TÁRCZA.

Teljes szövegű keresés

TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság igazgató-választmánya f. évi szeptember 25-ikén ülést tartott, melyen Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt Barabás Samu, Csánki Dezső, Kollányi Ferencz, Nagy Gyula, Pauler Gyula, Pettkó Béla, ifj. Reissig Ede, id. Szinnyei József, Varjú Elemér ig.-vál. tagok, Schönherr Gyula titkár, Áldásy Antal jegyző és Tóth Árpád pénztárnok vettek részt.
Elnök az ülést megnyitván, Áldásy Antal jegyző felolvasta Kubinyi Ferencz évd. tagnak A. Záh és Zák nemzetségek czimü dolgozatát, mely a Turulban fog megjelenni.
A folyó ügyek élén a titkár bejelentette Berzeviczy Edmund és Hajnik Imre ig.-vál. tagok elhunytát. Az igazgató-választmány két érdemes tagjának elvesztése felett jegyzőkönyvileg adott kifejezést és elrendelte, hogy a hátramaradtakhoz részvétirat intéztessék s az elhunytak emléke a Turul hasábjain közzéteendő nekrologban nyerjen megerősitést.
Uj tagokul megválasztattak Füssy Tamás perjel, Zala-Apátiban (aj. a titkár), Kiss István tanárjelölt, Sajó-Kazán (aj. a titkár), vajai és ibrányi Ibrányi Mihály nyug. m. kir. honvéd százados, Galgagyörkön (aj. Petrovay György) és dr. Szentpétery Imre tanárjelölt, Budapesten (aj. a titkár).
A Magyar Nemzetségi Zsebkönyv II. részéhez készült felhivás és bejelentési ivek kinyomott példányait a titkár azzal a jelentéssel mutatta be az igazgatóválasztmánynak, hogy azok megfelelő példányszámban a szerkesztők rendelkezésére bocsátattak és szétküldésük október hó folyamán meg fog történni.
A titkár jelentését, hogy a társaság Mátyás király kolozsvári szobrának leleplezésére Kolozsvár sz. kir. város törvényhatóságától meghivatván, a nagy nemzeti ünnepen való képviselésre az elnökség utján Kőváry László ig.-vál. és Posta Béla évd. tagokat kérte fel, helyeslőleg vette tudomásul s elrendelte, hogy a szobor leleplezése napján a törvényhatósághoz üdvözlő távirat intéztessék.
A pénztárnok jelentése szerint a társaság vagyon 144állapota az ülés napjáig a következő volt: Bevétel 4527 kor. 05 f., kiadás 3733 kor. 36 f., maradvány 793 kor. 69 f. Vagyonállás: értékpapirokban 25,ooo kor., kötelezvényekben 4400 kor., kötelezvénynélküli alapitványokban 1000 kor., a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv tartalékalapja 400 kor., a Czimeres Emlékek II. füzetének költségeire félretéve 269 kor. 46 f., pénztári készlet 793 kor. 69 f., összesen 31,863 kor. 15 f.
Az igazgató-választmány e jelentést tudomásul véve, utasitotta az elnökséget, hogy a kötelezvény nélküli alapitványok kötelezvénynyel való biztositására a szükséges lépéseket ujból megtegye s azok eredményéről annak idején jelentést terjeszszen eléje.
A nagygyülés napjának és tárgysorozatának megállapitására a februári ülés határozatából kifolyólag ez ülés feladatát képezvén, az igazgató-választmány a nagygyülést deczember 15–20. napjai közti időben határozta megtartandónak, a legközelebbi ülésnek tartva fent az időpont és a napirend végleges megállapitását.
Végül a titkár jelentette, hogy az igazgató-választmány kebelében három hely van üresedésben és felkérte az igazgató-választmány tagjait, hogy e helyek betöltésére, valamint esetleg levelező-tagok választására vonatkozó ajánlataikat a legközelebbi ülést megelőző napig zárt levélben küldjék be a titkári hivatalhoz.
A jegyzőkönyv hitelesitésére az elnök Kollányi Ferencz és id. Szinnyei József ig.-vál. tagokat kérte fel s ezzel az ülés véget ért.
Hajnik Imre.
1840–1902.
A magyar tudományosságot 1902-ben igen sok veszteség érte; egymás után dőltek ki a sorból legkiválóbb képviselői, legerősebb oszlopai, köztük akárhány olyan, a kinek elhunyta betölthetetlen ürt hagyott maga után.
Ezek közé tartozott a magyar jogtörténet legjelesebb müvelője, Hajnik Imre. Benne a magyar tudósvilág nagy tehetségü, csodás szorgalmu munkást, társadalmunk mindenki által tisztelt tagot, nagyszámu tanitványai szeretett tanitót, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság pedig egyik legrégibb igazgató választmányi tagját vesztette el, egyikét azoknak az érdemes alapitóknak, a kik társulatunkat husz évvel ezelőtt életre keltették.
A megboldogult olyan családból származott, a melyben a jogtudomány müvelése apáról fiura szállott. Száz év óta családjának majd minden tagja ügyvéd és szakiró; nagyatyja az egyetemen a statisztika és bányajog tanára, szerzője egy terjedelmes és a maga idejében nagy tetszéssel fogadott magyar jogtörténetnek.
Ő maga is ügyvédnek készült, de kevesebb érzékkel birván a jogászi müködés gyakorlati oldala iránt, inkább elméleti tanulmányoknak szentelte magát. Pályáját mint tanársegéd kezdte meg a pozsonyi akadémián, a hol egyuttal a könyvtárt is kezelte. Néhány év mulva a váradi s kassai jogakadémián találkozunk vele, majd 1867-ben a győrin, a melynek az alig huszonhét éves, de már mint szakbeli iró feltünést keltett ifju igazgatója lett. Öt évvel utóbb a budapesti egyetemen elnyerte az egyetemes és hazai jogtörténet tanszékét, a melyen majdnem haláláig müködött.
Hajnik Imre azok közül a szerencsés emberek közül való volt, a kik hajlamból választott pályájuk iránt végig megőrzik szeretetüket. Tanár volt, a szó legnemesebb értelmében, a kinek előadásaira tódultak a tanulni vágyó hallgatók, mert érezték, hogy ajkáról sohasem szól egyéb, mint meggyőződés szülte igazság. Előadása rendkivül élvezetes volt; módszere világos, okoskodása meggyőző erejü s lelkesedése magával ragadta tanitványait, a kik előtt emléke felejthetetlen leszen.
Bár az előadás művészetében mester volt, tisztában volt vele, hogy a tanár kötelessége koránt sincsen kimeritve azzal, hogy tudományát élőszóval közli a tanulókkal; tudta, hogy könyvet kell a hallgatók kezébe adni, a mely alapul szolgáljon az előadásokhoz. Igy jelent meg már 1867-ben első önálló műveként a hazai jogtörténet vázlata: Magyarország az Árpád királyoktól az ősiség megállapitásáig, a melyet 1872-ben a Magyar alkotmány és jogtörténet első kötete követ, három év mulva pedig az Egyetemes európai jogtörténet. Ez utóbbinak megjelenése korszakot alkot jogi oktatásunk történetében, a mely Hajnik előtt nem volt képes a német irodalom és jogtörténeti oktatás hatása alól kibontakozni.
Munkás életének második felét majdnem teljesen a magyar jogtörténetnek szentelte. Tanári kötelességétől fenmaradó idejének nagy részét levéltárak anyagának átkutatására fordította; oklevelek ezreit olvasta át, hogy rekonstruálhassa az ősi jogelveket, a melyeken a magyar állam felépült, s a magyar társadalom fennállott. Szorgalma csodálatraméltó volt, buzgósága sohasem lankadó. Munkásságának gyümölcsei egy sereg monografiában vannak letéve; a királyi könyvekről, a perdöntő esküről, a régi magyar perjog okirati bizonyitásáról, az örökös főispánságról a hasonló tárgyakról irott művei, kisebb-nagyobb értekezései mind a magyar történelem s a magyar jog egy-egy homályos pontjára deritenek világosságot. Mindezek azonban csak előmunkálatai voltak egy nagyszabásu, a magyar jogfejlődés egész történetét felölelő nagy műnek, a 145melynek első része 1899-ben jelent meg: A magyar birósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt czimmel.
Ez a könyv mindenkor a magyar tudományos irodalom legszebb alkotásai közé fog tartozni; egy emlék lesz, aere perennius, a mely irójának nevét hosszu századokon át őrizni fogja a feledéstől; kétszeresen becses alkotás, mert irodalmunknak olyan korából való, a mely vajmi kevés örökbecsüt termelt nemzetünk hasznára.
Fájdalom, a munkás életet hirtelen megszakitotta a halál. Hajnikot utolérte a szorgalmas, a lelkükből dolgozó tudósok sorsa. A szellem s a test nem birta meg a szakadatlan, a pihenés nélkül való munkát. S a kik tanultunk tőle, a kik tisztelettel, szeretettel tekintettünk rá, megilletődve láttuk elmulni akkor, a mikor még sokat s nagyot remélt tőle nemzete. Sic fata tulere. A mester eltávozott körünkből, de emlékezete műveiben élni fog, példás, munkás élete fáklyaként fog előttünk világitani.
V.
Berzeviczy Edmund.
1836–1902.
A Berzeviczy család nem csupán hazafias és lelkiismeretes köztisztviselőket adott a hazának, hanem a magyar tudományosságnak is számos művelője került ki belőle. Ez utóbbiak közé tartozott Berzeviczy Edmund is, ki a közpályán csak rövid ideig szerepelt s élete nagyobb részét csendes munkálkodásnak szentelte.
Sárosmegye szülötte volt. Középiskoláit Kis-Szebenben, Eperjesen és Lőcsén végezte. 1854-től 1858-ig a budapesti egyetemen jogot hallgatott, e mellett azonban esztetikai, bölcseleti, történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokkal is foglalkozott. 1864-ben Sáros vármegye első aljegyzőjévé, majd 1865-ben főjegyzőjévé lett. Főjegyzői állásától valószinüleg már 1867-ben megvált ugyan, a megyei ügyek intézésében azonban tovább is tevékeny részt vett, s az 1871 végén megejtett általános tisztujitás alkalmával egyhangulag alispánná választatott. 1875 végén lemondott alispáni állásáról is s ezzel egyszer s mindenkorra megvált a közpályától.
Kezdettől fogva nagy előszeretettel foglalkozott történelmi tanulmányokkal s az osztrák történelem tanára Wolf már egyetemi hallgató korában dicsérettel emliti ebbeli buzgalmát. Első munkája Mignet Stuart Máriájának magyar forditása volt (Pest, 1863) melyet ismertetője Szász Károly is gondos és nagyon élvezhetó munkának tartott. Családja gazdag levéltárában sokat és kedvvel kutatott, s az ott felhalmozott régi oklevelek kincseit ismertetni törekedett. E kutatások első eredményeképen közölt 1864-ben a Vasárnapi Ujságban egy rövid czikket a Tarczay családról, a mélyből később tartalmas és terjedelmes tanulmány fejlődött, a Tarkőiek hatalmi törekvései Sárosban a XIV., XV. és XVI. század folyamán czim alatt. (Századok, 1894.) Kiválóan érdekes Berzeviczei Pohárnok István életéről irott nagyobb értekezése, melyet a Magyar Történelmi Társulat 1881 augusztus 22-iki eperjesi nagygyülésén olvasott fel. Okleveles emlékek alapján, nagy gonddal és részrehajlatlan kritikával készült e munka, mely nem csupán családtörténeti szempontból nevezetes, hanem a XVII. századi magyar történelemnek is érdekes képét mutatja be.
Családtörténeti tanulmányokat irt a csatári és szedikerti Hoffman családról (Századok, 1892) és a báró Brudern családról (Turul, 1897), foglalkozott továbbá a magyarországi sárkányrend történetével is. (Turul, 1897).
Tevékeny és nemes lélek volt, ki elhalt atyjának emlékül megtartott hajfürtjét éppen olyan kegyelettel őrizte, a milyen lelkesedéssel kutatta az ősök emlékét. Veszteség érte halálával a magyar történettudományt, melynek serény munkása volt; veszteségét érzi társulatunk is, melylyel szemben mindig meleg érdeklődéssel viseltetett.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages