I. Engel Péter czimereslevele 1517-ből.
I. Engel Péter czimereslevele 1517-ből.
II. Lajostól eddig körülbelül 20 czimeres levelet ismerünk; ezeknek számát most egy ujjal szaporitjuk, mely azonban sajnos, egyedüli czimereslevele a brassói levéltárnak, mely 1526 előttről származik.
Az oklevél Budán kelt 1517-ben, szent Mihály utáni kedden, vagyis október hó 6-án, s Lajos király benne Engel Péternek, Brassó város tanácsosának nemesi czimert adományoz. Az oklevél szövege simitott pergamenre, egyszerü, de jól olvasható irással van irva. Az első sor, mely a király nevét és czimeit foglalja magában, nagyobb és arany betükkel ékes, a többi végig egyforma, fekete irás. Az oklevél szövege a következő:
Commissio propria domini regis.
Ludovicus dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. tibi fideli nostro prudenti et circumspecto Petro Engel iurato civi civitatis nostre Brassoviensis salutem gratieque nostre regie augmentum. Decet principes provectioni et incremento honoris et insigniorum non solum domesticorum et aule sue internorum familiarium sed et eorum quorum provida circumspectione res et amplitudo civitatum moderantur opportune intendere et eos quoque iuxta qualitatem suorum meritorum regio munere prosequi, hinc est quod nos de tua fide et integritate ac servitiis quibus te nostra hac munificentia dignum prestitisti certa fidaque relatione nonnullorum fidelium nostrorum edocti te heredesque tuos universos gratia nostra regia prosequeridos et presentibus armorum insigniis illustrandos non inmerito arbitrati sumus. Que ut officio quoque calami explicasse vel in parte videamur, hec sunt puta scutum triangulare, celestino colore per totum extenso, in quo cervi effigies secundum collum sagitta transfixi, aureis cornibus sed reliquum corpus naturaliter colorati, venatoris insidiae propere fugientis cernitur. Supra scutum est galea argenteo colore insignis, e cuius vertice flos bicolor prominet. aureus videlicet et saphireus qui sensim demissus et intortus cassidem scutumque variatis vicibus et replicatis coloribus exornat, prout hec presentibus litteris nostris artificis manu distinctius sunt expressata. Ea igitur tibi heredibusque et posteritatibus tuis universis animo deliberato et ex certa nostra scientia dedimus donavimus et contulimus, immo damus et elargimur, presentium per vigorem, ut tu tuaque posteritas omnis prescripta arma et insignia ubique more aliorum armis utentium amodo imposterum in preliis, hastiludiis, sigillis, velis, cortinis, ceterisque omnibus exercitiis militaribus et generaliter in quarumlibet expeditionum generibus ferre gestare et eisdem pro libito uti frui et gaudere possitis et valeatis; tuaque posteritas valeat atque possit. In cuius rei memoriam presentes litteras nostras secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungarie utimur munimine roboratas tibi et eisdem tuis posteritatibus duximus concedendas. Datum Bude feria tertia proxima post festum Beati Michćlis Archangeli anno domini millesimo quingentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum Hungarie et Bohemie anno secundo.
Úgy a czimerkép, mint az egész okmány és a függő pecsét is jól konzervált. Aláirás, vagy kihirdetésre vonatkozó megjegyzés nincs rávezetve.
Mint a szövegből kitetszik; Engel Péter nem volt udvari embere a királynak, nem is a harcztéren szerzett érdemeiért kapta a kitűntetést, hanem mini Brassó városának egyik érdemes vezető embere. Hogy ezen úgy mondjuk, házi érdemein kivül tett-e a királynak valami személyes szolgálatot, arról a szükszavu oklevélben nincs szó, mely röviden leirva a czimert a szokásos formulával befejeződik.
104A szépen megrajzolt czimer az oklevélnek jobb sarkában van elhelyezve, magassága 14, szélessége 12 cm. Arany keretben, arany vonalakkal damaszkolt biborvörös szőnyegen foglal helyet a kerektalpu pajzs, mely kissé balfelé dől, s baloldalán a szokásos kivágással bir. Feltünő az arabeszkeknél, hogy azok nemcsak az üres helyet töltik ki, hanem a rajz vonalait is nyomon követik. A pajzs mezeje kék, melyben egy balfelé ágaskodó szarvast látunk nyakán nyilvesszővel keresztüllőve. A szarvas természetes barnás szinü, szarvai aranyosak, a nyilvessző is arany, csak a hegye ezüst, a sebből piros vér folyik. Az aranyszegélyes ezüst sisak követi a pajzs kissé balra dülő helyzetét és annak megfelelően a jobb sarok felé közeledik, formája csőrös és heraldice jól van megszerkesztve. Az oromdiszt három liliomlevélszerü nyulvány alkotja, a takaró pedig a czimer két szinét – kék-arany – tünteti föl és kecsesen simul a pajzs két oldalára. A pajzs 6, a sisak diszével együtt szintén 6 cm.
ENGEL PÉTER CZÍMERE 1517-BŐL.
A szarvasra nézve a szöveg azt mondja, hogy az a vadász elől menekül, a rajzban pedig a szarvas a nyiltól találva ágaskodik, tehát inkább ugró, mint futó helyzetben van föltüntetve. Az egész ábrázolás különben igen sikerült, nemes és izléses, úgy hogy dicséretére válik mesterének.
A pecsét háromszinü – fehér, bronz és lila – fonott selyemzsinóron lóg; fehér viaszban, piros alapon látható Lajos király nagy pecsétje, középen a magyar, körülötte hat kisebb czimer. A pecsét átmérője 11, a tulajdonképpeni belső pecsété pedig 8 cm.
Az az Engel Péter, kinek Lajos király a fennebb leirt czimert adományozta, nem egészen ismeretlen ember előttünk. Nevét elég gyakran találjuk Brassó város régi számadáskönyveiben.* Az akkori szokás szerint nevét németül, latinul és magyarul vegyesen irták, úgy hogy a Peter, Pitter, Petrus Engel, Angell, Angeli, Angelus és Angyal tulajdonképpen egy személy. 1514-ben találkozunk vele először a számadáskönyvekben, a hol is mint «civis iuratus» (a városi tanács tagja, szenátor) emlittetik s czime mindig «Herr» vagy «Dominus». Gazdag ember lehetett, mert több házát is emlitik (az egyik az apácza-utczában volt), pinczéjét a város bérelte, halastaváról is van tudomásunk. Többször is ad pénzt kölcsön a városnak, igy 1523-ban 10, 1527-ben 50, 1529-ben 200 frtot. Ugy látszik, kereskedéssel is foglalkozott, mert a huszadosok feljegyzése szerint egy alkalommal 173 frtért vesz árut a vámon. 1519–22-ig a városnak gazdája (villicus, qućstor, Stadthann) volt, s e fontos állást több éven át viselte. Ezen időkből fennmaradtak a számadáskönyvek, melyeket sajátkezüleg vezetett. 1527-ben elérte a legnagyobb kitüntetést, mely egy polgárembert érhetett, u. i. a város birájának (iudex civitatis) választották meg. Mint ilyen számos küldetésben vesz részt, úgy a szomszédos községekben és birtokosoknál (Béldy, Kálnoky), mint az országgyülésen (Zékel-Vásárhely), valamint az erdélyi és oláhországi vajdáknál. Meddig viselte ezen előkelő hivatalt, nem tudjuk, de 1530-ban ismét csak mint egyszerü «civis iuratus» szerepel. 1532-ben már nem élt, mert akkor felesége, Ursula mint özvegy (relicta Domini Petri Angeli) emlittetik, ugyanis a város tőle vásárolja azon ezüst kupákat, melyeket aztán ajándékba ad a hatalmasoknak. Igy a többi között 1531-ben 2 aranyos kupát vesznek meg tőle 85 frtért, melyet a királynak küldenek. Gyermekei is voltak, de névleg nem ismerjük őket, a számadások csak anynyit emlitenek róluk, hogy mikor 1523-ban lakodalmukat tartották, a város rendes szokás szerint egy szőnyeggel tisztelte meg őket (3 frt). Egyik leányát Hirscher Christián vette feleségül, a ki Brassó egyik legrégibb és legtekintélyesebb patriczius családjának sarja volt, a város ennek fizette meg 1541-ben azt a 200 frtot, melyet apósa adott volt még kölcsön a városnak évekkel azelőtt. A család úgy látszik, hamarosan kihalt, mert a későbbi iratokban nincs róluk emlités.
Kiadva: «Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt» I. és II. kötetében. Az itt közölt adatok innen vannak véve.
Végül eljutottam a legkényesebb kérdés tárgyalásához, melyet éppen ezért hagytam legutoljára. Az oklevél első sorában ugyanis ott, a hol a név van irva, a vakarásnak világos nyomai látszanak, s maga a név is «Petro Engel» más kézzel, más tintával van irva, mint az oklevél többi szövege. Az a kérdés már most, 105hamisitás forog-e itt fönn és ki követte el azt? Azt részemről egyenesen kizártnak tartom, hogy Engel Péter hamisitotta volna oda a nevét a következő okokból:
1. már a priori sem tételezhető fel olyan tekintélyes emberről, a milyen ő volt, hogy, ilyen kétes vállalkozásba bocsátkozott volna;
2. a körülmények, az idő, a személyes vonatkozások annyira találnak, hogy éppen nem valószinü, hogy ő egy egészen ilyen, az ő körülményeihez szabott czimeres levelet talált volna, melyet ilyenformán meghamisitott;
3. olyan kis városban a czimeradományozás olyan nagy eseményszámba ment, hogy annak mindenesetre hire futott mindenfelé, úgy hogy sem ő nem használhatta fel a másét, sem más az övét, mert nagyon hamar rajta vesztettek volna a hamisitáson;
4. fönnebb emlitettem már, hogy a városi levéltárban megvannak azon számadások, melyeket Engel Péter mint a város gazdája sajátkezüleg vezetett, itt egyhelyt neve is előfordul ilyenformán: «Ego Petrus Engel villicus dedi etc.»* Ezen irás egészen más, mint az oklevél irása. Ez tehát azt bizonyitja, hogy nem ő javitott az oklevél szövegén.
Kézirat a városi levéltárban III. C. I. jeggyel 92. V. ö. Quellen stb. I. k. 293. l.
Hogyan került tehát oda mégis a vakarás és a későbbi irás? Én három eshetőséget gondolok. Az első az, hogy már az udvari kanczelláriából igy került ki. Erre ugyan vannak esetek, de itt azért nem valószinü, mert a betoldás más kéz irása, mint az egész szövegé. A másik eshetőség, hogy valaki hamisitási szándékból kivakarta Engel Péter nevét, hogy oda esetleg a maga nevét irja, de később meggondolván a dolgot, különösen mikor látta, hogy arra a szük kis helyre más név alig irható, ujra visszairta az eredeti nevet. Vagy pedig feltéve, s ez nem is olyan lehetetlen, hogy ott eredetileg nem Engel, hanem Angyal vagy Angelus név volt, Engel Péter valamelyik utóda a neki jobban tetsző és ismertebb Engel névre javitotta ki. Ezek természetesen csak afféle hozzávetések, melyek éppenséggel sem akarnak tudományos igazság gyanánt szerepelni, egyet azonban ujólag szükségesnek tartok hangoztatni, hogy t. i. nézetem szerint ez a czimereslevél eredetileg is már Engel Péter számára készült.*
A czikkiró ezen fejtegetéseire meg kell jegyeznünk, hogy a hamisitott helyről nagyitott fényképet készitettünk, gondolva, hogy talán a nagyitás segélyével megállapithatjuk az eredeti nevet. A vakarás azonban oly alapos, hogy az eredeti név semmiképen sem konstatálható. Fenti fejtegetéseihez még megjegyezzük, hogy a konklusiót, hogy a czimeres levél Angyal névre szólott, magunk részéről nem osztjuk. Véleményünk szerint több mint valószinü, hogy Engel Péter részére hamisittatott az armális, hogy a hamisitott hely nem az ő kezeirása, ez nem bizonyit semmit, nem kellett ő neki a hamisitást sajátkezüleg végezni, végezhette azt más valaki is. Szerk.
Ezen okmány 1888-ban Schnell Mária ajándékából került a városi levéltárba, száma: 763.
