A GYÖNGYÖSI NAGY CSALÁD.
A GYÖNGYÖSI NAGY CSALÁD.
A kihalt gyöngyösi Nagy család a hasonnevüek között a legtekintélyesebbek egyike volt. Hirtelen tünt fel, tagjainak hadi érdemei emelték ki a középszerüségből s nem egész egy század mulva első fellépése után már a mágnások rendjében találjuk.
Az első ismert ős Nagy Egyed volt, a ki előneve s azon körülmény után itélve, hogy a hevesmegyei Gyöngyösön szőlőbirtokos volt, gyöngyösi eredetü lehetett. Kora ifjuságától kezdve a hadi pályán forgott. Nevével először 1597-ben találkozunk, midőn február 9-ikén tudósitást küld a haditanácsnak arról, hogy az Ipoly mellékén 4000 főnyi tatár-csapat rablóhadjáratot tervez. Julius 14-ikén Drégely-Palánkról báró Pálffy Miklóst, a bányavidéki végvárak parancsnokát a törökök szándékai felől értesiti, deczember 7-ikén ugyanennek irja, hogy a szécsényi nemes lovasok Gyöngyös felé indulván, utjukban az arra takarmányt szerző törököket részint levágták, részint elfogták. Ekkor már a drégely-palánki erősségben magasabb hadi tisztséget viselhetett; legalább erre mutat e jelentésének azon kitétele, hogy Nagy Gáspárt a palánki vitézekkel a Pest alá eső vidékre küldötte ki, továbbá, hogy nemes-lovasai részére némi pénzküldeményt kér.* Ugy látszik alkapitány volt ott és pedig Nagy Iván szerint már 1594-ben is.* 1601 novemberben még mindég Palánkon van; ekkor panaszok érkeztek ellene a haditanácshoz az esztergami érsekség részéről, állitólag 178az érseki tisztek ellen elkövetett erőszakoskodásai miatt. Meg is intették, hogy hadi népét tartsa vissza az érseki jószágok pusztitásától. A következő 1602. év augusztus 10-ikén már Füleken találjuk; onnan küldi tudósitásait a hadi tanácsnak.* Ugy látszik, korának hibái benne is meg voltak; erőszakoskodó természetü lehetett. 1603-ban valami gyilkosságba keveredik; panaszt tesznek ellene, hogy megölte Balogh Gáspárt. Ez ügyben a haditanács szeptember 12-ikén Thurzóhoz ir, hogy tegyen jelentést ez esetről.*
Cs. és kir. hadi levéltár, Bécsben.
Nagy, Magyarország családai. VIII. k., 75. 1.
Hadi levéltár.
Ugyanott.
Az udvari kamara 1606-ban megjutalmazását sürgeti a haditanácsnál; kiemeli érdemeit, melyeket a végekben különböző parancsnoki állásokban szerzett. 1607-ben meg is kapja a szécsényi parancsnokságot, melyet azonban nem fogadott el, azon okból, hogy neki már a füleki hadnagyság lett igérve.* Nagy Iván már 1603-ban füleki alkapitánynak irja;* de ez – a mint az előbbi hadi levéltári adatból látható, – tévedés. 1614-ben Teuffenbach Rudolf érsekujvári ezredes kéri a váczi hadnagyi (alkapitányi) állást részére, melyet ez év április 4-ikén Ferdinand főherczeg dekretuma alapján el is nyer. Ünnepélyes beiktatása azonban késett; még junius 21-ikén meg nem történt.* 1617-ben ugyanott még alkapitány volt.* Utoljára akkor hallunk róla, a mikor 1622-ben Nagy Jánossal együtt kéri hátralevő fizetése kiutalványozását, mely kérését a haditanács pártolólag terjeszti az udvari kamarához.*
Hadi levéltár.
Nagy, Magyarország családai, VIII. k. 75. 1.
Hadi levéltár.
Nagy, Magyarország családai. VlII. k. 75. 1.
Hadi levéltár.
