1827-ben Rizman Ferencz, a város jegyzője értesitette, miszerint minden e czélra irányzott kutatása hiába való volt, a városnak semmiféle czimerlevelét nem tudta felfedezni. A czimert Podhradczky egy szemmel láthatólag a XVIII. század második felében készült pecsétnyomó lenyomata után közli; e szerint az: körives paizson várfal előtt álló, alúl kiszélesedő oromzatos kaputorony, két oldalán egy-egy liliom által kisérve.
Károlyváros czimerét II. József császár adományozta azon 1781 október 8-ikán kelt oklevelében, a melylyel a kis terjedelmü, de erős várú helységet szabad királyi várossá tette. Az oklevél Podhradczkynál Milchich Márkus károlyvárosi jegyző másolatában van meg; belőle közöljük a czimerleirást:
«Scutum videlicet sigillare (igy) in figura sphaeraica seu rotunda erectum, horisontaliter sectum ac superiore quidem parte planiter bipartitum; pars prima exhibet tesselas .... regni .... Croatiae .... argento et minio stratos; pars secunda refert in area cocco tincta binas ancoras argenteas decussim inscriptas; pars demum scuti inferior cyanea fulgentibus in regione cephalica hinc sole aureo plenam faciem humanam referente, illinc crescente luna argentea designat urbem et propugnaculum Carolostadiense, suis cum munimentis, aedibusque tum sacris, quam profanis alluentibus illud fluviis Collapi et Corana. In centro maioris huius scuti continentur aliud minus pectorale dictum, scutum aureum, de peculiari clementissimo annuto nostro initialibus augusti nominis nostri J. II. atris scriptum litteris Romanis conspicuum; scuto porro maiori incumbit corona vulgaris aurea, tellamonum vices obeuntibus duabus Syrenibus, quae caudis innexis, et hac quidem dextra, illa vero sinistra manuum crines aureos servantibus scutum respiciunt; circumferentia denique ipsius scuti exterior hac epigraphe seu superinscriptione: SIGILL. LIB. ET. REG. CIVITATIS CAROLOSTADIENSIS circumducta conspicitur.»*
Károlyváros kevéssel utóbb, 1799. márczius 1-jén czimerujitó tevelet kapott (Liber Regius LX. k., 64. 1.); errő1 azonban Podhradczky mit sem tud.
Kassa város czimerlevelei régóta ki vannak adva, igy ismertetésüktől eltekinthetünk. Podhradczkynál mind a négy meg van; az 1369-, 1423- és 1453-iki az eredetiekről vett másolatokban, az 1502-ben II. Ulászlótól kapott pedig Schwartner kiadása után. Mind a három kéziratban a czimerek ábrái is mellékelve vannak, legszebben a Sciagraphiában, a hol egy nagy lapon a három utóbbi czimer irónnal müvészien rajzolt képe található. E rajzokat aláirás szerint Bellaagh József tanár és épitész 1826-ban az eredetiekről készitette.
Kézsmárk I. Mátyás királytól 1463 január 17-ikén kapott czimerlevelét már Wagner Károly közölte (Analecta Scepusii, Pars I. 66. 1.). Podhradczky nem az eredetit, hanem ennek 1655 január 31-ikén kelt átiratát használta, a melylyet III. Ferdinánd király a czimert minden kibővités nélkül újból adományozza. Érdekes, hogy a megerősités, a szokástól eltérően, a czimert nem irja le, csak utal a Mátyás által adottra.
Kis-Marton 1648 október 26-ikán III. Ferdinánd királytól nyert szabad királyi városi diplomája czimermegerősitést és bővitést is tartalmaz. Az oklevélnek, a melyet Podhradczky számára Duzár János városi jegyző 1828-ban másolt le, a czimerre vonatkozó szavai a következők:
«..... peculiari privilegio dictae civitati nostrae Kis-Marton usum cerae rubeae in sigillando, et quavis sigilli eorum impressione clementer concedimus, insigniaque eidem antiqua, sub forma sequenti denno danda, confirmanda, et locupletanda duximus: scutum nimirum rubri coloris, in cujus inferiore parte turris, per eamque ampla porta cum craticulata pensili clausura patere, ipsi vero turri nigra aquilla expansis alis, rostroque sive ore patulo et lingua exerta effigiata, utriusque pedibus insistere, atque in pectore initialem litteram nominis nostri F. cum numero ternario III. gestare et ostentare visuntur.»
Kis-Szeben czimerlevele nem ismeretes. Podhradczky tárgyunkat illetőleg egyéb privilegialis levelek mellett csupán Ferdinánd királynak 1533-ban kelt azon kiváltságlevelét közli, a melylyel a város vörös pecsétviasz használatára nyert engedelmet. Legrégibb ismert pecsétje 1602-ből való; ezen – mint Podhradczky irja – angyal által tartott paizson Ker.-Szt.-János levágott s tálra helyezett feje látható. A körirat igy hangzik: SIGILLVM CIVITATIS CIBINIENSIS RENOVATVM A. 1602.
Komárom Mária Teréziától kapott szabad királyi városi jogokat s ezzel együtt czimermegerősitést. Az erről szóló oklevél 1745 márczius 16-án kelt s a czimer leirását a következőkben adja:
«In scuto rubeo, ad formam sigilli redacto extructum graminosae basi viridi castellum seu castrum argenteum, tribus constans turribus eiusdem metalli affabre tectis, pinnatis muris et fenestris apertis, ac porta clausis et pro validiore defensione adiecto crate ferreo spiculato divulsorio ac revulsorio; ad tectum mediae turris, quae maior et eminentior est, inscriptis utrinque duabus stellis aureis sexangulis, ipsam civitatem Comaromiensem intra confluentiam duorum, Danubii scilicet et Vagi fluminum positam repraesentant. Ipsam scuti peripheriam ambit inscriptio: SIGILLVM REGIAE LIBERAEQVE CIVITATIS COMAROMIENSIS.»*
Ezen czimerlevél a Liber Regiusban is feltalálható, XL. kötet, 63. lap; ugyanott a LXVI. kötet 734. lapján van a város 1838-iki czimermegerősitő oklevele.
Korpona város legrégibb ismert czimerleveléül II. Mátyás király 1609 deczember 12-ikén kelt azon nagy szabadságlevelét kell tekintenünk, a melylyel az uralkodó a város összes régi szabadalmait megerősiti. Mátyás ebben nem ad új czimert, csak a régit bőviti meg; a czimer leirása igy hangzik:
«scutum nimirum erectum, linea per medium transversum ducta divisum, in cuius superiori rubra scuti area supra trijugem viridis coloris collem sive monticalum, in medio scuti et iugo eminentiori albus agniculus tribus insistendo pedibus, ac in sinistrum scuti latus conversus erecte stare, dextro vero anteriori pede elevato vexillum album rubea cruce signatum et aurea cruci instar lanceae applicatum, ceu humeris incumbens tenere, subtus vero agnum in colle viridi calix aureus positus esse conspicitur. Haecque vetera existunt dictae civitatis nostrae Corpona insignia. In scuti vero inferiori, coelestini coloris parte, in fundo eius murus albus, ex quadrato lapide constructus esse, in cuius medio miles cataphractus armis indutus et caput galea, rubris et albis cristis ornata tectus, dextra manu elevata protensa frameam nudam vibrare, sinistra vero diadema aureum tenere, pubetenusque prominere cernitur. Scuto incumbit corona regia, quod bini angeli splendidissimi, alis expansis, stolisque bissinis, hiuc nivei, illine aurei colorum 80induti, quilibet una manu scutum ipsum complectere, altera vero irridem palmae ramum tenere conspiciuntur.»
