a) az ifjabb Siklósiak.
a) az ifjabb Siklósiak.
Gyula bán fia, ifj. vagy II. Gyula 1222-ben kir. pohárnokmester; 1228-ban ugyanaz és Mosonmegye főispánja; 1229-től 1233-ig Kálmán királyfi tárnokmestere.* Miután majdnem kivétel nélkül atyja oldalán müködött és ennek politikáját mindenben magáénak vallotta, világos, hogy II. András halála után az országnagyok sorában már nem szerepel; annak azonban, hogy atyjával együtt őt is felelősségre vonták és megbüntették volna, nyomát sem találjuk; az okiratok 1233 után még mint magánemberről sem tesznek róla emlitést. Mindamellett mégis hiszem, hogy még 1259-ben is nyomára akadunk. Nevezett év juliusában tanusitja t. i. a pécsi káptalan, hogy azon perben, melyet Kórógyi Csény asszony, a tolnamegyei Apari 123Péter comes özvegye, leánynegyedi követelés ügyében a Kórógyiak ellen inditott, Káta nb. Gyula volt az asszonynak felhatalmazottja és képviselője.* Már most igaz ugyan, hogy egy Káta nb Gyulát is ismerünk, ki 1279-ben a pestmegyei Kartal nemzetség és a margitszigeti apáczák között a pestmegyei jenői birtok miatt létrejött pörben közreműködik;* de tekintettel arra, hogy a Káta nemzetségnek eléggé ismert birtokai az ország északkeleti részében feküdtek, hogy 1259-ben a pécsi káptalan előtt baranyamegyei családtagok között baranyamegyei bizalmi férfiak közvetitésével baranyamegyei birtok körül forgott a per, és hogy ama bizonyos Gyula minden valószinüség szerint Kórógyi Csény asszonynak valami rokona volt, nem tartom valószinűnek, hogy Káta nb. ember volt, hanem majdnem bizonyosnak veszem, hogy itt olvasási vagy sajtóhiba van és hogy nem Káta, hanem Kán nb. Gyulával van dolgunk!
1229-re lásd a Tört. Tár 1898. évf. 340. old., hol «Jule, Bene» helyett «Jule bani» olvasandó.
Fejér, IV/II. k. 519. 1.
Hazai oklevéltár, 87. 1.
Egyetlen egy fiát ismerjük: Miklóst.
E Miklós a IV. Béla és V. István között kitört viszályok alatt Istvánnak fogta pártját, mire ez neki nagyatyja, öregebb Gyula ősi birtokait, az Erdélyben fekvő Gyula, Megyes, Mikeszásza, Miklósfalu és Tóbiásfalva nevü birtokokat 1266 május 14-én visszaadta.* Ezenkivül Miklósról csak egynehány birtokrendezésre vonatkozó adatot ismerünk. Igy van neki 1276 körül Szetke birtok ügyében Győr nb. Óvári Konráddal egy pöre, melyben őt Aradia nevü tisztviselője támogatja;* egy meg nem határozott évben bizonyos János fia Etelének Sári nevü birtokára vonatkozó peres ügyébe van belekeverve* és végre még kiemelendő, hogy a baranyamegyei Bajcs-on. Minden Szentek tiszteletére egyházat alapitott. Midón Jób pécsi püspök (1252–1279) ezt fel akarta szentelni, előállt a szenttrinitási apát, Fábián, azon állitással, hogy az uj egyház kegyurasága őt illeti, mire Miklós az ügy eldöntését fogott birákra bizta, kik között Gyurka pécsi prépost (1255–1261) is ott volt; az ügy azzal végződött, hogy Miklós a szenttrinitási apátságnak Kis-Harsányon, melyet már atyja Gyula, midőn még királyi tárnokmester volt, maga számára megerősittetett, 50 hold földet adományozott.*
Hazai okmánytár, VIII. k. Nr. 93.(117. old.); kelet nélkül. Meghatározására lásd az «Erdélyi Muzeum» 1901. évf. 232–234. old. megjelent czikkemet.
Hazai okmánytár, VI. k. 162. 1.
Wenzel, XII. k. 448. 1.
Ugyanott, XII. 1. 352. 1.
Fiai, III. Gyula és I. Péter atyjuknak ez utóbbi intézkedését 1283-ban megerősitik.* 1293-ban mindkét fivér beleegyezését adja abba, hogy Beremendi Péter végbalai birtokát eladja (1. f.), 1294 márczius 31-én elzálogositja nekik rokonuk (cognatus), Kökényes-Rajnald nb. Mikod bán a baranyamegyei Nagyfalu-ban lévő birtokrészeit.* Gyula, ki 1294-ben Baranya- és Tolnamegye főispánja, ez évi november 30-án Lőrincz volt nádor fia, Kemény elleni pörét egyezkedés utján végzi be.* 1296-ban közte és a Kórógyiak között Ivántelke nevü birtok miatt van per.* 1297 május 1-én egyezséget köt a Győr nembeliekkel vitt pörére nézve.* 1298-ban arról értesülünk, hogy Miklós comes fia Gyula mester «de genere Magni Jula» Győr nb. Óvári Konrádnak (kivel 1297-ben kibékült) a rokona (cognatus*). Gyula 1300 aug. 1-én már nem él. E napon tanusitja Aba nb. Amadé nádor, hogy e Gyula az ő bátyjának, néhai Finta nádornak leányát, Klárát feleségül vette, hogy úgy Gyula mint Klára meghalt és hogy Gyula öcscse, Miklós fia Tiklósi Péter, őt Klárának hitbéri és hozományi követeléseire nézve teljesen kielégitette.* Miután Gyula bán ivadékai mindeddig családi név nélkül szerepeltek és Pétert ez okiratban már «Siklósi»-nak nevezik, el kell fogadnunk, hogy Siklósi Simon egyenes utódai kihaltak és Péter a Siklósi birtokrészt mint legközelebbi agnátus örökölte. 1300 óta már mindig a Siklósi nevet használja.
Ugyanott, 410. 1.
Ugyanott, 553. 1.
Ugyanott, X. k, 162. 1.
Fejér, VII/V. k. 601. 1.
Ugyanott, XII, k. 613. 1.
Ugyanott, 624. 1.
Ugyanott, 377. 1.
Mielőtt őt és utódait tárgyalnók, még fel kell emlitenünk, hogy Miklósnak még egy Ilona nevü leánya is volt, ki 1336 április 29-én mint Győr nb. Óvári Jakab özvegye él.* Miután e 124Jakab azon Konrádnak a fia; ki III. Gyulát 1298-ban «rokonának» nevezi, világos, hogy Ilona 1298-ban már Jakabnak a neje volt.
Anjoukori okmánytár, III. k. 274. 1.
Péternek 1301-ben a Tétény nb. Pekriekkel volt pöre. Ő még fivérével, Gyulával együtt Pekri Lőrinczet abban támogatta, hogy az aszúágyi birtokot visszakapja, mely támogatásért az ehez tartozó két Zsigér nevü falut kellett megkapnia, amit azonban Lőrincz nem adott meg.* 1303-ban (akkor «de progenie magni Jule Bani»-nak nevezi magát) a szentháromságról czimzett monostorba cziszterczitákat helyez.* 1313-ban Péter Baranyamegyének főispánja ugyan, de mindamellett még sem tudunk valamit a közpályán véghezvitt dolgairól, mert a róla szóló okiratok csak birtokviszonyairól tesznek emlitést. Ugyanazon évi májusban komájával, Viszlói Jakabbal, az utóbbi egy szolgájának az ő emberei által történt megöletése miatt inditott perében egyezséget köt, amennyiben Baranyamegyében feküdt Szentegyed és Makófalva nevü birtokait vérdijul átengedi;* ugyanazon évben visszavonja az országbiró egy ellene hozott itéletét, valamint arról is értesülünk, hogy Harsány és Ebes-Harsány az ő birtokaihoz tartoznak.* 1315-ben Güssingi János siklósi várát vette ostrom alá, mire ezt Péter a vele rokonságban (proximus) álló Beremendi Miklós fia István védelmezésére bizta. Istvánnak sikerült is a várat 1315 május 27-én Péternek visszaadni, csakhogy Istvánnak majdnem l000 márkát érő értéktárgyai szintén Péter kezében maradtak; az e miatt kettejük között folyt pörnek még 1326 november 18-án sem lett vége.* Dorozsma nb. Garai Andrásnak 30 márkával adósa volt, minek következtében az országbiró 1325-ben András részére Péternek bodrogmegyei egyik birtokát megbecsültetni rendeli;* ugyanazon évben idézik őt Sári nevü falvában a Bátmonostoriak ellen.* 1336-ban sikerült neki bebizonyitania, hogy Aranyos, Szomorév és Petend nevü baranyamegyei birtokok az ő ősi tulajdonát képezik, mire az országbiró azokat neki itéli;* 1335 körül tiltakoznak nővérének, Ilonának fiai, Óvári Miklós és Konrád az ellen, hogy Siklósi Péter (nagybátyjuk) és fiai Pál, István és Miklós a szenttrinitási monostorhoz tartozó Iván nevü birtokot tudtuk és beleegyezésük nélkül el akarják zálogositani;* 1337-ben maga és fiai nevében az Aba nb. Atinaiakkal akként egyezkedik, hogy a szenterzsébeti birtok az övé marad, miért is kötelezi magát arra, hogy a kőrösmegyei Atinára, Novákra és Darnóczra vonatkozó, az ő kezeiben lévő okiratokat az Atinaiaknak visszaadja;* 1338-ban fiaival együtt Bezencze (= Olbescen) nevü birtokát Fodor Pálnak,* ugyanazon évben Almás és Szalóktelke nevü birtokát fiainak beleegyezésével Tatamér székesfejérvári prépostnak és fivéreinek adja el.* Vagyoni viszonyai ilyformán már igen ziláltak lehettek, mert midőn nővérének Ilonának fiai az anyjuk után őket illető 80 márka értékü leánynegyedet követelték, már nem volt képes ezt készpénzben kifizetni, hanem helyette Kápolnás-Sári és Tőttös nevü birtokait 1339-ben Ilona fiának zálogba adta.* 1341 április 30-án végrendelkezik és pedig, miután fiaival már osztozkodott, csak a visszatartott birtokokról, nevezetesen Letenyé-ről. Bizonyos Honta fia Miklós fia Péter, nagyanyjának, Kán nb. nőnek (valószinüleg II. Gyula leányának) leánynegyedét követelte rajta, aminek Péter nem tudott másként eleget tenni, mint úgy, hogy fél Letenyét a követelőnek zálogba adta. Péternek sógora, második nejének Katalinnak fivére, Koboli László zágrábi püspök (későbbi kalocsai érsek) kiváltotta a birtokot és odaadta Katalin és Péter fiának: Lászlónak. Ez utóbbinak hagyományozza tehát Letenyét és a többi még kezében lévő jószágait.* 1341 deczember 14-én azonban még életben van és akkor Kápolnát, Sárit és Tőttöst, miután kellő időben ki nem váltotta, az Óváriaknak véglegesen átengedi;* ezután teljesen nyomát vesztjük.
Anjoukori okmánytár, I. k. 8. 1.
Századok, 1870. évf. 380. 1.
Anjoukori okmánytár, I. k. 305. 1.
Ugyanott, 325. 1. Zichy-okmánytár I. k. 144. 1.
Anjoukori okmánytár, II. k. 262. l.
Ugyanott, 203. 1.
Zichy-okmánytár, I. k. 270. 1.
Anjoukori okmánytár, II. k. 472. 1.
Ugyanott, 168. 1.
Ugyanott, 331. 1.
Ugyanott, 455. 1.
Ugyanott, 509. 1.
Ugyanott, 616. 1.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 87. 1.
Ugyanott, 175. 1.
125Fia László 1341 május 5-én mostoha fivérétől, Miklóstól, ennek letenyei birtokrészét kapja zálogba;* azután csak kétszer hallunk még valamit felőle, midőn t. i. 1364-ben egyik jobbágyát tolvajnak deklarálja és midőn 1368-ban rokonaival együttesen a Bátmonostoriak birtokán hatalmaskodik.*
Ugyanott, 89. 1.
Zichy-okmánytár, III. k. 237–344. l.
Péter fia II. Miklós 1346 november 30-án a Győr nb. Derzs fia Miklósnak a veje. Ennél sem tudunk sokkal többet felőle. 1351 julius 14-én olvassuk, hogy e Miklósnak siklósi birtokrésze részben fivérének, Istvánnak kezébe került; miből minden kétséget kizáró módon kiviláglik, hogy Miklós akkor már nem élt és fiörökös nélkül halt meg. Házassága – mint majd alább meglátjuk – a Kán és a Győr nembeliek között kitört viszályoknak vált okává.
István 1344 augusztus 5-én Siklóson lévő szombatszegi birtokrészét Seliber nevü pécsi polgárnak zálogositja el.* 1345 január 13-án folytatja e müveletet, amennyiben Siklóson a sánczon belül való birtokrészét ugyanezen polgárnak elzálogositja;* szükségén azonban ezzel sem segitett, mert még ugyanazon évben tótfalui birtokát Szentgyörgyi Miklósnak és fiainak adja zálogba.* Pörei is sok pénzt nyeltek el; így azon perben, melyet Bátmonostori Tőttös, Győr nb. Derzs fia Miklós és ennek fia Derzs ellen viselt, a fivére Miklós után reászállt siklósi birtokrészt zálogul elfoglalták.* Hogy vagyonának még hátralévő részét családjának megmentse, 1352 augusztus 4-én a pécsváradi konvent előtt kijelenti, hogy összes baranyamegyei birtokait nejének Annának, fiának Imrének és leányának Margitnak adja.* Ez Imréről utoljára 1368 február 19-én hallunk valamit, midőn arról van szó, hogy a többi Siklósiakkal együttesen Bátmonostori 126Lászlónak szenttrinitási birtokán hatalmaskodott.*
Anjoukori okmánytár, IV. k. 435. l.
Ugyanott, 481. 1.
Zichy-okmánytár, II. k. 168. 1.
Anjoukori okmánytár, V. k. 509. 1.
Zichy-okmánytár, II. k. 491. 1.
Ugyanott, III. k. 345. 1.
I. István elhalálozásának évét pontossággal meg nem határozhatjuk, de azt tudjuk, hogy fivérével, Pállal együtt erőszakos halállal mult ki.
Pál, ki 1337 márcziusáig atyja és fivérei társaságában szerepelt, 1337 október 24-én vagyonának egy részét nejére ruházta át. Ez Ilona, Bogár István baranyamegyei földesurnak a leánya, aki szép hozományt kapott, melyből férjének, hogy adósságait kifizesse, 200 finom ezüst márkát adott kölcsön; ez viszont ráiratta Rádfalva, Sártó, Kovácshida és Szerdahely nevü birtokait.* Pál mindamellett kedvet kapott e birtokokon tuladni, miért is az asszony 1342 május 17-én a pécsi káptalan előtt fiaival, Gyulával és Istvánnal együtt a nevezett jószágok elidegenitésétől férjét tilalmazza.* Halála évét nem ismerjük. Tudjuk, hogy fivére, II. Miklós, Szerdahelyi Miklós leányát vette nőül és hogy Miklós halála után fivérei és a Szerdahelyiek között a czivódások napirenden voltak. Pálnak és fivérének, Istvánnak hulláit a vizből fogták ki, minek következtében a Siklósiak a Szerdahelyieket azzal vádolták, hogy a két fivér megöletésében részesek. A vádlottak 1356 május 2-án mindegyikük részéről századmagukkal letett eskü által magukat e vád alól kitisztázták.* A két fivér halála tehát 1352 és 1353 között történhetett.*
Anjoukori okmánytár, III. k. 425. 1.
Ugyanott, IV. k. 218. 1.
Ugyanott, VI. k. 452. 1.
V. ö. Anjoukori okmánytár, VI. k. 123. 1., hol 1353 okt. 25-én már csak Pál és István fiairól van szó. Németh Béla «Történeti adatok Baranyamegye multjából» czimü dolgozatának 119-ik oldalán azt mondja, hogy az országos levéltárban DL. 5315. sz. a. őrzött okirat szerint Siklósi Péter fia Pál még 1364-ben életben van és Szerdahely felét Derzs (fia) Miklósnak zálogba adja. Itt tehát – ha az eredeti okirat valóban az 1364. évi keltezést tartalmazza, hiba van.
Pál fiai: IV. Gyula, II. István, III. Miklós és Mihály. Mihályt csak 1355 deczember 20-án emlitik,* midőn fivéreivel együtt a Szerdahelyiekkel egyezkedik. 1356 május 2-án már nem szerepel, ami arra enged következtetni, hogy akkor már nem élt.
Ugyanott, 413–415. 1.
II. István, kivel 1355-ben találkozunk, 1364 után azon pört veszi át, melyet fivére Gyula a baranyamegyei Tótfalu miatt a Bátmonostoriak ellen inditott; 1366-ban szintén van pöre Bátmonostori Lászlóval; 1368-ban rokonaival együtt Lászlónak szenttrinitási birtokán hatalmaskodik. 1372 május 8-án László nádor még az István és Bátmonostori László között fennforgó, Tótfalura vonatkozó pört ugyanazon évi október 6-ára halasztja, de István e határnap előtt halt meg, mire az ügy Gyula fia Miklósra ment át.* Úgy látszik, hogy Istvánnak nem maradt fiutódja.
Zichy-okmánytár, III. k. 314, 344, 349, 354, 358, 422, 465, 546. 1.
