Sigillographie française. Par Adrien Blanchet. Paris, Picard, 1902.
Sigillographie française. Par Adrien Blanchet. Paris, Picard, 1902.
E kis füzet a párisi société des études historiques által kiadott kritikai bibliographiák sorozatában jelent meg, és használható repertóriumát adja a franczia pecséttani irodalomnak. Szerzője a Bibliothčque Nationale tiszteletbeli könyvtárnoka, ki e bibliographikus jegyzéket nyolcz fejezetre osztotta. Az elsőben azok a munkák vannak fölvéve, melyek a pecséttan definitióját, hasznát és czélját tárgyalják. Ebben mindössze csak négy munkát, illetve értekezést sorol fel. A második fejezet folyóiratok jegyzékét adja, köztük több külföldi, olasz, német és svájczi folyóirat czimét. A harmadik fejezet gyűjteményes munkák jegyzékét adja. A IV. fejezet a didaktikai munkákat foglalja magában három részre osztva és pedig az elsőben a kézikönyvek és szótárak, a másodikban egyes specziális kérdések, a harmadikban a pecsétek anyagára, vésésére és vésési módjára vonatkozó bibliographiát. Az ötödik fejezettel kezdődik meg a francziaországi pecsétek szakszerüen csoportositott bibliographiája. És pedig a franczia királyi és királynői, az egyházi és világi hatóságok, majd a «sceaux departiculiers» czimű fejezetben a francziaországi zsidók és egyes személyekre vonatkozó bibliographia foglaltatik. Az utóbbi fejezet voltaképen fölösleges volna, mert az egyes személyek pecséteire vonatkozó adatok a nyolczadik fejezetben foglaltatnak tulajdonképen. E fejezet az egyes provincziák és városok pecséteiről szól. Kezdődik Páris városával és sorra veszi az összes franczia tartományokat, beleértve természetesen Elsass-Lotharingiát is.
A kis füzetecske jó tájékoztatást nyujt a franczia sphragistikai irodalomról. Kár, hogy a munkának előszava nincsen, s így nem vagyunk kellőleg tájékoztatva azokról az irányelvekről, melyek e munka összeállitásánál mérvadók voltak. Annyit megmond Blanchet a bevezető sorokban, hogy a pecséttani irodalomból kiválasztott anyagot ad, hogy azonban minő szempontok voltak mérvadók, azt nem mondja meg. Nekünk különösen az első fejezet, továbbá a IV. fejezet harmadik 48része a pecsétekkel foglalkozó műtörténeti munkák jegyzéke látszik túl soványnak, mig az egyes tartományokra vonatkozó részek eléggé teljeseknek látszanak. Igaz, hogy e munka czélja nem annyira egy teljes bibliographia, mint inkább a legfontosabb művek jegyzékének összeállitása és e tekintetben a kutatónak jó szolgálatokat tesz.
–l.
