TRENCSÉNI MÁTÉ UTÓDAI.

Teljes szövegű keresés

TRENCSÉNI MÁTÉ UTÓDAI.
Kammerer Ernő úrnak ajánlva.
A Csák-nemzetség egyik ágából bizonyos Máté származik, ki 1233 november 27-ikén Béla társkirály báróinak sorában szerepel, a nélkül, hogy akkori tisztségét ismernők. IV. Béla trónraléptével megkapja a tálnokmesteri hivatalt és Temesmegye főispánságát, mely két tisztséget 1235-től 1238 január a 29- ig visel; 1240 márczius 21-től 1241 szeptember 23-ig tálnokmester és Nyitramegye főispánja; 1242 márczius 14-től tárnokmester, ugyanazon évi november 16-ikán a mellett soproni főispán; 1243 január 29-től 1245 deczember 12-ig tárnokmester és Pozsonymegye főispánja. Innen kezdve elvész ugyan a nyoma, de tudjuk, hogy csak 1254-ben halt meg.
Birtokviszonyaiból csak annyi ismeretes, hogy mint Pozsonymegye főispánja (1244-ben) IV. Bélától a nyitramegyei Hernoch (ma Chrenócz) nevü birtokot kapta* és hogy ugyanazon minőségben 105a trencsénmegyei Pruszka nevü birtokot a király Tunig nevezetü földjeért elcserél és 1244-ben a pozsonyi apáczáknak egy kaszálót a Vödricz folyó mellett és Cohuha faluban egy malmot a király nevében adományoz. Az utóbbira vonatkozó okmányon a pergament-szalagon lecsüngő sárga viaszpecsét igen jó karban van, de köriratából már csak egyes betük olvashatók; czimere a Csák nemzetség ősi czimerképe, az oroszlán.*
Knauz, I. k. 458. 1.
Orsz. levéltár, Dl. 276, honnan azt velem ifj. Reiszig Ede dr. úr közölte (Fejér, IV/I. k. 348. 1.) A mi az okmányban előforduló Cohuha falut illeti, azt hiszem, hogy ez csak rossz irás és hogy alatta a Pozsonymegye hegyentúli járásában fekvő Konyha (= Kuchel = Kuchina) értendő.
Neje, Margit, 1225-ben született. Férje halála utáni sorsát 1263-ig nem ismerjük; 1263-ban apa lett a nyulakszigeti zárdában, s itt tartózkodott még 1276 augusztus 6-ikán is.*
V. ö. Turul, 1900. évf. 170–171. 11.
I. Máténak két fia volt, II. Máté és Péter.* II. Máté, ki 1264-ben IV. Béla hiveinek sorában szerepel, 1270-től 1272-ig erdélyi vajda; 1272-től 1273-ig Szlavonia bánja; 1274, 1275 és 1276-ban ujra erdélyi vajda, azután többször nádor, mely minőségben 1283 április 15-ikén a pestmegyei Zsámbokon végrendelkezik. Miután ősi birtokait fivérének, három szerzett nyitramegyei ingatlanát nejének, egy komárommegyeit az esztergami egyháznak, a nógrádmegyei Györkét és Nándort pedig a margitszigeti apáczáknak hagyományozta, világos, hogy nem hagyott fiut maga után. Ismeretlen nevü neje 1283 április 15-ikén tehát még élt.*
Vannak irók, kik azon Mátét, kinek fiai István (Pozsonymegye főispánja) és Márk hontmegyei birtokosok, fentebbi I. Mátéval azonositják. Hogy miért nem veszem én azonosnak, annak okait a Turul 1900. évf. 170-ik oldalán megmondtam. E helyen csak még a következő érvet akarom kiemelni.
Azt, vajjon volt-e I. Máténak Margit előtt már egy más felesége? nem tudjuk és igy kénytelenek vagyunk egyelőre kimondani, hogy Máté fiainak anyja, akárhányan is voltak, csak Margitban ismerhető fel. Vegyük már most a legkedvezőbb esetet, hogy István e házaspárnak első szülöttje és hogy Margit e fiut 17 éves korában, tehát 1242-ben szülte volna, akkor azt találjuk, hogy István 1260-ban 18 éves ifju volt. Okiratilag van azonban bebizonyitva, hogy ugyan ezen István akkor már Béla királynak udvari tisztje és hogy már 1243 és 1254 között, tehát egy és tizenkét éves korában Tata helységet jogtalanul magához ragadta ..., a mi éppenséggel lehetetlen.
II. Máté tárnokmester, Pozsony- és Bányamegye főispánja, 1276-ban bizonyos Háb mestert, a zágrábi püspök követét, kedves rokonának (cognatus noster) nevezi. Ugy látszik, hogy e Háb, ki később egri és pozsonyi prépost, utóbb pedig váczi püspök, Máté nejének a fivére.
