Genealogiai füzetek. Családtörténeti folyóirat. Szerkesztik Sándor Imre és Sebestyén József. III. évfolyam. Kolozsvár, 1905.
Genealogiai füzetek. Családtörténeti folyóirat. Szerkesztik Sándor Imre és Sebestyén József. III. évfolyam. Kolozsvár, 1905.
E szépen fejlődő folyóiratnak immár harmadik folyama fekszik előttünk. E körülmény életrevalóságának tanujele és mutatja azt, hogy hézagot tölt be genealogiai tudományunkban s hogy fennállásának három éve alatt lelkes és pártoló közönséget biztositott, mely a lap fennállását lehetővé teszi.
A most lezárt évfolyam tartalma, ép úgy mint az előzőké, változatos és érdekes. Dr. Endes Miklós tovább folytatja értekezését az uri hatóság fejlődéséről Magyarországon 1848-ig, mely czikk az 1905. évfolyam legterjedelmesebb czikke. Régi érdemes genealogusunk Doby Antal az Osdolai gr. Kuun család leszármazásáról értekezik. Családtörténeti czikkeket találunk továbbá Gyulai Ferencztől, ki a Kisenyedi és Jászberényi Pallos családot ismerteti, Gyulai Rikárdtól, ki a Radnótfái Nagy családról értekezik. Kelemen Lajos a Bakfalvi Nagy és a Nagyteremi Sükösd, Sándor Imre az Ebfalvi Halmágyi, Sebestyén József a Késmárki és Lőcsei Késmárky, K. Weres Sándor a Kövesdi Weress családról ír. E czikkek közül csakis a Pallos családról szóló czikk nem közli a családi czimert, a többi a család czimerével rajzban is megismertet bennünket. Az ősfák rovatának vezetője, Gyulai Rikárd ez évfolyamban a Botos Béla, Bónis Sarolta, Fráter Emma, Gál Mária, Gyulai Ödön, Katona Ilona, Pál Erzsébet, Sikó Lajos és Szabó Gábor ősfáit közli. Köblös Zoltán folytatja családtörténeti szempontból rendkivül becses közleményét, az Erdélyi Országos Múzeum és a kolozsvári református kollegium könyvtárában őrzött halotti beszédek jegyzékét, melyből ez évfolyamban négy közlemény látott napvilágot. Ugyancsak ő egy uj közleményt is kezd meg, a nemességigazoló pereket, melyből öt közleményt ad. Közleményének alapjául Altorjai Mike Sándornak két kézirata szolgál a Regestra Archivorum tomus V. Archivum regii gubernii Transilvaniae és a Collectio Genealogica Nobilitatis Transylvaniae. Mindkét közleményével becses és értékes munkát végzett; előbbi bibliographiai szempontból is rendkivül értékes összeállitás, az utóbbiaknak a családok nemességét kutató fogja nagy hasznát venni. Remélhetőleg a nemességigazoló pörök közleménye kölön lenyomatban is meg fog jelenni. Köblös Zoltántól még három közleményt találunk és pedig egyet Rákóczi Borbáláról, egyet a Hidvégi gróf Mikó család leszármazásáról, a harmadik pedig János Zsigmondnak 1568 márczius 27-én Gyulafehérvárt Domionus kézmüves mester, a vasbányák felügyelője részére adott czimereslevele, mellyel a János Zsigmondtól származó rendkivüli ritkaság számba menő czimereslevelek száma egygyel szaporodik. A czimerkép a rajz szerint arany mezőben könyöklő kékruhás, 51vörös hajtókás kar, markában kalapácsot tartva, sisakdisze ugyanez alakot mutatja. Czimerszerző személyéről, valamint családjáról többet nem tudunk, vajjon e Domionus mester őse-e a Rogozi Domián családnak, szintén nem tudjuk. Sándor Imre II. Rákóczi Ferencz házasságáról értekezik még, és meleghangú nekrológban búcsuztatja el gróf Kuun Gézát. Folyóiratunknak is szorgalmas munkatársa, R. Kiss István a Rákóczi család czimeréről értekezik, és heraldikai tartalmu Sebestyén József cikke is a magyar czimertannak jellemző sajátságairól.
Az adattárban közölt okiratokról külön nem emlékezhetünk meg, csakis egyet emlitünk meg, a Jósinczi és Inczédi család bárói oklevelét, melyekhez a czimerek rajza is közöltetik. Megemlitjük azért, hogy folyóiratunk azon olvasói, kik a Genealogiai Füzeteket esetleg nem olvassák, róla tudomást szerezzenek.
Mielőtt a Genealogiai Füzetek tartalmának bemutatását lezárnók, külön meg kell emlékeznünk mellékletéről. Az első két évfolyamban a szerkesztőség sürün közölt czimeresleveleket is, az uj évfolyamból azonban a közleményeket elhagyva, e helyett a czimeresleveleket folyóiratának külön melléklete gyanánt közli, mely befejezte után mint külön könyv fogja szolgálni a hazai heraldikai irodalmát. Szerencsés gondolat volt ez a szerkesztőségtől, mely a harmadik füzetben közölt tájékoztatás szerint az Erdélyi Múzeum levél- és könyvtárában, a Székely Nemzeti Múzeumban, a marosvásárhelyi és kolozsvári ev. ref. collegiumban, továbbá vármegyei, városi és magántulajdonban lévő czimeresleveket dolgoztatja fel, kiegészítve ezt az első két évfolyamban közölt czimereslevelekkel, valamint a Székely Oklevéltárban és az Erdélyi Múzeumban megjelent erdélyi armalisokkal. E külön mellékletekből eddig két teljes iv jelent meg, melyhez összesen 44 czimeres levél van közölve, rajzokkal, a legrégibb I. Ferdinand czimereslevele Sárpataki Tamás deáknak 1551 szept. 2-ról. Fentartjuk magunknak, hogy a czimeresleveleket annak idején bővebben ismertessük, de örömmel üdvözöljük már most is ennek megindultát, mely heraldikai emlékeinknek egy tekintélyes részét fogja hozzáférhetővé tenni. Csak azt sajnáljuk, hogy e közlemény csak negyedévenként jelenik meg, óhajtjuk, hogy a szerkesztőség minél előbb abba a helyzetbe jusson, hogy heraldikai irodalmunknak e becses gyarapodását havonként meg tudja jelentethetni.
–y.
