A KARCSAYAK A XIII. SZÁZADBAN.

Teljes szövegű keresés

A KARCSAYAK A XIII. SZÁZADBAN.
A pozsonymegyei alsó-csallóközi járásban fekvő Barcsa nevü helyeket már a XIII. század elején emlitik.
II. Endre király 1215-ben az esztergomi érsek kértére quosdam homines Zida, Alg, et eorum consanguineos Bucha et Paulum, – a kiknek elei várjobbágyok voltak, – a várjobbágyi kötelékből felmenti, esztergomi érseki nemesekké teszi s megengedi, hogy ad villam nomine Corcha (azaz Karcsa) tartozó földeiket ezentul is birhassák. (F. C. D. III. I. l. 69).
Hogy a Knauznál (Monum. Strig.) emlitett piscina Corchan – mint Pauler a Honfoglalás kutfőiben lehetőnek tartja, – szinte Karcsához tartozott-e, nehezen dönthető el. Mellette szólna az, hogy a Karcsa szélén tényleg sok tó volt. Az 1253-iki határjárásban (B. C. II. M. V.-ben) emlittetik az Agtó, Kech, Gyolcs, Stagnum Barcs, Nog-tó, Stagnum Álvan, Curlous-tó, mi a vidéknek akkori vizbőségét bizonyitja.
Épp úgy nehéz meghatározni, hogy a már 1138-ban Deáki néven emlitett csallóközi helységhez (Knauz M. Str. 97–99.) tartozott-e a XIV. században többször emlitett Deáki-Karcha, amely ma ép úgy eltünt, mint az akkor még létező Érsek-Karcha, Nipe-Karcha, vagy Bartal-Karcha. Úgy látszik, hogy ezek mind Egyház-Karcha körül feküdtek.
Maga a Karcsa név a XIII. században mint Corcha (1225), 1240-ben (W. Arp. O. XI. 316.) mint Caracha 1248-ban (W. II. 209.) Karchan és Carchan, 1253-ban mint villa Karcha, Karcra és (B. C. II. M. III.) Karcsa, 1255-ben mint Karasha, 1315-ben mint Karcha (Stephanus de Karcha), 1347-ben Karcza (Ladislaus Nobilis de Karcza) jön elő; mig később a Karcha és (1256-ban mint Karacha W. XI. 427. 1282-ben ismét mint Corcha Knauz II. 154). Karcsa irás váltakozik, mely utóbbi a mohácsi vész után állandóan megmarad.
A most meglévő Karcsák közül – Damasos-Karcsay, azelőtt Damasa-Telke nevet Damasára (1253.) vezeti vissza, Királyfia-Karcsa a «veri filii Jobagionum Scti.-Regis» a Karcsaiak régi jogviszonyaira emlékeztet. Ettre-Karcsa az Ettre- (Ethuruh, Eguruh) a XV. században Etre Tamással a Csallóközben magbanszakadt nemzetséget juttatja eszünkbe. Kulcsár-Karcsa pedig a Kulcsár, vagy Kulchár-családra vezeti vissza nevét.
A már 1329-ben emlitett Solymos (Zoulmos)-Karcsa tekintettel arra, hogy a sólyom a régi magyarban és a törökben is Kerecse volt, ethimologiailag a Karcsa szót megmagyarázhatná, de ennek ellene szól az, hogy a Karcsa legrégibb formája a Corcha és Karchan más eredetre vallanak.
A XIII. században élt karcsai birtokosokat s azok vérségi összeköttetését az okiratok alapján a következőkben állapithatjuk meg.
a) A XIII. század első felében éltek.
I. 1215-ben Zida, Alg, Bucha és Pál karcsai birtokosok. (II. Endre okirata C. D. III: I. 169).
1240-ben van emlitve először Karcsai Remigius (W. XI. 316).
1253-ban Ethuruh jobbagio castri Posoniensis és fiai Simon, Serafin s Péter Karcsán földet kapnak. (W. II. 206, B. C. II. Mant. XI. lap). Ebben emlitve van Vogya és Kencz (Kerecz? Querch), Thoma és Gutha. Emlitve van az ecclesia Bartholomaei Apostoli.
1253-ban a karcsai várjobbágyok és a várnépek közt vivott perdöntő párbajban emlitve vannak:
a) mint Jobbagiones: Ethuruh és fia Serafin, Silvester fia Arazag, Silvester fia Ebed, Othmár fiai János és Joachim, Zolunta fia Inek, Clemens 162fiai Dobech és Otk, Chobye fia Cheka, Mamley fia Moramus – fiával Jánossal és Jakab fia Bodo.
b) mint várnépek (Populi Castri Posonienusis): Syda fia Wogya, Quencer clericus, Kenes fia Kemenz, Machow fia Jakab, Elias fia Ivánka, Michael fia Mauritius az egyik Karcsából, Fyntur, Fényes, Tuka, Meza, Chiper – joculátor – és rokonaik a másik Karcsáról.
Az ezen párviadalt követő határjárásnál emlitve van Abraham filius Delus comitis, Saulus-földje és Buzád-földje.
1253-ban Béla királynak Damasa karcsai birtokáról szóló megerősitésében emlitvék:
a) mint felperesek Atanas fia Iván, Bodo fia Heym, Remig fia Bartholomeus.
b) mint alperes Zolougus fia Damaza. – Emlitve van még Mortunus.
Az ugyanezen okiratban átirt, 1243-ból kelt káptalani okiratban emlitve van: Barnabas de villa Karasha, ki Mortunus özvegyét hozománya fejében 50 márkával és leányrészében 14 járom szántóval, két hold erdővel, nyolcz hold réttel, nádassal és egy Holmey nevü szolgával elégiti ki.
Mint tőszomszédok (conterminales) szerepelnek Remig, Mortunus, Paul, Degre, Basilleus filius Buzád, qui dicitur fuisse pristaldus és comes Latus.
1254-ben (B. C. II. M. I) az Ethuruh nemzetséghez tartozó telkek (mansiok) birtokosai Béla király okiratában a következők: Sebee, Othus, Mortunus, Jacobus, Elias, Orság, Othmár, Ethuruh, Clemens, Texe.
1255-ben a Béla királynak a gutakarchai jobbágy-fiak (veri filii Jobbagionum Sancti Regis) számára adott kiváltságlevelében (B. C. II. Maut. II.) van: Ombud fia Tamás, Gutha (kitől Guta Karcsa neve) Heyder, Condja, Demen (Dömény) Vega fia Zoyzlo, Milván fia Tamás.
1247-ben (átirva a Giletfi nádor itélétében) B. C. II. M. XXIII. a pozsonyi káptalan előtt Beretszeg (Bereczk?), Lucas comes, a kik Hees, Dobor rokonuk örökségéből 40 jármot, ex consilio Comitis Buzad de Karcza, Remig comesnek és fiának, Bartholomeusnak eladnak.
1262-ben (Árp. O. XI. 523. l, 356.) Karchai Remig és fiai Bartholomeus és Laugrab Iván fiai Márk és Bodonnal, Buzád comes beleegyezésével (permittente et consciente Buzád de Karacha) Árky-erdőre nézve egyezséget kötnek. Emlitve van itt a fundus curiae Barlei (Basilei helyett) filii Buzád és az Eclesia Scti Bartholomći.
Az Árky erdőre nézve a felperesek állitják, hogy: «silva illa Árky vocata semper fuit silva eorum haereditaria»; továbbá, quod illa eadem silva semper fuerit patris ipsorum comitis Remigii videlicet avorum ipsorum et quod per manus hominum sylva memorata de glandibus seminando fuit procreata. Mindkét mondat bizonyitja, hogy már a XIII. század elején birtokolták a Karchayak ez erdőt.
Egy XIII. századi évnélküli káptalani okmányleirat emliti Belét és Petrust, kik Benedek fiának, Leustachnak egy darab földet átadnak; mint prolei homines emlitvék comes Farkasius filius Andreć, magister Petrus frater eiusdem comitis, Comes Farkasius filius Chene, Ylic filius Bartholomći de Karcha, Bolda filius Chege et Mauritius filius Clementis. (Bartal-letét az Akadémia irattárában).
1260–80. közt Hazai okmánytár III. 14. 19. lap jegyzetében közölt feljegyzésben emlitvék: Olgyay Lőrincz, Gregorius de Bele, Paulus de Karcha, comes Buzád, comes Saulius, Remigius, comites nobiles de Karcha.
1282-ben (Knauz 621.) Chene Chugut fia két szolgálóját eladja. Tanui: Belud filius Buzád és Turcha de Corcha, nobiles de comitatu Posoniensi.
1299-ben Damasa fia János, Iván fia comes Lukácsnak Damasatelkét nyolcz márkáért és három pensa bécsi dénárért átadja. A fassioba beleegyezik comes Luca bátyja, comes Coneh és Mathias. (Pozsonyi káptalani elenchus a muzeumi Bartal-letétben).
1276-ban emlitve van Margit herczegasszony beatificatiójának jegyzőkönyvében Stephanus et Michael de Karcha, Galai Bodo comes tisztjei. (Monum. Vaticana Epis. Weszprimiensis I.) Ugyanott Petrus presbiter Ecclk. Szt. Bartholomći de Kata (Karcsa).
1289. Kancsal Saul fia László, sógornőjét Aglonthát, Karcsai Sándor özvegyét kielégiti. (W. IV. 346. l.)
1298-ban az Olgyay Péter részére a pozsonyi káptalan által Fulobonban (Fel.-Abonyban) végzett határjárás levelében emlitve van a terra 163Elye et Stephani de Korcha nobilium és a terra nobilium de Korcha, Belud fily Buzad. (Hazai oklevéltár 164–165. l.)
1299. Karcsay István vérdij egyessége Hideghét földesurával (W. V. 225. l. 148. sz.)
1300. Knauz 513. II. 488. Nicolaus et Joannes filii Ladislai de Karcha pro se et pro omnibus cognatis et generationibus suis bizonyítják, hogy egy szolgafijukat eladták.
1347–1352-ig a Dobozi örökség közreeresztéseért folytatott perben (B. C. II. Mant. VII.) a Giletfi nádor által kiadatott itéletben emlitvék: 1. Benedictus fia, Eustach fia László (Ladislaus-Nobilis de Karcha) mint felperes Karchai Bele Dénes és Karchai István fia Péter, mint alperesek, továbbá Karchai István unokája, Péter fia Bele, Péter testvére János, Bele Dénes testvére Mihály.
Továbbá az 1307-iki káptalani bizonylatban, mint Belyud fiai Bele, Péter és Mihály, kik Bele Dobor örökségéből Benedek fiától Eustachtól 40 holdat visszatartottak, kivel őseik harmadizi rokonsági osztályban voltak (quia avi eorum inter se per modum ćqualis divisionis ad triplices lineales cognationes separati essent).
1287-ben a káptalan előtt Király fia Karchai Pethen fia, Oswald fia Péter egy Karchai birtokrészt Igrich (Etre) Karchai Miklós fia, János fia Péter és Miklósnak, mint anyjuknak, Dominikának leányrészét átadja (Bartal-letét a Muzeumban).
1341-ben Rafael, filius Eliae fil. Bartholomći és Bartholomeus frater uterinus eiusdem Rafaelis atyai örökségükben osztozkodnak. (Ugyanott.)
Bartholomeus kapja «villam circa Eclesiam beati Bartholomći», Rafael kapja «villam Dyaky Patronatu nihilominus Eclesić beati Bartholomći supradictć, communiter juri fratrum utrorumque deputato cessissent divisione, ut dictum est, inter se et suos successores perpetue duratura».
1373-ban Beled Karchai István fia János részére Erzsébetnek, Karchai Miklós fia János nejének leányrészét és hozományát kiadja, melynek egy része a Leustach-földön fekszik. (Ugyanott.)
1377-ben Gara Miklós nádor itélete szerint Karchai Pál fia Miklós felperes János fia Andrást, egy második János fia Istvánt és László fia Jakabot, (de Egyházas Karcha) perli Egyházas Karcha, Bartal-Karcha, László-Karcha és Deák-Karcha részeiért. (Ugyanott.)
1400-ban Egyház-Karchai Pál fia Miklós a fenti Egyház-Karchaiakkal a Dobormagalát megosztja. Ugyanott.
Mindezen okmányok alapján az egymással vérségi, illetve rokonsági viszonyban álló ágakat következőkép állithatjuk össze.
Remigius 1240; Barnabás; János; Bartholomeus 1262; Elias 1292; Rafael 1341; Bartholomeus 1341–1377; Dionisius
A Rafael és Bartholomeus által megosztott birtokokat, Deáki- és László-Karchát megtaláljuk később 1455-ben, a midőn Mathias filius Stephani, et Joannes filius Michaelis de Egyházas-Karcha maguk és utódaik számára új adomány czimén kérik V. László királytól s meg is nyerik a következő birtokrészeket: egy részt in loco Dobormagala et Aprohalom, alio nomine Ujföld, in portione Bartholomaei condam avi ipsorum olim pro dotibus filiae Barnabas, Bartholomaei fratris, consorti vero Damasi quartali puellari datam, továbbá egy részt in terra Korláthfölde, melyekbe őket a pozsonyi káptalan ellentmondás nélkül be is igtatta.
1564-ben pedig: Georgius Somogyi de Deregh et Elisabetha consors eiusdem (Karcsay Mátyásnak Borbála, Amadé Lászlóné után maradt unokája) nec non altera Elisabetha filia Michaelis Karcsai, consors vero Ladislai Rahocsai totalem curiam cum prćdio in László-Karcsa, item in prćdio Diak-Karcha et Bartal-Karcha, post defectum seminis Michaelis et Mathiae Karchai Ferdinánd királytól maguk és Somogyi György fiai Farkas és György számára megkapják és ezekbe be is igtattatnak.
Karchay Mátyás 1543-ban Pozsonymegye alispánja volt.
Lesz tehát a leszármazás a következő:
Buzád 1243 előtt–1262 (Comes, pristaldus?); Benedictus; Belyud 1243; Dobor (Dubur) magbaszakadt; Leustachius 1307; Ladislaus 1347;Bele 1307; Dionisius 1347; Thomas sacerdos; Petrus 1307; Michael 1347; Paulus filius Michaelis de Beleháza; Stephanus 1276–1315; Petrus; Joannes
164Buzád ágának a Remigius és Iván fia Lukács comes ágával való vérségi összeköttetését bizonyitja, hogy Remig fiainak 1262-iki egyezsége Iván fiai Márk és Bodóval «permittente et consciente comite Buzád de Karcha» történik, ép úgy a Dobor örökségének comes Lucas által Remig fia Bartholomeusnak történt eladása «ex consilio comitis Buzád» – történik.
Továbbá Dobor földjeinek egy részét (Dobor magalát) már 1400-ban az Egyházas-Karchaiak kezén találjuk. Végre 1579-ben Somogyi György, Karchai Erzsébet neje «totalem possessionem Beleháza (a XIII. században fundus curiae Belyud filii Buzád) per defectum seminis hominum familiae Bele alias Berky cum adnexo jure regio a locumtenente Radecio impetrat et statuitur contradicentibus Thoma et Michaele Bele de Beleháza.» Ezek azonban már egy évre rá Beleházában statuáltatnak. Thomas et Michael de Beleháza curiam in possessione Beleház-Karcsa cum jure regio pro haeredibus et posteritatibus universis titulo novae donationis a rege Rudolpho impetrant et statuuntur contradicente Georgii Somogyi et eius consorte Elisabethe.
III. ág. Comes Lucas ága igy származik le:
Aranas; Iván 1243–1245; comes Honch (Kont?) 1299; Comes Lucas 1299; Mathias 1299; Joannes 1341; Michael 1349 (Az Ettrekarchai Lukácsok ősei.)
IV. László ága. A XIII. század végén két Karchai Lászlóval találkozunk. Az egyik: Ladislaus filius Eustachii filii Benedicti, a Giletfi-per felperese s ennek tanulsága szerint 1347-ben még élt, de 1352-ben már meghalt.
A másik Ladislaus filius Sauli de Karcha, a ki 1289-ben Aglonthát, Karchai Sándor nejét, sógorasszonyát kielégiti (W. IV. 346., IX. 504. 363).
Melyiknek fiai voltak Nicolaus et Joannes filii Ladislai de Karcha, kik 1300-ban egy szolgálójukat eladták (Knauz II. 483), nem tudjuk.
Azt sem könnyü megállapitani, kinek fia volt János, a ki mint Gara nádor 1377-ben kiadott itélő levelében mondatik: 1322-ben, 1339, és 1353-ban Bele Dénes és Karchai István fiaival szerepel, de 1377-ben már nem él, mert akkor már Egyház-Karcha, Deák-Karcha, László-Karcha, Bartal-Karcha megosztásánál csak Jacobus fil. Ladislai szerepel, ki akkor még kiskorú volt s kivel 1400-ban, Jacobus filius Ladislai de dicta Egyházas-Karcsa néven találkozunk és kinek neve 1418-ban a László-karcsai Török Pálnak adott armalisban is előfordul.
A már 1289-ben nagykoru Saulus fia, Lászlónak 1377-ben kiskoru fia alig lehetett. Ép úgy az 1300-ban már nagykoru Miklós és János alig lehettek az 1377-ben még kiskoru Jakab testvérei, hanem inkább Saul fia László fiai. Minthogy ezek ketten 1300-ban már nagykoruak voltak s legalább is 1270. körül jöhettek a világra, úgy atyjuknak, Saul fia Lászlónak is már 1250 körül élnie kellett, a mi kizárja, hogy az 1377-ben szereplő kiskoru Jakab apja lehessen. Igy hát a XIII. században élő László ágát kétfelé kell osztanunk.
I. Saul fia Lászlóé: Saul 1253; László-Sándor 1289 – Aglontha; Miklós 1300; János 1300;
II. Ladislaus (Gara nádor itéletében); Joannes 1322–1353; Jacobus 1332–1468 (a Gara nádor itéletében)
Ezen Jacobus fiait megtaláljuk 1455-ben az egyházas-karcsai birtok révén; nevezetesen egy elenchusban olvassuk: cum mandato statutorio Ladislai V. regis Hungarić ad capitulum Poson. anno 1455. pro parte Mathić et Joannis, ac per eos Michaelis et Stephani filiorum Jacobi de Egyházas-Karcha fratrum condivisionalium titulo novae donationis adnexique juris regii in possessionem Egyházas-Karcsa introducentur.
Ugyanazon évben iktatták be Egyházas-Karchai Mihály-fia Jánost Sipos-Karcsán, nova donatio alapján.
Igy tehát most ezen László ágára nézve a következő leszármazásra jutunk az egyházas-karcsai és dobormagalai birtokrészek tekintetbe vételével.
165László 1300–1352; János; Jakab 1577–1418; Stephanus; Michael; Michael 1455; Stephanus 1455; Mathias 1455; Joannes 1455; fratres condivisionales; Elisabetha 1564 – Rahocsay; Stephanus; Mathias; Joannes; Michael; Joannes; Mathias 1543. alispán; Barbara – Amade László; Erzsébet 1564 – Somogyi György; Michael
Tekintetbe véve tehát, hogy László fia Jakab, örököseinek kezén találjuk Dobormagalát a Dobor-örökség egyrészét, melyért Eustach fia László perelt 1342-ben, s hogy Karchai Erzsébet igényt tart 1579-ben a Beleházi-birtokra, mely 1243–1262-ig Dobor testvérének Belyudnak tulajdona, a legvalószinübb az, hogy László-Karchai vagy Egyház-Karchai László, Eustach fiával azonos.
IV. A XIII. századbeli Karchaiak negyedik csoportjába sorozhatjuk azokat, a kiknek vérségi összeköttetését a fentiekkel meg nem állapithatjuk.
Ezek:
Johannes; Márk; Budou; Ilia (Knauz 1310, 688)
kik 1262-ben Remigiussal perelnek, bár ezeket is valószinüleg a Remig atyafiai közé kell számitanunk. Meghatározhatatlan ágak még ezek is:
Zolougus; Damasa 1243; Joannes (W. VIII. 259. 1320); Clemens; Mauritius 124.; Dobech; Otk; Joannes; Jacobus 1320. 1882 (nobilis vir comes Jacobus fil. Joannis fil. Mauritzi de Karcha); Alus; Nicolaus H. Okm. 5. 1358; Comes Delus; Abraham 1253 (W. VIII. 2. 259. 1320.); Michael; Elisabetha Királyfiai Dénes neje; Ethuruh 1240; Simon; Serafin; Petrus; Stephanus; Salamon; Stephanus; Sughe de Karcha 1289; Turcha de Corcha 1282 Peteu; Oswald; Petrus 1287; Dionisius; Paulus 1287; Stephanus; Mauritius 1287; Nicolaus de Igrech Karcha; Joannes; Petrus; Joannes
BARTAL BÉLA.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages