Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1902. évi működéséről.

Teljes szövegű keresés

Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1902. évi működéséről.
'Tisztelt nagygyűlés!
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság huszadik évének munkásságáról van szerencsém jelentésemet előterjeszteni.
A jövő évi február 25-ikén telik be a második évtized azóta, hogy társaságunk véglegesen megalakult és működését megkezdte.
Husz év egy tudományos intézmény életében is elég hosszu idő arra, hogy a maga elé kitüzött feladatokhoz minden szükséges eszközt megszerezve, teljes sulyával illeszkedjék be a kulturális élet nagy organizmusába és mint véglegesen kialakult tényező foglalja el abban az őt megillető helyet.
S midőn ez a husz év összeesik tudományos életünk felvirágzásának korával, kétszeres jogunk van kérdezni magunktól, miként használtuk fel az időt, miként sikerült annak lefolyása alatt megvalósitani a magunk elé kitüzött czélokat, miként oldottuk meg a reánk váró feladatokat.
A mit a társaság megalapitói husz év előtt zászlónkra jelszóul felirtak, a hazai czimertan és családtörténet, s a történelem ezekkel összefüggő segédtudományainak művelése körül elért eredményeket nem szükség bővebben részleteznünk. A tudományos munkásság terén elért sikerekre, összehasonlitva azokat a rendelkezésünkre álló eszközök mértékével, nyugodt öntudattal tekinthetünk vissza. Ha a külső fejlődés terén felmutatható eredmény talán nem váltotta be azokat a vérmes reményeket, a mik egyesek részéről társaságunk megalapitásához füződtek, ezért sincs okunk magunknak szemrehányást tenni. Igaz, hogy anyagi eszközeink gyarapodása nem tart lépést a nemesi czimek iránt való érdeklődésnek napjainkat oly sajátságosan jellemző fellendülésével; de a kik ettől társaságunknak tagokban való gyarapodását várják, azoknak emlékezetükbe kell hoznunk amaz elveket, a melyek alapján szabályaink a czimertan és családtörténet művelése terén követendő irányt számunkra kijelölték. A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságot munkásságának szigoruan tudományos jellege élesen megkülömbözteti a külföldön létező nemesi társaságoktól, s ha a nemesi czimerek és ősök után való kutatás közvetitésének elháritásával önként mondtunk le arról az eszközről, melylyel a társadalom egy igen nagy osztályának anyagi és erkölcsi támogatását a legközvetlenebb uton biztosithattuk volna magunknak, ennek ellenében teljes megnyugvást találhatunk abban a tudatban, hogy a tudományos munkásság határai között maradva, egy igazi nemzeti czél, hazai történelmünk művelésének szolgálatában maradandó eredményekkel biztositjuk társaságunknak a tudományos és közművelődési érdekeink iránt fogékony nemzeti társadalom elismerését.
Egyébként a társaságunk kormányzatára hivatott igazgató-választmány soha sem feledkezett meg a társadalom azon köreivel szemben elvállalt kötelezettségeiről, a melyeket a tudományos törekvéseink iránt táplált érdeklődésen kivül az ősöket megillető jogos és tiszteletreméltó kegyelet füz társaságunkhoz.
Mint jelentésemből alább ki fog tünni, épen az elmult év folyamán ujult buzgalommal igyekezett megtalálni az utat, hogy társaságunk tagjainak ez oldalról támasztott igényeit is kielégitse, s a szakszerü munkásság eredményeit ekkép gyakorlati irányban is értékesitve, a társaságunk által képviselt tudományszakok és a való élet között az összekötő kapcsokat szorosabbra füzze.
A husz éves mult tapasztalatai, ismétlem, azt bizonyitják, hogy társaságunk immár véglegesen megállapodott viszonyok közt tölti be a helyet, a mely őt kulturalis életünk tényezői között megilleti, s a mig a körülmények szerencsés találkozása egy ujabb lendületet nem ad ügyünknek, mostani helyzetünkben anyagi és erkölcsi rázkódtatásoktól menten, erőnkhöz mért állandó eszközökkel munkálkodhatunk erőnkhöz mérten megválasztott feladataink megvalósitásán.
Viszonyaink megállapodott jellege első sorban a társulati tagok számának állandó voltában nyer kifejezést.
Husz év előtt, a megalakuláskor, a társaság tagjainak száma nehánynyal haladta meg a 300-at. Két év alatt e szám hatodfélszázra emelkedett, de azontul a tagok számában alig állott be változás. Mult évi nagygyűlésünkkor társulatunk 521 tagot számlált, köztük volt 6 örökös-alapitó, 36 400-koronás, 33 200-koronás alapitó, 138 pártoló és 308 rendes tag. A lefolyt évben alapitó tagjaink száma a régi maradt; pártoló tagjaink közé egy, rendes tagjaink közé 24. uj tag vétetett fel. Ez örvendetes gyarapodással szemben azonban elhalálozás, kilépés és törlés utján pártoló tagjaink száma tizzel, a rendes tagoké 12-vel kevesbedett. Van tehát most 4 élő és 2 elhunyt 1000-koronás, 24 élő és 12 elhunyt 400-koronás, 25 élő és 8 elhunyt 200 koronás alapitónkon kivül 129 pártoló és 320 rendes 200tagunk; összes élő tagjaink száma 502, s az elhunyt alapitókkal együtt névjegyzékünk 524 tagot számlál, hárommal többet, mint a mennyi tavalyi kimutatásunkban szerepel.
És itt mindenekelőtt arról a nagy veszteségről kell megemlékeznem, a melyet a halál munkája okozott társaságunknak. A lefolyt év folyamán nyolcz tagtársunk költözött el az élők sorából, s köztük két oszlopos tagunkat vesztettük el: Berzeviczy Edmundot és Hajnik Imrét, kik igazgató-választmányunk kebelében kifejtett működésükkel társaságunk évlapjain maradandó emléket biztositottak nevüknek.
Helyükbe az igazgató-választmány a nagygyűlést megelőző ülésén Kállay Ubul és Kubinyi Ferencz tagtársainkat vette fel kebelébe, s ugyanez alkalommal Dudás Gyula, Hattyufy Dezső, Hodinka Antal és Kandra Kabos tagtársainkat levelező tagokká választotta, ezzel kivánva elismerésének kifejezést adni az érdeklődésért, melyet társulatunk ügyei iránt tanusitottak.
A társaság vezetésében az év folyamán semmi változás nem állott be. Az igazgató-választmány, mely alapszabályaink értelmében a társaság ügyeinek vezetésére hivatva van, a lefolyt évben négy rendes és két rendkivüli ülésén a megszokott irányban teljesitette ebbeli feladatát.
Ez ülések sorozatát a február 27-ikén tartott rendkivüli ülés nyitotta meg, a melynek egyedüli tárgya a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv második része kiadási tervezetének megállapitása volt.
Február 27-iki rendes ülésén vette az igazgató-választmány birálat alá az előző év pénztári eredményeit s állapitotta meg annak alapján folyó évi költségvetésünket.
Április 24-iki rendes ülésünkön mutattatott be a Magyar Czimeres Emlékek II. füzete, mely Fejérpataky László másodelnökünk gondos szerkesztésében látott napvilágot, s 25 középkori czimer szines mását a megfelelő szakszerü magyarázat kiséretében tartalmazva, méltó folytatásául szolgál a társaság e legujabb vállalata tavaly megjelent első füzetének.
A június 17-iki renkivüli ülés ismét a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv ügyének volt szentelve. A körültekintő, lelkiismeretes gondosság, melylyel igazgatóválasztmányunk e vállalat folytatásának kérdésével foglalkozik, mutatja a hozzáfüződő anyagi és erkölcsi érdekek fontosságát. A már több év óta folyó tárgyalások örvendetes befejezését jelzik az ülés megállapodásai, a melyen a nemesi családainkat tartalmazó uj sorozat meginditásához a szükséges előkészületek megtétettek és a kiadvány szerkesztésére már korábban megnyert tagtársaink, Illésy János dr. és ifj. Reissig Ede szerkesztői megbizása az alapszabályok által előirt módon is szentesitést nyert.
Szeptember 25-iki rendes ülésünk csupán a folyó ügyek elintézésével foglalkozott; a deczember 11-ikén tartott, ez évi utolsó igazgató-választmányi ülés főtárgya pedig az igazgató-választmány kiegészitése, levelező tagok választása és a számvizsgáló bizottság kiküldése volt.
Ez üléseken kivül a társaságnak többször nyilt alkalma a nyilvános élettel fentartani a czéljai ápolása érdekében szükséges érintkezést, kiküldöttei által képviseltette magát Mátyás király kolozsvári lovasszobrának leleplezési ünnepénél, Salamon Ferencz, a nagy történetiró szobrának leleplezésénél, a Magyar Nemzeti Múzeum százéves jubileumának ünnepénél és részt vett az országos múzeum- és könyvtárbizottság ez idei közgyülésén.
Augusztus hó 31-ikén bocsátotta közre az elnökség a felhivást Magyarország nemes családaihoz, melyben a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv II. részének, a nemes családokat tartalmazó sorozatnak, meginditását bejelentve, régi családainkat a vállalat anyagi és erkölcsi támogatására szólitotta fel, s annak kapcsán szétküldte a kérdőiveket, melyek alapján a nemzedékrendi adatok összegyüjtése eszközlendő lesz.
A Turul ez idei évfolyamát Karácsonyi János ig. vál. tagtársunknak egykori másodelnökünk, Nagy Iván felett tartott emlékbeszédével nyitottuk meg. Elhunyt jelesünk lelkének, legfőbb tudományos törekvéseinek, műveinek, nemes szándékainak legjobb ismerője, – hogy őt magát idézzük szószerint, – ki a nemzetségek történetének megirásával mintegy folytatója az ő élete legnagyobb alkotásának, a mestert, a magyar családtörténet, a heraldika főemberét, jóformán megalapitóját elevenitette meg ebben a nagyszabásu emlékbeszédben, melylyel mint évi nagygyülésünkön azt elköltözött nagy tudós iránt, hozzá és társaságunkhoz egyaránt méltó módon rótta le mindnyájunk kegyeletének adóját.
Érdemes tagtársunk méltán nevezte magát Nagy Iván tanitványának, nagy munkája: «Magyarország családai» folytatójának. Az ő fáradhatatlan kutatásainak és nagy tudásának terméke, a magyar nemzetségek története, annak eddig megjelent két kötete nyitotta meg az uj korszakot nemzetségtörténeti kutatásaink folyamatában; s miként tavaly, úgy ez év folyamán is ez alapvető munka körül csoportosult, annak birálatával, kiegészitésével foglalkozott ama szaktársaink irodalmi munkásságának legjava, a kik a genealogiai kutatásak terén a nemzetségtörténeti kérdések tisztázásában ismerték fel legfontosabb feladatukat. Első helyen áll ezek között Wertner Mór ig.-vál. tag, ki «Nemzetségi kutatások» czim alatt tavaly megkezdett czikksorozatát a Ludány, Miskócz, Szalók, Száty, Turul, Vaja, Zágráb és Zud nemzetségekre vonatkozó 201adatgyüjtése eredményeinek közlésével fejezve be, a Karácsonyi munkájára tett megjegyzések alakjában nemzetségtörténelmi tanulmányainak egy ujabb sorozatát inditotta meg. «Megjegyzések a magyar nemzetségek a XIV. század közepéig czimü munkára» czimet viselő közleményei a Karácsonyi könyvében foglalt nemzetségek tárgyalásában a Pok genusig haladva, nem kritikát akar gyakorolni e nagy mű felett, hanem helyreigazitások, pótlékok és felvilágositások közlésére vállalkozik, abból a czélból, hogy a munka egyes részeit kiegészitse, s az uj adatok és vivmányok értékét a maga valódiságában feltüntesse. Közleményei, melyek egyes nagyobb genusoknál, pl. az Albáknál, a Csákoknál, a Gutkeled, Héder, Hont-Pázmán, Igmánd, Ják nemzetségeknél egész értekezésekké növik ki magukat, polemikus megjegyzésekre is adtak alkalmat. Karácsonyi János saját műve értékének megvédésére szükségesnek látta megjegyezni, hogy Wertner közleményeinek legnagyobb része az ő művének határát képező 1350. év után kelt vagy legujabban közzétett oklevelek adataira támaszkodik; számos esetben pedig sajtó- vagy tollhibák adtak Wertner helyreigazitásaira alkalmat.
Wertner Mór önálló czikkben is értékesitette nemzetségtörténeti kutatásai révén szerzett gazdag anyagkészletét. «Trencséni Máté utódai» czimü közleménye a Csák nemzetség leghatalmasabb sarjának családi viszonyaival foglalkozva, sok eddig tisztázatlan kérdést derit fel ez irányban; kimutatja, hogy Csák Máté hasonnevű fiának, ki még atyja életében meghalt, Guta nevü hitvesétől két fia született, Máté és Jakab, s ezek, özvegyen maradt anyjuk II. Bolkó münsterbergi herczeghez menvén nőül, ennek pártfogása alatt Szileziában szerepeltek.
E dolgozat adatai a magyar főuri nemzetségek és a külföldi fejedelmi családok között fennálló sűrű öszszeköttetésre vetnek érdekes világot és abból a szempontból is becsesek, mert ismételten felhivják figyelmünket ama még jóformán kiaknázatlan anyagkészlet fontosságára, a melyet a külföldi oklevéltárak a magyar családtörténet kutatói számára rejtenek magukban.
Csoma József ig.-vál. tag a Dorozsma és a Becse-Gergely nemzetségek czimereit ismertette, a két czimer teljes azonossága alapján felvetve a kérdést, hogy a Dorozsma nemzetség, mely nevét egy falutól vette, nem egy-e a Becse-Gergely nemzetséggel, nem az utóbbinak egy oldalhajtása?
Soós Elemér ig.-vál. tag a Baksa nemzetség czimerével foglalkozott, annak a sajátságos jelenségnek okát kutatva, hogy a nemzetség két ága, a Soósok és a Chapiak ugyanazon évben, nehány napi különbséggel két teljesen különböző czimert kaptak Zsigmond királytól. Vizsgálódásainak eredménye az, hogy a Soósok czimere, a két szarvat viselő női alak, illetőleg annak főmotivuma, a két kosszarv azonos a nemzetség czimerével, a Chapiak és társaik czimere pedig attól teljesen idegen, s ez utóbbiakat a nemzetség leszármazási tábláján elhelyezve, megállapitja, hogy azok habár a Soósokkal egy törzsből, de annak egy mellékágából származtak, a melynek a közös törzszsel való kapcsolata a czimerszerzés idején már feledésbe ment.
Ifj. Kállay Ubul tagtársunk az Aba és Gutkeled nemzetségek elágazásainak egyes részletkérdéseivel foglalkozik; kimutatja, hogy az Aba nemzetség adácsi és atyinai ágai ugyanegy ágat, a lőrinczit képezik, hogy az Abauj vármegyében birtokos Makranczyak azonosak az Abák százdi főágából sarjadzó szikszai ággal; továbbá Lukács esztergomi érsek származását kutatva, a kit régebbi történetiróink Bánfi névvel emlitnek, arra az eredményre jut, hogy az érsek atyja Elek bán volt, a ki gyanithatólag a Gutkeled nemzetséghez tartozott s ugyancsak a Gutkeled nemzetségből származó régebbi Majádyak történetéhez azt a helyreigazitó adatot közli, hogy e család egyik birtoka, Hene, nem, mint Wertner hiszi, Zala vármegyében, hanem Szabolcsban fekszik.
Itt emlitem meg Stessel József tagtársunk rövid közleményét is, mely szintén a Majádiakra vonatkozik s Wertner állitásával szemben azt bizonyitja, hogy a családról elnevezett Majád falu nem azonos a sopron-vármegyei Majáddal (melynek ma Szent-Margit a neve), hanem Közép-Szolnokban feküdt és hogy a Majádi család a XVIII. század elején kihalt.
Varjú Elemér ig.-vál. tagnak, a Turul társszerkesztőjének a Szalók nemzetségről szóló nagy terjedelmü dolgozatáról már mult évi jelentésemben volt szó; e dolgozat, mely a Szalók nemzetség származását és elágazását okleveles adatok alapján tárgyalja, a Turul mult évi utolsó füzetében látott napvilágot.
Az ujabb korban szereplő családaink közül csupán a bosnyák származásu bellaji Bellavics család talált monografusra Illéssy János dr. ig.-vál. tag személyében, a ki a XVI–XVIII. században virágzott család történetét és utolsó tagjának, a bárói rangot nyert Bellavics Gábor ezredesnek, a spanyol örökösödési háboru egyik vitéz katonájának élete folyását részletesen ismertette.
A heraldikai szak művelői sok érdekes reflexióra találnak anyagot Vértessy Jenő «Heraldikai nyomok az Iliasban» czimü dolgozatában A szerző ebben kimutatja, hogy a heraldika nyomai már az ókorban, a történelem előtti kor azon idejében is feltalálhatók, a melyről Homeros Iliasa szól. A czimer kezdetleges formája a sisakon, vérten s főleg a pajzson mint megkülönböztető jelvény lép fel, s habár jogi jellege nincs, de úgy az adományozásnak mint az öröklésnek nyomai 202felismerhetők, s van a megszerzésnek egy harmadik módja is, mikor a győztes a legyőzött fegyvereit szedi el és viseli megkülömböztetésül. Az Ilias czimer-ábrázolásaiban a későbbi heraldikai ábrák, a kör, pólya, háromszög, állat- és emberalakok feltalálhatók, s a fémek mellett három szin használatos: a fehér, a vörös és a bibor. Habár a történelmi fejlődés megakasztotta az ókor e naiv lovagvilágának kialakulását, érdekes és tanulságos a kisérlet, a mely azt a mai heraldika előképeül állitja szemünk elé.
A hazai czimertan legbecsesebb emlékeinek, a középkori eredeti armálisoknak sorozatát ez idén is, régi szokásunkhoz hiven, négy czimereslevél czimerrajzának szines hasonmásban való közzétételével gyarapitottuk. A Petri Ders család 1417-iki czimerlevelét, melynek adatai a család származásánál fogva a Hont-Pázmán nemzetség czimerének alakulását világitják meg, Lehoczky Tivadar ig.-vál. tag ismertette; a czimereslevél eredetije a leleszi konvent levéltárában őriztetik. Egy másik Zsigmond-korabeli armális, a Bethleni és Zbugyai családoknak 1431-ben kelt s az országos levéltárban őrzött eredetije Horváth Sándor tagtársunkban talált szakavatott ismertetőre. Legritkább heraldikai emlékeink közé tartozik Szalóki Péternek I. Ulászlótól kapott czimeres levele, a melyet a Szalók nemzetség leszármazásának tárgyalása révén Varjú Elemér szerkesztő-társam ismertetett. I. Ulászlótól ez az első czimerkép közléseink sorozatában; értékét emeli az, hogy az eredeti armálisból csak a czimerkép maga maradt meg a család birtokában, s szövegének töredékét is csupán egy XVIII. századi másolat őrizte meg számunkra.
II. Ulászlótól is közöltünk egy eredeti czimerképet Érki Balázs 1514-ben kelt czimerleveléről, melynek eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Szirmay család örök letéteményül elhelyezett levéltárában őriztetik. Ismertetése Áldásy Antal társ. jegyző tollából származik.
Középkori czimeres leveleink repertoriumát gazdagitják Varjú Elemér és Horváth Sándor tagtársaink kisebb közlései is. Az előbbi Buda-Felhéviz városnak II. Ulászlótól 1490–1499. között kapott czimeradományát ismertette, melynek szövegét Podhraczky József másolatai között a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában találta meg. Horváth Sándor pedig Varjú Elemérrel polemizálva, Malonyai Balog Illés 1449-iki czimerlevelének hamis voltával, illetőleg a hamisitás idejének megállapitásával foglalkozik.
Tinódi Sebestyén 1553-iki czimerkérő folyamodása és armálisa az Erdélyi Múzeumban Szádeczky Lajostól származó közlés alapján két izben talált a szerkesztőség kebeléből ismertetőre; a másodszori ismertetésre az adott alkalmat, hogy az érdekes okiratokról jelenlegi tulajdonosa fényképmásolatokat bocsátott rendelkezésünkre, melyek segitségével azokat hű hasonmásban is bemutathattuk.
A heraldika ujabbkori anyagának egy eddig kellőleg nem méltatott forrását nyitotta meg Varjú Elemér szerkesztőtársam a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában örzött czimeres-könyvek ismertetésével. A múzeumi könyvtár kéziratos czimeralbumait még a magyar Siebmacher szerkesztői sem aknázták ki kellőképen. Varjú czikksorozata, melynek folytatása előreláthatólag a jövő évre is átmegy, eddig Kutscherfeld Jánosnak a Széchenyi orsz. könyvtár legrégibb czimeranyagából összeállitott albumát, Podhraczky Józsefnek a városi czimereket magába foglaló kéziratait és az egyházi társulatok albumait ismerteti, tüzetesen leirva azokat a czimereket, a melyek Nagy Ivánból és a Siebmacher-féle czimerkönyvből hiányzanak.
A heraldikával rokon szaktudományok közül a pecséttan és az oklevéltan egyaránt jeles adalékkal gyarapodtak Grünn Albert dr. tagtársunk «I. Károly király gyürüpecsétje» czim alatt megkezdett s még befejezésre váró nagyérdekü tanulmányában, a mely egy oklevél-hamisitási esetről fennmaradt országbirói itéletlevél adataiból indulva ki, ismerteti I. Károly gyürüpecsétjeit, méltatja a pecsétvizsgálatot, mint a középkori diplomatikának egyik legkifejlettebb ágát és behatóan foglalkozik a királyi gyürüpecsét és a titkos pecsét fejlődésének történetével.
Pecséttani tanulmány számba megy Áldásy Antal ig. vál. tag ismertetése is Urechia román történetirónak a román nép pecséteiről irt s az «Annales internationales d'histoire»-ban megjelent tanulmánya felől; kellő értékére van ebben leszállitva az a beteges nemzeti érzésen alapuló theoria, mely az oláh fejedelemségek czimereit a régi Dáczia fejedelmei által használt jelvényekkel igyekszik összeköttetésbe hozni. A szakirodalom rovatában megjelent dolgozatok közül ki kell még emelnem Grünn Albert dr. tagtársunknak Ziernicki-Szeliga lengyel nemességi kézikönyvéről irt terjedelmes ismertetését, mely vázlatos képet ad a lengyelországi nemesség történetéről, a Csoma József tagtársunknak a nemzetségi czimerek tanulmányával foglalkozó akadémiai székfoglalójáról, a gróf Eszterházy János és Kubinyi Ferencz családtörténeti munkáiról, Pálmay Józsefnek a Háromszék vármegye nemes családait tárgyaló monografiájáról, Zimmermann Ferencznek a nagyszebeni városi levéltárt tárgyaló munkájáról szóló könyvismertetéseket és azt az állandó jelleggel biró rovatot, melyben a Turullal hasonczélú, most sajnos, szünetelő «Nagy Iván» czimü családtörténeti értesitő és a hozzánk legközelebb álló külföldi folyóirat, az Adler füzeteinek tartalmáról igyekeztünk olvasó közönségünket lehető részletesen tájékoztatni.
Igazgató-választmányunk négy rendes ülésén Wertner 203Mór-tól, Áldásy Antal társ. jegyzőtől, Kubinyi Ferencz és Szentpétery Imre tagtársainktól kerültek dolgozatok felolvasásra. Ezek közül Áldásy Antal «Czimeres nemeslevelek a Magyar Nemzeti Múzeumban» czimü dolgozatai a Magyar Nemzeti Múzeum százéves jubileuma alkalmából készült emlékkönyvben jelent meg. Kubinyi Ferencz-nek «A Záh és Zák nemzetségek» czimü dolgozata és Szentpétery Imré-nek Hédervári Imre felmentő leveléről irt tanulmánya folyóiratunk legközelebbi füzeteiben fognak napvilágot látni. Amaz Záh Feliczián származásának kérdését tisztázva, egyuttal az 1330-iki merénylet okai felöl elterjedt vélemények felett nagy elmeéllel mond birálatot, – ez pedig, egyik legfiatalabb tagtársunk dolgozata, annak a nevezetes oklevélnek ismertetése révén, melyet az országos rendek 1447-ben Buda várának Hunyadi János kezébe történt átadása felől állitottak ki Hédervári Imre részére, az országos tanács által használt pecséteket teszi tanulmánya tárgyává. Mindkettő tárgyánál és kidolgozásának értékénél fogva megérdemli, hogy felőlük tudományos munkásságunk eredményei sorában már most, közzétételük előtt megemlékezzünk.
Szaktudományaink művelése terén valóban a lefolyt év nemcsak kiállja az összehasonlitást az előző évek eredményeivel, de szembeötlő haladásról tesz tanuságot. A mindinkább belterjessé való irodalmi munkálkodással arányban emelkedik társulatunk tagjainak érdeklődése is ügyeink menete iránt, a mi igazgató-választmányi üléseink látogatottságában és az ülések tárgyalási körének fokozatos kiszélesbedésében nyer kifejezést. S ha egyetlen pontnál, a társulati tagok számának gyarapodásában a megakadás nem tagadható, ezt sem véglegesnek, sem – mint az egyének életében oly gyakran lenni szokott, – a hanyatlás előjelének nem szabad tekintenünk. Midőn a művelt magyar társadalom áldozatkészsége annyi oldalról van igénybe véve, s magában a tudományos világban is annyi ujonnan alakuló egyesület tart igényt az érdeklődők anyagi és szellemi támogatására, megnyugvással konstatálhatjuk, hogy erőkészletünk ha nem is érte el az egykor álmodott fokot, a maga állandó mivoltában teljesen biztos alapot nyujt munkásságunk folytatására.
Feladataink között kétségtelenül első helyen áll, keresni a módot és eszközöket tevékenységünk fokozására, hogy ezzel egy, ujabb fellendülés korát előkészithessük. A nagy elhatározás, hogy félbemaradt vállalkozásunkat, a Magyar Nemzetségi Zsebkönyvet folytatjuk, s az inditványok, melyek kiadványaink élénkitése érdekében a közelmultban tétettek, e törekvésnek világos megnyilatkozásai. De legfőbb érdekünk most is az és mindig az marad, hogy megtaláljuk a helyes arányt feladataink és az azok elvégzésénél rendelkezésünkre álló eszközök között és a czéljaink elérésére irányuló tevékenységünkben ne lépjük tul az erőink által kiszabott kör határait.
És itt ismét visszatekintek azokra a viszonyokra, a melyek között társaságunk husz év előtt működését megkezdte. Abból a negyven ügybuzgó és lelkes férfiuból, a kikből a társaság első igazgató-választmánya megalakult, felénél több ül ma is a társaságunk kormányzására hivatott testület kebelében. A vezetés ma is a régi kezekbe van letéve; az uj erők, a melyek a régiekhez csatlakoztak, az általuk kijelölt irány követését, folytatását vallják a társaság érdekeivel szemben legfőbb kötelességüknek. A személyeknek és az elveknek ebben a folytonosságában kell, hogy felismerjük annak legerősebb bizonyitékát, hogy társaságunk a fokozatos fejlődés utján lassu de biztos léptekkel jut mindig közelebb a maga elé kitüzött czélok teljes megvalósitásához.
Kérem a tisztelt nagygyülést, hogy jelentésemet tudomásul venni kegyeskedjék.
Budapesten, 1902 deczember 20-ikán.
Schönherr Gyula
társ. titkár

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages