115BOCSKAY HADI NÉPE.

Teljes szövegű keresés

115BOCSKAY HADI NÉPE.
(Első közlemény.)
Abban a nemzet-irtó élet-halálküzdelemben, melyet a magyar faj megmaradásáért több mint háromszáz esztendő óta folytat, az első véres összeütközés a Bocskay István fölkelése volt.
A törökök folytonos pusztitása kikergette a nemességet ősi fészkéből és épen a legmagyarabb magyar föld: a dús termésü alföld vált csaknem lakatlanná. A Tisza-part mocsaras, vizjárta vidéke, a legtisztább fajmagyarság első települési lakóhelye idővel csaknem uratlan volt, mert ősi birtokosaik szerteszóródtak. A Nyirségtől le, a sárréti vizekig elterülő pusztaságon a mohácsi veszedelem után százával hamvadtak el egymás után a virágzó népes falvak és lakott helyek, a melyek az akkori ősi vármegyéket alkották; helyüket és emléküket néhol csak templomaik és monostoraik romjai őrizték meg.*
Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában.
A nemesi renddel a parasztság nagy része is elszéledt, földönfutóvá és a szegénységben egyformává vált a kisebb birtoku nemességgel. A földbirtok és a jobbágyi nép egymáshoz való viszonya fölbomlott és az élet a feudalis jogrenden kivül megteremtette a «szabados»-ok embertömegét.
Maga a «hajdu» nevezet onnan eredt, hogy a török-hadakozások idején a földmivelés helyett, mely foglalkozás állandóbb békés viszonyokat föltételezett, az alföldi háborgatott lakosság mindinkább a marhatenyésztésre tért át és évről-évre roppant tömegekben hajtották az állatokat Bécs és az osztrák tartományok felé;* e foglalkozás mellett kenyérkeresethez jutott jövő-menő nép embereit, a kik a zsoldért való katonáskodásból kiestek, kezdték nevezni hajdúknak, úgy hogy a katonáskodó szabados nép, meg a zsoldban nem álló hajtók egyaránt «hajdú» névvel hivattak, – valószinüleg a körülmények és életviszonyok szerint ugyanazon emberek majd egyik, majd másik foglalkozást is üzték.*
Dudás Gyula: A szabad hajduk története a XVI. és XVII. században. 1887.
Dudás Gyula: A szabad hajduk története a XVI. és XVII. században. 1887. – Dr. Takáts Sándor: Nyelvtudományi közlemények. 1900.
Állandó lakás, család és tűzhely nélkül szűkölködő proletárjai annak a korszaknak, amelyben tömegeik először föltüntek, a mindennapi kenyérért hadakoztak is, ha kellett és a hadviselés zajában élő társadalomban hamar odaragadt a foglalkozás nélkül lézengő emberre a mindig háboruskodó gyalog katona neve.*
Dr. Varga Geiza: Hajdumegye leirása. 1882.
Az alföldet, mint a legtermékenyebbet, hamar ellepte a török hatalom, innen ki a felvidékre, ki Erdélybe menekült. A televényföldü Szabolcs, Békés, Csanád, Csongrád és a Kőrös-járta Bihar vármegyék elsőfoglalásu ősi nemessége földönfutók módjára elszéledt és ha visszatért is a fölégetett romokhoz, ismét csak futnia kellett. Úgy, hogy az alföld népének rendes és megszokott védekezési módja volt a «futás». Ha jött a hire, hogy közeledik a török-tatár horda, fölszedte a lakosság minden értékét, kincsét, marháját és igás állatjaival elmenekült a pusztán maradt házak falai közül a vizjárta helyek szigetei közé, a hová nem igen tudta követni kacskaringós, ingoványos utakon az idegen had és úgy várta meg családjával a veszedelem elmultát.
Az a hadviselésből élő nép az idők folyamán nemcsak magyar, hanem rácz és ruthén fajbeli csoportokkal is szaporodott* és hova-tovább oly hadi erővé vált, hogy úgy a bécsi kormány, mint az erdélyi fejedelmek a maguk részére őket megnyerni, nagy zsoldfizetés mellett is fölötte előnyösnek tartották.
Szücs István: Debreczen város történelme. 1870. l.
Már Báthory István, fejedelem korában, szervezni kezdte nagy részüket és hadi használhatóságuk a fejedelmi hatalom erős eszközévé vált Erdélyben,* bár a különféle zsoldban nem álló szabad-hajdukat méltán emliti a törvény mint a haza fekélyeit (patrić pestes).
Károlyi Árpád: A korponai országgyülés 1605-ben.
Ilyen kóborló hadviselő csapatokkal volt tele különösen az ország tiszántuli része, a hol tényleg a török volt az úr, de jog szerint a magyar királyt illette volna a hatalom.*
Dudás Gyula: A szabad hajduk története a XVI. és XVII. században. 1887.
116A császári zsoldban álló hajduk kezdték a hadviselést, de Bocskay a kőrös-melléki hajducsapatok hazafiságában bizva, az álmosdi győzelem után tovább vonúlt a Tisza felé. Serege mindinkább szaporodott, az elégületlen és folytonosan sanyargatott magyarság örömmel üdvözölte a fölkelés diadalmas zászlaját.
A hajdu-csapatok hősi lelkesedéssel követték; érezték, hogy sorsuk Bocskayhoz és a szabadsághoz van kötve, bár a császári zsold mellett szabad zsákmánynyal is kecsegtették őket, de «ők nem akartak nemzetük hóhéri lenni».*
Thaly Kálmán: Bocskay leveles-könyve. Magyar Történeti Tár.
Ezután véres diadalok jelölték mindenfelé a hajduk utját, akiket Némethy Balázs, Szilassy János és Lippay Balázs kapitányok vezettek, bár fegyvereiket is sok csapás érte, mert hadi fölszerelésük, mely egyszerü görbe kard, meg csákány és dárda volt, inkább csak portyázás közben való verekedésre volt alkalmas, mint rendes hadsereg ellen. Básta kezére került Némethy Balázs, a vitéz hajdu-vezér, a kinek szörnyű kinoztatások után fejét vétette.*
Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. V.
De a fényes dicsőségnek árnyéka is nagy volt. Vitézségükkel csak féktelenségük állt egy szinvonalon, s roppantul dulták ama vidékeket, a hol megjelentek, kivált a főpapok s az ellenpárti urak jószágait.*
Dudás Gyula: A szabad hajduk története a XVI. és XVII. században. 1887.
Bocskay igyekezett soraikba rendet hozni, rablásaiknak gátat emelni, sőt egyik legjelesebb vitézét, Lippay Balázst kivégeztette, mert szilajságát másképen meg nem fékezhette.
A hajduk egy része, különösen a zsákmányra éhes rendetlenebb nép, félt a békétől, a másik rész pedig vére hullásával teljesitett szolgálatainak megjutalmazását várta. Több mint húszezer hajdu táborozott Korpona körül, de a fejedelem a rendekkel egyetértőleg, deczember 1-én hozott határozat alapján, csak a rendes hadi szolgálatban állott hajdúknak adott jutalmat. Ezeknek javarésze vágyott a kietlen életből a házi tűzhely mellé, hiszen közűlök nagyon sokat a mellől zavart ki az élet.
«Bocskay István és Bethlen Gábor támadásakor, meg Báthory Gábor alatt, a «hajdu-világ»-ban, seregestül hagyták el a jobbágyok földesuraikat, hogy az ország alkotmányos és lelkiismereti szabadságáért vérüket ontván, maguknak is jószágot, nemesi szabadságot szerezzenek. Hanem a békekötések után rendesen megtizedelték őket s a kire rábizonyult, hogy valakinek jobbágya, azt irgalmatlanul vissza küldték az eke szarvához. Még a Bocskay-féle hajdukat is keményen kimustrálták, ámbátor ezeknek a szabadságát törvény biztositotta és tagadhatatlan, hogy bár az ország minden szegletéből összeverődött gyülevész népség voltak, – nagy részük még sem paraszt, hanem a török hóditás miatt koldusbotra jutott, földönfutó nemes volt.*
Dr. Komáromy András: Jobbágy-nemesités. «Nagy Iván» család-történeti értesitő. 1901.
Ezeknek adta ki Bocskay István fejedelem hires szabadalom-levelét Korponán, 1605 deczember 12-én. Ebben a szabad hajduk valódi «Magna Charta»-jában 9254 vitéz hajdu kapott adományt a ma is meglevő hajdu-városokra, mint telepekre, a kik a közös adomány-levélben fölsorolt hajdu-kapitányok alatt vitézkedtek.
Az adomány-levél szokatlanul terjedelmes szövegü* és bevezetésében bibliai stylusu hosszu mondatokban le van irva a fölkelés keletkezése, a hajduk szereplése és különösen Álmosdnál 1604 október 15-én aratott hajnali diadaluk a német császár serege fölött, mely alkalommal a vezér is a hajduk foglyává lett. Érdekes bevezetése magyar fordításban a következőképen hangzik:
A «Turul» 1905-ik évfolyamában teljes latin szövege és az adományozott czimer képmása közölve van.
«Jóllehet a minden dolgok legfőbb intézője az Isten, a ki nemcsak a ragyogó alkotmánynak, t. i. a mennyei örök tartományoknak egyetemét, hanem a földi, halandó és mulandó emberi nemzetet is s ezen föld kerekségének minden lakóit, a magáét mindenkinek megadni parancsoló szentséges igazság mérlegével, személyválogatás nélkül kormányozza; bár igen gyakran a szerencsés sikerek által fölemelt zabolátlan indulatu gonosz emberek büntetlen maradása miatt a kishitüektől oly béketürőnek, sokáig várónak, sőt minden neheztelés, harag és gondviselés nélkül valónak tartatik és ezért a hivek által gyakran hangos kiáltásokkal, majd serkentésekkel és vigyázatra való kényszerítéssel sürgettetik: de mindazonáltal bizonyos, hogy Izraelnek őrzője se nem alszik, se nem szunnyadozik, hanem hiveinek, valamint a szerencse, ugy a kisértések közepette is – midőn utaznak, folyókon átkelnek, midőn az ellenség csoportjaiba ütnek – jelen van és lépéseiket igazgatja, karjaiknál fogva fentartja 117őket s ha az alkalom ugy hozza magával, tanitja ujjaikat a hadakozásra, kiáltásaikat a szükségben nemcsak meghallja, sőt gyakran mielőtt kiáltanak, segedelmet nyujt; kevélyekkel és kicsapongó bűnösökkel szemben pedig minél biztosabbnak érzik azok magukat a szerencse karjain, azon örök bölcsességnek semmi sem édesebb, semmi sem gyönyörűségesebb, mint az ily felfuvalkodott kevélységü fenhéjázás megtörését soha meg nem bánni, tudván, hogy a zabolátlan erős lelkeket az ő erősségökben, a bölcseket az ő bölcsességökben, a ravaszokat az ő ravaszságukban fogja meg, kiket, midőn azok mitől sem tartanának, hirtelen és oly véletlenül megsemmisit, hogy a gonoszoknak helyök sem találtatik: a mikor aztán a győzedelmes arany igazságot és valóságot, mint a hajnal legfényesebb világát, mint a nap legtündöklőbb fényét, mindenkinek láthatóvá teszi és az igazakat a börtönből a szabadba, a sötétségből a világosságra és a fogságból örök szabadságra segiti; és jóllehet az ily tiszta egyenességü és mindenkor győzedelmes igazságnak változhatlan kiszolgáltatása (bár az egyideig szenvedni is látszassék) kezdettől fogva minden jók által észleltetett és mintegy kézzel érintetett: mindazonáltal a mi időnkben a császári felség agyarkodó seregeire a napfénynél világosabban kiderült, hogy azok a török haderő közelgetése miatt, segélyhozás ürügye és szine alatt hazánkba bejövén, annak minden erősebb várait nemcsak elfoglalták, hanem Erdélyországot csaknem végpusztulásra juttatva, iszonyu és hallatlan kegyetlenséggel eltörölvén és az egész nemességet elnyomván, az igaz vallás gyakorlásának és a hazai törvények kiszolgáltatásának szabadságát a szélesen kiterjedő Magyarországon is háborgatni, sőt végkép eltörölni bátorkodtak, annyira, hogy azok zsarnoksága alatt senki sem száját felnyitni, sem fejét fölemelni nem merészelte, mig a hatalmas Isten, mindenkinek reményén felül, ágyékunkat fegyverével fel nem övezte és belénk bátor lelket adván, Gedeon módjára kevés sereggel nekünk az ellenségen győzedelmet nem engedett.»
Később meg van nevezve benne Chomakeözy András és 12 hajdú-kapitány társa, a kik alatt vitézkedett hajdúk részére közös czimer is van adományozva, melynek szószerint való leirása a következő:
«Tojásdad égszinü pajzs, melynek a szélét, vagyis belső körületét, egy hasonlólag tojásdad alakban összegömbölyödött és hármas farkát a nyakára visszahajtó arany sárkány övedzi, a sárkánynak hasán tisztán látható lévén egy veres kereszt, melyet nekiek a mi tulajdon nemzetségi czimerünkből, irántuk való kedvezésünk és jóakaratunk nyilvánitásául adni akartunk; a sárkánynak belsejében pedig és a pajzs közepén egy pánczélba öltözött emberi jobb-kar vértől pirosló horgas szablyát erősen forgatni, a szablya markolatánál pedig egy elsült, kézi lőfegyver golyót kilőni látszik; a pajzs másik oldalán továbbá egyfelől füsttel vegyitett iszonyu láng, mely az ellenség elrettentésére a mi vitézeink által néhányszor győzelmet hozólag alkalmaztatott, – nagy lobogással égni, másfelől pedig a ragyogó hajnal pirosló kebeléből fényes sugarakkal fölemelkedő arany nap, a hajnal tájban történt első győzelmünk emlékére, dicsőséges fényben látszik.
A pajzs felett vitézi nyilt sisak van, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel felékesített királyi korona fedez, melyből megaranyozott karddal övezett és borostyánfüzérrel fölékesitett vitéz kiemelkedni és jobb kezében meztelen kardot, bal kezében meztelen tőrt tartani és imádkozván, a nyert szabadságért győzelmi éneket énekelni és a győzelmes fegyvereket vidáman forgatni, illő módon láttatik. A sisak csúcsáról pedig egyfelől vörös és égszinü, másfelől pedig arany és ezüstszinü szalagok, mint foszlányok folynak le és a pajzsnak mindkét szélét igen szépen körülveszik és ékesitik, a mint mindezek ezen levelünk közepén a képiró ügyes keze és művészete által világosabban kifejezve és lefestve látszanak.»
Ezen adomány-levél a kihirdetésen kivül ünnepélyes beiktatással – mely alkalommal egyedül Simára nézve tétetett birtokbeli ellenmondás – a törvényes idő alatt, jelesen 1606. évi deczember 2- án megerősittetett.*
Dr. Varga Geiza: Hajdumegye leirása. 1882.
A hadviselő hajdukból tehát csak 9254 ember kapott kiváltságot és egyuttal közös jutalmat is vére hullásáért, amidőn részökre a magyar Kanaánból – amely ugyan akkor a török dulása miatt kipusztitott vidék volt. – Szabolcs vármegyében Kállót, valamint Nánás, Dorogh és Varjas pusztákat és Hadház, Vámos-Pércs, Sima és Vid részjószágokat adományozta nekik a fejedelem.
A nemes Chomakeözy András, továbbá vitézlő Szilassy János, Keövy Miklós, Pallay Pál, Kováts Albert, Somogyi György, Farkas Mihály, Elek János, Chatáry János, Szénássy Mátyás, Nagy Mátyás, Feüzy István és Hajdu Gergely, összesen tizenhárom hajdu-kapitány zászlói alatt vitézkedett 9254 hajdu névszerint nem volt fölsorolva, ezeknek nevei nem is maradtak meg semmiféle okiratban. Ha föl is lehettek jegyezve a fejedelmi kanczellárián, annak nyoma veszett, sőt a tényleges letelepülés is, valószinüleg, zászlók alatt, a kapitányuk vezetésével történt, a miről a «hadinép» közül senki sem vezetett protocollumot.
Ugyancsak Bocskay István fejedelem adott nemesitő- és adomány-levelet Kassán, 1606 szeptember 2-án, a lovas hajdu vitézeknek külön Szoboszló birtokra, mely adomány a másikkal együtt alapja a hajduk szabadalmának.
Ennek a másik adomány-levélnek* a nyert külön czimert leiró része, magyar forditásban igy hangzik:
A «Turul 1906-ik évfolyamában teljes latin szövege, valamint az adomány-levél egész képmása közölve van.
118«Égszinü kék vitézi álló pajzs, melynek alsó részén zöld mezőben természetes szinében lefestett tigris, hátulsó lábán állva, első lábait pedig kiterjesztve, jobb lábában véres szablyát forgatni és egy erősen felfegyverzett pánczélos lovassal, ki bal kezében kerek pajzsot, melynek közepét egy lánggal égő alak elejétől a végéig körben ékesíti, jobb kezében pedig vágásra kész kivont kardot tart, párbajt vivni látszik. A pajzsra nyitott vitézi sisak van helyezve, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel diszitett királyi korona fedez, melynek közepéből egy másik tigris emelkedik ki, a győzelem jeléül bal lábában az előbbiekhez mindenekben hasonló kerek pajzst, jobb lábában pedig vörös zászlót tart, melyen egy természetes szinü sas felemelt csőrrel, kiterjesztett szárnyakkal, aranylábakon állva szemlélhető. A sisak csúcsáról pedig, jobbról sárga és kék, balról pedig fehér és vörös szinü takarók, mint foszlányok folyván le mindenfelől, a sisak külső széleit a legszebben körülfogják és ékesitik, a mint mindezek a mi levelünk elején vagy kezdetén a képiró ügyes keze és művészete által világosabban kifejezve és lefestve látszanak.
Ez a másik adomány-levél is a törvényes beiktatáson kivül – mely minden ellenmondás nélkül történt meg – annak rendje és módja szerint megerősittetett.*
Dr. Varga Geiza: Hajdumegye leirása. 1882.
A Szoboszlóra telepitett lovas hajdu vitézek külön adomány-levelében adományozott külön czimert a benne fölsorolt Halasi Fekete Péter kapitány, valamint Halasi Beödy Mátyás, Abádi Médy István, Maklári Kiss Pál, Sarudi Rácz Farkas, Turi Pap István, Csiffi Haty János és Rábéi Makkos Ferencz századosok családjai – a Fekete és Haty családok kivételével, mivel Fekete Péter és Haty János már előbb külön armalisokban más-más czimert nyertek – saját külön nemzetségi czimerül is viselték.
Bocskay két rendbeli, fontos és alapvető adományozása folytán el is foglalták a hajduk a Szabolcs vármegye területén levő törökdulta pusztai birtokokat, de békés megnyugvásuk azért még hosszu ideig nem volt. Az adományozott helyek közül Kállóban várbeli őrsereg állomásozott, akikkel az ujonnan települtek sehogy sem fértek össze; a folytonos viszálykodásoknak az lett aztán az eredménye, hogy a Bocskay halála után bekövetkezett zavaros «hajdu világ»-ban úgy a királyi részről, mint az erdélyi fejedelem nevében Kassán, 1608 augusztus 20-án egyezség jött létre Mátyás főherczeg és Báthory Gábor erdélyi fejedelem között, a mely szerint Báthory a kállói hajdukat Nádudvarra telepiti át, a királyi részről pedig Csegét adják a hajduknak, hogy mind a kettőt ugyanazon joggal birják, a melylyel Kállót nyerték.
Mátyás megkoronáztatása után az egyezséget még sem hajtották végre, úgy, hogy a viszálykodások elháritása tekintetéből Báthory Gábor fejedelem 1609 szeptember 13-án Nagyváradon kelt adomány-levelével Böszörmény várost és Pród falut adta a kállói hajduknak Kálló helyett csere- és vegyes-adományozás czime alatt, a hajduk részéről százezer forint fizetés mellett, ugyanolyan joggal, a milyennel Kállót birták.
Ezen harmadik adomány-levél alapján is, a maga idejében törvényesen bevezettettek a hajduk Böszörmény és Pród birtokába.*
Dr. Vazga Geiza: Hajdumegye leirása. 1882.
A hajduk részére történt mindezen adományozások befejezője és letelepülésük záró okirata II. Mátyás király levele, a melyben a hajduknak az erdélyi fejedelmek által kiadott eredeti adomány- és szabadság-leveleit megerősitette. Ez a pozsonyi várban kelt 1613 április 1-én és vele a fejedelmi Magyarország területén birt hajdu-kiváltságok megnyerték a császári Magyarország részéről nyiltan kifejezett elismerést. Ez az oklevél eredetiben a régi hajdu-kerületbeli hajduság közös birtokában őriztetik.*
Hajdu vármegye levéltára: eredeti okmány.
Azonban Szabolcs vármegyének különösen az a része, a melyre Bocskay István nagy adományozásai szólottak, már régen török pusztitotta terület volt. Az egykor messze-földekre kiterjedt debreczeni urodalom birtokrészei széthullottak, virágzó falvak néptelen, puszta helyekké változtak a Tisza-vizjárta füzesektől az Ér és Sárrét vizállásos szigeteiig, mert Szabolcs vármegye lekanyarodott az idő tájt majdnem a Körös-öntözte Sárrétig.*
Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. – Szabolcs vármegye leirása Szabolcs vármegye története, 1900.
Az ősi birtokos nemzetségek egyes részei a Dobi, Ohati, Bűdy, Olnodi Zudar, Szokoly, Wárday, Bélteki Drágffy, Fancsikay, Tornay és más családágakban már kihaltak;* másik rész pedig, mint a Szepessy-család, mellette a Mikepércsi Pérchy-nemzetség, a szomszédságból a 119Zeleméry, Parlaghy, Bogáthy, Guthy, Dengeleghy és több régi jeles familiák egyenként elhúzódtak más jószágaikra.
Zoltai Lajos: Debreczen és vidékének urai 1200–1400 között.
Szabolcs vármegyének ősrégi községei közül számtalan teljesen elpusztult, nagyon soknak épen a szakadatlan török dulásban lett vége, mint Zám- (Monostor), Hort- (Egyháza), Fegyvernek, Elep, Hegyes, Torna (Boldogasszonyfalva), Ebes, Bánk, Pacz, Haláp, Nagy-Macs, Szent-György és annyi sok másnak.*
Szücs István: Debreczen várostörténelme. 1870. I. – Zoltai Lajos: Debreczen és vidékének urai 1200–1400 között.
A hatalmas főuri uradalmak, mint a Báthoryaké a Nyirségen, a Csákyaké az Ér és Berettyó táján, vagy a tiszai kiöntésekre dülő egri püspöki egyház és a százdi apátság, már csak igen sok elhagyott pusztai községek területére terjeszkedtek ki és mindenütt adót szedett a török kajmakám.*
Dr. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. – Szabolcs vármegye leirása: Szabolcs vármegye története. 1900.
Az adományozott helyek közül Nánás-Monostora, Doroghegyháza, Varjas pusztai birtokok voltak, régen elhagyott falvak helyén; Hadház, Szoboszló, Vámos-Pércs lakott helyek ugyan, de török járta utban; Kállóban a Kállayak, Böszörményben a Báthoryak voltak birtokosok, Videgyháza és Sima pusztai részjószágok későbben sem nőttek falukká, Pródegyháza pedig pusztává lett.
Még az 1550–1570. évek táján Böszörményben Báthory Miklós, Vámos-Pércsen Bajony Ferencz és Zólyomy László, Hadházon Császár Mátyás, Szoboszlón Török Ferencz és Dobó István, Doroghon és Pródon szintén Császár Mátyás, Nánáson pedig kisebb telkesek birtak.* De a hadjárat után, mikor a hajduk vertfalu házaik helyét először kimérték, jórészben puszta területet szállottak meg, a melyeken «szorgalmukkal a farkasok és medvék tanyáját jól megművelt és bőven termő vidékké alakitották át.»*
Országos Levéltár: Conscriptiones et Regesta Dicarum Cottus Zabolchensis.
Barcsa János: Hajdu-Nánás város és a hajduk történelme. 1900.
A mai napig is meglévő régi hajdu-kerületi hajdu-telepek donatióján kivül, még az 1606-ik esztendő folyamán más hajdu-kiváltságleveleket is adott ki a fejedelem. Igy kapatt szabadalomlevelet tőle Kassán, 1606 márczius 16-án az a 300 pusztai hajdu, a kik még a fölkelés elején a kereki várat megvédelmezték a császári zsoldosok ellen;* ezek Kölesért nyerték adományul Bihar vármegyében és czimerökben a Bocskay-czimerbeli arany oroszlánt viselhették, – később pedig Szalontára telepedtek át.
Bihar vármegye leirása: Bihar vármegye története. 1901.
Majd saját birtokán Kis-Mária községnek, melynek lakosai különben már 1579-től minden adózás alól föl voltak mentve, adott pallosjoggal és czimerrel szabadalom-levelet Bocskay Kassán, 1606 szeptember 22-én, a melyet a hálás utódok ma is kegyelettel őriznek.*
Osváth Pál: Kis-Mária nagyközség és a nagymáriai puszta leirása. 1896.
E nagyobb hajdu-városoknak nevezett telepeken kivül még 21 biharvármegyei helység lakosságát ruházta föl a fejedelem hajdu-szabadalmakkal. Ezek: Szalonta, Ürögd, Pecze-Szent-Márton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Komádi, Vekerd, Mező-Sass, Régeny, Félegyháza, Bagamér, Mike-Pércs, Hajdu-Bagos, Konyár, Derecske, Herpály, Berettyó-Ujfalu, Kaba, Sáránd, Tépe.*
Bihar vármegye leirása: Bihar vármegye története 1901.
De ilyen közös adományozásokon kivül van még Bocskaynak egész sereg más donatiója és armálisa is. Számtalan «futott nemes» javára, leginkább a török pusztitotta tiszai vármegyékből, azután meg nagyon sok székely vitéznek, a kik mind megjutalmazásra méltó munkát teljesitettek. Ezeknek legtöbbje, mert az ősi birtokot ott kellett hagynia, valami donatiót várt, vagy legalább – mivel soknak a családi okmányai is elkallódtak a zivataros esztendők alatt – armálist, hogy azzal induljon neki az életnek.
A kiadott ilyen kiváltság-levelekről teljes lajstrom nem maradt reánk. Vezettek ugyan a fejedelem kanczelláriáján, – a melynek Káthay Mihály, az előbbi jeles kállai kapitány volt a feje – ugynevezett «Liber Regius»-t, de bizony az nagyon hiányos irás-munka vala. Nem is időrendi sorrendben, – úgy látszik – csak 120utóbb kezdve másolták bele a kiadott okiratok szövegeit, nem is mindet és akárhányat nem teljesen, csak kivonatolva, hanem az adományozott czimerek leirása ezeknél is meg van. Mint maga az eredeti rendkivül becses ódon könyv mutatja, az első bejegyzés Péchi Simon, cancellariai secretarius confirmatiója 1606 április 25-éről – tehát ugyan késő időből, az adományozások kezdete után ötödik hónapra, – az előbbi időben kelt armálisok közül azonban több van bevezetve utána. Készült hozzá megfelelő Index is, de maga a könyv, mely most már egy kissé az időmulás és a bizonyosan átszenvedett egyéb viszontagságok folytán megvedlett állapotban van, nem fejeztetett be, hanem nagyon valószinüleg a fejedelem halálakor beállott zavaros viszonyok között elfelejtve hányódhatott összevissza, bár rendkivüli fontosságát tudniok kellett azoknak, akiknek javára szóló fejedelmi ajándékozásokat örökitett meg. Ámbár a békealkudozások egyik pontja szerint Bocskay donatiói és armálisai úgy is felülvizsgálandók és bemutatandók voltak, még akkor melegében mindenkinek a zsebében volt a pecsétes levél, azt őrizte ki-ki féltékenyen.
Ez a rendkivül érdekes Liber Regius is a gyulafejérvári fejedelmi udvar kanczelláriájába került később, mert hiszen Gyulafejérvár volt az erdélyi fejedelmek tulajdonképen való székhelye; Bocskay a hadmüveletek szempontjából olyannyira fontos Kassán csak kivételesen tartotta udvarát. A fejedelmi korszak elmultával pedig a gyulafejérvári káptalan, mint «hiteles hely» őrizete alá jutott, a többi későbbi fejedelmi Liber Regiusokkal együtt, ahonnan csak a legujabb időben hozatott Budapestre, az Országos Levéltárba, valódi rendeltetési helyére, megőrzés végett.
A Bocskay Liber Regiusában mintegy 75 okirat szövege foglaltatik, amelyekből körülbelől 50 czimereslevél-szöveg, azután vagy 15 székely primipilatust és exemptiót foglal magában, közben néhány birtokadományozás van beiktatva szószerint.
Azonban mindezek csak egy részét és pedig kisabbik részét teszik azon adomány-leveleknek, főképen armálisoknak, a melyeket Bocskay az 1605. év végétől 1606 karácsony tájáig, a mikor már nagyon sulyos betegen feküdt, rövid egy esztendő lefolyása alatt vele tartó hiveinek kiadott, mert a Liber Regiusból ismeretes mintegy félszáz czimeres levelen kivül ismét másik félszáz armálisról van hiteles adat, a melyeket szintén Bocskay fejedelem adott ki és a melyek – bár a fejedelmi kanczellárián nyomuk sem maradt – vagy másolatban, vagy maguk eredetiben megőriztettek különböző helyeken. Ebből úgy látszik tehát, hogy a kiadott okiratoknak a Liber Regiusba való bevezetése a kassai fejedelmi kanczellárián nem volt elengedhetlen szabály. Mutatják azon armálisok példái, a melyek az idők folyamán, kiváltképen a legujabb levéltári kutatások által és a történelmi emlékek keresésére irányult szorgalmas törekvés folytán napvilágra kerültek és nagy részben történelmi folyóiratok vagy más szakművek lapjain közzé is tétettek.
Maga a legnagyobb hiteles okmány-tartó hivatalos hely, az Országos Levéltár is őriz néhány eredeti armális példányt, a melyek különféle perek vagy másféle hivatalos okiratok között oda kerültek, azután a Magyar Nemzeti Muzeum oklevéltárában is található egy pár darab,* továbbá a váradi káptalan és a jászói convent, mint hiteles hely levéltárában, valamint egyes vármegyék levéltáraiban is őriztetik itt ott vagy eredeti Bocskay-armális, vagy hiteles másolatban való átirata az eredetinek.
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Végül egynémelyik család levelesládájában is – az igaz, hogy igen nagyon ritka az ilyen – megmaradt a familia kezén a fejedelem eredeti pergamen-levele.
Az eddig történt levéltári kutatások folytán nyilvánosságra jutott adatok alapján, mintegy 125 czimeres levélről az alábbi sorozat számol be:
Atzél Péter társaival együttesen (9254 hajdu) közös adomány-levélben, Korpona, 1605 deczember 12. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1606 deczember 4.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen. – Hajdu vármegye levéltára: eredeti okmány.
Bakó Gergely (de Geges), Kassa, 1606 november 12. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Bálint Péter (de Zetelaka), Medgyes, 1605 szeptember 16. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
121Banka Péter és Simon, Kassa, 1606 október 26.*
Tagányi Károly: Országas levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Barmos János és István (de Bihar), előbb is nemesek, Korpona, 1605 november 29. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1606. évben. Utódaik Bihar vármegyében.*
Czimeres levelek Bihar vármegye levéltárában. Turul. 1888. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Bartalyos Mihály, György, Pál, János és Péter (de Medesér), Kassa, 1606 november 13. (Primipilatus Siculius.) Utódaik a székelyföldön.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Barthos István (de Szigeth), a fejedelmi nagyobb kanczellária jegyzője, Kassa, 1606. évben.*
Dr. Schönherr Gyula: Máramarosszigeti ref. Collegium levéltára. Turul. 1889.
Bassa György (de Udvarhely), Korpona, 1605 november 26. (Nobilisatio cum exemptione).*
Országos levéltár: Gyulafejérvári káptalani Liber Regius. 3.
Beche Gergely és testvérei János és Márton (de Losoncz), Kassa, 1606 január 11. Kihirdetve Nógrád vármegyében Losonczon, 1606 julius 13.*
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Belényesy (Bleniesy) György és testvére Gergely (de Kaszaper), Kassa, 1606 október 2.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch Adel von Siebenbürgen.
Bende Pál, Kassa, 1606 április 25. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1606 május 29. Utódai Bihar vármegyében.*
Siebmacher Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Benkeő György és Mihály (de Lukafalva), Kassa, 1606. évben. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. 1883–1886.
Beődy Mátyás (de Halas), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. (Szoboszlai közös adománylevélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Biró (aliter Litteratus) János (de Héviz), Kassa, 1606 junius 1.*
Országos Levéltár: Gyulafejérvári káptalani Liber Regius. 3.
Biró Péter (de Sóváradja), Kassa, 1606 november 12. (Primipilatus Siculicus.) Utódai a székelyföldön.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Bogáthy (aliter Zabó) János, István, Márton és másik János (de Érsek-Apáthi), Kassa, 1606 julius 28.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Boldisár László, előbb is nemes, Kassa, 1606 február 20. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1606 szeptember 11. Utódai Debreczenben.*
Szabolcs vármegye levéltára: kihirdetési jegyzőkönyv.
Boncza János (de Demeterfalva), Korpona, 1605 november 25. (Primipilatus Siculicus.)*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Borbély (Barbélly) Pál, Kassa, 1606 szeptember 27. (Szabó Andrással együttesen.)*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Boros Antal (de Miskolcz et Papi), felesége Tanda Erzsébet és fia János, Kassa, 1606 augusztus 20. Kihirdetve Borsod vármegyében, 1609 május 13. Utódai Borsod vármegyében.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Buza János (de Várad), Kassa, 1606 ?–8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel, von Siebenbürgen.
Buzay Mihály, Kassa, 1606 augusztus 16.*
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Császár (Cziazár) Gál (de Maros-Vásárhely), Kassa, 1606 november 14 (Primipilatus Siculicus),*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Csontos (Chyontos) János (de Dányán), Kassa, 1606 szeptember 19.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Csóré István és Ferencz (de Papolcz), Kassa, 1606 évben. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Csorvásy (aliter Füry) = Fűry (aliter Csorvásy).
Csuta (Chuta) Miklós (de Kis-Várda), Kassa, 1606 május 5. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1606. junius 5.*
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Deák (aliter Litteratus) György, győri származásu, Kassa, 1606 junius 26.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Demenchy Boldizsár, borosjenői várkatona, Kassa 1606 január 12. (Jogh testvérekkel együttesen).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch Adel von Siebenbürgen.
Demeter János (de Száldobos), Kassa, 1606 november 5.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883– 1886.
Deseő Benedek (de Herpál), Kassa, 1606 márczius 7. Kihirdetve Bihar vármegyében 1606 junius 11.*
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Éles Ambrus (de Szent-Miklós), Kassa, 1606. évben. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, utódai ugyanott és Szatmár vármegyében.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Eőssy János és testvére Jób (de Dancsháza), előbb is nemesek, Kassa, 1606 november 1. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1607 április 24.*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Eötves (aliter Kállay) = Kállay (aliter Eötves).
Farkas István (de Kis-Görgény), Kassa, 1606 november 12. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–l886.
Fekete István (de Pelbárthida), Kassa, 1606 ?–14. (Nobilisatio cum exemptione).*
Orsz. ltár: Gyulafejérvári káptalani Liber Regius 3.
122Fekete Péter (de Halas), Kassa, 1606. évben. Utódai a Hajduságon.*
Siebmacher-Wappenbuch: Der Ungarische Adel.
Fekete Péter (de Halas), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. (Szoboszlai közös adomány-levélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Feöldesy (aliter Zabó) János és Benedek, Kassa, 1606 május 26. Kihirdetve Bihar vármegyében. (János a fejedelem udvari szabója volt.) Utódaik Bihar vármegyében.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch Adel von Siebenbürgen.
Fűry (aliter Csorvássy) Gergely és Antal (de Eadem), Kassa, 1606 augusztus 1.*
Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára. 1906.
Gál János (de Hilib), Kassa, 1606 május 6. Utódai a székelyföldön.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch Adel von Siebenbürgen.
Gálffy (aliter Litteratus) Ferencz (de Kobátfalva), Kassa, 1606 november 15. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Gallyas Tamás, Kassa, 1606. évben.*
Lehóczky Tivadar: Czimeres levelek a leleszi Convent levéltárában. Turul. 1895.
Győrffy Imre (de Agárd), Kassa, 1606 november 12. (Primipilatus Siculicus.)*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Gyulay Albert, Péter és Ferencz, valamint atyjok Orbán (de Eadem), Kassa, 1606 február 16. Utódai Budapesten.*
Genealogiai Füzetek: Czimeres levelek gyüjteménye. 1906.
Haranghy Ferencz és György (de Gyarmath), Kassa, 1606 julius 20.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Harsányi (aliter Litteratus) Benedek (de Kis-Harsány et Sárospatak) és gyermekei István, Tamás és Judit, előbb is nemesek, Kassa, 1606 évben. Kihirdetve Zemplén vármegyében.*
Siebmacher-Wappenbuch: Der Ungarische Adel.
Haty János (de Csiff) Kassa, 1605 szeptember 1. Kihirdetve Bihar vármegyében, utódai ugyanott.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Haty János (de Csiff) Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1606 február 5. (Szoboszlai közös adomány levélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Her György (de Miskolcz), Kassa, 1606 április 17. Kihirdetve Borsod vármegyében Miskolczon, 1606 deczember 10. Utódai Miskolczon.*
Dr. Szendrei János közlése: Turul. 1889.
Herr János (de Miskolcz) Kassa, 1606 április 25. Kihirdetve Borsod vármegyében, Miskolczon, 1606. julius 9. Utódai Miskolczon.*
Dr. Szendrei János közlése: Turul. 1889.
Horváth János (de Hosszufalva), felesége Zsófia, és fia András, Kassa, 1606 április 15. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1607 márczius 7.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Ispán György (de Alvincz), Kassa, 1606 április 5.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883x x1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Istvánházy Mihály (de Maros-Szentkirály), Kassa, 1606. évben (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Jaákó István és felesége Eötvös Orsolya, Kassa, 1606 április 25. Kihirdetve Borsod vármegyében, 1606 május 31.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Jánosi Péter, Mihály és György (de Kis-Görgény), Kassa, 1606 november 10. (Primipilatus Siculicus). Utódaik a székelyföldön.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul 1883–1886.
Jogh János, István és Gáspár testvérek, Kassa, 1606 január 12. (Demenchy Boldizsárral együttesen).*
Országos Levéltár: Gyulafejérvári káptalani Liber Regius 3.
Jóthé Gergely (de Kölesér), Kassa, 1606 márczius 16. (Közös adomány Bihar vármegyében).*
Siebmacher-Wappenbuch: Der Ungarische Adel.
Kállay (aliter Eötves) János (de Simánd), Kassa, 1605. márczius 8. Utódai a Hajduságon és Arad vármegyében.*
Pettkó Béla: Pótlék Tagányi Károly országos levéltári jegyzékéhez. Turul. 1888. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Karassiaj István, Kassa, 1606. évben. Utódai Békés vármegyében.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Károlyi Mihály és testvére Miklós (de Eadem), Kassa, 1606 junius 20. Kihirdetve Bihar vármegyében 1607 évben. Utódaik Abauj vármegyében és Budapesten.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen. – «Nagy Iván» családtörténeti értesitő. 1901.
Keőszeghy Jakab (de Déva), Kassa, 1606 augusztus 17.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levevelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Kéry Miklós, Kassa, 1606 augusztus 23. (Tanka Péterrel együttesen).*
Dr. Szendrei János: Czimeres levelek Borsod vármegye levéltárában. Turul. 1890.
Kis Bálint (de Szent-István), Kassa, 1606 november 15. ( Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Kiss Márton (de Sáránd), Kassa, 1606 szeptember 26. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1607 május 28.*
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Kiss Pál (de Maklár), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. (Szoboszlai közös adomány-levélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Kispál Bálint (de Uzon), Medgyes, 1905 szeptember 15. (Primipilatus Siculicus). Utódai a székelyföldön.*
Genealogiai Füzetek: Czimeres levelek gyüjteménye. 1906.
Kyss (aliter Lechméry), Lechméry (aliter Kyss).
123Kovách Miklós (de Jánosfalva), Medgyes, 1605 szeptember 15. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Kovács Tamás (de Kesereő), Kassa, 1606 október 20.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Kováts (aliter Thoroczkai) =Thoroczkai (aliter Kováts)
Kovátsi Ádám (de Fekete-Ardó), Kassa, 1606 április 8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Kovátsi János, István, György és másik István (de Zékely-Udvarhely), Kassa, 1606 julius 20. (Pálosi Jánossal együttesen).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Kun Lőrincz (de Orosháza), Kassa, 1606 augusztus 27. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1608. évben. (Nagy Ferenczczel együttesen).*
Dr. Illésy János: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke (Helytartótanácsi osztály). Turul, 1891. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Lakatos György (de Czegléd), Kassa, 1606 szeptember 26. Kihirdetve Borsod vármegyében, Miskolczon 1606 deczember 10.*
Dr. Szendrei János: Czimeres levelek Borsod vármegye levéltárában. Turul, 1896. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Lakatos Miklós (de Csik-Szent-Simon), Kassa, 1606 évben. Kihirdetve Bihar vámegyében 1631. évben. Utódai Bihar vármegyében.*
Bihar vármegye leirása: Bihar vármegye nemes családai. 1901.
László Boldizsár, Kassa, 1606 augusztus 20.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
László (aliter Oláh) Tamás (de Bessenyő), Kassa, 1606 október 32. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Lechméry (aliter Kyss) István, Márton és János testvérek, Kassa, 1606 jun. 29.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Lenthe Mihály és testvérei Balázs és Dávid (de Karczag-Ujszállás), Kassa, 1606. évben. Utódaik a Hajduságon és a Kunságban.*
Lehóczky Tivadar: Czimeres levelek a leleszi Convent Levéltárában. Turul. 1895.
Litteratus (aliter Biró) = Biró (aliter Litteratus).
Litteratus (aliter Deák) = Deák (aliter Litteratus).
Litteratus (aliter Gálffy = Gálffy (aliter Litteratus).
Litteratus (aliter Harsányi) = Harsányi (aliter Litteratus).
Makkos Ferencz (de Rábé), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607. február 5. (Szoboszlai közös adomány-levélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Makray Mihály és testvérei Péter és Mátyás, Kassa, 1606 szeptember 26. Utódai Szatmár vármegyében.*
Dr. Schönherr Gyula közlése: Turul. 1890.
Médy István (de Abád), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. (Szoboszlai közös adomány-levélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Megyery István, Kassa, 1606 április 5.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Mérges Márton (de Hatháza), Kassa, 1606 szeptember 8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1886–1883. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Miklós Mihály (de Sepsi-Szent-György), Kassa, 1606 május 9.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Móré András és Mihály, Kassa, 1606. évben. Kihirdetve Szatmár vármegyében. Utódaik a Hajduságon és Debreczenben.*
Hajdu vármegye levéltára: nemesség igazolási okm.
Móricz Mihály idősebb és Mihály ifjabb (de Tatárfalva), Kassa, 1606 augusztus 15. Utódaik a Hajduságon.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Nagy Balázs (de Kémer), Kassa, 1606 márczius 29. Utódai Szilágy vármegyében és Oláhországban.*
Régi okiratok és levelek tára. 1906.
Nagy Balázs (de Mikófalva), Kassa, 1606 május 8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Nagy Demeter és Mihály (de Székelyhid), Kassa, 1606 julius 8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzeke. Turul. 1883–1886.
Nagy Ferencz (de Orosháza), Kassa, 1606 augusztus 27. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1608. évben. (Kun Lőrinczczel együttesen).*
Dr. Illésy János: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. (Helytartótanácsi osztály.) Turul. 1891. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Nagy István és Balázs, Kassa, 1606 márczius 7. Kihirdetve Bihar vármegyében.*
Dr. Illésy János: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. (Helytartótanácsi osztály.) Turul. 1891.
Nagy (aliter Veres) Mátyás (de Keczet), Kassa, 1606 november 13. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Nagy Mihály (de Csiff), Kassa, 1606. szeptember 1.*
Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Nagy Pál, János és Tamás testvérek (de Szotyor), Kassa, 1606 november 8. Kihirdetve Háromszéken, 1607 márczius 31. Utódaik a székelyföldön és Debreczenben.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Der Ungarische Adel.
Nagy Tamás és Mihály (de Köpecz), Kassa, 1606 november 2. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Nagy Tamás (de Nagy-Bölön), Kassa, 1606 szeptember 29.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
124Nánássy István és felesége Jász Ilona, valamint gyermekei: Gáspár, Pál és Katalin, Kassa, 1606 szeptember 15. Kihirdetve Bihar vármegyében 1607. évben.*
Siebmacher-Wappenbuch: Der Ungarische Adel.
Némethy Tamás és Gergely testvérek, valamint Tamás fia András és Gergely fiai Mihály és János (de Littka), Kassa, 1606 május 16. Kihirdetve Abauj vármegyében.*
Némethy Lajos közlése: Turul. 1885.
Nyeke Albert, Kassa, 1606 augusztus 23.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Oláh (aliter László) = László (aliter Oláh).
Olasz Péter (de Vekerd et Endrőd), Kassa, 1606. évben. Kihirdetve Bihar vármegyében, utódai ugyanott.*
Bihar vármegye leirása: Bihar vármegye nemes családai 1901.
Osvátth Péter és Jakab (de Bethlenfalva), Korpona, 1605 november 25. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Pálffy János (de Tisza-Beö), Kassa, 1606 február 8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Pálosi János (de Eadem) a fejedelmi nagyobb kanczellaria irnoka, Kassa, 1606 julius 20. (Kovátsi Jánossal és társaival együttesen).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch. Adel von Siebenbürgen.
Pankotay Mátyás (de Várad), Kassa, 1606 julius 6.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Pap István (de Tur), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. (Szoboszlai közös adomány-levélben).*
Szoboszló-város levéltára: eredeti okmány.
Papy Tamás (de Eadem), Kassa, 1606. február 23. Kihirdetve Zaránd vármegyében, 1606 április havában.*
Szent-Imrey Tamás közlése: «Nagy Iván» családtörténeti értesítő. 1901.
Parlaghy János és Lukács (de Panyola), Kassa, 1605 deczember 11.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Pettke Pál, huszti várkatona, Kassa, 1606 nov. 29.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Potok János (de Bihar), Kassa, 1606 márczius 9.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke.Turul. 1884–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Rácz Farkas (de Sarud), Kassa, 1606 szeptember 2. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. (Szoboszlai közős adomány-levélben).*
Szoboszló város levéltára: eredeti okmány.
Rácz János (de Boros-Jenő), Kassa, 1606 szeptember 16.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Sárándy Miklós és János (de Eadem), előbb is nemesek, Kassa, 1606 junius 8. Kihirdetve Bihar vármegyében 1606 évben. Utódaik Bihar vármegyében.*
Czimeres levelek Bihar vármegye levéltárában. Turul. 1888. – Siebmacher-Wappenbuch: Der Ungarische Adel.
Sebe Márton (de Attya), Kassa, 1606 november 10. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Sigmond János és András (de Pály-Ujlak), Kassa, 1606 junius 25.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Sólyom Gergely, János és Balázs (de Oros), Kassa, 1606 április 27. Kihirdetve Bihar vármegyében 1606. évben. Utódaik a Hajduságon.*
Dr. Illésy János: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. (Helytartótanácsi osztály.) Turul. 1891.
Szabó András, Kassa, 1606 szeptember 27. (Borbély Pállal együttesen).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886.
Szabó András és felesége Madarász Ilona, valamint testvérei: György, István, János és Gáspár, Kassa, 1606 november 11. Utódaik Bihar vármegyében.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886 – Bihar vármegye leirása: Bihar vármegye nemes családai. 1901.
Szabó (Zabó) Boldizsár és testvérei László és Pál, (de Csatár), előbb is nemesek, Kassa, 1606 január 25. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1607 márczius 7.-én.*
Szent-Imrey Tamás közlése: «Nagy Iván» családtörténeti értesitő. 1901. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Szabó (Zabó) György (de Nyék), Kassa, 1606 augusztus 8.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1880. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Szabó (Zabó) János (de Kölesér, Kassa, 1606 május 19.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul, 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Szabó – ? (de Püspök-Ladány), Kassa, 1606 deczember 12. (Csak czimerkép van meg).*
Varjú Elemér: Czimeres könyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. Turul. 1902.
Szabó (Zabó) = Bogáthy (aliter (Zabó).
Szabó (Zabó) = Feöldesi (aliter Zabó).
Szász (Záz) Mihály, Korpona, 1605 junius 14.*
Dr. Schönherr Gyula: Máramaros vármegye levéltára. Turul. 1889.
Székely Márton és testvérei: János, Demeter és György (de Makrancz), Kassa, 1606 november 20. Kihirdetve Abauj vármegyében, 1607. évben.*
Szent-Imrey Tamás közlése: «Nagy Iván» családtörténeti értesitő. 1901.
Szilágyi Benedek (de Enyed), Kassa, 1606 junius 26. (Nobilisatio cum exemptione).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Tanka Péter (de Mályi) és felesége Dávid Dorottya, Kassa, 1606 augusztus 23. (Kéry Miklóssal együttesen ).*
Dr. Szendrei János: Czimeres levelek Borsod vármegye levéltárában. Turul. 1890.
Teöreök Péter és András (de Makó), valamint Péter felesége Balkó Anna és András felesége Balkó Petrarca., Kassa, 1606 május 29.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
125Thoroczkai (aliter Kováts) Mihály, Kassa, 1606 szeptember 21.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke.Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Thót István (de Szoboszló et Rábé), Kassa, 1606 szeptember 28. Kihirdetve Szabolcs vármegyében, Karászon, 1607 február 5. Utódai a Hajduságon és Debreczenben.*
Bihar vármegye leirása: Bihar vármegye nemes családai: 1901. – Siebinacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Thót István és fiai Mihály, Lőrincz és Sámuel, Kassa, 1606 november 1. Kihirdetve Beregh vármegyében, 1607 május 7.*
Szent-Imrey Tamás közlése: «Nagy Iván» családtörténeti értesitő. 1901.
Tolnay Mátyás (de Bajon), Kassa, 1606 április 21.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Torni Antal (de Zetelaka), Medgyes, 1605 szeptember 15. (Primipilatus Siculicus).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Vadas István (de Béltek), Kassa, 1606 julius 1. (Nobilisatio cum exemptione).*
Országos Levéltár: Gyulafejérvári káptalani Liber Regius 3.
Várkonyi Mihály (de Eadem), Kassa, 1606 május 1. Kihirdetve Bihar vármegyében, 1607 márczius 7.*
Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimeres levelei. 1904.
Vass András és Imre, Kassa, 1606 augusztus 11.*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886. – Siebmacher-Wappenbuch: Adel von Siebenbürgen.
Veres (aliter Nagy) = Nagy (aliter Veres).
Zabó (Szabó) = Szabó (Zabó).
Zagyvay Miklós, kassai provisor, Kassa, 1605 julius 25.*
Országos levéltár: Gyulafejérvári káptalani Liber Regius 3.
Zezeki András és felesége Zabó Zsófia, Kassa, 1606. évben. (Nobilisatio cum exemptione).*
Tagányi Károly: Országos levéltári czimeres levelek jegyzéke. Turul. 1883–1886.
Van még a fölsoroltakon kivül az Országos Levéltárban egy nyilvánvalólag hamisitott armális is, a melyet Bocskay adott ugyan ki Kassán, 1606 márczius 22-én, de nem «hilipi» (!) Gál Jánosnak, a mely nevet utólagosan irta bele valaki az eredeti nemesség-szerző neve helyére, hanem valamelyik más székely vitézének, mert az armálist 1607 április 15-én az orbai széken hirdették ki. Hogy kinek adatott ki eredetileg, az a névátirás miatt belőle nem állapitható meg, a Bocskay-féle Liber Regiusba pedig sok más armálissal együtt ez sincsen bevezetve. Hamisitás látszik a czimer festésén is, mivel a benne ábrázolt vörös ruhás, kaszát tartó férfi kezébe kivont kardot és török fejet illesztett, mert a valóban hilibi Gál Jánosnak Kassán, 1606 május 6-án adományozott czimeres levél czimerében egy vörösruhás vitéz csakugyan görbe kardot és török fejet tart a két kezében.*
Horváth Sándor: Czimerlevél-hamisitások és hamisitók. «Nagy Iván» családtörténéti értesitő. 1901.
Máskülönben a Bocskay-féle czimeres levelek, melyek a kassai fejedelmi udvar kanczelláriájából kikerültek, eléggé gondosan vannak kiállitva és minden tekintetben megfelelnek azon kor hasonló fajtáju okmányai szinvonalának. A nagyon kevés röviditéssel, tisztán kiirt szöveg – a mely okiratnál a pergamen-lap eléggé épen megmaradt – teljesen jól olvasható; a beléjök festett czimerképek primitiv kivitelüek ugyan rajzban, festékök is kopott soknál, de azért általában koruk művészetét e nemben becsülettel tükröztetik vissza.
A hajduknak Korponán, az országgyülést követőleg 1605 deczember 12-én kelt közös szabadalom-levelében, mely a régi hajdu-kerület levéltárában, Hajdu-Böszörményben őriztetett majdnem 300 esztendőn át, jelenleg pedig Hajdu vármegye levéltárában van Debreczenben, az egykoru adomány-levelek kiállitási szokásától eltérőleg, nem a kezdő szavaknál, hanem a terjedelmes szövegnek a közepére van (német birodalmi gyakorlat szerint) festve az adományozott czimer: aranyos keretü táblán, oszlopokon nyugvó boltives csarnokban, aranynyal szegélyezett tojásdad alaku kék pajzs, melynek szélét körül, hasán vörös kereszttel, arany sárkány övezi, – a pajzs közepén pánczélos jobb kar szablyát tart, a szablya markolatánál pedig «egy elsült kézi lőfegyver golyót kilőni látszik»; a pajzsmezőben még egyfelől «iszonyu láng», másfelől arany nap ragyog. A pajzs fölött a sisak leveles koronájából vörös ruhás, fekete öves, fején zöld babérkoszorus hajdu-vitéz emelkedik ki, jobbjában tőrt, baljában kivont kardot tartva (a czimer-leírásban épen megforditva van), míg 126«imádkozván, a nyert szabadságért győzelmi éneket énekelni és a győzelmes fegyvereket vidáman forgatni illő módon láttatik». A boltozat mindkét oldalfalán fegyverek láthatók; a jobboldali oszlop talapzatán a bibliai Sámson áll, oroszlán kiséretében, jobbjában szamár-állkapcsot tartva, bal oldalt pedig Achilles, baljában villámos kék pajzsot, jobbjában vállára fektetett buzogányt emel. A hártya-oklevelen selyem-sodraton a fejedelem függő pecsétje van: a sárkánynyal övezett arany oroszlán, vele jobbról és balról Magyarország és Erdély czimerei. Ez a czimer bizony a tulajdonképen való heraldika hanyatló korszakát valójában jellemzi. Tömött, mindent kifejezni kivánó kép, melybe a majdnem 10000 megadományozott vitéz sokféle fegyvernemmel elkövetett hőstettei bele vannak illesztve; heraldikai jel benne igazán a pajzst övező sárkány, melyet a fejedelem tulajdon nemzetségi czimeréből «irántok való kedvezésünk és jóakaratunk nyilvánitásául» adott. A füsttel vegyitett láng a harczokban alkalmazott tüzelést, a fölkelő nap az álmosdi csata hajnali győzelmét jelképezi. Teljesen szokatlan czimerképben az elsült kézi lőfegyver, mert czimer-alaknak mozgó működését feltüntetni a heraldika hanyatlásáig nem volt szokásos. Rendkivüli különösség azonban a sisak koronájából növő vitéz, aki imádkozván, győzelmi éneket énekel! Ezzel a nagyrészben Kálvinhitü hajduság azon szokását is meg akarta örökiteni a fejedelem, hogy még a harczba is templomi éneket énekelve indultak: «Erős várunk nékünk az Isten!»
A szoboszlai lovas hajduknak 1606 szeptember 2-án már Kassán kiadott adomány-levelében külön czimer van adományozva. Ezt a czimert Halasi Fekete Péter kapitány és a vele együtt névszerint fölsorolt hét társa családjai – különben már mindnyájan nemesek – saját czimerüknek is viselhetik: kék szinü pajzsban zöld mezőn ágaskodó, természetes szinü tigris, első lábait kiterjesztve, a jobbal véres szablyát forgat és szemben egy fegyveres, pánczélos lovassal, a ki bal kezében pajzsot, jobb kezében vágásra kész kardot tart, viaskodni látszik; a pajzs fölött a sisak koronájából tigris emelkedik ki, bal lábában a lovaséhoz hasonló pajzst, jobb lábában pedig vörös zászlót tart, melyre sas van festve. Ez a másik czimer világosan és érthetőleg azt a vitézi küzdelmet ábrázolja, melyet a hajduság az ország ellenségeivel vivott és melyben győztesül az ellenség pajzsát elvevén, azt – a sisak koronáján – diadalmasan fölmutatja. A lovag pajzsára festett alak nem vehető ki tisztán, a czimer-leirás sem magyarázza meg, de a zászlón levő aranyos lábu sas ráutalás nélkül is a zsákmányul esett császári hadijelt mutatja. Az oklevél fejedelmi függő-pecsétje ugyanolyan, mint a másik adomány-levélen levő.
Báthory Gábornak Böszörményre szóló csereadomány-levelében természetesen czimer nincsen, mivel azt már előbb nyertek a hajduk Bocskaytól; egyébiránt ez a két szabadalomlevél már nem a régi kerületi közös levéltárban, hanem külön-külön, mindenik az adományozott városban – Szoboszlón és Böszörményben – őriztetik.
A köleséri hajduknak, a kik legelőbb háromszázan Kerekit védték meg a császáriak ellen, Kassán, 1606 márczius 16-án kiadott donatióval együtt Bocskay ismét külön czimert ajándékozott, ebben: egy ágaskodó ifju oroszlán karmaival a vörös mezőben álló sas véres szárnyait szaggatja, a fejedelem saját szavai szerint «emlékére annak, hogy Kerekinél az osztrák sasos zászlók kénytelenek voltak meghátrálni a Bocskay-czimer oroszlánját viselő hajdu-zászlók előtt». Itt a Bocskay-czimer főczimerképét: az oroszlánt állitotta be a czimer-paizsba a fejedelmi kegy. De ez a köleséri adomány-levél a szalontai hajdu-utódok kezében csak emlék maradt, mert kiváltsága erejét hosszu idők multán elvették tőlük.* Sőt Mária Therézia király-asszony más czimert is adományozott a régi helyébe; azt nagyon vérengzőnek találta és kék pajzsban zöld fát, a sisak fölött pedig csőrében olajágat tartó galambot festetett.
Dr. Móczár József: Szalonta története. 1906.
A Kis-Mariának Kassán, 1606 szept. 22-én adományozott szabadalom-levélben zöld viaszszal való pecsételésre adott jogot czimerrel, a melyben érett koru férfiu aranynyal ékesitett királyi széken ülve, egyik felől véres szablyával, másik felől aranyozott buzogánynyal, a fejedelmi méltóságnak eleven képét mutatja, e körirattal:
«Pro Deo et Patria». E pecsét-czimerbe Bocskay maga-magát, mint fejedelmet vésette be örök emlékezetre családja hüséges jobbágyainak.
127A közös hajdu-czimerben a sárkány-kigyó vörös kereszttel, meg a Bocskay család oroszlánja is a heraldika virágzó korszakára emlékeztető jelképes adomány, mikor ilyet a czimert adó fejedelem saját czimeréből festet kitüntetett vitézeinek czimerébe. Ebben a kassai fejedelmi kanczellária kiváló heraldikai gyakorlata nyilatkozott meg. De már Bocskay idejében a valódi heraldika hanyatlása régen megkezdődött, midőn az uralkodók által adományozott czimerekbe nem heraldikai czimer-alakok is bekerültek, sőt némely czimernél a pajzsbeli czimeralakok helyét egyes eseményeknek jelenetben való képes ábrázolása foglalja el, a mit utánozni kezdett más országbeli példák nyomán a kassai fejedelmi kanczellária czimerfestő heraldikusa is. Különben a kassai udvar kanczelláriájába – valószinüleg előbbi összeköttetése révén – a prágai császári udvarból hozatott a fejedelem czimerfestőt; – talán Fejérváry Pál, a későbbi erdélyi fejedelmi czimerek festője jöhetett haza, a ki bizonyára külföldön, valószinüleg épen Prágában tanulhatott és a ki egyébiránt a czimer-képbeli magyar alakokat is dicséretesen örökitette meg.*
Sebestyén József: A magyaros czimer. Genealogiai Füzetek, 1906.
Magyarországon a mohácsi vész előtt szimbolikus czimereket kis számban adományoztak a királyok, csak a XVI-ik századbeli czimerek közt található már gyakrabban olyan, a melyik a heraldikai czimer-alak helyett magát a czimerszerzőt ábrázolja, kardot forgató vitéz, lovas katona vagy ezekhez hasonló kép alakjában. Később ez szokásossá vált, hovatovább a czimerszerző hősök személyes hiuságának dédelgetésével, a kik önmagukat akarták látni rajtok. Különösen az erdélyi fejedelmektől adományozott czimerekben, néha annyi czimeralak látszik különféle összeállitásban, hogy azoknak czimertani leirása szinte nehezen érthető.* E tekintetben a a heraldikának minden ősi jellemvonásától leginkább eltér éppen a hajduk közös adománylevélbeli czimere.
Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. 1897.
CALAMUS dr.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages