Professor Dr. Johann Loserth, Genealogische Studien zur Geschichte des steirischen Uradels. Das Haus Stubenberg bis zur Begründung der habsburgischen Herrschaft in Steiermark. Graz, Verlagsbuchhandlung Styria, 1905. 6 lap czim és ajánlás, 83 lap, 4. nemzedékrendi tábla és 8 levél pecsétlenyomat. 8° 2 K 40 f.
Ez a munka a stiriai történelmi országos bizottság kiadásában jelent meg, abban a vállalatban, a melynek czime: «Forschungen zur Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte der Steiermark», s a melyből a Stubenbergek őstörténelme a hatodik kötetnek első füzetét képezi.
A vállalat közölte már első kötetében – dr. Krones Ferencztől Styria alkotmányának és közigazgatásának történelmét a Habsburgok uralmának megalapitásáig; továbbá a második kötet első felében Ilwof Ferencztől az Attems grófok történelmét (három nemzedékrend-történelmi táblával) és a kötet második felében dr. Losert Jánostól, a II. Károly főherczeg halála után volt hódolati viszályt 1590–1592; a harmadik kötet Anthony vom Siegenfeld Alfréd lovag müve Stiria czimeréről; a negyedik kötet első fele, dr. Krones Ferencz értekezése Stiria fejedelmeiről, hatóságairól és rendjeiről 1283–1411 második fele pedig Ilwof Ferencztől, Stiria ideiglenes tartománygyülése 1848-ban; az ötödik kötet eleje Mell Antal müvét tartalmazza, a stiriai parasztok felszabaditásának kezdetéről Mária Terézia és II. József alatt, mig a kötet végét dr. Losert János műve: «Salzburg és Stiria a tizenhatodik század utolsó negyedében» alkotja több püspök levelezéséből összeállitva. Ebből a tartalomból látszik, hogy a vállalat nem akar rendszeres lenni, hanem egyszerüen azt tüzte ki feladatául, hogy mindent közöl, a mi Stiriára vonatkozik, abban a sorban, a mint kiadásra megérett. Az osztrák tartományok csaknem mindegyikének van külön történelmi társulata, a mely nagy szeretettel karol fel és teszen közkincscsé mindent, a mit felkutathat. Így jelentek meg egymás után az Ortenburg, Heunburg, Pfannberg és Cilley grófok történelmei és egész sereg más olyan osztrák családé, a melynek nagy szerepe volt Magyarország történelmében. Hogy egyébre ne hivatkozzunk, ott van Cilley Borbála magyar királyné. Ha nem is szerepeltek a Cilleyek módjára Magyarország évkönyveiben a Stubenbergek, sokszoros kapocs füzi őket a Corbáviai, Frangepán, Zriny és ezek által a Rákóczy-családhoz, a mely családok ősei közt fölös számmal szerepelnek a Stubenbergek.
De azonkivül az első századokban vivott határvillongások és az időleges magyar uralom miatt is Stiria ősi családjai minduntalan barátságos vagy ellenséges érintkezésbe jutottak a magyar főúri családokkal. Pettau, Wildonie, Stadeck, Neidberg, Liechtenstein, Ramstein, Teuffenbach és Seldenhoven nevei nem egy magyar vonatkozású okmányon szerepelnek, hol mint tanuk, hol mint cselekvő felek.
A Stubenbergek ősi birtokai Wiener-Neustadt, vidékén, továbbá Hartberg, Stubenberg és Kapfenberg voltak. Ezek a birtokok messze terjedtek Alsó-Ausztriában, Stiriában és Magyarország nyugatára.
Loserth tanár a napjainkig ismert összes okmányokat és emlékeket felhasználja ismertetésében, a mely természetesen hasonlithatatlanul megbizhatóbb Wurzbach [Biografisches Lexikon] adatainál. De azért szintén eléggé hiányos. Losert szerint a család első elágazásainak történelme a következő képet nyujtja:
Wulfing, 1042; Ismeretlen; Stubenberg Wulfing, 1128, 1160; Ismeretlen; von Stubenberg és Kapfenbert Ottó 1144, 1183 Neje: Rase [Rosegg] Hiltrud nővére; Schirlingnek nevezett Gottschalk 1172 óta von Neidberg Gottschalk; von Krems Wulfing; Krems; Gerold; Stubenberg Ulrich, † 1218 Damiette előtt Neje: Gertrud; Stadeck I. Rudolf † 1231; Landesere Erchinger 1173, 1211; Neidberg Gottschalk 1170 után; Stadeck † 1398; Landesere † 1286; Neidberg;
95Stubenberg Ulrich 1218-ban Damiette előtt halt meg a keresztes hadjáratban, a mely azért is nevezetes, mert a mi II. Endre királyunk is részt vett benne. Erről a hadjáratról Loserth eléggé bő értesitéssel szolgál és nem lehet rossz néven venni tőle, hogy valóságos dicskölteményt zengedez Babenberg VI. Lipót osztrák hercegről, a kinek nevétől, hős tetteitől és dicséretétől visszhangzott akkor az egész kereszténység irodalma, visszhangzottak III. Honoriusz és IX. Gergely pápák bullái.
A keresztes hadban két Stubenberg vett részt Ulrich és Wulfing, apa és fiu, a kik közül az apa ott is maradt. – Tőlük igy származik le a család:
Stubenberg Wulfing, † 1230 előtt; Stubenberg Wulfing, † 1280 után.
Neje: Ortenburg Erzsébet grófnő
Ortenburg Erzsébet grófnőnek a testvérét, Eufémiát, Pleyen-Hardeck Konrád gróf vette el, a ki 1200-ban a magyarok ellen esett el. Leánya, Pleyen Eufémia grófnő Görz II. Albert gr. neje lett 1275-ben, mig II. Albertnek a huga, Görz Adelheid grófnő Ortenburg II. Frigyesnek, Stubenbergné testvérének lett a hitvese. Az Ortenburgok Karinthia hercegeivel közös törzsből származván, a Stubenbergek nagy tekintélyére vall, hogy csaknem egy időben vagy legalább egy nemzedéknyi időben az Ortenburg és Görz házakba házasodhattak. A sógorosodás igy áll:
III. Meinhárd, Görz grófja, † 1258, Neje: Adelheid, Tirol grófnője és örököse, † 1275; II. Hermann, Ortenburg grófja, † 1256, Neje: ismeretlen; IV. Meinhárd Görz grófja 1258–1271, Tirol grófja 1258–1291 Kärnten herczege 1286–1295, Neje: Wittelsbach Erzsébet, bajor herczegnő, † 1273; Tirol Erzsébet grófnő 1263–1313, Férje: 1276-ban I. Albrecht német király, 1248–1308; II. Albrecht Görz grófja † 1304 2. neje: 1275; Görz Adelheid grófnő, † 1286 körül, Férje; II. Frigyes Ortenburg grófja † 1304, Neje; Eufémia Férje: Pleyen-Hardegg Konrád gróf † 1260; Erzsébet Férje: Stubenberg Wulfing † 1280 után; Pleyen-Hardegg Eufémia grófnő, Férje: 1275; Habsburg; Ortenburg; Görz; Stubenberg;
Ezeknél a házasságoknál fogva a XIV. század elején a Stubenbergek már vérrokonok voltak a Habsburgokkal, Hohenzollernekkel, Wittelsbachokkal, Ortenburg és Görz grófjaival. Stubenberg Wulfingnak és Ortenburg Erzsébetnek fia:
Stubenburg Ulrich, † 1290 után,
Neje: Pfannberg Erzsébet grófnő, † 1290 után.
Pfannberg Erzsébet grófnőnek ismeretlen nevü testvére Suneck Ulrich szabad urnak [† 1322 előtt] lévén a felesége, ősanyja volt a Cilley grófoknak, Cilley Borbála magyar királynénak, a Habsburgok és a Lothringeneknek.
A Stubenbergek további történelme nem tárgya Loserth munkájának, de különben is eléggé ösmeretes Wurzbach biografisches Lexikonának 40. kötetéből és sok más munkából.