Az Eszterházy család oldalágainak leirása. Az Eszterházy család és oldalágainak leirásához tartozó oklevéltár. Összeállitotta Gr.…
Az Eszterházy család oldalágainak leirása. Az Eszterházy család és oldalágainak leirásához tartozó oklevéltár. Összeállitotta Gr. Eszterházy János. Kézirat gyanánt kiadja Herczeg Eszterházy Miklós. Két kötet. – Budapest. Az Athenaeum r. társulat könyvnyomdája. 1901.
E munkának előkelő és főrangu irója a történeti irodalom nagy kárára korán hunyt el pedig méltán tőle várhatta történetirásunk, hogy az Eszterházyak levéltárainak történeti, irodalmi és nyelvtörténeti nagybecsü ereklyéi közkincscsé váljanak. A munka két részből áll, az oklevéltárból, a mely 125 a családot, annak oldalágait vagy más családokat, mint Wathayakat, Bessenyeieket, Baloghokat, Révayakat, Feketéket érdeklő eredeti oklevelet foglal magában s történeti részből. Az előbbiben a szerkesztő helyes érzékkel néhány már megjelent okiratot is közöl, javarészt azonban még ismeretleneket nyujt. Az első oklevél 1186-ból, az utolsó 1722-ből való, ezek közt Árpád kori oklevél van 9, a vegyesház korából 91, a Habsburgház korából 27.
A kutatókra és történetirókra nézve annyira fontos oklevéltárnál még érdekesebb munka a család és oldalágainak történeti leirása. A szerző itt is nagy tudással, buzgalommal és lelkiismeretességgel dolgozott. Valódi történetirói érzékkel fogott a család kezdetének nyomozásához, szeretettel kiséri annak fejlődését és sokfelé ágazását. A ki ismeri az Árpádházi királyaink korából fönmaradt okleveleket, méltányolni tudja a grófnak fáradhatatlan és eredményes, egészen a kicsinyességig menő kutatásait. Tudjuk, hogy sok oklevél veszett el a XIII. században elhamvadt pozsonyi káptalanban és a XVI. században a Csallóközbe betörő ellenség mily pusztitásokat vitt végbe a levéltárakban, pedig jobbára innen kellett az irónak adatait összeállitani, miért is a család kezdetének leirásánál tapasztalható hiányokat csakis ezeknek az elemi csapásoknak róvhatjuk föl, mert a szerző minden nyomtatott és irott forrást, melyhez lelkiismeretes tudásával hozzájuthatott fölhasznált és kiaknázott.
Érdekes tanusága e könyv egy család fejlődésének, erősbödésének és küzdelmeinek. Látjuk belőle miként indulnak ki tagjai a Salamon nemzetségből, mint nobiles honestissimi, mint olvadnak bele nemzetünk törzsökös családjaiba, miként válnak ki egyes hatalmas egyéniségek, mint nemzetkormányzók, dinasztia mentők, hatalmas birtokszerzők vagy szabadsághősök sa családból. Ezek a «personnalités marquantes»-ok a nemzedék kivirágzásának élénk tanui. Családfájukba olvadt az Illésházyak, a Kondék, a Wathaiak, Ocskaiak, Balassiak, Ujfalussyak, Kubinytak, Batthyániak, Nádasdyak, Thökölyek, Révayak és mások egészséges és erős hajtása, s bizonynyal, e vérkeveredés nagy hatással volt az erős, kiváló faj megalakulására.
A Függelékben kiegészitő ujabb adatokat kapunk; itt a szerző (263) egybeállitja a család 1901. május 31-ikén levő állását. 11 genealogiai táblán az egész családfa össze van foglalva. Ehhez járúl nehány genealógiai töredék, melyek más családok törzsére fölvilágositásul szolgálhatnak. Ilyenek: Wathai Lodomér ága (35), a Földesy-Illésházy nemzedékrend (84), a rábadoroszlói Rumy ág (179), Ocskay Magdolna ága (183), Balassa Emerenczia töredéke (187), a telekesi Törököké (189), a Darabos családé (193), Hölgyieké (193), Cziráky-Révayaké (203), Berényieké (205), Gyulaffy és Gyerőffyeké (215), gr. Bánffy Ágnesé (218), gr. Haller Czecziliáé (227), gr. Mikó Johannáé (228), gr. Bethlen Paulináé (229), Károlyi Zsuzsánnáé (246).
Az első kötetet két hasonmás, a másodikat néhány szines czimerkép disziti; az Eszterházy czimer a XIV. század első negyedének modorában, Eszterházy Ferencz alispánnak 1597. junius 10-ikén Fedémesről kelt levelére nyomott gyürü pecsétjén szemlélhető szárnyas griff, egy másik eszményi czimer a XV. század első felének modorában, az első herczeg Eszterházi czimer, a pompás ujabb herczegi czimer és Imre esztergomi érsek czimere.
A nemes gróf szebb emléket alig állithatott magának és családjának ennél a munkánál, melynél azt kérdezzük, vajjon a faji szeretet vagy a tudományos kutató szomj, a lelkiismeretes munka és a kritikai érzék volt-e nagyobb és csodáljuk, mily kiváló tapintattal tudta mindezeket könyvében egyesiten.
Morvay Győző.