Pál fia III. Miklós, kivel szintén 1355-ben találkoztunk, Sz. Ágoston-rendi szerzetes lett. Birtokai: Kovácshida, Rád, Szerdahely, Palkonya, Szabolcs és Pály. 1395-ben Garai Miklós és János Siklóst élete tartamára Miklósnak engedte át; 1399-ben pedig kineveztetik a Garaiak e Miklóst, ki akkor az Ágostrendiek provincziálisa volt, oserói püspöknek. Vele kihalt az ifj. Siklósiak fiága.*
Csánki, II. 458. 1. Fejér, X/II. k. 744. 1. V. ö. Németh Béla urnak fentebbi müve 121–122-ik oldalával.
Fivére, IV. Gyula 1350-ben panaszt emel Csukmai Pál fiainak jobbágyai ellen, kik siklósi birtokán hatalmaskodtak;* 1355 deczember 20-án saját és fivérei nevében a Szerdahelyiekkel oly feltétel alatt köt egyezséget, hogy utóbbiak kötelesek a Siklósi Pál által nekik zálogba adott Tesenfa helységet tiz márka váltságdij mellett előbbieknek bármikor visszaadni. Egy ugyanazon napon kötött másik egyezségi levélből kitünik, hogy a Szerdahelyiek Siklósi Gyulát megfogták és a Dráva vizébe dobták, hogy megfulasszák és 500 márkáig érő kár okoztak neki. Ezért kötelezik magukat a Szerdahelyiek, hogy Szomorfalva, Pále birtokokat és a kovácshidai vámot, melyet néhai nagybátyjok II. Miklós náluk elzálogositott, Gyulának és fivéreinek feltétlenül kiadják.*
Anjoukori okmánytár, V. k. 355. 1.
Ugyanott, VI. k. 414–416. 1.
1363-ban Teremhegyi Miklóssal Hernyetelke nevü birtok miatt állt perben,* és ugyanazon évben megveszi a Szentmártoniaktól Kovácshidának és a hozzátartozó vámnak azon felét, mely eddig még nem volt az övé.* 1364 május 20-án Gyula még a nádori gyülésen müködő esküdtek sorában szerepel,* de úgy látszik, hogy még ez évben meghalt. Ugyanazon közgyülésen azzal állott elő, hogy mindazon családi birtokokat, melyeket nagyatyja Péter és ennek fiai Pál és István elzálogositottak, ki akarja váltani. Ezzel szemben kijelentette Bátmonostori László képviselője, hogy Tótfalu felét nem a Gyula elődei, hanem vele nem rokon személyek zálogositották el, mire az elnöklő nádor, Kont Miklós elrendelte, hogy mindkét fél ez ügyben 1364 augusztus 27-én előtte a királyi udvarban jelenjék meg. Az erre vonatkozó okirat* már most azt mondja, hogy az ügy e határnap után Gyula, aztán ennek elhalálozása folytán fivére István által részint Kont Miklós nádor, részint Opuliai László nádor előtt tárgyaltatott, amiből Gyulának halálozási évét pontosan meg nem állapithatjuk.
Orsz. Levéltár DL. 5199. V. ö. Németh urnak idézett műve 120. old.
Orsz. Levéltár, DL. 5318; v. ö. Németh 120.
Zichy-okmánytár, III. k. 236. 1.
Ugyanott, 543.1.
Fia, III. Miklós atyja halálakor oly zsengekoru volt, hogy a Tótfalu miatti pört nagybátyja, István volt kénytelen átvenni. Ennek 1372-ben történt elhalálozása után őt bizonyos János fia László képviselte.* A pernek 1374-ben az lett a vége, hogy Miklós a tótfalui birtokért Száva és Csarnota jószágokat adta. Miklós a Horváti-féle lázadásban is részt vett, mire Zsigmond király Siklóst és a hozzátartozókat 1387-ben a Ratolt nb. Pásztóiaknak és Kakasoknak adta, kiknek ez adományt 1391-ben ujra megerösitette.*
Ugyanott, 475.
Országos Levéltár DL. 7243 és 7679. V. ö. Németh 121, Csánki II. k. 457–458. 1.
Mindamellett mégis úgy találjuk, hogy Siklós és a hozzátartozott birtokok Miklós fiának kezeiben is voltak. Zsigmond király kijelenti t. i. 1395 április 19-én, hogy Garai Miklós és János mindazon baranyai birtokokat, nevezetesen a Siklósi várt, melyek a magbanszakadt Gyula fia Miklós fia: néhai Siklósi Győrgyéi voltak, bizonyos temesmegyei jószágokért a királytól csere utján kapták,* ebből azonban Siklósi György halálának évét meg nem állapithatjuk.
Temesmegyei okmánytár, I. k. 252. 1.
Dr. WERTNER MÓR.
