A MARGIT-LEGENDA GENEALOGIAI ÉS FÖLDRAJZI ADATAI.
A MARGIT-LEGENDA GENEALOGIAI ÉS FÖLDRAJZI ADATAI.
A «Monumenta Vaticana Episcopatus Vesprimiensis» czimű forrásmunka I. kötete azon tanuvallomásokat tartalmazza, melyeket Árpádházi Margit (1271) szenttéavattatása czéljából 1276-ban Budán felvettek. Ezen eredetiességük és közvetlenségüknél fogva a maguk nemében páratlan jegyzőkönyveket tudtommal még nem igen használták fel, bár bátran mondhatjuk, hogy a régmult dolgokat felkutató tudománynak bármelyik ága is talál helylyel-közzel bennök valami érdekeset; megjegyezzük azonban, hogy a jegyzökönyvek nem az eredeti felvételt adják, hanem csak későbbi másolat alapján vannak közzétéve, minek következtében a kétségkivül már eredetileg elferditett hely- és személynevek ujabb latinizálás és olaszositás által némely esetben a felismerhetetlenségig el lettek ferditve.
Midőn jelen sorokban csak azon genealogiai és földrajzi adatokat akarnók meghatározni, melyeket eddig sehol sem találtunk meghatározva, ki kell emelnünk, hogy ebbeli törekvésünk helylyel-közzel legjobb akaratunk mellett sem vezetett czélra, úgy hogy a meg nem határozott neveket a meghatározottak mellett egyszerüen csak valószinüségi érveléssel fogjuk bemutatni.
***
Badobora. Néhai Badoborai István úr leánya Erzsébet, szül. 1228-ban, 1242/3 óta zárdában élt. Vallomása a nevezett helység meghatározására szolgáló adatokat egyáltalában nem nyujt.
Tekintettel arra, hogy Geregye nb. «Berettyói» Pál volt országbirónak leánya is a tanuk között szerepel és hogy a nagyváradi egyházmegyéből bizonyos Kőrösi Márk is vall, azt hihetnők, hogy talán a Biharmegyében már 1266 előtt felmerülő Latobár-ral* van dolgunk.
Fejér, IV/III. 319. 1. (Latibar).
Baránd. Barándi Ivánka (= Johanka) fiai Miklós és Ivánka bizonyos Tiudei Dombó nevü hatalmas birtokossal ellenséges viszonyban lévén, ennek fogságába kerültek, a mikor is ez őket a Dunába akarta fojtatni. Ezt elbeszélik:
34a) ugyanazon Barándi Miklós leánya Erzsébet, férjezett Gyisznódi Mihályné, kinek fia, Máté, 1246-ban született.
b) a fogságba kerülteknek következő rokonai:
1. Gyisznódi Tamás.
2. Batatini Kozma.
E Baránd a legenda szerint a kalocsai egyházmegyéhez tartozik, a hova az összes itt felsorolt tanuk is valók. Keressük tehát az ország déli vidékén.
Igaz, hogy Szerémmegyében a Száva mentén valamikor egy Baránd nevü helység feküdt,* de ezt azért nem azonositjuk a fentebbivel, mert ez utóbbi nem a Száva, hanem a Duna vidékén feküdt. Miután alább meglátjuk, hogy Dombó a «Titeli» nevet viselte s egy Dombó nevü vár valamikor Kevemegyében létezett, biztosra vehetjük, hogy e Titel vidékén feküdt dunamenti Baránd a mai torontálmegyei, Pancsova vidékén fekvő Baranda nevü helységgel azonos.
Csánki, II. k. 241. 1.
Barloc. Barloci Bethe (= Beche = Becha = Véty) a veszprémi egyházmegyéből való, a királynéi szakácsnépek nemzetségéből származó szabad ember; neje Gunig (= Kunigund vagy Gyöngy = Gung); fia: István.
Miután a fejérmegyei Barcz 1460-ban Barocznak is mondatik* azt hisszük, hogy Barloc e Barcz-czal azonos; megjegyzendő azonban, hogy a Veszprémmegyében fekvő Vöröstó plébánosa fentebbi Bethe parochusának vallja magát.
Csánki, III. k. 319. 1.
Batatinio. Kozma nevü nemes ember «de Batatinio» a kalocsai egyházmegyéből. Neje Anastasia. Maga Kozma a Barandaiak rokona, ki Dombó gaztettét ismeri s előadja.
Miután János kalocsai érsek 1290 augusztus 2-ikán egyik okiratát «Bakachynum»-ból keltezi,* határozottan kimondhatjuk, hogy e «Batatin» az 1290-ben emlitett Bakachyn-nal azonos, ez pedig nem más, mint azon Bakacs nevü helység, mely 1399-ben Bodrogmegyében szerepel.*
Hazai okmánytár, VIII. k. 285. 1.
Csánki, II. k. 193 l.
Betama. Néhai Betamai Drisius-nak leánya Margit apácza, szül. 1232-ben; 1260 óta a zárdában él. E helység meghatározására egyetlenegy adatunk sincsen. Fonetikailag még leginkább a valamikor Bodrogmegyében (1334 Zichy-okmánytár I. k. 421. 1. és Wenczel XII. k., 518. 1. 1291) létezett Bothalma (Bochalma) nevü helységhez hasonlit. «Drisius» kétségkivül a magyar Derzs (= Desiderius) névnek latinizálás utján létrejött ferditése.
Bodomér. Néhai Bodoméri Tamás comes neje Olympias, szül. 1221-ben; 1255-óta a zárdában van. Leánya Erzsébet szül. 1241-ben, 1248 óta van a zárdában.
Igaz, hogy a sárosmegyei Budamér a XIII. század végén az Aba nemzetség kezén volt és hogy a nemzetség ezen ágának tagjai sorában 1280 előtt egy Tamás is szerepel. De miután Olympias 1255 óta a zárdában tartózkodik, azt kell hinnünk, hogy férje már 1255 körül halt meg és hogy ennek következtében fentebbi Bodomér másutt keresendő. A baranyamegyei Budmér-re nem igen gondolhatunk és igy a legnagyobb valószinüség a mellett szól, hogy itt a Fejérmegyében még most is létező Bodmér helységgel van dolgunk.
Caboli. Néhai Caboli Luká(cs) úr leánya, Benedikta, szül. 1238 körül, 1252 óta a zárdában tartózkodik.
Miután már láttuk, hogy számos tanu Bács-Bodrog-Szerémvidékről való volt, majdnem bizonyosra vehetjük, hogy e Caboli nem más mint a Bácsmegyében még most is létező Kovil, mely egynehányszor «Kabol» néven is szerepel.*
Csánki, II. k. 152. 1.
Cadria. Olympias, Margit dajkája egy tanura vonatkozólag azt mondja, hogy az illető jelenleg (t. i. 1276-ban) a tenger mellett «in Cadria» lakik. Ez alig ha lehet más, mint Jadra vagyis a mai Zara.
Caren. Néhai Cuti fia Elek «de villa Caren» a kalocsai egyházmegyéből; gazdag, szabad nemesember.
Miután ő is a Barándaiakon történt erőszakoskodásról tanuskodik, világos, hogy itt a szerémmegyei Káron-ról van szó, melyet a legrégibb időktől kezdve a Gutkeled nemzetség egyik ágának birtokában találunk. Miután magát gazdag nemesnek vallja, alig tévedünk, ha őt is egy Gutkeled nb. Guth (= Cuti) fiának vesszük.
Caris. Marcus de Caris a nagyváradi egyházmegyéből.
35Kétségkivül a felette számos Kőrös nevü helységek egyike, melynek fekvését a rendelkezésünkre álló vallomásból biztosan meg nem határozhatjuk.
Cata. A mennyiben el nem ferditették, Káta nevü helységgel volna dolgunk.
Miután a várkonyi plébános előadja, hogy a várkonyi templom tiszteletére tartott egyik ünnepély alkalmával a catai, padányi és kürti plébánosok jelen voltak, kézzelfogható, hogy e Cata valamikor a Pozsonymegyének alsó csallóközi járásában feküdt falvak szomszédságában létezett.
Coan. Erzsébet, kinek fivére Tamás a budai vár egyik külvárosában lakott, előadja: hogy atyjának háza «Coan»-ban állott. Atyja: Achilles; anyja: Fera; ez utóbbinak fivére: Lukács.
E Coan véleményem szerint nem más mint Tabán.
Curt a győri egyházmegyében.
Miután ennek plébánosa ugyanazt adja elő, a mit a várkonyi lelkész «Gayai» Bodó comes fia Istvánról mond és mellette a patonyi plébános is szerepel: világos, hogy itt a pozsonymegyei alsócsallóközi járásban lévő Kürt-ről van szó.
Endreit. Dámián fiai: Guirich (= Györk), Buda és György. Guirich fia: Lőrincz.
Miután a helység a pécsi egyházmegyében feküdt, nem más, mint a tolnamegyei Endréd.*
Csánki, III. k. 424. 1.
Gaura. Néhai Gaurai Taurus úr leánya Candida, szül. 1248-ban 1255 óta van a zárdában. Meghatározására egyetlen-egy támaszpontunk sincs. Gaurát nem merjük Győrrel (= Jaurinum) azonositani. Taurus-ról mint keresznévről, azt hisszük, hogy ferdités. Majdnem biztosra vesszük, hogy Maurusnak kellene állnia (Győr nb. Maurust ismerjük).
Gaya. «Gayai» Bodo comes fiának, Istvánnak idegbajáról tanuskodnak a várkonyi és kürti plébánosok. Hivatkoznak a kátai, padányi és patonyi lelkészekre, Lúcsi Töbör comesre, «Gayai» Bodo tisztjeire: Karcsai István és Mihályra. Mindezekből kitünik, hogy «Gaya» Pozsonymegyének jelenlegi alsó csallóközi járásában fekvő község egyike.
Igaz, hogy Fejér,VII/I. k. 350. 1. szerint Mária királyné Vecsei Bertalannak 1268-ban többek között a Pozsonymegyében feküdt Gaay nevü királynéi földet adományozta, de mi ezt az alsócsallóközi Gayával nem tartjuk azonosnak. Midőn 1317-ben a magvaszakadt (Vág-) Vecsei Bertalan után maradt birtokokat felsorolják, azok között nem Gayát, hanem a Pozsonymegye galántai járásában fekvő Gány-t találjuk, melyet egy 1297. évi oklevél királynéi földnek ismer;* világos tehát, hogy Fejérnél y helyett n-nek kellene állnia és hogy Gaay helyett Gaan olvasandó.
Apponyi cs. okmánytára, v. ö. Wenzel, XII. k. 612. 1.
Midőn Ratold nb. Roland nádor és Pozsonymegye főispánja 1250-ben Nádasdi Mihály fiait a légi, patonyi, féli, pakai, étei, tejedi, lúcsi és szarvai udvarnokok századosai ellenében szabadságaikban megerősiti, a nemesek közül Pucus de Gala is szerepel.*
Hazai oklevéltár, 18. 1.
1268-ban olvassuk, hogy egy patonyi birtokrész déli irányban Gala nevü faluval határos.* Bodó, a királyi udvarnokok ispánja megkapja 1269-ben a Csallóközben fekvő, Nádasddal és Szarvával határos Bár nevü birtokot.* E Bodónak fivére Márton nőül vette Karcsai Szalagos leányát, Pécs-et, kit férje halála után Bodó, fia Mihály és ennek fivérei, hitbéri és hozományi követelésére nézve kielégitenek.* E Bodó fia Mihály 1296-ban határozottan Baar tulajdonosának neveztetik és azzal van megbizva, hogy az Olgyaiak számára a csallóközi Szoros nevü helységet határolja.* 1309 augusztus 19-ikén pedig mint Bodó fia: «Csallóközi Mihály» Trencséni Máté nádor megbizottja szerepel.*
Wenzel, III. k. 179. 1.
Wenzel, VIII. k. 227. 1.
Wenzel, IV. k. 260. 1.
Hazai oklevéltár, 149. 1.
Apponyi cs. okmánytára. 43. 1.
Mancsa fia: Galai Benedek 1289 és 1290 között Kondorosi Bertalantól egy szolgát vesz. Ugyanő veszi 1294-ben a felső-csallóközi járásban fekvő Torcs-ot is.* 1310-ben pedig mondja Hutstock Detre, Pozsonymegye alispánja, hogy Mancsa fiai Benedek és Jakab, valamint ezeknek fiai Gelye falun birtokolnak és hogy Bodó comes fiainak ottani birtoka az övéikkel egy és ugyanazon határvonalban fekszik, továbbá, hogy Bodó fiai Ó-Báron is birtokolnak.*
Wenzel, V. k. 17, 102. 1.
Knauz, II. k. 630. 1.
36Pál fia Galai Péter 1302-ben nővérének, Liljom-nak, hozományát, ennek férjének: Padányi (Pudun?) Saulnak átadja.*
Knauz, II. k. 512. 1.
1308-ban tanusitja Gergely, Gelle falu plébánosa, hogy egyik hive bizonyos nőszolgálója felett végrendelkezett.*
U. ott, 584. 1.
1310 augusztus 9-ikén tanusitja a pozsonyi káptalan, hogy Bodó fia Mihály egy Gelye, Száros, Lég és Patony között fekvő birtokrészét Patonyi Lászlónak eladta.*
U. ott, 626. l.
Simon fiai Mátyás és Péter de villa Gely 1311-ben Doborgazi Lénárdtól Doborgazon egy kis birtokot vesznek.*
U. ott, 648. 1.
1312-ben a Gelye és Homoró felé vezető utat emlegetik a Szásziak.* 1447-ben bizonyos Miklós Gele község plébánosa.*
U. ott, 664. 1.
Zichy-okmánytár, IX. k. 174. 1.
Kondorosi Jakab 1310-ban birtokát a gelyei, sz. Péterről nevezett egyháznak hagyományozza. Ugyanazon évben Bodó fia Máté Kondorosi Tamásnak a szomszédja és bizonyos János a gelyei plébános. 1325-ben a Gelye falu felé vezető utat emlitik. 1328-ban Mihály a villa Gele plébánosa szintén Mihály nevü. 1358 és 1370-ben Gele plébánosa szintén Mihály nevü.*
Anjoukori okmánytár, I. k. 554., 577., 578 1., II. k. 223., 361. l. V. ö. Hazai okmánytár, VII. k. 379., 385. 1.
Mindezekből megczáfolhatatlanul kitünik, hogy «Gaya» nem más, mint a Pozsonymegyének alsó csallóközi járásában még most is létező Egyház-Gelle, melynek eredeti alakja tehát nem Gaya, hanem «Galya» volt.*
Azon Lúcsi Teber comes, kit 1276-ban emlitenek, bizonyosan Töbör. Ma is van Gelle táján Töbör-Ete nevü helység.
Gisnod. Miután a Gyisznódi család tagjai a Barandaiakon Dombótól megejtett erőszakoskodásról tanuskodnak, Gyisznód maga pedig a kalocsai egyházmegyében feküdt, világos, hogy e helység Bács-Bodrog-Szerémvidékén létezett. Minthogy Baranyamegyében 1341 és 1342-ben Gyesznód (Geznoud, Gyznod) nevü helységet ismerünk,* feltehetjük, hogy Disznódnak vagy Gyesznódnak nevezték.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 130., 213. 1.
Goshovam. «Fiala, ki jelenleg Groshovamban lakik» azoknak egyike volt, kik Szentgyörgyi András nejét, Surát a barsmegyei Nagy-Sallóból boldog Margit sirjához szállitották.
Miután az ezen esetben szerepelt személyek kivétel nélkül Barsmegyéből valók, magától értetik, hogy Fiala is barsmegyei ember és igy teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy «Goshovam» nem más, mint a Barsmegyében még most is létező Garan-Kosztolány ferditése.
Guarcon. Miután plébánosa Gellei Bodó fia István betegségéről tanuskodik és a helység az esztergami egyházmegyéhez tartozik, határozottan kimondhatjuk, hogy a Pozsonymegyének alsó-csallóközi járásában fekvő Várkony-nyal azonos.
Hatt. Károni Gut fia Elek előadja, hogy maga látta, hogy a Barandaiak kötözve voltak. Azon kérdésre, hogy mely helységben voltak fogva, azt mondja: «in villa Hatt.»
Miután Káron Szerémmegyében feküdt, maga Elek a Károni nevet viseli, világos, hogy «Hatt» nem más mint azon «Háb» (Haab) nevü szerémmegyei helység, mely valamikor a károni kastélyhoz tartozott.*
Csánki, II. k. 245. 1.
Irich. Miklós, ki 1276-ban a váczi egyházmegyéhez tartozó Szenterzsébeten lakott, Irich helységből származó ember volt.
Miután Szenterzsébetet Nógrádmegyében találjuk, azt hisszük, hogy «Irich» alatt talán a ferditett Iriny lappanghat.*
Károlyi okmánytár, II. k. 342. 1.
Latus. E helységnek lelkésze jelen volt Gellén, midőn egy ott tartott hitszónoklás alkalmával Gellei Bodó comes fiának gyógyulását közölte. E szerint e helység is valamikor a Csallóközben létezett, hol azonban jelenleg az alsócsallóközi járásban e néven hiába keressük. Régi nyomait a következőkben találjuk:
Tiborc és fivére Márton 1237-ben a Pozsonymegyében fekvő Süly nevü birtokukat többek között Latus-nak, a csallóközi udvarnokok ispánjának adják el.*
Fejér, IX/III, 3. k. 142. 1.
1243-ban Latus comes Karcsa mellett birtokos.* 1275-ben Latus fiai Felső-Csallóközben 37Tárnok és Csukárpaka mellett Ferregen birtokolnak,* Latus leánya Suug, Sápi Bató neje 1287 előtt halt meg.* 1291-ben Latus fia Barabás padányi birtokos;* fivére: Bartal. 1322-ben Latus fia Péter lúcsi birtokos.* 1320-ban bizonyos Benedek a felső-csallóközi Sámot és Lattis (?) között lévő birtokából hat holdat ad el a pozsonyi káptalannak.* Alig tévedünk, ha felteszszük, hogy a helység az 1243-ban szereplő Latustól vette nevét.
Hazai okmánytár, VII. k. 28. 1.
Wenzel, IX. k. 113. 1.
Wenzel, IV. k. 305. 1.
Fejér, VI/I. k. 17l.
Fejér, III/I. k. 366. 1.
Knauz, II. k. 783. l. V. ö. még Fejér, IV/III. k. 262. 1., V/III. k, 407. 1., VI/II. k. 208. 1.
Meger. Megyeri János, Zegise és Péter a váczi egyházmegyéből, tanuskodnak e János nejének gyógyulásáról. E Meger alatt a nógrádmegyei Megyer értendő.
Morlochum. Gellei Benedek (de villa Gaya in Morlochum.) Miután Gaya = Gelle az alsó-csallóközi járásban fekszik, határozottan mondhatjuk, hogy «Morlochum» csak a Csallóköz ferditése («Chollokuz»-nak kellene állnia).
Nenigh. A nógrádmegyei Tarnóczi Miklós neje Kunig(und) előadja, hogy 1269-ben Tarnóczon ikergyermekeket szült, de hogy ezek nem sokára Nenigh nevü faluban meghaltak. E helységnek ura bizonyos Veligh. Ugyanezt mondja férje s leánya.
Miután Nógrádmegyében még most is «Vilke» nevü helységet találunk, melyet még 1423-ban is «Welike»-nek neveztek* és e helység minden valószinüség szerint urától, az 1276-ban szereplő Velightől vagy ennek egyik ősétől vette nevét, több mint valószinü, hogy Nenigh helyett Veligh-nek kellene állnia s hogy ennek következtében «Nenigh» nem más, mint a későbbi Welike, a mostani Vilke.
Fejér, X/VI. k. 584., 587. 1.
Petor. Midőn a kürti plébános Gellei Bodó comes fia István betegségéről szól, azt is emliti, hogy többiek között Gellén a «petori» plébános is jelen volt. «Petor» tehát nem más, mint az alsó csallóközi járásban fekvő Patony ferditése. Megjegyzendő, hogy forrásunkban a «Petor» szó után kérdőjel következik.
Salon. Saloni Germán leánya született 1249-ben, 1256 óta a zárdában tartózkodik. E Salon meghatározására nincsenek támaszpontjaink.
Serenna. a) Néhai László «comitis de Serenna» leánya Erzsébet született 1242-ben; 1249 óta a zárdában van. b) Néhai Seserennai Illés leánya Ilona 1256 óta apácza.
Azt hisszük, hogy «Serenna» és «Seserenna» egymással azonos helynevek; az utóbbi csak az előbbinek rosszul irt alakja. Meghatározására nincsenek támaszpontjaink. Valamely László nevü szörényi bánra nem gondolhatunk és miután Erzsébet atyját egyszer (216. old.) csak «domini Ladislai de Serenná»-nak nevezik, alig szenvedhet kétséget, hogy «Serenna» alatt csak helységnév értendő.
Szörény nevü helységet ismerünk; 1. Krassómegyében 1323–1424* 2. Somogymegyében, hol még most is létezik. 3. Baranyamegyében 1478–1499* 4. Pestmegyében Isaszeg táján, hol már 1258-ban létezett.* Mi nagyon valószinünek tartjuk, hogy jelen esetben a pestmegyeivel van dolgunk.
Csánki, II. k. 107. 1.
U. ott, 529. 1.
Fejér, IV/II. k. 483. 1. Zichy okmánytár, I. 79 do 1271 körül. Csánki, I. k. 35. 1. (1425–1467).
Szentgyörgy. Az esztergami egyházmegyéből való Szentgyörgyi András előadja, hogy nejét Surát, bold. Margit sirjához vitték és hogy ő Esztergamig elébe ment. Az asszony szülői a barsmegyei Sallóban laktak, hova őt megbetegülése után szállitották. Az asszonynyal együtt ment Kosztolányi (1. f.) Fiala is, ki akkor Sallón lakott és két sallói rokona. Szentgyörgyi András lakóhelye egy mérföld távolságban volt Sallótól.
Mindezekből kitünik tehát; hogy e Szentgyörgy alatt nem az azonos nevü pozsonymegyei, hanem a Barsmegyében még jelenleg is létező Garam-Szentgyörgy nevü helységet kell értenünk.
Tarnócz. Tarnóczi Miklós neje: Kunig(und); leánya: Anguilla (talán Angyalka, Anglis, Angelica) kinek férje Marcell; fiai: Sándor és Sebestyén.
Miután Velike (Nenigh) táján laktak, magától értetődik, hogy a váczi egyházmegyéhez tartozott Tarnócz a mai nógrádmegyei Tarnóczczal azonos.
Teez. Mint e helység lakói szerepelnek 38Gergely lelkész, Gede lelkész, Eusin fia János, Fábián és fia János, Máté pap, Márk, Bethe, Texe leánya Uga és fia Gyula, Micho fia Máté.
Miután a helység a veszprémi egyházmegyében feküdt, kézzelfogható, hogy Veszprémmegyében még most is fekvő Tés nevü községgel azonos.
Tiudei. «Tiudei» Dombó a kalocsai egyházmegyéből való erőszakoskodó úr; fogságba ejtette a Barándaiakat.
Az esetről tanuskodók névsorából és meghatározásából kétségtelenül kitünik, hogy «Tiudei» nem más, mint a még 1439-ben is emlitett Titelrév Bácsmegyében.* Ez annál is biztosabb, a mennyiben 1439-ben vele együtt Kabul helységet is emlitik (lásd fent Kaboli Lukácsot). A révet «Tydewrew», «Thyderew», «Thydewrew», «Tydiwrew»-nek irják.
Csánki, II. k. 139., 140. 1.
Voch. Femia (= Euphemia), Ladamér, csepelszigeti lakos neje, előadja, hogy fiát Miklóst előbbi lakhelyéből Margit sirjához vitte. Ez a lakhely volt villa Voch, lakott pedig «in domo Vataroi» az egri egyházmegyében.
Miután fel nem tehető, hogy Voch és a Csepelsziget között igen nagy távolság lett volna, bizonyosnak vehetjük, hogy az egri diścesishez tartozó megye, melyben Voch nevü falu feküdt, a sziget tájához legközelebb fekvésü volt és igy csak Hevesmegyéről lehet szó. Itt azonban két helységet találunk, melyre e kétségkivül ferditett helynév ráillik. Az egyik Bocs, a másik Vécs; mindkettőt még ma is ismerjük. Váczra nem gondolhatunk, mert ez a váczi egyházmegyéhez tartozott. A Pestmegyében még most is létező Vacs pedig oly messze fekszik Hevesmegyétől, hogy nem hihetjük, hogy 1276-ban az egri egyházmegyéhez tartozott volna.
Dr. WERTNER MÓR.