Fivére és örököse Péter 1270-től 1272-ig tálnokmester és Gačka főispánja, 1275-ben Somogy- és Sopronmegye főispán, 1275-től 1276-ig nádor, 1277–1278 másodszor az; 1279-től 1280-ig tálnokmester, Pozsony- és Mosonmegye főispánja; 1281 április 15-ikén harmadszor nádor. Halála éve nem éppen bizonyos. Van egy kutfőnk, mely szerint Péter nádor, pozsonyi és mosonyi főispán 1288-ban a pozsonymegyei Csákány határait Béla király regestruma alapján leirja. A pergament-szalagon lecsüngő pecsét elmosódott, de a czimerképből e sárkány egy alakja vehető ki.* E pecsét nem nyujt tehát arra nézve támpontot, hogy e Péter nádor nemzetségét meghatározzuk, pedig itt csak a Csák vagy az Aba nemzetségről lehet szó, mely előbbinek az oroszlán, utóbbinak a sas a czimere. Egy másik okmány pedig arról szól, hogy a somogymegyebeli Várdai Iván fiai a néhai Péter nádor fiait a Somogymegyében fekvő Köttse nevü birtok ügyében 1284 augusztus 20-ikára a biró elé idézik.* Ha e keltezés helyes, akkor világos, hogy Csák nb. Péter nádor 1284 második felében már nem élt.
Orsz. levtár D1. 1233, ifj. Reiszig Ede úr szives közlése.
Hazai okmtár, VII. k. 192. 1.
Két fia volt: III. Máté és Csák, azután volt egy névleg ismeretlen leánya, de ez utóbbi állitásom következő igazolásra szorul: Midőn Károly király 1324-ben az osztrák származásu Harsendorfer Wolfingnak bizonyos birtokokat adományoz, többiek között kiemeli, hogy Wolfing a korlátkői várat a királynak megmentette és «Stephanus Bohemus»-t, Trencsényi Máté consobrinusát, ki e várat Trencsényi Máté számára vissza akarta foglalni, sikeresen visszaverte. 1331-ben emliti Károly, hogy Bajnok fia Márton a hűtlen «Stephanus Boemus» felkelésében részt vett; egyszer pedig «Stephanus dictus Cheh» néven fordul elő.* «Consobrinus» a régieknél a két 106nővértől született gyermekek közötti rokonsági fok megjelölésére szolgált, tehát annyit jelentett, mint a női ágon való franczia cousin vagy a német Vetter. Ha ez értelmezést elfogadnók, nem lehetne e Cseh Istvánt Péter nádor leánya fiának tartanunk; de nem is kell.
Anjoukori okmtár, II. k. 116., 545. 11. Botka, Barsmegyei okmtár, 32. 1.
Vannak számos hazai okmányaink, melyek, ha a «consobrinus» jelentőségét közelebbről akarják megjelölni, azt «a nővér fia»-val azonositják. Igy találjuk pl. 1323. «Fredlyni consobrini seu filii sororis Corrardi etc.» 1336-ban pedig «pro Johanne filio Kemyn, consobrino suo, filio scilicet sororis suae uterinae.*
Fejér, VIII/IV. k., 163. 1.
Ezeknek alapján tehát helyesnek tartjuk, ha Cseh Istvánt Péter nádor leánya fiának veszszük. Ki lett légyen ő nem tudjuk. A « Bohemus» és «dictus Cseh» alatt nem szabad holmi csehországi embert értenünk; a «Bohemus» és «Cseh» csak keresztnevéhez füzött melléknév, őt magát pedig joggal nyitramegyei birtokosnak vehetjük, miután már eddig is láttuk, hogy a tárgyalt személyek birtokainak legnagyobb része Nyitramegyében feküdt. Miután pedig tudjuk, hogy a Csehországból eredő Ludány nemzetségnek ősi fészke Ludány a nyitramegyei Tapolcsány mellett fekszik és e nemzetség egyik tagja, Lőrincz a «Bohemus» melléknevet viseli;* több mint valószinű, hogy Cseh István is e nemzetség tagja.
Hazai okmtár, VII. k. 174. 1.
Péter nádor fiáról, Csák-ról, csak azt tudjuk, hogy 1293 október 28-ikán a királyi kardhordók főnöke; fivérének oldalán véghezvitt garázdálkodásai nem tartozván e sorok keretébe, csak azt akarjuk kiemelni, hogy 1300 után nyoma vész és hogy esetleges fiutódait nem ismerjük.
III. Máténak a hires oligarchának, kiről már egy egész irodalom szól, politikai történetét e helyen tehát teljesen mellőzzük. 1293 október 26-tól 1297 augusztus 6-ig Pozsonymegye főispánja és a mellett (1293–1296) lovászmester és (1296–1297) nádor; de már a 90-es évek végén a «Trencsényi» névvel él* minek alapján őt a legnagyobb jogosultsággal «Trencsényi Máténak» nevezhetjük. Meghalt 1321 márczius 18-ikán.
Wenzel, V. k. 242. 1.
Családi viszonyait mindeddig homály boritja. Nejének nevét nem ismerjük.* Gyermekeiről pedig csak azon egy adat szól, mely szerint vejét, Dezsőt, garázdálkodásainak részesét, 1318-ben excommunikálják;* továbbá, hogy 1318 előtt az osztrák herczeggel házassági frigyet akart kötni,* ez utóbbiról azonban egyéb felvilágositó adatunk nincsen.
Az Aba nb. Aba comesről, ki mint Trencsényi Máté embere és Galgócz ura a rozgonyi csatában 1312-ben életét vesztette, azt mondja Károly királynak egyik oklevele (Anjoukori okmtár, V. k. 310. l.), hogy Máté ez Abának a «proximus»-a és hogy Mátét «racione proximitatis et consanguineitatis» támogatásban részesitette. Miután ezen Aba 1251-ben már önálló birtokos, nagyon valószinünek tartjuk, hogy az ő leánya Trencsényi Máténak a neje, a mi azonban azt sem zárja ki, hogy Abának a nővére lehetett.
Fejér, VIII/IV. k., 4., 180. 1.
U . ott, 173. 1.
Dezső családi viszonyait nem ismerjük ugyan, de a következő adat talán némi fényt derit rájuk. Midőn Trencsényi Máté 1297-ben az ugróczi várat megvásárolta, az ügy lebonyolitásával Ludány nb. Szobjeszló fia Péter comest bizta meg.* E Péter 1291-ben már az «Emőkei» nevet viseli,* Emőke pedig nyitramegyei helység. E Péternek többi között Dezső nevü fia is volt, kit 1326 óta Emőkei Dezső néven ismerünk. Nem valószinütlen tehát, hogy Trencsényi Máténak Dezső nevü veje vele azonos.
Wenzel, XII. k. 572., 640. 11.
Fejér, VI/I. k. 174. 1.
Az összes hazai és külföldi irodalom abban mindeddig egyetért, hogy Trencsényi Máté nem hagyott fiut maga után és hogy, vele nemzetsége kihalt, miután fivére Csák is fiu hátrahagyása nélkül halt meg.
Ez általánosságban elfogadott állitásnak volt is jogos alapja, a mennyiben mindeddig oly hiteles okmányt vagy egyéb bizonyitékot nem ismertünk, melynek alapján Trencsényi Máté egyenes fiutódainak létezését lehetett volna kimutatni.
Gentilis biboros emliti ugyan 1311 julius 6-ikán, hogy Mátéval együtt 1308 november 10-ikén a veszprémi egyházmegyében feküdt Kékesen fia is esküdött, de ezt meg nem nevezi és azt sem mondja, vajjon 1311-ben élt-e még e fiu.*
Acta legat. Card. Gentilis 386, mely helyre engem Pór Antal figyelmeztetett.
107A következőkben azonban be fogom e fiutódok létezését bizonyitani.
Az esztergomi keresztesek konventje 1309 augusztus 19-ikén, arról tanuskodik, hogy néhai Péter nádor fia Máté, kit a szöveg folytatásában nádornak is nevez, és ugyanezen Máté nádor fia Máté mester előtte személyesen megjelenvén előadták, hogy a Csallóközi Bodó fia Mihály által képviselt Majnald fia Vörös Ábrahám comessel birtokot cseréltek. Odaadják Ábrahámnak a Vág melletti Pechent (ma Pöstyén), mely valamikor a csejtei várhoz tartozott, Daraagost (ma Drahócz, Nyitramegyében), mely azelőtt bizonyos Miklós-é volt és a nagyszombati oldalon szintén a Vág mentén fekszik, továbbá a nyitramegyei Lakács-ot, mely valamikor (Hontpázmán nb.) Szegi Ernő birtokához tartozott; ezekért pedig megkapják Ábrahámtól a nyitramegyei Berencs várát.*
Kammerer Ernő úr volt oly szives, a gróf Apponyi Sándor úr költségén kiadott és általa szerkesztett «Apponyi okmánytár» első öt ivének kefelevonatát 1900 április 15-ikén kezemhez juttatni. Ennek 43-ik oldalán találtam a fontos oklevél-szövegét. Fogadják mindketten e helyen is őszinte hálám kifejezését.
Ezzel már mostan minden kétséget kizáró módon világosnál világosabban be van bizonyitva, hogy Trencsényi Máténak egy Máté nevü fia volt, ki 1309 augusztus 19-ikén, mert a konvent őt «mester»-nek nevezi és ő személyesen az elcserélt birtokokért szavatol, már felnőtt fiatal ember volt.
Ha azonban azt kérdezzük, hogy találjuk-e hazai forrásainkban további nyomait is és ismerjük-e családi viszonyait? azzal kell válaszolnunk, hogy az emlitetten kivül egyetlen-egy hazai okmány róla sem tesz emlitést és hogy a reá vonatkozó adatokat egészen másutt kell keresnünk.
