A) II. Gábor (ki az I. táblán).
A) II. Gábor (ki az I. táblán).
II. Gábor 1806 november hó 11-én született Kisnaményban. – Tanulmányait Debreczenben elvégezvén, 1827-ben Nagyszekeresre ment rektoriára. – Ott ismerkedett meg nemes Siposs Annával, kivel 1827. évi aug. hó 3-án Nagyszekeresen házasságot kötött.
Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek sok szép és érdekes dolgot jegyeznek fel tanitói működéséről.* A többek közül idejegyzem a következőket:
Kiss Kálmán id. m. 643. l.
«Nagy Gábort Nagyszekeresen már 1827-ben dicsérik; 1829-ben pedig nemcsak a magyar irást, olvasást, számvetést adta elő, hanem extraneus tanitványaival egész a rhetorikáig felment és a rhetorokkal és sintaxistákkal is jól produkálta magát, értvén Ciceróból, Cornéliusból és Schützből a feladott káputokat. Ezután is dicsérik.» Nagyszekeresről Tunyogra, innen Darára választották 73meg papnak, hol 1834-ig lelkészkedett. 1834–1839-ig Tatárfalván, 1839–1841-ig Rápolton, 1841-től 1854-ig Fülpösön; Fülpösön laktában megirta a fülpösi egyház történetét.* 1854-től 1863 márczius hó 5-én bekövetkezett haláláig Fülpösdaróczon lelkészkedett.
U. o. 31–32. lap.
Felesége, nemes Siposs Anna áldott galambszelid lelkü asszony volt; ő maga kemény, szigoru ember, de jószivü, a szépért, nemesért mindig lelkesedni tudó.
Sok gyermeke volt, kiket más vagyon hiányában csak nagynehezen iskoláztathatott szerény lelkészi jövedelméből.
A szabadságharcz kitörésekor a két legidősebb fiu: III. Gábor és I. Elek a sárospataki főiskola növendékei voltak: A háborus idő szétkergette az iskolák növendékeit s a két fiut is hazaüzte a vihar a fülpösi szerény paplakba.
«Zimankós téli éjjelen, per pedes apostolorum, érkeztünk haza,» beszélte megboldogult Elek bátyám. «Zörgettünk. Nagysokára kinyilt az ablak, kinézett rajta valaki s majd hirtelen becsapódott. Ujból zörgettünk, kiabálva hogy mi vagyunk! ... Az ablak ujból kinyilt, egy mély bariton, apánk jól ismert érces hangja dörgött ki hozzánk: Van-e honvéd atilla?»
«Még nincs, de ha meg tetszik engedni lesz», feleltünk hirtelen, hisz’ bucsuzni jöttünk! S bucsuztunk is. Hasztalan sirt szegény jó anyánk, apánk még az éjjel kocsira pakolt bennünket s bevitt Debreczenbe. Három nap mulva, már ő is megsiratott, de honvéd atillában» ...
E tettéről szól a következő okmány: «E. 2206. sz. h. ü. m. 1849. Febr. 7. A hadügyministerium kedves kötelességének ismeri a haza egy lelkes fiát, Nagy Gábor Szatmármegyében fekvő Fülpös helysége ref. v. lelkészét a közönséggel megismertetni, ki áthatva a honszeretet magasztos érzelmétől, két fiát, Gábort és Eleket azon utánzásra méltó igérettel adá át a haza rendelkezésének, hogy mihelyt a még honmaradt három fia (Imre, Lajos, Ottó) oly kort érend el, hogy képes lesz szabadsági harczunkban tettleges részt venni, azokat nem késendik a haza oltárára felajánlani, kijelentvén egyszersmind, hogy ha kora és családatyai állása engedné, már régen maga is fegyvert emelendett szorongatott hazánk függetlenségeért. Fogadja emlitett lelkész e nemes tetteért a haza köszönetét. Mészáros Lázár hadügyminister.*
Megjelent az 1849-iki hivatalos közlönyben. Eredetije a család levelesládájában.
II. Gábor felesége: nemes Siposs Anna 1881 január 9-én halt el Győrtelken Szatmármegyében.
II. Gábornak mint emlitettük, sok gyermeke volt: III. Gábor, I. Elek, I. Imre, I. Lajos, III. László, I. Ottó.
