I. KÁROLY KIRÁLY GYÜRÜPECSÉTJE.
I. KÁROLY KIRÁLY GYÜRÜPECSÉTJE.
(Második közlemény, két pecsétrajzzal.)
I. Károly király gyürüpecsétje kör alaku, átmérője 8 mm. Közepébe pecsétkép helyett a király nevének kezdőbetüje van vésve, köriratában pedig a kezdetet jelző kereszt helyett egy szépen stilizált liliom s utána S(igillum) Secretum olvasható. Sem Pray, sem az őt mindenben hüen követő Perger nem vették számba e köriratot,* igy történt aztán, hogy ez érdekes pecsétről mindeddig csupán hiányos ismereteink voltak.
Syntagma 29., Bevezetés a diplomatikába II. r. 84. 1.
Érdekes e pecsét már azért is, mert közepén pecsétkép helyett a király nevének kezdőbetüje foglal helyet a mi királyi pecséteink között olyan sphragistikai unikum,* a milyennel más esetben nem találkozunk. De más szempontból is megérdemli ez érdekes emlék, hogy komolyabb figyelemre méltassuk. Olyan kicsiny ugyanis az egész pecsét, hogy köriratos királyi pecséteink között hozzá hasonlót nem találunk, mégis oly gonddal van vésve minden része, hogy diszére válnék egy modern mesternek is. A közepébe vésett nagy K betü igen csinos, a körirat betüi pedig minden kicsinységük daczára tiszták, élesek és szimmetrikusan veszik körül a középen kidomborodó főbetüt.
Németországon ugyane korból való Ottó magdeburgi érsek (1325–1361.) kis pecsétje, melynek közepébe O betü volt vésve, körirata pedig: Signum secretum. E pecsét azonban egyszer akkora, mint a Károly királyé, mert átmérője 20 mm. Seyler, Geschichte der Siegel 115. 1.
A pecsétvéső mesterien végezte munkáját, a mi annál nehezebb volt, mert mindenesetre egyenesen a gyürübe kellett vésnie a pecsétet s nem mintázhatta azt előbb agyagba, legfeljebb vázlatosan megrajzolta a tervet.*
A fémpecsét rendesen úgy készült, hogy előbb positiv képet csináltak viaszból, erről gipszszel negativot készitettek, a melyet ismét agyagba nyomtak s erre öntötték végül a fémet, a melyet aztán vésővel gondosan kidolgoztak. Seyler, Id. m. 100. 1. A gyürünél természetesen nem lehetett ilyen eljárást alkalmazni, a mely külömben is számos ellenérvre talál a ránk maradt emlékekben, hanem egyszerüen laposra verték e gyürü egyik részét s egyenesen abba vésték bele a negativ pecsét képet. Seyler, Id. m. 49. 1.
Érdekes gyürüpecsétjei voltak I. Lajos királynak is, melyek között kiválik a Pór Antal által ismertetett* herczegi pecsét, de ilyen gonddal vésett egy sincs közöttük.
Turul, XI. k. 178. 1.
I. Károly király szóban forgó pecsétje még valósággal sigillum annulare, azaz gyürübe foglalt pecsét volt, a melyet a király állandóan az ujján viselt. Bizonyitja ezt az 1336. évi pecsétvizsgálat, hol a király e tényre hivatkozik s ennek alapján nem habozik kijelenteni, hogy az ő tudtán kivül e pecséttel senki sem erősittethet meg oklevelet.* I. Lajos király alatt már némi változással találkozunk e téren. Van ugyan neki is olyan gyürüpecsétje, melyet állandóan az ujján visel. Bizonyitja ezt 1366 augusztus 26-ikán 113Szécsi Miklós bán számára adott adománylevele,* melyet a királyi kanczellária két példányban állitott ki. Az egyik példány letöredezett pecsétjének helyén a következő kanczelláriai feljegyzést olvassuk: Ad litteratorium preceptum domini regis sub sigillo, quod in manu sue gestat; a másik példányon ismét: Ad litteratorium mandatum domini regis sub sigillo sua secreto annuleo. Minthogy itt nyilvánvalóan egy és ugyanazon pecsétről van szó, világos, hogy I. Lajos király is ujján viselte a secretum annuleumot. Másfelől ismét tudomásunk van arról, hogy volt olyan királyi gyürüpecsét is, I. Lajos idejében a mely külön udvari tisztviselő gondjaira volt bizva. E tisztviselő Demeter mester, kiről Szécsi Miklós országbiró 1357. évi oklevelében ezeket olvassuk: Magister Demetrius conservator sigilli annularis dicti domini nostri regis (t. i. Lodovici).* E Demeter mesterről a király 1359. évi okleveléből tudjuk, hogy királyi kincstartó is volt, mert ez oklevél «fideli suo magistro Demetrio litterato thesaurario suo» van intézve.* Valószinünek tartom, hogy a kincstartói méltósággal függött össze a királyi gyürüpecsét őrizete is.
Ipsa regalis benignitas premissum annuleum sigillum suum semper in suo digito existere et literas suas s ub ipso sigillo absgue suo scitu et mandato nullum hominem habere posse. Anjoukori okmánytár, III. k. 254. 1.
Zalamegyei okmánytár, II. k. 10. 1. Megesik ugyan, hogy e pecsét sincs a királynál. Igy p. o. 1367. június 10-ikén ez okból egy a pécsi káptalanhoz intézett vizsgálati parancsot anyjának gyürüpecsétjével kénytelen megerősiteni. (Presentes autem propter abscenciam sigilli nostri proprii, sigillo reginali fecimus consignari.) Tallián levéltár.
