A TORDAIAK.
97A TORDAIAK.
Erdély előkelő családai közt felette számos van, mely ha nemzedékrendének felfelé kutatásában munkálkodik, ott elébb-utóbb Tordai nevet viselő ősökre akad.
S mégis daczára e messze kiterjedő leányági leszármazásnak a Tordai családdal is úgy vagyunk minta Sarmasághyakkal: helyes nemzedékrendét mindeddig sehol sem találjuk, csak össaekuszált töredékek fekszenek előttünk, a sok hiba és zavar közt eligazodnunk csaknem lehetetlen, s még a czimerről is, a hány adatot, pecsétlenyomatot vagy leirást látunk, annyi az ellentmondás.
Ennek oka leginkább az lehet, hogy a különböző előnév szerinti megkülönböztetések némelykor azonegy törzs ivadékára vonatkoznak; máskor pedig egyes régi genealogiák is össze nem tartozó s egy eredetünek be nem bizonyitható Tordaiakat kapcsolnak szándékosan vagy tévedésből egy családdá össze.
S hogy a zavar még teljesebb legyen, az oklevelekből rájöhetünk, hogy a legelterjedtebb Tordai családnak első ismert őseit nem is Tordainak, hanem Kolozsvárinak hivták (Colosuari); s csak azért ragadt rá a Tordai név, mert törzse, a tragikus véget ért Kolozsvári János, tordai kamaraispán volt.
Több mint 10 év óta gyüjtöm az adatokat a Tordai család – vagy családok – nemzedékrendének összeállithatása végett; megpróbálkoztam ismételten is e nehéz munkával, de ismét félretettem s elhalasztottam az összegyüjtöttek közlését, mert a kétségeket s ellentmondásokat egészen elháritani soha sem sikerült.
Most azonban mégis megkoczkáztatom tanulmányaim eredményének a genealogia iránt érdeklődő olvasóközönség elé bocsátását; nem mintha azt hinném, hogy valami tökéletest és hibátlant adhatok, de mert csak igy lehet remény, hogy ha szemünk előtt áll, a mit oklevelekből, régi genealogiák megegyező tételeiből stb. összeállitni lehetett, s ha pontosan beszámolok, hogy minő források támogatják tábláimat akkor talán más szakirók és érdeklődők ki fogják pótolhatni hézagaimat, megtalálják az itt-ott hiányzó kapcsolatokat s igy egyesült erővel talán mégis csak tisztázhatni fogjuk e sok erdélyrészi családot közelről érdeklő genealogiai szövevényt.
Kezdjük tehát (lucus a non lucendo) a Tordaiakat: Kalozsvári Jánossal s biztosan megállapithatott leszármazottjaival, kiket az I. táblán kivánok bemutatni.
Előrebocsátom itt is, a mit egy más munkámban már kifejtettem, hogy az erdélyi családok neveik leirásánál mindig az illető kor irásmódjához alkalmazkodtak, s igy náluk sem az «y» betünek, sem a T utáni «h» betünek jelentősége nincs; ezért tehát a Tordaiakat is minden ilyen megkülömböztetés nélkül mai irásmód szerint csak egyszerüen a kiejtés szerint irom, noha a régi oklevelekben többnyire «Thordai» alakban fordulnak elő.
Kolozsvári János, kit Nagy Iván is megemlit, 1585. augusztus 23-án mint tordai kamaraispán kapott Márton, Gáspár és Imre fiaival együtt czimeres levelet Báthori Istvántól,* kék 98paizsudvarban irótollat tartó karral és sólyom sisakdiszszel. 1599-ben M.- és O.-Rőd helységekbe beiktatják, utóbb fiskalis direktor lesz, s 1610-ben Báthori Gábor lefejezteti.*
Siebmacher: Wappenb. a gr. Tholdalagi levéltár nyomán.
Nagy Iván: XI. 250.
Hogy hivatali székhelyének nevéről az ő gyermekei a Kolozsvári néven kivül Tordai néven is neveztetnek, azt a birtokomban levő Zeyk levéltár oklevelei a kiskükülldmegyei levéltáros által kiállitott s br. Radák Ádám levéltárában meglevő genealogiával egyezőleg teljesen bizonyitják. Sőt ez utóbbi, valamint a Zeyk levéltár egy 1672-iki esketése is már magát e Kolozsvári János tordai kamaraispánt is Johannes Literatus Kolosvári alias Thordai névvel jelzi.
A Cseszeliczki-Szilvássi levéltárban talált régi Tordai genealogiák megnevezés nélkül kétszeri nősülést jegyeznek fel róla; s erre mutat a Zeyk levéltárban meglevő fennidézett esketés némely tanuvallomása is. Hogy nejei egyike, és pedig legvalószinübb, hogy a második, Sombori Judith volt: azt a Sombori család adataiból tudjuk, s aligha tévedünk, ha első nejéül a Nagy Ivánnál egy másik Tordai János neje gyanánt szereplő Hosszuaszói Pónyikát sejtjük. Nagy Iván táblázatain ugyanis a különböző Tordai Jánosok egymás között alaposan össze vannak tévesztve.
Hogy a táblán látható gyermekei közül melyik melyik nejétől származik, arról semmi adat sincs. Az 1672-iki esketésben egyik tanu vallomása csak azt állapitja meg, hogy Imre és János apáról és anyáról testvérek voltak.
Különben Gáspár kivételével, kit csak az 1585-iki czimeres levélből ismerünk, s valószinüleg csakhamar elhalt, a Kolozsvári János kamaraispán gyermekeit, úgy a mint táblánkra felvettük, a br. Radák, Szilvássi és Zeyk levéltárakbeli genealogiák és az 1672-iki esketés teljesen megegyezőleg adják elő.
Egyedül Ferencznél támad hiba már a Radák és Zeyk levéltárbeli régi genealogiákban is; a mennyiben ezek ezen Kolozsvári alias Tordai Ferencz diákot összetévesztik azon Csapói Tordai Ferenczczel, ki Kolozsvári alias Tordai Katát birta nőül s ennek ivadékát, a Csapói Tordaikat vezetik le tőle, kiket mi II-ik tablánkon fogunk bemutatni. Pedig ezek csak anyai ágon, nem Tordai Ferenczről, hanem feleségéről Kolozsvári Katáról, leszármazottjai Kolozsvári János alias Tordai kamaraispánnak. A Szilvássi levéltárbeli genealogiák azonban helyesen adják a fiágon való utódokat, s levezetik Tordai Ferencz deák valódi leszármazóit, úgy mint azok I. táblánkon láthatók s miként ezt más oklevelekben is igazolva fogjuk találni.
Ezzel megtalálván a legtöbb tévedést okozó zavarból való kibontakozhatás utját, hogy ismételt forrásidézetekkel ne legyen terhelve az olvasó, a leszármazási táblákra nézve legyen elég megjegyeznem, hogy az évszámok azon éveket jelölik, a melyekben az illetők okmányszerüleg szerepelnek, a források tekintetében pedig a táblára helyezett számok közül 1. a Barcsai, 2. a br. Radák, 3. a Szilvássi, 4. a Zeyk levéltárban talált bizonyitó adatokra utal, 5. pedig azt jelöli, hogy csakis Nagy Iván munkája volt alapul vehető.
Táblázatot lásd a 99. oldalon).
99I. TÁBLA.
Kolozsvári János deák 1585 tordai kamaraispán, miért gyermekei már Tordai néven is előfordulnak. Mint fiscalis director † vérpadon 1610-ben. 1-ső neje Hosszuaszói Pónyika de ead.? 2-ik neje Sombori Judith de ead.; Somogyi ág.; Mihályfalvi ág.; 1, 2 ? Márton deák2, 3, 4 1585, 16275 (Héderfái Barlabássi Erzse)5; 1, 2 ? Gáspár 1585 † korán; 1, 2? Imre deák2, 3, 4 1636 tordamegyei alispán4; Kristóf2 †; 1, 2? János deák2, 3, 4 † 16295 (NN. «egy tót nő Magyarországból»); 1, 2? Erzsébet 2, 3, 4 (Csapói Tordai Ferencz)2, 4 Utódaikat l. a II. táblán; 2. Ferencz deák2, 3, 4 1645–54 portai követ.5 1659 a kővárvidéki Törökfalvát kapja inskripczióban és anyjáról Sombori előnévvel is neveztetik; nemkülömben de Mihályfalva előnévvel. (Szenttamási Szalánczi Kata 1668-ban özvegy)3; Tordai János 2, 3, 4 «de Somogyom»3 szül. 1615.5 1635 † 1652 előtt3 1-ső neje Ér-sz. királyi Szikszai Zsófia3 2-ik neje Zabolai Mikes Ilona 1652 özvegy3; Borbála2, 3 1635, 1652 (Cseszeliczki Szilvássi András 1635, 1652)2,3; Margit4 (Hadrévi Trauzner István)4; Erzsébet2, 4 1652, 1655 1-ső férje Nagyenyedi Ötves Sándor 16524 2-ik férje Nagyenyedi Samariai Péter deák 16552, 3, 4; I. Ferencz3 1652. Szász-Nádason 1665 nős, † magtalanul; 1, 2? Zsigmond3 1652, 1656 Somogyomban, 1665 (Lengyelfelvi Orbán Krisztina)5; 1, 2? János1, 3 1652, 1656, 1665 (Bölsei Buday Mária, ki 1690-ben, mint özvegy még él) 1, 3; Gábor3 1690, 1694, 1700 (Bényei Radák Zsuzsánna)2; Sándor3 1745; Ferencz3; Zsófia3 (Gyerőmonostori Kemény Boldizsár)5; Kata3 (Bikali Vitéz Ferencz)3, Margit3 (Sepsi-sz.-iványi Henter Pál)3; Mária3 (Losonczi Bánffi Boldizsár)3; Miklós1, 3 1690 (Cseszeliczki Szilvási Zsuzsánna 1690)3; János1, 3 1690, 1698 kir. hivatalos 1701, 1722, 1727, 1731 (Szalontai Toldi Anna)3; Mária1, 3 1690 (Gógányváraljai Száva Péter 1725, 1726, 1727)1, 3; Borbára1, 3 1690, 1727 (Mákfalvi Dósa Mihály 1727, 1751)1, 3; Ferencz1, 3 1690, 1728, 1745, 1751 (Altorjai Apor Borbára)1, 3; László3 1763; Krisztina1, 3 1731, 1748, 1750, 1751, 1757, 1763, 1769, 1774, özvegy 1776, 1782 (br. Miske Imre 1728, 1731–1769 † 1774 előtt)3; Mária1, 3 1731 hajadon; Anna1, 3 1731 hajadon; Klára1, 3 1731 hajadon, 1751 férjes, 1776 özvegy (Sellyei Tolnai János 1751 † 1776 előtt); Zsigmond3 (Désfalvi Simon Mária)3; Adam3; László3 dézmabérlő (1-ső neje Puji Puj Mária)3 (2-ik neje Szadicsfalvi Török Veronika)3 †; János3 †; Margit1, 3 1776 hajadon; József1, 3 1776, 1789; Borbára1, 3 1789 (M. Csákodi Kovachich-Horváth Farkas 1789)1, 3; Katalin3 (1-ső férje Cseszeliczki Szilvássi Farkas) (2-ik férje Őry Farkas)3; Anna3 (Lukács Gábor de – –)3; Károly3 (Mészáros Anna de – –)3; József3; János3 †; Karolin3 (Lukafalvi Szarka N.)3; János2, 3 1668 † 1702 kör. (Suki Krisztina de ead. a Suki N. és Jancsó Zsuzsánna, utóbb Turi Lászlóné leánya)2; Anna sz. 1637 † 16993 (Kolozsvári Flistik Péter3; Margit † 1728 előtt3; (Kis-búni Bethlen Pál)3; Erzsébet 16683 (Borosjenői Korda Zsigmond3; Zsuzsánna2, 3 1690-ben anyai nagyanyja, 1702-ben atyja után osztozik testvéreivel † 1728 előtt (Bényei Radák István 16832, 3; Klára2 1690, 1702 (Kövesadi Boér Pál)2, 3; Ferencz2, 3 1690 kiskorú 1702. (Csik-sz.-királyi Bors Margit)5 †; László2, 3 1690 kiskorú 1702 1728 de Mihályfalva előnévvel fehérmegyei főbiró (Galaczi Bud Anna); Zsuzsánna3 (gr. Nemes Ádám)3
)
Az első táblán látható Tordaikra vonatkozólag megemlitendő, hogy azt általában kihalt családnak tartják, noha az iránt nem találtam még biztos adatot, hogy Tordai Károly és Mészáros Anna fia, Tordai József hagyott-e hátra utódokat vagy sem. Egyéb ágazatokon a család a tábla szerint is kihaltnak látszik.
A mihályfalvi ág e táblán közölt leszármazását az ott jelölt forrásokon kivül megerősiti a Keczeli Istvánné Korda Borbára felett Köpeczi István által tartott halotti beszéd is. (Erdélyi Muzeum könyvt.)
Ugyanezen ágra vonatkozik azon sirirat is, melyet a Szilvássi levéltár egy régi genealogiai tábláján lemásolva találtam, annak megjelölése nélkül, hogy hol található e sirkő. E siriratot sajátosságánál fogva ide iktatom:
«Néhai Thordai Anna Thordai Ferentz Leánya
Szalántzi Kata volt az Annya Flistik Péter házas Társa
e kő alá letétetett e szülte volt Flistik Katát,
Bánffi Zsigmond házas társát
Ágnes Gábor Imbre Annyát
Kiket látván unokákat még Földen élt életet,
élt ez hatvankét Esztendőt, kit örömmel s buval töltet
Ezerhétszáz azután let mikor az ide temettetett
és megdicsőűltetet menyben.»
Szalántzi Kata volt az Annya Flistik Péter házas Társa
e kő alá letétetett e szülte volt Flistik Katát,
Bánffi Zsigmond házas társát
Ágnes Gábor Imbre Annyát
Kiket látván unokákat még Földen élt életet,
élt ez hatvankét Esztendőt, kit örömmel s buval töltet
Ezerhétszáz azután let mikor az ide temettetett
és megdicsőűltetet menyben.»
100Ugyanoda az is fel van jegyezve (valószinüleg azt is a sirkövön látta a genealogia irója), hogy a Tordai czimer: «egy leányfő, egy emberi félkéz abban 3 szál buzafő».
A mi – mellesleg mondva – épen nem egyezik meg az 1585-ben Kolozsvári Jánosnak, a családtörzsnek adományozott s fentebb ismertetett czimerrel.
Ez azonban nem az egyedüli varians a Thordaiak által használt czimerekre nézve. Kezeim közt van a Zeyk levéltárnak egy 1636-iki okiratán az I. táblán is látható Kolozsvári Imre deák tordamegyei alispán pecsétje, mely a czimerpaizsban egy daru-féle madáralakot ábrázol, mely csőrében kigyót vagy keresztet tart. (Tisztán nem lehet kivenni, hogy mi van a madár feje előtt s úgy egyiknek mint másiknak nézhető.) Sisakdiszül 3 pávatoll látszik.
Br. Radák Ádám közlése szerint az ő levéltárában egy 1695. jul. 17-én kelt okmányon Tordai Ferencz aláirása mellett a pecsét paizsában egy pánczélos kar volt, 3 buzakalászt vagy virágot tartva, ugyanilyen sisakdiszszel.
