A BETHLENFALVI THURZÓ CSALÁD EREDETE.
1A BETHLENFALVI THURZÓ CSALÁD EREDETE.
A Magyarország határain túl is jelentékeny hirnevü Thurzó család eredetét vizsgálva a régibb irodalom egyértelmüleg kimondta, hogy ősi fészke Magyarországon túl keresendő. A legtöbb kutató bebizonyitottnak vette, hogy Ausztriában már a XII. század kezdetén egy Thurzó nevü család létezett, mely a Lichtenfels, Rauheneck, Thurzenreit, Tirnstein, Aspern és Sonnberg előnevet valamint a «Tursei» vagy «Turso» vezetéknevet használta s melynek egyik ága a XIV. században Zsigmond király idejében jutott Magyarországba.
Wagner és utána Fejér* egy 1263 és egy 1266-ból származó okmányt közölnek, melyeknek kibocsátójában mindketten a Turzó család ősére akarnak ráismerni. Ezen oklevelek elseje szerint 1263-ban kijelenti Hugo de Liechtenvels, ministerialis Austriae, saját, úgy mint neje Kunigunda és fia Hugo nevében, hogy az Alsó-Ausztriában fekvő zwetteli monostornak bizonyos jövedelmeket adományoz; 1266-ban pedig ugyanezen Hugo elhalt neje lelki üdveért saját és fiai, Hugo és Henrik nevében ugyanazon monostornak ismét bizonyos adományt ad. Az 1263-ban kiállitott oklevél keltezése a következő: «in ascensione Domini, quae sexto idus Maji illo anno evenerat». Már most igaz ugyan, hogy a nevezett ünnep 1263-ban tényleg május 10-ére esett, csakhogy ezen, a régibb okmányokban szokatlan, szabatos magyarázat majdnem arra enged következtetni, hogy a miniszteriális úr már akkor is, midőn az okiratot kiállitotta, arról akart gondoskodni, hogy az évszázadok után élő kutatók az 1263. évi ascensio dominit kortani kézikönyv nélkül is megtudják határozni. A családtörténeti adatok dolgában egyáltalán sokkal bővebb beszédű és részletesebb mint kortársai; szükségesnek találja pl. annak kiemelését, hogy 1263-ban néki csak egyetlen egy fia van, hogy a tanuk között egyik a nagybátyja, másik a fivére, és 1266-ban, bár a tanukat névszerint felsorolja, az utolsó sorban megint szükségesnek tartja annak hangsúlyozását, hogy adománylevelét számos derék és tisztességes férfi előtt állittatta ki. E körülmények némi kétséget támasztanak az oklevelek hitelessége iránt; legyen azonban e két oklevél valódi vagy nem, annyi bizonyos, hogy egyetlen szóval sincs bennök kimondva, hogy Lichtenfelsi Hugó osztrák miniszteriális a Thurzó nevet viselte volna.
Fejér, VII./I. k. 334, 335 1.
Bizonyos ennélfogva, hogy a Thurzók eredetének kérdésénél ezt az oklevelet kiindulásul fel nem használhatjuk. Másutt, nem a távoli Ausztriában, hanem itthon, a Thurzók régi lakóhelyén, a Szepességben kell a család legrégibb nyomait kutatni, hogy némi világosságot hozhassunk e régi nemzetség történetébe.
***
a) A szepesi káptalan 1273-ban szószerint a következőket mondja: iaccedens ad nostram presenciam Nicolaus canonicus cum fratribus suis Zgyslao videlicet, Mycus, Marco comite, fratreque suo Marcus filiis Gahala, et duobus germanis suis Bethlehem et Andrea, universis quoque cognatis suis» előadja (t. i. Nicolaus canonicus), hogy a Tátra hegységben egy bizonyos földet 2Ruthén fia Mikolának elad. Ezen föld határos bizonyos Prym nevü földesúr birtokával, továbbá a Szentgyörgy felé menő országúttal, Pokaj nevü faluval, a Szentgyörgyről Szentlászlóra vezető úttal és többek között egy oly bérczczel, mely az eladó és a vevő birtokát határolja; itt azonban az okirat az eladót «cano Nycolao»-nak nevezi.* Az okmány eredetijét nem ismerjük, szövegét csak egy, a szepesi káptalan által 1298 junius 12-én fentebbi Mikola fia, Széki Mikola részére kiadott átiratból ismerjük.*
Hazai okmánytár, VIII. k. 156, 157. 1.
Ugyanott, 378. 2.
Kutatásaim folytatása alatt ezen okirat zavaros volta mindinkább azon gyanut keltette fel bennem, hogy közlése helytelen. Mindenekelőtt nagyon feltünőnek találtam, hogy a szepesi káptalan e Miklóst, nem úgy, mint máskor és mint ahogy ezt a többi káptalanok is teszik, «socius et canonicus noster»-nek, hanem egyszerüen és pusztán, a nélkül hogy hovátartozandóságát kiemelné, «canonicus»-nak nevezi. Feltünő továbbá, hogy Grahala comesnek két Marcus nevű fiáról szól; hogy az eladó rokonait fratreseknek mondja és utoljára Bethlehemet és Andrást a «germanus» jelzővel idézi és végre feltünő, hogy az eladót (és azon helyen csakis ő róla lehet szó), a mint a kutfő kiadója is furcsának találja, nem «canonico Nicolao», hanem «cano Nicolao»-nak mondja.
Aggályaim teljesen jogosultak voltak. Az okiratot személyesen megtekintvén a Nemzeti Muzeum levéltárában a következőt találtam «accedens ad nostram presenciam Nycolaus canus (can’) cum fratribus suis Zgyslao videlicet Mycus, Marco comite fratreque suo Mareus filiis Gahala et duobus g’nis suis Bethlehem ac Andrea, universisque cognatis suis». Erre a következő megjegyzéseim vannak:
1 . Az eladó e szerint nem Miklós kanonok, hanem, mert «canus» annyi mint ősz: Ősz Miklós!
2. Gahalának nincsen két Márk nevü fia; az egyik tényleg Márk, a másik pedig, a mint az okiratban nagyon világosan olvassuk, Mareus; ebből pedig családi hovátartozandóságukat is meghatározhatjuk. Tudjuk t. i., hogy bizonyos Gala nevű szepesi nemesnek Márk nevű fia volt, kinek többiek között Batisz, Miklós és Mareus nevü fiai voltak.* Az utóbbitól, kit okmánytáraink* némelykor – és ez éppen a helyes névalak – Máriusnak is neveznek, származik a Máriássi család. Miután tehát 1273-ban Gahala fiai Márk és Mareus mint a szepesmegyei Ősz Miklós fratresei a szepesi káptalan előtt bizonyos szepesmegyei birtok eladásába beleegyeznek, bizonyosra vehetjük, hogy – miután a Gala fia Márkról szóló ismeretes kronologiai adatok ellene nem mondanak – itt a Gömöri és Máriássi családok őseivel van dolgunk és hogy ennek következtében Márknak egy eddig ismeretlen fivérével ismerkedünk meg.
Fejér, V. k. 1. 48. 1. (do 1270) és Hazai okmánytár, VIII. k. 222. 1. (do 1282, hol ezekről van szó, hamisitványok.
pl. Anjoukori okmánytár, II. k, 475. l., IV. k. 571. 1., V. k. 587. 1.
3. A mi Bethlehemet és Andrást illeti, láttuk, hogy a Hazai okmánytár VIII. kötetének közlője őket az eladó «germanusainak» vette, az eredeti okmány azonban az illető szót úgy irja, hogy csak a gnis betüket kiirja és felettük egy röviditőjelt használ, melynek értelmében az egész szót épen úgy vehetjük «germanis»-nak, mint «generis»-nek. Ott, a hol a küljelek, vagyis a palćographiai érvek cserben hagynak, kényszeritve vagyunk arra, hogy a szó jelentőségét az okirat beltartalmának elemzése utján fejtsük meg; ennek alapján pedig a következő eredményre jutunk:
A germanus szó régi okmányainkban egyik esetben a testvért (fivért), másikban az unokaöccsöt jelenti. Ha Bethlehem és András Ősz Miklósnak édes fivérei vagy fivérének fiai lettek volna, akkor nem hisszük, hogy a káptalani kiadvány fogalmazója őket a fratresek soraiból kihagyva, ezek után a germanus szó különös alkalmazásával sorolta volna fel. Miután a frater szó nem mindig az édes testvéreket, hanem számtalan esetben csak a tágabb értelemben veendő «rokon»-t jelöli,* biztosra vehetjük, hogy Bethlehemet és Andrást, ha az eladónak nemzetségbeli rokonai és pláne még édes fivérei vagy fivérének fiai lettek volna, az első hely illeti és hogy ha a fogalmazó már nem is használta 3volna a «fratres uterinus»-t vagy «carnalis»-t, őket kétségkivül szintén «fratres»-eknek nevezte volna. Ha pedig nem nemzetségbeli rokonok, hanem pl. Ősz Miklós egyik nővérének fiai, akkor – nem tartozván az eladónak nemzetségéhez – a birtok eladásába való beleegyezésükre nem lett volna szükség. Az egyetlen helyes magyarázat tehát abban rejlik, hogy ama kérdéses szót «generis»-nek vesszük. Mint az eladónak vejei, kiknek nejei, Ősz Miklós leányai, az eladónak vagyonára leánynegyedi igényekkel birtak, teljes joggal jelentek meg mint érdekelt felek és nejeik képviselői, midőn apósuk egyik birtokát eladta. Megerősitik ezt különben alább következő fejtegetéseink és adataink is.*
Ennek fényes példáját adja Wenzel, XII. k. 389. 1., de 1283, hol Iván és Kuthmek, keresztény kúnok mint a kún Ityk «fratres seu cognati»-jai szerepelnek.
Mint utólagosan értesültem, e vitás szót dr. Fejérpataky László tanár úr is minden kétséget kizárólag generis-nek olvasta.
Teljesség kedveért azonban a következőt el nem hallgathatjuk: Ismerünk egy okiratot,* melyben Ladomér esztergomi érsek tanusitja, hogy 1280-ban a következő Levk-i (ma Levkócz) nemesek: 1. Henrik fia Miklós comes fratreseivel; 2. Myke fia Tóbiás; 3. Prim fiai Curvinus és Rod; 4. Betlen fiai Rufus és András; 5. Szentes fiai; 6. György fiai; 7. Salomo fiai; 8. Miklós fiai; 9. Thees fiai, előadván, hogy miután paptól és templomtól egyaránt távol laknak, s ez által sok kárt szenvednek, kérik, engedje meg nekik, hogy saját ősi birtokukon templomot épittessenek. Az érsek, miután Háb esztergomi prépost állitásaikat igazolta, ezt nekik meg is engedte.
Bárdossy, Suppl. Anal. Scepus. 155. 1.
Miután az 1273. évi okiratban Ősz Miklóson kivül még Prim, Thees és Bethlehem nevű személyek szerepelnek és az eladott birtok Csütörtökhely közelében feküdt, biztosra vehetjük, hogy az itt emlitett Betlen az 1273. évivel rokoni viszonyban van. Csakhogy ezen okirat valódisága ellen nagy kételyek emelhetők. Mindenek előtt kiemelendő, hogy Háb 1280-ban és későbben is nem esztergomi, hanem egri prépost volt (Hazai okmánytár, VI. k. 265. 1.); továbbá feltünő, hogy az érsek az emlitett nemesek küldöttségét Letán-ban fogadta, az engedélylevelet azonban nem ott, hanem «in Scepus» állittatta ki; midőn a vége felé mondja «ipsos nobiles» valaki ezt ujabb irással «de Levk»-kel kiegészitette és végre látjuk, hogy az egész okmány oly meglepő magyarázó czélzattal, részletes indokolással és felesleges bőbeszédűséggel van irva, hogy azt manapság még ügyvédnek sem kellene körülményesebben és előrelátóbban szerkesztenie. De azért nem állithatjuk, hogy az okirat egészen hamis; lényege teljesen igaz lehet és a legnagyobb valószinüség a mellett szól, hogy az okiratot valaki későbbi időben az eredeti szöveg módositásával és toldásokkal az elérendő czél szükséglete szerint változtatta s igy magyarázható, hogy az érsek előtt megjelent nemesek névsorát zavarosan és helyenként ferditve vette fel saját gyártmányába. A «Curvinus» és «Rod» nevek felette gyanusak; az eredetiben aligha állt «Betlen», hanem «Bethlehem»; továbbá hangsúlyozandó, hogy «Rufus»-t mint személy- vagyis keresztnevet akkoriban nem ismertek; «rufus» vagyis «Vörös» mindig és mindenütt a személy- (kereszt-) név után mint jelző vagy melléknév szerepel és igy – mindig feltéve, hogy az okiratnak valami eredeti mintája létezett – biztosra vesszük, hogy Betlen fia a «Rufus»-t csak mint melléknevet viselte, tulajdonképeni keresztneve pedig ezen darabból kimaradt. Igy tehát több mint valószinű, hogy e kimaradt név is «Bethlehem» és hogy ez esetben a két fivér atyja nem az 1273-ban szereplő Bethlehem, hanem ennek atyja. Arra pedig, vajjon az 1280-ban emlitett Ősz Miklós vejével azonos-e, határozott választ nem adhatunk; lehetősége sehogy sincs kizárva.
b) 1311. márcz. 21-én megjelenik a szepesi káptalan előtt két családcsoport, melynek tagjai a következők:
Első csoport:
1. néhai Adolf comes fiai Jakab mester, Kormos és Adolf,
2. néhai Péter fia Laczk,
3. néhai Tóbiás fiai Chyem és Mihály.
Második csoport:
1. Bethleem fiai Iván, Bethleem és Péter,
2. néhai Miklós fiai Orbán és Domonkos, mindnyájan szepesi nemesek. Előadják, hogy a villa Bethleem és a Szentmiklós melletti Villa Silvestri-ben lévő örökölt birtokrészeik miatt pörben állnak és hogy egy néhány fogott biró közbejöttével az ügyet következőleg egyenlitették 4ki: Bethleem fiai a Villa Cani Nicolai-ban lévő örökös részük felét, kivéve azonban az András comes nevét illető részt, az első csoporthoz tartozóknak engedik át, mire Tóbiásnak és Péternek fiai azonnal kijelentik, hogy a Villa Capi Nicolai-ban most nyert részüket Adolf fiának Jakab mesternek birtokába bocsátják.*
Anjoukori okmánytár I. k. 222. 1.
Ezen alapvető okirat magyarázatára szolgáljon a következő másik.
A szepesi káptalan előtt 1294. nov. 22-én, Széki (de Ceyk) Tóbiás comes és fiai: Heym, Mihály és Menyhért két ekére való föld felét Kamar falu (= Komarócz) szomszédságában Miklós fia Benedek comesnek* eladtak. Ezen eladásba beleegyeznek: 1. e Tóbiás fivére András, 2. Henrik fia Péter és 3. Adolf comes mint az eladott birtok szomszédai,* a mi pedig sehogy sem zárja ki, hogy ők is az eladók nemzetségbeli rokonai s minden valószinüség szerint «Széki»-ek lettek volna.
Ezen Benedek 1327 febr. 2-án a szepesi lándzsás nemesek szolgabirája (Anjoukori okmánytár II. k. 273. 1.). Miután fia Miklós számos okiratban a «Széki» nevet viseli, több mint valószinű, hogy 1294-ben ő is széki birtokos volt.
Hazai okmánytár, VIII. k. 342–343. 1.
Ezen okirat segitségével már most az 1311. évit jól értjük. Ősz Miklósnak volt t. i. két 1273-ban már férjnél levő leánya. Az egyiknek férje Bethlehem, a másiké András. Miklós halála után egyik birtoka, mely tőle a Villa Cani Nicolai,* vagyis Ősz-Miklósfalva nevet kapta, leányaira s ezek révén ezeknek gyermekeire szállt át. 1311-ben Bethlehem és (úgy látszik) neje már nem éltek. András, mert nem özvegyéről, hanem nejéről van szó, úgy látszik, nejével együtt még él, de e birtok tulajdonjoga sem az övé, sem esetleges gyermekeié, hanem még mindig nejeé. Bethlehemnek azonban Iván, Bethlehem és Péter nevű fiai vannak, kik az elhalt Miklós fiaival: Orbánnal és Domonkossal egyetemben néhai Tóbiás, néhai Adolf és néhai Péter fiaival bizonyos perben, mely köztük a villa Bethleem és a Villa Silvestri apud Sanctum Nicolaum nevű ősi birtokaik miatt már régebben folyt, egyezkednek. Miután itt ősi birtokokról és a mint már tudjuk, Bethlehem nejének atyai örökségéről van szó, magától értetődik, hogy ezen Orbán és Domonkos csak azon esetben voltak jogositva az ősz-miklósfalvai birtok ügyébe beleszólni, ha ők is Ősz-Miklóstól származtak. Ennek alapján tehát biztosra vehetjük, hogy az 1311-ben már nem élt Miklós, Bethlehemnek (valószinüleg legöregebb) fia, ki nevét anyai nagyatyja után kapta. Hogy a Székiek Bethlehem utódainak nemzetségi rokonai lettek volna, azt az okiratból ki nem betüzhetjük, de az adatok összegezéséből majdnem bizonyosan következtethetjük, hogy Ősz Miklós veje András, Széki Tóbiásnak 1294-ben felmerülő fivérével azonos.