Még 1597 márczius 23-ikán Nagy Lőrinczczel – ki talán testvére, de valószinüleg rokona lehetett, – czimeres nemeslevelet nyert, melyet 1599-ben Hontmegyében hirdettek ki.* Sajnos, csak a kihirdetésnek van nyoma a hontmegyei levéltárban; igy közelebbit családja eredetéről, továbbá Lőrinczről s annak Egyeddeli rokoni összeköttetéséről nem tudhatunk meg.
Hontmegye jegyzőkönyve. Prot. C. 1599. pag. 92.
Végrendeletet* Drégely-Palánkon tett, mint váczi alkapitány, 1614 junius 24-ikén, az nap, midőn második feleségét a hontmegyei hidvégi templomban eltemettette.
Esztergami főkáptalani levéltár. 55. téhely, 1. csomag, 7. szám.
Érdemes katona volt, a kit a király aranylánczczal is kitüntettetett. Birtokadományban is részesült; Rudolf királytól örök tulajdonul elnyerte Szabatkát (Rima-Szombat török kézből 1593-ban visszafoglalt erősségét) a mely azonban csakhamar ujra török iga alá kerülvén, kevés ideig lehetett családja birtokában. Ezenkivül birtokos volt még Füleken, a hol háza, s Gyöngyösön, hol szőlője volt; továbbá részei voltak a nógrádmegyei Kalondán és Tarnóczon.* Azon körülmény, hogy nejét Hidvégen temettette el, holott akkor Váczon lakott, arra enged következtetni, hogy ezen helységben is lehetett birtoka.
Gyöngyösi Somogyi család leveles-ládája Magyarádon és Nagy, Magyarország családai. VIII. k. 75. 1.
Kétszer nősült; második neje Kovács Judit volt, kit 1595 tájban vett el s ki minden valószinüség szerint a dicskei Kovács családból származott. Egyed e család egy tagját, Kovács Boldizsár drégelyi kapitányt sógorának nevezi. A végrendelet szerint e házasságból tizenhárom gyermek származott, kik azonban, Tamást, Illést és Annát kivéve, már a végrendelet keltekor 1614-ben – tehát gyermekkorban – mind elhaltak. Illés és Anna szintén korán halhatott meg, legalább rólok semmi adatot nem találtam, sőt nevök az 1633. évi czimerlevélben sem fordul már elő. Hogy Egyed első felesége ki volt, arra adatom szintén nincsen, sőt annak sem találtam irott nyomát, hogy Kovács Judit második neje lett volna; de annyi bizonyos, hogy Egyednek egy János nevü fia is volt, ki már 1627-ben nógrádi alkapitány lévén, Kovács Judittól, kivel a végrendelet szerint 1614-ig tizenkilencz évig élt, alig származhatott; különben is, mint fennebb láttuk, e végrendelet az ettől származott életben maradt gyermekeket névszerint elősorolja.
Hogy János csakugyan Egyed fia volt, hivatkozom Nagy Iván alapvető munkájára,* a gyöngyösi Somogyi család magyarádi levelesládájában levő leszármazási táblázatokra s ezen János fia Ferencz báró alább teljes terjedelmében 179közölt birtok-jegyzékére, a hol Nagy Egyedet «öreg apjá»-nak nevezi. Ezek után eldöntöttnek tartom, hogy János csak egy másik – még pedig sorrendben előbb kötött – házasságból születhetett.
Nagy, Magyarország családai. VIII. k. 75. 1., 76. I. X. k. 288–291. l., XII. k. 502. 1.
Ezen János épúgy, mint atyja, a hadi pályán forgolódott; lehet, hogy ő volt azon Nagy János, ki – mint fennebb emlitettem, – 1622-ben Egyeddel együtt kérte fizetése kiutalványozását. 1627-ben már számbavehető katonai multja lehetett, mert ekkor gróf Esterházy Miklós nádor őt ajánlja a bujáki megüresedett kapitányságra; e helyett azonban még ez év julius 1-én nógrádi alkapitánynyá lett kinevezve. 1632-ben itt alkapitány alezredesi rangban s mint ilyen Vácz közelében összecsapott a törökökkel; de szerencsétlenül, mert a harczból csak bajjal tudott megmenekülni.* Ez évben folyamodik a Felséghez, hogy miután családja régi nemeslevele elveszett, tekintettel kora ifjuságától kezdődő hadi szolgálataira, különösen pedig – mint nógrádi alkapitány – érdemeire, őt s általa fiát Ferenczet, valamint testvérét, Tamás palánki alkapitányt, régi nemessége és czimere használatában megerősitse. A gyöngyösi Somogyi család birtokában levő ezen folyamodvány* azért is érdekes, mert a kért s utóbb megadott ősi czimer benne le van festve és itt van először emlitve a «gyöngyösi» előnév. A nemesség-ujitó czimerlevél 1633 január 13-ikán kelt Bécsben s 1637 május 25-ikén Nógrádmegye Losonczon tartott közgyülésén lett kihirdetve.* – 1633 április 3o-ikán a haditanács átir Pázmán bibornok-érsekhez, hogy Jánosnak a szölgyéni kapitányságot adományozza. Ugyanez nap ir még báró Pálffy Istvánhoz is, a bányavidéki végvárak főkapitányához s átiratában a nógrádi főkapitányságra jelöli ki. 1633 május 3-ikán a szölgyéni főkapitányságot el is nyerte. Meddig volt ez állásában nem tudni; 1642-ben már nem élt.* 1646-ban fiai: Ferencz, András és László felfolyamodnak, hogy Gyermely komárommegyei falu, melyet ekkor gróf Zichy István tatai főkapitány jogtalanul birt s mely őket illeti, nekik ujra adományoztassék. Zichyvel e birtok iránti perük még 1647-ben is tartott,* de mily eredménynyel nem tudható. 1651-ben örökösei kérik atyjok 9947 forintot tevő hátralékos zsoldja kifizetését a hadi tanácstól, mely annak folyósitását ez év augusztus 7-ikén elrendeli.* Jánosnak emlitett fiain kivül még leányai is voltak; de e gyermekekről Ferenczet kivéve, adatunk nincsen. Özvegye etyeki Etyeky Borbála* 1650-ben tett végrendeletet.
Hadi levéltár.
Magyarádi leveles-láda.
Eredetije a Somogyi leveles-ládában.
Hadi levéltár.
Hadi levéltár.
Ugyanott.
Somogyi leveles-láda és hadi levéltár.
Tamás – az előbbi testvére, – 1631 junius 21-ikén Pálffy István ajánlatára drégely-palánki alkapitánynyá lett kinevezve. 1638-ban a füleki alkapitányságért folyamodik, melyet ez évben meg is kapott. 1612-ben kéri 3000 tallér hátrálékos zsoldja kifizetését. Ez évben a törökök fogságába esett. 1645-ben még Füleken van: A következő évben halhatott meg. Egy császári rendelet meghagyja, hogy a füleki várban elfoglalt állásába helyette Nádasdy, alezredesi ranggal iktattassék be.* 1655-ben özvegye Etyeky Judit, valamint meg nem nevezett fia és leánya, férje illetve atyjok 5100 forintot tevő hátralékos fizetését kérik a kamarától.* – Luka-Palojtán, Récsén, Alsó-Szügy- és Koplánban (Hont-, Pozsony- és Nógrádmegyében) birt részeket Kéry Jánostól zálogul 1000 forintban.* Gyermekei utód nélkül halhattak el, legalább ezen zálogbirtokok utóbb Zsigmond báróra szállottak.
Hadi levéltár.
Ugyanott.
Somogyi leveles-láda.
Jánosnak – mint fennebb is emlitettem, – csak Ferencz fiáról van adatunk. Ő már az 1633-ban nyert czimerlevélben is emlittetik; de ekkor még gyermek lehetett. Nevével a hadi pályán 1655-ben találkozunk először, midőn Sempte vár alkapitánya lett. Az volt még 1672-ben is. 1675-ben gróf Batthyány Ferencz helyettese a szent-gróti kapitányságban,* mely várat különben ez évben felesége nagybátyja, Széchényi György kalocsai érsek reá és nejére örökös joggal ruházott át.* 1680 márczius 22-ikén a vasmegyei Egervár alkapitánya lesz,* 1681-ben pedig 180már mint a dunáninneni részek alkapitánya (vicegenerálisa); fiával Zsigmonddal együtt, I. Leopoldtól báróságot nyert, mely bárói oklevél 1681 julius 17-ikén kelt Bécs-Ujhelyen.* Benne fel van emlitve kora ifjuságától kezdődő katonai szolgálata a török elleni harczokban és az, hogy Érsekujvár megszállásában is részt vett. 1683-ban mint kanizsai vicegenerális meghódol – de bizonynyal csak kényszerüségből, – Tökölynek.* Ez évben különben királyi táblai ülnök is volt.* 1685-ben a pozsonymegyei Récse városi curiáját és két szőlőjét 1329 forintban örökös jogon sógora, Széchenyi Márton és utódainak bevallotta.* Ekkor Zala-Egerszeg altábornokának irja magát. Ez évben nagyobb királyi adományban is részesült, nevezetesen Bagody György és fia Mihály zalamegyei birtokait nyerte.* 1687-ben Zala-Egerszegen találjuk, honnan augusztus 3-ikán kéri. Olischer hadi biztost, hogy a Kanizsa vidékén állomásozó csapatainak élelmezési járulékait adja ki. 1693-ban még mindig a dunáninneni részek vicegenerálisa 1695-ig, midőn ezen állását április 28-ikán gróf Forgách Simonnak adta át.* 1702 táján halhatott meg: ez évben még különféle jogügyekben lép fel,* sőt – mint alább látjuk, – királyi adományban is részesült. Neje Sárvári Széchényi Lőrincznek, György esztergami érsek testvérének, Gallen Judittól született leánya, Erzsébet volt,* a kitől származott gyermekeiről alább fogunk szólani.
Hadi levéltár.
A Győri káptalan. A. 1675. fol. 483
Hadi levéltár.
Liber Regius. XVII. pag. 127–129.
Thaly, Bercsényi család. I. k. 280. 1.
Lehoczky, Stemmatographia. I. k. 178. 1.
Győri káptalan. A. 1685. fol. 152.
Szombathelyi káptalan. A. 1685. No. 7.
Hadi levéltár.
Zalamegyei levéltár. Fasc. 19. Nro 6. Fasc. 20. Nro 1, 3, 4.
Nagy, Magyarország családai. X. k. 522. 1. – Itt Széchenyi Lőrinczné gellénfalvi Gellén-nek mondatik, holott határozottan azon Gallen család tagja volt, mely még 1806-ban is élt Vasmegyében. – Balogh, Vasmegye nemes családai szerint.
Ferencz báró nagy vagyont hagyott hátra, melyet jobbadán maga szerzett; birtokainak jegyzékét Makay Dezső a «Zalai tanügy»-ben* már egy izben közzé tette ugyan, de miután a család történetére nézve e jegyzék igen fontos adatokat tartalmaz, jónak látjuk ujból közölni.
VII. évfolyam 18. szám.
«Az mi kevés Jószágocskám Szala, és Somogy vármegyében vagyon, annak Consignatiója.
Bagodhoz tartozandó Jószágunk: Fölső, Alsó, Középső-Bagod, Pölöskefejen hat házhely. Duzsnak nevü pusztában két házhelj Salamonvára, Gutorfölde, Zagorhida, Asszu-Völgye, Lak; Nagy és kis Ormánd; fölső és alsó Hagyáros, Akosfa, Keresztur, Csatfalva. Ezek mind puszták, csak Bagodban vagyon valamely ház. Vagyon róla eő Fölségétől Donátiónk s pura Statutiónk: Ezek Szalavármegyében vadnak.
Salamonvárott egy Malom 300. L. tban. Cséb, zálogban vagyon nálam Pernecsy Ferencztől és attyától Istvántól egy része 323 forintban, a más része 635. L. tban.
Lövőn egy puszta ugyan azon Csébi jószághoz való.
Vagyon nálam zálogban Csatári pusztában bizonyos Portió. Szamárföldében, Sompáczon, Bébethen, Berekfijen 100 Tallérb. Hárshágyon bizonyos Portio, az is zálogh, fele nemzetes és Ngos Várkonyi Amadé Éva asszonytúl Néhay Tekéntetes és Ngos Szennyey Albert úr meghagyott Eözvegyétől 500 L. tban, más portió megint Káldy Rebeka asszonytúl néhay Perneszy Ferencz Ur meghhagyott Eözvegyétől 250 L. tban ött ház jobbágy, tiz puszta egy udvar hely et pertinentys.
Zél ugyanazon Várkonyi Éva asszonytól. Karczorlakján egyrészt két pusztahely, más részt három Sz.-Mihályi falucska 50 L. tban. Perneszy Ferencztől 40 L. tban.
Dunántúl Nitra és Komárom vármegyében a Tornoczi 2000 L. tban. Jászfalui, Csuzi, Füsi 350 L. tban. Pakodi Jószágh két Jobbágy pertinentiaival 250 L. tban.
Hont vármegyében néhay Kéry János urtúl eő Ngátúl Luka, Paloytaj, Récsej; és P ... ereny Portiok, Alsó-Szügy, Koplán. Nográd vármegyében 1000 Ltban szegény Nagy Tamástul és feleségétül Etyeki Judittól maradt reánk.
Bonczod földe Gombay Judittúl és Erzsébettől Néhay Gombay János maradékától 244 Ltban Pertinentiaival együtt.
Szabatka Török Végház volt Rudolphus Császár Kglmes urunk idejében visszanyerték, és adta emlétet Kglmes urunk eő Fölséghi szegény Eöregh apánknak Nagy Egyednek, azután még a Török visszanyerte, most megh körösztény kézre került.
Kányavára hozzá tartozandó pusztákkal 100 Tallérban.
Bagodi Jószágh a ki kezünknél van a mint megvettük és másoktól ki váltottuk Zalogosoktul, mivel eöreökh eö Felséghe adománya circiter vagyon 500 Ltunk rajta, a többi mégh Záloghban vadnak.
Rátki Urajmék Jószágha 3500 Ltban. Ugy mint Ujudvar, Becsehely, Borsfalva, Esztregnye, Sármas, Denes, Berény, Iháros, Mihályd, Ság, Ujnep, Moriczhely, Rátk, Szepetnek, Paróháza, Fittyeháza, Bánfalva, Czinegefölde Sigárd, Pallén, Szent-György, Almaszegh, Ságod, Szt-Pál, Mindszent, Egresd, Vinczed, Puza, Bajcza, Egyed, Baglad, Sz.-Péter, Magasd, Páld, Csicsó, Bunya, Bagolla, Kerekesháza, Üllő, Iklod, Keresztur, Sömjénfölde, Fakos, Erdősfalva, Misefa, Fölső-Bagotta, Alsó-Kerecsen, Vajdaj puszta, Sz.-Miklós.
N. B. Páty Jenő Telki eörökünk Budához nem messze vadnak: Páty derék roppant falu vólt, de az 181Etyeky atyafiak adtak zálogban Kalocsay Érsek Urnak és onnan került Szécsény Mártony úr kezében 3000 Ltban vagyon, az Urnak emlékezetet kell felőle tenni, mivel a mi kezünknél nincs, a ki kezénél vagyon visellye gondját.
Kányavárhoz való puszták specificátiója.
Marátt, Karicta, Váta, Szamárfölde, Sompács, Gátháza, Ballahida, Sz.-Lőrincz, Lipse, Sz.-Adorján, Hótó. – N. B. Sompács Bertalan urnál vagyon zálogban 100 Tallérban. Szt-Páli puszta 50 Tallérban.»
Ezeken a birtokokon kivül Szomoron és Szomodoron is voltak részei, melyeket 1693-ban az ő beleegyezésével adott el Zsigmond fia 800 forintért lebényi Csapó Zsuzsannának, Pázmándy Gergely özvegyének.*
Győri káptalan. A. 1693. fol. 489.
Ezt a nagy vagyont Ferencz báró – a mint a fennebbi jegyzék is mutatja, – részint zálog utján szerezte, részint királyi adományban nyerte; igy 1702 január 13-ikán I. Leopold 60000 forintban zálogképen neki adományozta mindkét ágra a következő birtokokat: Sormás, Ujudvar, Iharos, Miháld, Esztregnye, Borsfalva, Szepetnek, Szent-Pál városokat, Zegedő, Gerecse, Kis-Lagd, Bükkallya, Czinegefölde, Mánta vagy Mánfa, Almaszegh, Mikefalva, Bánfalva, Erdősfalva vagy Geresfalva, Sömjénfölde, Bajcza, Csákány, Csama vagy Csemeháza, Rátk, Ujnép, Zsigárd, Vencze vagy Vinczéd, Gyanócz, Alsó-Kerecsen, Alsó-Bagotta, Vajda, Pallén, Csicsó, Illő, Ság, Iklód, Magasd, Mindszent, Egervölgye vagy Egresd, Martonfalva, Dénes, Misefa, Ságod, Puha, Egyed, Baglyad, Fazekas, Keresztur, Sokoród, Gerenye, Páld és Töl zala- és somogymegyei faluk és pusztákat.*
Nagy, Magyarország családai. Pótkötet. 290–291.–Liber Regius.
Ferencz bárónak emlitett nejétől hét gyermeke született, ezek:
1. Zsigmond,
2. Borbála, 1716-ban Umszunszt János özvegye, 1734-ben még él,
3. Erzsébet, 1716-ban Enyedy András özvegye, 4. Magdolna, 1708-ban madocsányi Madocsányi Miklósné, 1716-ban pedig már Vilisz (vagy Viliczi) Ferdinandné,
5. Klára, 1696-ban elefánti és petánczi Jaklin György, 1702. és 1716-ban pedig alsó- és felső-káldi Káldy Péter özvegye; 1734-ben még él;
6. Sára, 1716-ban báró Sennyey Sándorné, 1719-ben már báró, utóbb gróf Szapáry Miklósné; ki 1745-ben mint özvegy végrendelkezik;
7. Terézia, hajadon maradt s 1738-ban még él.*
Szombathelyi káptalan. A. 1696. Nro 22. – A. 1702. Nro 120. – A. 1716. Nro 100, 115. – A. 1716. Nro 54. A. 1745. 159. – Zalamegyei levéltár. A. 1734. fasc. 53. Nro 113. – Garamszentbenedeki convent. A. 1708. Prot. X. pag. 48.
Zsigmond Ferencz báró fia, kinek neve már a bárói diplomában szerepel, 1684 márczius 21-ikén lett Nempti és Alsó-Lendva várak kapitányává. 1691-ben mint országgyülési követ megbizatik Zala- és Somogymegyék részéről, a csáktornyai és kanizsai kamarai hivatalnokok visszaélései orvoslásának kieszközlésével. 1693-ban gróf Battyány követe Bécsben, hogy mily ügyben, nem ismeretes. Ez évben különben még mindég alsó-lendvai kapitány.* 1700-ban királyi adományban nyeri Zarka György és Rajkovics János összes javait.* Már 1716-ban nem él.* 1697-ben vette nőül Szapáry Péter báró alországbiró és Egresdy Zsófia leányát, Magdolnát, kivel lakodalmát február 26-ikán tartotta a muraszombati várban. Báró Szapáry Magdolna 1676 május 28-ikán született Csunban, meghalt Muraszombaton 1702 január 17-ikén gyermekágyban.* Zsigmondnak nem maradtak utódai.* Kihalta után nővérei – kik között a végleges osztály 1723-ban köttetett meg Zala-Lövőn,* – az atyjuk által 1702-ben királyi adományban nyert javakat 1716 junius 6-ikán Inkey János- és báró Szapáry Miklósnak adták el.*
Hadi levéltár. – Győri káptalan. A. 1693. fol. 489
Szombathelyi káptalan.
Ugyanott. A. 1716. Nro 115. – Nagy, Magyarország családai. Pótkötet. 290.
Turul. XI. 37.
Nagy, Magyarország családai. Pótkötet. 290.
Zalamegyei levéltár.
Liber Regius és Nagy, Magyarország családai. Pótkötet. 290–291.
Ezek szerint a család leszármazása a következő:
182Nagy Egyed, váczi alkapitány, 1597-ben czimeres nemeslevelet nyer (1. N. N., 2. Kovács Judit † 1614.); I. János, szölgyéni főkapitány, 1633-ban uj czimerlevelet szerez † 1642 előtt (etyeki Etyeki Borbála özv. 1650.); 2. Tamás, füleki alkapitány, † 1645 körül (etyeki Etyeky Judit özv. 1655.); Illés 1614 † 1633 előtt; Anna 1614; Még tiz gyermek † 1614 előtt; Fiu, 1655; Leány 1655; Ferencz dunáninneni viczegenerális 1681. báró † 1702 körül. (Sárvári Széchényi Erzsébet); András 1646; László 1646; Leányok; Zsigmond nemptii és alsó-lendvai kapitány † 1716 előtt (báró Szapáry Magdolna sz. 1696 † 1702.); Borbála (Umszunszt János); Erzsébet (Enyedy András); Magdolna (1. Madocsányi Miklós, 2. Vilisz Ferdinand); Klára (1. Jaklin György, 2. Káldy Péter); Sára (1. br. Sennyey Sándor, 2. gr. Szapáry Miklós); Teréz, hajadon.
E leszármazási tábla nem teljes; hiányzik róla azon gyöngyösi Nagy János, ki ellen 1695-ben Perneszy Julianna, Babocsay Ferenczné pert indit,* továbbá a Heraházán lakó Enyedy Pál neje, «nemzetes» Gyöngyösi Nagy Kata, ki 1685 julius 10-ikén halt meg Heraházán 22 éves korában s Szombathelyen kisasszonyhó 28-ikán a várbeli templom boltjában temettetett el.* Ez valószinüleg Ferencz báró és Széchényi Erzsébet leánya volt.
Történelmi tár. 1892. évfolyam, 383. 1.
Fejérmegyei történeti és régészeti egylet évkönyve. 1893. évfolyam, 385. 1.
Nagy Iván szerint a család még a XIX. század elején is élt s egyik ivadéka báró Nagy Ferencz az 1825-iki országgyülésen jelen volt s benne halt ki a bárói ág. Ebben azonban nagynevü genealogusunk tévedett. A főurakról 1764-ben eszközölt országos összeirás* a báró Nagyokat nem ismeri, sőt ilynevü család a hivatalos jellegü névkönyvekben sem a XVIII. század végén, sem a XIX. elején fel nem található, pedig ezek a főrendi családokat mind elősorolják. Szerencs a «Főrendiház évkönyve » czimü munkájában* emlit ugyan egy báró Nagy Ferenczet, de ez «Felső-Ori» Nagy volt, ki a báróságot (de aligha a magyar báróságot) valószinüleg mint a Mária-Terézia rend lovagja maga szerezte s 1815-ben halt meg mint nyugalmazott tábornok.
Komáromy-Pettkó, Nagy Iván. II. k. 233. 1.
405. 1.
Ezek volnának azok, a mit a család történetéről összeszednem sikerült. Hátra van még a család nemesi, és bárói czimerének bemutatása. Az előbbi Nagy lvánnál s a magyar Siebmacherben a «Somogyi» név alatt már ugyan ismertetve lett, de a még eddig közölve nem levő bárói czimerreli összehasonlitás czéljából szükségesnek találom itt ujjólag leirni: Kék mezőben, zöld halmon magyar ruhás férfi, vörös dolmányban, kék nadrágban, zöld mentében, sárga csizmákkal, fehér vállszijjal, fején három kócsagtollas fekete kalpag, oldalán kard; felemelt jobbjában három nyilvesszőt, csipőjéhez támasztott baljában pedig üstökénél török fejet tart. Sisakdisz: a növő paizsalak. Takaró: kék-arany és veres-ezüst.
A bárói czimer ettől némileg eltér; leirása a következő: kék mezőben zöld téren vörös magyar ruhás és kardos férfi, fején sastollas menyétprémes vörös kalpag; felemelt jobbjában három nyilvesszőt, baljában üstökénél török fejet tart. A paizson három sisak van, az elsőn úgynevezett spanyol kereszt, a másodikon felálló hegyes tőr, a harmadikon vörösmezü ágyugolyót tartó hajlott férfi kar képezi a sisakdiszt. Takaró arany-kék és ezüst-vörös.*
Liber Regius. XVII. k. 127. 1.
Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal a gyöngyösi Somogyi családot, mely magát a gyöngyösi Nagy-októl eredezteti, fel ne emlitsem.
E család törvényesen is elismert leszármazása szerint, Nagy János nógrádi alkapitánynak fenn elősorolt gyermekein kivül volt még egy Péter nevü fia is, ki Somogyba szakadván – úgy látszik – Marczaliban telepedett meg. Fiai 1740-ben bemutatván Somogymegye előtt az 1633-ban kelt czimerlevelet, beigazolták, hogy azt nagyatyjuk János szerezte, miről e megye bizonyitványát 1712 január 5-ikén ki is adta.* E testvérek közül Ferencz Győrmegyébe költözik, hol a fentebbi nemesi bizonyitványt 1754. május 6-ikán kihirdetteté.* Ő volt az, ki szülőmegyéjéről 183a Nagy máskép Somogyi nevet felvévén, alapitója lett a Gyöngyösi Somogyiaknak. Nagy Iván munkájában úgy a Somogyi, mint a Nagy családnál, elismeri ezen leszármazást; de a XII. kötet «kiigazitás» 502. lapján oda módositja, hogy a Somogyiak e családbóli eredete törvényesen igen, de historico-critice nem bizonyos.
A Somogyi család leveles-ládájában.
Győrmegye 1765. évi nemesi bizonyitványa, u. ott.
Szerintem mellette szól a Somogymegye által kiállitott 1742. évi nemesi bizonyitványon kivül az, hogy úgy az 1633-iki czimerlevél, mint az ezért annak idején felterjesztett folyamodvány eredetiben e család kezénél van, több más, hozzávetőleg a Nagyoktól eredt feljegyzéssel együtt. Azonban leszármazásukat egy körülmény mégis kétségessé teszi. Midőn János fiai 1646-ban Gyermely falu ujra adományozását kérik, közöttük a Péter neve elő nem fordul; midőn pedig Péter török fogságba esett és sarczára 100 tallért vett fel, 1686-ban Márton Istvántól kölcsön, a kezeslevélben* «marczali» Nagy Péternek nevettetik; bár ebből nem okvetlenül következik, hogy «Marczali» előneve volt, mert ez lakóhelye meghatározását is jelenthette. Most még felmerül az a kérdés is, hogy Péter ezen nagy bajában miért nem fordult testvéréhez Ferencz báróhoz, midőn annak, mint a dunáninneni részek hatalmas alkapitányának, bizonyára a legjobban módjában állhatott rajta akár pénzzel, akár közbenjárással segithetni?
Eredetije a Somogyi leveles-ládában.
Mindenesetre további kutatások szükségesek még, hogy a Somogyiak e származása kétségtelenül bebizonyittasék; addig a gyöngyösi Nagyokat a kihalt családok közé kell sorolnunk.
MOCSÁRY ISTVÁN.
