Arczképes armális 1619-ből.
Arczképes armális 1619-ből.
(Egy ábrával.)
Olyan czimerlevelet van módunkban bemutatni tisztelt olvasóinknak, minőt eddig még nem ismert a magyar heraldika: egy a királyi kanczelláriában szabályszerüen kiállitott armálist, melyre a czimerkép mellé, egy szimbolikus kép keretébe illesztve, oda van festve a czimerszerző képmása is.
Arczképes czimerek nem tartoznak heraldikánkban a ritkaságok közé. Már korai időkből, a XV. századból ismerünk czimeradományokat, a melyeknek tárgyát a kitüntetett képét viselő czimerek képezik. Arra azonban nem tudunk példát, hogy az adományos arczképét különálló képbe foglalva alkalmazta volna rá a kanczellária miniátora az oklevélre.
Az az armális, a mely az oklevéltani különösségek e fajtájának első példányaként szerepel, II. Mátyás királytól származik s 1619 február 9-ikén Bécsben kelt. Általa bizonyos győri Litteráti Mátyás és családja kap magyar nemességet s czimert. Az oklevél szövege semiben sem külömbözik az egykoru armálisokétól; hangzik pedig kivonatban a következőképen:
Nos Matthias divina favente clementia electus rex Romanorum, imperator semper augustus, ac Germanić, Hungarić, Rohemić, Dalmatić, Croatić Sclavonić. rex ... memorić commendamus tenore prćsentium significantes quibus expedit universis, quod nos cum, ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrć propterea factam maiestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate, fidelibusque servitiis fidelis nostri, agilis Matthić Litterati Jauriensis, quć ipse sacrć primum regni nostri Hungarić coronć, et deinde maiestati nostrć pro locorum et temporum exigentia fideliter exhibuit et impendit, ac in futurum quoque impendere velle pollicetur, tum igitur ob id, tum vero ex gratia ac liberalitate nostra cćsarea et regia, qua, quosque de nobis, ac reipublicć Christianć benemeritos virtutesque colendć studiosos antecessorum nostrorum divorum quondam Hungarić regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum, suarum prćmia, quć ad maiora quoque prćstanda evo incitare posaint, decernere consvevimus, eumdem igitur Matthiam Litteratum Jauriensem, ac per ipsum coniugem ipsius Margaretham et Michaelem Litteratum fratrem illius carnalem, de regić nostrć potestatis plenitudine et gratia speciali in cćtum ac numerum erorum regni nostri Hungarić ac partium illi subiectarum nobilium duximus cooptandos .... In cuius quidem nostrć ipsis exhibitć gratić ac liberalitatis testimonium, verćque nobihtatis signum arma hćc, seu nobilitatis insignia, scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, in quo supra viridem campum monoceros decumbens cernitur; scuto incumbentem galeam militarem apertam, regio diademate, medium monocerontem, dextro pede cćruleum lilium tenentem proferente ornatam; a summitate vero, sive cono galede laciuiis, seu lemniscis, dextris azureis et aureis, sinistris argenteis ac purpureis, in scuti oras fluitantibus, illudque decenter exornatibus, prout hćc omnia in lorincipio prćsentium litterarum nostrarum propriis suis coloribus clarius expressa visuntur........... gratiose danda duximus et conferenda ... Datum ... in civitate nostra Vienna, die nona mensis Februarii, anno domini millesimo sexingentesimo decimonono...
A felhasitott alsó szélre van rávezetve az oklevél kihirdetésének bizonysága, a mely Veszprémmegye gyülésében Pápán, 1619-ben kelt, Vásárhelyi András főjegyző által.
A pecsétje hiján ép állapotban fenmaradt oklevél külalakját tekintve sem tér el a szokottaktól; 190irása, csinosan rajzolt első sorai, az élére festett czimer, a mely az oklevélbeli leirásnak teljesen megfelel, nem mutatnak szokatlan jelenségeket. Ellenben első pillantásra rendkivülinek tünik fel, hogy a czimerábra mellé, sőt azzal egyazon arany keretbe foglalva, egy a czimerrel s az oklevéllel semmi összefüggésben nem álló kép van festve. Ez a kép kétségtelenül a czimer festőjének a munkája s igy bizonnyal a kir. kanczelláriában készült. Oszlop által tartott menyezetes szobát ábrázol, a melynek hátterében lépcsős emelvényre helyezett diszes trónszéken az atyaisten ül, kitárt karokkal, jobbjával jogart, koronát s aranylánczot nyujtva az előtte térdelő, egy angyal által támogatott alaknak. Ez az alak – kétségtelenül az armálist nyerő Litteráti Mátyás – csupán rongyos ingbe s szakadozott vörös nadrágba van öltözve, még lábai is mezitelenek; karjait könyörögve nyujtja ki az Úr felé, a ki angyala által emeli fel őt. A kép alatt szalagra irt aranybetüs szavak egészitik ki a kép által kifejezett eszmét; «ef de pulvere suscitans pauperem»; világosan arra czélozva, hogy az Ur Litteráti Mátyást a porból emelte fel az ország nemesei sorába.
Mik voltak azok az érdemek, a melyekért az alacsony származásu Litterati, kiben a kép után már a férfikor delén álló embert kell sejtenünk, nemességet kapott, nem mondja el az oklevél; annál kevésbbé tesz emlitést arról, miért festették a leirt képet rá a czimerlevélre. Nagyon valószinünek tartjuk, hogy a képecske, bár a kanczelláriai festő kezemunkája, csak az oklevél aláirása és megpecsételése után került rá az oklevélre s igy annak ép úgy nincs valami különösebb jelentősége, mint a hártya üresen maradt széleit betöltő s utólag ráfestett virágoknak. A XVI–XVII. századi bécsi kanczelláriai gyakorlat szerint ugyanis előbb aláirta az uralkodó az ábra nélküli oklevelet s csak azután festették bele abba a szövegnek megfelelő czimert. E körülmény azonban keveset von le Litteráti Mátyás armálisának érdekes voltából.
Az okirat Szivák Imre országgyülési kép 191viselő úr tulajdonát képezi. Rövid ismertetése a széleire festett virágok hasonmásával a Magyar Iparművészet 1902-iki folyamának 5. számában jelent meg; a czimer s a mellé festett kép hasonmását mi közöljük először.
V. E.
