Wappenfibel von Ad. Hildebrandt. Frankfurt a/M. Verlag von Heinrich Keller, 1905.
Wappenfibel von Ad. Hildebrandt. Frankfurt a/M. Verlag von Heinrich Keller, 1905.
E kis heraldikai vezérfonál immáron hatodik javított és bővitett kiadásban jelenik meg, mi elég ékesszólóan bizonyítja használhatóságát. Az uj kiadás alkalmából az egyes czikkeket ujból átdolgozták és több uj czikket illesztettek be a füzetbe, főleg genealogiai tartalmuakat. 52A munkácska nagyobb igényekkel nem lép fel, czélja, hogy a nagyközönséget röviden tájékoztassa a heraldika általános szabályairól és ezt a czélját el is éri. A csinosan kiállitott füzetet 28 szövegközti kép és négy tábla disziti. Megemlitjük, hogy a heraldikai folyóiratok között társaságunk folyóirata, a Kolozsvárott megjelenő Genealogiai Füzetek és a zágrábi Vitezović is fel vannak sorolva.
Érdemleges ismertetésébe a czikkeknek nem bocsátkozunk, csak egyre akarunk megjegyzést tenni. A polgári czimerekről szóló czikkben azt mondja, hogy Németországban polgári czimerek jelenleg már nem adományoztatnak, ellenben bármely családnak jogában áll egy czimert választani magának, csak nem szabad annak egy már létező más czimerrel egyezni. Ennek az állításnak első része teljesen igaz, polgári czimerek többé nem adományoztatnak és folyóiratunknak 144. lapján olvashattuk azt, hogy a hallei természetrajzi társaság volt az, mely mint utolsó osztogatott ilyen czimeresleveleket és ez is beszüntette már működését. A fenti állitás második tételéhez azonban némileg szó fér. Igaz, hogy Németországban a czimerjog szabadabb, így pl. Brémában mindenki oly czimert viselhet a minőt akar, de már pl. Ausztriában nem így áll a dolog. Erre nézve nagyon érdekes volt az a nagy szédelgési pör, a mely a «Genealogie und Heraldik bürgerlicher Familien» czimü családtörténeti kézikönyv kiadója, Hermann Hermann ellen ez év október havában Bécsben lefolyt, és a mely a vádlott elitélésével végződött. Ebben a pörben tanukul kihallgatták Lesz lovagot, a bécsi Adelsarchiv volt főnökét és dr. Seidl miniszteri segédtitkárt, mint e levéltár képviselőjét. Mindkettő kijelenté, hogy az a föltevés, miszerint bárki használhat czimert, Ausztriára nézve téves, mert a fennálló és közzé tett szabályzatok szerint polgári czimereket csakis azok használhatnak, kik azok viselésére jogosultságukat ki tudják mutatni. Ausztriában erre vonatkozólag két udvari rendelet van, az egyik 1765-ből, a másik 1820-ból, mely utóbbi a czimereslevelek kiállítását egyáltalán betiltotta és a czimereslevelek adományozását kizárólag állami jognak minősitette. Az ez ellen vétők pénz és szabadságbüntetés alá esnek.
Ezt a megjegyzést különben nem azért tettük, mintha ez által most ismertetett munkácska érdemeit és használhatóságát le akarnók rontani, csak utalni akartunk arra, hogy ez irányu állitása nem bir mindenütt érvénynyel.
Á. A.
