A Döbrentei család.
A Döbrentei család.
A tizenhetedik század elején, úgy 1600 körül élt Hőgyészen, Vasmegyében Döbrentei Mihály gazdálkodó, kinek fia István a mezőgazdaság és közügyek terén kiváló érdemeket szerezvén, 1651 május 12-ikén III. Ferdinánd királytól nemességet és czimert nyert, mely a paizs kék mezején három arany buzakalászt tartó veres öltözetü kart mutat, mi a koronás sisakorom diszéül is szolgál; a czimert jobbról kék és arany s balról ezüst és piros takaró környezi. Ez ármálisban István fia Mihály is emlittetik, mint a kire s mindkétnemü utódaira a nemesség kiterjesztetett.
Úgylátszik, hogy mindketten vagyonszerzők és szorgalmas földmivelők, mert 1653-ban elébb zálogul, majd örökvételül megszerezték Vésey István özvegyétől, Dömölki Katalintól ennek tetemes kemesi birtokát, melyet a család utódai Hőgyészen maiglan birnak. Döbrentei Mihály különben a gazdálkodáson kivül már magasabb értelmiséget igénylő ügyekkel is foglalkozott, mert az akkori török világban a fejérvári török basának birája és adószedőjéül is működött, ki mint ilyen, maga hordotta be Székesfejérvárba a beszedett pénzt. Igy történhetett, hogy (a mint Döbrentei Lajos, a kivel Döbrentei Gábornak édesatyja 1830. évben volt urai-ujfalvi, ágostai evangelikus hitszónok és megyés senior 70 éves korában megirta) midőn egy alkalommal a basa által féktelen fenyegetőzések daczára az egészben be nem szedett pénzt hozzája Fejérvárba bevitte, ez oly dühbe jött, hogy szörnyü felhevülésében úgy megrugta szegény Mihályt ágyékán, hogy megsérüdött, de azért még sokáig elélt. Hőgyészen 97 éves korában halt meg, két fiut hagyván maga után, Mihályt és Jánost. Ez utóbbi katonáskodott és Belgrád alatt Szavojai Jenő herczeg seregében 1716 táján elesett. Bátyja otthon gazdálkodván, Németh Annát vette nőül, a kitől három fia maradt: István, Mihály és Ferencz. Ezek közül Ferencz Mária Terézia királynő hadseregében mint vasmegyei nemesi insurgens vitézkedett, atyja által lóval, öltönynyel és fegyverzettel ellátva. A hadjárat alatt Csehországban a poroszok elfogták, tőlük azonban többedmagával megszökött s haza került, hol atyja őt ismét felszerelvén, az insurgens sereghez ujra csatlakozott s mindvégig kitartóan hadakozott. Testvérei a nemes simaházi Bencsik családba házasodván, vagyonukat szaporitották, az azzal rokon Vésey nemes család egyéb részbirtokát is örökösödés folytán megszerezvén.
Döbrentei Istvánnak Bencsik Borbálától három fia maradt: Ádám, Lajos és Dániel. Ádámtól származott Imre, a ki Hőgyészen 1786 november 5-ikén született s mint gazdasági gyakornok ifjan Munkácsra a gróf Schönborn-Buchheim uradalmába kerülvén, itt ötven éven felül hivataloskodva, utóbb mint jubilált prefektus, a mi akkor igen diszes és előkelő állás volt, meghalt Munkácson 1861 április 17-ikén. Lajosnak, a föntebb is emlitett evang. esperesnek fiai valának Gábor, Dávid és Sámuel. Gábor született 1785 deczember 1-jén Nagyszőllősön Vasmegyében.
Irodalmi téren is kitünvén, a M. Tud. Akademia titkárául választá s a polgári pályán mint budai kerületi főbiztos sokáig sikeresen működött. Elhunyt nőtlenül Budán 1851 márczius 28-ikán. 195Testvéröcscsével, Imrével folytonosan bizalmas atyafias érintkezésben lévén, az éveken át váltott leveleik később birtokomba kerültek. – A harmadik testvér Sámuel előbb az ősi vagyonon gazdálkodván, később Galantára Pozsonymegyébe költözött s azon alkalommal kivette 1823 június 16-ikán Vasmegyétől azon nemesi bizonyitványt, melyet annál inkább jónak látok kivonatosan közölni, mert abban Gáborra is történik hivatkozás, kiről akkor még csak úgy történik emlékezés, mint Hunyad vármegye táblabirájáról.
A család történetére a nevezetes irat igy hangzik:
Az 1828. évi Szent Jakab hava 23-dik napján Pozsonyban tartott közgyülési jegyzőkönyvnek kivonata. 851. lap, szám 1217. Olvastatott annakutána tek. Vas vármegyének az 1823. esztendei június 16-ikán nemes Döbrentei Sámuel részére kiadott nemesi tanulevél, e következendő tartalommal: Mi Vas vármegye egyházi főrendek, zászlós uraknak, ország nagyainak és nemeseknek közönsége által adjuk tudtokra ezen levelünknek rendében, mindezeknek a kiknek illik, hogy ... Hőgyész helységünkben nemesi javakat biró nemes Döbrentei Sámuel tartozó alázatosággal folyamodott hozzánk, hogy mivel lakását nemes Pozsony vármegyében általtenni szándékozék, és ottan valóságos és gyökeres nemességét bebizonyitani kivánná, mi arról neki hiteles bizonyitó levelünket megadni méltóztatnánk; a kinek is igazjogos kérésére hajolván, minthogy a folyamodó nemes Döbrentei Sámuel azon nemes Döbrentei Gábor úrnak Erdélyországi Hunyad vármegye táblabirájának, a nagyszőllősi evangelika vallásbeli keresztelő könyvének hiteles kivonása bizonyitása szerint, testvére volna, a kinek legfelsőbb helyen jóváhagyott ősi nemességét az alább megirt bizonyitó levelünk által megismertük, a melynek is következő a foglalatja:
Nos Universitas Cottus Castriferrei et cotum nomine et in persona Gabrielis Döbrentei, Cottus Hunyadiensis in Transilvania sedis judiciarić assessoris supplicatum nobis exstitit, ut eidem e gremiali nostra possessione Hőgyész originem ducenti super indubia tua nobilitate litteras nostras testimoniales extradare vellemus; cum autem justa petendi requent denegari assensus, instantis vero indubia nobilitas exinde clara manifestaque esset, qod ideim tam ad publicam notorietatem, quam etiam ducta testimonii matricularis ecclesić Nagyszöllősiensis augustanć confessionis addictorum, legitimus et naturalis filius sit Ludovici, filii Stephani, filii illius Michaelis Döbrentey, qui in possessione gremiali Hőgyész, ubi avita bona nobilitaris tenebat, occasione susceptć invessigationis nobilium, tam per comitatum, quam vero successive altissimo quoque loco testante resolutione regia Anno 1762–a 15–a Aprilis, medio excelsi consilii R. L. H. notificata, pro vero et indubio nobili ćquatus est, ultra hćc vero tam recurrens Gabriel, quam ipsius genitor Ludovicus Döbrentey constante prćrogativa nobilitate utantur, et actu quoque eadem bona nobilitaria Hőgyésziensia, quorum possessoris avus prioris Michael condam Döbrentey sub actu investigationis inerat, provideant, ex eo nobilitate instantis Gabrielis Döbrentey ad plenam etiam fidei nostri capacitationem clara existente, de super hacce litteras testimoniales authentico sigillo nostro roboratas, ex tradandas esse duximus, atque concedendos communi svavente justitia. Datum e generali congregatione nostra die 5-a Junii 1821 continuative celebrata».
És igy minden kétségenkivül volna az, hogy a folyamodó azon nemes Döbrentey Istvánnak unokája légyen, a kinek édes atyja nemes Döbrentey Mihály ősi nemességét, a nemesi megvizsgáltatásnál nálunk bebizonyitotta és az ő felsége által is az 1762. esztendei április hónap 15-ikén kelt kegyelmes rendelés által megismertetett, azonkivül pedig maga a folyamodó, úgy édesatyja Lajos, mégis öregatyja István, úgy a nemességet megmutató nagyatyja Mihály állandóan Hőgyész helységben nemesi javaikon lakván, a nemesség használatában bent voltak és a folyamodó bent vagyon; azon okból a folyamodó nemes Döbrentey Sámuelnek nemessége kétségenkivül téve lévén, arról a tiszti főügyészünk megegyezésével, kivántuk ezen bizonyságlevelünket kiadni; az igazság úgy hozván magával. Költ az 1823. esztendei június hónapnak 16-ikán, Szombathelyen tartatva közgyülésünkből. Szabó Ignácz kir. Consil. első alispán. – Megolvasta és kiadta Nyiszky János hites főjegyző. Eötsy József főszolgabiró. Hettysy István főszolgabiró. Boros Ferencz főszolgabiró. Kocsóczy Ferencz alszolgabiró. Békássy Imre alszolgabiró. Tóth Lajos szolgabiró. Kisfaludy János alszolgabiró. Szita János szolgabíró. Bárdossy László szolgabiró. Tevely Ferencz esküdt. Márky Antal esküdt. Melynek következéseül nem lévén ezen tanulevél iránt a megye ügyészének semmi legkisebb észrevétele: az abban érintett nemes Döbrentei Sámuel a megye kétségtelen nemesei sorába beiktattatni rendeltetett.
Döbrentei Dániel fia Lajos 1840 táján Alsó-Vereczkén harminczados volt, ennek leányát Máriát elvette 1856-ban e sorok irója Munkácson, hol az Döbrentei Imre prefektusnál, mint nagybátyjánál nevelkedett.
Mihálynak fia volt József, kinek maradékai László, Károly, Dániel és Ferencz; a volt insurgens Ferencznek is volt fia, Mihály, kitől származott Ádám, ki Hőgyészben megmaradt; mig az elszaporodott családtagok később az ország különböző részeibe, igy Galántára, Galgóczra, Tokajba, Rusztra, sőt többen immár Amerikába is elköltözvén, egymástól szétszakadtak s mint az általam összeállitott nemzedéki táblázat mutatja, itt-ott még szép számmal és jólétben élnek.
Közlésre érdemesnek találom még azt, hogy a családi jegyzeteket tevő többször emlitett Döbrentei Lajos, evang. esperes iratában kiemelte, hogy az általa (1830-ig) felsorolt családtagokon kivül más Döbrenteiek nem léteznek, kik Istvántól (1651.) származnának s az ármálishoz joguk lenne s megjegyzi, hogy annál kevésbbé jogositottak ehhez azon két ágbeliek Hőgyészen, kik szintén ily nevet használnak s kik ellen Döbrentei Lajos atyja, István, nyilvánosan is protestált, midőn Vas vármegye a nemeseket 196összeirta s birálta. Ugyanis szerinte, még atyja életében élt ott egy másik Döbrentei István is, ki a maga részére nemesi ármálist impetrált, mely is hét évvel előbb (tehát 1747-ben) kelt mint az övék s ennek czimerében egy gólya vagy daru szemléltetik. Ezen ágból ismert Lajos hitszónok ott egy Döbrente Ferencz nevü diákos embert, kinek utódainál e czimeres levél őriztetett. Azonban atyjától hallotta azt is, hogy az ott elszaporodott Zsiga-Döbrenteiek úgy jöttek ez elnevezéshez, hogy volt Hőgyészen egy Kovács-Döbrente nevü nagybirtokos ember, ki egyetlen leánygyermekét (fia nem létében) Békásra egy Varga nevü jobbágy embernek adta nőül, kiktől született Varga Zsigmond; ennek korán elhalván szülei, Zsiga öregatyjának, Döbrente-Kovácsnak gondviselése alá került s ott felneveltetvén, nagyatyja nevéről Döbrenteinek hivattatott. Ennek gyermekei a Zsiga névhez a Döbrente nevet is hozzátoldván, igy származott a Zsiga-Döbrenték nevezete, holott igaz nevük lett volna Varga. Az emlitett Ferencz deákos ember pedig szükölködő sorsra jutván, a maga 1644-iki ármálisát lemásolta s a Zsiga-Döbrentéknek átadta, azokat alaptalanul atyafiaiknak vallván s igy ezek is nemeseknek tartják magokat.
Döbrentei Mihály 1600; István 1651 nemességet kapott, Vári Katalin; Ilona; Mihály neje Illés Katalin; István; Erzsébet; Ilona; Panna; Kata; Mihály, neje Németh Anna; János elesett Belgrádnál 1716; Erzsébet; István 1717–1784, Simaházi Bencsik Borbála; Mihály, Simaházi Bencsik Júlia; Jutka; Mariska; Éva; Ferencz; József; Mihály, Hőgyészben; Ádám; László; Károly; Dániel; Ferencz; Ádám; Imre 1786–1861 munkácsi urad. prefektus; Lajos 1761–1840; Gábor akad. tag 1785–1851; Dávid; Sámuel Galántán 1823; Antal Szabó Anna Amerikában; Mária; Auguszt; Kálmán; Berta Berlinben; Dániel; Lajos; Mária Lehoczky Tivadarné; Mária Eisenmann Oszkárné, pénzügyi helyettes igazgató Debreczenben; Imre †; Lajos †; Teréz; Antal Gábor örököse †; István, festő, nőtlen; Teréz Nagy Istvánné; Imre Galantán főszolgabiró; Sándor Galgócon; Lajos Galántán birtokos; Júlia Brogyányi Ágostonné; Gusztáv; Gyula; Ilka Szladics Károlyné szolgabiró Malackán; Károly százados; Sándor szolgabiró Galántán; Gábor tengerésztiszt; Sarolta Jankó Zsigáné Galántán; Florentina Sajtos Dezsőné; Emilia Váczy Józsefné; Irén Munkácson; Géza †; Jenő ügyvéd Budapesten; Ilka Stronbenz Gusztávné; Irén Budapesten; Sándor Amerikában
LEHOCZKY TIVADAR
