I. A Zák nemzetség.
15I. A Zák nemzetség.
Ezen nemzetségről okleveles tudósitásokkal a XIII. század elejétől kezdve birunk, melyek szerint az a megjelölt időben már hazánk első rendü, nagy tekintélyü és birtoku nemzetségei közé tartozott. Belőle származott Miklós nádor, Bárcs fia, ki két izben, 1218–1222. és 1226. években viselte a nádori méltóságot.
A Zák nemzetség birtokai a Dunántul, Fehér, Veszprém, Tolna, Komárom és Sopron vármegyékben terültek el, egyik ága azonban királyi adomány folytán Nógrád vármegyében is birtokos volt. Adataink nem oly kimeritők, hogy azok alapján a nemzetség teljes nemzedékrendét összeállitani lehetséges volna – csak egyes, külön álló ágairól szerezhetünk magunknak 3–4. izen át tudomást, melyeknek egymáshoz való rokonsági fokozatáról nem értesülünk.
Legtekintélyesebb ág volt a Miklós nádoré, melynek első ismert törzse, a nádor atyja, Bárcs vala. Ennek nevét az oklevelekben különféleképen találjuk irva, u. m. Barch, Borch, Borc, Bors, Borz, Burich – annak bizonyságául, hogy e név nem volt eredeti magyar, de szokatlanabb idegen keresztnév. Legközelebb állna hozzá a Bartius keresztnév, de nem volt az. Egy oklevélben egészen kiirva találjuk a valódi nevet, mely nem volt egyéb, mint Baruch keresztnév.* Ez nem hangzott jól, azért a régi magyarok Bárcs-ra változtatták. Mindazonáltal a Baruch-Bárcs név nem volt egészen szokatlan a magyar régiségben. A föntebbi Bárcs-csal egyidejüleg és utána találunk még egész sor Barch- és Borch-ot az Árpádok korában, kik közül legismertebbek voltak a Csák nemzetségbeli Bárcsok, – apa és fiu, – kik a XIII. század második felében és részben (a fiu) a XIV-iknek első negyedében éltek, a mikor a Baruch névnek magyar Bárcs alakja már meg volt állapodva, mert ezekkel már rendesen Barch, Baarch, Baroch, Baruch néven találkozunk.*
Árpádkori uj okmánytár, VIII. k. 52. 1.
Zichy okmánytár, I. k. 45. 1., Árpádkori uj okmánytár, IV. k. 234., 236. 1., Hazai okmánytár, III. k. 41. 1., Anjoukori okmánytár, I. k. 563., 564., 566. 1.
A Zák nemzetségbeli Bárcsnak fia Miklós nagy méltóságokra emelkedett. Hogy ő volt-e ama Miklós, kit 1212. és 1213. években a soproni főispáni méltóságban találunk,* azt – habár valószinü, – nem vehetjük egészen bizonyosra, mivel ama Miklós nevénél semmi ismertető jelet nem találunk s csupán azon körülmény, hogy ő majdnem egész életén át viselte a soproni főispáni méltóságot, még nem látszik elegendő bizonyitéknak a személyazonosság megállapitására.
Hazai okmánytár, VI. k. 11. 1., Árpádkori uj okmánytár, VI. k. 360. 1., XI. k. 118. 1.
Első bizonyos tudósitást II. Endre király nyujt róla azon 1217. évi oklevelében, melyben a jeruzsálemi ispotályosok javára tett alapitványát megnevezi s az országnagyok közt, kik őt keresztes hadjáratában a szent földre kisérték, ezen Bárcs fia Miklós comest is emliti.*
Fejér, Codex Dipl. III/I. k. 236. 1.
A mint a szent földről hazatért, az 1218. év második felében nádorrá választatott s azontul a méltóságok, melyeket viselt, igy következtek egymás után:
1219. és 1220. években nádor és soproni főispán.*
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 166., 167., 168., 169. 1., XI. k. 156., 159. 1., Fejér, Codex Dipl. III/I. k. 272., 287. l., Monum. Eccl. Strigon., I. k. 223. 1.
1221-ben nádor és soproni s egy ideig szepesi főispán.*
Árpádkori uj okmánytár, I. k, 174., 175., 180. 1., XI. k. 163., 173. l., Fejér, Codex Dipl. III/I. k. 321., 323. 1., VII/V. k. 225. 1., Hazai okmánytár, VI. k. 15. 1., VIII. k. 19. 1.
1222. év elején nádor és soproni főispán.*
Árpádkori uj okmánytár, VI. k. 408., 409. 1., Monum. Eccl. Strigon., I. k. 237. 1., Fejér, Cod. Dipl. III/I. k. 381. 1.
1223. évben a királyné udvarbirája és soproni főispán.*
Árpádkori uj okmánytár, VI. k. 420. 1.
1224-ben a királyné udvarbirája, soproni s egy ideig pozsonyi főispán.*
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 197. 1., VI. k. 425. 1., XI. k. 75. 1., Hazai okmánytár, IV. k. 12. 1., VI. k. 18. 1.
1225-ben a királyné udvarbirája.*
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 211. 1.
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 220., 221. 1., VI. k. 431. 1.
Árpádkori uj okmánytár, VI. k. 442. 1.
161228., 1229. és 1230. években nem értesülünk arról, hogy udvari méltóságot viselt volna; de ép azon években tünik elő Miklós kir. főlovászmester, ki 1230. évben egyuttal soproni főispán is volt* a mi valószinüvé teszi, hogy ez a mi Miklósunkkal volt azonos.
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 252. 1., VI. k. 455., 477. 1., XI. k. 212. 1., Hazai okmánytár, VI. k. 23., 25. 1.
Árpádkori uj okmánytár, VI. k. 502. 1.
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 303. l., VI. k. 518., 521. 1., XI. k. 257., 260. 1., Hazai okmánytár, IV. k. 19. 1., V. k. 13., 14. 1.
Még nádorságának idejében, 1218–1226. évek valamelyikében ő és nemzetségének nehány tagja, u. m. Petus, Gergely és János comesek a Bakony vármegyében feküdt közös Bere (Bera) nevü birtokukat a szintén nemzetségükhöz tartozott Pósának (Botus fiának) eladták volt. Ez az első és egyetlen okleveles adat, melyből ezen Bárcsfia Miklós nemzetségéről értesülünk, mivel ama Pósa comesről, kinek nemzetségéhez ő és nevezett rokonai tartoztak,* tudjuk, hogy a Zák nemzetségből származott.
«A viris nobilibus de sua generatione» mondja Pósáról szólva az oklevél, Hazai okmánytár, IV. k. 46. 1. Hogy a Pousa név helyes alakja a mai kiejtés szerint nem Pózsa, hanem Pósa, azt bizonyitják a belőle képződött s ily Pousa nevű egyének emlékét fentartott mai helységnevek, u. m. Pósa Bihar és Szilágy vármegyékben, Póssa Zemplén-, Pósaháza Bereg és Pósalaka Bihar vármegyében.
1233. évben Bárcsfia Miklós még mindig az ország legelső nagyjai közt foglalt helyet. Azon oklevélben, melyben II. Endre király, többféle pontozatok megtartására magát kötelezte, a részükről is hozzájárult országnagyok közt őt találjuk első helyen megnevezve.*
Monum. Eccl. Strigon. I. k. 296. 1.
II. Endre királytól adományzásokban részesült, melyek közé a lanzséri vár is tartozott. De ezen király halálával fényes életpályája rossz befejezést nyert. IV. Béla király 1236. évben őt is azok közé számitá, kik a korona javait elprédálák s ezért hütlenségben elmarasztaltattak. Az oklevélből, mely erről szól,* nem értesülünk, hogy Bárcsfia Miklós mily büntetésben részesült – birtokai elkoboztattak s ő fogságra vettetett-e, avagy számkivetéssel sujtatott, mint a többiek, kikre ugyanaz bizonyult. Úgy látszik, hogy birtokai nem koboztattak el s ő maga talán kegyelmet nyert, mert fiát Herrandot birtokok élvezetében találjuk s midőn az ifju korában maradék nélkül elhalt s az ő, valamint atyjának birtokai a koronára szálltak, ennek okául sehol sem Bárcsfia Miklósnak hütlenségben történt elmarasztaltatását, hanem csupán a maradékok hiányát látjuk felemlitve.
Fejér, Cod. Dipl. IV/I. k. 41. 1.
Fiának Herrandnak jóval 1263. év előtt kellett elhaláloznia, mert azon évben IV. Béla király a lanzséri várat, mint Barochfia Miklósnak maradékok nélkül történt elhalta czimén a koronára szállottat, étekfogó mesterének, Lőrincz mesternek adományozta.*
«Decedente sine liberis» mondja az oklevél (Árpádkori uj okmánytár, VIII. k. 55. 1.), de itt a «liberis» kitétel alatt általában maradékok értendők, hacsak, a mi nem lehetetlen, Herrand még atyja életében halt el, mely esetben a «sine liberis» kitétel szószerint is megállhatott.
Ezen Herrand hátrahagyott birtokai közül, melyek a koronára szálltak volt, IV. Béla király a tolnavármegyei Warangh nevü birtok egy részét nejének Mária királynénak ajándékozta, utóbb azonban ezen ajándékát visszavonván, ama Warangh birtokot egészben s azonkivül nevezett Herrand volt birtokai közül a tolna-vármegyei Gyalán és komárom-vármegyei Tyrien birtokokat ugyancsak a Zák nemzetségből eredett Konrád (Corrard) mesternek adományozta, jutalmul hüséges szolgálataiért.*
Anjoukori okmánytár, II. k. 409. 1.
A fönt emlitett Pósa, Botus* fia, a Zák nemzetségnek külön ágából származott, a melyre vonatkozó okleveles adatokat Wertner Mór dr. az idézett helyen (180–181. 1.) részletesen összeállitotta, de azok közé olyakat is vett fel, melyek nem oda tartoznak.
Annyi mint Bothanus keresztnév, melynek röviditései: Both, Botha, Bote, Bothan és a Both kicsinyitései Botk, Botka, Botus.
Botusfia Pósa comes (I) Sopron vármegyében a nagyobb birtoku nemes urak közé tartozott. A mennyire ismeretes, hat falu uralta őt, u. m. Ligvánd (Nygvan), két Barom (Boron), Szélesbik (Zelusbic), Ratchu (Wertner Répczének véli) és azon falu, mely az ő várkastélya mellett feküdt. II. Endre király iránt való ragaszkodásának 17adá jelét azzal, hogy midőn ez keresztes hadjáratáról, a szent földről hazatérőben volt, ő elébe utazott, kétségkivül, hogy első legyen, ki a királyt a távollétében itthon kerekedett zavarokról és azoknak okozóiról értesitse – de Görögországban fogságba került. A mint onnan kiszabadult, II. Endre király neki hüséges kitartásáért és teljesitett kitünő szolgálataiért 1222. évben a sopron-vármegyei Lók (Louku) és Veperd (Wiepur) falukat adományozá.*
Fejér, Codex Dipl. III/I. k. 368. 1.
De hűséges ragaszkodása nem csupán II. Endre király, hanem a fia, Béla herczeg iránt is nyilvánult, miért ennek kegyét is nem kis mértékben megnyerte. Igy történt, hogy midőn Béla herczeg a feleslegesen és helytelenül adományozott birtokokat a tulajdonosaiktól elszedegette, Pósa comest 1229. évben nem csupán a föntebbi birtokaiban megerősiti,* hanem ezenfelül ugyanazon évben az anyja, Gertrud királyné megöletésének bünében elmarasztaltak elkobzott birtokait, úgymint a nógrád-vármegyei Szécsény, Gécz, Almás és Rimócz falukat is neki adományozta.*
Fejér Gy., Codex Dipl. III/II. k. 194. 1.
Hazai okmánytár, VIII. k. 25. 1.
Ezen I. Pósa comes 1223. évben a borsmonostori apát bizonyos rétjének ügyében a kihallgatott tanuk közt foglalt helyet, a mikor «Pousa comes de Baran» néven volt nevezve,* miből következik, hogy azon időben a két Barom falu valamelyikében tartotta lakását. De a Wertner Mór dr. által felhozott adat,* melyből ő ezen Pósának kapzsiságára következtetett, nem erre, hanem egy Pós mesterre (Magister Pous) vonatkozik. Minthogy sem a Pous és Pousa személynevek, sem pedig a magister és comes czimek nem azonosak, ama Pós mester nem azonositható ezen I. Pósa comessel. Mellékesen megemlitjük, hogy Béla herczegnek azon adományleveleiben, melyeket ezen Pósa comes részére kiállitott, nem Pous kir. tárnokmester, hanem Sólyomfia Pósa főlovászmester neve fordul elő az országnagyok nevei közt.*
Fejér Gy., Codex Dipl. III/I. k. 427. 1. – A «Comes de Baran» kitétel nem olvasható baranyai főispánnak, mivel Baranya vármegye neve az oklevelekben mindenütt «Barana» és nem «Baran» alakban fordul elő.
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 195. 1.
Fejér Gy., Codex Dipl. III/II. k. 194. 1., Hazai okmánytár VIII. k. 26. 1. – Úgy a Pous, mint a Pousa személynevek a Posennus keresztnév külön-külön használatban volt magyar röviditései. A Pós nevet fentartották napjainkig a Pósfa és Pósfalu helységnevek Pozsony, Sáros és Vas vármegyékben.
I. Pósa comes fia szintén Pósa comes, e néven második, Locsmáni Frank comes leányát birta nőül. Hogy ezen II. Pósa comes azonos lett volna ama Pósával, ki IV. Béla király pálczahordozóinak* comese volt s kiről elismerte 1263. évben a nevezett király, hogy azon hivei közé tartozott, kik közte és fia István ifjabb király közt a béke létrehozásán fáradoztak* azt nem látjuk bebizonyitva. A személynév azonossága nem bizonyiték, mert a Pósa név hazánkban azon időben közkeletü volt.
Bacciniferorum (?) comes.
Árpádkori uj okmánytár, III. k.
A Zák nemzetségbeli I. Pósával egyidejüleg éltek, egy sereg várjobbágyon, szolgán és a fönt emlitett Sólyomfia Pósán, Béla herczeg főlovászmesterén kivül Pósa nevüek: Pósa, 1216. szlavóniai bán;* Pósa, 1222. borsodi főispán;* Pósa, 1225. vasvári főispán;* Pósa, 1229. dékán;* továbbá Pósa 1221. a Ják nemzetségből;* Kereki Pósa és Oszlopfia Pósa sopron-vármegyei birtokosok,* stb.
Árpádkori uj okmánytár, XI. k. 134., 136. 138. 1., Fejér, Cod. Dipl. III/I. k. 175. 1.
Árpádkori új okmánytár, VI. k. 408. 1., Fejér, Codex Dipl. VII/V. k. 567. 1.
Árpádkori uj okmánytár, XI. k. 185. 1.
Árpádkori uj okmánytár, VI. k. 472. 1.
Hazai okmánytár, VI. k. 15. 1.
Fejér, Codex Dipl. III/I. k. 368. 1., III/II. k. 194. 1.
II. Pósának pedig kortársai valának egyebek közt: Pósa 1262. hontvármegyei birtokos;* Pósa comes, 1267–1270. a Hermán nemzetségből;* Pósa, 1268. bosznai püspök;* Pósa, 1274. fejérvári főispán;* Pósa, File atyja, tevli birtokos, 1279.* stb.
Mon. Eccl. Strig. I. k. 482., 491. 1
Kubinyi, Tört. Eml. I. k. 71. 1.
Mon. Eccl. Strig. I. k. 560. 1.
Árpádkori uj okmánytár, IX. k. 73. 1.
Árpádkori uj okmánytár, IV. k. 211. 1.
A jelen esetben a személyazonosságnak ellentmond azon körülmény, hogy IV. Béla királynak a locsmáni vármegyére vonatkozó ugyanazon évben, 1263-ban kelt adománylevelében a Zák nemzetségbeli II. Pósa a szomszéd birtokosok 18közt többszörösen van fölemlitve, de minden tisztség vagy méltóság megnevezése nélkül egyszerün mint baromi birtokos (Pousa de Boraw);* úgy szintén István ifjabb királynak egy évvel előbb, 1262-ben kelt azon oklevelében, melyben ez, az atyjával IV. Béla királylyal kötött egyesség pontozatait a maga részéről megtartani magát kötelezé s atyja hivei közül a föntebb emlitett Frank birtokait föltételesen, de vejének, ezen II. Pósának birtokait föltétlenül visszaadandóknak itélé, Pósát szintén egyszerün «Frank veje Pósa» megjelöléssel látjuk megnevezve,* annak fölemlitése nélkül, hogy ezen Pósa valami udvari tisztséget vagy méltóságot viselt volna. Nem gondolható pedig, hahogy csakugyan ő lett volna ama kir. pálczahordozók comese, hogy akár maga IV. Béla király ugyanazon évben, akár fia István ifjabb király egy évvel elébb, ezen udvari tisztségének fölemlitését elmulasztotta volna; de a többi oklevelekben, melyek róla emlékeznek, sem leljük ily nemü udvari tisztségének nyomát.
Árpádkori uj okmánytár, VIII. k. 53. 1. – Boraw alatt Barom értendő, mely a szomszédságban feküdt.
Monum. Eccl. Strig. I. k. 477. 1.
Igy van ezen II. Pósának másik állitólagos személyazonosságával is.
A Ják nemzetségbeli Ebed fiai, u. m. Ják, Rénold és Kemény 1267–1270. évek körül pört viseltek a Haholt (nem Ják) nemzetségbeli Keledfia Keled ellen, melyben úgy ők, mint ellenfelük az itélethozatalra választott birákat állitottak. Keled választott birái közt a Zák nemzetségbeli II. Pósa comes («Pousa filius Pousa» és «Pousa comes de Boron» jelzéssel),* az Ebed fiai választott birái közt pedig szintén egy Pósa comes, a Herman nemzetségből (Pousa comes de Herman)* foglaltak helyet. Hogy lehessen már most teljes bizonysággal eldönteni, hogy azon Pousa comes, ki a Ják nemzetség tagjai közt 1259. évben létre jött osztály alkalmával választott biróként müködött, melyik volt a kettő közül? vagy nem-e volt egy harmadik? Ha gyanitásnak engedünk helyet, akkor inkább a Hermáni Pósa lehetett, kit a föntebbi pörben is a Ják nemzetségbeliek választottak birájokul, nem pedig a Zák nemzetségbeli II. Pósa, kit azoknak ellenfele állitott. Ez különben semmi irányban sem fontos, csak azt bizonyitja, hogy pusztán a személynév azonosságának alapján, a személyazonosság meg nem állapitható, a Pósa nevüeknél még akkor sem, ha – egyéb ismertető jel nélkül – Pósafia Pósáról van szó, mert a Zák nemzetségbeli Pósafia Pósával egyidejüleg a Jurle nemzetségben is élt egy Pósafia Pósa, kiről és testvéreiről 1281. évben történik emlités.*
Kubinyi, Tört. Eml. I. k. 71., 72. 1., Árpádkori uj okmánytár, X. k. 461., 462. 1.
Kubinyi, Tört. Eml. I. k. 71. 1., Árpádházi uj okmánytár, X. k. 402. 1.
Hazai okmánytár, VI. k. 268. 1.
A Zák nemzetségbeli II. Pósa comes ama bakony-vármegyei berei birtokán, melyet atyja Miklós nádortól és a többi rokonaitól megvett volt, ismét tuladott s azt 1269. évben rokonának a szintén Zák nemzetségbeli Korrald mesternek eladta.* De a nógrádvármegyei birtokaihoz sem ragaszkodott, melyek pedig a Záh nemzetség birtokainak majdnem tőszomszédságában feküdtek s azokat, u. m. Szécsény, Gécz, Rimócz és Almás helységeket 1274-ben a Katiz nemzetségbeli Farkas mesterrel elcserélte ennek sopron-vármegyei Krakó nevü birtokáért.* Figyelmet érdemel, hogy az esztergomi káptalan, mely előtt köttetett meg ezen csereegyesség s mely a Záh nemzetséget, mivel annak tagjai előtte ügyeikkel gyakran megjelentek, jól ismerte azon bizonyságlevelében, melyet róla kiállitott, ezen Pósa comest nem a Záh, hanem ettől jól megkülönböztetve, a Zák (Zaak) nemzetségből valónak irta – mi világos bizonyitéka annak, hogy ama két nemzetség nem volt egy.
Hazai okmánytár, IV. k. 46. 1.
Soproni okmánytár, I. k. 52. 1.
A föntebbi cserelevél II. Pósa comesnek Miklós nevü fiát emliti, a ki kiskorusága miatt az esztergomi káptalan előtt személyesen meg nem jelenhetett s ki még 1286-ban életben volt, mikor róla Frank comes mint rokonáról megemlékezett azon oklevelében, melyben a borsmonostori apátságnak egy rétet adományozott s melyre ezen Miklós beleegyezésének jeléül annak pecsétét is függesztette.* Ebben Wertner Mór dr. helyesen bizonyitékát látta annak, hogy a föntebbi Zák nemzetségbeli II. Pósa volt ezen őFrank comesnek a veje; kit Pósa néven nevezett a fent idézett 1262. évi oklevél.*
Soproni okmánytár, I. k. 52. 1.
Monum. Eccl. Strig. I. k. 477. 1.
II. Pósafia Miklós úgy látszik maradék nélkül halt el, mivel 18 évvel később, 1304. évben atyai birtokai közül kettővel, u. m. Pósa-Baro
m faluval és a karakói vár melletti birtokkal már tulajdonaként János nádor, Henrik bán fia rendelkezett, ki azokat Nagymartoni Simon és Mihály comeseknek az ő sopron-vármegyei Kövesd birtokukért cserébe adta.*
Fejér, Codex Dipl. VIII/I. k. 171–173. 1.
A Zák nemzetség eddig ismertetett tagjait a következő táblázat tünteti elő:
Bárcs; Botus; Miklós nádor, a királyné udvarbirája, kir. főlovászmester, soproni, pozsonyi, szepesi főispán 1217–1236; Herrand † 1263 előtt; Petus comes 1218–26; Gergely comes 1218–26; János comes 1218–26; I. Pósa comes 1218–1229; II. Pósa comes de genere Zaak 1262–1274 (Felesége Frank comes leánya); Miklós 1274–1286.
A Zák nemzetségnek különálló s nemkülönben előkelő ágából származott Korrard mk. Korrad (Konrád) mester, utóbb comes, Albeus fia, győri főispán és 1240. évben a királyné főpohárnoka, ki, mint föntebb láttuk, rokonától II. Pósa comestől a berei birtokot vette volt meg s IV. Béla királytól nem csupán a magtalanul elhalt Miklós nádor fia Herrand birtokai közül a tolna-vármegyei Varang és Gyalán, valamint a komárom vármegyei Tirjén birtokokat, hanem ezen felül 1240. évben a sopron-vármegyei Padar nevü várbirtokot is adományba nyerte.*
Hazai okmánytár, VIII. k. 422–425. 1.
Két fia közül az egyik, szintén Korrard vagy Korrad (Konrad) mester, e néven második, hol Zák-ról, hol Gyalán-ról irta magát s 1281. évben Veszprém vármegyében Csatár nevü birtokot eladott.* Ennek fia Lőrincz három fiut nemzett, u. m. Miklóst, Jánost és Gergelyt, kik a XIV. század közepén éltek s kiknek nevében rokonuk Farnosi János 1355. évben a pécsi káptalan előtt IV. Béla királynak föntebbi 1240. évben kelt s a padari birtokra vonatkozó adománylevelét felmutatta.* A pécsi káptalan azon bizonyságlevelében, melyben IV. Béla király ezen adománylevelét átirta, II. Korrard ezen unokái nemzetségének nevét nem Zaak-, hanem Saak-nak irta (de genere Saak), talán azon oknál fogva, hogy a különbség ez és a még folyton üldözött Záh nemzetség neve közt még jobban szembe tünjék. Hogy II. Korrard ezen unokái maradékokat hagytak-e magok után, adatainkból ki nem tünik.
Fejér, Codex Dipl. X/III. 266. 1.
Hazai okmánytár, VIII. k. 422–425. 1.
I. Korrard comes másik fia János (I) comes, 1291. évben János alországbiró oldalán mint kiküldött királyi biró működött azon pörben, mely az időben az esztergomi káptalan és a keresztes lovagok közt az ebedi legelő és halászat iránt folyt;* 1307. évben pedig ugyanő a pécsi káptalan előtt a tolnavármegyei Nak nevü birtokát, melyet királyi adomány utján nyert, átruházta vejére; István mesterre, Zsidó (Sydou) unokájára.* Leányán kivül, kinek neve az illető oklevélben nincs fölemlitve, még két fiút hagyott maga után, u. m. Domokos-t és II. János-t.
Knauz, Az esztergomi. főegyh. okmánytár II. k. 187. 1.
Zichy okmánytár, I. k. 114–115. 1.
Ezek 1329. évben Pál országbiró előtt igazolták a tolna-vármegyei Gyalán és Varang nevü birtokaikra vonatkozó tulajdonjogukat IV. Béla király föntebb emlitett adománylevelével, melyet Róbert Károly király is megerősitett.* Voltak-e maradékaik, vagy nem, arról az ismert okleveles kútfőkből nem értesülünk.
Anjoukori okmánytár, II. k. 408–410. 1.
Ezen ágnak a nemzedékrendje a föntebbiek folytán a következő:
Albeus I. Korrard v. Korrad mester utóbb comes de genere Zaak a királyné főpohárnoka, győri főispán 1235–1269; I. János comes de genere Zaak 1292–1307; Domokos de genere Zak 1329; II. János; Leány, férje: István mester Zsidó unokája 1307; II. Korrard v. Korrad mester de Zaak, de Gyalán 1281; Lőrincz; Miklós 1335; III. János 1355; Gergely 1355 de genere Saak;
Ezeken kivül a Zák nemzetségnek még két külön ágáról emlékeznek oklevelek. Egyik Leusták comes ága, kinek fia Péter comes «de genere Zach (?)», 1239. évben a komáromvármegyei Aszár (Oztar) falu határában nehány szőlőt ajándékozott 20a hantai káptalannak.* Itt a Zák nemzetségnév ezen Zach alakját nem vehetjük hitelesnek, mivel tudvalévőleg Fejér Codex Diplomaticus-ában, hol ezen adat fellelhető, a tulajdonnevek többnyire hibásan és elferditve vannak közölve. Ezen Péter comes leánya Pikod (Pykud) asszony «de genere Zak», Gyög (Gug) fia Kozmának özvegye, 1267-ben Tamási nevü birtokát, melyet atyjától kelengyéje fejében nyert és másik Péterd nevü birtokát, melyen egyetlen fia Simon megöletett, Albina nevü leányának, Péter feleségének beleegyezésével, a pannonhalmi apátságnak adományozza, mit IV. Béla király is megerősitett.* Ezen ág tehát még a XIII. század közepén halt ki fiuágon.
Fejér, Codex Dipl. IX/VII. k. 656. 1.
Árpádkori uj okmánytár, III. k. 21–23., 26. 1.
A másik ág Mihály nevü comestől származott le «de genere Zak», kinek két fia volt, u. m. Miklós comes és András, kik 1266. évben Jutason, Fehér vármegyében valának birtokosok.* Ezek közül Miklós comes Kenesséről (de villa Keneche, Kemeche) irta magát s 1293. évben Kenessén feküdt azon birtokrészt és malmot, melyet bizonyos Zaach nevü veszprémi várjobbágy a veszprémi káptalannak hagyott volt, ugyanennek kibocsátá.* Ugyanő III. András király parancsa folytán, mint királyi ember, beiktatta Pál hantai prépostot és testvéreit a nekik adományozott Hidegkut nevü veszprémvármegyei birtokba. Ezen oklevélben nemzetségének a neve szabatosan «Zaak» alakban (de genere Zaak) van kiirva.* Egy fia maradt, János, ki 1293-ban még életben volt, de hogy ennek, valamint nagy bátyjának valának-e fiumaradékaik, adatainkból ki nem tünik.
Hazai okmánytár, VI. k. 138. 1.
Fejér, Codex Dipl. IX/VII. k. 710. 1.
U. ott, VI/I. k. 288–291. 1.
Élt a Dunántul a XIII. század első negyedében még egy Páznán (Poznan) nevü tagja a Zák nemzetségnek, ki 1220. évben mint királyi pristaldus müködött ugyancsak a Dunántul. Róla három oklevél emlékezik, mind a három szerint a pannonhalmi apátság pörös ügyeiben járt el hivatala szerint.* Ezen három oklevélben nemzetségének nevét egyszer Zak, egyszer Zah, Zákra javitva és egyszer Zah alakban találjuk irva, úgy hogy voltaképen kétségesnek látszik, hogy a két név közül melyik volt az igazi; mivel azonban nevezett Páznán a Dunántul, hol Záh nemzetségbeliek soha sem léteztek, a Zák nemzetség helyén tünt fel, őt a Zák nemzetséghez sorolandónak véljük.
Árpádkori uj okmánytár, I. k. 166., 170., 171. 1.
A Zák nemzetség ezen utolsó ágazatainak nemzedékrendje igy alakul:
Leusták comes; Péter comes de genere Zack (?) 1239; Pikod (Pikud) asszony de genere Zak Gyögfia Kozma özvegye 1262; Mihály comes de genere Zak; Miklós comes de Keneche de genere Zaak 1266–1294; János 1293; András 1266; Páznán de genere Zak v. Zah 1220;
Valószinü, de nem egészen bizonyos, hogy a Zák nemzetséghez tartozott ama Sándor mester «de Zaak», ki 1279. évben Mosony vármegyében a győri püspök, Écsi Korrard mester, a Hédrik nemzetségbeli Hédrik comes és a győri káptalan küldötteinek társaságában bizonyos pörös ügyben szerepelt.* A «de genere» jelzés hiányzik ugyan, de láttuk föntebb, hogy a Zák nemzetségbeli II. Korrard mester is egy izben egyszerün Záki-nak (de Zak) volt irva, ezenfelül a Ják és Hermán nemzetségbeliek is olykor a «de genere» jelzés elhagyásával, egyszerün Jákiaknak (de Ják) és Hermániaknak (de Herman) neveztettek az oklevelekben. Nem valószinütlen tehát, hogy ezen Záki Sándor mester is a Zák nemzetséghez tartozott.
Hazai okmánytár, VIII. k. 29. 1.
Nem mondhatjuk ugyanezt a következőkről:
1232. év táján a veszprém vármegyei Menyeke (Meneke) falu lakosai és bizonyos Dama nevü birtokos közt pör támadván, a biró András comes annak elintézésére párbajt rendelt, melyen tanukként egyéb nemeseken kivül: Péter, János, Tiburcz, Fülöp és Pál comesek a Sach nemzetségből voltak jelen. Az oklevélgyüjtemény, melyben a föntebbi esetről szóló oklevél napvilágot látott,* a pontosság tekintetében teljes kezességet nyujt, azért ezen «Sach» nemzetségnevet úgy kell vennünk, a mint irva van s ez igy a Zák nemzetség nevétől egészen elüt.
Ugyanott.
A nevezettek közül Péter és János comesek 21még el volnának helyezhetők a Zák nemzetség fönt elsorolt tagjai közt, ha a nemzetségnév erre feljogositana, mert Lustákfia Péter comesről 1239. évben emlékezik oklevél, Miklós nádor azon rokonai közt pedig, kik vele együtt a berei birtokot I. Pósa comesnek eladták, volt egy János comes is 1221–1226. évek közt; a többi háromnak azonban a Zák nemzetségre vonatkozó fönt elősorolt oklevelekben nyomát nem leljük, mi máskülönben, ha a nemzetségnév nem volna ennyire különböző, nem szolgáltatna okot arra, hogy ennélfogva azokat a Zák nemzetség tagjainak ne tartsuk, mivel ama nemzetség azon időbeli tagjait teljesen úgy sem ismerjük. De tekintve a nemzetségnév teljesen elütő alakját, ezen megnevezettek aligha sorolhatók a Zák nemzetség tagjai közé és pedig annyival kevésbbé, mivel a XIII. század első felében és közepén a Csák nemzetség nevét is olykor Sak, Chach, Czach alakokban leljük az oklevelekben. A «Sach» nemzetségnévnél tehát nem kell szükségkép a Zák nemzetségre gondolnunk.
Ennyiből áll, mit okleveles kutfőink a Zák nemzetségre vonatkozólag nyujtanak s ha a föntebbi adatokat összefoglalva vizsgálat alá veszszük, legott szembe tünik, hogy azokban nem lelünk egyetlen adatot sem, mely a Zák nemzetségnek a Záh nemzetséggel való vérszerinti atyafiságára vagy osztályos voltára, tehát azonosságára engedne következtetni. Azonosság a nevezett két nemzetség közt ennélfogva nem is létezett.
Ezeket előre bocsátván, tekintsük a szerencsétlen, legyilkolt Záh nemzetséget.
