Idősbik ág: a váradi Baranyiak.
Idősbik ág: a váradi Baranyiak.
A XVII. század első felében egy időben élnek Baranyi Mihály és Baranyi László; amaz Váradon, 1620–1660 között; emez, úgy látszik Abauj vármegyében, a hol is 1642-ben kapott czimeres nemeslevelét a következő évben kihirdeti.* Az 1642-iki és a későbbi, 1691-diki Baranyi czimerek közt lévő nagy hasonlatosság megengedi azt a következtetést, hogy az imént emlitett Mihály a nemességszerző Lászlónak* testvére volt.
Dr. Borovszky Samu: Bihar vármegye és Nagyvárad leirása.
A Psenyeczki Nagy család nemeslevelének Abauj vármegyében, 1643-ban történt kihirdetésénél jelen volt Baranyi László táblabiró is. (P. Nagy család armálisa Debreczenben P. Nagy Árpádnál.)
(I) Mihály után két fiu maradt, (II.) Mihály* és (I.) György.
Született 1644 szept. 20. (V. Baranyi László «Heverés párnája» cz. verses család-históriája.)
I. Mihály félig gyermek korában Rákóczi György, Barcsai Ákos fejedelmek, Wesselényi Ferencz nádor és Forgách Ádám felsőmagyarországi főkapitány udvarában hajszolta a szerencsét.* Várad vára eleste után; (1660) a vár és város lakosságának egy részével s György öcscsével együtt ő is Debreczenbe menekült, a hol új otthont talált s csakhamar boldog családi fészket rakott. Nemes Vigkedvü Mihály, akkor senátor, később Debreczenért martir-halált szenvedett főbiró és Turi Nagy Kata* 14 éves leányát, Annát vette feleségül. A polgárság előtt gyorsan emelkedett ifju Baranyi Mihály tekintélye. Harminczkét éves még csak, s már bejut a nagy tanácsba; három év mulva a peres- és törvénykezési ügyeket tárgyaló kis tanács – sedesminor – tagja, vagyis esküdt-biró. Se szeri, se száma fáradságos, gyakran életveszélylyel járó kiküldetéseinek Váradra, Budára, különböző véghelyekre, Apafi és Thököly fejedelmekhez, vezérekhez, pasákhoz, magyar, török, kurucz és labancz táborokba. Hatalmas urak bizony ő kegyelmét is akárhányszor áristomba vettették, ha nem voltak megelégedve a debreczeni tanács gazdálkodásával. Igy cselekedett Apafi főgeneralisa, Teleki Mihály, a ki Kálló vára ostroma idején, 1681-ben Baranyi Mihály és Ladányi János tanácsbéli atyánkfiait igaz ok nélkül roszemberezte, szakáluk elmetszésével fenyegette, áristomba tétette, ágyuhoz kötötte, úgy hurczoltatta és becstelenitette őket.*
U. ott.
Turi Nagy András, Turi Nagy Katának vagy apja, vagy testvére, 1665-ben a debreczeni 80 tagu nagytanács tagja. (Városi jkv. 1665. VI. k. 8. 1.)
1680–1685. évi Diarium. Városi levéltár.
Baranyit, bár nem volt benszülött,* érdemeinél és rátermettségénél fogva 1689-ben főbiróvá választották. 1692-ben ismét megujult iránta ez a bizalom. E tisztével egy időben Bihar vármegye II. alispánságát is viselte. I. Mihály főbirósága, általában az ő közszereplése Debreczen legzivatarosabb, legsulyosabb szenvedésekkel teljes éveire esik. Baranyi utolsó főbirája Debreczen amaz igen nevezetes korszakának, mely a megtisztitott vallás elfogadásával kezdődik, a melyet az Erdélyhez való közjogi tartozás s a nehéz igáju török uralom tölt be s a melyen tul immár szabad királyi város rangjával ismét az anyaországhoz csatlakozik Debreczen.
Szücs István, Debreczen történelmének irója szerint a benszülöttség egyik föltétele volt a debreczeni főbiróságnak.
Baranyi már e nagy fordulatot megelőzőleg Váradi előnévvel uj czimeres nemes levelet, a csatári kuriára, bizonyos varkóczi és vajdai szőlőkre pedig királyi adományt nyer I. Lipóttól. (1691 jan. 9.) Az uj czimer leirása a következő Hasitott paizson jobbról vörösben arany liliom, alatta négylevelü arany rózsa; balról kékben, zöldtalajon jobbjában buzogányt tartó kétfarku arany oroszlán; sisakdisz a pajzsbeli oroszlán koronából kinőve, takaró: kék-arany, vörös-ezüst.*
Dr. Borovszky S. Bihar vármegye és Nagyvárad leirása. U. ott közölve Baranyi László 1642. évi czimere is: Kékben zöld talajon jobbjában buzogányt, baljában liliomot tartó kétfarku oroszlán, előtte a földből kinövő rózsa látható. Sisakdisz a paizsbeli oroszlán. Az 1691-diki Baranyi czimer rajzát közli a magyar Siebmacher és Borovszky idézett munkája.
I. Mihály a már emlitett fejedelmi adomány 167nélkül is egyike volt Debreczen legvagyonosabb polgárainak.
De kiemelkedett úgy is, mint az iró, tudós prédikatorok és tanárok lelkes pártfogója. Köleséri Sámuel 1682-ben nyomatott Józsue szent eltökélése czimü könyve előszavában Baranyi Mihályt és Györgyöt is emliti könyve kiadásának patrónusai között.* Felvinczi Sándor 1679-ben a Pestisről való nyolcz predikáczióját Dobozi Benedeknek, Baranyi Mihály eskütt birónik; – «Kedves Komjának», – Vigkedvü Pálnak és Szaniszlai János iró deáknak «ezen munkácskájában kegyes pátronusinak» ajánlja.*
Városi jkv. 1692. Sirfeliratát emlékezetben hagyta dédunokája V. Baranyi László a «Heverés párnájában». Az erősen megrongált kőkoporsón is (a debreczeni Kossuth-utczai temetőben) olvasható még a sirfelirat egy része.
Szücs István Debreczen város tört. II. k. 628. 1.
Baranyi Mihály 1690-ben Vigkedvü Anna halála által özvegyen maradt. Második felesége Fekete Erzsébet.
Ám Baranyi Mihály nem sokkal élte tul Vigkedvü Annát. 1692 augusztus 13-ikán «városunknak nagy kárával, harmadik főbiróságában ez világbul szép csendesen kimulik,»* 48 éves korában.
Géresi Kálmán magánkönyvtárában lévő példány.
Első házasságából három gyermeke maradt I. Mária (sz. 1667 okt. 17.) Nőül ment (1682 szept. 16.) Czeglédi Pál debreczeni tanácsbeli polgárhoz.* Meghalt 1710 szept. 17. III. Mihály (sz. 1673 márczius 6.) és I. Pál sz. 1682 ápr. 11.) E két fiu vitte tovább a család idősbik vonalát.
Czeglédi Pál és Baranyi Mária fia Pál vaskereskedő, kinek Illyés Sárával 1729-ben kötött házasságából születtek: Mária (1732 jan. 4.) László (1734 Jun. 28.) Sándor, István (1744 decz. 13.) és József (1751 márczius 13.) Debr. ref. anyakönyvek.
III. Mihály. Jeles apja nyomdokait követve, férfi korának erejét, munkásságát ő is Debreczen hűséges szolgálatára forditotta. Harminczhárom éves korában már senator volt s 1707-től, 1735-ig, haláláig, csaknem minden városi hivatalból kijutott néki. Később fürmenderré– tribunus plebis – lett. Tiz évig pedig főbirája, első tisztviselője Magyarország akkor legnépesebb városának. A tanács és communitás számos esetben küldi ki nagy fontosságu megbizatásokkal. Most Eugén herczegnek udvarol tisztességes ajándékokkal Péterváradnál (1716); majd Bécsben a generalis commissariatust puhitja (1717.), avagy az udvarnál a Komáromi Csipkés-féle bibliaforditás kinyomatásának megengedéséért fáradozik (1720.).* Máskor a porták nádori összeirásánál keresztül viszi, hogy a Debreczenre kivetett porták számát 45-rőt 38-ra szállitják le (1719.) Ismét ő képviseli, már mint népszónok, Maróthi György szenatorral együtt Debreczent a pragmatica-sanctiot elfogadó pozsonyi országgyülésen.
E bécsi ut naplóját, melyet Baranyi Mihály vezetett, Besenyei Szél Farkas kir. táblai tanácselnök úr őrzi Debreczenben.
1724 január 1-jén kir. biztos közbejötte nélkül egyhangulag főbiróvá választják. Tiz évig hordozta e diszes, de nehéz tisztség terheit. Főbirósága alatt (1725) fejezték be a debreczeniek az önkéntes adakozásból épült uj templomot (ma kis templomnak nevezik). S mikor 1727 márczius 27-ikén az uj templom a város fele részével együtt elhamvad, – még abban az évben ujra felépiti azt az áldozatkész hitbuzgóság. A templom tornya vitorlájába vésett M. B. betük ma is hirdetik a főbiró emlékét.
1731-ben br. Sztáray Imre kir. biztos erőszakoskodása következtében kiesett a főbiróságból s ujra szenátorrá lett a főbiróvá választott Maróthi György helyén. Ekkor a kir. biztos az ifju Baranyi Istvánt akarta kidobni a senatusból, azzal érvelvén, hogy apa és fiu együtt nem viselhetik a senatorságot. Igy próbált helyet csinálni a kath. vallásu Répási Mihály harminczadosnak vagy Petki Mihálynak. A tanács és electa communitas orvoslásért Szőke Mihály fürmendert és Szeremley Sámuelt a szepesi kamarához, Kassára, Baranyi Mihályt és Domokos Mártont pedig egyenesen Bécsbe küldötte. Mig a követek odajártak, a haragos commissarius a két Baranyit, továbbá Miskolczi Ferencz, Harangi Demeter, Domokos Márton, Király István tanácsnokokat és Szeremley Sámuel jegyzőt hivataluktól felfüggesztette.
A szepesi kamara Baranyi Mihályt, Miskolczit, Harangit, Királyt visszahelyezte, de a harminczadosnak tanácsnokká kineveztetését megerősítette. Még szerencsésebben végezte dolgát a Bécsbe utazott küldöttség. Mert Baranyi István és Domokos M. elmozditását és Répási kinevezését is megsemmisitették, uj eljárást rendelvén.*
1731. évi restauratio jegyzőkönyve.
A következő három évben ismét Baranyi 168Mihályt ültették a főbirói székbe. De már ekkor betegeskedni kezdett. Hanyatló erővel járta meg 1732-ben is a császár-várost. 1734 második felében már sulyos beteg. Végrendeletet is tesz. Felgyógyulásához minden remény elvész. Helyét tehát az 1735-diki tisztujitáskor a nagyeszü ifju Domokos Mártonnal töltik be. Baranyi öt nap mulva, január 5-ikén, a szomszédos H.-Bagoson* elhunyt; tetemét édes atyja és felesége mellé Debreczenben tették örök nyugalomra. A temetés a halál után jó későn, január 31-ikén történt.*
V. Baranyi László szerint.
Debreczeni ref. egyház halotti anyakönyve. 1725.
III. Mihály is kétszer nősült: Első felesége, kivel 1693 márczius 4-ikén kelt egybe, Dobozy Erzsébet, Dobozy II. István főbiró és Komáromi Csipkés Katalinnak leánya unokája a biblia forditó predikátor Komáromi Cs. Györgynek, kitől a kóji Komáromi nemzetség származik. D. Erzsébet 24 éves korában meghalt (1701 febr. 6.)* Második felesége 1704 május 27. óta Szilvási Zsuzsánna. Gyermekei V. Baranyi László feljegyzései szerint, első házasságából I. István (1698 márczius 20; második házasságából I. Sámuel (1705 jul. 19 ), I. Zsuzsánna (1709 decz. 21.) II. Mária (1714 febr. 11.), I. Klára (1716 febr. 7.) és I. József (1720 szept. 14.) Volt Zsigmond nevü fia is, ki 1722 szeptember 20-ikán született, de csecsemőkorában meghalt. Sőt az egyik piacz utczai Baranyi-ház (a mai posta-épület) átvallásánál, 1740-ben az átvalló Baranyi testvérek között István, Sámuel és József mellett még egy negyedik fiu: Mihály is emlittetik.*
V. Baranyi L. adata a Heverés párnájában. D. Erzsébet siremléke, töredezett kőkoporsó, még meg van az ú. n. Dobozi-temetőben.
Protocolon Fassionum 1726–1745., 437–441. 1. Városi levéltár. Ennek a Mihálynak születési, halálozási éve, egyéb körülményei ismeretlenek. Bakóczi János h.-böszörményi pap által a debreczeni kollegium XVI–XVIII. századbeli diákjairól összeállitott névsorban (a kollégium levéltárában) előfordul: «Baranyai Mihály», ki 1710 február 4-ikén subscribált a kollegium törvényeinek. S e név után meg van jegyezve: «Az ifjabb, biharmegyei esküdt, de két év mulva meghalt». Régebben a Baranyi-akat felváltva irták Barany-nak és Baranyai-nak is. Dobozi Istvánné, Fekete Judith megnyugtató levelét 1675-ben Baranyi (II.) Mihály is imigy előttemezte: «Coram me Michaële Baranyai de Varad». (1769-diki hiteles másolat Széll Farkas birtokában.)
III. Mihály gyermekeiről a következőket jegyezhetjük fel:
I. István. Igen fiatalon közpályára lépett. Már 1720-ban vice-notariusnak alkalmazta szülővárosa. Huszonnyolcz éves korában Dányádi János helyére senatorrá választották. 1734 márczius 13-ikán lemondott a senatorságról s a franczia háboru hirére toborzott Károlyi huszárregimentbe lépett kapitányi ranggal. A Péró-féle lázadás kitörésekor, már mint kapitány, ő is részt vett azon az értekezleten, a mely Baranyi Miklós septemvir elnöklése mellett Debreczen védelmezéséről volt hivatva gondoskodni.
Baranyi Istvánról fia László hagyta emlékezetben, hogy Mannheimnál a francziákkal, Banjalukánál a törökökkel hősiesen verekedett. A banjalukai csatában süvegét furta keresztül egy golyó. Vitézi élete rövid volt, mert Szarvason, a hol csapata állomásozott, 1739 január 24. meghalt.
Felesége Kutas Zsófia, kinek szülei nagygyőri Kutas István főkurátor és kecskeméti Kalocsa Erzsébet.* E frigyből nyolcz gyermek született, – hét fiu s egy leány; – de csak László és Zsófia értek felnőtt kort. Ezekkel később fogunk ujra találkozni. Kutas Zsófia Baranyi István halála után 1741-ben ismét férjhez ment Kégli Leopold kapitányhoz.
Másik leányuk, Erzsébet, Kenessey Péter felesége volt. E házasságból született Kenessey Kata, Kopólcsi Domokos Lajos debreczeni főbiró házastársa. (Baranyi L. Heverés párnája). A sógorságot a Domokos családdal a Baranyiak katholikussá lett ága is tartotta, a mint Baranyi Gábor alispánnak Domokos Mártonhoz (a Lajos apja) «Kedves sógorához» irott leveleiből kitetszik.
I. Sámuel III. Mihály főbirónak Szilvási Zsuzsánnával kötött házasságából született legidősebb fia.
Közpályáját az aljegyzőséggel kezdette 1733-ban. 1737-től 1759-ig megszakitás nélkül senator s e mellett akkori szokás szerint más-más hivatalokat is viselt.
Kedvező anyagi viszonyai később megromlottak, adósságokba keveredett, a melyekből sehogy sem birt kibontakozni. Hitelezői 1756-ban csapó-utczai derék kőházát is lefoglalták.* 1759 végén kénytelen volt a tanácsosságról lemondani.
Debreczeni főiskola kézirat gyüjteménye R. 719. I. k. 216. 1.
169Most Szegeden kapott a sóhivatalnál ellenőri állást, hihetőleg pozsonyi pártfogói közbenjárására. Nem sokáig élhetett; mert már 1766 tavaszától fogva 1778-ig a debreczeni ev. ref. egyház a feleségét Kutas Juliannát, mint sanyaru állapotban lévő özvegyet, árváival együtt állandóan pénzsegélyben részesiti.
Debreczenben kilencz gyermeke született; de csak Mária (sz. 1737), Zsuzsánna (sz. 1749) és II. Sámuel (sz. 1751) nőttek fel. Mária 1768 október 12. Jablonczai Pethes János szoboszlai aljegyző felesége lett. E házasságból születtek Klára, Fogthüi Jánosné, Mária, Lajos és János.* II. Sámuel 1770 körül édes anyjával Debreczenben élt.*
Baranyi L. Heverés párnája.
Conscriptiones animarum. Városi levéltár.
I. Zsuzsánna. III. Mihály főbiró leánya Szunyoghi János ujfehértói közbirtokos, szabolcsmegyei szolgabirólhoz ment nőül 1728 szeptember 29-ikén. Gyermekeik Baranyi L. szerint Ágnes Kubinyi Györgyné, Károly, Magdolna, József, László, Zsuzsánna.
II. Mária. III. Mihály főbiró leánya. 1732 márczius 5-től fogva Komáromi József felesége. Ez a Komáromi a kuruczvilágbeli főbiró és bihar vármegyei alispán K. Györgynek a fia. 1735-ben mint a Splényi ezred kapitánya, 1742-ben mint strázsamester, 1746-ban mint vice-colonellus emlittetik a debreczeni adókönyvekben. A katonaságnál ezredességig vitte. Gyermekeik: Klára (sz. 1733) Gyürky Pálné,* György (1734), Katalin, Jármy Antalné, Károly (1738), Mária (1740) Szunyogh Jánosné, Juliánna (1745), Borbála (1748), a kit 1780 április 4-ikén nemes Báti János nagy-bányai orvos vett feleségül.
Komáromi József 1750 szeptember 15-ikén kelt levelében a debreczeni főbirót és tanácsot Klára leányának Gyürky Pállal tartandó lakodalmára Csathára hivja meg. K. 9. levele a közlevéltárban.
I. Klára. III. Mihálynak legkisebb leánya 1739 junius 8-ikán nőül ment Buzinkay György hirneves orvosdoktorhoz, kit a debreczeni tanács 1737 márcziusban hivott meg tiszti orvosnak.* Öt gyermekük közül három nőtt fel, u. m. Klára (sz. 1747), a kit 1763-ban a már akkor 63 éves özvegy Dobozy Mihály, a tiszántuli ref. egyházkerület főkuratora vett feleségül;* továbbá György (1748) és Éva (1753).
A szerződő-levél szerint évi fizetése 240 Rh frt., 12 cseber bor, 12 szekér tüzi fa, 8 köböl buza és ezenkivül lakás. Közlevéltár.
Dobozi Mihály, D. István és Komáromi Kata fia. Első neje báji Patay Klára, ki gyermektelenül halt meg. Buzinkay Klára szülte Dobozi Klárát, Mihályi Sándorné, Krisztinát Fráter Istvánnét, Mihályt és Lajost.
I. József. III. Mihály fia. A mellett, hogy szorgalmasan gazdálkodott, tevékeny részt vett ő is, mint minden eddig ismertetett Baranyi, Debreczen város közéletében. Válságos, nehéz időkben volt népszónok (1763–1773 között) és senator (1774-től 1786-ig). Elébb, 1749–1763 között eskütt, a választott hites közönség tagja s felváltva különféle tisztségek hordozója volt. A helv. hitv. consistoriumnak is tagja lévén, sokat fáradozott egyháza dolgaiban.
Háromszor nősült. Első felesége Vecsey János predikátor leánya Zsuzsánna (Esküvő 1749 júl. 9.) Ennek kora halála után Konyári Kenéz István kereskedő leányát; Máriát vette nőül, 1753 április 14-ikén. Konyári Mária* két fiuval ajándékozta meg (V) Mihálylyal (sz. 1754 április 14) és (II) Józseffel (sz. 1756 okt. 17.) Harmadszor (1763 ápr. 14.) Diószegi Zsuzsánnát, elébb Andrási Péternét* vette feleségül, ki (III.) Klárát szülte (1764 aug. 5.).
A Konyári Kenéz nemesszármazásu, tekintélyes család. Szemerei Szemere István, Esterházy regementbeli kapitány is Konyári Kenéz leányt vesz feleségül, K. Annát, Pósalaki János özvegyét 1756 május 24. K. Anna Baranyi Józsefnének vagy testvére, vagy igen közelről való anyafia. Szemere István és Konyári Anna leánya Klára pedig 1780 január 24. Szatmári Király József boldvai földbirtokos neje lett. (Debreczeni ref. esketési anyakönyvek.)
Diószegi Zsuzsánna, Diószegi Sámuel főbiró leánya. Andrási Péter pedig biharmegyei szolgabiró volt.
Baranyi I. József 1786-ban halt meg. Fiairól keveset tudunk. V. Mihály-ról egy összeirás sejtetni engedi, hogy nős volt. Az ifjabb II. József 1786 november 22-ikén egybekelt Zelemér pusztán lakó nemes Kémeri Mikó János leányával, Máriával. Az anyakönyvekben és az örökbevallási jegyzőkönyvekben későbbi években emlitett Baranyi Józsefet, kinek felesége Jakab Sára, elébb Pap Mihályné, – Baranyi Károly, Baranyi Mária Kenyeres Józsefné és Baranyi József testvéreket nem sikerült összekapcsolnunk a váradi Baranyiak családfájával.
170Baranyi III. Klára 1785 október 5. Böszörményi Pál székelyhidi lakoshoz ment feleségül. Valószinünek tartom, hogy ez azonos azzal a Vonza Böszörményi Pállal, a ki elébb Bihar vármegye alügyésze, táblabirája, majd Debreczen város tanácsnoka, főjegyzője, 1822–1825 között pedig főbirója volt, s a ki 1795 május 3-ikán a hevesmegyei Várkonyban Péli István Susánna nevü leányát vette feleségül.
I. László I. Istvánnak Kutas Zsófiától származott gyermeke a család egyik legérdekesebb változatos életü tagja. Életrajzát ő maga megirta Heverés párnája cz. verses munkájában.* Korán árvaságra jutott, de az édes anyja igen gondosan nevelte, tanitatta, hogy «jövendőben Isten házának és hazájának, ha az Úr Istennek fog tetszeni, lehessen hasznos eszköze, mint édes elei».* Debreczenben, S.-Patakon, majd ismét Debreczenben tanult. 1747-ben pedig Csatári János földijével együtt a hallei egyetemre ment. Két évig hallgatott filozófiát, jogot, teologiát, matematikát és anatomiát. Mikor harmadfél év mulva hazájába visszatért, egy ideig Darvas József nógrádi főjegyző mellett patvaristáskodott. 1758-ban szülővárosa eskütté választotta, 1760-ban pedig Bihar vármegye ajánlatára a magyar nemes testőrségbe lépett. De Domokos Márton főbiró, rokona biztatása folytán már 1763-ban megválik a bécsi fényes élettől. Alhadnagyi ranggal, meg a királynőtől kitüntetésül kapott «két nagy arany numismával» ismét hazajött, hogy a számára üresen tartott senatori hivatalt elfoglalja. Különösen katonai és adóügyeket végzett. Az iró és költő gárdisták erős hatása látszik rajta. Csakhogy talentuma kisebb jóakaratánál. A gyarló verselésü Heverés párnája alig bir irodalmi értékkel. Maga emliti, hogy valami német Comoediát is átültetett édes hazai nyelvünkre. Hallei tanuló korában pedig magyarra forditott s saját költségén adott ki Geographia czimmel egy földrajzi könyvecskét.
Nyomatott Diószegen, 1789.
Kutas Zsófia levele a debreczeni tanácshoz. 1750. Városi levéltár.
Vagyonos agglegény volt. 1792 fehruár 23-ikán kelt végrendeletével* a fejérmegyei Kápolnás-Nyék, Pettend, Bogmér, Gárdony nevü pusztákon fekvő részjószágait, valamint a vajdai szőlőket, Álmosdon lakó Csanádi György fiaira, Györgyre és Imrére hagyta, a kik testvérek, Torkos Imrénének unokái valának. A 13–14 ezer rh. forint értékü s pénzzé teendő debreczeni javakból kisebb-nagyobb összegeket kaptak első sorban is a debreczeni, pataki és az ujra feléledett pápai, szatmári iskolák, több fejér- és biharvármegyei ref. eklézsiák s a debreczeni szegények; – második sorban anyai és apai részről való néhány rokona. Meghalt 1796 november közepén.
Városi levéltárban.
I. Zsófia I. Lászlónak huga 1754 deczember 9-ikén a r.-kath. vallásu Torkos Imre, gyalog kapitányhoz ment nőül. Négy fiu- és négy lánygyermekük közül csak az 1758 május 14. született Zsófia nőtt fel, a kit is Csanády György vett feleségül.
Baranyi II. Mihály főbiró és bihar-vármegyei alispánnak Vigkedvü Annától származott kisebbik fia. I. Pál 1682-ben született.* Felesége Szécsi Mária volt. Férfikora delén, 1714-ben meghalt. Özvegye később (1717 augusztus 25.) Varga Pál nevü csemete-utczai vagyonos polgárhoz ismét nőül ment.
Szilágyi Márton, Honor posthumusában, unokabátyjával, B. Miklóssal, együtt emliti a debreczeni kollegium 1700. évi diákjai között.
Három fiu- és ugyanannyi leánygyermeke közül felnőttek:
I. Erzsébet, szül. 1703 előtt. Férje Miskolczi István M.-Telegden. Fiuk ifjabb M. István 17 június 18-ikán feleségül vette Szilágyi Márton debreczeni tanár leányát, Máriát.
I. Sára, szül. 1710 márczius 27. Szeremley József debreczeni nótarius felesége (1740 június 29). Öt gyermekük volt; – de csak Krisztina ért felnőtt kort, a kinek férje Fráter Pál debreczeni senator. Baranyi Sára 1774 végén még élt.*
Protocolon fassionale. 1774.
II. Pál. A mely esztendőben született, ugyanabban meghalt az édes apja (1714.) Első felesége (1744 aug. 19. óta) Erdődi Mária, E. András tekintélyes polgár és Diószegi Mária* 171leánya. Másodszor (1749 febr. 12.) Bányai István tőzsér leányával, Sárával lépett házasságra. Első neje szülte:
Diószegi Mária szülei Diószegi Sámuel debreczeni főbiró és Balyk Anna; testvérei D. Pál (neje Fáy Zsuzsánna) II. Sámuel (neje Lónyai Kata, később Siskovics Antalné.) János, magtalan, Anna (Oláh Istvánné) és N. (Tolnai N.-né), kinek fia Tolnai Sámuel. Diószegi Pál (gicei) és Fáy Zsuzsánnától származtak, a kikről már Nagy Iván is emlékezik, II. Pál, István (n. Fáy Zsuzsánna) Juliánna (Darvay F.-né) III. Sámuel (1. Csomaközy Zs. 2. Gencsy Julia). Zzuzsánna 1. Csomaközy G.-né, 2. Bodoray M.-né.) II. Sámuel gyermekei: Zsuzsánna (Bogáthy Pálné) Klára (1. Andrási Péterné, 2. Baranyi Józsefné) és Mária (Csanádi Sámuelné Szoboszlón). (Diószegi I. Sámuel főbiró végrendelete. Anyakönyvek s egyéb források után.)
III. Pált (1745 június 21.), ki Váradra költözött. Ott úgylátszik megnősült; gyermekei voltak, kikre Baranyi I. László végrendeletében némi készpénzt hagyott. Második felesége szülte:
III. Györgyöt. (1750 június 22.) Első, a ki iparos pályára lépett a Baranyiak közül.* 1822-ben Bihar vármegyétől bizonyitó levelet kapott kétségtelen nemességéről.* Meghalt 1834 áprilisban. Felesége Szántai György vagyonos polgár leánya, Sz. Anna, ki számos gyermekkel ajándékozta meg. Ezekről később fogunk szólani.
A XVII. évszázadban Kerepes Mihály és Balyk András főbirák és asztalos mesterek voltak. Szücs J. Debreczen v. történelme.
Baranyi V. György családi iratai között. A bizonyitó levél Bihar vármegyének 1758 január 9-diki közgyülése jegyzőkönyvére; 1691 január 9-ikén Bécsben Baranyi M. részére kiadott nemes levélre s a Debreczenbe szakadt B. Sámuel, József, László, Pál valóságos nemességére hivatkozik.
Testvérei, kik ugyancsak Bányai Sára gyermekei:
II. Klára (sz. 1754 április 14.). Nemes Balikó Gábor asztalosmester felesége (1777 április 9.) Meghalt 1810 áprilisban.
II. Gábor (sz. 1759 május 20.). Vaskereskedő, miként az apja. 1785 június 15. nőül vette ns. Kis Orbán Máriát, Orbán János kereskedő leányát. Két gyermekükről tudunk. Egyik Gábor, e néven III-dik, a ki 1786 október 30-ikán született. Sokáig katonáskodott. 1811-ben a Haller-féle regementben, 1820-ban Sándor császár gyalog ezredében szolgált, mint káplár. Hihetőleg azonos vele az a B. Gábor, hajduk káplárja, ki 1831-ben Bihar vármegyénél nemességét igazolta.* Másik gyermekök V. Mária (szül. 1789 január 9.) kit Becsei Gedeon debreczeni polgár vett feleségül (1805 január 30.) Magtalanul halt meg.
Borovszki S. Bihar vármegye és N.-Várad leirása.
I. Sándorról (sz. 1762 márczius 21.) és III. Istvánról (sz. 1770 június 20.) mindketten II. Pál és Bányai Sára fiai nincsenek adataink.
Hogy a Debreczenben ma élő Baranyiakhoz érhessünk, vissza kell mennünk III. György és Szántai Anna házasságáig, a melyből a következő gyermekek születtek:
II. Juliánna (sz. 1781. január 10.), férje Kardos István asztalos mester (1800 május 7.).
V. Zsuzsánna (sz. 1784 augusztus 29.); férje Kálmán János, 1833-ban már nem élt.
II. László (szül. 1788 márczius 26.). Felsőbb iskolákat végzett. Bihar vármegye táblabirája. Felesége Zenovich Julia, egy eperjesi kollegiumi tanár leánya, a kivel együtt néhány évig jó hirnevü leánynevelő intézetet tartott fenn Debreczenben. 1849-ben a debreczeni nemzetőrség egyik századának kapitánya volt. Meghalt 1867-ben. Egyetlen leánya Eugenia (szül. 1826-ban), 1886-ban halt meg.
IV. György, III. György és Szántai Anna fia, (szül. 1792 aug. 17.) Apja halála után eskütt, 1848-ban városi képviselő. Meghalt 1849. Első felesége Jóna Mihály eskütt leánya, Katalin, kivel 1820 május 3. kelt össze. Második Lévai Sára, elébb Lukács Istvánné, majd Kovács Györgyné. Első házasságából születtek a csecsemőkorban meghalt Márián és Györgyön kivül VI. Mihály (1821 márczius 9.) és VI. Zsuzsánna (1822 deczember 9.) Emennek Nagy Bálint timár mester volt a férje. Meghalt 1891 julius 12. VI. Mihály Püspöki Máriát vette nőül. Egyetlen fiuk V. György (sz. 1848 márczius 24.), jómódu polgár, a ki szüleiről reá hagyott 16 nyilasos tanyaföldjén* gazdálkodik. Felesége Erdélyi Julianna. Gyermekei: III. Julianna (sz. 1874.) Zádori Kálmán gálospetri-i földbirtokosé, VII. Mária (sz. 1877.) és VI. György, (sz. 1880.) gazdasági tanintézeti hallgató.
Egy nyilas tanyaföld 9000 öl.
IV. Pál, III. György legkisebbik fia (sz. 1799.) Felesége Kos Juliánna volt. Mint váncsodi közbirtokos 1839. osztálypert inditott Debreczenben lakó testvérei ellen, de azt elvesztette. Három gyermeke volt: Károly, Rozália (sz. Debreczenben 1822.) és Eszter.
VI. Mária, az előbbieknek huga, (sz. 1799.) Nagy István várbeli ref. pap vette nőül.
Idősb. ág.