Wenzel, Árpádkori uj okmánytár, XII. k. 662. 1.
Hazai okmánytár, II. k. 106. 1.
Egy másik udvari tisztviselő, kiről az oklevelek mint I. Lajos király kisebb pecsétjének őréről megemlékeznek, Miklós mester, kit I. Lajos 1373 november 8-ikán kelt oklevelében igy nevez meg: «Conservator sigilli nostri secreti et rotundi»* E tisztviselők egyikének állandóan a király kiséretében kellett lennie s ez pecsételte meg a királyi székhelyen müködő kanczelláriához küldött rendeleteket. Bizonysága ennek I. Lajos 1362 február 26-ikán kelt oklevele, melynek letöredezett pecsétje helyén a következő kanczelláriai feljegyzést olvassuk «Commissio domini regis per literas suas cum suo sigillo, quod circa se gestat, consignatas, quas nobis misit de Vertes et in eodem sigillo unus cliheus est sculptus.«*
Hazai okmánytár, II. k. 123. 1. A rotundi jelző azért került ide, mert ekkor a Schönherr Gyula úr által ismertetett négyszögletes gyürüpecsét (Turul, VI. k. 91. 1.) is használatban volt, a mint ezt a következő oklevelek bizonyitják: 1371–82 között május 8-ikán Debreczen (Múzeumi levéltár), 1375 augusztus 28-ikán Temesvár (Véghely gyüjt.), 1376 ápril 24-ikén Regecz várában (Múzeumi levéltár) és 1379. julius 31-ikén Zólyom (Véghely gyüjt.).
Hazai okmánytár, II. k. 108. 1. Valószinüen azért füzték e feljegyzéshez a pecsétleirást, mert ez a királyi pecsét nem igen volt használatos. I. Lajos király ismert kisebb pecsétjei között három is van, melyek közepébe pajzs van vésve. Az első, melyet Pray (Syntagma de sigillis) IV. táblája 8. ábráján közöl s a mely azonos a X. tábla 4. ábrájával, azért nem lehet, mert ebben a pajzs fölött sisak is van s a kérdéses leirás ezt nem emliti. Négyszögletes gyürüpecsétjét ismét nem jelölték volna pusztán ezzel, mert annak legjellemzőbb sajátsága éppen feltünő alakjában rejlik, erre helyezték volna tehát a fősulyt. Minden valószinűség a mellett szól, hogy a Pray IV. táblájának 7. ábráját kell alatta értenünk, melyet a secretummal ellentétben a szoros értelemben vett gyürüpecsétek közé számitanak (Turul, VI. k. 91. 1.).
A pecsét anyagáról azt hinnők, hogy drágakő volt, melyet aranygyürübe foglaltak. I. Károly király ugyanis, a mint az elmondottakból tudjuk, állandóan az ujján viselte; nyugaton pedig a drágaköves gyürük viselete általános szokás volt s főleg ezeket használták az uralkodók pecsételésre.* Hozzájárul még, hogy a körirat betüi feltünően aprók, s daczára a hosszas használatnak, mégis tiszták és határozottak maradtak. Ebből arra következtethetnénk, hogy a pecsét anyaga kemény és tartós volt, a mit a használt fémekről alig mondhatunk. Az ellenkezőről győz meg azonban a pecsétlenyomatok behatóbb vizsgálata. Ha ugyanis kőbe vésik a pecsétet s aztán foglalják gyürübe, a kőnek vagy ki kell emelkednie a fémkeretből, vagy meg kell látszani a pecsétlenyomatokon a pecsét és a keret közötti határvonalnak. A lenyomatok azonban arra mutatnak, hogy sem a pecsét nem emelkedett ki a gyürüből, sem a kérdéses határvonal nincs meg, vagyis a pecsét anyaga azonos a gyürü anyagával. Tényleg úgy áll a dolog, hogy I. Károly pecsétgyürüje egy darabból állott, egy helyen 114szélesebbre és laposabbra volt formálva, s e helyre véste be a mester a K betüt. E betüt gyöngyalaku kördiszitéssel látta el, a mely fölé a pecsét körirata került. E köriratot végül egy második gyöngyalaku határvonal zárja be. A pecsétgyürü ezután arányosan folyton keskenyebbé lesz, a mi a lenyomatokon is nagyon jól meglátszik, mert a tulajdonképeni pecséten kivül a gyürü egy része is bekerült természetszerüleg a lenyomatba, s igy történt, hogy a szabályos köralaku pecsét Pray előtt is ovalisnak látszott.
VI. Henrik hagyatékában: Unum sigillum secreti de uno safirii posita in auro. Breslau, Urkundenlehre 950 1. IX. Lajos pecsétjéről: Celui de Louis IX était, comme les anciens signa 1'empreinte d'une matrice fixée á un anneau; cet anneau d'or, longtemps conservé dans le trésor de Saint-Denis, avait pour chaton un saphir sur lequel était gravée 1'effigie royale avec les deux lettres S. L. Giry A., Manuel de diplomatique 653. 1.
Nem érdektelen itt azon magyarországi okleveles beszédmódról is megemlékezni, melyet Pray s utána mások is* felhoznak, t. i. hogy a középkorban a sigillum secretum elnevezést, mely I. Károly pecsétjének is köriratát képezi, a királyi pecsétek külömböző nemeiről használták. Nem akarom a sigillum secretum jelentőségét és jogi hatályát az egész középkoron át figyelemmel kisérni, csupán történetének első szakaszát fogom röviden megvilágitani. Bizonyos, hogy a sigillum secretum elnevezés első sorban a gyürüpecsétekre van vonatkozással, azokat jelölték kezdetben e névvel és abból fejlődött később a tulajdonképeni értelemben vett királyi titkos pecsét.* Legelőször IV. Béla király 1266. évi okleveléről olvassuk Miklós nádor 1416-ban kiadott oklevelében, hogy a király titkos gyürüpecsétjével volt megerősitve.* Ez adat azonban nem képezhet kiindulópontot, mert nem egykoru, hanem a későbbi Zsigmond-kori kanczelláriai gyakorlat terméke. Legrégibb emlékünk tehát I. Károly király gyürüpecsétje, mely valóságos sigillum secretum, a mint ezt a körirat mutatja. Ez pedig az előrebocsátott pecsétvizsgálatban állandóan sigillum annularénak neveztetik és tényleg az is, mert a király, saját vallomása szerint, állandóan az ujján viseli. I. Károly király alatt kerül tehát a magyar kanczelláriai gyakorlatba a sigillum secretum, a mely azonban egyelőre nem külömbözik a sigillum annulárétól. Változással találkozunk e téren I. Lajos király alatt. I. Károly király ugyanis egy gyürüpecsétet használ folyton oklevelein, neki pedig négy gyürüpecsétjét ismerjük már eddig.* E gyürüpecsétek okleveleiben külömböző néven fordulnak elő, t. i. majd secretum minus, majd secretum sigillum, sigillum secretum et rotundum, sigillum secretum annuleum, annulus secretus* stb. névvel vannak megjelölve. Ez elnevezések arra késztethetnének, hogy I. Lajos király alatt sigillum secretum és sigillum annuleum között külömbséget tegyünk, nincs azonban erre kellő positiv támpontunk.* Csupán azon kanczelláriai gyakorlat vehető itt komoly számba, hogy a király titkos pecsétjével nem csupán rendeleteit erősiti meg, hanem már kiváltságot és adományt tartalmazó oklevelek is keltek e pecsét alatt.* E gyakorlat megfigyelése közben eddig azon eredményre jutottam, hogy I. Lajos király éppen azon pecsétjét használja e czélra, a melynek köriratában megtaláljuk a sigillum secretum elnevezést. A körirat egyedül nem képezhetne kellő kritériumot, mert hiszen I. Károly 115király pecsétjének köriratában is meg van ez elnevezés, mégis tudjuk, hogy egyszerü gyürüpecsét gyanánt az ujján viselte; I. Károly felesége Erzsébet pedig egyik oklevelében kiemeli, hogy csupán azért használja titkos pecsétjét, mert nincs kéznél a gyürüpecsétje,* mégis ez utóbbinak körirata is sigillum secretum. E kanczelláriai gyakorlat képezheti tehát egyedül komoly kritériumát a királyi titkos pecsét megkülömböztetésének, más alapot erre nem találhatunk. Ez a gyakorlat azonban nem hozza magával szükségképen azt, hogy I. Lajos király titkos pecsétje egyébként is külömbözött három gyürüpecsétjétől. Sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy ez éppen úgy gyürübe volt foglalva,* mint a többi. Azzal a külömbséggel, hogy ezt nem ujjon viselték, hanem valószinüleg lánczra füzve. Nincs ugyan semmi benső okunk, mely e feltevésre kényszeritsen, mert az egyedüli ok, t. i. hogy nagysága miatt alkalmatlan lett volna az ujjon viselésre, nem állhat meg, lévén annak átmérője csupán 20 mm. E föltevésre késztet azonban bennünket az, hogy e királyi pecsét a már emlitett Miklós mester őrizetére volt bizva (Conservator sigilli nostri secreti et rotundi), aki már a király iránti tiszteletből sem viselhette azt az ujján. Ugyanezt hiszem külömben azon királyi gyürüs pecsétről is, a mely, mint már megemlitettem, Demeter mester kezében volt (Conservator sigilli annularis dicti domini nostri regis t. i. Lodovici).* Egyáltalán, azt hiszem, I. Lajos király egyetlen gyürüpecsétjét viselte csupán állandóan az ujján. E pecsét az, melynek mását Pray IV. táblájának 7. ábráján láthatjuk, s melyről a Zalai okmánytárban olvassuk: «quod in manu sua gestat.» (II. k. 10. 1.) Ez valóságos gyürüpecsét volt. Erre vall már külső alakja is, mert jóval kisebb a király másik két gyürüpecsétjénél (Pray, IV. t. 7. ábra és Turul, VI. k. 91. l.), ebben az egyben találjuk meg továbbá csupán az Anjouk családi czimerét, a patkót tartó strucczmadarat.
Syntagma de sigillis 80. 1. Perger, Bevezetés II. r. 131. 1. Knauz N., Az 1397-iki országgyülés (Történelmi tár, III. k. 208. 1.).
Ugyanily értelemben Perger, Id. m. 131. 1. és Knauz, Id. h. 208. 1. Sőt sokkal később is használják a secretum elnevezést a gyürüpecsétről. Igy Steck Konrád körmöczi városi irnok egy kis zöld szinű viaszba nyomott gemmával megerősitett 1441. évi okleveléről ezeket mondja «der gegeben ist an sant Gallen tage – mit meiner eygin hant und mit meinen Secret.» Véghely gyüjtemény a Nemzeti Múzeumban.
«Secunda namque ipsarum secreto suo sigillo anulari pendenti cum cera rubea consignata hanc verbalem servabat continenciam: Nos B» Ivánka-család levéltára a Nemzeti Múzeumban.
Schönherr Gyula, I. Lajos király ismeretlen gyürüpecsétje. (Turul, VI. k. 91. l.) . III. Frigyesnek is több volt. Breslau, Id. m. 950. 1.
1352 deczember 12-ikén kelt oklevelében: «Datum Waradini sub secreto nostro minori» Temesmegyei okmánytár, 84. 1. 1363 február 11-ikén kelt oklevelének letöredezett pecsétje helyén: «Commissio domini regis cum secreto sigillo, quas direxit de Crisio in Wyssegrad» Kállay levéltár, 1366 augusztus 26-ikán kelt már emlitett adománylevelének pecsétje alatt: «Ad litteratorium mandatum domini regis sub sinillo suo secreto annuleo.» Zalamegyei okmánytár, II. k. 10. 1. 1366 deczember 6-ikán Cornario velenczei dogénak irt levele záradékában: «Datum in Werthus loco nostre venationis sub annulo nostro secreto» Tört. tár, IX. k. 31. 1. stb.
Perger, Bevezetés II. r. 135. 1. Schönherr Gy., I. Lajos ismeretlen gyürüpecsétje (Turul, VI. k. 91. l.) és Pór A., Nagy Lajos herczegi pecsétje (Turul, XI. k. 178. 1.).
Perger, Id. m. II. r. 132. 1. Az itt idézett «1409-iki 73. törvény-czikkely» nyomára azonban nem tudtam eljutni.
1377 deczember 14-ikén kelt rendeletének záradékában: «Presentes autem propter carenciam sigilli nostri annularis sigillo nostro secreto jussimus consignari» (Múzeumi levéltár).
A merovingok oklevelein olyan pecsétlenyomatokat is találunk, melyek átmérője 33 mm. Ezek pecsétnyomói is gyűrűbe voltak ugyan még foglalva, nem viselhették azonban azokat többé ujjakon. Breslau, Urkundenlehre 924. l. Kisebb pecséteknél a középkorban általában a gyűrűformát használták. Breslau, Id. m. 927. l.
A németországi kanczelláriai gyakorlatban olyan esetekkel is találkozunk, midőn a fejedelem egyeseknek megbizást ad, hogy nevére szóló pecsétnyomót vésethessenek és ezzel a neve alatt okleveleket állithassanak ki. Breslau, Urkundenlehre 979. 1.
Csaknem-egyidejüleg lép fel Német- és Francziaországban is a királyi titkos pecsét. A német kanczelláriai gyakorlatban Habsburgi Rudolf óta találkozunk vele a királyi nagy pecsét mellett s pecsétképe csupán a birodalmi sast foglalja magában. Ez a használat azonban kezdetben rendkivüli s rendszeressé csupán Bajor Lajos, majd végleg IV. Károly alatt lesz.* Francziaországban az uralkodók a királyi nagy pecsét és a birói pecsét mellett a XIII. század óta kezdik használni a sigillum secretit, mely részben liliomot, részben Francziaország czimerét ábrázolja. Különös jelentőségre azonban itt nem emelkednek.*
Breslau, Urkundenlehre és Seyler, Geschichte der Siegel 209. 1.
Giry A., Manuel de diplomatique 652. 1. és Lecoy de la Marche, Les sceaux 281. 1.
A királyi gyürüpecsétek használata a középkori kanczelláriai gyakorlatban a legrégibb időkig vezethető vissza. Annulus signatoriust használtak már a rómaiak, ezzel éltek a longobardok, a frankoknál a merovingok, majd később a karolingok is.* Egy időre eltünnek aztán a gyakorlatból, nagyobb pecséteket kezdenek használni; 116de már a XII. századtól kezdve ujból feltünnek s az utóbb emlitett pecsétekkel ellentétben sajátos elnevezéseket nyernek.* A magyarországi kanczelláriai gyakorlatban is korán találkozunk a királyi gyürüpecsét használatával. Ha I. István királynak a veszprémi egyház számára adott 1109. évi oklevele hiteles, akkor annak használata nálunk a legrégibb időkig vezethető vissza.* Sajnos azonban, ez oklevél eredetije nem maradt ránk, csak századokkal későbbi átirásai. I. István király ugyan intézményeit nyugateurópai mintára alkotta meg s a gyürüpecsét használata ott, főleg a frank uralkodók kanczelláriájában, általánosan el volt terjedve; bizonyos azonban ezzel szemben, hogy éppen ez időtájban már nem használták a gyürüpecsétet s a magyar királyoknál is IV. Béla királyig ilyen alakban semmi nyomát sem találjuk. Nagyon félő, hogy az oklevél egy olyan oklevél mintájára készült, mely akkor adatott ki, midőn az annulus már általában a pecsétet jelentette,* s akkor a nyugateurópai intézmény utánzása nem az oklevél hitelessége mellett, hanem ellene lesz.* Ez a bizonyitási mód általában figyelmen kivül hagyja azt, hogy csupán az élő kanczelláriai gyakorlatból lehet érvelnünk ilyen alapon az oklevelek hitelessége mellett, a melyet sokszor nagyon nehéz megkülömböztetni a holttól.
Gatterer, Abriss der Diplomatik 156. l. Breslau, Urkundenlehre 923. 1. Giry, Manuel 631. 1.
Sigilla minora, sigilla secreta vagy sigilla secreti. Gatterer, Id. m. 156. Mikor aztán a titkos pecsétek is divatba jönnek, találunk secretum majus és secretum minus elnevezést. Perger, Id. m. II. r. 135. 1.
« Paginam hanc manu propria corroborantes, annuli nostri impressione subter consignari curavimus». Fejér, I, k. 291. 1.
Breslau, Urkundenlehre 924. 1.
E körülmény az oklevél hitelességének megállapitásánál számba sem jött. Karácsonyi J., Szent István király oklevelei 12. 1.
I. István király, midőn nyugateurópai mintára rendezte be kanczelláriáját, nem hozatott oklevélmásolatokat, formulás könyveket vagy kanczelláriai rendszabályokat, a melyek akkor még nem is igen voltak; hanem igenis hozatott olyan férfiakat, a kik külföldi kanczelláriákban megfordultak, ismerték az ottani gyakorlatot s ezt az ő kis igényü kanczelláriájában érvényesitették. Nem ajánlhatunk e kritérium felhasználásánál soha elegendő óvatosságot.
A királyi gyürüpecsétnek sajátos használati módjáról van a IV. Béla király előtti korszakból biztos tudomásunk. III. István király idejétől kezdve ugyanis Imre király idejéig akképen ellenőrizték a királyok okleveleik hitelességét, hogy a királyi nagy pecsétbe pecsétgyürüiket is belenyomták. Igy III. Béla 1195. évi oklevelének függő pecsétjébe a királynak lovasalakot ábrázoló köriratnélküli gyürüpecsétje is be van nyomva.* IV. Béla király pedig ifjabb király korában úgy erősitette meg atyja okleveleit, hogy ezekről függő nagy pecsétjének képébe a saját köriratos és egy gemmát magában foglaló gyürüpecsétjét nyomta be.*
Regali sigillo et annuli ... impressione. III. Béla király csak két helyen, Imre már négy helyen nyomta nagyobb pecsétjébe pecsétgyürüjét. Fejérpataky L., III. Béla király oklevelei 5. 1.
Pray, Syntagma 24. 1. és II. t. 2. á. Perger, Bevezetés II. r. 59. 1. és Fejérpataky, A kir. kanczellária o. 1.
A királyi gyürüpecsét önálló használatára IV. Béla uralkodásának végén találunk először positiv adatokat. Az 1266. évben ugyanis a turóczvármegyei birtokviszonyokat szabályozván, erre vonatkozó okleveleit gyürüpecsétjével erősitette meg. Eddig három ilyen oklevelet találtam: kettőt Miklós nádornak az Ivánka-család levéltárában levő 1416. évi oklevelében, egyet a turóczi regestrumban.* Magam azonban csupán két oklevélen láttam IV. Béla gyürüpecsétjének a nyomát. Egyik 1267 körül Lipcsén, a másik ugyanaz időtájban Biligén kelt,* sajnos azonban, mindkettő annyira letöredezett, hogy semmi közelebbi adatot sem tudtam róluk meghatározni. IV. László király gyürüpecsétjével két oklevelén találkoztam. Egyik 1277 deczember 20-ikán kelt 117patens s Duruzló számára egy várföldet biztosit.* A másik 1278-ban kelt, de ennek záradékában világosan meg van emlitve, hogy csak azért erősittetett meg a király gyürüpecsétjével, mert a másik a távollevő alkanczellárnál volt.* Az Árpád-korszak végén Venczel király uralkodása alatt ujból feltünik a gyürüpecsét használata, de csak rövid időre és kivételképen, a mig t. i. nagy pecsétje elkészült.* A gyürüpecsét használata az Árpád-korban, a mint az eddigiekből láthattuk, nem vált rendszeressé, hanem csak kivételesen használtatott. Rendszeresen I. Károly uralkodása alatt kezdik használni a gyürüpecsétet s az ő korából már számos igy megerősitett oklevél maradt ránk.
Az 1416. évi oklevél erre vonatkozó részei a következők: «Secunda namque ipsarum secreto suo sigillo annulari pendenti cum cera rubea consignata», majd ismét; «Secunda namque ipsarum eiusdem domini Bele regis dicto suo sigillo annulari cum cera rubea consignata» (Ivánka levéltár a Nemzeti Múzeumban). V. ö. Perger, Bevezetés II. r. 70. 1., ki az oklevelet a Fejérváry-féle gyüjteményből ismerte. – A túróczi regestrumban ismét a következőket olvassuk: «Unam de domino Bela rege loquentem, sub quodam fracto et corrupto sigillo annulari rubeć cerć impresso consignatam». Engel, Monumenta Ungrica 63. 1.
Mindkettő a múzeumi levéltárban. A Lipcsén kelt oklevél patens s perbeli határnapot rendel, a biligei zárt és királyi rendeletet tartalmaz Ebed fiai számára.
Múzeumi levéltár.
Fejér V. 2. 443. 1, Fejérpataky L., A kir. kanczellária 77. 1.
1301 szeptember 25-ikén kelt oklevelében; «Secretum annulum eisdem apprimentes per manum prefati episcopi Bosnensis» Székely okt., I. k. 3r. Ugyanez van 1301 szeptember 26-ikán kelt oklevelében is. Fejér, VIII. 1., 8. sz. Schmauck Supplementumában ez oklevelet tévesen I. Károly neve alatt közli. (II. r. 21. l.)
Az okleveles emlékek tanusága szerint I. Károly király gyürüpecsétjét állandóan veres viaszba nyomva használta. A franczia és német kanczelláriákban a veres viasz használatát illetőleg eltérő gyakorlatokkal találkozunk. Németországon a XII. század közepétől kezdve találunk veres viaszba nyomott pecséteket és e szinnek használata a középkor vége felé kiváltsággá lesz, melyet még választófejedelmek is a császár különös kegyelmeképen kapnak meg.* Francziaországban nem a vörös, hanem a barna volt a kiváltságos viaszszin, melyet csupán kiváltságképen adományoztak az uralkodók. Veresszinü pecséteket használt azonban a kanczellária a XIV. század óta a Dauphinét illető ügyekben s kevéssel később az olaszországiakban is.* Jellemző azonban, hogy a köriratnélküli kis pecsétek számára rendesen a veres viaszt használták.* Nálunk I. Károly király volt az első, a ki gyürüpecsétjét állandóan veres viaszban használta, de a veres viasz előjogképen elismert használata csupán a XV. század folyamán fejlődött ki. Azt hiszem, nem csalódom, ha a veres viasz használatát francziaországi eredetünek hiszem, az előjogot azonban Németországból származtatom. Van ugyan nyoma annak is, hogy királyaink veres viasz pecsétet használtak már I. Károly király előtt is. Ilyen IV. Bélának már emlitett három 1266. évi oklevele* és Fejérpataky László egyetemi tanár ur pecséttani előadásaiban is megemlékezett ilyen oklevelekről. Ez oklevelek száma azonban elenyészően csekély lehet s valószinüen valami különös körülménynyel függ össze, mert fennebb már megemlékeztünk IV. Béla király fehér viaszba nyomott gyürüpecsétjeiről s IV. László hasonló szinü pecsétjéről.* Ez a használat tehát gyakorlatot meg nem állapitó rendkivüli, a rendes gyakorlat I. Károly király uralkodásával kezdődik.
Breslau, Urkundenlehre 933. 1.
Giry A., Manuel 643. 1.
Giry A., Id. m. 653. 1.
Ivánka levéltár és Eugel, Monumenta 63. 1. V. ö. Perger, Bevezetés II. r. 70. 1.
Múzeumi levéltári oklevelek.
Ha már most azt akarnók megállapitani, milyen természetüek azon oklevelek, melyek I. Károly király tárgyalt gyürüpecsétjével erősittettek meg, okleveles emlékeink alapján érdekes eredményekre jutunk. Németországban a királyi gyürüpecsét ebben a korban még nem volt hiteles pecsét, melylyel okleveleket erősitettek meg, hanem egyszerüen levelezéseknél zárópecsétül használták.* E mellett azonban használtak az uralkodók egy másik kisebb pecsétet is, a secretumot, a melyet ellenőrzésképen a nagy pecsét hátlapjába nyomtak. E secretumokat a XIII. századtól kezdve önállóan is kezdték használni oklevelek megerősitésére, a fontosabb ügyeket tárgyaló oklevelekben azonban mindig a záradékba vették használatuk indokolását.* Francziaországban sigillum secretivel pecsételték nemcsak a zárt okleveleket és missiliseket, hanem mindazon rendeleteket is, melyek részleges jelleggel birtak vagy személyes vonatkozásuak voltak.* I. Károly gyürüpecsétjét nemcsak zárt, hanem patens leveleken is megtaláljuk; jellemző azonban mindannyiokra, hogy mindig királyi rendeletet foglalnak magukban.*
Seyler, Geschichte der Siegel 117. 1.
Seyler, Id. m. 129. 1.
Giry, Manuel de diplomatique 652. 1.
Záró pecsétül használták a következő okleveleken 1331 január 25-ikén az esztergomi káptalanhoz (Orsz. levéltár, 2642), 1332 márczius 13-ikán a pécsváradi konventhez (Mednyánszky levéltár), 1334 augusztus 28-ikán az országbiróhoz (Véghely gyüjt.), 1339 november 30-ikán a székesfehérvári káptalanhoz (Véghely gyüjt.), 1342 január 25-ikén a leleszi konventhez (Kállay levéltár) és 1342 márczius 27-ikén ugyanahhoz (U. ott); patensül használták a következőkön: 1326 ápril 30-ikán az ország összes lakóihoz (Kállay levéltár), 1327 szeptember, 12-ikén vármegyei ispánoknak (Orsz. levéltár, 30, 617), 1329 deczember 13-ikán az összes hazai biróságokhoz (Thaly levéltár), 1333 márczius 19-ikén Gömörmegye hatóságának (Orsz. levéltár, 2776), 1334 május 26-ikán a soproni ispánnak (Orsz. levéltár, 2831), 1335 márczius 17-ikén a budafelhévizi hajósokhoz (Orsz. levéltár), 1335 július 27-ikén az összes hazai biróságokhoz (Orsz. levéltár, 2942), 1335 augusztus 10-ikén ugyanazokhoz (Soós levéltár), 1337 szeptember 30-ikán Szabolcs vármegyéhez (Kállay levéltár), 1339 augusztus 10-ikén az összes hazai biróságokhoz (Soós levéltár), 1340 január 9-ikén ugyanazokhoz (Hazai oklevéltár 220. l.) és 1341 július 3-ikán ugyanazokhoz (Orsz. levéltár, 3395) stb.
118Számbavéve az okleveles emlékeket, kitünik, hogy I. Károly király mindenben a franczia kanczelláriai gyakorlatot követte. Rendeletei mind részleges vagy személyes jellegüek, gyürüpecséttel megerősitett általános rendeletét még eddig nem láttam. Van több olyan rendelete (1329 deczember 13-ikán, 1335 julius 27-ikén, 1335 augusztus 10-ikén, 1339 augusztus 10-ikén, 1340 január 9-ikén és 1341 julius 3-ikán), melyek az összes hazai biróságokhoz vannak intézve (palatino, comitibus parochialibus, castellanis, nobilibus officialibus et aliis quibuslibet iusticiariis regni sui et eorum vices gerentibus), ezek azonban teljesen személyes jellegüek: biráskodási kiváltságokat tartalmaznak egyes személyek vagy birtokok számára. 1326 április 30-ikán az ország összes lakóihoz intézett rendelete is teljesen személyes jellegü: Székely Péter összes birtokainak kiszolgáltatására vonatkozik.* 1337 szeptember 30-ikán kelt általános rendelete, mely a királyi sereg hadbaszállása miatt a peres ügyek elintézését sürgeti, részleges jellegü, mert csupán Szabolcs vármegyéhez van intézve.* Van ugyan annak is nyoma okleveles emlékeinkben, hogy I. Károly király gyürüpecsétje adománylevél megerősitésére használtatott. 1331 április 7-ikén kelt adománylevelében ugyanis megemliti, hogy adományát előbb gyürüpecsétjével erősitette meg.* Ez adománylevélnek eredetije azonban nem maradt ránk, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a gyürüpecsét rendkivüli használata a záradékban indokolva volt. Ilyen rendkivüli használati mód a németországi kanczelláriai gyakorlatban is előfordult, de ennek indokolása ott is fel van véve az oklevél záradékában.* Valószinü, hogy e záradék hiánya idézte fel az előrebocsátott pecsétvizsgálat alkalmával is annak kijelentését, hogy az adománylevél nincs per formam curie regie kiállitva. I. Lajos király sigillum secretuma, a mint erről megemlékeztünk, már többször szolgált adománylevelek megerősitésére, de még ez esetekben is felcsillan annak rendkivüli jellege.* Lényeges ujitás azonban alatta az, hogy a sigillum secretum már függő pecsét gyanánt is használtatik.*
Kállay levéltár.
Kállay levéltár.
«Prius litteris nostris mediantibus cum sigillo nostro annulari consignatis.» Forgács-levéltár.
Albert osztrák herczeg oklevelében: «Under unser Pettschaft wan wir unser Insigl nuezemal bei uns nicht hetten.» Seyler, Id. m. 117. I.
1358. évi adománylevele záradékában: «Presentes autem dum nobis fuerint reportate sub maiori sigillo nostro nunc absenti privilegialiter faciemus emanari.» Véghely-gyüjtemény.
«Munita sigillo ipsius domini regis parvo in quadam cera rubea, que est intus ceram croceam, et in quo sigillo est sculptus scutum ad arma dicti domini regis cum quadam cimera desuper et in ipsius sigilli circumferencia scripte sunt hec littere seu verba signata: S. Secretum Ludovici Regis» Anjoukori dipl. emlékek, II. k. 433 1.
Az eddigi felfogás szerint a királyi gyürüpecsét őrizete és az ezzel megerősitendő oklevelek kiállitásának gondja az Árpádok korában a királyi jegyzők külön csoportjára volt bizva, kik notarius specialis, notarius secretarius vagy apocrisiarius nevet viseltek.* A királyi gyürüpecsét őrizete I. Károly király idejében, a mint az 1336. évi pecsétvizsgálatból kitünik, nem tartozott már a notarius specialis feladatai közé, hanem a király azt állandóan az ujján viselte. (Premissum annuleum sigillum suum semper in suo digito existere.) I. Lajos király gyürüpecsétjéről is ugyanezt állapitottuk meg fennebb (Ad litteratorium preceptum domini regis sub sigillo, quod in manu sua gestat), ámbár neki több gyürüpecsétje lévén egy időben, udvari tisztviselői is részesültek e kitüntetésben.* Azt hiszem, 119nem tévedek, ha a királyi gyürüpecsét viselésének emlitett módját az Árpádok korára is visszavezetem és valószinütlennek tartom azt a nézetet, mely a gyürüpecsét őrizetét a notarius specialisnak tulajdonitja. E nézet megállapitására az birt rá, hogy mind IV. László királynak, mind Izabella királynénak bizonyitékul felhozott 1284. évi oklevelei csak arra mutatnak, hogy az ott emlitett Tamás váczi püspök notarius specialis korában a gyürüpecséttel megerősitendő okleveleket irta. A gyürüpecsét őrizetéről szó sincs bennük.*
Fejérpataky, A kir. kanczellária az Árpádok korában 59. és 77. 11.
Téved azonban Pór A., midőn a titkos pecsét őrizetét a titkos kanczellárnak tulajdonitja, hiszen maga is konstatálja, hogy ennek külön pecsétje volt, t. i. a királyi középpecsét. Turul, XI. k. 178. 1.
«Ipse namque, velut nobilis origo novć vetustatis enarrat, temporibus avi nostri domini Bele regis serenissimi clarć memorić, primum notarić fungens officio, sic per qućlibet alluvione gratić crevit et emicuit incrementa, ut apocrisiarii seu specialis notarii ad annulum regium sibi meruit officium commendandum» Fejér, V. 3. 180. 1. és «Ipse enim tempore serenissimi domini Bele regis inclitć recordationis, sicut relatio publica manifestat, in aula regia apocrisiarii et specialis notarii meruit officium exercere sigillo et ministerio annulari» Fejér, V. 3 210. 1. E helyekből egyedül azon érvvel lehet kimagyarázni a pecsét őrizetét, hogy az apocrisiarius jelentését a glossariumok következetesen igy magyarázzák. Ámde az őrzés nem vonatkozik csupán a gyürüpecsétre, hanem a királyi nagy pecsétre is, és éppen a bizonyitó első oklevélben az apocrisiariusi tisztség az alkanczellársággal van összekötve. (Apocrisiarii primitus consequenter et quasi conjunctim vice-cancellarić officio ac honorabilis Albensis ecclesić praepositurć regimine meruit insigniri.)
Az azonban minden kétségen felül áll s az 1336. évi pecsétvizsgálat is azt bizonyitja, hogy a gyürüpecsét alatt kiadott okleveleket a notarius specialis irta. A király ugyanis első sorban hozzá fordul felvilágositásért, s ő úgy maga, mint jegyzője nevében tagadólag válaszol a feltett kérdésre. (Idemque magister Stephanus notarius suus specialis easdem nec per manus suas, nec per manus notarii sui scriptas esse acclamabat.)
Jellemző a specialis notarius e kijelentése még azért is, mert kiviláglik belőle, hogy a gyürüpecsét alatt kiadott királyi oklevelek számának gyarapodása egy második jegyzőt is tett szükségessé. E második jegyzőnek nevét is ismerjük az esztergomi káptalan 1338 márczius 20-iki kiadványából,* melyben Palásthy Mihály fiai I. Károlylyal birtokot cserélnek és a király személyét a káptalan előtt «magister Stephanus subnotarius annularis sigilli domini Caroli regis» képviseli.
Kubinyi, Monumenta II. k. 120. 1. és Palásthy okmánytár 67. 1.
Az első notarius specialis, kivel I. Károly király uralkodása alatt találkozunk, magister Johannes, ki 1314 január 24-ikén királyi emberül van kiküldve a jászói konventhez.* 1319-ben és 1320-ban Chanad mester váradi prépost és comes capellć viseli a notarius secretarius czimét,* ez azonban akkor már a notarius specialis tisztétől különálló udvari hivatal volt, mert ugyanazon év julius 2-ikán XXII. János pápa már secretarius cancellariusnak nevezi Chanad mestert.* A következő notarius specialis Gallus mester, kinek nevével I. Károly király 1322 augusztus 29-ikén kelt privilegialisában* találkozunk, hol Weytechi Tódor mester és fiai a javára több családi birtokukról lemondanak, s a király e lemondáshoz beleegyezését adja. E Gallus mesterről biztosan megállapithatjuk, hogy nem volt pap-ember, mert Weytechi Tódor mester leányát birta feleségül és utódairól is megemlékeznek az oklevelek.* Gallus mester kora gyermekségétől kezdve a király szolgálatában állott (ab exordio sue puericie cum omni fervore fidelitatis nostro jugiter lateri adherendo et ad beneplacita nostre maiestatis se exponendo) s még 1329-ben is viselte a notarius specialis tisztét, a midőn egyszersmind Wgrogh várnagya is volt.* Hogy szépen jövedelmezett a tisztsége, annak bizonyitására elég felhoznunk, hogy a Bubek-féle oklevél bizonysága szerint 1000 márkán vásárolt birtokokat, melyek még unokái életében is megvoltak.
Fejér, VIII. 1. 542. 1.
Temesmegyei okmánytár 16. 1. és Monumenta Strigon. II. k. 880. sz.
Monumenta Strigon. II. k. 891. sz.
Fejér, VIII. 2. 339. 1. és Temesmegyei okmánytár 31. 1. a Csáky levéltárból.
A csanádi káptalan 1343. évi oklevelében: Wumuri Gallus mester fia László és ennek testvére Klára. Csáky levéltár.
Bubek Imre országbiró 1388 november 2-ikán kelt oklevelének tanusága szerint. Csáky levéltár.
Hosszu időn át viselte e tisztet István mester is, kinek neve először I. Károly király 1331 május 10-iki itéletlevelében* fordul elő, de a ki már 120előbb is a király szolgálatában volt, mert 1334 szeptember 11-ikén a havasalföldi hadjáratban végzett hü szolgálataiért a királytól adományt nyer.* 1334 május 22-ikén a saághi konvent két birtokot zálogosit el neki.* Valószinüleg ugyanezen István mester az, a ki I. Lajos király alatt is még sokáig viseli a notarius specialis tisztét.*
Anjoukori okmánytár, II. k. 529. 1. Ugyane tárgyra vonatkozik 1332 márczius 28-iki oklevele is. U. ott, II. k. 583 l.
Anjoukori okmánytár, III. k. 102. 1. Ennek megerősitése 1335 augusztus 17-ikén. U. ott, III. k. 193. 1.
U. ott, III. k. 77. 1.
I. Lajos 1343 julius 10-iki adománylevelében: «Magister Stephanus filius Dominici specialis notarius aule nostre sigilli nostri annularis, qui a tempore sue adolescencie primo ... Karolo ... quondam ... regi» stb. U. ott, 1V. 356. 1. Lásd U. ott, IV. 551. l., 575. I. és 589. 1.
GRÜNN ALBERT.