Az oklevél szövegét Podhradczky két másolatban is besorozta gyüjteményébe. Meg van nála a városnak 1510-ben II. Ulászlótól nyert, s a vörös pecsétviasz használatát engedélyező oklevele is.
Körmöczbánya pecséteit egészen a XV. századig visszamenőleg ismerjük; czimerleveleiről azonban nincs tudomásunk. Podhradczkyt a városi előljáróság 1827 április 17-ikén kelt átiratával arról értesitette, hogy az armális az idők mostohasága miatt veszendőbe ment s a város levéltárában fel nem található. Meg van azonban – s a Collectio-ban a város jegyzője által hitelesitett másolatban olvasható – a vörös pecsétviaszt engedélyező okirat, melyet Körmöczbánya 1456-ban V. László királytól nyert.
Körös sz. k. város régi czimerét egy érdekes per révén ismerjük meg, a melynek a lefolyásáról szóló oklevél Lipót király 1660-iki hiteles átiratáról vett másolatban van meg Podhradczky gyüjteményében. A pert Régi- vagy Alsó-Körös városa 1616-ban a tárnoki törvényszék előtt inditotta Uj- vagy Felső-Körös tanács ellen, azzal vádolván a testvérvárost, hogy jog és igazság ellenére éppen olyan pecsétet vésetett Herrard János aranymüves által, a minővel Alsó-Körös szokta a maga okleveleit megpecsételni. Sőt – s ez a része a panasznak elárulja a panasztevők naivságát – még a pecsét zöld szinével s a függő pecsétek zsinórjának fekete voltával is utánozták Alsó-Köröst a szomszédok. Az alperesek a váddal szemben azt vitatták, hogy a két város czimere a régi időktől fogva ugyanaz s ők nemcsak újonnan vésetett, hanem régi pecsétjükön is azt a czimert használták, a melyet ellenfeleik kizárólag maguknak követelnek. Érvelésüket azonban nem tudták kellő bizonyitékokkal támogatni, a miért is Erdődy Tamás tárnokmester 1617 junius 15-ikén kelt itéletlevelével kimondotta, hogy mindkét város tartozik megmaradni régi pecsétjénél, a melynek jelvénye Alsó-Körös részéről két, Felső-Köröséről pedig egy kereszt; a pecsétviasz szine pedig mindkét városnál zöld legyen. Hihetőleg téves az itélet fogalmazása ott, a hol egy és két keresztről szól; e helyett egyes és kettős keresztnek kellene állani, legalább erre mutat a két város későbbi egyesitett czimere, a melynek főalakja egy hármas kereszt.
A két Köröst I. Lipót király 1661-ben egyesitette, Mária Terézia pedig 1752 április 24-ikén kelt okiratával új czimerrel ajándékozta meg, a melynek leirása – Podhradczkynak az eredetiről vett másolata után – igy hangzik:
«Scutum videlicet militare erectum, coelestini coloris, cruce patriarchali argentea triplici trabe, quarum media reliquas longitudine superat, distincta, per dupplex brachium humanum, hoc cataphractum, illud vero flava manica vestitum sustentata decoratum, lucente in regione cephalica hinc et hinc stella sexangula aurea; ipsum autem scutum tegit corona regia gemmis et unionibus pretiosa; circumferentia vero ipsius scuti exterior hac epigraphe seu superius-scriptione: SIGILLUM. LIBERAE. REGIAEQVE. CIVITATIS CRISIENSIS. UNITAE. 1752. circumducta conspicitur.»
Ugyanezen oklevéllel megengedi a királynő a vörös pecsétviasz használatát is.*
Ezen oklevél a Liber Regius XLII. kötete 495. lapján olvasható.
Kőszeg is középkori czimerleveles városaink sorába tartozik, csakhogy a város nem magyar uralkodótól nyerte armálisát, hanem III. Frigyes római királytól. Az armális Bécsben, 1446 január 22-ikén kelt. Kicsinyitett hasonmása megjelent a Magyarország Vármegyéi és Városai czimü vállalatnak Vasmegyével foglalkozó kötetében; szövegét innen a Turul közölte a XVII. folyam 94. lapján.
A III. Frigyestől kapott czimert III. Ferdinánd erősitette meg 1648 november 6-ikán kelt kiváltságlevelében, a mely a kőszegiek jogainak és kiváltságainak általános megerősitését tartalmazza. Ez oklevélben a czimerre vonatkozó rész igy hangzik:
«.... peculiari privilegio dictae civitati nostrae Keőszegh usum cerae rubrae in sigillando et quavis sigilli eorum impressione clementer concedimus, et sigillum, unam turrim, in cuius summitate angelus expansis alis effigiatus slare visitur et utrinque duas portas apertas in earumque lateribus itidem duos utromque angelos superioribus similes representans, in legittimo et continuo usu deinceps quoque sine ulla contradictione relinquimus.»
Az oklevél Podhradczkynál 1752-ben kelt hiteles másolatban van meg.*
Kőszeg 1841. november 25-ikén nyert ujabb bővitett czimerlevelet; ennek szövege a Liber Regiusban található; LXVII. kötet, 278. lap.
81Libetbánya czimerlevele nem ismeretes. A városi tanács 1825 szeptember 1-én kelt átiratával értesitette Podhradczkyt, hogy ilyen tárgyu oklevelet levéltárukban nem találtak. Ellenben megtalálták Rudolfnak 1583 augusztus 9-ikén kelt azon kiváltságlevelét, a melylyel megengedi, hogy a város vörös pecsétviaszt használhasson.
A város czimere a XVI. században vésett pecsétnyomója szerint a következő: A pecsétmezőn Mária-Magdolna térdel, előtte a jó illatu olajjal telt korsó; jobbja felől lebegően csúcsives paizs, két keresztbe tett kalapácscsal, baljánál hasonló, de osztott paizson jobbról az Anjou-liliomok, balról hétszeres piros-fehér vágás.
Podhradczky gyanitása szerint e pecsét valamely Nagy Lajos korabeli czimeradomány emlékét őrzi.
Lőcse város régisége s korábbi tekintélye kezeskedik róla, hogy középkori királyaink számos adománylevéllel, köztük bizonyosan armálissal is megajándékozták. Hogy ma mégis az a legrégibb czimerlevele, a melyet 1550 augusztus 12-ikén I. Ferdinándtól kapott, annak oka abban keresendő, hogy az ezen év tavaszán a várost elpusztitó óriási tűzvész a levéltárat is elhamvasztotta.
I. Ferdinánd sietett a város privilegiumait megerősiteni, helyreállitván a város czimerét is. Oklevele Wagner Analectáinak I. részében a 92. és következő lapokon látott napvilágot; megjegyzendő, hogy ugyanezt Podhradczky az eredetiről vett másolatban, sokkal pontosabban és hibátlanabbul közli.*
A czimert – miután a város pecsétnyomói a tűzvész alkalmával megolvadtak – 1551-ben vésette uj pecsétjére a város: Eodem anno hat Meister Hans Rühe ein Stadt Kind und Goldtschmidt zu Neüsohl zum ewigen Gedächtniss das grosse Pettschaft gemacht und der Stadt verehrt irja a szepesi krónika: (Wagner i. m. II. rész, 17. lap).
A város – olvassuk forrásunkban – a Ferdinánd által adott bővitett czimert nagy pecsétjén használja; középső pecsétjén a czimer sisak és foszladék nélkül, csupán koronával fedve látható, mig a kis pecséten a czimer fölött nincs korona, hanem a pajzsot nyakába vetett szalagon kiterjesztett szárnyu angyal tartja.
Modor város régi czimerét 1607 augusztus 13-ikán Rudolf király a szabad királyi városi privilegiumokat adományozó oklevelében erősitette meg, miután ugyan ő már előbb, 1577 november 20-ikán megengedte a városnak, hogy levelein vörös pecsétet használhasson. A czimer leirása itt következik:
«scutum .... erectum, linea a summo deorsum per medium ducta, hinc quidem in aureum, illinc vero in rubrum campos divisum; in cujus dextra scuti parte ex trijugi viridi monticulo oblique assurgente vitis viridis ad scuti summitatem cum dependibus illa ex illa trbius botris excrevosse; in sinistra vero rubri coloris scuti parte tres albae luminae instar fluviorum transversum ductae conspiciuntur.»*
Ezen oklevél a Liber Regiusba is be van vezetve: V. kötet, 826. lap.
Nagy-Bánya kiváltságleveleiből szerzőnk egész sorozatot gyüjtött egybe, hanem ezek közt tárgyunkra vonatkozó csak egy van, Rudolf királynak 1601 február 24-ikén kelt azon levele, a melylyel a városnak a vörös pecsétviasz használatát engedélyezi.
A hagyomány ugy tartja, hogy a város Mátyás királytól 1483-ban kapott czimert; azonban az erről szóló adománylevélnek semmi nyoma. Ha szabad a czimer alakjából következtetni, ugy hihetőbbnek tartjuk, hogy az önkényesen felvett jelvény, a melyet nem az uralkodó, hanem a szokás szentesitett; a pecsétnyomóra vésett 1483 pedig valamely fontosabb kiváltságlevél évszáma.*
Nagy-Bánya pecsétjeinek leirását a Turul IV. évfolyama 97. lapján találjuk.
Nagy-Becskerek nem tartozik ugyan a szabad királyi városok közé, hanem azért kiváltságlevelét szerzőnk felvette gyüjteményébe, talán különleges volta miatt, miután németül van kiállitva.
Az oklevelet Mária Terézia adta ki 1769 június 6-ikán; benne Nagy-Becskerek faluból várossá tétetik. Magától értetődik, hogy az ujdonsült város czimert és pecsétet is kap, a melyet az oklevél. igy ir le:
«Wird der Markt-Gemeinde die Führung eines eigenen Siegels mit der Bildnisz Mari. Himmel Fahrt und mit der Umschrift: SIGILLUM LIBERI OPPIDI BETSKEREK, um solches Siegels zu ihrer Markts fertigung brauchen zu können, bewilligt.»
Nagyszombat város régi, a XIV. század óta használt czimere szerzőnk szerint Ker. Szent 82Jánosnak tálra tett feje. Podhradczky munkája összeállitásakor ismételten tudakozódott a városi tanácsnál, van e erről vagy más czimerről valami adománylevél a levéltárban: a válasz mindkét esetben tagadó volt: sem czimerlevél, sem a vörös viasz használatát (a melylyel pedig Nagy-Szombat régóta élt) engedélyező diploma nem volt a város levelei között található.
A czimer ábráját illetőleg Podhradczky megtévedt: hihetőleg a rendelkezésére állott rossz pecsétnyomatok vezették félre. Nagyszombat város régi pecsétjén ugyanis nem Ker. Szent-János, hanem az Üdvözitő feje látható, ezen körirattal:
Ábránk az érdekes pecsétet felényire kisebbitve mutatja be.
Pécs régi pecsétjén a hires bazilika képe volt látható. Mostani czimerét a város szabad királyi diplomájával Mária Teréziától nyerte 1780 január 21-ikén. E szerint az a következő:
«Scutum ... sigillare, coelestini coloris ex prasina assurgentes in cacumen tres montes petrosos, ab invicem sejunctos exhibens, medius, qui regiae hujus et liberae civitati ... adjacet, designat montem Metsek dictum, aurea corona vulgari coronatum, ad cuiusradicem per allusionem nominis, exhibetur eadem haec libera et regia civitas, muro circumdata, ad quatuor angulos totidem portis patentibus cuspidatis, turriculis rubeis tectis conspicua, ac quinta turri aurea basilica, cathedrali inter maedia aedificia, fenestris suis justo ordine locatis inducta, ornata; a latere dextro Monstureus appelatus, a sinistro alter mons Tettye cernitur, e cuius radice nominis eiusdem fluviolus per pratum viride profluit; e regione lateralis turriculae cuspidatae sinistrae fasciola aurea pontem indigitante ducta, in regione cephalica hinc stella sexangulata aurea, inde crescente luna argentea rutilantibus; super-imposito capite scutario, nobiliori metallo tincto, quod de peculiari clementia nostra initiales augustissimi imperatoris, filii nostri charissimi, ac nostri nominum litteras I. II. M. T. ostentat; totum scutum tegit corona vulgaris aurea, telamonum vices obeunt hinc quidem Fidelitas, thorace aurei, toga coerulei et sirmate a tergo volitante coccinei coloris induta, prostrato ad pedes cane albo subfuscus punctis variegato, ligamine rubro collum circumducto; inde Industria, veste oblonga candida, alia desuper breviore, minio tincta et sirmate sub viridi ad sinistrum humerum proiecto amicta, sinistra ligonem tenens, locato ad pedes alveari aureo, volutantibus superne quatuor numero apibus, obversa sibi facie scutum utrinque sustentantes.Ipsius sigilli exteriorem peripheriam haec epigraphe seu inscripto: SIGILLUM LIBERAE REGIAEQUE CIVITATIS QUINQUEECCLESIENSIS circumdare conspicitur.»*
Az oklevél a Királyi Könyvek LI. kötetében a 162. lapon van bevezetve.
Pest város 1703-tan kapta legelső czimerlevelét I. Lipóttól. Az október 23-ikán kelt s a város összes szabadalmait felujitó oklevél a város megerősitett czimerét igy irja le:
«Scutum ... erectum coelestini coloris, duabus cornucopiis, ex iisque diversis floribus eminentibus circumcinctum, in cuius meditullio turris rubris tegulis, sive lateribus tecta, ex quadratis lapidibus solido muro et propugnaculis constans, portaque in bifariam aperta et patente, cataractaque de more intra ipsius portae introitum suspensis et pendulis, locata esse cernuntur.»
Pozsega város régi czimerét 1765 szeptember 1-én Mária Terézia királynő szabad királyi városi előjogokat adományozó oklevelében erősitette meg. Az oklevél idevágó pontja itt következik:
«Cum autem ad quarumvis expeditionum facultatem et solennitatem authenticum sigillum praerequiratur, et in eo praefatae civitati caesareo-regium clementiam nostram commonstrare cupientes, sigillum, quo hactenus usa est civitas, scutum videlicet coeruleum, in quo substratis solidioribus coementicii operis ductztus anterstaiactas muras exhatettir castrum argenteum, tribus constans turribus pinnatis eiusdem metalli, fenestris apertis et porta castri acclusa: supra mediam turrim, quae major et eminentior est, volat aquilla nativi coloris, in sinistram scuti partem conversa, supra laterales porro demissiores turres (rutilante in capite scutario sole aureo) locatae visuntur, hinc sex cornuis aurea stella, inde vero crescens luna argentea: scuto incumbit corona vulgaris; ipsam demum scuti peripheriam ambit epigraphe: SIGILLUM · LIBERĆ REGIĆ · QUE · CIVITATIS · POSEGANĆ · ANNO · 1765 · clementer confirmantes, idem quoque in posterum ac perpetius semper temporibus usuandum, cum inscriptione ad modernum liberae regiaeque civitatis statum apte posita, concedimus.»*
Az oklevél másolata a Liber Regius XLI. kötete lapján található.
Podhradczky csupán kora nézeteinek ad kifejezést, midőn e czimer eredetét a rajta levő csillag és félhold miatt IV. László vagy III. András 83idejében keresi, mert e királyaink pecsétjein e két ábra is rajta van.
Pozsony város 1436-ban kapott Zsigmond királytól a régi czimert megerősitő armálist. Csak nem régen derült ki az a különös körülmény, hogy ezt az oklevelet két, egymástól csupán aprólékosságokban eltérő példányban állitották ki, melyek közül az egyik julius 8-ikán, a másik ugyanezen hó 9-ikén kelt.* Szerzőnk csak a korábbi példányt ismerte; ennek az eredetiről vett másolata kétszer is megvan nála. Közli továbbá a vörös pecsétviasz használatát engedélyező 1459 február 2-ikán kelt okiratot.
Turul, XIX. évfolyam, 133. és köv. lap.
Rusztot I. Lipót király 1686 deczember 3-ikán emelte a szabad királyi városok közé s ugyanekkor czimerét ráhelyezett arany koronával bővitette meg. Az uj czimer leirása az oklevél szerint:
«Scutum ... militare erectum, ... regio diademate pretiosissimis lapidibus ornato redimitum, in duas aequales partes oblique distinctum, in cuius infima, seu fundo scuti locus fluctuans Ferteo nuncupatus, spatiose diffundi in ejusque extimo margine seu ripa parectu, naturali suo virore pervenuste adumbratum, in medio viridis itidem coloris ejusdem scuti partibus situari, e meditullioque hujus ternae typhae aquaticae enatae, nutantibusve similes, nodosis suis verticibus supremam coelestini coloris partem occupare visuntur, ab utroque vero praelibati regii diadematis limbo, laciniis aureis, in fundum scuti se-se placide diffundentibus, illudque circumambiendo decenter ac venuste exornantibus.»*
Az oklevél a Liber Regiusba is be van vezetve XVII. kötet, 148. lap.
Selmecz czimere pecséteken és festményeken már a XVI. század elején előfordul: zöld talajon álló ormós várfal, közepén felhuzott rostélyu kerek kapubástyával, a melyet két oldalról fölül egy-egy bányász-csákány, alul egy-egy kalapács kisér; a czimert körben két sárkány övezi. Valószinü, hogy e czimer használata mohácsi vész előtti királyi adományon alapszik; azonban az erről szóló oklevél eddigelé ismeretlen. Ellenben megvan s Podhradczkynál olvasható a vörös viasz használatáról szóló kiváltságlevél, a melyet 1496-ban II. Ulászló adott a városnak.
II. József császár 1788-ban Selmeczet Bélabányával egyesitette, ez alkalommal egybeolvasztván a két város czimerét is. Az uj czimer leirását Podhradczky az oklevélből kivonva közli:
«In fundo scuti coerulei solide stratum murum sex ad vigilandum aptatis fenestris instructum, e cujus medio alta turris rotunda, inscriptis hinc ligone, illinc autem malleo nobiliore metallo tinctis, cum porta patente assurgere, in apice vero eadem turris pinnata nonnihil arctior duas fenestras apertas habere et moenium latera ... lacertae pedibus sustentare; in capite demum scutario Fejér-, seu Béla-Banenysium digmata, scutum nempe erectum militare coelestini coloris, duos malleos aureos decussatim positos respondentibus e quatuor angulis totidem globulis aureis insertos, ad satus demum scuti hinc et inde uncos ejusdem metalli prominente habens, posita esse conspiciuntur; exteriorem denique sigilli circumferentiam haec inscriptio SIGILLVM · L · R · M · CIVITATIS · SCHEMNITZ · ET · BÉLA BÁNYA · UNITAE · 1788 · ambit.»
Sopron város levéltárában máig megvan s Podhradczkynál pontos másolatban olvasható az a nevezetes oklevél, a melylyel Károly Róbert király megengedi a városnak, hogy elveszett pecsétje helyett ujat vésessen. Az 1340 április 21-ikén kelt oklevelet azonban nem számithatjuk czimerleveleink közé, mert benne a pecsét ábrájáról nem történik emlités. Az ezen alkalommal vésett pecsétnyomó a város egyik legérdekesebb ereklyéje. Bronzból van, alakja csucsives pajzsot utánoz, hátlapján fogóval van ellátva, előlapján kettős ponkörbe foglalt feliratot s ezen belül három tornyos, öt ablakkal ellátott várfalat mutat; a pecsétnyomó két felső sarkában egy-egy szent dicskörös feje, az alsóban lombos ág látható; a körirat igy hangzik:
A pecsétnek az eredetinél valamivel nagyobbra rajzolt ábráját a Turul III. évfolyama a 135. lapon 1381-iki lenyomat után közli.
Ezen egyszerü czimerrel a város egész a XVII. század elejéig élt. 1622-ben, a mikor a Bethlen Gábortól visszaszerzett koronával II. Ferdinánd király nejét, Gonzaga Eleonorát Sopronban megkoronáztatta, a város uj, bővitett czimert nyert, a melybe a nagy esemény emlékére sisakdiszül a császári kétfejü sast is felvették. Az uj czimert a fényes czimerlevél igy irja le:
«Scutum nimirum rubri coloris, cuius inferiorem partem murus candidus, ex quadratis lapidibus con structus et tribus turribus (inter media eminentiori) conspicuus occupare, perque murum a scuti fundo ampla porta cum craticulata pendili clausura patere visitur; in utriusque autem superioribus scuti lateribus singulis aureis stellis, supra binas depressiores turres rutilantibus; scuto incumbit galea militaris 84clathrata sive aperta, cui regium diadema est appositum, a cuius fimbriis, seu marginibus integra biceps nigra aquilla expansis, alis, rostris seu oribus patulis et linguis exertis effigiata, utrisqua pedibus linguistere et supra bicipitia diadema imperiale gestare, atque in pectore initiales litteras nostri et praefatae serenissimae augustae nostrae nominum, F. nimirum et E. gestare et ostentare conspicitur. Quod equidem non tantum specialis nostrae gratiae evidens argumentum esse debet, sed et arcana significatione virtus ac fides integra praefatae civitatis nostrae Soproniensis tot modis nobis declarata, ac ad posterorum velut incitamentum derivanda elucescit tanto clarius, quanto imperialis volucris majestas majorem et imperii, et gloriae complectitur amplitudinem, singutaris specialis nostrae gratiae evidens argumentum. A summitate autem sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis seu aureis et nigris, illinc vero argenteis sive candidis et rubris in scuti extremitates se se diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus .... conspiciuntur.»
Sopron város ugyanezen kétfejü sasos czimert 1840 deczember 10-ikén magyar pecsétkörirattal ellátva magyar nyelvü oklevélben kapta.*
A Liber Regiusban az előbbi oklevél a VII. kötet 238., ez pedig a LXVI. kötet 999. lapján található.
Szabadka (Maria-Theresiopolis) még a XVIII. század elején kis határőr-helység volt. Czimere – mint Podhradczky irja – ezidőben: kivont szablyát tartó oroszlán. A folyvást nagyobbodó falut Mária Terézia királynő 1743 május 7-ikén kelt diplomájával kamarai város rangjára emelte és ugyanekkor a régi czimerét is megbővitette. Az uj czimer leirása igy hangzik:
«.... civibus et incolis ... pro insigni et sigillo scutum sphaeraicum sive rotundum, horisontaliter sectum, ac superiore sui parte coeruleum, exhibens Sanctam Theresiam, pro patrona assumptam, quasi a Spiritu Sancto ibidem apparente inspiratam crucifixum in tabula, coccineo strata panno et libro retro apposito alloquentem; inferiore autem parte rubeum, leonem continens nativi coloris, cauda super tergum pojecta et districta minitantem framea, ad dextram scuti partem conversum, cum hac inscriptione circumferenciali: SIGILLVM PRIVILEGIATI OPPI REGIO CAMERALIS SZENT MARIA .... concedimus et annuimus.»*
Az oklevél, valamint az ismertetendő 1779-iki, továbbá a Podhradczkynál hiányzó 1811- és 1845-iki czimerlevelek a Liber Regiusban megvannak.
Kevéssel utóbb, 1779 január 22-ikén a királynő ujabb kiváltságlevelet adott Szabadkának, a melylyel azt a szabad királyi városok közé sorozza, nevét örök emlékezetül Maria Theresiopolisra változtatja, czimerét pedig megbőviti. Az uj czimert az oklevél igy irja le:
«.... Insignia non modo benigne confirmavimus, verum etiam certa in parte adauximus et illustravimus et in hunc, uti sequitur, formam, futuris et perpetuis temporibus usuanda, ac usum quoque cerae rubrae in sigillando benigne concessimus: scutum videlicet in figura sphaerica seu rotunda, horisontaliter sectum, superiore sui parte coeruleum, Beatissimam Virginem Mariam continens, tunica coccinea, velamine aut syrmate ornata amictam, cum JESULO veste carente, qui divam Theresiam, praerepetitate hujus regiae et liberae civitatis nostrae Maria-Theresiopolis patronam electam e sinistra scuti varte dextrorsum respicientem, amictu sanctimonialium instituti religiosorum Carmelitarum indutam, cingulo aureo (sanctitatis tessera) caput redimitam et sinistra pectori admota, dextram versus Deiparam Virginem, huiusque filium divinum extendentem, expansis brachiis quasi amplexurus visitur, e nubibus coelestibus apparentem; inferior scuti pars ostentat leonem aureum, cauda bifurcata super tergum projecta et districta minitantem framea dextrorsum conversum eidem; huic scuto incumbit corona vulgaris; circumferentia vero ipsius scuti exterior hac epigraphe ac superinscriptione: SIGILLUM · LIBERĆ ET REGIĆ CIVITATIS MARIA THERESIOPOLIS circumdata conspicitur.»
Szakolcza város czimere az országéból van véve: vörösben, zöld hármas halomba szurt ezüst kettős kereszt. A város czimerlevelét Podhradczky nem ismeri, miután a legkorábbi csak 1844 október 10-ikén kelt.* E helyett, több más, tárgyunkra nem tartozó kiváltságlevél között bemutatja a vörös pecsétviasz használatát biztositó, 1524-ben II. Lajos király által adott kiváltságlevelet, a mely a város levéltárában ma is megvan.
Liber Regius LXVII. kötet, 482. lap.
Szatmár-Németi egészen a XVIII. századig két külön községet alkotott, a melyek egymástól eltérő czimert viseltek. Németi pecsétjét már az Árpád-korból ismerjük, rajta három tornyu templom látható; Szatmárét 1530-ban János király adta. Az 1530-iki czimerlevél egyszerü patens, hátára nyomott királyi pecséttel, a mely hihetőleg soha sem iratott át privilegiális alakba.* Benne a czimer adományozása a szokott terjengős formulák mellőzésével történik:
Eredetije Szatmár-Németi város gazdag levéltárában van.
«.... accepta supplicationa ... civium et inhabitatorum ... civitatis ... pro utilitate et augmento 85dictae civitatis nostrae Zathmariensis animo deliberato et ex certa nostra scientia praelatorum etiam et baronum ... ad id consilio accedente, sigillum, cum sculptura unius rosae ad id sigillum apta in argento parandum et fabricandum ... duximus annuendum et concedendum.»
E czimerrel, illetve pecséttel Szatmár nem sokáig élt. A midőn I. Lipót 1662 szeptember 6-ikán kelt levelében, a melyben megengedi a vörös viasz használatát, a régi czimert megerősiti, azt merőben eltérően irja le. Az oklevél szavai ezek:
«.... universorum civium, populorumque et inhabitatorum dictae civitatis Szathmariensis ... usum cerae rubrae ..., in sigillando, et quavis sigilli eorum antiqui, nempe murum e quadratis lapidibus structum, ac in medio ejusdem fortissimam turrim erectam, superne regio quasi diademate et ab utroque muri latere, huic quidem novella quercu, illinc autem quaternis rosis purpureis, in summitatem eiusdem turris assurgentibus ornatam repraesentantis impressione clementer concessimus ...»*
Liber Regius X. kötet, 905. lap.
A két szomszéd várost III. Károly egyesitette 1721 január 2-ikán kelt oklevelével. Az oklevél az uj városnak a szabad királyi jelleget megadta s egyuttal a következő czimert adományozta:
«Scutum ... militare rotundum, coelestini coloris, fundum illius viridi monticulo interoccupante, e cuius meditullio fortissima turris ab utrinque muro e quadratis lapidibus extructo circumdata, superne duabus aliis turriculis ornata in altum assurgere et in apice regio quasi diademate insignita esse, ac in porta eiusdem integer fulvus leo naturaliter effigiatus, cauda bifurcata ad tergum elevata, ore hiante, linguaque rubicunda exerta sedere, et ad dextram scuti partem conversus esse, sub utroque autem muri latere ... duae virentis palmae, iuxta praenotatam turrim positae, ad summitatem ejusdem eminere, ac in extremitatibus muri duo viri militares cataphractura induti cashidibusque tecti, mutuo obtutu ad se invicem conversi, manuum, dextris quidem nudas frameas tenere, sinistris vero latera sua prehendere et vigiles stare, tandem vero supratactus fluvius (t. i. a Szamos) murum undiquaque cingere et circumambire cernuntur.»*
Libeg Regius XXXIII. kötet, 111. lap.
Szeged első czimeradományát III. Károlynak 1719 május 21-ikén kelt nagy kiváltságlevelében kapta, a melylyel az uralkodó a városnak már négy évvel előbb elnyert szabad királyi városi kiváltságait véglegesen megerősitette. Ismeretes, hogy a város ugy a kiváltságokhoz, mint ezen czimeréhez nem igaz uton jutott. Egy állitólag a Tiszában, halászok által talált töredezett pecsétnyomó, a melyen a város maig használt czimere és a következő felirás: SIGILLUM · REGIĆ · CIVITATIS · SZEGEDIENSIS · A· 1200 · volt kivésve, szolgált a város kérésének alapul, a mikor 1704-ben az uralkodótól a szabad királyi városi jogokat s az uj czimert kérte. Az 1200-as évszámmal ellátott pecsétnyomó a legügyetlenebb hamisitvány, hanem azért a kir. kanczellária elfogadta s alapján a kérelem teljesitését javasolta. A szegediek elérték czéljukat, városuk a kiváltságosak közé jutott, az uj czimer pedig a régi középkori sasos czimer helyére lépett.
A pecsétnyomó meséjét szerzőnk is elhitte, azonban benne a czimer szokatlan formája gyanut keltett. A czimer – szerinte – árpádházi királyainktól nem származhatik, mert azoknak czimereiben a szegedi czimer sasát és bárányát hiába keressük. Ellenben valószinü, hogy a fél sast – ugy, mint Kassának – Szegednek is II. Ulászló ajándékozta, saját királyi czimeréből. Ennek megfelelően az évszám nem 1200, hanem 1500, a melyben csak a középkori vésnök ügyetlensége folytán hibásan alakitott ötös vezette félre az utódokat.
A Károly király által 1704-ben adományozott armális bővebb ismertetését, bár azt a Podhradczky-gyűjtemény közel egykoru másolatban őrzi, fölöslegesnek véljük, miután az, Szeged összes régibb pecsétjeivel együtt már a Turul II. évf. 172. és VII. évf. 186-ik lapján be volt mutatva.
Székesfehérvár. A város a legkorábbi czimeradományt I. Lipóttól nyerte. Ez Lipótnak 1703 október a 3-ikán kelt, a város régi kiváltságait megujitó s a város régi czimerét is megerősitő szabadalomlevelében van. A czimer leirása igy hangzik:
«Scutum ... militare erectum coelestini coloris, aurea corona in signum multorum in eadem civitate Alba-Regalensi coronatorum divorum Hungariae Regum redimitum, fundum illius viridi campo interoccupante, super quo porta ex quadrato lapide aedificata pendulis de eadem ferreis cataractis et una altiore turri inter binas demissiores eminente adumbrata patulaque sui aperta esse conspicitur; laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc vero candidis et rubris in eiusdem scuti extremitates se se placide diffundentibus, seu utrumque latus ambientibus, illudque ipsum, decenter ac venuste exornantibus.»
Podhradczky az egész oklevél szövegét adja, 86a város levéltárában levő eredetiről másolva. Megvan a hiteles másolat a Liber Regiusban is, XXVII. köt. 7. lap.*
1845 márczius 6-ikán Székesfejérvár új czimermegerősítő oklevelet nyert, a melynek szövege szintén megvan a Liber Regiusban LXVII. kötet, 545. lap.
Szent-Györgynek Podhradczkynál található egészen 1209-ig visszamenő kiváltságlevelei közül csupán a szabad királyi városi diploma érdekel bennünket, miután ebben III. Ferdinánd király a város régi czimerét is megerősiti. Az 1647 június 14-ikén kelt oklevél a czimerről igy emlékezik meg:
«Peculari privilegio dicto oppido nostro Sancti Georgii usum cerae rubrae in sigillando et quavis sigilli eorum impressione benigne concedimus; et sigillum effigiem Sancti Georgii militis et martyris, equo insidentis et obvium sibi draconem hasta transfigentis repraesentans, in legitimo et continuo usu deinceps quoque sine ulla contradictione relinquimus; quo imposterum futuris ac perpetuis semper temporibus ipsi cives ac eorum posteri universi nomine dicti oppidi Sancti Georgii uti valeant.»*
Az oklevél a Liber Regius X. kötete 54. lapján található; ugyanott a LXVII. kötet 561. lapján van a város 1845 márczius 27-ikén kelt magyar armálisa.
Temesvárnak csak azon bővitett czimerét ismeri Podhradczky, a melyet annak 1781 deczember 21-ikén József császár adományozott a szabad királyi városi kiváltságokról szóló oklevelében. E czimer egyike a legtarkábbaknak hazánkban; leirása igy hangzik:
«Scutum sigillare figurae sphericae erectum, horisontaliter sectum et superiore sui parte palariter bipartitum; pars prima exhibet in campo superioribus saeculis sanguine innumerorum heroum inundato, quatuor sinosas fascias argenteas, horisontaliter aequali ab se intervallo distantes et praecipuos quatuor memorati regni nostri Hungariae, cui insigni pientissimae memoriae matris nostrae augustae Maria Theresiae gratia regio Temesiensis cum hac civitate reincorporata est, fluvios designantes; pars altera in scuto aureo ostentat turrim coementicii operis solo viridi insistentem, ductibus interstinctis ac dupplici pinnarum serie conspicuam, porta patula, intra quum nigra rota media sui pate videtur, rotundis duabus fenestris et cuspidato tecto rubeo, pone quod hinc et inde vexillum coccinneum, superinducta cruce argentea ornatum, pendulumque et expansum visitur, instructam, alluense ipsam canali Bega dicto, ex quo di singulari ac prorsus materna providentia immortalis memoriae genitricis nostrae, aqua in turris hujus summitatem peculiari artificio propellitur, ac inde per siphones defluens, subter terram in interiorem urbem perenni cursu fertur ac fontibus recepta, incolis aquae potabilis beneficium abunde subministrat; pars demum scuti inferior cyanea, fulgentibus in regione cephalica hinc sole aureo, plenam humanam faciem referente et urbi imminente, illinc luna decrescente argentea, admodum obnubilata (symbolum videlicet depulsae armis Christianis lunae Ottomanicae) refert urbem et propugnaculum ad omnem defensionem compositum, suis cum munimentis, aedibusque tum sacris, tum profanis, praeterfluente a dextro latere canali Bega, e fluvio Temessio derivato. Centro scuti huius insitum est aliud minus, pectorale dictum scutum aureum, continens de peculiari clementia nostra caesareo regia bicipitem aquillam nigram imperialem coronatam, falculis pedum hinc sceptrum aureum cum ense argenteo, illinc pomum aureum cum cruce fastigiatum tenentem, inscriptis pectori initialibus augusti mominis nostri J. II. litteris Romanis, metallo nobiliore tinctis, ad allusionem nempe ter felicis illius temporis momenti, quo regio haec Temessiensis cum urbe et arce Temes-Variensi, depulso summa vi Christiani nominis hoste, armis caesareo-regiis singulari divini numinis benignitate prosperrimo cum successu revindicari potuit. Scuto toti incumbit corona vulgaris aurea; telamonum vices obeuntibus binis equis albis, linguis exertis, arrectis auribus, volantibus jubis et erectis caudis anterioribus pedibus et capitibus a scuto aversis, scutum illud sustentantibus, posteriorum vero pedum ultro eidem insistentibus. Circumferentia denique ipsius scuti exterior hac epigraphe seu superinscriptione SIGILL · LIBERAE · ET · REGIAE · CIVITATIS · TEMESVARIEN: litteris majusculis furvis circumdata conspicitur.»*
Liber Regius, LII. kötet, 111. lap
Az itt leirt czimereken kivül a Sciagraphiában még két régibb temesvári pecsét képét találjuk. Az elsőn kéttornyu kapubástya, előtte folyó vizzel és ez előtt föld mezővel látható; a vizen át a kapuhoz hid vezet. Körirata SIGILLVM · REGIAE · CIVITA · TEMESVARIENSIS · Ez tehát Temesvár czimere a József-féle oklevelet megelőzött időből. A másik pecséten sárkányt ölő Szent-György alakja van, ezen körirattal: SIGILLUM · MAGISTRATUS · RASCIANICI · TEMESVARIEN A pecsétmezőn alul az évszám: * 1719 *
Trencsén czimerlevele nem, ellenben czimere 87ősi idők óta ismeretes: kékben hátra tekintő s fehér keresztes piros zászlót tartó fehér husvéti bárány, a melynek feje fölött a szájából kikanyarodó szalagra erösitett arany csillag látható.
Podhradczky a czimert négy képen mutatja be, a melyek a város birtokában levő pecsétnyomók lenyomatait ábrázolják. A pecsétnyomók közül a két régebbi gót felirásu ezüstből, a két ujabb érczből való. E rossz ábrák helyett itt a legrégibb trencséni pecsétnek eredeti lenyomatról vett képét közöljük.
Uj-Bánya (Regiomontum, Königsberg) czimerlevelét nem ismerjük. Okiratai közt tárgyunkra vonatkozó csak egy van, a vörös pecsétviaszt engedélyező kiváltságlevél, Rudolf király 1582 márczius 21-iki adománya. Van azonban a városnak rendkivül érdekes régi pecsétje, a melyet Podhradczky rajzban közöl. A pecsét alakjára nézve hazánkban egyetlen és pedig hatszögletü, mezején a Szent-Szüz trónon ülő s a kisded Jézust tartó alakja előtt Nagy Lajos király látható, a mint térden állva koronáját Máriának felajánlja. A király alakja mellett szalagon LVDOWIC, a pecsét körül pedig ezen felirás olvasható:
A pecsét korát az ábrázolás is meghatározza.
Az érdekes czimer (ha ugyan szabad ezt a képet czimernek neveznünk) idő folytán némi változást szenvedett. – A város XVII. vagy XVIII. századi pecsétjén Mária felhőkön ül, előtte koronás király térdel, a ki a kezében tartott ládácskát nyujtja Jézus felé. Az alakok feje fölött madár lebeg, a mely egyik leirás szerint a Szentlélek szimbolumát, a galambot, mások szerint pedig a csőrében gyürüt tartó hollót, a Hunyadiak czimerképét ábrázolja. Az ujabb pecsét körirata már német nyelvü: * SIGILL DER KÖNIGLICHEN FREYEN BERGSTADT KÖNIGSBERG.
Uj-Vidék (Neo-Planta) egyike legfiatalabb városainknak. Eredetileg Pétervárad alvárosa volt, a melybe a XVIII. század elején határőröket telepitettek le. A kis helység gyorsan fejlődött; a bőven osztogatott kiváltságok folyvást szaporitották a lakosságot, ugy, hogy 1748-ban Mária Terézia szükségesnek látta teljesen függetleniteni s a szabad királyi városok közé felvenni. Ez évi február 1-én kelt kiváltságlevele czimeradományt is tartalmaz; a benne foglalt czimerleirás igy hangzik:
«In scuto coeruleo tres turres argenteas rotundas, ad medium et apicem pinnatas, ex fundamentis divaricatas et lapidibus coementicii operis, dentibus intra distinctis, portis clausis, fenestrisque ad jaculandum aptatis et apertis, juxta ripam Danubii per pratum viride fluentis et fluctuantis in ordine serviatim positas, quarum medior modice est amplior et altior, supra quam volutat coluam volitat dicta. Ipsum scuti peripheria, ambit inscriptio: SIGILLUM · LIBERAE · REGIAEQUE · CIVITATIS · NEO–PLANTENSIS.»*
Az armális a Liber Regius XL. kötete 48. lapján található.
Varasd város régi czimerét Mátyás király 1464 julius 12-ikén erősitette meg diszesen kiállitott oklevéllel, melynek élén a czimerkép lefestve látható. Az oklevélben a czimer nincs leirva; a szöveg a képre hivatkozik. Az oklevelet Podhradczky Ébner László varasdi főjegyző másolata után közli.*
Az eredetiből Bojnichich Iván adta ki, Vjestnik Horv. Archeoloskoga Drustva, Nova ser. I.
Versecz czimerét 1804. január a 7-ikén kelt szabad királyi városi diplomájában Ferencz királytól nyerte. A czimer leirása az oklevél szerint igy hangzik:
«scutum ... sphaericum sive rotundum coelestini coloris, exhibens montem viridem vineis consitum, fuscisque hinc, inde prominentibus saxis conspicuum, in tria cacumina assurgentem, cuius medium supremum verticem antiqua turris speculatoria innixo pinnis eiusdem brachio humano rubra manica induto ac frameam cum infixo capite Turcico vibrante, sinistrum 88autem jugum capella cum anachoretae casa a dextris locata; radicem tandem oppidum album tribus ecclesiis decoratum, fossague undique cinctum, cum subiectis fulvis agris occupare; circumferentiam denique ipsius sigilli haec epigraphe, seu superinscriptio: SIGILLVM PRIVILEGIATAE COMMVNITAS VERSCHETZ 1804 visitur.»*
Liber Regius, LXI. kötet, 190. lap.
Zágráb város czimerlevelet vagy a vörös viasz használatára engedélyt soha sem kapott; a mint Bedekovich János városi főjegyző 1825-ben Podhradczkyaknak irta, még ez időben is csak zöld viaszt használt oklevelei megpecsételésére. Van azonban egy czimerlevélnél becsesebb emléke: aranyból való középkori (XIV. vagy XV. századi) tipáriuma, a melyen a következő ábrázolás látható: vaspántos kapuju ormós várfallal keritett sziklán három fallal összekötött kaputorony áll, jobbról két stilizált rózsa közé helyezett csillag, balról három *** és két ** rózsa közé tett félhold által kisérve: Körirat:
SIGILLVM COMMVNITATIS DE MONTE GRECII 1242.
Zólyom-Lipcse (Vetero-Zolium) régi czimere az országénak részét képezi: hármas halmon álló kettős kereszt. A város a czimert, a mint azt Podhradczkynak Alitisz Dániel városi jegyző 1824. augusztus 24-ikén irta, a tatárjárás óta viselte pecsétjén. A szerzőnknek beküldött s nála rajzban szemlélhető pecsét azonban jóval ujabb a tatárjárásnál; ezen czimert két angyal tartja, a felirat pedig a következő:
SIGILLVM MAIVS CIVITATIS VETERO SOLIENSIS 1583.
Czimerlevélnek a levéltárban semmi nyoma, ellenben megvan s a Collectió-ban egész terjedelmében olvasható a vörös viasz használatára jogositó királyi oklevél, a melyet a városnak I. Ferdinánd király 1563 november 16-ikán adott.*
Zólyom-Lipcse kiváltságleveleiből Podhradczky igen sokat összegyüjtött. Ezek a Collectio Diplomatumban találhatók.
Zombor 1749-ben nyerte czimerét, akkor, a mikor Mária Terézia királynő szabad királyi várossá tette. Az erről szóló oklevél 1749. február 17-ikén kelt; benne a czimerről a következő leirást olvassuk:
«89Scutum videlicet militare erectum rubeum, in quo e solo prasino seu viridi castrum assurgit argenteum, triturritum, pinnatis muris et fenestris ad defensionem compositis et upertis, quarum media altius assurgens, e fenestris superioribus ostentat hinc brachium rubicundum, districta framea extensum, versus stellam auream octangulam, in angulo dextro scuti, inde vero vexillum coeruleum in aere fluitans, in quo inter colligatos binos lauri ramos cernitur numerus ternarius auro tinctus; ad portam apertam clathra cuspidata ferrea, sursum elevata adstant seu invigilant bini excubiatores viri militares, hic a dextris, amictu per totum coeruleo bombardam dextra tenens, pileo Hajdonico, ocreis nigris, ille vero a sinistris amictu pariter coeruleo caligis rubris et ocreis aureis, pileo Hungarico rubeo, a capite deorsum pendente, strictam tenens frameam; scuto incumbit galea tornearia coronata, clathrataque, unde assurgit apex leo nativi coloris, cauda a tergo projecta, lingua rubicunda exerta, falculis tenens vexillum et framcam scutariam; laciniae utrinque argenteae et rubrae; ipsam autem scuti peripheriam ambit inscriptio: SIGILLVM REGIAE LIBERAE QVECIVITATIS ZOMBORIENSIS 1749.»*
Liber Regius, XLI. kötet, 252. lap.
Podhradczky munkájához függelékül a szepesi és a hajdu városok czimereinek s részben kiváltságleveleinek ismertetése járul.
A szepesi városoknak már a XIV. század óta volt közös pecsétjük, ez azonban nem alapult királyi adományon. E pecsét ismertetését szerzőnk Bárdosy Supplementum Analectorum terrć Scepusiensis (Leutschović, 1802.) czimü munkája után (392., 397–398. l.) közli; igy tehát bemutatását mellőzhetjük. 1774-ben, a midőn Mária Terézia királynő az elzálogositott szepesi városokat Magyarországhoz visszacsatolta s a XVI. városnak uj kiváltságlevelet adományozott, a városok közös czimert kaptak. Az 1774-iki oklevelet Podhradczky ugyan megemliti, de másolata a gyüjteményből hiányzik;* megvan ellenben ennek 1778 június 5-ikén kelt megerősitése, a melyben a czimer igy iratik le:
Az oklevél másolata megvan a Liber Regiusban L. kötet, 124. lap.
«Scutum videlicet in figura sphaerica seu rotunda coronatum, horisontaliter sectum, superiore sui parte coeruleum, in quo ad allusionem jugorum Carpaticorum terram Scepusiensem occupantium exhibentur terni candidi scopuli excelsi, seu rupes lapideae, quarum, media eminentius cernitur producta comitantibus, in capite scutario hinc sole, illinc stella sexangula, hac et illo aureis; pars scuti inferior cocco tincta ornatur binis baltheis undulatis, fluvios Hernad et Poprad praerepesita oppida Scepusiensia perluentes repraesentantibus. Scuto denique insitum est aliud minus pectorale dictum, aureum, nomina suae majestatis Romanorum imperatoris Josephi II., filii et corregentis nostri charissimi et nostrum Mariae Theresiae, literis majusculis I. II. et M. T. atro colore utpote caesareo tinctis; telamonum vices obeunt duo gryphi aurei. Sigillum demum ipsum ambit circularis peripheria cum epigraphe seu superinscriptione: SIGILLUM XVI. OPPIDORUM SCEPUSIENSIUM. 1774.»*
Liber Regus, LI. kötet, 52. lap.
A tizenhat szepesi város mindenikének külön czimeres pecsétje is volt. Podhradczky ezeknek a rövid leirását és ábráját is közli, a következő renddel:
Béla pecsétjén Szent-Antal alakja látható, jobbjában kettős kereszttel, baljában csengővel; körirata: SIGILLVM · OPPIDI · BELA · 1601.
Durandén Szent-Mátyás paizsra tett mellképe van; a körirat: SIGILLVM · OPPIDI · DVRANDI · S · MATH.
Felka pecsétjét Ker. Szent-János kelyhet tartó alakja disziti; mellette évszám: 1785; körötte a felirás: S · IOANNIS · EV · SIGILL · DER · K · C · XVI · STADT · FELKA.
Igló pecsétjén a királynői diszbe öltöztetett Szüz-Mária által tartott paizson bányász kalapács és csákány által környezett diszedény, beletüzött három rózsaszállal látható; körirat: SIGILLVM · R · ET · PRIV · MONT · CIVITATIS · IGLOVIEN. A pecsét, alakja után itélve, XVII. századi lehet.
Gneznó czimeralakja a saját lenyuzott bőrét tartó Szent-Bertalan. Pecsétjének körirata: SIGILLUM * CIVITATIS * KNIESEN.
Leibicz pecsétje régibb, a XVI. századból való készitménynek látszik; rajta a Szent Szüz képe a gyermekkel trónon ülve ábrázoltatik; felirása: SIGILLVM · LEVBICENSIS · CIVIT:
Lublóén a város védőszentje, Szent-Miklós áll, teljes főpapi diszben. Körötte a pecsétmezőn: SANCTVS · NICOLAVS; szélén: SIGILLVM · CIVITATIS · LVBLOVIENSIS.
Mateócz pecsétjére Szent-István pánczélos, palástos alakja és ezen körirat: SIGILLVM · OPPIDI · MATIVTZ van vésve.
Strázsa, másként Mihályváros (Michaëlis-Villa) pecsétjén Ker. Szent-János tálra tett feje látható, fölötte a magyar szent korona, mellette két keresztbe tett babér ág; körirata: SIGILLUM · REG · CORON · PRIV · XVI · OPPIDI · SC · SZTRAZSA. A XVIII. század végén készülhetett.
Ménhárd pecsétjén Szent-Szervácz püspök áll, baljában pásztorbottal, jobbjában a kulcscsal. A körirat: SIGIL VIL MENHAR. Hihetőleg még középkori.
Szepes-Szombat (Mons Sancti Georgii) pecsétjén kardot emelő pánczélos lovag sárkányon gázolva látható; fölötte a szent korona, mellette 1826 évszám. Körirat: SIGILL: REG: COR PRIV: XVI: OPPIDI: MONTIS: ST: GEORGII.
Olaszi czimere koronával fedett osztott paizs, a melyen felül az osztásvonalba tüzött kettős kereszt, alul Ker. Szent-János tálra tett feje van. A czimert két oldalt babérág környezi; a pecsét kerületén ezen felirás van alkalmazva SIGILLVM · OPPIDI · OLASZIENSIS · 1780.
Podolin pecsétje még a XIV. századból való. Mezején a gyermekét tartó Szent Szüz képe látható; körirata:
Poprád szintén régi, a XVI. század elején (?) készült pecsétjén a püspöki ornátusba öltözött Szent-Egyed áll; a körirat: S · EGIDIVS · PA · (t. i. Patronus) IN · POPRAD.
Ruskinócz 1800-as évszámmal ellátott pecsétjén Szent-Ágnes alakja van kivésve; a körirat SIGILLVM · VILLAE · RVSQVINOCZ.
Szepesváralja pecsétjén kéttornyu templomot tartó emberi kart látunk; a pecsét körirata SIGIL * OPPIDI * WARALIAE * 1631.
A hajduvárosoknak Podhradczkynál található két czimerlevelét Bocskay István fejedelem adományozta; az első 1605 deczember 12-ikén, a második 1606 szeptember 2-ikán kelt s az öszszes hajdukat (számszerint 9254-et) megnemesiti. Mindkét armális többször ki van adva, igy ismertetésüket mellőzzük.
Bár nem tartozik a városok közé, Podhradczky felvette munkájába a tiszáninneni koronai kerület 90azon nagy kiváltságlevelét, a melyet ez a tiszai katonai határőr-helységekből (Martonos, Ó Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Petrovoszello, Ó-Becse, Szent-Tamás, Türje és Földvár) még Mária Terézia által alakitott kerület Ferencz királytól 1799 márczius 14-ikén kapott. A kerület külön czimeres pecsétet is nyert, a melyet az oklevél igy ir, le:
«Scutum videlicet sigillare in figura sphaerica seu rotunda horisontaliter sectum, superinducta ipsi partitio in fascia argentea undulata, fluvium Tibisci repraesentante, cujus superior pars coreo tincta de peculiari benigna concessione nostra initiali augustissimi nominis nostri litter a F. II. auro inscripta, duobus angelis in regione cephalica sacrae regni Hungariae coronam super hac deferentibus ornatur; inferior autem scuti pars coelestini coloris basim illius viridi campo late interoccupante, super quo Divus Georgius martyr salienti insidens equo candido supinum in terram draconem longa hasta sternere visitur; comitatur stellis ruti lantibus, hinc tribus majoribus ad formam trianguli 2, 1., illinc vero septem minoribus, a supra quidem quatuor, ab intra vero tribus horisontaliter dupplicato ordine recte dispositis. Eidem hinc scuto incumbit corona vulgaris; circumferentia vero ipsius scuti exterior hac epigraphe seu superinscriptione: SIGILLUM · PRIVILEGIATI · ET · R: CORONALIS · DSTUS · CIS–TIBISCANI · 1800. circumducta conspicitur.»*
Liber Regius, LX. kötet, 141. lap.
VARJÚ ELEMÉR.
