Genealogiai Füzetek.
Genealogiai Füzetek.
Családtörténeti folyóirat. Szerkesztik Sándor Imre és Sebestyén József. VII. évfolyam. Kolozsvár, 1909.
Immáron VII. évfolyamát járja e folyóirat, mely a magyar családtörténet, különösen az erdélyi családtörténet szempontjából eddig is rendkivül értékes anyagot hordott össze. A most bezárult hetedik évfolyam is változatos és érdekes tartalmu közleményekkel gyarapitja a genealogiai irodalmat.
Az adatközlések sorában ifj. Biás István közleményeit emlitjük meg első sorban, a ki a gróf Teleki-nemzetség marosvásárhelyi levéltárából nemes Belső Szolnok vármegyének 1686. évi registrumát, Küküllő vármegyének 1686-ból és Fejér vármegyének 1649-ből szóló lustrazát közli. Az utóbbi közlemény a legterjedelmesebb, három közlemény is kitellett belőle. Közli azonkivül még nemes Belső Szolnok vármegye zsoldosai számlajstromát is. Az Adattár rovat temetési és lakodalmi meghivókon kivül a Bözödujfalusi Simó-család nemessége felől 1719 október 28-án megtartott tanukihallgatásról szóló jegyzőkönyvet közli Udvarhelymegye levéltárából. Megemlitjük még e rovatban Demsusi Lukács Jánosnak 1693–1702-ből, Roskoványi Györgynek 1720–1762-ből és Hetei Bakó Mártonnak 1792–1801-ig terjedő időből származó családi följegyzéseit.
Az értekezések között Forgon Mihály a Csoltói Basó-családról közöl egy hosszabb tanulmányt. A család története régi idókre nyulik vissza. Egy törzsből egy nemzetségből származik minden valószinüség szerint a Ragályi- és Beretky családokkal, a melyekkel közösen birta egykor Csoltót, Ragályt és Beretkét. A Basó név először 1427-ben tünik fel Gömör vármegyének portális adólajstromában, melyben Basó Jakab a legvagyonosabb nemesek között szerepel, Csoltón 22, Ragályon 19 és Beretkén 5 jobbágytelket birtokol. A család leszármazását Forgon a XVIII. század második feléig követi. A család czimere leveles koronán nyugvó kar kardot tartva, melyre török fő van szurva, sisakdisz a pajzsalak, törökfő nélkül. Azt, hogy a család mely évben kapta a nemességet a szerző nem emliti fel.
Sándor Imre egy nagyobb tanulmányt szentel az Abaffiak erdélyi ágának. Anyagának tulnyomó részét az Endes-levéltárból meritette, mellette a csikszenttamási anyakönyvek szolgáltattak becses adatokat. Egy másik közleménye a Gávaiakról szól, a mely család a Szabolcsmegyei Gáváról származott át Erdélybe. Egy harmadik tanulmánya a Csikszenttamási Boros-családról szól, a mely 1584-ben tünik fel először, Boros István személyében.
Köblős Zoltán Családtörténeti adatok czimén az I. és II. Apafi Mihály fejedelmek naplójában és a Pálóczi Horváth-család naplójában található születési, keresztelési, halálozási és temetkezési adatokat szedi össze. Összeállitja továbbá a magyar családtörténet könyvészetét 1472–1905-ig, a melyet nehány érdekesebb nyomtatvány hasonmásával illusztrál. Sebestyén József Dorogh Istvánnak 1629-ből származó armálisát közli, a mely egy eraldikai kuriózummal, kék oroszlánnal ismertet meg, mint czimerképpel. A kék oroszlán a heraldikában rendkivül ritka, külföldön is alig találunk reá példát. Érdekes véletlen, hogy az elmult év folyamán még egy kék oroszlános czimer került elő, ú. m. Zsigmond királynak 1417-ben a Farnasi-család részére adományozott czimereslevele. Ugyancsak Sebestyén József bemutatja a Bárczay-czimernek egy érdekes elváltozását, a mely egy XVIII. század első feléből származó pecséten maradt reánk. Az ismert czimeralakból itt egész férfi lett, a ki két kezével feje fölött félkörbe ivelt agancsot vagy inkább pálmaágat tart.
