A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
1919. évi deczember 21-én tartotta Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt rendes évi nagygyülését, melyen jelen voltak: Gróf Apponyi Sándor, Barabás Samu, Békefi Remig, Csánki Dezső, Dőry Ferencz, Kollányi Ferencz, Ortvay Tivadar, id. Szinnyei József, Soós Elemér, ifj. gróf Zichy János ig. vál. tagok, báró Győrffy Samu, Holub József, Benkó Imre, Lukcsics József, Matheidesz Sándor, Szalag Gábor, gróf Teleki Sándor évdijas tagok, mint vendégek özv. Schönherr Antalné és leánya, Szalay Imre, dr. Csiki József és neje, Steibl Julia. Tóth Árpád pénztárnok, Áldásy Antal titkár és Szabó László jegyző.
Elnök a szép számmal összegyűlt tagokat üdvözölve a nagygyülést a következő beszéddel nyitotta meg:
Tisztelt Nagygyűlés!
Beszámolóra gyültünk egybe egy hosszu, munkában, eredményekben és veszteségekben gazdag év után, hogy tagtársaink előtt számot adjunk sáfárkodásunkról anyagiak és szellemiek terén. Évtizedek óta teszszük ezt; s ha emlékünkbe visszaidézzük huszonhét esztendő történetét, nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy szerény keretekben működő társaságunk szaktársaink lelkes, önzetlen kis csoportját gyüjtötte 42egybe a czélul kitüzött történelmi segédtudományok művelésére és hogy zaj, feltünés nélkül, de következetes irányban folytatott munkásságának megvan eltörülhetetlen nyoma a magyar nemzedékrendi tanulmányok és czimertani kutatások fejlődésében.
Tavalyi megnyitómban reámutattam az elért eredményekre és rámutattam a még megoldandó feladatokra. A mi érdemünk, ha az eredményekhez ujabbakat csatolhattunk, de nem a mi hibánk, ha a ránk váró feladatok megoldásához a lefolyt év alatt jobban nem közeledhettünk. Tenni csak annyit vagyunk képesek, a mennyit erősen igénybe vett társadalmunk és czéljainkkal rokonszenvező szaktársaink segitségével tehetünk; más oldalról törekvéseink nem részesülnek támogatásban.
Arra nem lehet panaszunk, hogy közönségünk egy része bizonyos fokig érdeklődéssel viseltetik tudományos czélzataink iránt. Levéltári, könyvtári tagtársaink bizonyságai annak, hogy a nagyközönség részéről soha nagyobb törekvés nem mutatkozott a családi mult megvilágitására, leszármazások kimutatására, családtörténet felderitésére, mint napjainkban, mikor azt hinnők, hogy a kor nivelláló törekvései s a változott szocziális felfogás a figyelmet elterelik a nemzedékrendi kutatásoktól. Csakhogy e széles körben folyó genealogiai kutatásoknak, melyek legtöbb esetben az egyik részre anyagi, a másikra pedig társadalmi előnyöket igyekeznek biztositani, a valódi tudomány vajmi ritkán látja hasznát s azok vajmi kevésszer jöttek segitségére társaságunknak, mely – távol tartva magát e törekvésektől – igyekezett eredetileg kitüzött czéljához, a nemzeti mult családtani megvilágitásához a tudomány és történelmi kritika szabályai szerint hü maradni. Lehet, hogy anyagi érdekeink ellen cselekedtünk, idegenkedve hasonló czélzatoktól, de ezek szolgálatába állva, vétettünk volna azon szigoruan tudományos irányzat ellen, melyet társaságunk alapitói, elhunyt nagynevü elnökeink és szaktudományunknak annyi jeles művelője elénk irtak.
A jelen kor társadalmának egy része kevésre becsüli a történelmi kutatások értékét és gyakorlati hasznát, megfelejtkezve arról, hogy épen a nemzeti mult mennél behatóbb tanulmányozása adja a legjobb tanulságokat a jelenre és következtetéseket a jövőre. Nemzeti multunknak pedig egyik integráló része az, melynek felderitésére társaságunk vállalkozott; nemzédékrendi összeköttetések történelmi fontos események megmagyarázói, kulcsai; a politika rugóit sok esetben családi érdekek mozgatják, s vérségi kapcsolat világitja meg sokszor a milieu-t, melyet annak ismerése nélkül nem látunk tisztán.
Abban a reményben, hogy társaságunk a jövőben is hiven fog ragaszkodni huszonhét éves tradiczió által szentesitett tudományos programorjához a nagygyülést megnyitom.
A zajos éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Aldásy Antal felolvasta emlékbeszédét néhai Schönherr Gyuláról, melynek végeztével elnök az ülést rövid időre felfüggesztette.
Szünet után elnök az ülést ujból megnyitván, Szabó László társ. jegyző felolvasta a titkári jelentést a társaságnak az 1909. évben kifejtett müködéséről, melyet a nagygyülés tudomásul vett és Csánki Dezső ig. vál. tag inditványára titkárnak úgy a megtartott emlékbeszédért, valamint a titkári jelentésért köszönetét fejezte ki.
Tóth Árpád társ. pénztárnok terjesztette elő ezután a pénztárnoki jelentést mely szerint a társaság bevétele az ülés napjáig 6460 korona 40 fillér, kiadása 5991 korona 74 fillér volt, egyenleg 468 korona 66 fillér. A Nemz. Zsebkönyv II. rész I. kötetének bevétele 120 korona, kiadása ugyanannyi. A társaság vagyona összes vagyonban 35,753 korona 66 fillér, teher 2726 korona, tiszta vagyon tehát 31,027 korona 66 fillér.
Minthogy az ig. választmány a számadások megvizsgálásáról már intézkedett, a nagygyülés a pénztárnoki jelentést egyelőre tudomásul veszi.
Elnök ezután jelentve, hogy az alapszabályilag kitűzött időben az elnökséghez inditvány nem adatott be, a jegyzőkönyv hitelesitésére ifj. gróf Zichy Nándor ig. vál. és Szalay Gábor évd. tagokat kérte fel és az ülést bezárta.
