MEGJEGYZÉSEK A «MAGYAR NEMZETSÉGEK A XIV. SZÁZAD KÖZEPÉIG» CZIMÜ MUNKÁRA.
MEGJEGYZÉSEK A «MAGYAR NEMZETSÉGEK A XIV. SZÁZAD KÖZEPÉIG» CZIMÜ MUNKÁRA.
(Második közlemény.)
Gárdony. E nemzetségből származik szerző szerint a kőrösmegyei Gerebeni család, a menynyiben a család első okiratilag biztosan kimutatható ősei, az 1260-ban szereplő Gárdony és Vlkoszló, azon Gárdonynak fiai, ki 1232-ben Zalamegyében szerepel és kinek fiai Béla, Kisemberd és Vlkoszló 1257-ben a zalamegyei Kanizsa táján birtokosok. Mi e levezetést elhibázottnak tartjuk. Ha a zalamegyei Gárdony fia Gárdony 1260-ban már felnőtt ember volt, miért nem emlitik őt három évvel azelőtt Béla és Kisemberd mellett? Miért nem találjuk a Gerebeni családot később is a zalamegyei birtokosok sorában?
Véleményünk szerint azon Gárdony, ki 1232-ben Zalamegyében tanuskodik, azzal a Gárdonynyal azonos, ki 1226-ban a zalamegyei Bagota és Gelzse határán szőlőbirtokos volt.* A Gerebeniek őse más személyben keresendő. Midőn II. András 1209-ben a varasdi vendégnépnek bizonyos szabadalmakat ad és bizonyos drávavidéki területeket határoltat, az egyik pristaldusa Guydon de Castro Grebin.* Hogy az utóbbiban a Gerebeni család elvitázhatlan ősét kell felismernünk, kétségtelen és igy már most nagyon kérdéses, hogy a zalamegyei Gárdony ezzel azonos-e és hogy a Gerebeniek egyáltalában a Gárdony nevü nemzetségből származnak-e?
Fejér, III/I. k. 89. 1.
Fejér, III/I. k. 89. 1.
Gatal. Szerző megállapitja, hogy azon Jakab pap, ki Fejér, VIII/III. k. 345. 1. szerint a császmai egyház tagja, nem «Bathal», hanem Gatal nb. ember. Ez helyes; ellenben egy másik adata kétséges.
Hogy Gatal országnagy fivére Farkas 1156 körül Sopron- és Vasmegyében királyi pristaldus volt, az igaz; 61de hogy az 1183–1185. években szereplő Farkas nevü nádorral azonos, a mint ezt szerző apodiktikus határozottsággal állitja, el nem hisszük, mert ezt szerző egyetlen egy érvvel sem igazolja. Mindenekelőtt legyen kiemelve, hogy Farkas már 1178-ban nádor és valószinüleg Bodrogmegye főispánja,* de nádorsága csak 1183-ig mutatható ki. Birtokviszonyairól pedig csak annyi ismeretes, hogy 1181-ben a baranyamegyei Kővágó-Szőllőst megvette.* Egyetlen egy adat sincs tehát arra, hogy őt a Gatal nemzetség tagjának vegyük.
Az illető forrás (Tört. Tár 1898/339) azt mondja ugyan, hogy Bodrogmegyének curialis comese, de ez nyilván csak későbbi olvasási hiba.
Fejér, II. k. 199.
Geregye. Szerző kimutatja, hogy az ismert Éty fia Pál országbiró e nemzetség tagja, a mit mindeddig azért nem lehetett megállapitani, mert az erre vonatkozó okmányok egy része Pál atyjának nevét «Sech»-nek irta; azonban szerző az eredetit megtekintve, azt találta, hogy a «Sech» név egyedül a közlő hibája «Eech» helyett; szép felfedezését elismeréssel vesszük. Hozzájárul, hogy szerző Wenzel VII. k. 282. 1. rosszul másolt egyik kifejezését, mely már sok félreértésre adott okot, kiigazitja, a mennyiben a «de genere serviencium» helyett «ex genere suo verum etiam»-ot olvas, a mi kétségkivül jobban megfelel az értelemnek. Wenzel XI. k. 413. 1.-ra való hivatkozása azonban helytelen, mert az illető helyen Pál országbiróról egy betüvel sincs emlités téve.
Pál fiai sorában hiába keressük Vćnadát, ki atyjával és fivéreivel együttesen valamikor a biharmegyei Székelyhidát elfoglalta.* Miklósra megjegyzi szerző, hogy őt nem tartja azon Miklós vajdának, ki 1265-ben Isaszegnél harczolt; mi ezt bizonyosnak vesszük, mert Miklós 1263-ban V. István zászlaja alatt Bulgáriában harczolt és azon Miklós vajda, kire István 1266-ban egy Erdélyben történendő beiktatást bizott, csakis ő lehet.* – Istvánról csak azt veszi bizonyosnak, hogy 1260-ban vasmegyei ispán volt; valószinünek tartja azonban, hogy ő azon István, ki 1267 és 1270 között királynéi udvarbiró és Pozsonymegye főispánja. Mi ezt nem tartjuk és ebben az Istvánban a Csák nb. Csák fia István bánra ismerünk. – Azon II. Écset (=Éty), kit 1302 előtt éppen úgy lefejeztek, mint Pál országbiró fiát II. Geregyét, szerző Barnabás fiának tartja. Azt hisszük, hogy leszármazását más helyen kell keresnünk. Tudjuk, hogy 1201-ben bizonyos Éty Abauj vármegye főispánja* s hogy ez valószinüleg Pál országbirónak atyjával azonos. 1248-ban – tehát Pál fénykorában – Éty fia Éty bán Varasdmegye főispánja, ki Osl nb. Tamással bizonyos hozományi ügyben pöröl,* 1248 után pedig már fel nem található. Ha már most nem ő maga az, ki II. Geregyével együtt lefejeztetett, akkor a legnagyobb valószinüség a mellett szól, hogy fia (III. Éty) vett részt unokafivéreinek lázadásában.
Wenzel, IX. k. 196. 1.
Hazai okmtár, VIII. k. 117. 1. A keltezésre nézve v. ö. Erdélyi Múzeum, 1901. évf.
Fejér, II. k. 388. 1.; Hazai okmtár, V. k. 5. 1.
Wenzel, VII. k. 254., 266., 275. 1.
Gúg. Karácsonyi szerint e nemzetség egyik tagja 1248-ban biróul szerepelt. Erre megjegyzendő, hogy az erről szóló okiratnak* nincsen keltezése s hogy kiadója ezt az okmány rubrumában csak megközelitőleg helyezte 1248 körülre. Másutt fogjuk bebizonyitani, hogy a keltezés az 1225 és 1244. közötti időtartamra teendő.
Wenzel, VII. k. 278. 1.
Gutkeled. Az egyedmonostori ág rokonsági viszonyait szerző akként véli megvilágitani, hogy I. Kozma és Adony édes fivérek, Sém és I. Dorog pedig külön atyáktól nemzett unokafivéreik. Erre megjegyezzük, hogy Kis Kozma 1317-ben rokonait mint «nepotes sui»-t emliti.* Sém fia Lukács már 1270-ben királyi ember a Káta nb. Ábrahámnak Szatmármegyében történt beiktatása alkalmával.* Hogy Adony unokája Jakcs a kusalyi Jakcs család őse, arról szerző egy betüvel sem tesz emlitést, de azt sem mondja, hogy e család egyáltalában a Gutkeled nemzetségtől származik.
Anjoukori okmánytár, I. k. 435. 1.
Fejér, V/I. k. 101. l., hol tévesen Seem helyett Caam áll.
A Tiba ágra többrendbeli megjegyzésünk van. Tiba fia Miklós volt gerzencei főispánt, ki az ugyanazon megyében feküdt Peklent vagy Petlennát királyi adományozás utján kapta s azt 1273-ban eladta,* azért tartjuk I. Miklóssal azonosnak, mert utóbbi 1270-ben V. Istvántól szintén adományt nyert. – Szerző elbeszéli, hogy e 62Miklós «1288-ban Sándor volt bánnak és királyi főpohárnoknak várát fölégette, néhány szolgáját megölte; e miatt IV. László király őt hűtlennek nyilvánitotta és jószágainak elkoboztatását elrendelte (H. O., VIII. k. 273. l.)»; mi e határozott állitást több tekintetben nem látjuk bebizonyitva. Mindenek előtt kiemelendő, hogy az idézett okirat nincsen keltezve, honnan tudja tehát szerző, hogy 1288-ban lett kiállitva? Ha akkor állitották ki, kelte október 3-ikára esik, mi pedig úgy tudjuk, hogy IV. László 1288 szeptember 27. és október 8. között nem Asszonyvásáron, hanem Egres-en tartózkodott.* Hogy Miklós «Sándor volt bán és királyi főpohárnok» nak várát felégette, arról az okirat mitsem tud, mert a közzétett darabban csak azt olvassuk, hogy Miklós «... bano magistro dapiferorum» kárt okozott, a mennyiben ennek várát felégette s egynehány emberének, köztük Gurhesi* A...-nak és Pongrácz fia Simonnak nagy kárt okozott. A bán nincsen megnevezve s «magister dapiferorum» nem jelenti, hogy a bán főpohárnok volt; azt pedig, hogy a kárositott akkor csak «volt» bán, az okiratból nem tudjuk kiolvasni; mindezekhez járul, hogy 1288-ból sem királyi pohárnokot, sem tálnokmestert nem ismerünk. Mi csak egyetlen egy személyt ismerünk, kire ez esetben gondolhatunk: Rajnaldot, a Rozgonyiak ősét, ki 1275 nyarán szörényi bán és királyi tálnokmester volt* és ki az ország északkeleti vidékén is birtokos volt. – III. Tiba utódaira nézve pedig kiemeljük, hogy Gellyénesen 1313 szeptember 28-ikán Kopasz nádor előtt Tyba fia Mihály mester, Tyba fia Péter, utóbbi fivérei: László, Tamás, János nevében is, meg akarván osztozni Olaszy, Poucha és Cusmuta birtokaikon, úgy határozzák, hogy előbb meg fognak esküdni azok eddigi osztatlan voltára;* ez tehát a közölt leszármazást megváltoztatja; a filiátió különben is hézagos, a mennyiben a szerző a 87. oldalon elismeri, hogy Péternek 1352-ben János nevü testvére van, holott ezt a 85-ik old. olvasható nemzedékrendi táblán Péter fivérei sorában hiába keressük. Tiba fia Péter előfordul már 1323-ban* és nagyon valószinünek tartjuk, hogy Tiba fia Tamás, ki 1325-ben Zemplénmegyén szerepel* III. Tibának hasonló nevü fiával azonos.
Wenzel, IX. k. 32. 1.
Wenzel, IX. k. 524. 1.; (é. n.), XII. k. 469. 1.
«Gurhes» úgy látszik nem más, mint Biharmegyében a Fekete-Kőrös mentén létezett Győrös ferditése.
Hazai okmánytár, VIII. k. 174. 1.; Wenzel, IX. k. 115., 119.,121. 1.; Zalai okmánytár, I. k. 78. I.
Tört. Tár, 1900. évf. 391. 1.
Fejér, VIII/II. k. 423. 1.
U. ott, 623. 1.
A Lothárd-ágnál nem látjuk bebizonyitva, hogy két Lothárd bán létezett és hogy nevezetesen I. Lothárd bánnak egy Lothárd nevü fia lett volna. Az ebből következtethető leszármaztatás sokkal terjedelmesebb, mintsem hogy e helyen közölhetnök, miért is utalunk a Turul 1901. évf. 104–107. oldalain mondottakra. A birtokviszonyokra nézve azonban ki kell emelnünk, hogy Lothárd bán fia Pál a szabolcsmegyei Hene nevü birtok tulajdonosa volt, melyet a király később a Kállaiaknak adott.* – II. Mihály még 1328-ban is vitányi várnagy volt és hogy e minőségben azon magyar főurak sorában szerepel, kik az osztrák herczegekkel kötött békeszerződést aláirták.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 106–107. 1. – E helyen szükségesnek találom kiemelni, hogy azon Hene, mely Fejér, VII/I. k. 199. 1. szerint Pál ősének, Majád comesnek már 1219-ben kezében volt, nem Zalamegyében – a mint ez a «Turul» 1901. évf. 3. füzetében állitottam – hanem, mint ezt Stessel József úr (Turul 1902. évf. 38. old.) kimutatja, a szabolcsmegyében feküdt. Zichy okmánytár, I. kötete 415. szerint Lothárd bán atya Miklós fia Pál IV. László alatt még ott birtokos volt. V. ö. még Wenzel, VIII. k. 199. 1.
Fekete Amadé utódaira nézve szerző állitása, hogy II. Amadé 1278-ban még élt volna, sehogy sincs bebizonyitva; ezt szerző különben maga sem indokolja. – II. Jánosról azt mondja (40. old.), hogy 1357-ben elhunyt, a 33. old. olvasható nemzedékrendi táblán pedig az áll, hogy még 1359-ben is él.
Apaj bán-ra vonatkozólag arra hivjuk fel a figyelmet, hogy egyik forrásunk szerint* Kálmán herczeg nagyjai között 1229-ben «Novi» comes Simegiensis is szerepel. Miután az 1225-ben előforduló Mihály somogyi főispánnak közvetlen utódját nem ismerjük, bizonyosra veszszük, hogy a fentebbi, hibásan másolt okmányban «Novi» helyett «Opoi» olvasandó.
Tört. Tár. 1898. évf. 340. 1.
A «Miklós al-ág» őséről, I. Miklósról azt mondja szerző, hogy 1240-ben tótországi bán és Kálmán orosz király tárnokmestere volt, forrása 63pedig egyedül Wenzel XI. k. 315. l., csak azon puszta adatot találjuk, hogy Kálmán nagyjai közül 1240-ben bizonyos Miklós bán mint tárnokmester is szerepel; ebből tehát még egyáltalában nem következik, hogy e Miklós a Gutkeled nemzetség tagja legyen. Hogy mivel támogatja szerző e határozott állitását, az könyvéből ki nem puhatolható. Miklós bánnak 1240-ből eredő pecsétje annyira meg van rongálva, hogy rajta a Gutkeled nemzetség czimerét felismerni merő lehetetlenség; szemügyre kell továbbá vennünk, hogy, ha Kálmán tárnokmesterét nem a Haraszt nb. Miklós bánnal azonositanók, még egy más Miklóst is ismerünk, kire az 1240. évi báni és tárnokmesteri méltóság illene, ez pedig azon Miklós bán, kinek fia: Hetyesomlai Dénes (vasmegyei birtokos) 1270-ben anyósának, Ják nb. Kopasz özvegyének hozományi ügyében szerepel.* Mindezekkel csak azt akarjuk igazolni, hogy a kérdéses Miklós bánt nem lehet olyan biztossággal a Gutkeled nemzetség tagjának venni, mint szerző teszi. E Miklósról különben is többet tudunk. 1229-ben fellép mint Kálmánnak zalamegyei főispánja, mely minőségben 1234-ig található;* 1237-ben Kálmánnak tárnokmestere;* 1240-ben pedig tótországi bán.*
Fejér, VII/III. k. 139. 1.
Fejér, III/II. k. 238., 287., 413. 1. Tört. Tár, 1898. évf. 340. 1.
Wenzel, VII k. 39. 1.
V. ö. Hazai okmánytár, VIII. k. 37. 1.
A Dragon-ághoz tartozó I. Miklós 1291-ben mint czimzetes bán egyuttal Valkómegye főispánja is.*
Wenzel, XII. k. 510., 669. 1.
II. Istvánról azt hisszük, hogy 1272 végén boszniai bán volt. A mi pedig az 1278 június 19-ikén neki adományozott birtokokat illeti, azokról tartjuk, hogy mig Borsonuch Horvátországban feküdt,* «Haczok», «Myhád» és «Hotwon» Somogymegyéhez tartoztak, mert egyik kutatónk szerint* Hatvan 1421-ben Somogymegyei nemesi előnév, miből arra következtetünk, hogy «Myhad» a még most is létező Mihálddal azonos.* «Haczok» pedig nem más mint a szintén még létező Hárságy (Hassád) ferditése. – I. Pálról Karácsonyi azt tartja, hogy hivatalt nem viselt, azért mert IV. László korában csak egyetlen, 1281-iki levél, «az is tán csak tévedésből» irja bánnak. Erre mindenek előtt megjegyzendő, hogy ez oklevél kelte nem helyezendő, oly bizonyossággal 1281-re mint azt szerző teszi; a H. O. VIII. k. 191–192. l., a melyre hivatkozik, 1278-t mond, de azt is mondja, hogy IV. László uralkodásának 11-ik évében lett kiállitva, a mi 1283-nak felelne meg. Fejér, V/III. k. 179. 1. (és nem 191) ugyanazon alapon szintén 1283 mellett foglal állást, szerző pedig egy szóval sem indokolja az 1281-et. A mi pedig Pál hivataloskodását illeti, azt hisszük, hogy ő azon Pállal azonos, ki 1273 és 1275 között mint szörényi bán és Valkómegye főispánja szerepel. – Leányának második férje pedig nem Ananiásnak, hanem Azariásnak a fia.* – Vid fia Loránd még 1363-ban is él; Vidnek pedig Klára nevü leánya is van, ki mint Kaplyon nb. Nagymihályi Lászlóné 1356-tól 1373-ig ismeretes.* Atyai Mátyás 1343-ban még é1.* Balkányi János leánya Ilon(cs) 1353-ban még életben van.*
Blagaj okmánytár, 83., 85. 1.
Csánki, II. k. 611. 1.
1333 és 1335 között «Mihad»-nak nevezik (Mon. Rom. episc. Vespr. II. k. 68. 1.)
Fejér, VIII/II. k. 240. 1.
Sztárai okmánytár, I. k. 252., 325., 409. 1.
Károlyi okmánytár, I. k. 155. 1.
Zichy okmánytár, II. k. 502., 519. I.
Az egyes tagokra nézve a következőket jegyezzük meg:
a) András fia György-ről azt mondja a szerző, hogy 1300 táján a szatmármegyei Szekerest és Zsarolyánt egy darabig birta, forrásul pedig Fejér, VIII/I. k. 253. old. idézi (89. old.). A kötet 28-ik oldalán pedig mondja, hogy a Bátori ághoz tartozó Kopasz András fia I. György a Szatmármegyei Zsarolyán és Szekeres helységek egy részét megvette, de 1308 előtt el is cserélte, forrásul pedig megint csak Fejér, VIII/I. k. 253. old. idézi. Miután szerző «egyes tagok» között azokat érti, kiket a már letárgyalt nemzedékrendi táblákba beillesztett tagokkal nem lehet összefüzni és miután az egyes tagokat ennek alapján mindig és mindenütt a nemzetség csak egyszer előforduló tagjainak szabad vennünk, kérdezzük most, vajjon mi itten a helyes? A Bátori-nemzedékrendi táblához tartozik-e ezen András fia György vagy egyes tag-e? Szerző szerint úgy az egyik mint a másik eset illik reá.
b) Hasonló természetü következetlenséget találunk 64Sándor bán családi viszonyainak ecsetelésénél. A 68. lapon olvassuk t. i., hogy István bán fia I. Pál egyik atyafia után bizonyos birtokrészeket örökölt és hogy ezen atyafinak határozott neve: Sándor bán fia György. Ugyanazon határozottsággal ismétli ezt a 46-ik oldalon is. Mindamellett azonban a 90-ik oldalon tagadja, hogy Sándor bánnak fia lett volna, s azt mondja «úgy kell tehát lenni, hogy a jegyző hibásan irt «Alexander banus et Georgius filius suus»-t «Georgius et Alexander banus filius suus» helyett. – Hogy hol itt az igazság? erre csak beható és terjedelmes kutatás útján lehet válaszolni. Helyszüke miatt ezt itt nem tehetvén, a helyreigazitást másutt adjuk; e helyen csak az legyen kiemelve, hogy kutatásom szerint Sándor bánnak más az atyja és hogy tényleg György nevü fia is maradt.
c) «Ütöm» (vagy szerző szerint «talán Ujteny») Miklós fiai közül szerző szerint csak Lászlót emlegetik az oklevelek és Bolyinak irják. Másutt megjelenendő czikkemben ki lesz mutatva, hogy e Miklósnak több fiáról is van tudomásunk.
c) Tatár Istvánnak a ki Tiba fia Péterrel együtt már 1323-ban szerepel* 1357-ben egy Simon nevü fia van, a mit szerző Z. I. k. 408. l.-ra való hivatkozással állit, csak hogy az idézett helyen erről szó sincs. Mi úgy tudjuk, hogy Z. II. k. 620. és 623. 1. szerint Tatárházi Tak István fiai Miklós és Simon már 1355-ben szerepelnek és hogy Z. III. k. 57. 1. tanusága szerint Tatár Istvánnak 1357-ben Miklós, Simon és Jakab nevü fiai voltak és hogy ugyanazon forrás (59.) szerint még egy negyedik fiu, Pál, is szerepel 1357-ben.*
Fejér, VIII/II. k. 423. 1.
V. ö. Zichy okmánytár, III. k. 35., 45., 57., 59., 73., 88. 130. 1.
d) Lóka fia Istvánra, Rozsály urára, pedig megjegyezzük, hogy IV. László 1290 körül, ennek magvaszakadtán a rozsályi és ajaki birtokot a semjénieknek akarta adni.*
Wenzel, IX. k. 559. 1.
Gyovad. Hogy az 1264-ben mint zalamegyei birtokos emlitett Tivadar a bánnak atyja volt, nincsen bebizonyitva; lehet a későbbi bánnal azonos is; mi valószinübbnek tartjuk, hogy I. Tivadar, a bán atyja, azon Balduin fia Tivadar comessel azonos, ki 1207-ben a tihanyi apátságnak vámosi birtokügyében szerepelt.* – Azt pedig, hogy II. Tivadar Csák nb. Ugronnak macsói albánja volt, a mint ezt szerző határozottan állitja, a nélkül, hogy indokolná, nem találjuk bebizonyitottnak.
Wenzel, VI. k. 320. 1.
Mikó bánra a következőket kell megjegyeznünk: Mindeddig csak azt tudtuk, hogy legelőször 1294-ben merül fel, midőn a bagolyai birtokot megveszi. Behatóbb kutatások azonban korábbi nyomaira is rávezetnek. Benedek, veszprémi püspök és királynéi kanczellár tanusitja, 1290 május 14-ikén, hogy Erzsébet, IV. László király neje valamikor a Zalamegyében fekvő Szentvidkál és Csicsónevegy nevü királynéi birtokokat lovászmesterének, Mikó fia Mikónak adományozta. Később kideritették azonban, hogy ezeket a birtokokat a veszprémi püspökség már a korábbi királyok és királynék adományozása utján kapta, mire Erzsébet a két jószágot a püspökségnek visszaadta; helyettük Mikót a zalamegyei Lovassal és a veszprémmegyei Vámossal kárpótolta.* Miután tudjuk, hogy a Gyovad nemzetség Zala és Somogymegyében birtokolt, fennebbi adat alapján bizonyosnak vesszük, hogy az 1294-ben szereplő Mikó bán az 1290-ben emlitett királynéi lovászmesterrel azonos; ezen adatból még azt is következtetjük, hogy Balduin fia Tivadarnak a Gyovad nemzetséghez való tartozása (l. f.) azon körülmény által van támogatva, hogy Mikó Vámoson kap birtokot. – 1291-ben Mikó már III. Andrásnak a lovászmestere* és miután 1293 julius 11-ikén már Hontpázmán nb. Tamás a lovászmester, világos, hogy Mikó (mert Tamás 1293 február 1-én még országbiró) 1293-ban lett bán. Kiemeljük, hogy 1307-ben Somogymegyében Falkos (ma Fakós), Mórichely és Keszeny táján «villa Myko bani» is létezett.* – Fiának, Benedeknek, három leánya volt: 1. Margit, ki 1333-ban Bakonoki Petőnek neje. 2. Erzsébet, ugyanakkor Gyimóti (Veszprémmegyében) Beket neje. 3. Klára, ugyanakkor Szentgyörgyi Máté neje.* Azon Benedek fia János fia Bagolyai Péter pedig, ki 1375-ben Aracsai Bekó leányát, Ilonát, 65feleségül birja,* minden valószinüség szerint Mikó bán utódja.
Hazai oklevéltár 122. 1.
Wenzel, V. k. 25. 1., XII. k. 510. 1.
Anjoukori okmánytár, I. k. 140. 1.
Zalai okmánytár, I. k. 272. 1.
Hazai okmánytár, III. k. 195., 196. 1.
Kerekes Miklósnak van egy «Aczél» János nevü fivére, ki vele együtt 1341-ben szerepel; de hogy Sándornak «Aczél» Miklós nevü fia is lett volna, azt az idézett forrásban (Z., I. k. 600.) nem találjuk.
Hogy az 1280 táján Temesmegyében élt Tivadar bánt nem szabad Gyovad nb. Tivadar bánnal összetéveszteni, abban szerzőnek talán igaza van, csakhogy az erre vonatkozó anyagot teljességben fel nem használta; abból pedig a következő tünik ki:
a) Azon magyar főurak közül, kik 1304-ben Rudolf osztrák herczeggel szövetkeztek, Tivadar bán is előfordul.* Ezt mi a temesmegyeivel azonositjuk.
Fejér, VIII/I. k. 160. 1.
b) Károly király 1324-ben elbeszéli, hogy Tivadar bán fia János hűtlenségbe esvén, valamikor a király kezében volt mehádiai várat (castrum Myhald) erőszakkal elfoglalta;* ezt a Jánost a Temesmegyei Tivadar bán fiának tartjuk.
Anjoukori okmánytár, II. k. 151. 1.
c) A somogyi konvent tanusitja 1314-ben, hogy Tivadar bán fia Mihály Nagy-Jád, Kis-Jád és Oberth negyedik részét Bertold fia Domonkos mesternek elzálogositotta.* Miután fentebb láttuk, hogy Mikó bán Somogymegyében is birtokolt, azt hisszük, hogy e Mihálynak atyja alatt Gyovad nb. Tivadar bán értendő.
Fejér, VIII/VII. k. 509. 1.
Feltünő azonban, hogy Temesmegyében is 1478-ban egy Magyar- és Tót-Gyovad nevü helységet ismerünk, a mely Csákova és Obád vidékén feküdt* és hogy Tivadar bán birtokai éppen ennek közelében feküdtek.
Csánki. II. k. 39. 1.
Károly király, 1322 augusztus 28-ikán tanusitja t. i. hogy Vojteki Tivadar mester és fiai Miklós és János Miklós fiának Gálnak, ki e Tivadar leányát nőül vette, ősi birtokaikat átengedték; ezek pedig a következők: Csanádmegyében: Szentlászló és Szentmargita, Krassómegyében: Dench, Temesmegyében: Ujudvar, Győr, Gyöngyödegyháza, Régkörtvély, Megyes, Donát, Csud és Bánsárszava.* Ezek kivétel nélkül Csákova vidékén feküdtek, melynek szomszédságában Vojtek (=Weyteh) most is van. Mi tehát e Tivadart a bánnal azonosnak veszszük és ez által támogatva találjuk azon állitásunkat, hogy az 1324-ben emlitett János az ő fia. Vajjon a Temesmegyei Gyovad helység a Zalamegyeivel állt-e történelmi összeköttetésben vagy nem, arra egyelőre határozottan nem válaszolhatunk. Fentebbi Gál 1341-ben már az Omori nevet viseli. Omor pedig Temesmegye dettai járásában van, mely járásban az 1322. évi Dench, a mostani Denta fekszik.
Temesmegyei okmánytár, I. k. 31. 1.
Miután a Gyovad-nemzetségnek valamikor Biharmegyében is volt birtoka s egy Gyovad nevü helység Temesmegyében is feküdt, nem éppen valószinűtlen, hogy a Gyovad-nemzetség már a XIII. század kezdetén talán két főágra oszlott, melynek egyike az ország nyugati, másika pedig az ország déli vidékén feküdt birtokokat kapta s hogy az utóbbi ágnak egyik sarja a Temesmegyei Tivadar bán lehetett.
Annak, hogy Vojteki Tivadar azonos a bánnal, csalhatatlan bizonyitékát abban találjuk, hogy a Vojtek mellett fekvő Zsebely (valamikor Zephel) helységben még 1424-ben egy kuria létezett, melyben valamikor Tivadar bán székelt.*
Zichy okmánytár, VIII. k. 152. 1.
Győr. A II. Istvánról mondottak úgy egészitendők ki, hogy nevezett 1230-ban az akkor a somogyi várhoz tartozott Szakadát nevü birtoknak tulajdonosa.*
Wenzel, VI. k. 492. 1.
II. Mór, úgy látszik, azon Mour-ral azonos, ki 1249-ben a baranyamegyei Harsány mellett birtokos.*
Fejér, IV/II. k. 52. 1.
II. Csépán neje pedig Csák nb. Demeter leánya, mert a mosonmegyei Csun, melyet Csépán apósa, Demeter, 1232-ben a Győrnembeliektől kapott, 1290 körül Csák nb. Demeter tálnokmester utódainak kezében van.*
Wenzel, XII. k. 494. 1.
A Szenterzsébeti ághoz tartozó II. Péterre vonatkozólag szerző ezt mondja: «Ő-e azon Endes fia Péter, a ki 1220-tól 1222-ig a győrmegyei Kóny és Markota falvakban birtokos volt, biztosan meg nem állapitható»; mi az ellenkezőt hisszük; igenis megállapitható. Miután László és Szehén 1302-ben bebizonyitották, hogy Basalpusztát 66elődjük, Endes fia Péter vette (106. old.), világos, hogy László és Szehén e Péternek leszármazottai; azon Endes (Endre) fia Péter pedig, ki a győrmegyei Kóny birtokosa volt, már 1228 előtt egyenes örökösök hátrahagyása nélkül mult ki, mire Kóny a koronára szállt.*
Wenzel, I. k. 250. 1.
A Kéméndi ághoz tartozó I. Miklósnak van még egy harmadik fia László, ki 1353 november 9-ikén szerepel.*
Anjoukori okmánytár, VI. k. 387. 1.
Hahót. Az a Buzád, a ki 1193-ban a zalamegyei Ujudvar táján birtokos,* kétségkivül I. Buzáddal azonos. – II. Buzád szerző szerint 1226 és 1229 szeptember 8-ika közt volt tótországi bán, ez az oklevelekből tünik ki; a forrás Wenzel, XI. k. 182–184. 1.; csakhogy ez korántsem oly bizonyos, mint szerző állitja. Az idézett okmányból csak az derül ki, hogy Buzád 1252-ben Vasmegye főispánja volt. A mi pedig a tótországi bánokat illeti, tudjuk, hogy 1226-ban Vanlegény, 1228-tól 1235-ig, tehát 1229-ben is Kán nb. Gyula a bán.* Mi még azonkivül tudjuk, hogy Buzád 1232-ben Sopronmegye főispánja,* megjegyezvén, hogy az okmány keltezése kissé gyanus és hogy Buzád alatt esetleg a bán fia értendő.
Knauz, I. k. 143. 1.
Fejér, III/II. k. 92., 198. 11.; Wenzel, I. k. 270. 1.; Hazai okmánytár, VIII. k. 25. 1.
Wenzel, I. k. 293. 1.
II. Buzád bánságára nézve azonkivül egy eddig – úgy látszik – figyelembe nem vett adatra kell a figyelmet felhivnunk. Midőn II. András 1217-ben a zágrábi káptalan birtokait megerősiti, kiemeli, hogy különösen azokba, melyet Baran zágrábi dékán (él még 1214-ben, † 1217 előtt) a káptalannak adományozott (Sopnica, Resnik, Brestje, Zitnyak stb.) kedves hive Buzád comes a káptalant mint királyi ügyész bevezette.* Megjegyzendő azonban, hogy ugyanakkor Bánk a szlavoniai bán, miből következtethető, hogy Buzád csak albán volt.
Fejér, III/I. k. 222. 1.
Hogy Buzád bán fia Csák 1260-ban erdélyi vajda lett volna, el nem hihetjük; szerző ezt egyetlen egy betüvel sem bizonyitja, mi pedig a rendelkezésünkre álló okirati anyagban az erdélyi vajdák sorában 1252-től kb. 1260-ig csak hézagot találunk, Csák nevü vajdát pedig egyáltalában sem ismerünk. Birtokviszonyaira nézve megjegyzendő, hogy a somogymegyei Vörst 1261-ben nyerte,* hogy II. Csák Stájerországban feküdt «Horyg» vára a még most is Cilly táján létező Hoheneck-nek felel meg, Miltenberg pedig, melyet szintén 1259-ben kapott, most már nem létezik.* – I. Mihály családi viszonyait szerző helytelenül vázolja. A 131. oldalon azt mondja t. i., hogy e Mihály «1232-ben elbocsátotta első nejét, a kivel már Hencse, Lörincz és Virunt nevü gyermekeket nemzett.», de e három fiát nemzedékrendi tábláján hiába keressük; kilencz sorral lejebb (131. old.) pedig világosan mondja, hogy «I. Mihálynak egy fia volt: II. Mihály»; mi már most a helyes tényállás?
Hazai okmánytár, VIII. k. 83. 1.
V. ö. Monatsblatt der heraldischen Gesellschaft «Adler», IV. k. 448.
Az eredeti forrás (Fejér, III/II. k. 330.1.) szerint «nobilis vir» Mihály valamikor «contraxisset matrimonium) cum quadam Domina Matre Henthe, Laurentii et Virunth: filiorum Comitis Michaelis», ebből pedig elég világosan kitünik, hogy az emlitett asszonynak, midőn Mihályhoz ment férjhez, már Henche, Lörincz és Virunt nevü fiai voltak, kiket bizonyos Mihály nevü comessel nemzett. Ennek még erősebb bizonyitékát azonban abban a tényben találjuk, hogy Hench és Virunt a Héder nb. Henrik fia Henrikkel együtt 1227 és 1237 között a Vasmegyében feküdt kapornoki egyház kegyurai voltak,* a miből kiviláglik, hogy atyjuk, Mihály comes, azon Héder nb. Mihálylyal azonos, kit 1212-ből okiratilag ismerünk.
Zalamegyei okmánytár, I. k. 11. 1.
A Hahót nemzetségre vonatkozik kétségkivül a következő okirati adat is: Rudolf osztrák herczeg 1303 február 27-ikén kelt levelében elmondja, hogy «den Erber vrowe Elzbeth Graven Perchtrams van Mertestorf, dem Gott genad, Wittwe den Vierden tail an dem Haus ze Rorawe und allez, daz dar zu gehört, Lant oder Guet, da umb sei unser getrewer Ulreich van Walse van sein selbs wegen, ir Swester Suen wegen Graven Puzat und Niclosen brudern van Ungern het an gesprochen var unser in dem Landtaiding ze Neunburch, den vorgenannten ulreichen und den Graven ir Swester Suen an behabt hat in der 67schranne und in enbrosten ist recht und redleich mit vrag und mit urtail....»* Az itt emlitett Waldsee Ulrik családjának harmadik tagja, ki e nevet viseli és 1294-től 1331-ig ismeretes. Roraw a jelenleg Alsóausztriában fekvő Rohrau nevü mezővárossal azonos. A mennyiben Buzád és Miklós alatt Csák bán fiai értendők, figyelmeztetnünk kell arra, hogy Miklós 1303-ban már nem él és hogy Buzád akkor talán csak mint Miklós esetleges nőutódjainak képviselője szerepelt. – Erzsébet alatt Nagymartoni Bertrand özvegye értendő.
Urkundenbuch des Landes ob der Enns 1867, Band IV. pag. 432.
Haraszt. E nemzetséget szerző az 1240-ben emlitett «generatio Sebastiani»-val azért veszi azonosnak, mert akkor Miklós fia Miklós a generatio Sebastianival azonos érdekeket vall és mert a H. O., IV. k. 36. 1. szerint Haraszt nb. Miklós bán fiai között 1266-ban Miklós és Sebestyén is szerepel. Mi ezt a filiatiót nem találjuk oly bizonyosnak; ha Miklós fia Miklós azon Sebestyénnek édes fivére lett volna, kinek neve után a nemzetséget 1240-ben jelölték, akkor az illető okirat el nem mulasztotta volna kiemelni, hogy Sebestyén is Miklósnak a fia; feltünő továbbá, hogy Miklós atyját 1240-ben nem nevezték bánnak. Sokkal valószínübb az, hogy az 1240. évi Miklós a későbbi bánnal azonos és hogy Sebestyén alatt egyik őse értendő. – A mi a H. O., IV. k. 36. old. (és Wenzel, VII. k. 438. 1.) olvasható okmány évszámát illeti, azt találjuk, hogy a közlés szerint 1256 deczember 31-ikére esik, szerző pedig, a nélkül, hogy csak egy szóval indokolná, állitja, hogy helyes kelte 1266; de ez sincsen bebizonyitva. – Igaz ugyan, hogy az okmány kiállitójának, Lörincznek, 1256. évi országbiróságát és zalamegyei föispánságát csakis a H. O., IV. k. 36. 1. ismeri, a mi némileg gyanus; de ennek alapján még nem vagyunk jogositva, határozottsággal kimondani, hogy az okmány 1266-ra teendő, mert 1265-tól 1268-ig félbeszakitás nélkül Buzád-Hahót nb. Csák Zalamegye főispánja.* Kemény fia Lörincz mint országbiró és Zalamegye főispánja biztosan csak 1262-től 1263-ig mutatható ki s így azt hisszük, hogy a fentebbi okmányt is ez időtájban állitotta ki. – A mi a Miklós bán fiai között felosztott birtokokat illeti, bizonyosra vehetjük, hogy «Neuprit», miután a vele együtt emlitett első birtokok kivétel nélkül Baranyamegyében feküdtek, csak olvasási hiba s hogy az 1293 és 1297 között előforduló Neugraddal* vagyis Nógráddal azonos.
1266-ra lásd Wenzel, VIII. k. 160. 1.
Wenzel, VIII. k. 333. 1.
A Tárnoki-ágra vonatkozólag megemlitjük, hogy 1255-ben a bodrogmegyei Tárnok szomszédságában Balar fia Balar comes is birtokol,* ki – mert ez ágban a Bolyár név szerepel, – minden valószinüség szerint a Haraszt nemzetség tagja volt.
Hazai okmánytár, VIII. k. 63. 1.
Héder. Wolfer 1158 körül az országnagyok sorában szerepel,* miből teljes joggal következtethető, hogy azon Wolfh comes, ki II. Gyécsa király és Eberhard salzburgi érsek között magyar követség élén a békés viszonyt helyreállitotta, de 1161-ben már nem élt,* a mi Wolferünkkel (=Wolfgang) azonos. Szerző szerint Hencz (de nem Aenz!) comes 1196-ban szerepel; honnan veszi ez évszámot? Az idézett Wenzel, VI. k. 354. 1. csak azt mondja, hogy III. Béla Hencznek a kapornaki monostor kegyuraságát adományozta, a nélkül, hogy az oklevél keltét megállapitaná. Már fentebb kimutattuk, hogy Mihály, kit szerző 1212-ben szerepeltet, 1233-ban már nem él, hogy özvegye Buzád-Hahót nb. Mihálylyal második házasságra lépett és hogy Héder nb. Mihálynak három fia volt: Hencz, Lörincz és Virunt, kiket szerző nem ismer és Buzád-Hahót nb. Mihály fiainak vesz. Ezekről különben csak annyit tudunk, hogy Hencz és Virunt (ez megfelel talán a Wernhart névnek) 1237-ben még élnek és hogy unokafivérükkel II. Henrikkel, együtt a kapornaki monostor kegyurai voltak.
Knauz, I. k. 116. 1.
Wenzel, VI. k. 103. 1.
I. Miklósra megjegyzendő, hogy őt már 1279 márczius 1-én «Lékai»-nak nevezik.* Hogy ennek fia II. Miklós 1332-ben tett végrendeletében nejét Katalinnak nevezte volna, nem áll; szerzőnek forrása (Fejér, VIII/III. k. 663. 1.) világosan mondja: «magistro Joanne majori filio meo et domina Consorte mea, nostra Catharina filia» etc., 68hozzá még az is járul, hogy szerző rögtön azután, hogy Miklós nevének Katalint veszi, előadja, hogy Miklós özvegye Erzsébet 1336-ban az osztrák herczegnek hűséget fogad. Az erről szóló okiratból minden kétséget kizáró módon kitünik, hogy II. Miklósnak első ismeretlen nevü nejétől János fia született és hogy a második, Erzsébet nevü nejétől született fiai László és Henrik 1332-ben még kiskoruak voltak. Ezen Erzsébet czimere arra enged következtetni, hogy ő is a Héder nemzetség sarja.
Fejér, V/II. k. 597. 1. (helytelenül «Nicolaus banus et Leuka» «de» helyett).
I. János vagyis Ivánnak Horneck krónikája szerint* Domonkos nevü veje volt, ki 1298-ban a Nassaui Adolf ellen menesztett magyar segélyhadban működött. – Iván fiáról Gergelyről pedig teljes határozottsággal állitjuk, hogy azon Gergelylyel azonos, ki 1291 október 9-ikén Zalamegye főispánja,* mert III. András nagyjai közül 1291 novemberében János mester fia Gergely is szerepel.* – Ivánnak második fiáról, II. Jánosról szerző (155. old.) a következőt mondja:. «Úgy látszik tőle ered az osztrák Pernstain család. Ha az való stb.», forrásul pedig a Századok 1895. évf. 143-ik oldalát idézi. – Ha a nevezett forrás adatai őt arról meg nem győzték, hogy az osztrák Pernstein család tényleg e Jánostól ered, akkor miért nem czáfolja ezen állitást vagy miért nem indokolja azt, hogy ő ezen levezetést csak «úgy, látszik»-nak veszi? Részünkről fennebbi állitást még azzal pótoljuk, hogy II. János utódai, még mint osztrák főurak is czimerükben vörössel és fehérrel czölöpalakban négyszer osztott pajzst használtak,* a czölöp pedig a Héder nemzetség ősi czimeralakja.
70.668-ik vers.
Wenzel, XII. k. 510. 1.
Knauz, II. k. 302. 1.
Jahrbuch der heraldischen Gesellschaft «Adler», V. k. 75. 1.
III. Henrik leányának férjét csak «Turchus»-nak nevezi; pedig Bonzanoi Péter 1300 szeptember 18-ikán Morosini Mihály zárai comeshez intézett levelében világosan irja: «et filius vester Turchus accipit filiam Henrici Bani in uxorem».* Hogy III. Henrik fiától III. Jánostól a szekcsői Herczeg –, II. Pétertől pedig a Tamássi család származna (146. old.), arról sejtelmünk sincs; mi éppen az ellenkezőt tudjuk.
Wenzel, V. k. 261. 1.
A Hédervári ágból származó nő, ki Bór-Kalán nb. Pózsa özvegyeként 1255-ben szerepel, az illető forrás szerint Bozna nevü helységből bizonyos értéktárgyakat küldött mostoha fiának, Nánának;* e Bozna tehát minden valószinüség szerint a Héder nemzetség kezén volt, a mit különben csak azért emlitünk, hogy ezen eddig ismeretlen helységnek meghatározását megkiséreljük. Tekintettel arra, hogy a Hédervári ág Vasmegyében is birtokos volt, azt hisszük, hogy Bozna azon Varsány és Karakó vidékén fekvő «Bazna»-nak felel meg, melyről 1257-ben történik emlités.*
Wenzel, VII. k. 411. 1.
Wenzel, II. k. 296. 1.
Az I. Jakab által 1278-ban szerzett Bokod Vasmegyében feküdt; ennek bizonyitékát abban találjuk, hogy Boldafölde, melyet fiának, Henriknek, kezén találunk, Bokod szomszédságában feküdt.* Ugyanazon Jakabnak van egy névleg ismeretlen leánya is, ki 1278-ban még kiskoru.* Fia Henrik 1297-ben is szerepel; nevezett évben meghagyja a pápa az esztergomi érseknek, hogy több magyar urat a pannonhalmi apátság megkárositásától tartóztasson vissza; ezek között vannak Güssingi Henrik bán fiai és rokonuk Erricus.* – I. Lőrinczet illetőleg megjegyzendő, hogy 1262-ben Heydrugh fia Körmendi Lőrincz mint vasmegyei birtokos szerepel,* a mi tekintettel arra, hogy Güssingi Iván körmendi birtokos, arra enged következtetni, hogy I. Lőrinczzel azonos. E Lőrincz fiát, Hédert, hiába keressük a nemzedékrendi táblán, pedig 1309 október 23-ikán jelen van, midőn nővére Margit, Darói Salamon özvegye, dezsedai birtokát elzálogositja;* Margitról pedig azt is tudjuk, hogy 1298-ban már Darói Salamonnak a neje s hogy Anna nevü leánya akkor megy férjhez.* – Herrandról megjegyzendő, hogy 1279–80 előtt a vasmegyei (Német-Sáros-) Lak tulajdonosa.* Herrand fiairól pedig még azt is tudjuk, hogy 1283-ban a vasmegyei Boroszd (állitólag a későbbi Bokros) 69szomszédjai.* – III. Héder neje megkapja 1252-ben a Selv nevü földet,* melyben a pozsonymegyei Csallóközben Hédervár mellett még most is létező Zselyi-re ismerünk. III. Hédert 1265-ben is emlitik, midön a Győre nemzetség tagjai a Buzád-Hahót nb. Hahóttal perlekednek.* – IV. Hédernek Miklóson kivül még Jakab és János nevü fiai is voltak, kiknek elseje 1378-tól 1410-ig, másika 1378-tól 1395-ig ösmeretes. Jakab neje: Katalin; IV. Miklós neje: Debreczeni Pál leánya.* A család ezen ágát csak Miklós folytatta.
Fejér, VIII/III. k. 501. 1.
Hazai okmánytár, VI. k. 234. l.
Wenzel, X. k. 273. 1.
Wenzel, VIII. k. 35. 1.
Anjoukori okmánytár, I. k. 183. 1.
Wenzel, X. k. 324. 1.
Wenzel, XII. k. 674. 1.
Hazai okmánytár, VI. k. 298. 1.
Hazai okmánytár, VI. k. 75. 1.
Wenzel, VIII. k. 130. 1.
Fejér, X/IV. k. 138. 1.; Soproni okmánytár, I. k. 449., 477., 5I6., 632. l., II. k. 214. 1.; Turul 1891. évf. 77. 1.
A Köcski-ágat szerző csakis II. Sándor czimerének alapján sorozza a Héder nemzetség tagjai közé, nemzedékrendi tábláján azonban nagy hibát követett el, a mennyiben szerinte II. Sándor ismeretlen nevü nővére bizonyos Dénes fia Mihálynak a neje (162.); ez nem áll. Forrása (A. VI. k. 468. 1.) másként adja elő a tényállást. Az igaz, hogy a 468-ik oldalon Köcski György az emlitett asszonyt, kinek Cecilia a neve «soror»jának nevezi, de ez nem elég; több helyen (466., 467., 472.) világosan az van mondva, hogy e nő atyjának a neve: Köcski Dénes fia Mihály, férje pedig: Hetyesomlói Mikócz fia Miklós fia Demeter; szó sincs tehát róla, hogy atyja a Héder nb. I. Sándor volna; az pedig, a kit szerző férjének nevez, nem más mint a nő atyja!
Hermann. Antal fia István a ki 1294-ben a «Liszkai» nevet használja ezen évben a zemplénmegyei Zsadány nevü birtok egy részének tulajdonosa.* – I. Laczk a szerző szerint legelőször 1323-ban fordul elő, midőn Károly királyunk Frigyes német császárral és a többi ausztriai herczegekkel békét kötött. Ez nem felel meg a valóságnak, mert e békét nem 1323-ban, hanem 1328-ban kötötték. – Második neje még 1357 április 6-ikán is él.* – I. István már 1342 október 28-ikán tárnokmester.* Birtokviszonyait illetőleg a következő felette érdekes (bár nem a magyarországi birtokait illető) adatot szerző müvében hiába keressük. Lajos király egyik 1353- ban kelt oklevelében el van mondva, hogy János cseh király valamikor Laczkfi István néhai tótországi bánnak Csehországban bizonyos birtokokat adományozott a melyeket János fia s utódja Károly Istvántól ujból elvett. Lajos király erre azzal válaszolt, hogy Wisko nevü cseh embertől, kinek ő valamikor a Nyitramegyében feküdt Földvár és Ültő nevü jószágokat adta, ezeket elvette és Kont Miklósnak adományozta. Most kijelenti, hogy a mennyiben Károly király Laczkfi István fiainak hajlandó lesz a cseh birtokokat visszaadni vagy őket pénzzel kártalanitani, ő is kész lesz a cseh Wiskót vagy a Laczk-fiakat hasonlóértékü jószágokkal vagy pénzzel kielégiteni.* – I. Andrásra meg kell jegyeznünk, hogy Lajos királynak a szerbek, «tatárok» és oroszok elleni hadjárataiban 1349 előtt részt vett.* – Pálról azt mondja szerző, hogy «nagyon sajátságos, hogy egy 1373-iki, de különben is furcsa szerkezetü oklevél az élők sorában emliti.» Mi ebben semmi sajátságost nem találunk, mert még 1378 deczember 1-én mint Beregmegye főispánja a megyei közgyülésen elnököl* – Hogy II. Dénes 1360 deczember 28-ikán székely ispán és országbiró volt, nem állhat meg, mert 1360 márczius 11-től 1368-ig Ákos nb. Böbék István félbeszakitás nélkül országbiró, – II. Imre 1368-ban dalmát-horvát bán;* hogy 1375-ben meghalt, bizonyitja Wenzel, XI. k. 428. 1. – II. István 1379 június 15-ikén Sopronmegye főispánja.* – Györgyről a Századok 1900. évf. 607. oldalán találunk érdekes adatot; első nyomára mi azonban már 1365 január 17-ikén akadunk.* – III. Imre egyidejüleg az előbbivel merül fel 1365-ben. – III. István 1376-ban Pozsonymegye főispánja.*
Hazai okmánytár, VIII. k. 345. I.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 554 1.
Soproni okmánytár, I. k. 171. 1.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 137. 1.
Fejér, XI. k. 550., 551. 1.
Zichy okmánytár, IV. k. 83. 1.
Fejér, IX/IV. k. 118, 123. 1.
Soproni okmánytár, I. k. 452. 1.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 268. 1.
Fejér, IX/V. k. 84. 1.
A Hermann nemzetséghez tartoznak még Mátyás fia László és Péter fia András, kik 1330-ban hunyadmegyei birtokosok.*
A hunyadmegyei régészeti és történeti társulat évkönyve, XI. k. 172. 1.
Lambert országbiró – mondja szerző czimerének 70tanusága szerint a Hermann nemzetség tagja volt. Ezzel szemben arra hivatkozunk, hogy a Hermann nemzetséghez tartozó Laczkfiak czimerükben sárkányképet használtak, Lambert országbiró pecsétjén pedig madarat találunk.
Hontpázmán. A 195-ik old. olvassuk, hogy Bényi Amadénak I. Pongrácz a fivére. Ez azonban, bár a kettejük közötti közel rokonság el nem tagadható, mégsem oly bizonyos, mint szerző állitja. – Miután Pázmán fia Lambert 1287-ben az esztergami káptalantól Rajecen birtokot kap, több mint valószinű, hogy azon Olivér fia: Rajeci Kázmér, ki 1236-ban apkai (Apaj Pozsonymegyében) és itói (Tardoskedd mellett) birtokát a nyitrai káptalannak rajeci jószágával felcseréli,* szintén a Hontpázmán nemzetség ezen ágához tartozik. – Csalomjai Miklós fia Farkas; ki 1265-ben a hontmegyei Palajta mellett birtokos,* kétség kivül szintén e nemzetség tagja. – Azon Amadé fia István pedig, ki Wenzel VIII. 272. szerint IV. Béla idejében (1254 és 1270 között) Nyitramegyében Vág-Ujhely, Vág-Szerdahely, Patvaróc és Lubó táján volt birtokos, nézetünk szerint a Hontpázmán nemzetség bényi ágából való.
Knauz, I. k. 318. 1.
Fejér, IV/III. k. 280. 1.
A födémesi ághoz tartozó II. Jákó már 1251-ben szerepél, a mennyiben Sebestyén leányától, Erzsébettől azon szuhai birtokrészt, melyet annakelőtte neki hozományi illetéke fejében adott, most tőle 8 ezüst márkáért megveszi.* – 1260-ban meg van bizva a hontmegyei Kelenye feljárásával; az erről szóló oklevélből kitünik, hogy Mog fiai Chol és Miklós Kelenye melletti birtokosok.* Alig csalódunk, ha e Mog alatt a velezdi Kövér család ősét, Móká-t ismerjük fel, kinek e szerint két fia volt.
Fejér, IV/II. k. 122. 1.
Wenzel, XI. k. 483. 1.
A Forgách-ágban szereplő Milván és Tamásról azt hiszszük, hogy ezek I. András édes fivérei voltak; az erre vonatkozó okirat ide vágó pontja (Fejér, IV/II. k. 365. 1. és nem VI.) igy hangzik: «quam quidem Michel filius Miluan, et Jordan, filius Thomć filii, fratres eiusdem Andreae etc.» első látszatra már zavarosnak tünik fel, úgy a helyes szövegezés csak az lehet: «filii fratrum eiusdem Andreae». Tamás özvegye 1244-ben Berencsi Lörincz neje.* – A birtokviszonyok vázolásánál hézagokat találunk, melyeket a következőkben pótolunk: 1 . Azon meg nem határozott Yztevecz, melyet I. András 1263-ban szerzett, nem más mint az esztergammegyei Köbölkut mellett feküdt, most már nem létező Ösztövér, minek bizonyitéka abban lelhető, hogy II. Ivánka 1299-ben köbölkuti földesur és hogy 1347-ben Ivánka mesternek wztuerfalvai tisztviselője Köbölkuton garázdálkodott.* 1292-ben az egri káptalan előtt Ivánka fia András fiai: Guymeri András és Miklós Barsmegyében fekvő Bese nevü ősi és Nyitramegyében fekvő Belád nevü vásárolt birtokukat a maróti kúnoknak cserébe adják, kiktől a barsmegyei Hizér, Buzech, Podbántelek, Sylk, Kolbász, Vezekény és Rohozsnica nevü birtokokat kapják.* Hogy az okmányban «Guymer» nem más mint «Gymes»-nek ferditése, világos. II. András azonban még 1292 augusztus 30-ikán a rohosnicai birtokrészt a garan-szentbenedeki apátságnak adományozta.* II. Ivánkának – szerző szerint ismeretlen hollétü – borolchi birtokszerzésére meg kell jegyeznünk, hogy szerző ezt csak Fejérnek egy regestájából (VI/I. k. 157. l.) ismeri. Az erre vonatkozó okmány teljes szövegét azonban a Hazai okmánytár, VIII. k. 296. old. találjuk és biztosra veszszük, hogy Borolch nem más mint a Trencsénmegyében még most is létező Birócz. II. András és I. Miklós már 1291-ben szerepel, és akkor András Árvamegye főispánja.* – A Szegi-ágra megjegyzendő, hogy Szegi Benedeknek még egy ismeretlen leánya is volt, ki 1274-ben mint Száty nb. Konstantin özvegye sógorától hitbéri illetményeit kikapja.* – 1326-ban találjuk, hogy Szegi Bökény fia Jakab és ennek fia János, hogy Bökény fia István özvegyét kielégitsék, többek között a nyitramegyei Szomolya mellett fekvő és Dedács-erdeje nevü földjüket Szegi Péter fia Jánosnak eladják.* Miután Mihály fia Dedalch 711267-ben a Hontpázmán nb. Szegi család sarja, bizonyosnak veendő, hogy az 1326-ban szereplő Szegiek az ő ivadékai. – Betyend bán-ra megjegyezzük, hogy 1257 előtt az esztergammegyei Muzslán 18 ekealját akart vásárolni, a dologból azonban semmi sem lett.* Ugyanezen Betyend 1264 oktőber 24-én a veszprémmegyei Péty-en a királyné tárnokvölgyi népeinek birtokügyében biráskodik.* – Unokájáról, Pogány Istvánról azt is tudjuk, hogy 1353 előtt a dobokamegyei Paptelke-t és Csornok-ot valamint a kolozsmegyei Balogjánostelek-et megszerezte.* – Hogy a Czibák-ághoz tartozó Mike a «Szakállas» melléknevet viselte, a mint ezt szerző Kár., I. k. 5. 1. és H. O., VI. k. 139. 1. hivatkozva állitja, nem áll; egyetlen egy forrás sem mondja. – A mi pedig az 1341. évi birtokosztást illeti, ki kell emelnünk, hogy az erről szóló okirat hátára későbbi kéz e szavakat irta: «Az Tholdiak keözt való divisio».*
Fejér, IV/I. k. 358. 1.
Anjoukori okmánytár, V. k. 103. 1.; Hazai okmánytár, VIII. 391. 1.
Wenzel, XII. k. 534 1.
Knauz, II. k. 334. 1.
Wenzel, XII. k. 516. 1.
Kubinyi, Hontmegyei okmánytár; 15. 1.
Anjoukori okmánytár, II. k. 248. 1.
Knauz, I. k. 445. 1.
Zichy okmánytár, I. k. 18. 1. (kelet nélkül).
Anjoukori okmánytár, VI. k. 38. 1.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 80. 1.
A Besztereczi ágra nézve itt csak azt akarjuk felemliteni, hogy szerzőnek azon állitásával (234. old.), hogy Tamás bánt és I. Kozma fiait nem tarthatjuk egy személyeknek a Szentgyörgyi ágon látható ugyanazon nevü tagokkal, egyet nem értünk. Ennek indokolása azonban oly terjedelmes, hogy azt csak külön értekezésben, más alkalommal közölhetjük; e helyen csak azt az egyet akarjuk kiemelni, hogy szerzőnek egyik érve: «ámde Szentgyörgyi ágbeli II. Kozma fiai 1295 előtt meghaltak» nem felel meg a valóságnak, mert Bazini II. Kozma fiai Pál és Kozma bizony még 1295 február 20-ikán a nagyszombati bolgárokkal egyezkednek.*
Wenzel, XII. k. 571. 1.
A Petri alágról mondja, hogy Lörincz fiai 1280-ban Pócsot felosztották. Honnan tudja ezt oly biztosan? Forrása (H. O., VII. k. 389. 1., nem 384!) nincsen keltezve, állitását pedig nem indokolja.
Egyes tagok. a) Hont fia Gergelyről tudjuk, hogy beregmegyei Badaló-i birtokát 1280-ban a Semjén-nembelieknek cserébe adta; mi azonban a következők alapján még egyéb nyomait is találjuk:
Mindenek előtt kiemeljük, hogy Gutkeled nb. István szlavóniai bán 1254-ben Hont fia Gergelytől ennek Zemplénmegyében, a Tisza-Bodrogközön Helmecz mellett feküdt Gerebse, Bodoló és Géres nevü birtokait megvásárolta;* tekintettel arra, hogy az 1280-ban szereplő Hontpázmán nb. Hont fia Gergely szintén egy – bár Beregmegyében fekvő – Bodoló nevü helységnek ura, nem tévedünk, ha őt az 1254-ben emlitettel azonositjuk. De e Gergely 1254-ben előadja, hogy a nevezett zemplénmegyei birtokokat bizonyos rokonainak magvaszakadtán örökölte és e rokonok a következők: 1. Gacha fia Dániel, 2. Endre, az ő patruelisa 3. Gordomér fia Márton; ebből pedig következik, hogy a nevezettek nemzetségbeli rokonai és a Hontpázmán nemzetség tagjai. Az eddigiek alapján még tovább is mehetünk. 1214-ben a leleszi prépostság Boleszló váczi püspöktől egy a Zemplénmegyei Géres és Helmeczczel határos földet kap, a melyet azelőtt Hunt comestől vásárolt,* ebben tehát teljes bizonyossággal Gergely atyjára ismerünk rá. Teljesség okáért akarjuk ezeken kivül a kutatók figyelmét még a következőkre irányitani: 1. II. András 1213 után Hontpázmán nb. Tamásnak (a Szentgyörgyiek ősének) a szatmári várhoz tartozott fentősi erdőt adományozta, mely birtokba őt Felicián fia Ábrahám de villa Mathei iktatta be. 2. Ugyanazon király megerősiti fentebbi Tamás fiait 1231-ben a kékesi és fentősi erdő birtokában, mely alkalommal Albert fia Hont comes a király pristaldusa,* 3. Fejér III/I. k. 177 old. olvassuk II. Andrásnak egyik 1216. évi okiratában, hogy Tamás comest Hont testvére Abraham de Mathey vezette be a fentősi birtokba. A helyrajzi viszonyok és a keresztnevek (Hont, Feliczián, Albert, Ábrahám) alapján már most több mint valószinü, hogy az itt emlitett személyek szintén a Hontpázmán nemzetségnek az ország északkeleti részén székelt tagjai voltak. 4. A nagyváradi káptalan előtt 1303 június 27-ikén Felicián fia Mátéi Hont comes, mivel egyenes fiörököse nincs, birtokairól következőképen rendelkezik: a) Neje: Imre (Emöcz) leánya Erzsébet és két leánya a főörökösök. Öregebb leánya Amfolys* Szilveszter fia Tamásnak; 72az ifjabbik Bung pedig Mikolai Pongrácz fia Imrének a felesége. Ezek kapják a következő ősi birtokait: a két Mátét, Eyeget (kétségkivül a biharmegyei Egyed), Gurhót és Kapost, továbbá a vétel utján szerzett Besenyőt. Máté falunak egy részét (melyben Mihály arkangyal tiszteletére van templom épitve) nővérének fiai: Miklós fiai Mihály és László kapják.
Hazai okmánytár, VII. k. 44. 1.
Fejér, III/I. k. 157. 1.
Wenzel, XI. k. 231. 1.
Megfelel valószinüleg a görög Omphale névnek.
Ezen okiratot* 1372-ben vejének Imrének következő utódai iratják át: 1. Imre fia Egyed fia László, 2. Imre fia János fia István, kik akkor mindketten a «Mátéi» nevet használják.
Hazai oklevéltár, 178., 179. 1.
5. Károly király 1320 február 7-ikén felhivja a nagyváradi káptalant, hogy 1. Hont vejét Imrét, 2. «Besenyő» Albertet és fivérét Lászlót 3. Károlyi Andrást, 4. Reszegei Sándort, 5. Gutkeled nb. Pál bán fiait Bátori Bereck ügyében idézzék meg. A káptalannak erre márczius 20-ikán küldött válaszából kiderül, hogy Imre, Albert és László Máté nevü lakhelyükön tartózkodtak.* Miután Károly és Reszege Biharmegyében feküdtek és az ügy elintézésével a nagyváradi káptálan van megbizva, világos, hogy Máté is Biharmegyében feküdt. Igy tudjuk már most, hogy a fentebbi villa Mathey az 1320-ban Biharmegyében feküdt Mátéval azonos és hogy az 1320-ban emlitett személyek a XIII. században emlitetteknek utódai, a mi mellett első sorban a Hont és Albert keresztnév szól. Hont veje Imre pedig az 1303-ban szereplő Mikolai Pongrácz fia Imrével azonos.
Temesmegyei okmánytár, I. k. 19. 1.
b) Mártonnak még más ivadékai is voltak, kikről másutt lesz szó.
c) Garabus fia Jánosra megjegyezzük, hogy «Garabus» csak a Garáb = Gráb név latinizálása. Magát Jánost már Wenzel, XII. 454 old. keletnélküli okiratában találjuk, hol az van mondva, hogy többiek között Izsépi «Granch» fiai ellen valami pöre van. Vejének neve alighanem Thanalt, és nem Tamás, mint szerző mondja, mert eltekintve attól, hogy öt Fejér VIII. I., k. 151 Thanalchnak nevezi, más helyen azt olvassuk, hogy Nagy Lajos 1353 és 1356-ban Thanalt nevü urnőnek a kérésére – a ki Lasztóczi Péternek, a Pósa fiának volt nemes származásu özvegye – Halám község határvonalainak kitüzése czéljából határjárást rendelt el.* Ebből kitünik, hogy nem Tamás, hanem Tanaltról van szó és hogy Hontpázmán nb. János veje a zemplénmegyei Lasztóczi család tagja. Különben még kiemeljük, hogy mi e Garabus őseit és a tőle származott családokat is ismerjük, a miről azonban másutt fogunk bővebben irni.
Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 1899. évf. 185. 1.
Végezetül még fel kell emlitenünk, hogy szerző az ipolysági monostor alapitóját, Hontpázmán nb. Márton bánt e nemzetség kötelékébe nem vette fel, a nélkül hogy eljárását indokolná.
Dr. WERTNER MÓR.