Van Szepesmegyében egy Villa Canis is, melynek német neve (canis = kutya = Hund) Hundsdorf volt, jelenleg pedig Hunfalunak hivják. Ettől a Villa Cani Nicolai szigoruan megkülönböztetendő. Csánki (I. k. 257. 1.) szerint egy Villa Ervz Miklósfalva 1405-ben, egy Ervs Miclosfalwa 1452-ben fordul elő, mely szerinte Tamási és Edősfalva között feküdt. Mi azt hisszük, hogy ez olvasási vagy irási hiba és hogy mindkét esetben a mi Ősz-Miklósfalvánk értendő, a mit azon körülmény, hogy 1452-ben a menedékkövi karthauziak ott birtokolnak, majdnem megczáfolhatatlanná tesz, mert alább majd meglátjuk, hogy e karthauziak 1327-ben Ősz-Miklósfalvát adományban kapták.
Konstatáljuk továbbá az 1311. évi okiratból, hogy a palesztinai Bethlehem (eredetileg Bész Luhem = Luhem háza) helységnév, mely legrégibb okiratainkban csak mint személynév szerepel, jelen esetben már mint szepesmegyei* helységnév is emlittetik és hogy a Villa Bethlehem – az idők folyamán a Bethlehemből könnyebb kiejtés czéljából Betlem és Betlen lett – a még most is Szepesmegye hernádvölgyi járásában létező Betlenfaluval azonos; a Villa Sylvestri pedig valamely Erdőfalva lehetett, ha a mostani Walddorffal, illetve Erdőfalvával (Ó- és Uj-Leszna) nem azonos.
Erdélyben már a XIII. században előfordul mint helységnév.
c) Midőn Venczel (László) király 1302 julius 6-án Görgei Jordánt, a szepesi szászok főispánját, a szepesmegyei (Nagy-) Őrrel megajándékozza, Adolf comes fiát Jakabot a beiktatás alkalmával közreműködendő királyi emberül jelöli ki.*
Fejér, VIII./I. k. 93. 1.
d) Egy keletnélküli okiratban Adolf comesnek még egy más nevű fiával találkozunk. Odouf fiai Jakab mester és Kurmus fivérüknek, Odouf (Adóf = Adolf) fia Egyed mesternek irják, hogy 5Hannus fiait Hannust és Miklóst, valamint Mihály nevű tisztviselőiket hozzájuk küldjék, mert Mihályt ki akarják Kakas mesterrel békiteni. Hangsulyozzák, hogy elég pénzük, de kevés szolganépük van. Kurmus mester még külön kéri, hogy Egyed a jelentkezőket Ernő fia István nádor falujába szállitsa és hogy maga a nádor vezesse őket hozzá. A kiadó* az oklevél keltét az 1325 körüli időre teszi, a mi helytelen. Egészen eltekintve attól, hogy az 1311. évi okirat Adolf fiát Egyedet már nem emliti, fontolóra kell vennünk, hogy Ákos nb. Ernő fia István nádort (már t. i. a nádori jelzővel) csak 1301-töl körülbelül 1315-ig ismerjük és igy határozottan mondhatjuk, hogy az illető okirat sokkal korábban lett kiállitva, mint 1325-ben. A legnagyobb valószinüség a mellett tanuskodik, hogy kiállitási éve még az 1311 előtti korszakra esik. Hogy a nádor faluját hogy hivták, nem tudjuk. Az Ernefiaistvánpályi nevü falu, melyet 1322-ben emlitenek (Anjoukori okmánytár II. k. 45. 1:) nem Szepes-, hanem Biharmegyében feküdt.
Hazai okmánytár V. k. 100. 1.
e) Szepesmegye egyik szolgabirája tanusitja 1315 febr. 6-án, hogy bizonyos Zschanta (kétségkivül ferditett név) fia László és Folk fia Máté között már régebben valamely birtokpör folyt, melynek elintézését a király reá bizta. Mielőtt azonban az ügyet elintézhette volna, a király Adolf fia Jakab comest, fentebbi László urát, egy lengyelországi követséggel bizta meg és miután Jakab kijelentette, hogy László nélkül el nem utazhatik, mert nagy szüksége van reá, a szolgabiró az ügy tárgyalását 1316 febr. 1-re halasztja:*
Fejér, VIII/V. k. 104. 1.
f) 1318-ban bizonyitja Druget Fülöp Szepesmegye főispánja, hogy bizonyos Orbán* és néhai Bethlem fiai Iván, Péter és Bethlem, valamint Miklós fia Orbán között a villa S. Nicolai miatt már hosszabb idő óta pör folyik. Orbán tagadja, hogy a vitás birtok Bethlem fiainak ősi tulajdonát képezné. Miután azonban alperesek tulajdonjogukat kellőleg igazolták, kimondja a főispán, hogy a nevezett jószág háboritatlan birtokában maradjanak.* Ezen okmányra megjegyezzük, hogy a Villa S. Nicolai esetleg közlési hiba is lehet; de ha nem Ősz-Miklósfalu, akkor csak azon Miklósfalváról lehet szó, melynek szomszédságában azon Erdőfalu állott, melyet már 1311-ben mint Betlem fiai ősi tulajdonát ismerünk. Miklós fia Domonkos, ki 1311-ben még Betlem fiai érdektársa, 1318-ban már nem él, mert csak fivére Orbán szerepel. Legérdekesebb az oklevélben az, hogy Bethlem utódai most már a «de Villa eiusdem Bettleem» családi nevet viselik, a mi arra enged következtetni, hogy Betlenfalu az 1273-ban szerepelt Bethlem-től kapta nevét; a vitás birtokról az van mondva, hogy azt még alperesek elődei szerezték meg.
Egy Orbán 1299-ben Szepesmegye szolgabirája (Hazai okmánytár, VIII. k. 400. l.) ugy látszik az Urbánfalviak őse.
Fejér, VIII/VII. k. 119., 120. 1.
g) A szepesi káptalan előtt 1327 jan. 23-án néhai Adolf fia, Jamniki Kormos végrendelkezik. Fratresei fiutódok hátrahagyása nélkül meghaltak, neki sincsenek gyermekei, minek következtében Viuera (?) nevű birtokát nővérének és Fekete Miklós nevü férjétől való fiainak, Mikének és Jánosnak hagyja.* Viuera kétségkivül ferdités. A legnagyobb valószinüség szerint azon szepesmegyei Vedrenichczel azonos, mely 1326-ban a Bethlenfalviak birtokával szomszédos (ma Vidernik)* lehet azonban a Jamnik mellett 1331-ben szereplő Vinyecz is.
Fejér VIII/V. k. 179., 180. 1.
Anjoukori okmánytár II. k. 239 1.
E végrendeletről még Nagymartoni Pál országbiró egyik itéletlevelében is van szó. Szegi (de Zigh) János fia Máté és Bárczai Miklós fia János azzal álltak elő, hogy nekik nagyanyjuk, Boza comes leánya, Adolf neje révén a szepesmegyei Ősz-Miklósfalva nevű birtokból a kellő leánynegyed jár; miután pedig a birtok a menedékkövi karthauziak kezén van, felhivják a priort és az összes szerzeteseket, hogy a követelt birtokrészt nekik adják ki. A szerzetesek erre két okiratot mutattak fel, melyekkel a vitás birtokra vonatkozó tulajdonjogukat támogatták. Egyik volt a szepesi káptalan 1317 április 4-én kiállitott bizonyságlevele, melynek értelmében néhai Adolf fia Kormos, szepesi nemes, Mátyás éneklő- és Károly őrkanonok jelenlétében végrendelkezvén, «in Villa Nicolai Eőz» 60 hold örökölt birtokát a menedékkövi 6szerzeteseknek hagyja. Másodsorban bemutatták ugyanazon káptalan 1311. márcz. 21-én kiállitott bizonyitványát, melyből már fentebb tudjuk, hogy Bethlem fiai az Ősz-Miklósfalván birt részüket Tóbiás, Péter és Adolf fiainak átadják és hogy utóbbiak ezen részt azonnal Adolf fia Jakabnak (Kormos fivérének) engedték át. Az országbiró erre nézve világosan kimondja, hogy Adolf utódai e birtokot Bethlem fiaitól vásárolták.
Miután Szegi Máté és Bárczai János ezzel szemben sem okiratokat, sem egyéb bizonyitékokat fel nem mutattak, ennek következtében pörüket elvesztették.*
Fejér, VIII/II. k. 221–227. 1.
Ezen okirat többrendbeli megjegyzésekre ad alkalmat:
1. Tudjuk, hogy Adolf fia Kormos 1327 jan. 23-án Máté szepesi éneklő- és Károly őrkanonok előtt végrendelkezett. Miután Kormos fentebbi okirat szerint 1317 ápr. 4-én ugyanazon kanonokok előtt a menedékkövi kartauziak javára is végrendelkezett, világos, hogy Fejér keltezése egyik helyen hibás és hogy a második végrendelkezés nem 1317-re, hanem 1327-re esik.
2. Maga Nagymartoni Pál országbiró itélőlevelét 1319-ről keltezi; ez is Fejér hibája. Nevezett országbiró csak 1328-ban kapta meg hivatalát, melyet 1349-ig viselt, és igy tekintettel arra, hogy Lajos király országbirájának nevezi magát, az okmány kelte, ha a kilenczes számjegyet elfogadjuk, csak 1349-re helyezhető, a mint ezt különben az itélőlevél eredetije is mondja.*
V. ö. Anjoukori okmánytár I. k. 222–223. 1.
3. Fekete Miklós fiai Mikó és János, kik 1327-ben a «Viuera» birtokot kapták, az abaujmegyei Bárczai család tagjai. Előfordulnak már 1314 május 14-én.* 1350 január 7-én pedig János fia: Jepi Máté és Bárczai Miklós fiai János és Mikó bizonyos Péter fiával, Bosa falvi Laczkkal a Bosafalván őket illető anyai örökség miatt perben állanak.* Ebből tehát következik, hogy Adolf comes nejének atyja nem Boza, hanem Bosa vagyis Bózsa és hogy Kormosnak még egy másik nővére is volt, ki bizonyos Jepi (ez, úgy látszik, a Zyghi ferditése) Jánoshoz ment férjhez.*
U o. 345. 1. (V. ö. Hazai okmánytár VII. k. 372. 1.
Ugyanott V. k. 349. 1.
1248-ban Herrik alispán (vagy udvarbiró) a szepesmegyei Sulz nevű birtokában levő földet bizonyos Pyrin nevü vendégnek adja el. A szomszédos birtokosok sorában Bosa is szerepel (Hazai okmánytár VIII. k. 53. 1.) Péter fia Lack kétségkivül az ő egyenes leszármazottja. Bosafalva talán a mai Busócz (= Bauschendorf).
4. Miután az országbiró világosan kimondja, hogy Adolf utódai és érdektársaik ama bizonyos birtokot Bethlem fiaitól vétel utján szerezték, majdnem teljességgel kizárhatjuk, hogy a vevők és eladók között nemzetségi rokonság létezett. Az anyai rokonság és a sógorsági kapocs pedig több mint valószinű.
Miután továbbá az országbiró Kormos birtokát teljes magyarsággal a «Eözmiclosfalva»-nak nevezi, a villa cani Nicolai-ra vonatkozó és az előbbi sorokban kifejezett állitásaim teljesen be vannak bizonyitva.
h) A szepesi káptalan bizonyitja 1339 szeptember 10-én, hogy Bethlem fiai: Bethlemfalvai Dénes, János és Miklós azon, Bethlenfalva területén fekvő malomrészt, melyet atyjuk, Bethlem azelőtt bizonyos Vernernek eladott, most e Verner fiától, Péter soltésztól visszavásárolják; e malom a Hernád folyón fekszik.* Itt tehát ifjabb vagy II. Betlem fiaival van dolgunk. Megjegyzendő, hogy néhai Miklós fia Orbán már nem szerepel és hogy Iván és Péter esetleges fiairól sincs emlités téve. Ebből azonban sehogy sem szabad azt következtetnünk, hogy az illetők fiutódok hátrahagyása nélkül haltak meg; sőt az ellenkezőt is lehet bizonyitani. Igy Péterre nézve a következő adatokat koczkáztatjuk meg:
Fejér VIII/VII. k. 322.
i) 1344 szept. 5-én a szepesmegyei szentlászlói (= Csütörtökhely) polgárok fogott birái között Péter fia: Betlenfalvi Detre is szerepel.*
Anjoukori okmánytár IV. k. 443. 1. Mellette van Széki Benedek fia Miklós stb.
j) 1353 decz. 7-én a Berzeviczyek 7ügyében Bethlemfalvi Detre fia Herrik a javaslatba hozott fogott birák egyike;* igy tehát nem éppen lehetetlen, hogy Detre és Henrik az 1318-ig ismeretes Pétertől származnak.
Ugyanott, VI. k. 149. 1.
k) Azon Betlenfalvi Pált pedig, ki 1347 márcz. 28-án a szepesi káptalan részéről a Csetnekiek ügyében kiküldendő fogott biróul működik,* nem tudjuk az eddig tárgyalt Bethlenfalviak nemzedékrendi táblájába beilleszteni.
Ugyanott, V. k. 35. 1.
l) Ugyanazon évben (1347-ben) Bethlenfalvi István valamely szepesmegyei ügyben fogott biró.*
Fejér, IX/I. k. 583. 1.
m) 1368 május 10 én irja V. Orbán pápa Péter szepesi prépostnak, hogy – mint hallotta – János, a szepesi cistercita monostor apátja Szepesi Jakabot, a szepesi vár alvárnagyát azzal bizta meg, hogy egynéhány czinkostársával együtt a szepesmegyei Bethlehem nevű faluban néhai Bethlehemi Jánost armigert és jobbágyait kifossza. Ez meg is történt, Jánost megölték. Ezzel meg nem elégedve, János apát a megölt János fiait Miklóst és Jánost a szepesi egyházmegyéhez tartozó világi embereket szintén kifosztotta és mindenképen zaklatta; felhivja tehát Péter apátot, hogy ez ügyben szigoru vizsgálatot inditson és Jánost mozditsa el.*
Theiner, Monum. Hungar. II. k. 85. 1.
Miután ezen «armiger» itt «Bethlemi»-nek neveztetik és jobbágyai vannak, világos hogy nem holmi közönséges és hivatásos viador volt, hanem hogy a pápai kanczellária az armiger alatt a máskor «miles»-sel kifejezett lovagot érti; igy tehát e Jánosban egy Bethlenfalvi nemesre ismerünk és alig csalódunk, ha őt az 1339-ben szereplő Jánossal azonosnak vesszük és ennek alapján a következő nemzedékrendi táblát állitjuk fel:
Bethlem 1273, † 1311 előtt, Ősz Miklós leánya; Miklós † 1311 előtt; Iván* 1311–1318; Bethlem 1311-1318; Péter 1311–1318; Orbán 1311–1318; Domonkos 1311, † 1318 előtt; Dénes 1339; János 1339 † 1368 körül; Miklós 1339;? Miklós 1368;? János 1368
Teljesség kedveért legyen felemlitve, hogy 1332-ben a szabolcsmegyei Zelemér és Salamon nevű birtokok határjárása ügyében többiek között Iván fia Zepusi András és Nochk fia: Scepusi Booch mint bizalmi férfiak szerepelnek. (Anjoukori okmánytár, II. k. 596. l.)
n) 1394-ben arról értesülünk, hogy Bethlenfalvi Changer Pál bizonyos Mathius fiát: Pethemeczi Andrást egynehány istvánfalvi telek elidegenitésétől tiltja, állitván, hogy ő (Pál) azokat zálogban tartja.* «Pethemecz» kétségkivül ferdités. Egy Istvánfalut pedig 1425 táján mint Bethlenfaluval határos helységet több izben emlitenek.*
Fejér, X/II. k. 250. 1.
Csánki, I. k. 259. 1.
o) 1412-ben Bethlenfalvi János fia Miklós és Bethlenfalvi István fia: Jakab Deák egy szepesmegyei birtokpörben királyi emberek minőségében szerepelnek.*
Fejér, X/V. k. 259. 1.
p) 1430-ban Zsigmond király arról tesz tanuságot, hogy Bertalan fia Bethlenfalvi Márton ujvári várnagy (kivel különben már 1429 decz. 19-én mint Szepesmegye alispánjával találkozunk)* és rokona, János fia Bethlenfalvi Thurzó György Nikápolynál (1396) harczoltak, hol két rokonuk elesett, ugyanott Márton az oláh vajda (Mircsa) fiát, Lajkót, ki Magyarországból szökött meg, fogságba ejtette, továbbá hogy ugyanezen Márton Ulászló lengyel királynál követségben járt, minek elismeréseül mindketten fentebbi évben királyi adományban részesülnek.* Márton esetleges utódait nem ismerjük, rokonától, Györgytől azonban a Bethlenfalvi Thurzó család származik, melynek további és részletes története már nem tartozik e sorok keretébe.
Hazai oklevéltár, 388. 1.
Fejér, X/V1I. k. 217., 241. 1.
q) Midőn Zsigmond király 1437-ben a menedékkövi szerzeteseket az edősfalvi (ma hajdusfalvi) birtokba beigtatta, többek között Bethlenfalvi Fodor Miklóst és Bethlenfalvi Tatár Miklóst is, mint a beiktatásnál közreműködő királyi embereket emlitik.*
Fejér, XI. k. 180. 1.
r) V. László 1456 febr. 19-én Bethlenfalvi Szepesi Gergelynek és általa édes fivérének (fratri carnali) Fodor János budai prépostnak* és az előbbi utódainak, hadi érdemeik jutalmául, az előbbi korszakokban a magyar királyoktól nyert régi családi czímerét megerősiti, melynek fő képe, az oroszlán, fején arany kereszttel diszitett 8koronát, két mellső lábában pedig arany rózsát tart.* Az erről szóló eredeti okirat 1600 febr. 9-én Lithasy Pál és István ajándékozása utján Bethlen falvi Thurzó György pohárnokmester birtokába került.
E Fodor János 1459 okt. 11-én mint «presb. prepos. eccl. colleg. S. Petri apostoli de Veteri Buda» engedélyt kér a pápától arra, hogy gyóntatót választhasson. (Monum. Rom. episc. Vespr. III. k. 158. l.)
Turul, 1904. évf. 36–37. 1., a hol a közlő egész biztossággal állitja, hogy «ezen czimerlevél soha sem volt sem a Thurzó család, sem azok őseinek czimerlevele.» Ha a Thurzók genealogiáját csak valamennyire is ismerte volna, az ilyen állitástól bizonynyal óvakodik.
Miután 1437-ben egy Betlenfalvi Fodor Miklóssal találkoztunk, több mint valószinű, hogy Szepesi Gergely és édes fivére Fodor János e Miklós fiai. Tudjuk továbbá, hogy a Bethlenfalvi Thurzó család czimerében – bár más heraldikai elhelyezésben* – az oroszlán és a rózsa szintén a főképet alkotja s igy összefüggésben azzal, hogy (kétségkivül ezen ág kihalása után) az 1456. évi czímerlevél Turzó Györgynek ajándékoztatott, bizonyosra vehetjük, hogy az 1456. évi Szepesi Gergely és Fodor János szintén a Bethlenfalvi nemeseknek és igy a Thurzóknak nemzettségbeli rokonai, ellenkező esetben a czímerlevél Thurzó Györgyre nézve nem birhatott volna érdekkel.
Az «Augsburger Hochzeitsbuch» – melyről alább lesz szó – az elhelyezésre nézve a következő adatokat nyujtja:
a) (Turzó György 1497) vörössel és aranynyal vágott pajzs; fent növekvő oroszlán, lent a vágásvonallal összekötött fél vörös rózsa;
b) a pajzs alsó felében három (2. 1) rózsa;
c) (Turzó Katalin 1512) a pajzs alsó felében 3 pólya mentén elhelyezett vörös rózsa.
***
Az eddig felsorolt adatokból a következő világlik ki.
1. 1273-ban bizonyos Bethlem nevű szepesmegyei birtokossal találkozunk, ki akkor már felnőtt ember és egy szintén szepesmegyei birtokosnak a veje.
2. A szepesmegyei Bethlenfalva egyik okirat bizonysága szerint 1311-ben tünik fel, egy másik szerint pedig – mert «Villa eiusdem Betleem» néven szerepel – nevét ezen 1273. évi Bethlemtől nyerte.
3. Ennek alapján jogositva vagyunk feltételezni, hogy mindazon családtagok, kik később a «Bethlenfalvi» nevet használják, ezen Bethlennek egyenes leszármazottjai. Ősszefüggő izenkénti és egészen ezen Bethlemhez felérő nemzedékrendi összeállitásukat azonban – sajnos – most még nem adhatjuk.
4. Bethlem egyenes ivadékai és a mennyiben ezek mellett talán mégis idegenek is kaptak Bethlenfalván birtokot, mely után magukat nevezték, kezdetben csak a puszta «Bethlenfalvi» nevet használták; és pedig legelőször 1318-ban. Be van bizonyitva azonban, hogy a közös törzsből eredő egyes családtagok egyike-másika, kétségkivül csak saját személyének szabatosabb megjelölése czéljából, bizonyos melléknevet adott magának, vagy kortársaitól kapott ilyet, mely halála után egyenes ivadékaira átszállt és igy egy még sokáig virágzott családnak állandó vezetéknevévé alakult. Igy találjuk a Bethlenfalviak sorában a Changer (de ez, úgy látszik, ferdités), Deák, Szepesi, Tatár, Fodor és Thurzó nevet, mely utóbbi három családnévvé vált. Miután az első Thurzóról (György) tudjuk, hogy rokona Márton nem a Thurzó, hanem csak a Bethlenfalvi nevet használta, be van bizonyitva, hogy az esetleges melléknév a közös törzsből való származást sehogy sem teszi kérdésessé.
5. Arról, hogy Bethlenfalvi Thurzó György és rokona Márton Ausztriából jött volna Magyarországba, vagy hogy elődeik egyáltalában Ausztriában keresendők, eddig ismert hazai okirataink egy árva betüt sem tudnak; az előbbi pontban kifejezettek szerint nincs is arra szükségünk, hogy a «Thurzó» név alapján őket ne Bethlenfalviaknak, hanem Bethlenfalván letelepedett osztrákoknak vegyük, a miről különben még szólunk.
6. Kétségtelen dolog, hogy a régibb német, illetve Ausztriántúli források, ha az akkor fénykorát élt Thurzó család tényleg Ausztriából származott volna, e nevet németesen, pl. Thursen, Thurse alakban irták volna. Ezen érv nem döntő ugyan, de az érvek lánczolatában mindamellett némi bizonyitó erővel bir. Fényes példát nyujt erre az «Augsburger Hochzeitsbuch» czímű forrás, mely az Augsburgban 1484-től 1591-ig kötött házasságokat sorolja fel és a Thurzó családból eredő tagoknak fénykorukban kötött augsburgi házassági frigyük alkalmával történt beiktatásait következőleg adja:
a) 1497 Jerg Turtzo, Camergrauff (= kamaragróf) 9in Hungern. Anna Fugger. Ugyanerről tesz egy második kézirat következőleg emlitést; «Herr Jerg turschin Camerer Inn Ungerin».
b) 1512 Herr Reimundus Fuggerr. Catharina Turtzo.
c) 1527 Christoff Turtzo 24. Juni. Magdalena Rechlinger.
d) 1535 Hans Philipp Schad. 25. Februar Ursula Turschi.
e) 1553 Jerg Weltzer. 6. Februar. Anna Dorsi.
f) 1553 Herr Erasmus von Gern. 15. October. Magdalena Dorsi. Ebből tehát látni, hogy mindenütt az eredeti magyaros nevet akarták kifejezni, csakhogy ezt mindenféleképen eltorzitották. Nem ismertek ausztriai német mintát.
***
A személy- és családi nevek történetében is bizonyos fejlődési időközöket ismerünk.
Azon emlékezetelőtti időszakban, midőn a legkezdetlegesebb társadalmi fogalmak felismerésének hatása alatt az emberek annak szükségét érezték, hogy környezetük egyes tagjait valahogy megjelöljék, minden egyes társadalmi tag kétségkivül csak egyetlen egy szóból álló nevet kapott. Mily irány vezette akkoriban az embereket e megnevezések kiszemelésében, nem tudhatjuk, de annyi áll, hogy rendszerről és irányelvekről még szó sem lehetett.
Midőn a társadalmi körök tágulásával, a művelődés és műveltség növekedésével, az egyes nevek túlgyakori előfordulta következtében szabatosabb megkülönböztetés vált szükségessé, úgy segitettek magukon, hogy az egyéni névhez még a szülők valamelyikének nevét is hozzácsatolták, mi kétség kivül az idők folyamán nemzetközi szokássá lett. De ez sem adott mindig elegendő módot a szabatos megkülönböztetésre, mert számtalan eset volt arra, hogy többen ugyanazon egyéni és patronimikus nevet viselték. Igy történt, hogy egyesek e két néven kivül még valami, kizárólag személyüket megjelölő melléknevet is kaptak, mely egyes esetekben a tulajdonossal kihalt, máskor pedig egyenes utódaira és ezen uton egy egész családra átszállt. Ez a még most is divó, állandó családnevek legrégibb eredete.
E tekintetben – a mint ez magától értetődik – a különféle népek és nemzetek már saját utjukon jártak. Magyar kutfőkben úgy találjuk, hogy e melléknevek többnyire az illető személy tartozkodási és származási helyével, foglalkozásával, testi és szellemi tulajdonságaival, társadalmi állásával, életkorával összefüggésben álltak és egyes esetekben – igaz! – a puszta véletlen alkalomszülte szeszélyeinek köszönték létrejöttüket; de az kétségtelen dolog, hogy egyes mellék- és családnevek, elenyésző kivételekkel, mindig valamely nemzeti motivumot foglalnak magukban.
Igy van ez a «Thurzó» névvel is.
Ha ezen név kizárólag csak a Bethlenfalván szerepelt családnál fordult volna elő és ha ebben a névben valamely külföldi motivum igen, magyar pedig sehogy sem volna kimutatható, igazuk lehetne talán azoknak, kik e család őseit az osztrák miniszteriális családok sorában akarták keresni. De nem úgy áll a dolog. A Thurzó, Thurse, Thursenreit stb. szónak tudtommal nincs jelentősége a német nyelvben és arról, hogy a család felmerültével, vagy még ennek előtte is ezen név a németeknél családi névként szerepelt volna, nincs tudomásunk.
A magyarban pedig «turzás» annyit jelent, mint ásványok és érczek bányászati kutatása, keresése (németül: schürfen), particepse (részese), tehát «turzó» vagyis az, a ki turzással foglalkozik.
1339 jan. 11-én arról értesülünk, hogy (Hontpázmán nb.) Forgács Miklós fiainak egyik lekenyei jobbágya «Johannes dictus Turso» azaz Turzó János bizonyos peres ügybe volt keveredve; 1340 nov. 20-án ugyanennek a Thurzónak ügyét újra elhalasztják.* Lekenye a Szepesmegyével határos Gömörmegyében van, mely felette hegyes és igy nagyon természetes, hogy a Forgács család jobbágyainak egy része turzással foglalkozott és hogy 1339-ben egyikök már a Turzó nevet viselte.
Anjoukori okmánytár, III k. 519. 1., IV. k. 62. 1.
Ha már most kimutattuk, hogy a Thurzó név már egy századdal előbb fordul elő mint bethlenfalvi Thurzó Györgynél, akkor szintén nagyon természetesnek kell találnunk, hogy a hegyes Szepességben lakó Bethlenfalviak egyik-másikának főkeresete a bányászat volt – a Thurzók 10e tekintetben később világhirüek – és hogy ennek következtében az egyik tagra, Györgyre ráragadt a Thurzó név, s miután utódai a turzást már nagyban művelték, egyenes utódaira állandó családi név gyanánt átszállt.
Azt hisszük tehát, hogy a bethlenfalvi Thurzó család sem a tatároktól, sem az osztrák Lichtenfelsektől nem származik, hanem hogy törzsökös szepességi család. Hogy ősei valamikor – a mint ezt a németlakta szepesvidéki családok nagy részénél kimutathatjuk – valamely német vidékből vándorolhattak be, az valószinű, okleveles bizonyitékaink azonban erre nézve nincsenek.
Dr. WERTNER MÓR.
