Az angol főkamarási méltóság magyar igényjogosultja.
Az angol főkamarási méltóság magyar igényjogosultja.
Zarándy Gáspár urnak a «Turul» 1904. évi 2-ik füzetében fenti czimen irt dolgozata kiegészitésére a «Turul» 1904. évi 4-ik füzetében «Ki az angol főkamarási méltóság magyar igényjogosultja?» czimen megjelent czikkemet, illetékes forrásból nyert adatok alapján, módositom a következőkben:
Zarándy ur helyesen emliti mint egyedüli igényjogosultakat a Tagyosi Chapó és Starkenbergi gróf Coreth családokat, miután báró Dillon Károly örökösei meghatalmazottjuk Dillon Carolina bárónő személyben, összes jogaikról lemondtak a távolabbi, de szintén De Vere (Leicester Devereux viscount Hereford) 1670. vonalán származó Sir Robert Burdett javára anélkül, hogy utóbbi hasonló jogátruházást kieszközölni birt volna a Dillon-ok még két létező várományosa: Chapó Vilmos (idősb) és gróf Coreth Rudolf részéről is.
Sir Robert Burdett előkelő név és 30,000 font sterling évi jövedelem örököse, családi iratai közt föllelvén a De Vere oxfordi grófoktól való származásának bizonyitékait, igényt remélt támaszthatni első sorban a lordok háza tagságával járó Badlesmere-i baroniára és a főnemesi rang elnyerése után, magára a főkamarási méltóságra az igényjogosultágban őt megelőző Dillon családi ág mellőzhetése, vagy visszalépése esetén. Ezért kiküldötte 1845 őszén Duffus Hardy nevü meghatalmazottját, hogy a magyarországi Dillon rokonokat felkeresve, jogaiknak az ő személyére szükséges átruházását kieszközölje; mi részben sikerrel járt, a mennyiben a Dillon Károly családág Burdett javára némi anyagi kárpótlás és fényes igéretek fejében lemondott. Egy hasonló kisérlet a Chapó és Coreth unokafivérekkel szemben, főleg fiörököseikre való tekintetből sikertelen maradt.
Akkor Chapó Vilmos az egész ügy anyaga és jelentősége iránt hiteles értesülést szerzendő, herceg Metternich államkanczellárhoz folyamodott; ki viszont a londoni osztrák követségtől kért felvilágositást. Követünk, gr. Dietrichstein megbizván báró Koller követségi tanácsost, hogy a legelsőnek elismert genealogiai tekintély Sir Harris Nicolas véleményét beszerezze, meggyőződött a Dillon-ok kétségtelen jogairól, de azon körülményről is, hogy Anglia uralkodójának jogában áll a kérdéses méltóságok adományozásánál, 39több igényjogosult közt tetszése szerint választani, mégis az igényttámasztó Sir Robert Burdett-nek kötelességévé tétetett, minden egyes bármily távoli jogosultat, köztük Ferdinánd császár és király hitvesét, savoyai kir. herczegnő minőségében, törekvéseiről előzetesen értesiteni. (gr. Dietrichstein jegyzéke herczeg Metternich-hez London 1846 jun. 20.)
Egy évvel később ismét követségünk közbenjárásával kisérlet tétetett, hogy azon esetre, ha az angol korona csakugyan Sir Burdett-re ruházná az igényelt pear-séget és udvari főméltóságot, a jogosultabb Dillon-örökösök kárpótlásban részesüljenek: mely kivánalomra azonban lord Palmerston 1847. évi márczius 20-ki jegyzékében kitérőleg válaszolt talán azon körülménynél fogva is, hogy Sir Robert Burdett miután ezen ügyben keresztlevelekre, házassági, halotti bizonyitványokra, családfák készitésére és kiküldöttjei utiköltségeire már 10,000 font sterlinget elköltött volt – tervének megvalósitásával felhagyni látszék! (Dietrichstein Metternich-hez).
De nemcsak az angol rokon által felvett fonál szakadt meg, hanem a kitört szabadságharcz izgalmai közt szünetelt a magyar családi ág érdeklődése is. Fenmaradt mindazonáltal a Chapó és Coreth családok eszményi joga, melyet dr. Schönherr Gyula ur titkári jelentésében, bizonyára az érdekeltek ellenmondása nélkül, «genealogiai kuriozumnak» minősitett.
KIRÁLYDARÓCZI DARÓCZY ZOLTÁN.
