A Hlózsai Varjú máskép Vrána család czimereslevele 1520-ból.

Teljes szövegű keresés

A Hlózsai Varjú máskép Vrána család czimereslevele 1520-ból.
A Vrána családról folyóiratunk 1893. évfofolyamának 98–99. lapjain Illéssy János, nemrég elhunyt tagtársunk, szolgáltatott már adatokat. Helyesbiti az 1520-ban kelt czimeres levélnek az Országos Levéltárban lévő, 1721. évi egyszerű másolata alapján* Nagy Ivánnak, a czimert illetőleg fennállott tévedéseit* amelyekbe az ő révén a Siebmacher (magyar rész IV. kötet) is beleesik; a Siebmacher pótkötete azután Illéssy közleménye, illetve az idézett másolat alapján helyesbitett rajzát adja a család czimerének, csakhogy ebben is téves a sisakra helyezett, nyíllal átlőtt sisak; mert erről a második sisakról a szövegben semmiféle emlités nem történik.
Cottus Trencsén, Doc: N° 37.
Magyarország Családai, 12. köt. 272–73.
Bárczay, ismert művében,* az 1526 előtti eredeti festett czimerlevelek jegyzékében szintén szerepel a czimereslevél; csakhogy az nem eredeti, hanem egy Trencsén vármegyei, 1613. évi átiratban foglaltatik.* Eredetije talán Trencsén vármegye levéltárában őriztetik. A II. Lajos által adományozott czimereslevél Pozsonyban, 1520. okt. 2-án kelt; az átiró nemesi bizonyságlevél pedig, János fiai: András, György, Mihály, Miklós és István kérésére, 1613. decz. 10-én állítatott ki.
A heraldika kézikönyve, 449. 1.
Orsz. Levéltár, Acta post Adv. Tab. 2–7.
Az átiró és a benne átirt czimereslevélnek szövege ez:
Nos iudices et universitas nobilium comitatus Trinchiniensis, memorić commendamus per prćsentes literas nostras, significantes, quibus expedit universis, quod cum nos die sabbati proxima ante festum beatorum Simonis et Judć apostolorum, in anno prćsenti millesimo sexcentesimo decimo tertio prćterita, pro quibusdam arduis negotiis, prćfatum comitatum tangentibus, in civitatem Trinchiniensem, locum generalium congregationum et sedium nostrarum iudiciariarum solitum, prćsentibus quoque ibidem dominorum prćlatorum et magnatum, in hoc comitatu nostro bona et iura possessionaria habentium, nunciis publice et in magna frequentia convenissemus, eo tum pro nobilibus Andrea, Georgio, Michaele, Nicolao et Stephano, filiis quondam Joannis, filii olim Michaelis Varyw aliter Wrana, principalis donatarii, infra clarius denotati, egregius Szemetey, generoso domino Paulo Petreoczy de Kasza, utpote prćnominatorum condonatariorum nepotum et hćredum dicti Michaelis Varyw olim de Gelobuk, alias Klobuk, iam vero de possessione Hloza intitulatorum, domino terrestri, personaliter coram facie dictć generalis congregationis comparente, pro iisdemque partes suas interponente, produxit coram nobis quasdam literas serenissimi quondam principis et domini Ludovici, regis Hungarić ac Bohemiae etc., Posonii, feria tertia post festum beati Michaelis archangeli, anno domini millesimo quingentesimo vigesimo emanatas, in forma privilegii, in pergameno, patenter confectas, secretoque sigillo eiusdem olim regis roboratas, continentes in se arma, seu insignia praerogativae nobilitaris, antelato Michaeli Varyw, haeredibusque et posteritatibus eiusdem universis, ob merita virtutum ipsius a dicta olim regia maiestate clementer et gratiose concessa, hunc tenorem in se habentes:
Nos Ludovicus, dei gratia rex Hungariae, Bohemiae etc. tibi fideli nostro nobili Michaeli Varyw de Gelobuk, salutem et gratiam nostram regiam. Publici regiminis, ad quod divina providentia sumus assumpti, ratione suadente, ad id animum nostrum semper direximus, ut fideles subditos et servitores sacrć coronć huius regni nostri condignis prosequi possemus retributionibus, et in eos, qui virtutibus et obsequiis maiora prćmia meruissent, gratiam et benevolentiam nostram uberius ostendamus, et maioribus munificentić et libertatis donis honestaremus. Usu enim compertum est, et prćdecessorum quoque monumenta nobis merito immitanda (így!) testantur facile, ad conciliandum principi subditorum animos ad propagandam denique nominis famam et gloriam nichil munificentia et liberalitate prćstantius esse. Cum itaque ex fidedigna certorum fidelium nostrorum commendatione intelligamus, plane te a primis adolescentić annis usque ad maturam etiam senilem ćtatem tuam serenissimis principibus Matthić ac Vladislao, genitore nostro charissimo, felicis recordationis prćdecessoribus nostris regnantibus, in confinibus, pro defendenda christiana republica diu, multumque servivisse, sśpius etiam peditum nostrorum capitaneatum, exigentia, industria et militari tua arte strenue gesisse (így!) et contra infideles Thurcos viriliter, et non sine sanguinis tui effusione pugnasse, his pensatis te alioquin morum probitate et arte, industriaque militari et cśteris, corporis et animi dotibus prćditum, ex illa sanguinis humilitate, quam a parentibus nascendo contraxisse diceris, de gratia nostra speciali et potestatis nostrć regić plenitudine, te ac tui gratia, Thomam et Blasium Varyw, fratres tuos carnales eximendo, cśtuique et albo* verorum huius regni nobilium, armis utentium, ascribendos duximus et annumerandos, immo eximimus, ascribimus et annumeramus, ac in signum huiusmodi nobilitationis tuć personć, hćc arma, seu nobilitatis insignia, videlicet: scutum armigerum, coloris saphirici, addito in medio eius corvo alite, tres culmos triciti suis aristis flascentibus conspicuos rostro tenente; scuto ipsi superne galea incumbit colore argenteo, criseis* 171cono extantibus, et floribus tortuosis* splendida, sagitta cuspidata per medium traiecta, quć omnia in fronte prćsentium literarum nostrarum docta artificis manu concinne depicta et pulchre effigiata sunt, animo deliberato et ex certa nostra scientia tibi ac per te Ladislao filio, necnon Thomae ac Blasio Varyw, fratribus tuis carnalibus vestris hćredibus et posteritatibus universis dedimus et contulimus, immo damus et conferimus prćsentium per vigorem, decernentes et annuentes, ut a modo deinceps semper pro veris et indubitatis et tanquam a nobili sanguine propagatis nobilibus habeamini reputandis, ac prćscripta arma seu nobilitatis insignia, more aliorum subditorum, ac regnicolarum nostrorum armis uti solitorum, a modo deinceps ubique hominum, gentium, locorum et temporum, in praeliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, ac aliis omnibus et singulis exercitiis nobilitaribus et militaribus, necnon annulis, velis, tentoriis, cortinis, papilionibus, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus, gestare, omnibusque illis gratiis, prćrogativis, quibus cśteri nobiles regni nostri armis utentes, quomodolibet et iure* et consetudine (így!) utuntur et fruuntur, uti, frui et gaudere valeant, atque pos sint; tantoque studio et diligentia ad obsequia regia et sacrć coronć huius regni obeunda, ipsorum solidetur intentio, quanto se ipsi largiori favore nostro regio et benevolentia prćventos conspexerint. In quorum omnium prśmissorum fidem et testimonium, memoriam, firmitatemque* perpetuam, prćsentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarić utimur, appendente communitas, vobis, vestrisque omnibus prćdictis hćredibus et posteritatibus universis, duximus gratiose concedendas. Datum Posonii, feria tertia post festum beati Michaelis archangeli, anno domini millesimo quingentesimo vigesimo, regnorum nostrorum Hungarić et Bohemić etc. anno quinto.
Album, i, = névjegyzék, névsor; megjegyzem, hogy ezt a szót középkori czímeres leveleinkben sohasem olvassuk.
Igy! Nyilván cristis h.
Ezen kifejezés alatt nyilván a sisaktakarókat akarja érteni!
Igy! de iure h.
Ez a formula ilyen alakjában egyáltalában nem használatos; legalább 1526 előtti czimeres-leveleinkben nem.
Qua productione et exhibitione facta, prćfatus Paulus Szemetey proposuit in hunc modum: Quod licet prćtitulatus dominus Ludovicus rex, antenominatum Michćlem Varyw et hćredes, per hocque nepotes eiusdem nominatim prćdeclaratos in veros regni Hungarić nobiles, iam pridem datis superinde literis privilegialibus asciverit, eaedemque literć per iniuriam temporum in marchionatu Moravić casu quodam detentć, nihilominus sćpefatos hćredes et nepotes ipsius principalis quondam donatarii directe et per lineam generationis recta descendi concernentes, coram nobis ad instantiam cum ipsorum condonatariorum, tum vero ad intercessionem prćnomirati domini Pauli Petreoczy, per nos publice et solemniter promulgatć et evulgatć extarent, tamen, quia prćtacti Andreas, Georgius, Michaeli, Nicolaus, et Stephanus Varyw aliter Vrana, nempe donatarii eiusdem, et cum ipsorum nepotes distinctas suas residentias haberent, et nonnulles eorum, aut filiis hćredibusque ipsorum, etiam alibi inter extraneos fortassis vivere contingeret, petiit nos, ut super prćscripta nobilitatis adeptione, eiusque publicatione, literas ipsis testimoniales daremus. Et quia iusta petenti non soleat denegari assensus, et virtuosorum merita ultro sunt promovenda, ideo prout die anno et loco publicationis prćinsertarum literarum armalium, ac privilegialium, sic et nunc et deinceps fatemur et recognoscimus, prćfatos Andream, Georgium, Michaelem, Nicolaum et Stephanum Varyw aliter Vrana, ipsorumque hćredes et posteritates universas, in album et catalogum verorum ac indubitatorum sćpefati huius nostri comitatus nobilium, tanquam veros nobiles et nobilitatis prćrogativa utentes, fruentes et gaudentes receptos et annumeratos esse duximus, uti etiam recipimus, annumeramus et aggregamus. Atque ita in maius et evidendus testimonium, prćsentes literas nostras authentici sigilli prćfati huius nostri comitatus munimine ac impressione roboratas, eisdem Andreć, Georgio, Michaeli, Nicolao et Stephano Varyw, aliter Vrana, eorundemque hćredibus et posteritatibus universis dedimus et concessimus, consuetudine regni et comitatus, communi denique iustitia dictante. Datum in prćnominata civitate Trinchiniensi, feria tertia proxima post festum conceptionis beatissimć virginis Marić, die videlicet et loco sedis nostrć iudiciarić. Anno domini millesimo sexcentesimo decimo tertio.
A szöveg alatt jobb kéz felől: Lecta et extradata de sede per me Nicolaum Mednyanzky, notarium sedis iudiciarić comitatus Trenchiniensis.
Baloldalt: Caspar Ordody, vicecomes m. p., Joannes Klobucziczky, iudex nobilium m. p.; Franciscus Rudnesky, iudex nobilium m. p., Stephanus Gloz, iudex nobilium m. p., Daniel Szunyogh, iudex nobilium m. p., Caspar Marsovsky assessor m. p., Mathias Hrabowsky assessor m. p., Daniel Jisenski, assessor m. p., Georgius Borcziczky, assessor m. p., Nicolaus Klobuczyczky, assessor m. p.
A szöveg nagy ívrétű hártyára van irva; a szöveg alatt a megyének papirral fedett pecsétje látható.
A már emlitett 1721. évi hiteles másolatban a czimereslevél szövege több tekintetben eltér az 1613. évi átiratról;* pedig az eredetiről másoltatott; megvan a kihirdetési záradéka is, mely szerint a kihirdetés Trencsén vármegyének Trencsén városában, 1613. okt. 26-án tartott közgyülésén történt, vagyis ugyanakkor, amikor Trencsén vármegye 1613. évi hiteles átirata, amely ugyanaz évi decz. 10-én kelt, tárgyaltatott. A leirás szerint a czimer a következő: kék szinü pajzs közepén kiterjesztett szárnyu, csőrében három arany (sárgálló) buzakalászt tartó holló; a pajzs fölött ezüstszinü sisakon (ezüst?) strucztollbokréta (3, vagy 5 tollból),* a melynek közepén egy nyil vizszintesen fekszik.
Az előnév Gelobrok-nak iratik; többhelyt betoldásokat tesz; egyik-másik helyen hiányzik belőle egy-egy szó; Lászlót pedig testvérnek irja.
A szöveg hibás «criseis» szava csak a «cristis» elváltoztatott, hibás alakja; ezt pedig sisaknak venni nem lehet.
Addig is tehát, a mig az eredeti lappangó 172czimereslevél felszinre nem kerül, ennél pontosabb, részletesebb képet nem alkothatunk magunknak; igy pedig nem lehet tudni, hogy a holló merre fordul; hogy a strucztollbokréta hány tollból áll és, hogy milyen szinü; a sisaktakarókról pedig csak annyit mond, hogy a sisakról csavarodott világdisz hull alá.
E czimerlevél szövege első pillantásra tünik fel az előtt, aki középkori armálisainkkal figyelmesebben foglalkozott. Különösnek találom mindjárt a család előnevét. Illéssynek a nézete a «Gelobrok» alias «Klobuk» és Hlboke közt feltalálni vélt kapcsolatról, amely szerint az, Dolne és Horne Hlbokeval (ma Alsó- és Felső-mélyesd) egy volna, teljesen téves.
Gelobuk (Gelobrok) és Klobuk, trencsénmegyei községet nem ismerünk; a középkorban sem létezett. Hlboke névnek középkori alakja Hlwobok (személynévben: Petrus de Hlwbok, 1464., Dh. 16060.), possessio Hlwboke (1468, Dh. 16784.); ellenben Hloza község a középkorban Hlose possessio (1467. Dh. 16566.), Loza possessio (1492. Dh. 19860.) néven szerepelt.*
Ezen adatokat Csánki Dezső, orsz. levéltárnok előzékenysége alapján közölhetem.
A Varjú máskép Vrána családról az Illéssy által más közölt adatokon kivül még a következőkről van tudomásunk. A család egy ága Nyitrába szakadt és itt az 1725-i nemesség vizsgálat alkalmával Ferencz, Pál és Mihály Trencsén vármegyének 1613. évi bizonyságlevelét mutatta fel; leszármazásukat az 1618-ban szereplő Mihálytól igazolták; atyjuk nincsen felemlitve!*
Orsz. Levéltár, Inv. Nyitra (1725.) A. 9. 1.
Egy János Vágszerdahelyen lakott s az 1732. évi nemesség vizsgálat alkalmával szerepel; Trencsén megyének más emlitett bizonyságlevelét mutatta fel ő is.*
Orsz. Levéltár, Inv. Poson. (1732.) B. 33. o.
Miklós, az 1733. évi trencsénmegyei nemességvizsgálaton II. Lajos királynak állitólagos eredetijét mutatta be; elődei Hlósán és Kassa-Podhragyon voltak birtokosok; leszármazását Mihálytól, az állitólagos czimerszerzőtől igazolta.* Ezt a leszármazást közölte Illéssy.*
U. o. Inv. Trencsén (1733.) B. 52–53. 11.
Turul, 1903. 99. o.
Egy Pál, peres ügyeiben Nyitra vármegyétől 1784. aug. 21-én szegénységi bizonylatot kap.* 1807-ben többnek, Varjú máskép Vrána Mihálynak, bajai, Ignácznak, guttai, Jánosnak, pozsonyi és Antal pesti lakosnak nemességét ismerte el a magyar udvari kanczellária, a mint azt Illéssynél is olvassuk, csakhogy nem annyira a czimereslevél, mint inkább tényleges nemesi gyakorlat alapján.*
Orsz. Levéltár, Acta p. Adv. Tab. 2–7.
U. o. 807: 6898. kancz. sz. (Kir. Könyvek, LXII. 76. 1.)
Az itt közlöttekből és tekintve azt, hogy a Nagy Iván munkájában* szereplő id. András, János és Miklós körül az első kettő Kassa-Podhragyon birtokos, minélfogva őket az 1733-ban szintén Kassa-Podhragyon szereplő Miklós fiainak tartjuk, a következő, a Nagy Iván által közölt leszármazással egyesitett nemzedékrend állapitható meg:
Magyarország családai, XII. k. 272–273. 11.
N.; Varjú alias Wrána I. Mihály 1520; Tamás 1520; Balázs 1520; László 1520; I. János?; I. András 1613; I. György 1613; II. Mihály 1613; N.; I. Miklós 1613; I. István 1613; II. János; II. István; II. Miklós 1733; Ferencz 1725; Pál 1725; III. Mihály 1725; id. II. András Kassa-Podhragyon 1748; ifj. III. András 1748; III. János Kassa-Podhragyon 1748; IV. János; III. István; III. Miklós Pruzsinán 1748; V. János 1768, 1803; VI. János 1803; IV. István 1803; IV. András 1768, Kassa-Podhragyon; VII. János 1768 Kassa-Podhragyon; I. József 1768 Kassa-Podhragyon; II. György 1768 Kassa-Podhragyon; I. Ádám 1768 Kassa-Podhragyon; II. József 1803; VI. András 1803; V. István 1803; III. György 1803; III. Ádám 1803; V. András 1803; IV. Ádám 1837; II. Ádám 1803; VIII. János 1837; IV. György 1837;
E leszármazás daczára is az 1613. évi átiratban közölt 1520. évi czimereslevelet teljes szövegében hamisitottnak kell tartanom; még pedig a következő okoknál fogva:
A «pubbici regiminis, ad quod divina providentia sumus assumpti» formulát, az 1526. évig eddig ismert czimeresleveleink egyikében sem olvassuk; különösen hangzik a szövegnek «usu enim compertum est» formulája is; Varjú alias Wrána Mihály állitólag már I. Mátyás és II. Ulászló alatt is hiven szolgált, mindamellett semmiféle nyomát sem találjuk annak, hogy akár birtokadományban, akár egyébben részesült volna. Az, hogy László nevü fia is volt, 173csak másodizben emlittetik; az első helyen csak Tamás és Balázs fitestvéreiről szól. Az «album» kifejezést, a mint már megjegyeztem, középkori czimeresleveleinkben nem olvassuk; de nem találjuk az 1610. évig folytatott kanczellária gyakorlatban sem; ennek a formulának helyes és legteljesebb alakja ez: «in coetum, numerum, ordinem et ius verorum regni Hungariae» stb.,* de leggyakoribb az «in coetum et numerum» rövidebb kifejezés. Az «album» kitételt inkább a vármegyei gyakorlatban találjuk, mert ez tényleg a megyei nemesi névjegyzékbe, lajstromba iktatja nemeseit, holott a czimeradomány az élő nemesek sorába emeli az illetőket. A sisaktakaróknak a «floribus tortuosis» kifejezéssel való megnevezése is elüt II. Lajos kanczelláriai gyakorlatától, a mely vagy: ex eadem galea lamine et diversi fllosculi circumquaque fusi»*, vagy «quem (t. i. galeam) flos varicolor premit, qui sensim demissus ac vento quasi agitatus est»*, vagy ehhez hasonló formulát használ vagy pedig emlitést sem tesz róla.*
Orsz. Levéltár, NRt. f. 910. Nr. 25. (1566-ból)
Zalczer-armális, Orsz. Levéltár, Dh. 24. 119.
Várkonyi-armális, ugyanott, Dh. 23.408.
Petréczy-armális, ugyanott, Dh. 23.845
Végül teljesen szokatlan, erőltetett formula az «in quorum omnium praemissorum fidem et testimonium, memoriam firmitatemque.»
De egyéb adatok is szólnak ellene. László öcscse I. János, a kitől az 1613. évi bizonyságlevelet kérők származtatják magukat és a kit ez a bizonyságlevél a czimerszerző Mihály fiának mond, magában az 1520. évi czimereslevél szövegében nem szerepel.
Pedig ez az I. Mihály 1520-ban már öreg vitéz volt; állitólag már I. Mátyásnak is szolgálatában állott, úgy hogy János nevü fia a czimereslevél keltekor (1520.) legalább is 30–35 éves lehetett; és ha László nevü fiát a czimereslevél megemliti, akkor János miért maradt ki belőle? 1613-ban a megye előtt megjelent fiai pedig a legenyhébb számitás szerint is 70–80 évesek lettek volna! Ezek pedig alig kérték már czimereslevelük kihirdetését! És különös még az a körülmény is, hogy ekkor sem II. Mihálynak, sem I. Istvánnak, sem a többinek leszármazottjai a nemesi bizonyságlevélbe nem vétetnek föl, pedig már ezek is felnőttek voltak ebben az időben.
Vagyis, a közöltem 1520. évi czimereslevél – hacsak a később esetleg előtünő eredeti az ellenkezőt kétségen kivül nem bizonyitaná – egyelőre hitelesnek el nem fogadható. A leszármazás pedig I. Mihály és az 1613-ban szereplők között legalább egy ízre terjedőleg hiányos, vagy pedig tőlük felmenőleg egyáltalában hamis, koholt.
HORVÁTH SÁNDOR.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages