Az oklevél.
Az oklevél.
A 45x33.5 cm. nagyságu, 5 cm. széles behajtással biró, erős hártyára irott oklevelet Hunyadi János kormányzó és az országos rendek, illetőleg a főpapok, főurak és a megyei követek, kik az 1447. évi második országgyülésen megjelentek, adják ki. A kormányzón kivül 10 főpap, 35 főur s birtokos nemes és Magyarország 35 megyéjének 117, Szlavoniának pedig, – de regno Sclavonić, mint az oklevél mondja, – 6 követe van az oklevélben név szerint felsorolva.
Oklevelünket már ez a felsorolás is igen becsessé teszi. Megismerkedünk belőle az 1447. évi második országgyülés összes tagjaival,* s következtetést vonhatunk a követküldés praxisára is. A felsorolás, értékét növeli az a körülmény, hogy az országgyülések végzései nem szokták az országgyülés tagjait név szerint előszámlálni. Ritkaság számba megy az is, ha a végzésekben csak részben vannak is felsorolva az országgyülésen résztvevő főurak és nemesek. Ilyet találunk az 1444-iki országgyülés decretumában;* de hogy az itt található felsorolás nem teljes, azt nemcsak a résztvevőknek aránylag csekély száma, hanem a felsorolás végére tett szavak is bizonyitják: «ceterique proceres et regni nobiles in prćsenti congregatione constituti.»* Annál becsesebb oklevelünk felsorolása, mert ez megyénkint számlálja elő a követeket. Érdekes különben a két névsort abból a szempontból összehasonlitani, hogy kik szerepelnek az országgyülés tagjaiként 1447-ben is az 1444. országgyülésen résztvevők közül. Aránylag csekély számban vannak ilyenek.
Nem lévén az oklevélben erre vonatkozólag semmi megjegyzés, a felsorolást az országgyülésen jelenvoltak teljes névsorának kell tekintenünk.
Kovachich I. N. Sylloge decret, I. k. 90. 1.
U. ott, 93. 1.
Oklevelünk tanusága szerint az 1447-iki országgyülés eléggé látogatott volt. Az egyháznagyok közül 2 érsek, 5 püspök, 1 prépost és 2 apát jelent meg, s a főurak és főnemesek is tekintélyes számban voltak jelen. A megyék közül az erdélyi megyéken kivül különösen az ország északi és keleti megyéinek gyér száma tünik fel.* A megyéknek Zsigmond alatti 1435-iki összeállitásához képest* hiányzik az ott felsorolt 56 magyar megye közül 22, de viszont Bars az 1435-iki összeállitásban nincs meg.*
Katona (Hist. Crit. XIII. k. 552. 1.) 16 hiányzó megyét sorol fel. Nem emliti a hiányzók közt Szepest, Temest stb., ellenben hiányzónak veszi Gömört. Ugyanigy Pesty is. (Eltünt régi vármegyék, I. k. 23. l.)
L. Pesty, Eltünt vármegyék, I. k. 20. 1
Teleki véleménye szerint (Hunyadiak kora, II. k. 53. 1.) a hiányzó megyék «Giskra, Fridrik vagy a Cilleiek által tartóztatva, vagy a nagy távolság és más tudva nem lévő okok miatt» maradtak el az országgyülésről.
155A 35 megye közül a legtöbb, 24, négy-négy követtel szerepel, két megye 3–3, hat 2–2, három pedig. csak 1–1 követet küldött.
Mióta Mária királyné 1385. első izben elrendelte, hogy a nemesség megyénkint négy-négy követ által képviseltesse magát az országgyülésen,* azóta a megyénkint való követküldés szokása az egész XV. század folyamán megmaradt. Valami nagy következetességgel azonban sem e tekintetben, sem a követek számát illetőleg nem találkozunk. A megyék hol négy, hol két követ által képviseltették magukat.* Az a körülmény, hogy oklevelünk a legtöbb megyénél négy követet emlit, arra mutatna, hogy a század közepe táján négy követ küldése volt szokásos.* És ez annyival inkább jellemző, mert épen az 1447. évi első országgyülés rendelte el, hogy az évenkint tartandó országgyülésen a főurak s a husznál több jobbágygyal biró nemesek mindnyájan – omnes – kötelesek megjelenni.* Igaz, hogy ez a rendelkezés csak az évenkint egyszer, pünkösdkor tartandó országgyülésre vonatkozik és a törvény nem szól a nemességnek a különös alkalmakkor tartandó országgyüléseken való, amúgy is eléggé terhes fejenkénti megjelenéséről. Már pedig 1447-ben a szeptemberi nádorválasztó országgyülés előtt már volt országgyülés és igy még érthető, hogy a nemesség a második országgyülésen követek által képviseltette magát. A tapasztalat azonban általában azt bizonyitja, hogy sem a fejenkénti megjelenés kötelezettségét nem tartották meg, sem a követek számára vonatkozólag nem volt megállapodott gyakorlat.*
Kovachich, Sylloge, I. k. 54. 1.
Lásd erre vonatkozólag Hajnik Imre értekezését: A nemesség országgyülési fejenként való megjelenésének megszüntetése. Akad. értek. a társad. tud. k. II. k.VIII. sz.
Mátyás is 1458-ban négy követ küldését rendeli. Kovachich, Suppl. II. 176.
Art. XLV. Kovachich, Suppl. II. 89.
L. Hajnik id. m. 9. 1.
A mi magát a tényt, a Buda várának őrizete fölött való rendelkezést illeti, ez oly nagy fontosságu, hogy egész természetes, hogy a rendek országgyülésen foglalkoztak vele. Hiszen hogy Buda őrizőjének állása mily fontos és adandó alkalommal az ország sorsának alakitására is mennyire befolyhat, az csak kevéssel előbb is kitünt, midőn Hédervári Lőrincz az által, hogy Ulászló pártjára állott, s előtte Buda várát megnyitotta, lényegesen hozzájárult Ulászló helyzetének megszilárditásához.* Az pedig, hogy miért állitják ki Hédervári Imre számára a felmentő levelet az országos rendek, már a rendeknek az 1445–1452. évek alatti szerepéhez tartozik, miről alább, az országos rendek pecsétjénél fogunk szólni.
Turóczi, IV. r. XXVIII. f.
Az oklevél teljes szövege a következő:
Nos Johannes de Hwnyad regni Hungarić gubernator, Dyonisius cardinalis Strigoniensis et Johannes Bachiensis et Coloczensis ecclesiarum archiepiscopi, Andreas Quinqueecclesiensis et Petrus Waciensis ecclesiarum episcopi, Ladislaus Agriensis, Nicolaus Nytriensis et Raphael Herczeg Boznensis ecclesiarum electi, Nicolaus Bodo prćpositus ecclesić Alberegalis, Petrus Pechwaradiensis et Sigismundus Saxardiensis ecclesiarum abbates, Ladislaus de Gara prćdicti regni Hungarić palatinus, comes Ladislaus de Palocz iudex curić regić Nicolaus de Wylak et Emericus de Pelsewcz wayvodć Transsilvani, Johannes de Peren thavarnicorum et Emericus filius wayvodć de Marczaly ianitorum, nec non Symon de Palocz agazonum magistri; Georgius de Rozgon comes Posoniensis, Sigismundus Groff Segnić Weglć et Modrussć comes, Gregorius de Korbawya, Johannes et Thomas de Zech, Ladislaus Thythews de Bathmonostra, Johannes filius Desew bani de Gara prćdicta, Johannes de Korogh, Johannes et Osvaldus de dicta Rozgon, Ladislaus de dicta Pelseucz, Stephanus Bytzkele de Zelnawar, Ladislaus de Nazpal, Paulus de Peren, Akacius Chupor, Ladislaus Farkas de Labathlan, Emericus de Debre, Nicolaus de Emeke, Osvaldus de Buchan, Johannes de Zob, Barnabas Chyre, Georgius et Stephanus Soos, Paulus et Ladislaus de Dombo, Georgius Zerechen de Mezthegnyew, Ladislaus de Scepes et Benedictus de Thurocz, item Petrus de Naghtharkan, Stephanus de Bochka, Nicolaus de Ztanch et Petrus Porkalab de Zemleniensi; Petrus Zopa, Nicolaus de Fayz, Emericus Vgron et Cozmas de Thwr de Symigiensi; Johannes de Kallo, Briccius de Pazon, Mathias de Kercz et Michael de Chemenye de Zabolch; Ladislaus Hernad, Georgius de Baxa, Michael de Doboka et Nicolaus Nyakathlan de Baranya; Stephanus Perdne, Michael Barotz, Andreas de Athya et Dominicus de Byl de Wesprimiensi; Andreas Bodo, Johannes de Solyag, Nicolaus de eadem et Georgius de Keer de Tholnensi; Nicolaus Zep, Michael Zaaz, Valentinus literatus et Petrus Magnus de Beged de Castriferrei; Dominicus Harazthos, Barnabas de Ewlweth, Thomas de eadem et alter Thomas Janka de Bekees; Thomas de Kerezthwr, Georgius de Bala, Ladislaus Barius et Johannes Tybolth de Borsodiensi; Petrus de Almas, Matheus de Barachka, Michael de Tetethlen et Ladislaus de dicta Almas, de Albensi; Johannes Wagkwzy, 156Kolos de Nema, Ladislaus de Radwan et Emericus literatus de Komaroniensi; Petrus de Balso, Andreas de Lonya, Nicolaus de Bereg et Privardus de Vlacz de Bereg; Petrus de Maykocz, Georgius Farago de eadem, Johannes filius Viti et Osvaldus de eadem de Werewcze; Sebastianus de Koromzo, Benedictus de Alap, Albertus de Bewn et Dominicus de Enysse de Jawriensi; Paulus de Czernek, Ladislaus Lezan, Nicolaus de Lanycza et Johannes de Jakowlcz de Posega; Georgius Thombold de Scharos, Andreas de Hanwa et Georgius de Wayda de Gwmvriensi; Thomas de Salgo, Andreas Kakas de Delne de Saros; Sandrinus de Balog, Nicolaus de Demyend, Georgius filius Gywla de Kaza et Ladislaus de Gyarmath de Honthensi; Sandrinus Cyko de Pomaz, Stephanus de Chyb et magister Jacobus decanus et cauonicus ecclesić Budensis de Pilisiensi; Stephanus Macha, Osvaldus de eadem, Sigismundus de Zenthgywrgh et Johannes de Sarkwz de Thoronthal; Nicolaus Rekchy et Johannes de Dorman de Hewesiensi; honorabilis dominus prćpositus ecclesić sancti Laurencii, Ladislaus de Naghwewlgh de Bodrog; Paulus Ispan, Johannes Septely, Ladislaus Sorosy et Briccius Sarhwzy de Zarand; Johanues de Zalancz, Georgius Sulyok, Gaspar de Feleghaz et Johannes Thordas de Bachiensi; Gregorius Zekel, Jacobus de Darocz, Sandrinus de Rede et Michael de Lengyel de Neugradiensi; Isaak de Katha, Authonius de Irsa, Nicolaus Borsoway et Nicolaus de Dabas de Pestiensi; Ladislaus filius Egidii, Thomas Cobady, Nicolaus de Mera et Johannes de Dobza de Abawywariensi; Fabianus de Fylgewar, Ladislaus de Beczencz, Valentinus Bornemyza et Nicolaus literatus de Walko; Ladislaus Weres, Ladislaus de Strythe, Ladislaus du Iske et Adrianus literatus de Vng; Benedictus de Hadas de Lypto; Salamon de Baragyan de Borsiensi; Gregorius de Maytheu de Trinchiniensi; Johannes Gobonya et alter Johannes de Emeke de Nytriensi; Nicolaus de Wag et alter Nicolaus de Zyrak de Soproniensi; Nicolaus de Isaka et Ladislaus de Bewd de Byhoriensi comitatibus; item de regno Sclavonić Georgius filius Symonis, alter Georgius filius Iwan, Johannes filius Viti, Petrus de Fyzesd, alter Petrus de Zenaharozth et Georgius de Magalocz electi nuntii ad prćsentem conventionem nostram per universitatem nobiliom comitatuum prćdictorum transmissi, totum corpus ac idemptitatem regnicolarum reprćsentantes, notum facimus prćsentium per tenorem quibus incumbit universis, quod nobis in ipsa nostra conventione hic Bcdć celebrata constitutis de et super his; quć quieti et tranquillo statui ipsius regni nostri Hungarić utilia et commoda essent tractantibus, cum inter hćc de et super facto huius castri Budensis, quod condam magnificus dominus Laturentius de Hedrehwara eiusdem regni Hungarić palatinus usqce ad exterminium vitć suć ex nostra benivolentia et collatione tenuit, quodque eodem decedente magnificus Emericus filius eiusdem pridem Banus Machowiensis hucusque conservavit, mentis nostrć curas divertissemus, quia in serie generalis decreti regnicolarum anni proxime prćteriti expressum est et declaratum, ut gubernator huius regni castra et civitates regales et reginales intrandi, in eisdemque standi, pausandi et morandi liberam habeat facultatem, idcirco tum huiusmodi institutioni seu decreto satisfacere volentes, tumque aliis respectibus, utputa pro tutori conservatione eiusdem castri unanimiter et sana deliberatione voluimus et sanximus, ut ipsum castrum Budense manibus prćfati domini Johannis gubernatoris dari debeat et assignari per ipsum usque nostri seu huius regni beneplacitum nobis et huic regno fideliter conservandum. Cum itaque nos hac de causa ipsum Emericum banum in nostri medium venire et accersiri fecissemus, eidemque, ut dictum castrum Budense in manus dicti domini gubernatoris dare et assignare deberet, strictissime commisissemus, mox idem Emericus banus nostrć communitatis prćcepto et voluntati se obtemperans ipsum castrum Budense in manus eiusdem domini gubernatoris dedit, remisit et assignavit tenendum et conservandum. Ideo nos de unanimi arbitrio et voluntate ac nostri et totius regni ac regnicolarum nominibus et in personis ipsum Emericum banum super restitutione et resignatione ipsius castri Budensis reddidimus et commisimus, immo reddimus et committimus quietum expeditum et modis omnibus absolutum harum litterarum nostrarum sigillis regni atque nostri scilicet gubernatoris necnon nonnullorum nostrorum appensio nibus consignatarum vigore et testimonio mediante. Datum Budć, prćdicta feria quarta proxima ante festum exaltationis sanctć crucis, anno Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo septimo.
Az oklevél szövegének előbbi közléseiben előforduló hibákat külön-külön megjelölni nem tartjuk szükségesnek. Egyszerü összehasonlitás által könnyü meggyőződni, hogy a Bél kezeibe jutott másolat mennyi hibát mutat nemcsak a protocollumbeli névfelsorolásban, hanem a contextusban is. A Bél Notitiajából a hibák természetesen a későbbi közlésekbe s innen az oklevél adatait felhasználó munkákba is átmentek. Egy-egy feltünőbb hiba ugyan némelyeknek szemet szurt. Igy pl. Katona észrevette,* hogy a megyék között Somogy kétszer is szerepel; meg is jegyzi, hogy az egyik helyen valószinüleg Temest kell olvasnunk. Természetesen Katona nem tudhatta, hogy az oklevélben a kérdéses helyen egész helyesen Gwmwriensi áll, csak Bél másolója olvasta azt Symigiensinek.
Hist. crit. XIII. k. 545. l.
