Gyulay Balázs 1591. évi armalisa.
Gyulay Balázs 1591. évi armalisa.
(Szines czimerképpel.*)
A szines czimerkép közlését Társulatunk elnökének, br. Badvánszky Béla úrnak bőkezüsége tette lehetővé.
Mihelyt azon szellem, a mely a neki megfelelő művészeti irányt uralomra és virágzásra juttatta, lanyhábbá lesz s kimerülve, teremtő erejét elvesziti, beáll a hanyatlás, melynek korszakában a tehetségtelen epigonok nagy elődeik utánzását tüzik ki főczélul; de az utánzás is csak a formákban, gyöngéinek ápolásában, sőt tulhajtásában sikerül. E szellemtelen tulzások a lelkeket unalommal töltik el, a mely uj, életerős irány melegágya szokott lenni.
Az olasz renaissance nemzetünk szellemében oly kedvező talajt talált, hogy a természetszerüen konzervativ heraldikában is uralomra jutott és nemsokára virágzó korszakát is elérte. Virágzása a mohácsi vészszel, általános hatása körülbelül hazánk feldarabolásával szünik meg, a midőn Erdélybe szorul, a hol a nemzeti fejedelemség, mint a nemzeti szellemmel egygyé forrt irányt még hanyatlásában is dédelgeti és sokáig élteti. Nincs már ekkor benne semmi szép, semmi kiválóság, sőt feltünően gyarló durva nehézkes, ellentéte önmultjának; de élteti a kegyelet. E hanyatló olasz izlésnek, a pajzsheraldikának egyik elég késői termékét tüntet fel a Gyulay Balázs armalisa; a melyet épen azért érdemes szines másolatban is bemutatnunk megemlitve azt, hogy tollrajzú, ábrája és érdeke; 33ismetetése folyóiratunk VII. kötetében már megjelent.
GYULAY BALÁZS CZÍMERE 1591-BŐL.
Nem jelent meg azonban az armalis szövege, a melynek közlését a jeles irónk, Gyulai Pál birtokában lévő eredeti után szükségesnek tartjuk.
Nos Sigismundus Bathori de Somlio, waivoda Transsylvanić et Siculorum comes etc. Memorić commendamus tenore prćsentium significantes quibus expedit universis, quod nos, cum ad nonnullorum dominorum consiliariorum nostrorum, signanter vero magnifici domini Francisci de Gezth, consiliarii nostri propterea factam intercessionem, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis nobilis Blasii de Giula, cubicularii eiusdem Francisci Gezth˙, quć ipse nobis et huic regno pro locorum et temporum varietate fideliter exhibuit et impendit, ac in futurum etiam exhibiturus et impensurus est, eundem Blasium Giwla˙ ex statu et conditione plebea, in qua natus est et hactenus extitit eximendum, ac in cćtum et numerum verorum regni Hungarić et Transsilvanić nobilium annumerandum, aggregandum et ascribendum duximus, prout annumeramus, aggregamus et ascribimus. Decernentes expresse, ut idem Blasius Giwla˙, hćredesque et posteritates utriusque nexus universć a modo deinceps pro veris et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verć et perfectć nobilitatis eorum hćc arma seu nobilitatis insignia, scutum videlicet triangulare rubri coloris, quod spacio quodam ceu fascia cćrulei coloris transversim in duas ćquales partes dividitur, id vero Chr˙sii fluvii nota est, in superiori deinde scuti parte flos lilii candidi et in inferiori illi e regione resqondens rosa similiter candida, istius Blasii animi candoris probćque mentis certissima indicia, est depicta, prout hćc omnia in capite seu principio prćsentium litterarum nostrarum docta manu et arte pictoris suis appropriatis coloribus clarius expressa et depicta esse cermuntur: animo deliberato et ex certa scientia nostra annotato Blasio Giwla˙, ipsiusque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, dedimus et contulimus, annuentes et concedentes, ut ipse, eiusdemque hćredes et posteritates utriusque sexus universć, prćscripta arma seu nobilitatis insignia a modo imposterum more aliorum verorum et nativorum nobilium armis utentium, ubique in prćliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis ac aliis quibusvis exercitiis nobilitaribus et militaribus, necnon sigillis, cortinis, vexillis, velis, anulis, auleis, domibus, clypeis, tentoriis, sepulchris et generaliter quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merć et sincerć nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis cuiuscunque status, conditionis dignitatis et prćeminentiar homines existant, dici, nominari, teneri et reputari volumus ferre et gestare omnibusque et singulis illis honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, prćrogativis et immunitatibus, quibus cćteri veri et nati nobiles et militares homines prćdicti regni Hungarić et Transsilvanić quomodolibet de iure vel consuetudine utuntur, fruuntur et gaudent, uti frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam prćsentes litteras nostras pendentis et authentici sigiili nostri munimine roboratas, memorato Blasio Giwla˙, ipsiusque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. Datum in civitate nostra Alba Julia, die tertia mensis Februarii, anno domini millesimo quingentesimo nonagesimo primo.
Sigismundus Bathori Volffgangus Kovachocz˙ cancellarius.
Az armalis szövege szerint Báthori Zsigmond tanácsosai és különösen Geszthi Ferencz közbenjárására azon szolgálatokért, a melyeket neki és az országnak tett, megnemesiti és czimerrel is kitünteti Gyulay Balázst. A nemesitéssel kapcsolatos czimeradományozás a Jagello korban elég gyakori és az is előfordul többször, hogy ily esetben az intitulatióban, vagy narratióban a jobbágyi állapotban született és felnőtt adományost előre nemesnek mondja az armalis. Az sem uj dolog, hogy a czimer leirásában jelképiségre találunk, mert szórványosan előfordul Zsigmond korától kezdve és a reneszánsz uralomra jutása óta elég gyakorinak mondható. Nem épen kiváló, klasszikus tulajdonság; de önként kinálkozott és ezért a hanyatlási korszak nagyon felkarolja. A Gyulay Balázs armalisában is minden czimeralaknak meg van a maga jelentősége és ebben is némi reminiszczencziák lelhetők a mohácsi vész előtt divó czimermagyarázatokra. A pólya már e korban átalakul a természetes gondolkozás eredményeként folyóvá, a mitől csak egy lépés kell, hogy valamely czimer hullámos pólyája, illetve folyója a czimerszerző lakhelyének folyóját képviselje. A szóban forgó czimerben a vörös pajzsot – a szöveg szerint – bal haránt pólya osztja két részre, a mely azonban a Körös folyót jelzi. A pajzs felső osztásában fehér liliom, az alsóban pedig fehér rózsa van, a heraldika kedvelt virágai. Mindkettő már az élő heraldika korában szimbolikus jelentőségü; de nálunk eddigi adataink szerint az alakok jelentését nagyban befolyásolják a szinek. Ezért jelentheti a fehér (ezüst) pajzs (Hunyadi), a fehér liliom (Bursel), a fehér rózsa (Révay) egyaránt a tisztaságot, a tisztességet. Ime a régi, a mohácsi vész előtti czimermagyarázat megszólal a Báthori Zsigmond armalisában, mert ebben is a fehér liliom és rózsa egyaránt jelölik a tiszta jellemet, becsületességet.
A pajzs szerkezete – eltekintve a szimbolikától – hibátlannak mondható. Az egyetlen hibát, hogy a vörös pajzsot kék hullámos pólya szeli, a czimeriró kijavitja az által, hogy alapszinül fehéret (ezüst) használ s csak a durva árnyékolásnál követi az armalist. De már ezzel elárulja, hogy az olasz reneszánsz-irányban csak kontár; ugyanerre vall esetlen lilioma és szörnyü rózsája is. A czimer nehézkessége, durva kivitele és a vörös pajzs (mert a reneszánsz a kéket kedveli) annyira távol áll a reneszánsz iránytól, 34oly erős hanyatlást mutat, hogy ha teljes czimer lenne, nem ismernénk reá. Abban rejlik ugyanis az olasz renesszáncz hatása – a miben a legkönnyebb utánozni – a sisaknak és járulékainak elhagyásában.
K-N.