A már szintén elhunyt Béldi István, heraldikánk e fáradhatlan müvelője, viszont egy 1636. julius 6-án kelt okiratot küldött meg nekem, melyen a Kolozsvárt lakó Thordai Péter deák aláirásánál (ki ugyanaz lehet azzal, a ki II. táblánkon jön elő) egy követ tartó daru ugyanilyen sisakdiszszel fordul elő.
Fel kell még jegyeznem, hogy Siebmacher ismeretes heraldikai könyvében egy 1607. október 20-án Tordai János részére adott czimeres levelet közöl (Orsz. levélt. Gyfv. kápt. L. R. IV. alapján), mely szerint a czimer kék udvarában zöld mezőn lovagló pánczélos vitéz lándzsát szegezve látható. Sisakdisz egy jobbjában kardot tartó párducz. Hogy ki lehetett e czimer szerzője, azt meg nem állapithatom, nehezen lehetett az az I. tábla törzseként ismertetett Kolozsvári alias Tordai János (noha ő azon időben életben volt) vagy pedig szintén azon korbeli hasonnevü fia, mert e feltevés az 1585-ben már nyert czimeres levél mellett alig állhatna meg. Valamely más ugyanazon időben szintén már virágzó Tordai nemzetségre kell tehát hogy vonatkozzék, milyenek az I. táblán levőktől különbözőleg amaz időben kétségkivül léteztek is; bizonyiték rá a II. táblabeli eredetileg Csapói megkülönböztetéssel előjövő Tordai család s azon számos más Tordai, kiket Nagy Iván művében felsorolva látunk, a nélkül, hogy őket akár az I. akár a II. táblán levőkkel azonositani vagy e táblákhoz tartozókul elhelyezni tudnók.
Sőt az általam áttanulmányozott oklevelekben előfordulók közül is egy Tordai leányt, Zsófiát, ki 1782-ben Toroczkai Ferencz özvegye volt, szintén nem tudtam a táblákon elhelyezni. Ezt 1782. aug. 27-én br. Miske Imréné Tordai Zsófia inteti egy mészkői elfoglalt szőlőért, de hogy ki leánya lehetett, nem lehet kideriteni.
Egy másik, még eddig megfejtetlen problémát tár elénkbe egy 1750. november 20-iki esketés, melyben Miske Imre és neje Tordai Krisztina vallat az iránt, hogy néhai «idősb somogyomi Tordai Jánosnak» volt-e a tordamegyei Egerbegyen birtoka s mikép került az az idősb Balogh Ferencz kezére? A tanuvallomások, úgy látszik, nem a vallató Miskéné javára ütöttek ki, mert a tanuk közül egy sem szól néhai idősb Somogyomi Tordai Jánosról (ki alatt kétségkivül Miskéné atyját kell értenünk, az ifjabb ugyanis a Ferencz és Apor Borbára fia lehetett ama korban); hanem az egyik 66 éves tanu azt vallja, hogy az ő ipjának keresztfia, «néhai Tordai Pál Ferencz» birt Egerbegyen jószággal és sokat perlekedett idősb Balog Ferenczczel, még a kurucz világ előtt 9 évvel is; aztán pestisben magtalan elhalt, hanem volt egy testvér atyjafia a marosszéki Ernyében: Tordai Pál János. Egy másik tanu, jobbágyember, csak egy Tordai nevü nagy vörhenyes szakállu emberről tud, ki beretvált arczu s igen piros volt. A harmadik, 70 éves, egerbegyi tanu szintén csak úgy vall, mint az imént emlitett második, csakis azt tevén hozzá, hogy azon Tordai nevü embert Pál Jánosnak hivták.
Már most, a tanuk által emlitett Tordai Pál Ferenczet semmiesetre sem lehet a Miskéné nagybátyjának, Apor Borbára férjének tartanunk; noha ennek csakugyan volt egy János nevü testvére, épen a Miskéné atyja. – Ámde hogyan juthatott volna ezeknek a Pál névvel való megkülönböztetés, midőn oklevelekkel bebizonyitva áll, hogy atyjuk nem Pál, hanem János volt; sőt Pál keresztnév az egész I. táblán nem fordul elő.
Meg aztán az a Somogyomi Tordai Ferencz nem 102is halt el magtalanul, hanem miként oklevelekből teljesen bizonyos, négy gyermeket hagyott hátra, kiknek ivadékai I. táblánkból láthatólag még nemzedékeken át fennmaradtak s talán még maig sem haltak ki.
Végre, a mi fődolog, e Somogyomi Tordai Ferencz a tanukihallgatáskor, 1750-ben, nem is lett volna néhainak nevezhető; mert, miként okleveles bizonyitékunk van, még 1751-ben is élt.
Sokkal valószinübb, hogy azon Tordai Pál Ferenczet a II. táblán előforduló 1668-iki Kémeri Tordai Pál magtalan elhalt Ferencz nevü fiában kell keresnünk, ki mint a nemes őrség hadnagya (turmć prćtorianć nobilium locumtenens, deficiens) van jelölve a kisküküllőmegyei levéltárból br. Radák által beszerzett genealogiai táblán s annak alapján II. táblánkon is. E föltevés ellen csak az az egyetlen nehézség áll, hogy, e genealogiai táblákon Kémeri Tordai Pálnak csak József és Ferencz nevü fiait találjuk, de János nevű fiáról egy szó sincs emlitve; már pedig a tanuvallomás szerint a marosszéki Ernyében élt Tordai Pál János testvératyja fia lett volna Tordai Pál Ferencznek.
Ámde ki áll jót róla, hogy József és Ferenczen kivül, kikről a kisküküllőmegyei levéltárból meritett genealogia feljegyzi, hogy «A. 1714. his fratribus atribuitur prćdicatum de Csapó» nem volt-e azon Kémeri Tordai Pálnak még egy harmadik, János nevü fia is, kiről az 1750-iki tanu minta Nagyernyén lakóról megemlékezik?
Hiszen, miként a II. táblán a forrásjelzésekkel ki is tüntettem, a következő nemzedéknél a most emlitett br. Radák-féle kisküküllőmegyei levéltárbeli genealogia Tordai Ferencznek is csak 4 fiát sorolja fel «Thordai de eadem et Kémer producentes» megjegyzés kiséretében; holott Nagy Iván ezeken kivül még 2 fiu és 1 leányról bir tudomással, kiket nemzedékrendi töredékében meg is nevez, s kiket ez alapon a II. táblára én is felvettem.
Mindazáltal, noha azon Tordai Pál Jánosnak ide tartozása s Tordai Pál Ferencznek a nemes őrség hadnagyával azonossága még azzal is támogatva van, hogy az atyjuk gyanánt mutatkozó Kémeri Tordai Pálnak nagyatyjáról, a Csapói előnévvel nevezett Jánosról, föl van jegyezve, hogy épen a tanuvallatásban szereplő Egerbegyen javakat szerzett s azokra már 1626-ban királyi jóváhagyást nyert: óvatosság szempontjából mégis nyilt kérdésnek hagyom e két testvér ügyét, hogy tábláimon csak azok szerepeljenek, kikre nézve a tévedhetést kizártnak tekintem.
Sajnos, hogy a II. táblán, az 1626-iki Tordai János fiának Györgynek leszármazóit más adatok hiányában csak Nagy Ivánnak, különben aggálytalannak látszó táblázata alapján közölhetem.
Végül megemlitendő, hogy a II. táblán látható kémeri ágról, mely Kővár vidékén s Kraszna, Középszolnok, Torda és Doboka megyében volt elterjedve, de egyes tagjai Marosvásárhely közelében Csapón és Nagyernyén is éltek, bizonytalan, vajjon kihalt-e, miként Nagy Iván véli vagy pedig most is vannak élő ivadékai.
Annyi bizonyos, hogy Nagybányán ma is él egy Tordai család, mely tradicziói szerint Marosvásárhelyről vagy vidékéről származott oda, s igy nem valószinütlen; hogy a II. táblánkon feljegyzettektől veszi eredetét. Azon reményben, hogy további kutatások ezt tüzetesebben kiderithetnék III-al jelölt külön táblánkon e Nagybányán virágzó Tordayaknak nemzedékrendjét is közöljük.
101II. TÁBLA
(Csapói utóbb Kémeri előnévvel ismert Tordaiak.); Csapói Tordai Ferencz2 (Kolozsvári alias Tordai Kata2, 4) Lásd az I. táblán.; János de Csapó2, 4 1626-ban Egerbegyen birt Sombori-féle javaira kir. jóváhagyást nyer 16402; Zsigmond 16552, 4; Erzsébet5 (Nagylaki Gerendi László)5; Frencz2, 4 előbb szintén Csapói, 1666-tól Kémeri előnévvel2 (Besenyői Füzi Erzsébet a János leánya Csapói Baládffi Magdolnától a Mihály leányától. 1665)2; Péter2,4 ; György2, 4 (Gúthi Borbára 1690)5; Pál2 1668 de Kémer (Fiát Anna de –)2; Zsuzsánna 16712 (Csapói Turóczi János)2; János5 (Balogh Mária)5; János5 (Balogh Mária)5; Rebekka5 (Nagy György)5; György5 (Décsei Judith)5; Sándor5; Zsigmond5; Boldizsár5 (Gúthi Mária)5; Zsigmond5; József 1697–17142 (Bocskai Borbára de utóbb Csapói Kun László neje)2, 4; Ferencz 17142 a nemes őrség hadnagya.†; Pál5; György2, 4 (Gógányváraljai Száva Katalin)4 1764; Ferencz2, 4 1764; József5; Kata5; László 17642, 4 (Nábrádi Julia de ead.)4 1764; Karolina; István2; Zsuzsa5 (Szentmihályiné)5; Anna5 (Bulyka Péter)5; József5
III. TÁBLA.
(Nagybányára származott Torayak.); Torday György sz. 1736. január 18.; Márton sz. 1778 után † 1834 febr. 20. (1-ső neje: Ladányi Zsuzsánna, esk. 1802. febr. 4. † 1834. febr. 20. (2-ik neje: Szatmáry Juliánna a János leánya esk. 1825 okt. 31.); I. Erzsébet sz. 1802 nov. 17. † 1803 aug. 2.; I. Mária sz. 1804 máj. 17. † 1804 máj. 18.; I. N. leány sz. 1804 máj. 17. † 1804 máj. 18.; I. István sz. 1805 jul. 20. hites ügyvéd † 1851 ápr. 7. (Kossutányi Mária a Gergely kir. gazdasági tiszti ellenőr leánya esk. 1839. jun. 26.); I. Klára sz. 1807 † 1812 decz. 31.; I. János sz. 1811 máj. 16. † 1814 ápr. 10.; I. Klára sz. 1813 nov. 2. † 1814 ápr. 17.; I. János sz. 1815 árp. 1. † 1817 máj. 18.; I. Borbála sz. 1818 nov. 2.; Dezső sz. 1843 máj. 14. † 1854 aug. 8.; Jenő-Gábor szül. 1845. márcz. 24. † 1902 jul. 6.; Imre sz. 1848 (Vass Róza); I. Borbála sz. 1820 jul. 18. (Szilágyi István); I. Teréz sz. 1822 okt. 16. † 1823 szept. 24.; 2. Teréz sz. 1826 decz. 11. † 1830 nov. 30.; 2. Mihály sz. 1828 szept. 29.; 2. Eszter sz. 1830 szept. 11.; 2. Márton sz. 1833 okt. 11.; László; Margit; Gábor; István cs. és kir. huszárfőhadnagy; Margit †; László †; Mária (Boromisza Tibor); Lajos; Gizella (Ajtai Nagy Gábor); Dezső †;
KIS BÁLINT.