II. Bolko, Fürstenberg, Münsterberg és Glatz herczege 1338 április 29-ikén Münsterbergben a kamentzi monostornak bizonyos okmányt állit ki, melynek tanui között «dominus Matheus de Trenczhs» is szerepel;* 1340-ben a Sziléziában fekvő Frankenstein vámját a Frankensteiniaknak adja el; az erre vonatkozó okmányban előforduló tanuk sorában «Mathias de Trentsch» is szerepel, kit a herczeg «fiának» nevez. Midőn ugyanezen Bolko 1340 november 13-ikán a berroldaui egyháznak egynehány ott fekvő földet adományoz, a tanuk sorában a herczeg «Stieff-Brudere»: der wohlgeborene Herr Jakob von Trentsch is fel van emlitve.* E Jakab azonban, mint látni fogjuk, nem a «Stiefbruder»-e, hanem «Stiefsohn»-ja azaz mostoha fia Bolkónak és a «Stiefbruder» valószinüleg Henel hibás forditása vagy irása.
Codex diplomaticus Silesić X., k. 132. 1.
Hennenfeldi Henel Miklós (szül. 1582-ben † 1656-ban) Chronicon ducatus Munsterbergensis ap. Sommersberg, Scriptores rerum Silesiacarum I. k. 159. 1.
1341 második felében egy Bolko által Tatschkauban kiállitott okmánynak tanui között «Mathias comes de Trentz» is van.*
Codex dipl. Silesić X. k. 140. 1.
II. Bolko fia és utódja, kis Miklós, Münsterberg herczege monostort egy Striegau helység felének birtokában 1346 deczember 21-én megerősit; az erre vonatkozó okmányban előforduló tanuk egyike «Mathiás de Trensch», kit a herczeg – egyetértésben atyjával, ki őt fiának mondja – kedves fivérének nevez.* Azon okmányban, melynek erejével Miklós herczeg Frankensteint 1351 november 9-ikén IV. Károly császárnak eladja «spectabilem Dominum Matthiam Comitem de Trentsch, fratrem nostrum dilectum»-ot mint tanut emliti, holott a vele egy és ugyanazon nemzetségből származó többi sziléziai herczegeket «illustres et magnificos principes ac Dominos ... patruos et consanguineos nostros»-nak nevezi. Az okmány Boroszlón lett kiállitva.*
Sommerberg, I. k, 409. 1.
U. ott, 853. 1.
Miklós unokafivére, II. Bolko, Schweidnitz herczege kijelenti Schönberg-en 1351 augusztus 7-ikén, hogy előtte «nobilis ac strenuus vir Dominus Mathias Comes dictus de Trentz una cum Domina Kunegunda sua conthorali legitima» megjelent és a következőket vallotta: a zobleni vámjogot és a Kaldenborn, Tampadel, Seifridau, Qualkau, Stregemon, Strebehau és Garniczar nevü falvakra terjedő főnökséget (=Landvogtei), mely azelőtt néhai (II.) Bolko münsterbergi herczeg és Gutha nevü neje († 1342), ezek után pedig az ő birtokában volt és melyet ő (t. i. Mátyás) nevezett nejének hitbérként átadott: most a jelenlévő neje beleegyezésével 108Konrád boroszlói apátnak és konventjének 185 mk. prágai garasért eladja. Ez összegből megfizetik hitelezőiket, 160 márkát pedig arra használnak fel, hogy a Csehországban lévő Froburgk nevü vár vételárát kifizessék.*
Sommerberg, I. k. 934–935. 1.
Végre azt találjuk, hogy Miklós a Münsterbergben 1356 január 17-ikén kiállitott okiratában «nobili Matheo comite de Trencz fratre nostro dilecto»-ról szól.*
Cod. dipl. Siles., X. k, 190. l.
***
Az eddigiekből tehát kitünik, hogy egy «Mathias vagy Matheus de Trencz» vagyis «de Trentsch» Sziléziában a XIV. század közepén mint a münsterbergi Piastok rokona szerepel, a mennyiben őt II. Bolko fiának, ennek fia, Miklós pedig fivérének nevezi. Miután azonban csak a comes czimmel él, a Piastok közte és fejedelmi rokonaik között különbséget tesznek és II. Bolko schweidnitzi herczeg őt csak «nobilis et strenuus vir»-nek nevezi, világos, hogy nem az uralkodó Piast-ház tagja s hogy e rokonsági fokot másutt kell keresnünk; előbb azonban szükséges, hogy nevével tisztába jöjjünk.
A «comes Mathias de Trencz» és a «Mathias comes dictus de Trencz» világosan mutatja, hogy alatta nem Trencz vagy Trentsch comesét (=főispánját) kell értenünk, hanem azt, hogy családi neve «de Trencz» és hogy ez magyarul «Trenczi vagyis Trentschi Mátyás vagy Máté comes»-sel forditandó. A mi pedig Trencz vagy Trentsch helységet illeti, meg kell jegyeznünk, hogy sem Sziléziában, sem az egész Németországban ily nevü helység nem létezik, nem is létezett és hogy tekintettel arra, hogy Károly király egyik 1323. évi okmányában magistri Mathei de Trench infidelis nostri»-ról szól,* hogy 1388-ban «Trencz, Stadt in Gespan Trencs»* emlittetik és a német Trentsch magyarosan Trencs-csel azonos, e Trencz vagyis Trencs nem más mint a Sziléziávál tőszomszédos Trencsény! Tudta ezt már Sommersberg 1729-ben, tudta ezt Grotefend is 1889-ben, midőn a sziléziai fejedelmek nemzedékrendi tábláit kiadta és tudja ezt most is az összes német irodalom, csakhogy Trencsi Máté genealogiai hovatartozandóságával nincsenek tisztában és e miatt az eddigi ismereteinkkel összeütközésbe jönnek.
Zichy-okmtár, I. k. 233 1.
Fejér, X/VIII. k. 249. 1.
II. Bolko, münsterbergi herczeg Mátét – mint láttuk – fiának, fia Miklós pedig fivérének mondja; miután pedig sem Piasta, sem uralkodó, hanem csak spectabilis, nobilis et strenuus vir, világos, hogy Bolkónak nem lehetett édes fia, Miklósnak nem édes fivére; az egész arra vezetendő vissza, hogy e Máté Gutha herczegnének, II. Bolko nejének első házasságából származó fia, minek következtében Bolko őt – bár csak mint mostoha atyja – fiának, Miklós pedig teljes joggal – lévén mindketten egy anyának szülöttjei – fivérének mondja; bizonyitja ezt különben Bolko maga is, midőn Máté fivérét, Trencsi Jakabot mostoha fiának nevezi, mert azt, hogy nem volt mostoha fivére, mint Henel egyik helyén olvassuk, azzal bizonyitjuk be, hogy II. Bolko anyja, Brandenburgi Beatrix, férjének (I. Bolko, † 1301) halála után Ulászló, koseli herczeghez ment férjhez.
Már most az a kérdés, hogy ki volt Guthának az első férje, Máténak pedig az atyja.
Miután nem valószinű, hogy uralkodó herczeg neje holmi közönséges emberrel kötött volna házasságot és e nőnek első férjétől származott fia Trencsényi Máté volt, magától értetődik, hogy a régibb kutatók e Mátéban nem valami mindennapi és jelentéktelen trencsénvidéki nemest láthattak, hanem őt a Sziléziával határos Trencsényen törzsökös és Magyarország egész északán majdnem uralkodó módjára parancsoló hatalmas oligarchával, Trencsényi Mátéval kapcsolatba hozták; igy történt, hogy Sommersberg ösztönszerüleg azon véleménynek adott kifejezést, hogy Gutha az oligarchának özvegye és hogy Trencsi Máté és Jakab Trencsényi Máténak Guthától született fiai. Elfogadta ezt Grotefend is, elfogadja ezt a jelenkori sziléziai irodalom is.
Az oligarchával való összekapcsolás helyes, de az izenkénti levezetés, t. i. hogy Gutha az oligarcha özvegye, Mátyás és Jakab a fiai, teljesen hibás.
Hogy Trencsényi Máté, ki királyával sok évig daczolt és a tőle elfoglalt területeken önálló király szerepét viselte, még deres fővel és mint özvegy ember is előkelő családból származó 109fiatal nőt kaphatott volna feleségül, ki férje halála után még uralkodó családból származó férfihez mehetett feleségül, nem akarjuk kétségbe vonni; azt azonban, hogy e nő Gutha herczegnével azonos volna, lehetetlennek mondjuk.
Lehetetlen pedig a következőknél fogva:
Trencsényi Máté felkeléséről és garázdálkodásairól annyi, különféle időben, különböző helyen és különböző személyektől kiállitott okirati anyag áll rendelkezésünkre, hogy tevékenységének és működésének majdnem összes főbb részeseit és czinkostársait ismerjük. Ha ezek sorában fia is helyet foglalt volna, lehetetlenség volna elhinni, hogy e nagy okirati anyag arról nem tenne emlitést. Fivére Csák, unokaöcscse Cseh István, veje Dezső, rokona Aba nb. Aba mindig és mindenütt oldalán vannak, fia és örököse lett volna az egyedüli, ki atyja politikájában és tetteiben nem lett volna részes?! Még az 1318. évi kiátkozási okmány, mely az oligarchának akkor életben volt összes társait felsorolja, sem ismeri a fiut mint büntársat.
Mindezekre az Apponyi-okmánytárban talált okmány kellő felvilágositást nyujt. Tudjuk ennek alapján, hogy Trencsényi Máténak tényleg egy Máté nevü fia volt, ki 1309 augusztus 19-ikén mint «mester», tehát mint legalább is felnőtt ifju az esztergami konvent előtt bizonyos birtokügyben személyesen rendelkezik. A németek szerint Máté fia: Trencsi Máté még 1356-ban is él, a mit pedig a fentebb kiemeltek alapján lehetetlen elhinnünk. A magyar okiratoknak mély hallgatása, különösen pedig az 1318. évi kiátkozási okmány megczáfolhatatlanul bizonyitja, hogy
1. az oligarcha fia, ifj. vagyis IV. Máté az 1309 augusztus 19-ike után és 1318 első fele előtt eső időben halt meg.
2. hogy a régibb hazai irodalomnak egészben 1872-ig általánosságban elfogadott azon állitása, hogy az oligarcha 1318-ban halt meg, valószinüleg ez ifjabb Mátéra vonatkozik.
3. hogy Trencsényi Máté és Jakab, kik a XIV. század közepén Sziléziában szerepelnek, nem – mint a német kutatók vélik – az oligarchának, hanem fiának, IV. Máténak a fiai,
4. mely utóbbi adat már most mint egy varázsütésre a helyzetet megvilágitja.
Látjuk t. i. belőle, hogy Gutha nem – mint Grotefend véli – az oligarchának, hanem fiának, IV. Máténak a neje, ki ipájának halála után, mint fiatal özvegy és két zsengekoru fiunak anyja Sziléziába visszatért, hol Münsterbergi Bolkóval második házasságot kötött.
Trencsényi Jakabról az 1340. évi adaton kivül mit Sem tudunk. Fivére, ki Magyarországban kétségkivül a Máté nevet kapta, melyet a sziléziai okiratok Matheus mellett némelykor Mathias-sal fejeznek ki, 1356-ban még él. A róla szóló rendelkezésemre álló okirati anyag családi és birtokviszonyaira nézve csak annyit árul el, hogy anyjától és mostoha atyjától sziléziai birtokokat kapott, hogy a csehországi Frohburgot vette és hogy felesége, Kunigunda, 1351-ben még él.
Maradt-e a két fivér után fiu, vagy kihalt-e velök a Trencsényiek családja? nem tudjuk. Reméljük, hogy a még napfényre kerülő ujabb okirati anyag erre nézve felvilágositást fog adni.
Mikor nősült IV. Máté? nem tudjuk. Úgy látszik, hogy az 1318. évi, már töbször emlitett okmánynak azon adata, hogy Trencsényi Máté az osztrák herczeggel házassági összeköttetést akart kötni, ifjabb Mátéra vonatkozik. Most tudjuk, hogy az utóbbinak neje bizonyos Gutha, vagyis – a mint ezt okiratilag is tudjuk bebizonyitani: Jutta azaz Judit; családi viszonyait és származását azonban nem ismerjük. A boroszlói állami levéltárban Kloster Kamenz Nr. 106 alatt örzött okmányon függő pecsétek egyike Jutta herczegnéé. A már meglehetősen elmosódott pecséten a herczegné genealogiai meghatározására vonatkozó támpontokat nem találhatunk; az okmány szövege erre nézve csak mondja: «eundem ducem Bolkonem ac dominam Gutham coniugem ipsius ... sigillorum inclitorum principum ... nec non ingenue domine Guthe ducisse coniugis prefati domini ducis Bolconis ... appensione muniri.»* Jutta pecsétjének jobb oldalán a sziléziai sassisakot, bal oldalán pedig pávatollakkal megrakott nyéllel diszitett sisakot látunk.* Hasonlót találunk az Ákos nb. István nádornak 1101311-ből származó pecsétjén, melynek czimerében a kakas- vagy strucztollak a főtypus és miután Jutta herczegné egyik menyének Ágnes, Miklós herczeg nejének pecsétje jobbról pontytyal megrakott pávalegyezővel diszitett sisakot mutat* és a szintén Ákos nb. Böbék család 1361 és 1397-ből származó sisakpecsétjein koronás női mellképet találunk, melynek feje felett karok helyett körbe hajló halak vannak, első látszatra arra gondolhatnánk, hogy Jutta is e magyar nemzetség sarja, a mi még az által volna megerösitve, hogy Ákos nb. István fiait tényleg Trencsényi Máté oldalán találjuk. Csakhogy akkor, ha Guthát magyar születésü nőnek veszszük, nem igen valószinünek tarthatnók azon körülményt, hogy férjének és ipájának halála után sziléziai herczeggel kötött volna házasságot; sokkal valóbbszinü, hogy özvegységét is Magyarországban töltötte volna. De ha német, illetőleg sziléziai származásu nő volt, akkor majdnem apodictikus bizonyossággal állithatjuk, hogy ipájának halála után, kinek birtokai, mint lázadó és hütlen ember jószágai, el lettek kobozva, hazájába, Sziléziába visszatért és ott mint még elég fiatal özvegy, Bolko herczeggel uj házasságot kötött. Azt pedig, hogy Trencsényi Máté fia számára uralkodó vagy legalább is előkelő főuri családból származó hitvestárst keresett és ezt a vele tőszomszédságban feküdt Sziléziában meg is kapta, nagyon természetesnek találjuk.*
A boroszlói kir. állami levtár igazgatóságának szives közlése, J. No. 385/01.
Grotefend, 44. 1.
Grotefend, 45. 1.
Hogy már I. Bolko herczeg (II. Bolko atyja) Magyarországgal állott összeköttetésben, mutatja az 1296 deczember 9-én Liegnitz-ben kiállitott okmánya, melynek erejével Reichensteini Eberhardnak bizonyos Grosena nevü faluban azon Kileur telket adományozza «quoa prius Conradus et frater suus hereditarius, dicti de Vngaria, sitos juxta Reichenstain possedisse noscuntur» (Cod. dipl. Siles. X. 50). Reichenstein még most is létezik; Grosena (kétségkivül valamely Grossen nevü helység) azonban e néven ott már nem található, fentebbi Konrádot meg nem határozhatjuk. Őse azon «Conradus dictus de Ungaria» advocatus in Brega (= Brieg), ki valamelyik februárius 16-án meghalt és kinek unokája Seyfried Kamentzi szerzetes volt, nem tudjuk.
Jutta második férjhezmenetelének idejét nem ismerjük. Második férje, II. Bolko 1321 november 22-ikén érte el nagykoruságát és akkor kiházasitási összegét is emlitik, Grotefendnek tehát alighanem igaza van, midőn azt hiszi, hogy Bolko akkor megnősült,* részünkről még csak arra akarunk hivatkozni, hogy Trencsényi Máté 1321 márczius 18-ikán halt meg és hogy Jutta ilyenformán ugyanazon évi november 22-ikén már nyolcz hónap óta tartózkodhatott Sziléziában. 1342 márczius 2-ikán halt meg, miután második férjének három gyermeket szült. Ezek közül kis Miklós atyjának utódja, Erzsébet († 1381) Mazóviai III. Ziemovit herczeg neje és Margit († 1368) a strehleni klarisszák zárdájában apácza.
Grotefend, 44. 1.
Miklós herczegről mondják, hogy a szentföldről visszatérve, Magyarországban meghalt és hogy hulláját 1369-ben Magyarországból Sziléziába szállitották.* Miután be van bizonyitva, hogy halála 1358 április 23-ikán bekövetkezett, el nem hihetjük, hogy hulláját csak tizenegy évvel később szállitották volna el; ha az elszállitás egyáltalában igaz, akkor nem 1369, hanem 1359-ben történt.
Sommersberg, I. k. 410. 1.
Az eddigiek alapján megkapjuk már most a Csák nemzetség trencséni ágának következő nemzedékrendi tábláját:
Csák nb. I. Máté † 1254, tálnok- és tárnokmester, Pozsony-, Nyitra- és Temesmegye főispánja, neje: Margit szül. 1225, 1263 óta apácza a Nyulakszigeti zárdában, él még 1276-ban; II. Máté † 1283 nádor, bán, vajda, több megye főispánja, neje: 1283.; Péter 1264 † 1283/1284 tálnokmester, nádor, több megye főispánja; III. (Trencsényi) Máté † 1321 márcz. 18. lovászmester, nádor, Pozsonymegye főispánja; Csák 1284–1300 kir. kardhordómester; Leány; (Cseh István); IV. (Trencsényi) Máté 1308–1309 † 1318 előtt neje: Jutta † 1342; Leány, férje: Dezső 1318; V. (Trencsényi Máté) 1338–1356 neje: Kunigunda 1351 él Sziléziában; (Trencsényi) Jakab 1340, él Sziléziában
Fentebb emlitettük, hogy Miklós herczeg nejének czimerében a pontytyal megrakott pávalegyezőt találjuk, mely az Ákos nb. Böbék család czimerében előforduló halakra emlékeztet. Miután Jutta czimerében a pávatollakat szintén 111találjuk és azt is tudjuk, hogy Ákos nb. István nádor fia István 1303-ban «Bavarin» bajor herczeg leányát feleségül vette, könnyen hihetnők, hogy, miután ifj. István és fivérei Trencsényi Máté oldalán Károly király ellen fellázadtak és legyőzetésük után földönfutók lettek, ezen Ágnes is az Ákos nemzetség tagja, esetleg Ákos nb. ifj. Borsodi Istvánnak a leánya lehetett. Juttára nézve már kijelentettük, hogy őt nem tartjuk magyar származásunak, – Ágnesre vonatkozólag pedig a következőket emeljük ki:
Mindenek előtt hangsulyozzuk, hogy azon «Bavarinus» bajor herczeg, kinek leánya 1303-ban Ákos nb. Borsodi István nádor fiával, Istvánnal, egybekelt, még most is ugyanazon genealogiai talány, mint évekkel ezelőtt volt és hogy személyének megállapitására most sincsenek támaszpontjaink. Az 1303 február 26-ikán kelt okirat* eredetijét nem ismerjük; szövegét csak az egri káptalannak 1352. évi átirata adja s igy nem lehetetlen, hogy az eredetinek egyik vagy másik szava helytelenül van másolva. A kezünkben lévő szöveg azt mondja, hogy István menyasszonya a cseh és lengyel király véréből való és hogy atyja «dominus Bavarinus dux Bauarie»; az alsó-bajor herczegek nemzedékrendi tábláján sem Bavarin nevüt, sem mást nem találunk, kire e házassági összeköttetés ráillenék. A «Bavarin» név a Wittelsbach család stemmáiban egyáltalában nem fordul elő és különben sem ismeretes, azt pedig, hogy alatta valami jelzőt vagy melléknevet, mint pl. «Ludwig der Baier» (Ludovicus Bavarus, bajor Lajos) értsünk, el nem fogadhatjuk; világosnak veszem tehát, hogy az eredetiben nem is Bavarinus, hanem más név állt, melyet a másoló rossz olvasás következtében elferditett.
Anjoukori okmánytár I. k. 53. 1.
II. Béla királyunknak egyik leánya III. Micziszló lengyel fejedelemhez ment férjhez; fia Otto († 1194) Odonicz Ulászló nevü fiut hagyott, ki mint Nagy-Lengyelország fejedelme 1239-ben halt meg. Ennek leánya Salomea I. Konrád Glogaui herczeghez ment férjhez. E házaspárnak leánya Anna († 1271 junius 26-ikán) Wittelsbachi II. Lajos bajor herczegnek († 1294 február 2-ikán) a neje s ezeknek fia Lajos szül. 1267 szeptember 13-ikán.
E Lajos meghalt 1290 november 23-ikán, miután 1287-ben III. Frigyes lotharingiai herczegnek leányát, Erzsébetet (vagy Izabellát), nőül vette. Volt-e már most e korán elhunyt Lajosnak leánya, vagy nem? nem tudjuk, de az bizonyos, hogy Ákos nb. Istvánnak egy bajor herczeg leányával történt egybekelése, tekintettel a menyasszonynak magyar, cseh és lengyel őseire, csakis e Lajos esetleges leányára alkalmazandó.
Ákos nb. ifj. István esetleges utódait nem ismerjük ugyan, de Miklós münsterbergi herczeg nejére, Ágnesre, ki már 1343 október 23-ika előtt a herczeg neje és 1370 julius 16-ikán meghalt,* ki kell mondanunk, hogy a czimerhasonlatosság mellett még sem az Ákos nemzetség; hanem a Leuchtenburgi Kruschina család tagja, miért is a czimer kedvéért szükségesnek találjuk e családról egyet-mást elmondani.
A heinrichaui halotti könyv feljegyzése (Zeitschrift des Vereins für Geschichte Schlesiens IV. k. 292. 1). Mellékesen legyen felemlitve, hogy a kamentzi halotti könyvben (U. ott, 316. 1.) következő feljegyzés olvasható Egy meg nem nevezett évi február 16-ikán «Ob (i i t) Conradus avus fratris Sifridi, advocatus in Brega, dictus de Ungaria».
A Lichtenburgok (Leuchtenburg, Lichtemburk, Lichtenberk, Leuchtenberg, Luchtenburg) ősrégi cseh család, melynek egyik tagja: (Zittaui Henrik fia) I. Smil 1243-tól 1250-ig mint «Zittaui», 1251 óta pedig mint Lichtenburgi (de Lvochtenburc) fordul elő. E Smil 1247-ben egy Regensburgba menesztett cseh követség tagja s valamely tornajáték alkalmával a vörös pontytyal diszitett pajzst használja. 1249–1251 prágai várnagy; meghalt 1269 végén. Midőn Héder nb. Güssingi Henrik nádor 1270-ben a cseh II. Ottokárhoz átpártolt, akkor csehországi tartózkodása alatt e Smilnak leányát vette második nőül. Smil fiai közül Henrik és Ulrik folytatják a családot. Henrik fia Henrik 1278-ban a «Krušina» melléknevet használja; ennek fiai Jesko és Henrik.
Az 1327-ben «Kruschin de Leuchtenburch»-nak nevezett Ulriktól származik Hinko vagyis Jan, ki schweidnitzi kapitány és a glatzi grófság zálogbirtokosa létére mint a hussziták fővezéreinek egyike a sziléziaiakkal gyakran összeütközött; egy 1405. évi okiratában «wir Jan von 112Leuchtenburg Cruschina genannt»-nak nevezi magát, fia Vilmos 1454-ben «Wilhelm Kruschina von Lichtenburg Sasse auf Kumberg.»*
Sommersberg, I. k. 937., 1024. 11.
A család utolsó tagja János Bernát, ki a XVI. század végén halt meg. Hinkónak a bóroszlói kir. állami levéltárban őrzött czimerpecsétjei pontytyal megrakott pávalegyezővel diszitett sisakot mutatnak; tekintettel már most az e család és a sziléziai családok között fennállt érintkezésre és arra, hogy Ágnes, Miklós herczeg nejének pecsétje világosan a pontytyal megrakott pávalegyezőt mutatja* minden kétséget kizáró módon megállapitottnak kell tartanunk, hogy Ágnes is a leuchtenburgi Krusina család sarja.
pl. Strehlen városi 26. és 27. sz. okmányok a boroszlói levtárban (a boroszlói állami levtár igazgatóságának szives közlése).
Dr. WERTNER MÓR.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages